Magyar Nemzet, 2006. június (69. évfolyam, 148-176. szám)
2006-06-14 / 160. szám
Magyar nemzet • Mb. rovatvezető: P. Szabó Ernő 2006. június 14., szerda Aranyló és vérszagú napok Buda Ferenc verseskötete az 1956-os forradalomról és szabadságharcról Buda Ferenc 1990 előtt aligha hitte, hogy valaha is rendszerváltozás lesz, és Kossuth-díjat kap. Pedig már a hatvanas években is úgy beszéltünk róla, hogy egyike legjelesebb költőinknek, de jó ideig persona non grata volt. Részben azért, mert Debrecenben nemzetőrként részt vett az 1956-os forradalomban, részben pedig azért, mert három 1956-os verséért egyéves börtönbüntetésre ítélték. Az amnesztia után számos, embléma értékű kötete is megjelent Ébresszen aranysíp, Füvek példája, Holt számból búzaszál -, de egy vele készült interjúból idézve, „túl nagy egzisztenciát” csak a rendszerváltozás után teremthetett. Az idei könyvhétre látott napvilágot a Túl a falon - az én ötvenhatom című kötete a Holnap Kiadó gondozásában. A PÓSA ZOLTÁN_________________ Két csillagos komor, kövér tankok teremtenek nyugalmat - idéztük 1990-ig titkon Rend című versét. Már azért is minimum állásvesztés járt, ha az ember utalt a költemény létezésére. Az új könyvben milyen a régi és az újabb versek aránya? - A versek nagyobbik hányadát részint 1956 őszén írtam, részint az eseményeket közvetlenül követő időszakban, tehát november 4-e után. Szerepel a könyv elején az a három vers is, amiért bebörtönöztek, a Rend, a Pesten esik a hó és a Tizenöt-húsz éves halottak. Elég sokat írtam a börtönben is, az egyiket éppen a szabadulásom hajnalán. A második egység azokat a verseket tartalmazza, amelyeket akár több évtizeddel később is, de a forradalomra rímelve írtam, ezért vagy közvetlen, vagy metaforikus kapcsolatban vannak 1956-tal. Annak idején nem lehetett mindent leírni, de legalább a metaforákat kidolgoztuk. - Hogyan él önben 1956 emléke, és ön szerint hogyan kellene élnie másokban? - Hát hogy másokban hogyan kellene élnie, azt én nem határozhatom meg. Az én ötvenhatomba az aranyló, s egyben vér- és lőporfüstszagú tizenkét nap és a megszállás, szorongattatás téli éjszakáira rá következő börtönév egyaránt beletartozik. Akkori életem vízválasztójának tartom e másfél esztendőnyi időszakot. Maga a forradalom részint úgy él bennem, ahogy akkor, részint pedig úgy, ahogy most tekintünk rá vissza. Nekem könnyebb lett, 1956-nak nehezebb lett, mert nem könnyű azoknak ebbe beleélni magukat, akik jó esetben a résztvevőktől vagy jóhiszemű szemtanúktól hallottak róla. De egy gyereknek akár húsz, vagy tizenhét évvel ezelőtti eseményekről beszélni szinte mese. Pedig Arany Jánossal szólva: „Nem mese ez, gyermek”. De én nem hallgatok, elmondom a történteket. Ebben a kötetben is. - Ha szabad ilyet kérdezni: most már pontot tesz az önben élő forradalom történetének végére, vagy van még mondandója? - Természetesen nincsen befejezve a részemről sem 1956 históriája. Az ember forgatja magában a történteket, és azok is forgatják az embert. Éppen e hónap végéig köteleztem el magamat, hogy leadok erről egy írást a Forrásnak és a Székelyföldnek is. Nem mondanám sem tanulmánynak, sem esszének, sem a szó szoros értelmében szépprózának. Tűnődő emlékezésnek szánom. Nem is akarom, és nem is lehet besorolni valamilyen szokványos műfajba - de ami még nincsen egészen kész, arról nem célszerű beszélni. - Ön azok közé a költők közé tartozik, akik ha nem is éppen szűkszavúak, de viszonylag ritkán szólalnak meg. Csak a legjavát írják meg annak, ami az emberből kikívánkozik. És ez látszik is a művek minőségén. Idézve egy régi kritikát: mind aranybetűbe van vésve. Tudom, hogy egy költőnek nehéz válaszolni a következő kérdésre, de mégis kíváncsi vagyok: készül-e valamire, ami nem visszaemlékezés? A minősítést köszönöm, de én nem tudhatom, milyen az, ami kijön belőlem. Tény, hogy valóban ritkán szólalok meg, és legalább „vasbetűket” akarok formálni. A kérdés második felére válaszolva, nyugodtan föl lehet tenni, hiszen sok mindenre készülök. Miközben írok, összegereblyézem annak a javát, amit eddig írtam ötven év alatt, s ebből egy igazi gyűjteményes kötetet szeretnék készíteni, amely szintén a Holnap Kiadónál lát majd napvilágot. Olyan verseket hagyok ki csupán, amelyek nem befolyásolják a rólam eddig kialakult képet. - Olvasva a Forrást, azt tapasztaljuk, hogy prózában, esszében is hitelesen, nyilatkozik meg. Tervez-e átfogó prózaepikai munkát? Hitelesség? Arra törekszem, hogy véletlenül se hazudjak. Több tervem van. Az egyik egy olyan írás, amit csak azért nem nevezhetek naplónak, mert nem mindennap írom. Az egyikre ön utalt a kérdésében, ezt a Forrás évekkel ezelőtt először Rendteremtés, aztán szerényebb címmel Rendkeresés címmel közölgette eddig, azt szeretném folytatni. Ennél nagyobb fába is belevágtam most a fejszémet, ám nem tudom, szabad-e, érdemes-e, illő-e elmondani? Elkezdtem megírni az életemet, amiből elképzelhető, hogy valami regényféleség is kikerekedik, de még csak az édesanyámnál tartok. - Ön Debrecenben született, s mint földije, tudom, hogy az egy kicsit város is, de a szó jó értelmében falu is. Rövid pesti közjátékoktól eltekintve mindig is vidéken élt. Mondhatnánk, hűséges maradt a faluhoz és az alföldi homokhoz is, népes családjával. Hogy van a családja? - Hadd helyesbítsek: Tiszakécske városi rangot élvez, de én továbbra is falunak tekintem. Onnan járok be a munkahelyemre, a kecskeméti Forrás szerkesztőségbe. Ebben is bőséges vagyok. Abban igaza van, hogy a családom népes, össze is jövünk, de szerteszéjjel élnek már az országban. Már mind a hat gyermekem felnőtt, s megszületett a negyedik unokám is. Én nem hallgatok, elmondom a történteket. FOTÓ: MN-ARCHÍV Kreált összeesküvés ÁVH-s dossziéban FOLYÓIRAT i Kákonyi PP.tf.r______________ Farkas Gyöngyi történész tanulmánya olvasható a Századvég című folyóirat frissen megjelent számában Összeesküvés-történet egy ÁVH-dossziéban címmel. A fiatal szerző, akinek személyes emlékei értelemszerűen nem lehetnek az 1950-es évekről, azt vizsgálja, hogyan kreáltak Lajosmizsén egy „ügyet” - feletteseik parancsára - az ávósok. A mondvacsinált és a fennmaradt dokumentumok alapján kezdeteitől a végéig nyomon követhető történet bemutatja, hogyan munkálkodtak annak idején a rettegés vámszedői. Hogyan kreáltak a semmiből vagy az alig valamiből szövevényes összesküvést. Farkas Gyöngyi, aki a borzongató ügyet feldolgozta végig álnéven szerepelteti az áldozatokat és a besúgókat. Némelyikük ma is Lajosmizsén él. Vannak (voltak) közöttük orvosok, volt katonatisztek, papok, kisbirtokosok, tisztviselők, ügyvédek, tanárok, iparosok. A tanulmányt olvasva egyértelmű, hogy az áldozatok semmilyen összesküvést nem szerveztek. Egész egyszerűen élték a maguk életét, társaságban bírálták a rezsimet, dohogtak meg háborogtak a túlkapások ellen. Az ávósok feljegyzéseiből az is kiviláglik, milyen agyafúrtan küldték ide-oda a spicliket, és milyen dilemmát okozott nekik, hogy felvázolják az „összeesküvők” nem létező kapcsolatrendszerét, illetve eldöntsék, kit „nevezzenek” ki a légből kapott szervezkedés vezetőjévé. Mivel így sem jutottak sokra, 1955 körül úgy határoztak, hogy a „nagy közös összeesküvés” helyett egy „sejtszerű összeesküvés” leleplezését fogják erőltetni. A hátborzongató ügy 1956 nyarán végződik, azaz „realizálódik” négy személy letartóztatásával. Az ávós krónikás láthatóan büszke a „sikerre”, ugyanakkor megemlíti, hogy az ügynökök részben kudarcot vallottak, „nem sikerült eredményesebb munkát végezniük”. kultura@magyarnemzet.hu Az írószövetséget is megrövidíti a reform A megszorító intézkedések nem csak most, az előző időszakban is érintették a kultúrát. A művészeti civil szervezetek a tavalyi 146 millió forinthoz képest az idén csupán 45 millió forintra pályázhatnak. Információink szerint a Magyar Írószövetség támogatása kevesebb mint harmadára csökken. A kultúra finanszírozásáról csütörtök délután tartanak tanácskozást a szövetség székházában, amelyre a pártok „felelős” képviselőit is várják. I> Nforát. Miklós______________ Mint Buták András, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének elnöke lapunknak elmondta, egyetértés van a művészeti szervezetek közt abban, hogy rendezni kell a művészek közjogi státusát, az országos hatókörű társadalmi szervezeteknek kiírt központi támogatás szintjét pedig legalább a tavalyira vissza kellene emelni. Boták kifogásolta a Nemzeti Civil Alapprogram szakmaiságot nélkülöző elosztási rendszerét, amely régió szerint csoportosította a társadalmi szervezeteket. Ebben az évben az országos hatókörű társadalmi szervezeteknek 45 millió forintot irányzott elő Bozóki András előző kultuszminiszter, s ez az összeg százmillió forinttal kevesebb a tavalyinál. „Ez teljesen ellehetetleníti a művészeti szervezeteket. Még az NKÖM-ön belül is sokan úgy vélik, hogy ezek csupán hobbi szinten működnek, pedig jelentős szakmai feladatokat látnak el, részei a mai magyar kultúrának. Ráadásul a minisztérium által kiírt pályázatok elbírálása áprilisban megtörtént, ám azóta ebből pénzt nem láttak a művészeti szervezetek” - nyilatkozta Buták András. L. Simon László, a Magyar Írószövetség tikára lapunknak elmondta, hogy információk szerint az idén jelentősen csökken az írószervezetek támogatása. Míg tavaly közel 40 millió forint állt e téren rendelkezésre, az idén csupán 11 millió forint, amelyből - nem hivatalos források szerint - az írószövetség 6 millió forintot kap. „Az ötvenes évektől a Bajza utcai székházban működünk, amely azonban máig nincs a szövetség tulajdonában. Csak a téli fűtésszámla havi félmillió forint. Szakkönyvtárunk megfelelő működtetésére egyre kevesebb az esély. A kormánypárti és ellenzéki politikusoknak el kellene végre dönteniük, miként képzelik el a magyar kultúra támogatását, ezen belül is a nehéz helyzetbe került, nagy múltú, nemzetközi jelentőségű szervezetek finanszírozását” - mondja L. Simon László. Sebeők János író, közíró szerint az írótársadalom is megkapta a maga Gyurcsány-csomagját. „Emellett többek közt az Operaház, a Magyar Tudományos Akadémia is egyre nehezebb helyzetben van. Azért fizetjük be az adókat, hogy az állam a feladatát végezze, s többek közt fenntartson ilyen értékhordozó, nemzetünk létének szempontjából alapvetően fontos intézményeket. Az irodalom, a kultúra nem luxus, hagyomány és nemzetmegtartó erő” - véli Sebeők János. A FESZTIVÁLPIAC ELLEHETETLENÍTÉSÉRŐL. A fesztiválszervezők minden évben ugyanazzal a problémával szembesülnek: rendezvényeikhez csak túl későn vagy egyáltalán nem kapnak kellő támogatást A fesztiválpiacot érintő bajok miatt a háromszáz hazai rendezvényt tömörítő Magyar Fesztiválszövetség csütörtökön két órára sajtókonferenciára hívta a politikai döntéshozók képviselőit hogy a sajtó munkatársai jelenlétében válaszokat kapjanak kérdéseikre. A találkozón részt vesz Kelecsényi Ágnes, a Magyar Turizmus Zrt marketing vezérigazgató-helyettese, Dr. Kovács Miklós az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnökhelyettese, Inkei Péter az NKA és Mizsei Zsuzsa a politikai döntéshozatal képviseletében. A fesztiválszervezőket a Művészetek Völgye, a Mediawave, a Mezőtúri Wanted Fesztivál, a Hegyalja Fesztivál, a Summerfest, a Kecskeméti Nemzetközi Animációs Filmfesztivál és más országos hírű kulturális és gasztronómiai rendezvénysorozatok szervezői képviselik (M. G.) Két cigány közösség történetei Mesék celtár és vend dialektusban • Újabb könyv a szóbeli hagyományból II PFntik Orsolya_____________ A cigány mesék olyanok, mint a Balázs János- vagy Péli Tamás-képek. Avagy másképp, a Balázs János- és Péli Tamás-képek olyanok, mint a cigány mesék. Ha viszont mindkettőt - a képeket és a meséket is - ismerjük, érthetőbbé válik minden. Hiába tudunk ugyanis többékevésbé a roma képzőművészet legnagyobb alkotóiról, vagy olvastuk, mondjuk, Lakatos Menyhérttől a Füstös képeket, annak, aki nem roma származású, hiányzik a színes, élő, képi és irodalmi nyelv mögül a hagyomány. A kód. Maximális beleérzéssel is idegenként szemléli vagy olvassa ezt a világot, mert más kulturális közegben nőtt fel: a Hetvenhét magyar népmesén, Benedek Elek meséin vagy a Vükön. Most megvan a kód egy része. A Rézműves Melinda által gyűjtött és szerkesztett 0 corra rrom táj o borzo. Rromane Paramici - Cigány mesék pont a kulturális alap-és mélyréteget mutatják meg: a mese az identitás egyik tükre. Ha cigány szemmel néznénk a végre megjelent könyvet, mást kellene kiemelnünk: újabb írott darabbal gazdagodott az évszázadokon át csak szóban őrzött hagyomány. Rézműves Melinda a romani nyelv cehár és vend dialektusában rögzítette a meséket: a kisbajomi vend roma közösség mesemondójától hat, míg a hodászi cehár közösségből két történet olvasható a kötetben - eredeti nyelven és magyarul is. A Dél- és Nyugat-Magyarországon, illetve Burgenlandban beszélt vend, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cellár dialektusban írt szöveg olvasását, a hangok helyes kiejtését Marcel Courthiade professzor útmutatója könnyíti meg. A nemegyszer a hallgatóság bevonásával, magyar szavakkal tarkított szövegmondással előadott cigány mese különös, váratlan fordulataival sokszor elüt az európai hagyománytól, máshol felismerhetők benne a magyar történetek elemei. A mesékben megjelenő naturalizmus vagy a kegyetlennek tűnő mozzanatok (az apa megöli saját gyerekét, majd megsüti, a hazatérő király véresre veri a feleségét, majd keresztülszúrja) csak először meghökkentők - a magyar népmesékben is előfordul, hogy a legkisebb fiú a saját lábából vágott hússal eteti az őt szállító griffet. (Ez a történeti elem egyébként a cigány mesékben is megjelenik, csak a fiút az alvilág felé szállító öregasszonyt a főhős a saját arcából tépett hússal eteti meg.) Szóba kerülnek a mesékben a szegénység, az éhezés, a nyomor, melyekből a cigány hősök vagy furfanggal, vagy csoda révén törnek ki. Mondhatnánk azt, hogy a cigány mesék a fentiek miatt nem gyerekmesék. (Eredetileg valóban nem azok, mint ahogy a magyar népmesék sem.) Csak éppen ott, ahol már a hároméves is élőben nézi az iraki polgárháborút, a rajzfilmekben pedig eltorzult figurák gyilkolják egymást halomra, a valóságos kegyetlenség mellett nem nagy tétel a mesebeli kegyetlenség. Annál is inkább, mert a mesékben legalább az igaz győz. A Milák Brigitta és Balogh Tibor illusztrációival megjelent kötet egyébként mint könyvtárgy is igényes munka. (A corra rrom táj o borzo; Rromane Paramici - Cigány mesék. Gyűjtötte és szerkesztette: Rézműves Melinda. Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház - Romano Kher, Budapest, 2006.) ROMA KÉPZŐMŰVÉSZEK MUNKÁI CD-ROMON. Magyar, cigány és angol nyelvű ismertetővel jelent meg a Fővárosi Cigány Ház képtárának anyagából készített CD-ROM első része. Az adathordozón többek között Balázs János, Kosztics László, Oláh Jolán, Oláh Mara, Orsós Teréz, Péli Tamás, Szentandrássy István, Túró Zoltán művei láthatók, többnyelvű életrajzukkal.