Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)
2006-03-23 / 80. szám
Az unatkozó angyal és az ezredforduló fi BrFm-Nagy Ferenc____________ Azt mondanám elsőre, kétszeresen korszerűtlen könyvvel találkozik az olvasó, ha kézbe veszi ezt a vékony kötetet. Először is: a kor, amelyben élünk, nemigen kedvez az esszének - nemrég valakivel beszélgettem erről, és azt mondta, az esszék jelenkori hiánya abban keresendő, hogy azokra nem lehet ideológiát építeni, és fokozottan igaz ez a filozófiai esszére. Mintha a sokszor időkitöltő látás-futással teli, ilyen-olyan problémákkal zsúfolt, zajosan, felszínesen pergő napjaink közepette elveszett volna az igényünk, hogy létezésünk mélyére nézzünk, fontos kérdéseket fogalmazzunk meg, válaszokat keressünk, amelyek nem kaphatók könnyen és készen, próbáljunk megérteni alapvető összefüggéseket. Okolható lenne ezért az egyéni restség, az embert erodáló számtalan nyűg és kín, a környezet, amit magunk köré teremtettünk, bizonnyal nem alaptalanul. Ám nem lehet nem észrevenni azt a merőben szellemellenes közvélekedést, amely gőgösen-ostobán haszna kevés értelmiségi vekengésnek ítél mindent, aminek ránézésre nincs köze az élet szigorúan vett anyagi oldalához, a felszíni prakticizmushoz, és csak egy fokkal bonyolultabb egy televíziós szappanopera szövegkönyvénél. Másodszor - s ez egyenesen következik az előbbiekből, no meg a mögöttünk hagyott másfél-két évtized magyarországi történéseiből - itt és most egyre kisebb tér marad a bevezető idézetben definiált problémákat a rájuk rakódó törmelékektől megtisztítva vizsgálni akaró és képes, autonóm embereknek. Pedig talán soha nem volt nagyobb szükség rájuk, mint manapság. Ahogyan nehéz lenne túlhangsúlyozni a fogalmi tisztázás igényének fontosságát is, ami nélkül veszedelmesnek és kaotikusnak tetszik a körénk feszülő világ, s ahelyett, hogy megtalálnánk benne a helyünket, kiszolgáltatottan és félig öntudatlanul hányódunk benne. Végh Attila tizenöt esszéje az ezred eleji ember tapasztalásának momentumait veszi górcső alá, hogy rajtuk keresztül megmutasson valamit - ahogyan a fülszövegben Fodor Miklós fogalmaz - „az emberi lét alaprajzából”. Fontos fogalmak, jelenségek sorjáznak a hagyománytól és a kötelességtől a beszéden, a csöndön át az ember és a pusztuló/pusztított természet viszonyáig vagy a művészet igazságáig. A szerző beemeli őket egy olyan szellemi térbe, amelyet a kultúránkat máig átható antik görög világfelfogás és filozófia, valamint Kant, Nietzsche és Heidegger munkássága jelöl ki. Túl azon, hogy gondos aprólékossággal tisztítja meg ezeket, s definiálja újra a huszonegyedik század eleje új tapasztalatainak, friss veszélyeinek tudatában, felvillantja azt a távlatot, ahonnan nyilvánvalóan megmutatkozik az, ami a létezésben állandó és egyetemes, ahová a gyökerét mélyeszti manapság oly gyakran halódónak látott-érzett kultúránk. Jó esszét írni csak elfogulatlanul lehet, ha nem is teljesen megszabadulva anyagi és érzelmi kötöttségektől, de mindenképpen felülemelkedve rajtuk, néha a magunk és mindenki számára kíméletlennek tetsző pontossággal. Természetes mondható erre, hisz máshogy nem is lenne értelme. S noha ez igaz, és tudjuk is, mégis kevesen képesek rá. Végh Attila igen. Az életre nyitott, a benne lévő érzékenységével, ugyanakkor a távoli megfigyelő hűvös nyugalmával vizsgálni dolgokat, levonni következtetéseket, akkor is, ha ezek szomorúak, tragikusak. De adódik a kérdés: megspórolható-e a tudás, azönismeret, vagy szükséges az élethez? Azt írtam, kétszeresen korszerűtlen Az unatkozó angyal. Ám úgy gondolom, fontos és nagyon jó könyv is. A két közlés közötti ellentmondás csak úgy oldható fel, ha elfogadjuk: a korral, a környezettel van baj, nem ezzel a kötettel. Szerintem ez a helyzet. (Végh Attila: Az unatkozó angyal. Ráció Kiadó, Budapest, 2006, 94 oldal, 1800 Ft.) Pénzosztás a kampány előtt Éles vita, tiltakozás, különvélemény után döntöttek a filmtámogatásról Több tíz millió forinttal támogatja Gát György A kis Vak című filmjét a kulturális minisztérium és az Országos Rádió és Televízió Testület. Emlékezetes: 2003-ban Gát György elismerte, a belügyi és a külügyi tárca által közösen kiírt pályázaton úgy nyert, hogy már a meghirdetés előtt forgatni kezdte a filmjét. II Zacsik Ágnes_______________ Közös pályázatot írt ki 2005 végén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) rádiós és televíziós műsorok támogatására - a kulturális tárca támogatási keretének terhére. A nyertes pályázók listájából kiderült: Gát György is kapott támogatást A kis Vuk című film elkészítésére, nem kevesebb, mint harmincmillió forintot. Mint arról korábban hírt adtunk, Gát György Szerencsi fel! című EU-ismeretterjesztő sorozata körül parázs vita alakult ki. Több rajzfilmes állította, az egykor a belügyi és a külügyi tárca által közösen kiírt pályázatot azért Gát nyerte meg, mert jó előre értesült róla. A rendezőproducer annak idején a Hír TV- ben elismerte, hogy decemberben kezdték el gyártani a csak februárban meghirdetett pályázat filmjeit. A filmes akkor azt nyilatkozta, a pályázat megnyerését nem befolyásolta, hogy a Lamperth Mónika belügyminiszter tanácsadójaként dolgozó Szirtes Józseffel a kilencvenes években közös vállalkozást üzemeltetett. Az NKÖM és az ORTT közös pályázatának nyertesei közt van 60 millió forintos támogatási összeggel a GIRS Kereskedelmi Kft. is a Szabadság, szerelem című filmmel. Andrew Vajna készülő filmje 1956-ról és a melbourne-i olimpia híres, félbeszakadt magyar-szovjet vízipóló-elődöntőjéről szól. A kulturális, illetve történelmi témájú tévés műsorszámok vonatkozásában két pályázatával is nyerni tudott a szocialista városvezetéshez tartozó Szegedi Városi Televízió Kft. és a Szolnok TV Rt. A Debrecen Városi Televízió Kft. viszont hiába pályázott. Információink szerint a hazai kulturális, illetve történelmi témájú televíziós műsorszámok készítésének támogatására kibocsátott pályázati eljárásra 139 kérelem érkezett be. A kért támogatás több mint másfél milliárd forint volt. A nyertesek összesen 271 855 506 forintot kaptak. A zenei témájú rádiós műsorszámokra meghirdetett pályázatra a kiírók nyolcvannégymilliót áldoznak. A kulturális vagy történelmi témájú televíziós műsorszámokra összesen kétszázhetvenegymillió forintot szánnak, míg a harmadik pályázat nyertesei, a gyermek- és ifjúsági tárgyú irodalmi művek feldolgozására kétszázhetvenhárommilliót biztosítanak. A pályázatok elbírálását egy tíztagú bírálóbizottság végezte. Öt főt a kultuszminiszter kért fel, az ORTT szintén ötöt - a testület mindegyik tagja egy főt jelölhetett. Ez - tekintettel az ORTT kormánypárti többségére - annyit tesz, hogy a kormányoldalnak 8:2-es többsége volt a határozathozatalnál. Úgy tudjuk, a bizottságban éles vita alakult ki, a jegyzőkönyvben az egyik ORTT által delegált bizottsági tag tiltakozásul különvéleményt fogalmazott meg. A kérdés ezek után csak az: az NKÖM és az ORTT által felkért bírálóbizottság vajon milyen szakmai szempontokat érvényesített döntésekor. A magyar kard évszázadairól ÍÉV Szathmári István Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban látványos kiállítás állít emléket április végéig a magyar katona legnagyobb becsben álló fegyverének, a kardnak és a szablyának. Szablyával a kézben érkeztek a Kárpát-medencébe honfoglaló őseink, karddal őrizték az új hazát az Árpád-házi királyok vitézei, szablyával küzdöttek a végvári katonák, és ezt a fegyvert forgatva váltak Európa leghíresebb könnyűlovasságává a magyar huszárok. De ott függött a kard szinte a legutóbbi időkig a gyalogosok oldalán is, így vált a katonai vitézség jelképévé ez a fegyver. A hazai emlékanyag mellett a kiállítás bemutatja a magyar hadtörténetben szerepet játszó idegen fegyvereket is, külön vitrinben pedig az a két szablya pihen egymás mellett, amely a magyar kard útjának kezdetét és jelenlegi végpontját jelenti: a honfoglalók fegyvere és a díszszemlékről ismert, úgynevezett Kossuth-kard. A kard mint harci eszköz hivatalosan 1944 végén tűnt el a fegyvertárból. Azóta ez a nagy múltú fegyver csak mint a katonai erények és a becsület szimbóluma jelenik meg a honvédek kezében. A honfoglalástól 1848-ig kiállítás nyílt a szolnoki Damjanich János Múzeumban FOTÓ: KOZMA KÁROLY Kristóf Attila Sztálin utolsó álma 1933 őszén Sztálin a Kaukázusban egy különös lénnyel találkozik. A tízéves, elvadult árva fiú, Iván Blohin két lábujja összenőtt, az arca ragyás, a kedvenc könyve Az apagyilkos, ugyanúgy, ahogy Sztáliné. A misztikus egybeesés mindkettőjüket megrendíti, s miután a gyerek Sztálin iránti feltétlen rajongására és rendkívüli szellemi képességeire is fény derül, a szovjet birodalom ura tanítványának választja elsőként, kövesse. 1953-ban, halála előtt indítja tanítványait a világ sorsát meghatározó küldetésükre, amely tart mindmostanáig. A titkos szervezet 1956-tól kísérleti lombiknak tekinti Magyarországot... (A regény: politikai krimi és összeesküvés-elmélet, amely a valóságból következtet a lehetségesre.) Sztálin utolsó álma A kiadvány médiatámogatója a hírü. Kapható a MagyarWmzH ügyfélszolgálatánál is, II., Wesselényi útra 8. MAGYAR 33 SZINLÍAZ Moliére TARTUFFE komédia csak felnőtteknek I ¥ *'; ^ ...r március 23. (nyilvános főpróba), 24. (bemutató), 30., este 7 óra Jegypénztár: 322-0014 • www.magyarszinhaz.hu Szereplők: MILLER LAJOS, AUKSZ ÉVA, TÓTH SÁNDOR, a T-Com bemutatja SZÖRÉNYI LEVENTE ,/óa 1a VS 1A Librettó: • POZSGAI ZSOLT FONYODI TIBOR Díszlettervező: MAKOVICZ IMRE nihánytervező-szcenikus GÖTZ BÉLA Jelmeztervező: KOVÁCS YVETTE ALIDA Koreográfus: ZSURAFSZKY ZOLTÁN Karmester: MAKLÁRY LÁSZLÓ Rendező: NAGY VIKTOR Producer: ROSTA MÁRIA MISZTIKUS OPERA ÚJHELYI KINGA: KASZÁS ATTILA, MOLNÁR LÁSZLÓ. CSERHALMI FERENC. KALAPÁCS JÓZSEF. KÁLLOY MOLNÁR PÉTER NYILVÁNOS SOPROBA MÁRCIUS 27-ÉN! Jegyek megvásárolhatók: Zikkurat Színpadi Ügynökség, 1137 Budapest, Szent István krt. 2., IV/23., Tel./fax: 329-3011 • zikkurat@hhello.hu ■ wwww.zikkurat.hu Ticket Express, 1061 Budapest, Andrássy út 18. Tel.: 06 30 3030999 • info@tex.hu • www.tex.hu Budapest Sportaréna, 1143 Budapest, Stefánia út 2. Tel.: 422 26 82, 422 26 00 info@budapestarena.hu Concert 8. Media jegyiroda. 1091 Budapest, Üllői út 11-13. Tel.: 455-9000 • info@jegyelado.hu •Corner # & hirin «Wr>BPt »ZűiZüül' ~ 231 *