Magyar Nemzet, 2006. július (69. évfolyam, 177-207. szám)
2006-07-01 / 177. szám
Szerkeszti: Szényi Gábor Látó-Tér 2006. július 1., szombat Mi lesz a határon túli iskolák sorsa? A kormányzat kisebbségi magyarsággal kapcsolatos politikáját káosz és anarchia jellemzi ■ Lemorzsolódó támogatások : Haác, Zalán_________________________ A z iskolák bemutatkozásakor általános panaszként hangzott el a szakképzett anyanyelvi pedagógusok hiánya és a gyermeklétszám - helyenként drasztikus - csökkenése. A konferencián legnagyobb számban a manapság Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégiónak nevezett térség iskolái képviseltették magukat. A romániai Temes megyében a magyarság lélekszáma a 17 különböző nemzetiség között a statisztikák szerint 7,5 százalékot tesz ki (51 ezer fő), a magyarságnak 23 óvodája van, de már csak 17 általános iskolája és mindössze két középiskolája. A magukat magyarnak vallók jelentős része tehát az általános és főleg a középiskolát nem tudja anyanyelvén végezni. Anyanyelve csak egy lehet az embernek, a román nyelvű iskolákban mégis anyanyelvi szintű romántudást várnak el a magyar tanulóktól is. Bár tucatnyi településen tanítanak fakultatív (idegen) nyelvként magyart, ez sem feltétlenül kedvező adat. Sok szülő ugyanis - lelkiismerete megnyugtatásáért - beíratja magyar nyelvre a gyerekét, aki viszont már nem jár el ezért a távolabbi intézménybe, hanem románul tanul az iskolában, így a magyar második (idegen) nyelvvé válhat, s a magyar nemzeti identitás is eltűnhet. Amire jó az esély, hisz a felmérések szerint a magyar és a vegyes házasságból született gyermekek egynegyede esetében igénylik a szülők, hogy csemetéjük magyar tannyelvű óvodába vagy iskolába járjon. Ezt súlyosbítja az elmúlt másfél évtized nagyarányú elvándorlási hulláma, így 1990 és 2005 között a gyermekszámcsökkenés Temes megyében a negyven százalékot is meghaladta. Megoldást jelenthetne, ha a magyar közösség vonzó lenne „lehetséges tagjai” számára, ha megérné a nyelvet megtanulni, kifizetődő lenne magyarnak lenni - s nem pusztán anyagi értelemben. Erre jó példa a német iskolák népszerűsége, miközben a helyi németség gyakorlatilag eltűnt a megyéből. A szerb oldalon az utóbbi néhány évben több magyar iskola jött létre, és a civil kurázsi is megerősödni látszik. Márciusban felújították a második világháború idején jól működő Bánáti Magyar Iskola Alapot, amely önsegélyező egyletként immáron öt faluban működik. Komoly gond viszont a széthúzás: különböző politikai tömörülésekre, pártokra szabdalt a kisebbségi magyarság, amely egyrészt nem segíti a többséggel szembeni érdekérvényesítő képességet, másrészt - mint elhangzott - a szerb hatalmi hierarchiába beépült, zsíros álláshelyekkel jutalmazott politikai elit csak korlátozottan szolgálja a magyarság alapvető nemzeti érdekeit. Több felszólaló úgy vélte: helyes lenne, ha az anyaországi támogatások - így az oktatási-nevelési támogatások is - közvetlenül az érintettekhez jutnának el, közvetítők „segítsége” nélkül, mert a pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják. A konferencia kezdeményezője, Szentkirályi Ödön tizennyolc éve vezeti a Clevelandi Magyar Iskolát. Cleveland egykor a „harmadik legnagyobb magyar város” volt, hiszen az első világháborút követően 600 ezer lakosából 120 ezer vallotta magát magyarnak. Mára viszont az utolsó (’56-os) nagy bevándorlási hullámmal érkezők unokái tanulnak a magyar iskolában. Ám amíg kezdetben a városmag közelében élt a magyarság, a délről felvándorolt afroamerikaiak beköltözésével a tömbjelleg megbomlott, kiköltözési hullám indult el, s a szétszóródás a közösség összetartását is megbontotta Clevelandben, Detroitban és más városokban. A Clevelandi Magyar Iskola vasárnapi iskolaként működik, ahol a harmadik generációs magyarok idegen nyelvként tanulják a magyart. A lemorzsolódás - a távolságok, az identitásvesztés miatt - komoly probléma, így a nyelv megtanítása sem lehet a jövőben az elsődleges cél, sokkal inkább egy magyar tudat és keresztény-nemzeti értékrend átadása. Előfordulhat tehát, hogy a következő generáció már angolul ismerkedik meg a magyar kultúrával. Az iskolák hatására azonban sokan jöttek hosszabb-rövidebb időre Magyarországra. Egy anyaországi és egy határon túli magyar diskurzusában - 2004. december 5. óta - sajnos elkerülhetetlen, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kérdése előkerüljön. A kudarc okait mélyen kell keresni, melyek megértéséhez közelebb vitt Zakar Péter történész előadása, mely azt vette számba, mit is tanítottak az elmúlt évtizedekben idehaza a kisebbségi sorba szakadt nemzettársakról. A fordulat éve (1948) utáni esztendőkben megjelent tankönyvek egyetlen sort sem tartalmaztak arról, hogy határainkon túl millió számra élnek honfitársaink, sem arról, hogy milyen veszteségeket kellett az országnak Trianonban elszenvednie. Még az 1959-es gimnáziumi tankönyv is a következő egy mondattal intézte el a kérdést: „A többségében idegen nemzetiségek lakta területek elszakadtak Magyarországtól.” Sőt, az 1982-ben kiadott gimnáziumi tankönyv is úgy fogalmazott, hogy „jogosan kerültek át a területek” a szomszéd államokhoz. A szegedi piarista gimnázium részéről Károlyi Attila a jelenkor kihívásának nevezte, hogy a fogyasztói társadalom materializmusa előbb eléri a fiatalokat, mint az értékek, azonban ha alkalmazkodunk ezekhez a kihívásokhoz, a fiatal generációt is meg lehet szólítani. Lehetséges nevelési cél lehet a régiós összetartozás-tudatra nevelés: miközben a Vajdaságban és az eurorégióhoz tartozó romániai megyékben öszszesen csak egy magyarországi megyényi magyar ember él, jelentékeny részük szórványban, addig, ha eurorégiós szinten nézzük, a hatmillió lakos több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ami a legnagyobb nemzeti közösség a térségben. A kisebbségi létforma tehát európai perspektívában viszonylagos, a régiók Európájában van, lehet jövője a kisebbségi, nem tömbben élő magyarságnak is. Az optimistább távlatok után szomorú jelenértékelés zárta a konferenciát. Szászfalvi László, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szavait kölcsönvéve - a mindenkori magyar kormányzat feladatának nevezte, hogy „úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” magyarnak. Ezzel szemben a Gyurcsánykormány - azt követően, hogy 2004. december 5. előtt a kisebbségi magyarság ellen kampányolt - megszüntette az anyaország és a határon túli nemzettestek közötti, bizalmi alapon folyó együttműködést. A kormányzat kisebbségi magyarsággal folytatott politikáját - Szászfalvi szerint - káosz és anarchia jellemzi, miközben leépítik a velük foglalkozó, tizenhat év alatt kiépült teljes intézményrendszert. Milliárdok mennek el az afganisztáni és iraki „missziókra”, de a magyar költségvetés 0,02 százaléka jut csupán a határon túli magyarokra. A nekik korábban járó összeget 25 százalékkal csökkentették, a kifizetések pedig finoman szólva is akadoznak. Mindez természetesen megnehezíti a határon túli oktatási intézmények és a magyarul tanuló diákok helyzetét is a következő esztendőkre. Publicisztika a 7. oldalon Tizenhat évvel a rendszerváltás után a napokban rendezték meg a határon túli magyar iskolák első találkozóját Szegeden, a piarista gimnáziumban. Romániában a magukat magyarnak vallók jelentős része az általános és főleg a középiskolát nem tudja anyanyelvén végezni. Szerbiában a támogatási pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják. Megfogalmazódott, hogy a Gyurcsány-kormányzat kisebbségi magyarsággal folytatott politikáját káosz és anarchia jellemzi. A parajdi általános iskola alsó tagozata. A magyar második idegen nyelvé válhat fotó: mn-archív Óbuda lakossága dönt a Hajógyári-szigetről Zenével, verssel, amatőr színdarabbal tiltakozott tegnap Budapesten az Élőlánc ökopárt, valamint több civil szervezet a III. kerületi Fő téren, a polgármesteri hivatal előtt a Hajógyárisziget déli csücskének beépítése ellen, miközben a helyi képviselő-testület a terület szabályozási tervéről tárgyalt. Bár a képviselők elfogadták a rendeletet, döntésük szerint az csak akkor léphet hatályba, ha ügydöntő népszavazáson a kerületi polgárok is jóváhagyják. A referendumot még az önkormányzati választás előtt, szeptemberben tartják. Szabó Zsolt Népszavazást, népszavazást! - skandálta tegnap az óbudai Fő téren néhány tucatnyi élőláncos és civil környezetvédő, akik zenéltek, szavaltak, és még egy rögtönzött színjátékot is előadtak a Hajógyári-sziget déli részének két évvel ezelőtti eladásáról. A tegnapi demonstráció azonban a három évvel ezelőtti privatizáció következményeiről, az izraeli befektető által tervezett Álomsziget-projekt, azaz a volt hajógyári terület beépítése elleni tiltakozásról szólt. Eközben a III. kerületi polgármesteri hivatal tanácstermében ülésező helyi képviselők újratárgyalták azt a kerületi szabályozási tervet, amelyet korábban már elfogadtak, ám a döntést Tarlós István polgármester felfüggesztette. Kétségtelen, hogy a korántsem szokványos tüntetés résztvevői végül megkapták, amit követeltek, de mint utólagos reakcióikból kiderült, ennek nem örültek felhőtlenül. Pedig mindent bevetettek: a Fő tér macskakövein felállított dobogón egy harci díszbe öltözött római harcos balján és jobbján két zöld koronába öltöztetett hölggyel óvta a megjelenteket. A műsorban fellépett egy akusztikus gitáros fiú, többek között felcsendült az Apám hitte című Zorán-örökzöld és Bródy Ha én rózsa volnék kezdetű dala, egy ifjú színésznő megidézte Petőfi szellemét (Még kér a nép...), majd a zöldek amatőr színjátszócsapata bemutatta, ahogy hazánk egyik modernizáló királya Hadrianus-palotástól átjátszhatta a Hajógyáriszigetet egy cilinderes nagyúrnak. A testületi ülésen Tarlós István előterjesztette azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet három civil szervezet juttatott el hozzá, s amelynek célja az lett volna, hogy megkérdezze az itt élőktől: egyetértenek-e azzal, hogy a Hajógyári-sziget szabályozási terve a jelenleginél nagyobb beépítettséget ne engedélyezzen. Az MSZP-SZDSZ-es többségű képviselő-testületben azonban sem a koalíció, sem a Fidesz nem támogatta a javaslatot, mondván, az ügy akkora súlyú, hogy arról inkább budapesti szinten kellene referendumot tartani. Felforrósodott a hangulat, amikor a polgármester által felfüggesztett szabályozási terv került terítékre. Jávor Benedek a Védegylet nevében közölte: a terv átdolgozását javasolják, Toplak Zoltán óbudai lakó pedig felelőtlennek nevezte a képviselőket. Tarlós István és a képviselők visszautasították a vádaskodást. Szepessy Tamás, az óbudai városfejlesztési bizottság elnöke elmondta: az önkormányzat által három éve elrendelt változtatási tilalom szeptember 24-én lejár, s azután a befektető jóval nagyobb területet építhet be a tulajdonában álló 32 hektáron. A szabályozási tervet végül elfogadták a képviselők úgy, hogy az csak szeptember 23- án lép hatályba. Ugyanakkor Pető György MSZP-s alpolgármester javaslatára arról is határoztak, hogy szeptember 12-én, kedden rendeletmegerősítő népszavazást tartanak Óbudán. Amennyiben a lakosság elveti a szabályozási tervet, a hatálybalépés is meghiúsul. Ismert, a korábbi vagyonkezelőt, a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő (HSZV) Kft.-t 1992-ben alapította az állam, az akkori vagyonbecslés szerint 3,4 milliárd forintos ingatlanapporttal, 160 millió forint törzstőkével. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. 2003-ban 6,6 milliárd forintra értékeltette föl a céget, amelyet 4,6 milliárdért adtak el. Az izraeli hátterű tulajdonos, a Plaza Centers által létrehozott Álomsziget Kft. 400 millió forintos beruházással konferenciaközpontot, szállodákat, apartmanházakat, sportlétesítményeket, szórakozóhelyeket építene föl a Hadrianus-palota feltáratlan romjai mellé. Az ügyben Toplak Zoltán magánszemélyként büntetőfeljelentést tett, amelyben jelenleg a BRFK nyomoz. Toplak ugyanakkor elégedetlen a tegnapi testületi üléssel, s mint mondta, a döntéseket bíróságon támadja meg. Puskás Péter helyi fideszes frakcióvezető bejelentette: a privatizáció miatt hamarosan a Szövetség is tüntetést szervez az ÁPV Zrt. épülete elé. Beépítésellenes tiltakozás színjátékkal az önkormányzat épülete előtt FOTÓ: MÁTÉ PÉTER latoter@magyarnemzet.hu