Magyar Nemzet, 2006. július (69. évfolyam, 177-207. szám)

2006-07-01 / 177. szám

Szerkeszti: Szényi Gábor Látó-Tér 2006. július 1., szombat Mi lesz a határon túli iskolák sorsa? A kormányzat kisebbségi magyarsággal kapcsolatos politikáját káosz és anarchia jellemzi ■ Lemorzsolódó támogatások : Haác, Zalán_________________________ A­ z iskolák bemutatkozásakor ál­talános panaszként hangzott el a szakképzett anyanyelvi pedagó­gusok hiánya és a gyermeklét­szám - helyenként drasztikus - csökkené­se. A konferencián legnagyobb számban a manapság Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégiónak nevezett térség iskolái képvi­seltették magukat. A romániai Temes me­gyében a magyarság lélekszáma a 17 külön­böző nemzetiség között a statisztikák sze­rint 7,5 százalékot tesz ki (51 ezer fő), a ma­gyarságnak 23 óvodája van, de már csak 17 általános iskolája és mindössze két közép­iskolája. A magukat magyarnak vallók je­lentős része tehát az általános és főleg a kö­zépiskolát nem tudja anyanyelvén végezni. Anyanyelve csak egy lehet az embernek, a román nyelvű iskolákban mégis anyanyelvi szintű romántudást várnak el a magyar ta­nulóktól is. Bár tucatnyi településen taníta­nak fakultatív (idegen) nyelvként magyart, ez sem feltétlenül kedvező adat. Sok szülő ugyanis - lelkiismerete megnyugtatásáért - beíratja magyar nyelvre a gyerekét, aki vi­szont már nem jár el ezért a távolabbi intéz­ménybe, hanem románul tanul az iskolá­ban, így a magyar második (idegen) nyelv­vé válhat, s a magyar nemzeti identitás is eltűnhet. Amire jó az esély, hisz a felméré­sek szerint a magyar és a vegyes házasság­ból született gyermekek egynegyede eseté­ben igénylik a szülők, hogy csemetéjük ma­gyar tannyelvű óvodába vagy iskolába jár­jon. Ezt súlyosbítja az elmúlt másfél évtized nagyarányú elvándorlási hulláma, így 1990 és 2005 között a gyermekszámcsökkenés Temes megyében a negyven százalékot is meghaladta. Megoldást jelenthetne, ha a magyar közösség vonzó lenne „lehetséges tagjai” számára, ha megérné a nyelvet meg­tanulni, kifizetődő lenne magyarnak lenni - s nem pusztán anyagi értelemben. Erre jó példa a német iskolák népszerűsége, mi­közben a helyi németség gyakorlatilag el­tűnt a megyéből. A szerb oldalon az utóbbi néhány évben több magyar iskola jött létre, és a civil kurá­zsi is megerősödni látszik. Márciusban fel­újították a második világháború idején jól működő Bánáti Magyar Iskola Alapot, amely önsegélyező egyletként immáron öt faluban működik. Komoly gond viszont a széthúzás: különböző politikai tömörülé­sekre, pártokra szabdalt a kisebbségi ma­gyarság, amely egyrészt nem segíti a több­séggel szembeni érdekérvényesítő képessé­get, másrészt - mint elhangzott - a szerb hatalmi hierarchiába beépült, zsíros állás­helyekkel jutalmazott politikai elit csak korlátozottan szolgálja a magyarság alap­vető nemzeti érdekeit. Több felszólaló úgy vélte: helyes lenne, ha az anyaországi támo­gatások - így az oktatási-nevelési támoga­tások is - közvetlenül az érintettekhez jut­nának el, közvetítők „segítsége” nélkül, mert a pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják. A konferencia kezdeményezője, Szent­­királyi Ödön tizennyolc éve vezeti a Cleve­landi Magyar Iskolát. Cleveland egykor a „harmadik legnagyobb magyar város” volt, hiszen az első világháborút követően 600 ezer lakosából 120 ezer vallotta magát ma­gyarnak. Mára viszont az utolsó (’56-os) nagy bevándorlási hullámmal érkezők unokái tanulnak a magyar iskolában. Ám amíg kezdetben a városmag közelében élt a magyarság, a délről felvándorolt afroame­rikaiak beköltözésével a tömbjelleg meg­bomlott, kiköltözési hullám indult el, s a szétszóródás a közösség összetartását is megbontotta Clevelandben, Detroitban és más városokban. A Clevelandi Magyar Is­kola vasárnapi iskolaként működik, ahol a harmadik generációs magyarok idegen nyelvként tanulják a magyart. A lemorzso­lódás - a távolságok, az identitásvesztés miatt - komoly probléma, így a nyelv meg­tanítása sem lehet a jövőben az elsődleges cél, sokkal inkább egy magyar tudat és ke­resztény-nemzeti értékrend átadása. Elő­fordulhat tehát, hogy a következő generá­ció már angolul ismerkedik meg a magyar kultúrával. Az iskolák hatására azonban sokan jöttek hosszabb-rövidebb időre Ma­gyarországra. Egy anyaországi és egy határon túli ma­gyar diskurzusában - 2004. december 5. óta - sajnos elkerülhetetlen, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kér­dése előkerüljön. A kudarc okait mélyen kell keresni, melyek megértéséhez köze­lebb vitt Zakar Péter történész előadása, mely azt vette számba, mit is tanítottak az elmúlt évtizedekben idehaza a kisebbségi sorba szakadt nemzettársakról. A fordulat éve (1948) utáni esztendőkben megjelent tankönyvek egyetlen sort sem tartalmaztak arról, hogy határainkon túl millió számra élnek honfitársaink, sem arról, hogy mi­lyen veszteségeket kellett az országnak Tri­anonban elszenvednie. Még az 1959-es gimnáziumi tankönyv is a következő egy mondattal intézte el a kérdést: „A többsé­gében idegen nemzetiségek lakta területek elszakadtak Magyarországtól.” Sőt, az 1982-ben kiadott gimnáziumi tankönyv is úgy fogalmazott, hogy „jogosan kerültek át a területek” a szomszéd államokhoz. A szegedi piarista gimnázium részéről Károlyi Attila a jelenkor kihívásának ne­vezte, hogy a fogyasztói társadalom materi­alizmusa előbb eléri a fiatalokat, mint az ér­tékek, azonban ha alkalmazkodunk ezek­hez a kihívásokhoz, a fiatal generációt is meg lehet szólítani. Lehetséges nevelési cél lehet a régiós összetartozás-tudatra neve­lés: miközben a Vajdaságban és az euro­­régióhoz tartozó romániai megyékben ösz­­szesen csak egy magyarországi megyényi magyar ember él, jelentékeny részük szór­ványban, addig, ha eurorégiós szinten néz­zük, a hatmillió lakos több mint egyharma­­da magyar nemzetiségű, ami a legnagyobb nemzeti közösség a térségben. A kisebbségi létforma tehát európai perspektívában vi­szonylagos, a régiók Európájában van, le­het jövője a kisebbségi, nem tömbben élő magyarságnak is. Az optimistább távlatok után szomorú jelenértékelés zárta a konferenciát. Szász­falvi László, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alel­­nöke­­ Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szavait kölcsönvéve - a mindenkori ma­gyar kormányzat feladatának nevezte, hogy „úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” magyarnak. Ezzel szemben a Gyurcsány­­kormány - azt követően, hogy 2004. de­cember 5. előtt a kisebbségi magyarság el­len kampányolt - megszüntette az anyaor­szág és a határon túli nemzettestek közötti, bizalmi alapon folyó együttműködést. A kormányzat kisebbségi magyarsággal foly­tatott politikáját - Szászfalvi szerint - ká­osz és anarchia jellemzi, miközben leépítik a velük foglalkozó, tizenhat év alatt kiépült teljes intézményrendszert. Milliárdok mennek el az afganisztáni és iraki „misszi­ókra”, de a magyar költségvetés 0,02 száza­léka jut csupán a határon túli magyarokra. A nekik korábban járó összeget 25 száza­lékkal csökkentették, a kifizetések pedig fi­noman szólva is akadoznak. Mindez ter­mészetesen megnehezíti a határon túli ok­tatási intézmények és a magyarul tanuló di­ákok helyzetét is a következő esztendőkre. Publicisztika a 7. oldalon Tizenhat évvel a rendszerváltás után a napokban rendezték meg a határon túli magyar iskolák első találkozóját Szegeden, a piarista gimnáziumban. Romániában a magukat magyarnak vallók jelentős része az általános és fő­leg a középiskolát nem tudja anyanyelvén végezni. Szerbiában a támogatási pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják. Megfogalmazódott, hogy a Gyurcsány-kormányzat kisebbségi magyarsággal folytatott po­litikáját káosz és anarchia jellemzi. A parajdi általános iskola alsó tagozata. A magyar második idegen­ nyelvé válhat fotó: mn-archív Óbuda lakossága dönt a Hajógyári-szigetről Zenével, verssel, amatőr színdarabbal tiltakozott tegnap Budapesten az Élőlánc ökopárt, va­lamint több civil szervezet a III. kerületi Fő téren, a polgármesteri hivatal előtt a Hajógyári­sziget déli csücskének beépítése ellen, miközben a helyi képviselő-testület a terület szabályozá­si tervéről tárgyalt. Bár a képviselők elfogadták a rendeletet, döntésük szerint az csak akkor léphet hatályba, ha ügydöntő népszavazáson a kerületi polgárok is jóváhagyják. A referendu­mot még az önkormányzati választás előtt, szeptemberben tartják. Szabó Zsolt N­épszavazást, népszavazást! - skandálta teg­nap az óbudai Fő téren néhány tucatnyi élőláncos és civil környezetvédő, akik ze­néltek, szavaltak, és még egy rögtönzött színjátékot is előadtak a Hajógyári-sziget déli részének két évvel ezelőtti eladásáról. A tegnapi demonstráció azonban a három évvel ezelőtti privatizáció következ­ményeiről, az izraeli befektető által tervezett Álomszi­­get-projekt, azaz a volt hajógyári terület beépítése elle­ni tiltakozásról szólt. Eközben a III. kerületi polgár­­mesteri hivatal tanácstermében ülésező helyi képvise­lők újratárgyalták azt a kerületi szabályozási tervet, amelyet korábban már elfogadtak, ám a döntést Tarlós István polgármester felfüggesztette. Kétségtelen, hogy a korántsem szokványos tüntetés résztvevői végül megkapták, amit követeltek, de mint utólagos reakció­ikból kiderült, ennek nem örültek felhőtlenül. Pedig mindent bevetettek: a Fő tér macskakövein felállított dobogón egy harci díszbe öltözött római harcos balján és jobbján két zöld koronába öltöztetett hölggyel óvta a megjelenteket. A műsorban fellépett egy akusztikus gi­táros fiú, többek között felcsendült az Apám hitte című Zorán-örökzöld és Bródy Ha én rózsa volnék kezdetű dala, egy ifjú színésznő megidézte Petőfi szellemét (Még kér a nép...), majd a zöldek amatőr színjátszó­csapata bemutatta, ahogy hazánk egyik modernizáló királya Hadrianus-palotástól átjátszhatta a Hajógyári­szigetet egy cilinderes nagyúrnak. A testületi ülésen Tarlós István előterjesztette azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet három civil szervezet juttatott el hozzá, s amelynek célja az lett vol­na, hogy megkérdezze az itt élőktől: egyetértenek-e az­zal, hogy a Hajógyári-sziget szabályozási terve a jelen­leginél nagyobb beépítettséget ne engedélyezzen. Az MSZP-SZDSZ-es többségű képviselő-testületben azonban sem a koalíció, sem a Fidesz nem támogatta a javaslatot, mondván, az ügy akkora súlyú, hogy arról inkább budapesti szinten kellene referendumot tartani. Felforrósodott a hangulat, amikor a polgármester által felfüggesztett szabályozási terv került terítékre. Já­vor Benedek a Védegylet nevében közölte: a terv átdol­gozását javasolják, Toplak Zoltán óbudai lakó pedig fe­lelőtlennek nevezte a képviselőket. Tarlós István és a képviselők visszautasították a vádaskodást. Szepessy Tamás, az óbudai városfejlesztési bizottság elnöke el­mondta: az önkormányzat által három éve elrendelt változtatási tilalom szeptember 24-én lejár, s azután a befektető jóval nagyobb területet építhet be a tulajdo­nában álló 32 hektáron. A szabályozási tervet végül el­fogadták a képviselők úgy, hogy az csak szeptember 23- án lép hatályba. Ugyanakkor Pető György MSZP-s al­polgármester javaslatára arról is határoztak, hogy szep­tember 12-én, kedden rendeletmegerősítő népszava­zást tartanak Óbudán. Amennyiben a lakosság elveti a szabályozási tervet, a hatálybalépés is meghiúsul. Ismert, a korábbi vagyonkezelőt, a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő (HSZV) Kft.-t 1992-ben alapította az ál­lam, az akkori vagyonbecslés szerint 3,4 milliárd forin­tos ingatlanapporttal, 160 millió forint törzstőkével. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. 2003-ban 6,6 milliárd forintra értékeltette föl a céget, amelyet 4,6 milliárdért adtak el. Az izraeli hátterű tulajdonos, a Plaza Centers által létrehozott Álomsziget Kft. 400 mil­lió forintos beruházással konferenciaközpontot, szállo­dákat, apartmanházakat, sportlétesítményeket, szóra­kozóhelyeket építene föl a Hadrianus-palota feltáratlan romjai mellé. Az ügyben Toplak Zoltán magánsze­mélyként büntetőfeljelentést tett, amelyben jelenleg a BRFK nyomoz. Toplak ugyanakkor elégedetlen a teg­napi testületi üléssel, s mint mondta, a döntéseket bí­róságon támadja meg. Puskás Péter helyi fideszes frakcióvezető bejelentet­te: a privatizáció miatt hamarosan a Szövetség is tünte­tést szervez az ÁPV Zrt. épülete elé. Beépítésellenes tiltakozás színjátékkal az önkormányzat épülete előtt FOTÓ: MÁTÉ PÉTER latoter@magyarnemzet.hu

Next