Magyar Nemzet, 2006. április (69. évfolyam, 89-116. szám)
2006-04-15 / 103. szám
- Ha nem, akkor békén kell hagyni őket - folytatja Erzsébet. - Volt olyan vendégünk, aki mosott. Két héten át. Hagytuk. Máskor meg még este, mert akkor szóltak, hogy jönnek, berendeztünk három szobát egy népes családnak, hogy kényelmesen aludjanak. Reggelre azonban meglepve tapasztaltuk, hogy éjszaka áthordták az ágyakat egy szobába, mert együtt akartak aludni. Egyik látogatónk télen jött, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő gyújthasson be. Akkor még vegyes tüzelésű kazánnal fűtöttünk. Tibor azért lement reggel, hogy megnézze, sikerült-e a művelet. Hát a férfi a hideg kövön hasalt, és szorgalmasan fújta az alig pislákoló parazsat, amely sehogy sem akart felizzani. A vendégek sokszor bemennek a Fejér Megye Falusi Turizmusáért Egyesület irodájába, és ajánlatot kérnek, mit csináljanak aznap. Törzsök Erzsike, Tibor és Erzsébet lánya, az iroda vezetője először a környék látnivalóira hívja föl a figyelmet, a babamúzeumra Fehérváron, az óvodamúzeumra Martonvásáron. Volt, aki határozott elképzeléssel érkezett, például a kastélyokat szerette volna megnézni a környéken, volt, aki vonattal akarta beutazni az országot. Menetrendet kért. Megkapta a szálláslehetőségekkel együtt. - Nem vagyunk féltékenyek - veszi vissza a szót Tibor. - Nem gondoljuk azt, hogy nem szabad más vendégház címét megadni, mert akkor nem látjuk többet a vendéget. Ha tetszik neki a kiszolgálás, jól érzi magát, visszajön. Tizenhat év tapasztalata szerint Törzsök Tibor és felesége nyolcvankilencben vágtak bele a falusi turizmusba. Akkor határozták el, hogy kiadják a szülőktől örökölt kis parasztházat. Nem szerették volna, ha tönkremegy, ezért télen is fűteni kellett, ami hiábavalónak tűnt, hiszen senki nem lakott már benne. Megkeresték az Alba Tourst és a Velence Tourst, de elutasították őket. Azt mondták, fölösleges hirdetni, Pákozdra úgysem fog vendég jönni. Akik jönnek, mondták, az ingókövek miatt térnek be a faluba, aztán a kocsmában megisznak egy pohár sört, és este hazamennek. A két utazási iroda nem látott fantáziát a falusi vendégfogadásban. Pedig a háború előtt, a húszas években már létezett, sőt virágzott a falusi vendégfogadás. Akkoriban az volt a cél, hogy a városlakók megismerjék a vidéki életet, ezáltal hozzásegítsék egy kis pluszjövedelemhez a vidéken élőket. Ehhez tartozott az is, hogy nyárra sok városi család a gyerekeit falura küldte „természetet tanulni”. Az akkori hálózat balatoni intézőbizottsága füzetet is megjelentetett arról, hogy hogyan kell higiénikusan fogadni a vendégeket, hogyan kell főzni. A szocializmus idején a falusi vendéghálózat széthullott. Nyolcvankilencben Csáky Csaba egyetemi docens kezdeményezésére alakult meg a Falusi és Tanyasi Vendégfogadók Szövetsége. Németországból 1991-ben megkeresték a gazdasági minisztériumot egy ajánlattal, hogy vendégül látnák valamelyik magyar turisztikai szervezetet egy kiállításukon. A minisztérium a tanyasi szövetséget ajánlotta, a szövetség pedig a Törzsök házaspárt kérte föl, hogy képviseljék hazánkat. - Minket választottak ki, mert a mi ötletünk volt, hogy kiállítási épületként egy parasztházat installáljunk - mondja Erzsébet. - Öt hétig utaztunk, a gyerekeket, a kis Tibort és Erzsikét vittük magunkkal. Én női szabó voltam, egyéni vállalkozó, bár akkoriban még maszeknak mondták, kitettem egy táblát, hogy öt hétig nem dolgozom. Tibornak, aki bár eredetileg bútorasztalos volt, akkor már hivatásos tűzoltóként dolgozott, szerencsére annyi szabadsága összegyűlt, hogy nem okozott gondot a távolléte a munkahelyén. Emlékszem, az utazáskiállítás megnyitóján a baden-württembergi tartomány gazdasági minisztere beszélt, a kinti sváb lányok táncoltak, énekeltek magyarul, bár beszélni nem tudtak az anyanyelvünkön. Az utazás eredménye az lett, hogy a házaspár elhatározta, létrehozza a szövetség megyei szervezetét. Rájöttek ugyanis, hogy pesti központtal nem lehet vidéken vendégeket fogadni. Túl bonyolult. Kilencvennégyben irodát nyitottak Pákozdon, és elkezdtek vendégeket is közvetíteni. Akkor már a környéken - Pákozdon, Sukorón, Kápolnásnyéken, Lovasberényben, Pátkán, Csákváron, Csákberényben, Csókakőn huszonöt kiadó vendégház volt. Megalakult a Falusi Turizmus Országos Szövetsége, és hamarosan létrejöttek a megyei szervezetek is. Fejér megyében 1995-ben a székesfehérvári tűzoltóságon alakították meg a szervezetet az akkori Fejér megyei Tourinform-irodával, több önkormányzattal, vajtai vendégfogadókkal és a csókakői Katzer családdal együtt, elnökéül Törzsök Tibort választották. Tibor németül, Erzsiké, a lány németül, angolul, olaszul beszél az anyanyelvén kívül. Az ő pályaválasztása erősen kötődik szülei vállalkozásához. Idegenforgalmi főiskolát végzett Szolnokon. SL _«*«!■ KM JfL__, v, _JV...' Turista információ - tourist information A család, amely Pákozdon elindította a falusi vendégfogadást: Törzsökné Dőry Erzsébet, Törzsök Tibor és lányuk, Törzsök Erzsébet. Két nap alatt eldől üzleten. Semmiféle védelem nincs a hazai terményeken, támogatás meg pláne nincsen, csak beszélnek róla. A kistermelőknek bealkonyult, csak a nagyok maradnak életben. Ezzel szemben a múlt század tízes-húszas éveiben a bolgárkertészek támogatását és „mívelési módjuk” elterjesztését a magyar állam a saját feladatának tekintette. Pedig sokan rossz szemmel nézték „inváziójukat”. A bolgárkérdés hosszú éveken át országos vitatéma volt. Azzal vádolták őket, hogy kiszorítják a piacról a magyar és a sváb kertészeket, és a hasznot, az évi több mint húszmillió koronát hazahordják. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület 1923-ban nagygyűlést tartott, amelyen a felszólalók a gazdasági szervek erélyes fellépését, sőt a bolgárkertészek kitiltását követelték. Az ellenérzésnél azonban jóval nagyobb volt az a tisztelet, amelyet a bolgárkertészek szorgalmukkal, takarékosságukkal, becsületességükkel és persze a lakosság folyamatos zöldségellátásával vívtak ki maguknak. A magyar vásárlóközönség egyértelműen a bolgárkertészek mellett tette le a voksát, és a szakemberek döntő többsége is elismerően nyilatkozott róluk cikkekben, könyvekben. De vajon mi tette lehetővé a bolgárkertészek sikerét akár a XIX. század végén, akár a „hárommillió koldus” országában, akár a Rákosi- és a Kádár-korszakban? A bolgárok nyakán ötszáz évig ültek a törökök. Minden az övék volt, föld, ház, vagyon, férfi, nő, gyerek. De mindenkinek meghagytak egy százszor száz lépésnyi földterületet. Ebből a kevésből kellett kipréselni a maximumot - magyarázza Tanév Dimiter, a Magyarországi Bolgárok Egyesületének (MBE) elnöke, akinek szülei, nagyszülei szintén bolgárkertészek voltak, így alakult ki a bolgárkertészet három fő jellegzetessége: a melegágyi előhajtatás, a fiterás, azaz parcellákkal és árkokkal sűrűn barázdált termőföld és a bolgárkerekes árasztó öntözés. A bolgárok kertjei már messziről felismerhetők voltak a rekeszes vagy vödrös „dolapról”, azaz bolgárkerékről. Ezt az ókori eredetű találmányt ma már sehol sem alkalmazzák, de száz éven át csúcstechnológiát jelentett az öntözésben. A sok-sok fitera kiemelkedett a földből, így egyrészt jelentősen megnövekedett a földterület, másrészt a köztük lévő árkokat a bolgárkerékkel folyamatosan el lehetett árasztani vízzel. Ezzel szemben a magyar parasztok vagy egyáltalán nem is öntöztek, vagy gémeskútból húzott vízzel, locsolóval oldották meg az öntözést. A magas, trágyafűtésű melegágyakkal tavaszt lehetett varázsolni a télből. Télen kis földkockákba ültették el a magvakat, és tavasszal már szépen fejlett palánták kerülhettek a fiterákba. A bolgárkertészek a megszokottnál egy hónappal korábban friss zöldséget vittek a piacra, ráadásul folyamatos ellátásról gondoskodtak egész évben, módszerük számos „rekoltát”, azaz betakarítást tett lehetővé. Az ötszáz év után felszabadult Bulgáriában rettenetes volt a nyomor és az elmaradottság. Míg Magyarországon Weiss Manfréd és Ganz Ábrahám gyárai működtek, Bulgáriában csupán egyszerű kovácsok dolgoztak - folytatja Tanev Dimiter. - A bolgárkertészek ezért indultak el szerencsét próbálni, amikor a XIX. század végén megnyíltak a határok. Észak-Bulgáriából jöttek a Dunán, a legtöbben Draganovóból és Polikraistéból. Az én dédapám 1905-ben érkezett Veliko Tirnovóból. Amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában meglátták a grófi majorokat és az iparosított városokat, elámultak. Mivel a városok biztos felvevőpiacot jelentettek, elsősorban a városok körüli földeken gazdálkodtak. És volt még egy fontos tényező, mutat rá az elnök. A bolgárok között a családi összetartás a török elnyomás miatt mindig is rendkívül erős volt. Mint lánc a láncban. Tudták, hogy aki megszakítja, az életével játszik. A bolgár család patriarchális, tekintélytisztelő. A tízes-húszas csoportokat mindig egy „öreg” vezette. Ha az öreg megszólalt, mindenki lehajtotta a fejét. A magyar gazdáknak elég volt az öreggel tárgyalniuk, és biztosak lehettek benne, hogy minden úgy lesz, ahogy megbeszélték. A bolgárok 1914-ben alapították meg a Magyarországi Bolgárok Egyesületét, amely azóta is jogfolytonosan, megszakítás nélkül működik - mondja Muszev Dancso, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke, az MBE egyik alelnöke. Muszev Dancso szülei is Csepelen kertészkednek, de ők is csak küszködve, mint Petrovék és Hrisztovék. Az elnök büszkén meséli, hogy 1918-ban a Lónyay utcában megkezdte működését a bolgár iskola (ma 12 évfolyamos iskolaként működik), majd 1932-ben felépült a Szent Cirill és Metód nevét viselő pravoszláv templom, így hát a Középső-Ferencvárosban, a hajdani nagyvásártelep és a Haller piac környékén (bolgárul a piacot halinak mondják) létrejött a bolgárok központja, amelyre az 1957-ben épült művelődési ház tette fel a koronát. - Az ingyenes, örökös telekjuttatások kivételével a bolgárok sosem szorultak a magyar állam gondoskodására, az építkezések mindig a bolgárkertészek adományaiból valósultak meg - mondja az elnök. - A kuláküldözések idején, a válságos gazdasági helyzetben először rávették a bolgárkertészeket, hogy a vagyonukat „Napóleon-aranyakba” fektessék - meséli Tanev Dimiter. - Aztán elkobozták tőlük, és lecsukták őket. De fél év múlva ki kellett engedni őket, mert rájöttek, hogy nélkülük nincs zöldségtermesztés. Ekkor sokan elmentek, vagy abbahagyták a kertészkedést, bár a munkájukra szükség lett volna. Aztán öt év múlva az akkori fővárosi tanács egy telket adományozott a bolgárkertészeknek kárpótlásként és példás munkájukért a Vágóhíd utcában, és a székház felépítésére több mint négyszáz bolgár család csaknem kétmillió forintot gyűjtött össze. Hozzávetésképpen: akkoriban egy munkájó ezer forintot ért. Ha kisebb számban is, de a bolgárkertészek a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban is meghatározták az ország zöldségtermesztését, ám a hetvenes évek végétől háttérbe szorultak. Egyrészt a gépesítés és az új technológiák miatt, másrészt azért, mert művelési módszerük alapelvei fokozatosan a korszerű zöldségtermesztés szerves részeivé váltak. Nyolcvanban már csak 300 kertészkedő bolgár családot tartottak nyilván a korábbi három-négyezer családdal szemben. Ma számukat 50-60-ra becsülik. Három nagyobb körzetben élnek és dolgoznak, elsősorban Budapesten, de jelen vannak Pécs és Miskolc környékén is. Mára a bolgárok nem annyira kertészkedéssel keresik kenyerüket, mint inkább üzletemberként, orvosként, mérnökként vagy művészként állják meg a helyüket. - Bizonyos szempontból eljárt az idő a bolgárkertészet felett - ismeri el mindkét elnök. - De a felmenőink csodálatos örökséget hagytak ránk. Nekik köszönhetjük, hogy ma független kulturális központunk van itt, a Vágóhíd utcában. - A gyerekeinket már nem érdekli a kertészet - mondja megértően Petrova Iliana. - A nagyobbik lányom tizenhét éves, és nem hiszem, hogy kertészkedésre adja a fejét. Látja, hogy sok a gond és a bizonytalanság. Úgy tűnik, a mi korosztályunk az utolsó bolgárkertész-nemzedék. A bolgárok között a családi összetartás a török elnyomás miatt mindig is rendkívül erős volt 31 f érméi • Magazin 2006. április 15., szombat A pákozdi Mészeg-hegy tetején álló épület aMisszió kiállítás helyszíne Pénz a falvaknak 2007. január elsejétől megszűnik a negatív diszkrimináció. Ugyanazokat a pénzeket kapjuk vidékfejlesztés címén, mint spanyol vagy finn uniós társaink. A mezőgazdasági támogatások ugyanakkor csak 2010-ben érik el azt a szintet, amely a többi uniós országban már gyakorlat. A termeléshez kötött támogatások gyakorlatilag megszűnnek, mivel túltermeléshez vezettek. (Nemcsak a régi tagállamokban, de Magyarországon is nagy gabonahegyek keletkeztek.) Helyettük 2008-ban bevezetik az egységes farmtámogatási rendszert, amelyet egy uniós ügynökség fizet ki, és termeléstől függetlenül jár majd. Nem kell érte semmit tenni, elég kultúrállapotban tartani a földet. A gazda majd eldönti, búzát termel-e rajta vagy biomasszát, vagy hagyja az egészet parlagon, de gyomnövénymentesen. Ha nem csinál semmit, akkor is lesz alapjövedelme, amelyből akár korszerűsíteni is tud. Az összeg, amely farmtámogatásként várható, most 250 euró hektáronként évente. Az agrárgazdasági kutatóintézet szerint az átlagos magyar gazda 26,3 hektáron gazdálkodik, számuk 2004-ben kétszáztízezer volt. Nekik évente 6575 eurót folyósít az unió termelési kötelezettség nélkül, ami tehát a fent említett 26,3 hektár esetében 145 000 forintot jelent havonta. A 2005. szeptember 20-án elfogadottEK 1698/2005 számú rendelet teljes egészében olvasható az unió honlapján. A törvény az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokat sorolja föl. A támogatásoknak négy tengelyük van. Az első a mezőgazdaság és erdészet versenyképességével kapcsolatos. A második a környezet- és vidékfejlesztési támogatás. A falusi turizmus szempontjából azonban a harmadik, a vidéki élet minősége és a vidéki élet diverzifikálása a legfontosabb. Ide tartozik a vidéki gazdaság diverzifikálása, ami magyarul anynyit jelent, hogy törekedni kell arra, hogy a vidéki élet változatos legyen. Ha például a gazda úgy dönt, hogy nem elég az a huszonhat hold hozta jövedelem, és szeretne mellé kiegészítő keresetet, belevághat a falusi turizmusba. Ebben az esetben akár százezer eurót, átszámítva huszonhatmillió forintot is kaphat támogatásként. Az önrész tizenöt-húsz százalék között mozog.