Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)

2006-03-08 / 66. szám

­­ llator Met • Vélemény 2006. március 8., szerda Az igazság Guantánamóról Az incidenseket az Egyesült Államok nyomatékosan kivizsgálta, a felelősök ellen vádat emelt M Gporgs. H. Wai­ks.r_____________________________ szama bin Laden és szervezete, az al-Kaida 1996-ban hadat üzent az Egyesült Államoknak. Ez nem csupán üres beszéd volt. Megtámadták nagykövetségeinket, hadihajóinkat és katonai támaszpontjainkat, a fővá­rosunkat és pénzügyi központunkat. 2001. szep­tember 11-én az al-Kaida csaknem háromezer em­bert ölt meg. Válaszul az Egyesült Államok és a szövetségesek koalíciója akciót kezdeményezett Afganisztánban, ahol a tálib rezsim lehetőséget adott az al-Kaidának az Egyesült Államok és más országok elleni hadmű­veleteihez szükséges kiképzésre, felszerelkezésre és szervezésre. A katonai konfliktus során tízezer em­bert ejtettek foglyul, világítottak át és engedtek el Af­ganisztánban. Ezek között voltak tálib katonák és vol­tak al-Kaida-harcosok. Több mint hétszáz annyira veszélyes volt, hogy Afganisztánban nem lehetett őket biztonságosan őrizni. Ezek terroristakiképző­k, bombakészítők, toborzók és segítők, a terroristák fi­nanszírozói, Oszama bin Laden testőrei és potenciá­lis öngyilkos merénylők voltak. Ezeket a harcoso­kat ellenséges harcoló felekként Kuba szigetén, az USA guantánamói katonai támaszpontján tartják őrizetben. A harmadik genfi konvenció a hadifoglyoknak bi­zonyos védelmet biztosít, de ez egyértelműen nem vonatkozik az al-Kaida terroristáira. Az al-Kaida nemzetközi terroristaszervezet és nem állam, és nem része a konvenciónak. Az al-Kaida nem ismeri el a konvenciót, és nem tartja tiszteletben az általa előírt magatartási szabályokat. Ennek ellenére a fegyveres erőink által Guantánamón őrizetben tartottakkal hu­mánus bánásmódot tanúsítunk, és több olyan véde­lemben részesülnek, amelyről a harmadik konvenció rendelkezik. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) a Guantánamói-öböl minden foglyával teljesen szaba­don, minden korlátozás nélkül felveheti a kapcsola­tot, ugyanúgy, mintha hadifoglyok lennének. A Guantánamói-öbölben tett rendszeres és gyakori lá­togatásai során az ICRC felügyelet nélkül találkozik és beszél a fogvatartottakkal. Az ICRC javaslatokat tesz az Egyesült Államoknak, és ellenőrzi, hogy ezeket megvalósítják-e. Az ICRC szabályai nem teszik lehe­tővé, hogy nyilvánosságra hozzák a jelentéseiket vagy javaslataikat, de úgy érezzük, az hűen tükrözi a való­ságot, hogy mindkét fél elégedett a Guantánamót ille­tő együttműködésünkkel. A genfi konvenció értelmében egy hadifogoly­nak joga van kétségbe vonni hadviselői státusát. A guantánamói foglyok ezt a hadviselői státust felül­vizsgáló törvényszék előtt tehetik meg, amelyet ki­mondottan erre a célra hoztak létre. Fogvatartotti státusukat legalább évente egyszer felülvizsgálja az adminisztratív felülvizsgáló testület. A fogva­­tartottak érvényesíthetik a habeas corpushoz és az USA szövetséges bíróságai előtti egyéb eljárások­hoz való jogukat is, és közülük sokan ezt meg is tették. A guantánamói fogvatartottak naponta három­szor kapnak olyan ételt, amely megfelel az étrendjük előírásainak. Ellátjuk őket saját anyanyelvükön írott Koránnal, valamint imafüzérrel és imaszőnyeggel, továbbá jelezzük, milyen irányban van Mekka. A tá­bor hangszóróin naponta ötször játsszuk le az imára hívó kiáltást, amelyet a minden fogvatartott rendel­kezésére álló húszperces imaszünet követ. A fogva­tartottak a saját katonáinkéval azonos orvosi ellátást kapnak. A tavalyi év egy hat hónapos időtartama alatt a fogvatartottak több mint 14 ezer alkalommal küld­tek, illetve kaptak postát, a családjukkal így tartották a kapcsolatot. A fogvatartottaknak a hadifoglyokhoz hasonlóan joguk van ahhoz, hogy ne érje őket kínzás vagy visz­­szaélés. Az USA büntetőjoga, illetve az általa aláírt egyezmények mindenhol tilalmazzák a kínzást. Leszögeztük már, hogy a kínzásról szóló kon­vencióban vállalt kötelezettségeink értelmében po­litikánk részét képezi az, hogy nem engedélyezünk olyan kihallgatást, amelyben kegyetlen, embertelen vagy megalázó a bánásmód, függetlenül attól, hol történik a kihallgatás. Ezt a politikát nemrégiben törvénybe iktatta az Egyesült Államok. A fogva­tartottak törvényellenes bánásmódjával kapcsola­tos incidenseket az Egyesült Államok nyomatéko­san kivizsgálta, és a felelősök ellen vádat emelt és elítélte őket. Eddig több mint száz katonát vontunk felelősségre. Az Egyesült Államoknak nem áll érdekében az el­lenséges harcosokat a szükségesnél hosszabb ideig fogva tartani, és mintegy 250 fogvatartottat már el is engedtünk vagy áthelyeztünk Guantánamóról. Saj­nos a Guantánamói-öbölből elengedettek közül ti­zenöten visszatértek a terrorizmushoz, és azóta ismét elfogták őket. Azok, akik Guantánamón maradtak, azért vannak ott, hogy megakadályozzák vissza­térésüket a harcba. Mi az alternatíva? Vannak, akik szerint ezeknek a terroristáknak, ahelyett, hogy hadifoglyokként kezel­nék őket, hazájuk bírósága előtt normális büntetőel­járáshoz van joguk, és ha nem találják őket bűnös­nek, el kell engedni őket. Ez az érv a feje tetejére állít­ja a nemzetközi jogot. Ez jobb bánásmódot biztosíta­na azoknak, akik nem tartják be a szabályokat, mint azoknak, akik igen. Guantánamóval kapcsolatban az az igazság, jelen­leg ez a legjobb megoldás arra, hogy az Egyesült Álla­mok és más nemzetek állampolgárait megvédjük ezektől a terroristáktól, akik célba vették őket. Van­nak országok, amelyek abban a reményben élnek, hogy majd mások biztonságosabbá teszik a világot. Az al-Kaida támadásainak elsődleges célpontjaként az Egyesült Államok nem engedheti meg magának ezt a luxust. Amíg a terroristák véget nem vetnek gya­lázatos támadásaik tervezésének és végrehajtásának, egyetlen felelős kormány sem engedné őket szaba­don, hogy újra visszamenjenek és tovább próbálkoz­zanak. A szerző az Egyesült Államok magyarországi nagykövete FOTÓ: MTI/AP/ANDRES LEIGHTON A Pásztor-ügy margójára ii Nf.MF.TH György___________________________ ásztor Tibor, a blogján - nyilvános internetes nap­lójában - díszzsidózó, Budapest V. kerületi helyi politikus és MSZP-s képviselőjelölt helyesen dön­tött, amikor visszalépett pártja képviselő-jelöltsé­gétől, illetve pártja helyesen döntött, amikor erre kényszerítette. A budapesti lista 52. helye nem iga­zán fenyegetett azzal, hogy a T. Ház újdonat képvi­selőjét üdvözölhettük volna személyében a válasz­tások eredményeként. De mégis. A visszalépés után az MSZP ellentámadásba len­dült, s Orbán Viktor hajdani díszcigányozását fel­idézve tette fel a kérdést, hogy lehet-e miniszterel­nök-jelölt az, aki erre kapatta magát. Ugyanis törté­netesen 2003 októberében, a Farkas Flórián vezette Lungo Drom kongresszusán Orbán kifejtette: „díszcigányok” helyett a cigányságnak olyan képvi­selőkre lenne szüksége, akik mögött „a romákat képviselő felelős közéleti erő áll”. De nem csak ő „díszcigányozott” a jobboldalon. Egy fideszes or­szággyűlési képviselő 2002 januárjában mondta azt, hogy a Fidesz „sose tett úgy, mint más pártok, akik díszcigányokkal próbálták lealibizni a cigány­ügyet”. Érzi azért az MSZP, hogy két férfi, de nem egy eset, s nem is követelte Orbán visszalépését, csak azt a kérdést tette fel, hogy lehet-e egy ilyen fickó miniszterelnök-jelölt. Gondoljuk át, hogy mi a különbség a díszzsidó és a díszcigány között, ha már e két összetett szó előtag­ja azonos, az utótagja pedig jól leírható csoportot ta­kar. A különbséget a történelmi, társadalmi és politi­kai összefüggések szövedékében találhatjuk. A ma­gyarországi zsidóság a társadalmi ranglétra legfelső, a cigányság a legalsó fokain helyezkedik el, s a zsidó­ság - mint általában a magasabb grádicsokon lévők - hatékony érdekérvényesítésre képes, míg a cigány­ságról ugyanez nem mondható el. Viszont minden 18 éven felüli magyar állampolgárnak, hacsak bíró­ság ettől el nem tiltja, egy szavazata van - zsidónak, cigánynak és mindenki másnak egyaránt. Jogos a felvetés, hogy a cigányság szavazataiért folyó harc­ban egyes pártokban nagy a kísértés, hogy ne valódi, alulról szerveződő cigány szervezetekkel kössenek szövetséget azok programját teljesen vagy nagy rész­ben átvéve, sajátjukénak ismerve el, hanem vezető­ket kreáljanak, akik mögé médiaeszközökkel nyájat is teremtenek, vagy legalábbis igyekeznek ezt meg­tenni. Az a cigány ember, aki elfogadja, hogy egy párt kreatúrája legyen, nos az a díszcigány. Orbán Viktor azon meggyőződésének adott hangot, hogy a pártok­kal - a Fideszen kívül - kreált szervezetek kreált ve­zetői kötnek szövetséget. Lehet, hogy nincs igaza, vagy csak részben van igaza, s amit mondott, az túl­zás, de e kérdésben végül is a cigány szavazóknak kell kimondaniuk a végső szót. Az igazság tehát pró­bára bocsátható. A zsidóság problémái azonban nem összeha­sonlíthatók, egy lapon sem említhetők a cigánysá­géval. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokain lévő zsidóság a cigánysággal ellentétben megenged­heti magának azt, hogy ne rá szabott programok alapján válasszon pártot, hanem társadalmi-politi­kai értékvilágával való hasonlatosságokra figyeljen. Mi másért is lett volna szocialista Suchman Tamás és fideszes Fónagy János. Végtére is természetesnek kell tartanunk, hogy a magyarországi zsidó szárma­zásúak és zsidó identitásukat őrzők pártválasztása nem vallási, származási, faji stb. alapú. (Magyaror­szágon zsidó etnikai alapon sem a dualizmus korá­ban, sem a két háború között nem jött létre politikai párt, ellentétben számos környező országgal!) Aki díszzsidózik, az a magyarországi zsidók társadal­mi-politikai értékvilág-választásának szabadságát vonja kétségbe, az megkülönböztet jó és rossz - „díszzsidóságra hajlamos” - zsidókat. Az végül is azt mondja, hogy a zsidóságnak vannak árulói - a „díszzsidók” -, sőt a zsidóknak pártjuk is van, bár nem etnikai alapú, mert rajtuk kívül más is tagja le­het. Igaza van Hiller Istvánnak: Pásztor nem anti­szemita. Pásztor csak saját zsidó származású állam­polgártársai politikai választására gyakorol nyo­mást felmenőikre hivatkozással. Ez pedig politikai­lag nem korrekt. Az antiszemitizmus másképp kerül a képbe. A magyarországi zsidó származású polgároknak jó néhány tízezer szavazatuk van, bőven sok ahhoz, hogy a választásokat eldöntse. Aki képes „díszzsi­­dózni”, attól nem állhat távol a gondolat, hogy ked­ves pártjának győzelmi esélyét antiszemita provo­káció szervezésével, a politikai konkurens ellen be­vetett, gondosan megtervezett „leantiszemitázási” kampánnyal növelje. Bízzunk abban, hogy a kormányoldal érettséget és felelősséget mutat, s ezt a kártyát nem játssza ki, mint tette utoljára 2002-ben, ellenzékként. De ha mégis megteszi, bízzunk abban, hogy a zsidó iden­­titásúak - és nem csak azok - nem eszik meg a vá­lasztási boszorkánykonyhában készített társadalmi mérget. A szerző szociológus-közgazdász Orbán Viktor berlini pártfogója 11 Szentesi Zöl­di László_______________ A­ nnak a hírnek, hogy Orbán Viktor tegnap találkozott An­gela Merkel német kancellár­ral, jóval mélyebbre ható és nagyobb a jelentősége, mint első hallás­ra hinnénk. Mindenekelőtt világos, hogy a berlini kormány és a Német Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) feltétel nélkül és minden esetben Magyarország barátjaként lép fel kétoldalú kapcsola­tainkban és a világpolitikai színtéren, így volt ez­ a közelmúltban, jelenleg is ez a helyzet, és reméljük, így is marad. A két politikus személyes és pártközi vi­szonya kifogástalan, és ugyanezt mond­hatjuk az Európai­ Néppártban való együttműködésről. Ebben a testületben Orbán Viktor ráadásul alelnök, és ez a tény kétségtelenül felértékeli a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nemzetközi megítélését, és erősíti hazánk tekinté­lyét a nagyvilágban. Aligha szükséges bizonygatni, hogy Németország évtizedek óta kiemelt fon­tosságú politikai és gazdasági partne­rünk, arról nem is beszélve, hogy a két nemzet kapcsolatrendszere a szó szoros értelmében ezer esztendőre nyúlik visz­­sza. A német kereszténydemokraták nemcsak a gesztusok szintjén, de a gya­korlatban is sokat tesznek a magyar polgári gondolat megerősítéséért. A leg­újabb keletű kapcsolatokat tekintve jól­eső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy Berlinben értik és elismerik a magyar jelzéseket. Jól példázza ezt Sólyom Lász­ló közelmúltbéli németországi látogatá­sa, amelyen szóba kerültek az 1956-os megemlékezések is. Bár az október 23-i budapesti emlékünnepségre minden uniós miniszterelnököt, illetve államfőt meghívtak, konkrét visszajelzések még nem érkeztek. Németország, pontosab­ban az államfő és a kereszténydemokra­ta kancellár azonban máris ígéretet tett arra, hogy legalább az egyikük jelen lesz a számunkra oly fontos ünnepségen. Arról nem­ is beszélve, hogy az október 29-én esedékes németországi megemlé­kezésen, a frankfurti Paulskirchében a német egység kikovácsolója, Helmut Kohl volt kancellár is beszédet mond majd. Aligha túlzás kijelenteni, hogy An­gela Merkel jelenleg az egyik legtekinté­lyesebb európai politikus. Bár a szoros választási küzdelem eredményeképpen hosszas tárgyalások után alakíthatta meg kormányát, biztos kézzel és megfe­lelő társadalmi támogatottsággal vezeti Németországot. Nem kell átadnia fél­időben a kormányfői megbízatást pénz­ügyminiszterének, mint ahogyan Tony Blair erre hamarosan rákényszerül. Merkel nem kvaterkázik Apró Antal ka­rosszékében sem, mert egykori NDK-ál­­lampolgárként alighanem tökéletesen tisztában van a (poszt)kommunizmus természetével. A német kancellár fel­bukkanását hiába is várnánk az ingyen­cirkuszra éhes MSZP-politikusok köré­ben, akiknek nagy része nem is olyan régen még imperialista ellenségként bé­lyegezte meg a nyugati világot. Ha Ma­gyarországra érkezik majd, Angela Merkel kedvéért nem kell lezárni Buda­pestet sem, és felesleges ember közeli találkozásnak álcázott PR-riportot ké­szíttetni az egyik kereskedelmi televízió stábjával, amint azt Vlagyimir Putyin elnök látogatásakor megtapasztalhat­tuk. Minderre magától értetődően nem Magyarországnak, hanem Gyurcsány Ferencnek volt szüksége, kizárólag azért, hogy vendégének hatalmát, hívei­nek pedig vélt nemzetközi tekintélyét fi­togtassa. Nem, Angela Merkel nem vágyik ef­féle babérokra. Már csak erkölcsi előjo­gai, intelligenciája, elvitathatatlan te­kintélye miatt sem. Jó érzés tudni, hogy néhány héttel a választások előtt ilyen fontos pártfogója akadt a magyar de­mokráciának. És - amint Orbán Viktor is hangsúlyozta - az is megnyugtató, hogy a Fidesz és a CDU egy politikai családhoz tartozik.

Next