Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)
2006-03-23 / 80. szám
18 ragvar Rovatvezető: Dippold PálKultúra 2006. március 23., csütörtök Magyar alkotók, európai rendezők A Magyar Rendezők Társaságát (H. S. D.) beválasztották az Európai Filmrendezők Szövetségének végrehajtó bizottságába. Kerényi Mihály, a H. S. D. ügyvivője szerint ez nagy előrelépést hozhat Magyarországon több szakmai kérdés tisztázásában. Segíthet abban is, hogy közpénzekből ne rendezhessenek olyanok, akiknek nincs rendezői képesítésük, nem tagjai szakmai szervezetnek. (MTI) Sziveri János költőre emlékeznek Tizenötödik alkalommal adják át ma délután öt órától Budapesten, a Magyar Írószövetség klubtermében a Sziveri Jánosdíjakat. Előtte - délután háromtól - a Sziveri János Társaság tagjai megkoszorúzzák a fiatalon elhunyt vajdasági költő, szerkesztő sírját a Farkasréti temetőben. (H. N.) A temetetlen halott Bollywoodban Nyolcadik alkalommal veszi kezdetét március 23-án nemzetközi szemle az indai filmipar fellegvárában, Mumbaiban. Bollywoodban többek közt látható lesz A temetetlen halott, a Jadviga párnája és a Dallas Pashamende című magyar film is. A Sao Paulóban tartott Minden igaz elnevezésű dokumentumfilm-fesztiválon Varga Ágota Leszármazottak és Forgács Péter A fekete kutya című alkotása, míg Kenyeres Bálint Before Dawn című sikerfilmje San Sebastian és Párizs filmfesztiváljain versenyez. (N. M.) Lartigue száz éve Száz éve született Lartigue címmel nyílik kiállítás ma délután öt órától a Mai Manó Házban (Budapest VI., Nagymező u. 20.), amelyet Gecser Ottó, a Magyar Fotográfiai Alapítvány kuratóriumi elnöke nyit meg. Jacques-Henri Lartigue magát festőnek tartotta, de a fotografálás végigkísérte életét. A tárlaton az alkotó születésének századik évfordulójára válogatott képek láthatók május 7-ig. (N. M.) Feltáratlan szellemi hagyatékaink Halmy György filmrendező szerint újra meg kell tanulnunk anyanyelvünket, hogy megismerjük magunkat Halmy György filmrendező az utóbbi években forgatott többek közt Dél-Amerikában, Szibériában, Erdélyben és anyaországi falvakban, városokban. Filmeket készített Lükő Gábor néprajzkutatóról, Molnár V. Józsefről, Schmidt Éva életéről, táltosokról, sámánokról, mesemondókról, a még élő és érintetlen medveünnepről, Mária-ünnepekről, régi és új hagyományainkról. Karácsony táján a magyar rítusrendet bemutató sorozatából három dokumentumfilmet vetített az m2. Kulturális közérzetünkről szóló sorozatunkban ezúttal az ő gondolataira voltunk kíváncsiak. _Varga Klára A napjainkban születő irodalmi művek, játék- és dokumentumfilmek nagy részében érezhető, hogy az alkotók alól hiányzik a szilárd szellemi talaj. Mi erről a véleménye? - Sokak szerint régen sem munkálódott semmiféle szellemi a legtöbbekben, így ez ma sem hiányzik. Én nem a szellemi talajt hiányolom, hisz az régen is a keveseké volt, hanem az alkotó gondolatot, a közgondolkodást a szellemi talajról. Alkotni ugyanis akkor lehet, ha megvan bennünk az az igény, hogy meghatározzuk a saját attitűdünket, gondolkodásunk ívét, vonalát. Ha ismerjük a saját közösségünk értékeit, hibáit, és ezekre minél tágasabb a rálátásunk. Csak ezek után tudjuk megfogalmazni magunkat. Ki kell mondani: ma hiányoznak a nagy beavató tanítók. Tény, hogy a közgondolkodás és a pedagógia szintjén újra kellene gondolnunk történelmünket, kultúránkat. Meg kellene határoznunk, fel kellene tárnunk bennük a jelentős szellemi erőtereket, a nagy szellemi hagyatékokat. Mert a történelemben nem a linearitás az igazán fontos, nem elsősorban azt kell megtanulni, megtanítani, melyik király után melyik király következett, hanem hogy miképp zajlott valamelyik csata, hogy mi a múltunk szellemi története, s benne mik az összefüggések, kik a meghatározó alakok, s mi volt az igazi szerepük. Ezekről kellene a párbeszédnek folynia, de nemcsak a történészek, néprajzkutatók, egyháziak, művészek és „vajákosok” között, hanem mindnyájunk életének fontos részévé kellene válnia. Ez lenne maga a közmegegyezés. Ezek után lehetne gondolkodni a szellemi talajról, amelynek megszületése elengedhetetlen jövőnk érdekében. - Azt a szót, hogy szellemi, ma túl sok mindenre használják. - A szellem azt jelenti, az Istenhez vezető út. - Ez a definíció rögtön eltorlaszolja a közmegegyezéshez vezető ösvényt, nem? - Az igazi nagy tanítók természetfelfogása nem választható szét istenire és Isten nélkülire. Az út, amelyen járunk, lehet széles, és sokféle gondolat elférhet rajta. A lényeg, hogy, hogy fel tudjuk tenni az igazsághoz vezető kérdéseket. Ezekhez pedig elengedhetetlen, hogy a magyar hagyomány alapjaival tisztában legyünk. Ismerjük a Fehérlófia-mítoszt, tudjuk, hogy miért eszik parazsat a táltos ló, s nekünk ez miért fontos. Az általam mélyebben megismert nagy hagyatékok létrehozóinak gondolatai a magyar hagyományról, származásról, identitásról, lélekről védőburkot képeznek maguk köré, mivel csak kevesen értik mindazt, amit például Lükő Gábor elmondott a titkos magyar történetről vagy Schmidt Éva a világfelügyelőről, s így nem is tudják őket támadni. Ők a magyar hagyomány mindig is homályban maradó, kevesek számára feltáruló részét viszik tovább. E nagy tanítók hagyatékának bemutatása ugyanakkor feszültségmentesen felszínre hozhatja azokat az évszázados, évezredes problémákat, amelyek mai bajaink alapjait képezik. Az 1000 és 1400 között Magyarországon zajló mágusperek például - melyek miatt II. János Pál pápa Magyarországon járva megkövette a magyarokat - döntően befolyásolták a későbbi magyar szellemi életet. A perek megtámadottjaiból kiölték a természeti tudást, tanításaikat megcáfolták, így a magyarság a későbbiekben mellőzni kényszerült a Keletről hozott tradicionális tudást. A falvakban, a pusztákban pásztorok, boszorkányok, tudós emberek, javasok őrizték meg a felszín alá kényszerített hagyományt. - Mi akadályozza, hogy érdemben elinduljon a fentebb vázolt folyamat? - A hatalmi játékok a mai napig lehetetlenné teszik, hogy ezekről a dolgokról, amelyek sokszor kimondatlanul élnek a tudatunk alatt, összegyűjtött, kiérlelt formában essék szó, s a vita megfelelő tudás birtokában lévők között történjen. A tudományos területek elkülönítettsége nem tudja megmutatni, mik a szellemi erőtereink, és mi a nagy hagyatékok, például egy Rákóczi-, egy Kossuth-, egy Csontváry-, egy Mindszenty-életmű valódi jelentősége. Senki sincs, aki az igazi kérdéseket föltegye. Senki sincs, aki egyszerre közelítsen e témákhoz a filozófia, a történelem, a teológia, az egyháztörténet, a néprajz és más területek irányából. -Ha a tudomány nem tud lépni, kiken van a sor? - Egyelőre nekünk, filmeseknek, művészeknek, „vajákosok”nak kell felvázolnunk ezt a bizonyos komplex szempontrendszert. Ha valamit ábrázolunk, az persze óhatatlanul szubjektív lesz, de ha sok nézőpont egymás mellé kerül, kikristályosodhat a kép, amiben meg lehet egyezni, és amire már építeni lehet. Ezért lennének fontosak a szellemtörténetünk feltárását és a komplex kép kialakítását elősegítő alkotói pályázatok. - Készek ma a magyar filmesek egy ilyen feladatra? - Lükő Gábor azt mondta, újra meg kell tanulnunk magyarul. Ez a filmesekre is igaz. A magyar filmkészítésben a nyugati szempontok érvényesülnek, mert a filmesek azt hiszik, az alkotást akkor lehet eladni külföldön, ha általános emberi élethelyzetek szerepelnek benne, és a mondanivalója sem speciálisan magyar. E dolgozatokban a szegénység, a megélhetési bűnözés és hasonlók jelentik a helyi témákat. Hiányoznak az olyan alkotások, amelyek a társadalmi folyamatokat elemzik, az emberi természetet mutatják be a bölcselet, a hagyomány, a szakralitás dimenziójában. A nyugati filmes pályázatok szempontjait figyelő alkotó nehezen jut lehetőséghez, hogy ilyen fontos Kárpát-medencei témákat valósítson meg ebben a struktúrában. - Filmesként milyen szellemi hagyatékokat mutat be? - Folytatom a Lükő Gábor-hagyatékot bemutató filmek készítését, Schmidt Éva életével a Sámánüzenet című film további részeiben foglalkozom. A nagy hagyatékokat azonban, amelyeknek az ember a közelébe kerül, őrizni, gondozni, védelmezni is kell. A filmes munka nem abból áll, hogy leforgatjuk a filmet valakiről, aztán magára hagyjuk. Sokszor olyasmiket - képességeket, emlékeket, indíttatásokat - piszkálok fel benne óhatatlanul, amivel nem maradhat magára. A szűkös pályázati pénzek nagy szerepet játszanak abban, hogy a legtöbb filmesnek már nem marad energiája az utógondozásra. - Egyesek szerint nem közös szellemi talaj kell, ne a múltba révedjünk, inkább a kor igényeire koncentráljunk. - Szerintem ez a két igény valójában egy. Az egymást kiegészítő, egymásra rímelő nagy hagyatékok nem a történelem unalmas szemléletét hordozzák, megismerésük, bemutatásuk értékes, modern, izgalmas gondolkodás foglalatát adják annak, akik nyitott rájuk. „A szellem az Istenhez vezető utat jelenti" FOTÓ: PÖRNECZI Bálint Út az isteni teljesség felé Jókai Anna a spirituális irodalomról a Polgárok Házában A józsefvárosi Polgárok Házában ma este hattól Jókai Anna a spirituális irodalom legjelentősebb magyar képviselőiről, a magyar tradicionalista triászról, Kodolányi János, Hamvas Béla és Várkonyi Nándor műveiről tart előadást. A Kossuth-díjas írónő eddigi életművének meghatározó gondolati vezérfonala az út keresése és megtalálása az isteni teljességhez, az egyetemes tradícióhoz. ill Pósa ZoltÁn_____________ Jókai Anna spirituális realista nagyregényeiben és filozofikus esszéiben szimbolikusan is, valóságosan is az Istenhez vezérlő utat, az aranykori hagyomány feltárásának és újraértelmezhetőségének lehetőségeit keresi. Vallja, hogy katolikus keresztényként nevelkedett, s a Szent Bibliát tekinti zsinórmértéknek. Ám rokonszenvezik minden olyan vallással, amely lényege szerint Krisztust, Isten egyszülött fiát, a világ megváltóját tekinti a világegyetem középpontjának. Ahogy teszi ezt Kodolányi János nagy ívű Krisztus-regényében. Az Én vagyok című Kodolányi-alkotás központi alakja, az igei Jézus Krisztus. Kodolányi műve tökéletesen hiteles, ellentétben azokkal a „modern”, úgynevezett Krisztus-regényekkel, amelyek forradalmárrá vagy csak a szegények királyává egyszerűsítenék Isten egyszülött fiát. Azok a gondolatrendszerek, amelyek tagadják a Megváltó, a Messiás létezését, vagy isteni eredetét, leegyszerűsítik, meghamisítják az egyetemes tradíciót. Kodolányi, Hamvas, Várkonyi, Jókai Anna metafizikájának, létértelmezésének kulcsfogalma az antropozófia. A hiteles tradicionalista gondolkodók nem tartják elégségesnek az igazság felismerését. Hamvas Béla szavaival: az igazi bölcsességen belül „az első fokozat az igazságot felismerni, a második az igazságban lenni, a harmadik az igazságért lenni”. A keresztény ember szüntelenül úton van, megvallja bűneit. Ennek az útnak számtalan földi buktatója van. Jókai Anna nagyregényeiben, amelyek az értelmiségi, alkotói önmegvalósítást ábrázolják, szinte minden csapdalehetőséget felvillant, ami az emberre leselkedhet. A feladat című regényének olvasásakor megtapasztalhatjuk, hogyan válik bizonyos helyzetekben görcsös racionalizmussá a hivatástudat. A Jákob lajtorjája feltárja előttünk, hogyan válhat a tökéletességre törekvő ember nyomasztóvá a környezete számára. Szélsőséges formában, túlkoncentráltan még az erények is elviselhetetlenek. Jókai Anna mai előadásában és műveiben, például az Ima Magyarországért című költeményben, vagy a frissen megjelent Krónikás ének 1956-2006 című verseskötetben a hazaszeretet, a magyarságtudat központi helyet foglal el. Vannak a történelemnek kivételes pillanatai, amikor a haza hívó szava minden más felszólításnál előbbre való. Ám az élet harmonikus pillanataiban és hétköznapjaiban Isten, Jézus Krisztus, a tradíció parancsolatai elsődlegesek. A valódi tradicionalista nem cseréli fel élete legfontosabb erkölcsi hittételeinek fontossági sorrendjét sem. Még a hazaszeretetünk is csak akkor lehet hiteles, ha az istenszeretettel és az emberszeretettel tökéletesen harmonizál. kultura@magyarnemzet.hu A százezredik látogató A szerencsés nyertes egy hétre Spanyolországba utazhat Hangya Éva Szerdán Tóth-Kissné Lang Ildikó négygyermekes budapesti családanya személyében a százezredik látogatóját fogadta a Szépművészeti Múzeum El Greco, Velázquez, Goya című kiállítása. A vendéget Emilio Vilanova, a spanyol nagykövetség kulturális attaséja és Baán László, a múzeum főigazgatója köszöntötte. A szerencsés látogató egy hetet tölthet Spanyolországban júniusban. A január 28-án nyílt tárlaton a múzeum több mint száz spanyol remekművet mutat be. A kiállított festmények nagy része Madridból, Bécsből, Németországból érkezett Magyarországra. El Greco, Velazquez és Goya alkotásain kívül a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményéből és a tizenhárom külföldi kollekcióból válogatott tárlaton többek között Murillo, Mazo, Morales, Meléndez, Zurbarán és Ribera művei képviselik a spanyol festészetet. Az öt évszázad remekműveit bemutató kiállítást az újfajta jegyvásárlási rendszernek köszönhetően a nagy érdeklődés ellenére hosszabb sorban állás nélkül csodálhatják meg. Az április 30-ig mint ötven városban, százötven nyitva tartó tárlatra idősávra szóló jegyirodában elővételben vásárolbelépőket a neten, valamint több hatnak az érdeklődők. Baán László főigazgató köszönti Tóth-Kissné Lang Ildikót fotó: székelyhídi Balázs