Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)
2006-03-08 / 66. szám
llator Met • Vélemény 2006. március 8., szerda Az igazság Guantánamóról Az incidenseket az Egyesült Államok nyomatékosan kivizsgálta, a felelősök ellen vádat emelt M Gporgs. H. Waiks.r_____________________________ szama bin Laden és szervezete, az al-Kaida 1996-ban hadat üzent az Egyesült Államoknak. Ez nem csupán üres beszéd volt. Megtámadták nagykövetségeinket, hadihajóinkat és katonai támaszpontjainkat, a fővárosunkat és pénzügyi központunkat. 2001. szeptember 11-én az al-Kaida csaknem háromezer embert ölt meg. Válaszul az Egyesült Államok és a szövetségesek koalíciója akciót kezdeményezett Afganisztánban, ahol a tálib rezsim lehetőséget adott az al-Kaidának az Egyesült Államok és más országok elleni hadműveleteihez szükséges kiképzésre, felszerelkezésre és szervezésre. A katonai konfliktus során tízezer embert ejtettek foglyul, világítottak át és engedtek el Afganisztánban. Ezek között voltak tálib katonák és voltak al-Kaida-harcosok. Több mint hétszáz annyira veszélyes volt, hogy Afganisztánban nem lehetett őket biztonságosan őrizni. Ezek terroristakiképzők, bombakészítők, toborzók és segítők, a terroristák finanszírozói, Oszama bin Laden testőrei és potenciális öngyilkos merénylők voltak. Ezeket a harcosokat ellenséges harcoló felekként Kuba szigetén, az USA guantánamói katonai támaszpontján tartják őrizetben. A harmadik genfi konvenció a hadifoglyoknak bizonyos védelmet biztosít, de ez egyértelműen nem vonatkozik az al-Kaida terroristáira. Az al-Kaida nemzetközi terroristaszervezet és nem állam, és nem része a konvenciónak. Az al-Kaida nem ismeri el a konvenciót, és nem tartja tiszteletben az általa előírt magatartási szabályokat. Ennek ellenére a fegyveres erőink által Guantánamón őrizetben tartottakkal humánus bánásmódot tanúsítunk, és több olyan védelemben részesülnek, amelyről a harmadik konvenció rendelkezik. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) a Guantánamói-öböl minden foglyával teljesen szabadon, minden korlátozás nélkül felveheti a kapcsolatot, ugyanúgy, mintha hadifoglyok lennének. A Guantánamói-öbölben tett rendszeres és gyakori látogatásai során az ICRC felügyelet nélkül találkozik és beszél a fogvatartottakkal. Az ICRC javaslatokat tesz az Egyesült Államoknak, és ellenőrzi, hogy ezeket megvalósítják-e. Az ICRC szabályai nem teszik lehetővé, hogy nyilvánosságra hozzák a jelentéseiket vagy javaslataikat, de úgy érezzük, az hűen tükrözi a valóságot, hogy mindkét fél elégedett a Guantánamót illető együttműködésünkkel. A genfi konvenció értelmében egy hadifogolynak joga van kétségbe vonni hadviselői státusát. A guantánamói foglyok ezt a hadviselői státust felülvizsgáló törvényszék előtt tehetik meg, amelyet kimondottan erre a célra hoztak létre. Fogvatartotti státusukat legalább évente egyszer felülvizsgálja az adminisztratív felülvizsgáló testület. A fogvatartottak érvényesíthetik a habeas corpushoz és az USA szövetséges bíróságai előtti egyéb eljárásokhoz való jogukat is, és közülük sokan ezt meg is tették. A guantánamói fogvatartottak naponta háromszor kapnak olyan ételt, amely megfelel az étrendjük előírásainak. Ellátjuk őket saját anyanyelvükön írott Koránnal, valamint imafüzérrel és imaszőnyeggel, továbbá jelezzük, milyen irányban van Mekka. A tábor hangszóróin naponta ötször játsszuk le az imára hívó kiáltást, amelyet a minden fogvatartott rendelkezésére álló húszperces imaszünet követ. A fogvatartottak a saját katonáinkéval azonos orvosi ellátást kapnak. A tavalyi év egy hat hónapos időtartama alatt a fogvatartottak több mint 14 ezer alkalommal küldtek, illetve kaptak postát, a családjukkal így tartották a kapcsolatot. A fogvatartottaknak a hadifoglyokhoz hasonlóan joguk van ahhoz, hogy ne érje őket kínzás vagy viszszaélés. Az USA büntetőjoga, illetve az általa aláírt egyezmények mindenhol tilalmazzák a kínzást. Leszögeztük már, hogy a kínzásról szóló konvencióban vállalt kötelezettségeink értelmében politikánk részét képezi az, hogy nem engedélyezünk olyan kihallgatást, amelyben kegyetlen, embertelen vagy megalázó a bánásmód, függetlenül attól, hol történik a kihallgatás. Ezt a politikát nemrégiben törvénybe iktatta az Egyesült Államok. A fogvatartottak törvényellenes bánásmódjával kapcsolatos incidenseket az Egyesült Államok nyomatékosan kivizsgálta, és a felelősök ellen vádat emelt és elítélte őket. Eddig több mint száz katonát vontunk felelősségre. Az Egyesült Államoknak nem áll érdekében az ellenséges harcosokat a szükségesnél hosszabb ideig fogva tartani, és mintegy 250 fogvatartottat már el is engedtünk vagy áthelyeztünk Guantánamóról. Sajnos a Guantánamói-öbölből elengedettek közül tizenöten visszatértek a terrorizmushoz, és azóta ismét elfogták őket. Azok, akik Guantánamón maradtak, azért vannak ott, hogy megakadályozzák visszatérésüket a harcba. Mi az alternatíva? Vannak, akik szerint ezeknek a terroristáknak, ahelyett, hogy hadifoglyokként kezelnék őket, hazájuk bírósága előtt normális büntetőeljáráshoz van joguk, és ha nem találják őket bűnösnek, el kell engedni őket. Ez az érv a feje tetejére állítja a nemzetközi jogot. Ez jobb bánásmódot biztosítana azoknak, akik nem tartják be a szabályokat, mint azoknak, akik igen. Guantánamóval kapcsolatban az az igazság, jelenleg ez a legjobb megoldás arra, hogy az Egyesült Államok és más nemzetek állampolgárait megvédjük ezektől a terroristáktól, akik célba vették őket. Vannak országok, amelyek abban a reményben élnek, hogy majd mások biztonságosabbá teszik a világot. Az al-Kaida támadásainak elsődleges célpontjaként az Egyesült Államok nem engedheti meg magának ezt a luxust. Amíg a terroristák véget nem vetnek gyalázatos támadásaik tervezésének és végrehajtásának, egyetlen felelős kormány sem engedné őket szabadon, hogy újra visszamenjenek és tovább próbálkozzanak. A szerző az Egyesült Államok magyarországi nagykövete FOTÓ: MTI/AP/ANDRES LEIGHTON A Pásztor-ügy margójára ii Nf.MF.TH György___________________________ ásztor Tibor, a blogján - nyilvános internetes naplójában - díszzsidózó, Budapest V. kerületi helyi politikus és MSZP-s képviselőjelölt helyesen döntött, amikor visszalépett pártja képviselő-jelöltségétől, illetve pártja helyesen döntött, amikor erre kényszerítette. A budapesti lista 52. helye nem igazán fenyegetett azzal, hogy a T. Ház újdonat képviselőjét üdvözölhettük volna személyében a választások eredményeként. De mégis. A visszalépés után az MSZP ellentámadásba lendült, s Orbán Viktor hajdani díszcigányozását felidézve tette fel a kérdést, hogy lehet-e miniszterelnök-jelölt az, aki erre kapatta magát. Ugyanis történetesen 2003 októberében, a Farkas Flórián vezette Lungo Drom kongresszusán Orbán kifejtette: „díszcigányok” helyett a cigányságnak olyan képviselőkre lenne szüksége, akik mögött „a romákat képviselő felelős közéleti erő áll”. De nem csak ő „díszcigányozott” a jobboldalon. Egy fideszes országgyűlési képviselő 2002 januárjában mondta azt, hogy a Fidesz „sose tett úgy, mint más pártok, akik díszcigányokkal próbálták lealibizni a cigányügyet”. Érzi azért az MSZP, hogy két férfi, de nem egy eset, s nem is követelte Orbán visszalépését, csak azt a kérdést tette fel, hogy lehet-e egy ilyen fickó miniszterelnök-jelölt. Gondoljuk át, hogy mi a különbség a díszzsidó és a díszcigány között, ha már e két összetett szó előtagja azonos, az utótagja pedig jól leírható csoportot takar. A különbséget a történelmi, társadalmi és politikai összefüggések szövedékében találhatjuk. A magyarországi zsidóság a társadalmi ranglétra legfelső, a cigányság a legalsó fokain helyezkedik el, s a zsidóság - mint általában a magasabb grádicsokon lévők - hatékony érdekérvényesítésre képes, míg a cigányságról ugyanez nem mondható el. Viszont minden 18 éven felüli magyar állampolgárnak, hacsak bíróság ettől el nem tiltja, egy szavazata van - zsidónak, cigánynak és mindenki másnak egyaránt. Jogos a felvetés, hogy a cigányság szavazataiért folyó harcban egyes pártokban nagy a kísértés, hogy ne valódi, alulról szerveződő cigány szervezetekkel kössenek szövetséget azok programját teljesen vagy nagy részben átvéve, sajátjukénak ismerve el, hanem vezetőket kreáljanak, akik mögé médiaeszközökkel nyájat is teremtenek, vagy legalábbis igyekeznek ezt megtenni. Az a cigány ember, aki elfogadja, hogy egy párt kreatúrája legyen, nos az a díszcigány. Orbán Viktor azon meggyőződésének adott hangot, hogy a pártokkal - a Fideszen kívül - kreált szervezetek kreált vezetői kötnek szövetséget. Lehet, hogy nincs igaza, vagy csak részben van igaza, s amit mondott, az túlzás, de e kérdésben végül is a cigány szavazóknak kell kimondaniuk a végső szót. Az igazság tehát próbára bocsátható. A zsidóság problémái azonban nem összehasonlíthatók, egy lapon sem említhetők a cigányságéval. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokain lévő zsidóság a cigánysággal ellentétben megengedheti magának azt, hogy ne rá szabott programok alapján válasszon pártot, hanem társadalmi-politikai értékvilágával való hasonlatosságokra figyeljen. Mi másért is lett volna szocialista Suchman Tamás és fideszes Fónagy János. Végtére is természetesnek kell tartanunk, hogy a magyarországi zsidó származásúak és zsidó identitásukat őrzők pártválasztása nem vallási, származási, faji stb. alapú. (Magyarországon zsidó etnikai alapon sem a dualizmus korában, sem a két háború között nem jött létre politikai párt, ellentétben számos környező országgal!) Aki díszzsidózik, az a magyarországi zsidók társadalmi-politikai értékvilág-választásának szabadságát vonja kétségbe, az megkülönböztet jó és rossz - „díszzsidóságra hajlamos” - zsidókat. Az végül is azt mondja, hogy a zsidóságnak vannak árulói - a „díszzsidók” -, sőt a zsidóknak pártjuk is van, bár nem etnikai alapú, mert rajtuk kívül más is tagja lehet. Igaza van Hiller Istvánnak: Pásztor nem antiszemita. Pásztor csak saját zsidó származású állampolgártársai politikai választására gyakorol nyomást felmenőikre hivatkozással. Ez pedig politikailag nem korrekt. Az antiszemitizmus másképp kerül a képbe. A magyarországi zsidó származású polgároknak jó néhány tízezer szavazatuk van, bőven sok ahhoz, hogy a választásokat eldöntse. Aki képes „díszzsidózni”, attól nem állhat távol a gondolat, hogy kedves pártjának győzelmi esélyét antiszemita provokáció szervezésével, a politikai konkurens ellen bevetett, gondosan megtervezett „leantiszemitázási” kampánnyal növelje. Bízzunk abban, hogy a kormányoldal érettséget és felelősséget mutat, s ezt a kártyát nem játssza ki, mint tette utoljára 2002-ben, ellenzékként. De ha mégis megteszi, bízzunk abban, hogy a zsidó identitásúak - és nem csak azok - nem eszik meg a választási boszorkánykonyhában készített társadalmi mérget. A szerző szociológus-közgazdász Orbán Viktor berlini pártfogója 11 Szentesi Zöldi László_______________ A nnak a hírnek, hogy Orbán Viktor tegnap találkozott Angela Merkel német kancellárral, jóval mélyebbre ható és nagyobb a jelentősége, mint első hallásra hinnénk. Mindenekelőtt világos, hogy a berlini kormány és a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) feltétel nélkül és minden esetben Magyarország barátjaként lép fel kétoldalú kapcsolatainkban és a világpolitikai színtéren, így volt ez a közelmúltban, jelenleg is ez a helyzet, és reméljük, így is marad. A két politikus személyes és pártközi viszonya kifogástalan, és ugyanezt mondhatjuk az Európai Néppártban való együttműködésről. Ebben a testületben Orbán Viktor ráadásul alelnök, és ez a tény kétségtelenül felértékeli a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nemzetközi megítélését, és erősíti hazánk tekintélyét a nagyvilágban. Aligha szükséges bizonygatni, hogy Németország évtizedek óta kiemelt fontosságú politikai és gazdasági partnerünk, arról nem is beszélve, hogy a két nemzet kapcsolatrendszere a szó szoros értelmében ezer esztendőre nyúlik viszsza. A német kereszténydemokraták nemcsak a gesztusok szintjén, de a gyakorlatban is sokat tesznek a magyar polgári gondolat megerősítéséért. A legújabb keletű kapcsolatokat tekintve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy Berlinben értik és elismerik a magyar jelzéseket. Jól példázza ezt Sólyom László közelmúltbéli németországi látogatása, amelyen szóba kerültek az 1956-os megemlékezések is. Bár az október 23-i budapesti emlékünnepségre minden uniós miniszterelnököt, illetve államfőt meghívtak, konkrét visszajelzések még nem érkeztek. Németország, pontosabban az államfő és a kereszténydemokrata kancellár azonban máris ígéretet tett arra, hogy legalább az egyikük jelen lesz a számunkra oly fontos ünnepségen. Arról nem is beszélve, hogy az október 29-én esedékes németországi megemlékezésen, a frankfurti Paulskirchében a német egység kikovácsolója, Helmut Kohl volt kancellár is beszédet mond majd. Aligha túlzás kijelenteni, hogy Angela Merkel jelenleg az egyik legtekintélyesebb európai politikus. Bár a szoros választási küzdelem eredményeképpen hosszas tárgyalások után alakíthatta meg kormányát, biztos kézzel és megfelelő társadalmi támogatottsággal vezeti Németországot. Nem kell átadnia félidőben a kormányfői megbízatást pénzügyminiszterének, mint ahogyan Tony Blair erre hamarosan rákényszerül. Merkel nem kvaterkázik Apró Antal karosszékében sem, mert egykori NDK-állampolgárként alighanem tökéletesen tisztában van a (poszt)kommunizmus természetével. A német kancellár felbukkanását hiába is várnánk az ingyencirkuszra éhes MSZP-politikusok körében, akiknek nagy része nem is olyan régen még imperialista ellenségként bélyegezte meg a nyugati világot. Ha Magyarországra érkezik majd, Angela Merkel kedvéért nem kell lezárni Budapestet sem, és felesleges ember közeli találkozásnak álcázott PR-riportot készíttetni az egyik kereskedelmi televízió stábjával, amint azt Vlagyimir Putyin elnök látogatásakor megtapasztalhattuk. Minderre magától értetődően nem Magyarországnak, hanem Gyurcsány Ferencnek volt szüksége, kizárólag azért, hogy vendégének hatalmát, híveinek pedig vélt nemzetközi tekintélyét fitogtassa. Nem, Angela Merkel nem vágyik efféle babérokra. Már csak erkölcsi előjogai, intelligenciája, elvitathatatlan tekintélye miatt sem. Jó érzés tudni, hogy néhány héttel a választások előtt ilyen fontos pártfogója akadt a magyar demokráciának. És - amint Orbán Viktor is hangsúlyozta - az is megnyugtató, hogy a Fidesz és a CDU egy politikai családhoz tartozik.