Magyar Nemzet, 2006. augusztus (69. évfolyam, 208-238. szám)

2006-08-01 / 208. szám

4Látó-TérT 2006. augusztus 1., kedd Szerkeszti: Szényi Gábor latoter@magyarnemzet.hu Az állam segítségére várnak az árvízkárosultak Kunszentmártonban a pince vízzel, a padlás ígéretekkel van tele . A kormányszóvivő szerint ősszel kezdik a kifizetést Hónapok óta pénz és mindennemű támogatás nélkül éli mindennapjait több száz kunszentmártoni család, akiknek otthonát tavasszal a megáradt Körös folyó rongálta meg vagy tette lakhatatlanná. Az érintettek szerint a baj idején a helyszínre látogató Lamperth Mónika belügyminiszter és a környéket keresztü­l-kasul beutazó Gyurcsány Ferenc miniszterelnök min­dent megígért; azt mondták, senki ne aggódjon, mert lesz pénz mindenre, ám az eltelt három hónapban egy fillért sem kaptak. A családok attól is fél­nek, hogy miután eddig senki egy kapavágást sem tett a gátak környékén, a laza, tavasszal átázott védművek nem bírnának el egy újabb komolyabb víznyomást, ha ősszel ismét megáradna a Körös. __Borsodi Atticla__________________________ H­ úsvét előtt érkezett a hír, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunszentmártont és a környe­ző településeket fenyegeti a megáradt Körös. A helyiek egy emberként siettek a bajbajutottak segítségére, ám csak a legnagyobb katasztrófától lehetett meg­menteni a város lakóit, a gázsor környékén élők életét így is megkeserítette a folyó.­­ Amikor a televízióban láttuk, hogy milyen pusztítást vitt véghez a Duna április elején, akkor még nem gondoltuk, hogy mi is ha­sonló természeti katasztrófa szenvedő ala­nyai lehetünk. Aztán mikor egyre emelke­dett a Körös vízszintje, és nagycsütörtökön megjelentek az első homokzsákok a gát te­tején, akkor már tudtuk, hogy olyan ára­dással kell szembenéznünk, amilyenre a legidősebbek sem emlékeznek. Húsvétra már nyolc sor magasan tornyosult a ho­mokzsákokból álló alkalmi védmű, a folyó pedig 1041 centiméter magasan tetőzött - emlékezett vissza az áradás első napjaira Tompa László, akinek a háza éppen a Körös mellett áll. A férfi felesége, miután azokban a he­tekben otthon tartózkodott, nap nap után nézhette, hogy emelkedik a víz szintje, és hogyan veszélyezteti az éppen tavaly nyá­ron felújított otthonukat. - A házunkat több mint egy éve, májusban vásároltuk, s a múlt nyáron 2,5 millió forintból újítottuk fel. El lehet képzelni, hogy mit éreztünk ak­kor, amikor a katasztrófa idején centimé­terről centiméterre emelkedett a folyó víz­szintje. Miután a gát és a környékén levő földterület átázott, nálunk először a pincé­ben jelent meg víz, majd a falak is bevize­­sedtek. Amikor már teljesen megtelt a pin­ce vízzel, többen azzal viccelődtek, hogy nézzük a dolog jó oldalát, és nyissunk jakuzzit. Nekünk persze nem volt kedvünk nevetni. A kertben ujjnyi vastag giliszták másztak ki a földből, nyomukban pedig szökőkútként tört föl a víz - sóhajtott fel Tompáné. A folyót végül, bár a tetőzés hetekig tar­tott, óriási erőfeszítés árán sikerült a med­rében tartani. A gátak ugyan kitartottak, de a védművek túloldalán, mivel azok a terüle­tek alacsonyabban feküdtek, mint a meg­áradt Körös vízszintje, a földből tört elő a víz. Az érintettek szerint több száz ház sé­rült meg vagy vált lakhatatlanná azokban a hetekben.­­ Nappal folyamatosan a védművek megerősítésén dolgoztunk, csak keveset pihentünk. Éjszakáról éjszakára alig aludtunk valamit, és ha mégis sikerült néhány órára lehunyni a szemünk, akkor olyan rémálmok gyötörtek minket, hogy a folyó kilép a medréből, és elmossa a házun­kat. Sokat jelentett viszont, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő és Lamperth Mónika ak­kori belügyminiszter, aki a helyszínre is ki­látogatott, megígérte, hogy nem hagynak magunkra, és segítenek, hogy helyreállít­suk a károkat, ha levonul az áradás. Több­ször elhangzott akkoriban, hogy ne aggód­junk, lesz pénz mindenre. A polgármester is, aki azokban a nehéz napokban rengete­get dolgozott, a támogatásáról biztosított minket - közölte Tompa László. A tragédia után nem sokkal azoknál a családoknál, amelyeknek volt biztosítása, megjelent a társaságok kárfelmérője. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat műszaki osztálya is bejárta az összes érintett ingat­lant, és felmérte a károkat.­­ Volt mit meg­tekinteni az önkormányzat munkatársai­nak. A falak több helyen megcsúsztak, az ajtók a kerettel együtt deformálódtak, a frissen felrakott tapéta szinte mindenütt le­ázott a falról. A burkolat alatt sok helyen át­ázott a fal. A műszaki osztály kétszer volt kint nálunk. Először azt mondták, hogy az egyik lakrészt le kell bontani, és újra kell építeni, később már „csak” helyreállításról beszéltek. A statikus szerint jelenleg nem életveszélyes a házunk, de még egy hasonló természeti csapást már biztos nem bírna ki. A szakemberek hárommillió forintra be­csülték a kárt, mivel az épület betoncölöpös megerősítésére lenne szükség - jegyezte meg Tompa László. Ezt követően hetek, sőt már hónapok teltek el, ám a kárfelmérés után a pénz csak nem akart megérkezni. Az önkor­mányzat az állam segítségére várt, az érin­tettek pedig arra, hogy megérkezzen a ta­vasszal többek által ígért segítség. - Pénzt eddig nem kaptunk, sőt a televízióból azt hallottuk, hogy az állam talán majd csak hónapok múlva, a számlák után fog fizet­ni, utólag, és átlagosan csak a költségek negyven százalékát térítenék meg. Vagyis nekünk rendelkezni kellene most azzal a legkevesebb hárommillió forinttal, amibe a felújítás kerül. Nyilvánvaló, hogy ennyi pénzt csak hitelből tudunk előteremteni. Aggaszt minket az is, hogy tavasz óta hoz­zá sem nyúltak még a gáthoz, márpedig fé­lő, hogy az átázott védművek megerősítés nélkül nem bírnának ki még egy áradást -fakadt ki Tompa László. Persze nem egye­dül Tompáék várnak az ígért támogatásra, Kunszentmártonban több száz család van hasonló helyzetben. Nem messze Tom­­páéktól egy beteg, nyugdíjas házaspárnak szintén több millióba kerülne házuk felújí­tása.­­ Azt mondta az önkormányzat mű­szaki osztálya, hogy 2,5 millió forintra rúghatnak a helyreállítási munkálatok, ám a mester szerint nem kizárt, hogy négy­millió forintot is elvisz a felújítás. Azt hal­lottuk, hogy az állam talán utólag adna pénzt, de a munkálatokat nekünk előre kellene finanszírozni. Nekünk viszont nemhogy több millió forintunk, hanem egy fillérünk nincs - panaszkodott Cseh Jánosné. Egy másik család szintén segítségre vár: megroggyant házfala lassan kidől. - Azt hallottuk, hogy előre kellene finanszíroz­nunk a helyreállítást. Kérdezem én: miből? A mester pedig nem fog ígéretekre neki­fogni a munkáknak. A házunk elején ha­marosan kidőlhet a fal. Az ajtók alját le kel­lett fűrészelni, hogy használni lehessen őket, mert elvetemedtek. Milliókat kellene fizetnünk, az állam nem segít rajtunk, pe­dig tavasszal mindent megígértek. Nem le­het bízni senkiben - jelentette ki Molnár András. Vincze Jenőné szintén szomorúan mu­togatta végig az otthonában esett károkat. A pincéjében még mindig benn van a víz, házának falai berepedeztek. - Segítségre várnék én is, de nem foglalkozik velünk senki. Nem tudom megcsináltatni a háza­mat, ha nem kapok támogatást - sóhajtott fel a hölgy. Egy idős férfi, akinek a pincéje is besza­kadt, már be sem engedett otthonába. Csak annyit mondott, hogy akkor zavarják, ha pénzt hoznak. A polgármester eközben szinte állandó­an Budapesten tartózkodik, hogy támoga­tást intézzen a bajba juttott embereknek.­­ A kormány döntött az ügyben, megvan a támogatás. Az arányokat a jegyző és az új­jáépítési bizottság fogja szociális alapon meghatározni. Átlagosan a költségek ötven százalékát kaphatják meg az érintettek, van, aki többet, van, aki kevesebbet, rászo­rultságtól függően - fogalmazott Czuczi Mihály, Kunszentmárton polgármestere, aki a kifizetés technikai lebonyolításáról, - azaz hogy csak utólag, számlákra fizethető ki a támogatás - egyelőre nem tudott infor­mációval szolgálni, mert erről még ő sem kapott tájékoztatást. A polgármester meg­jegyezte azt is, hogy jó lenne, ha az állam mellett a biztosítótársaságok is megkezde­nék a kifizetést. Batiz András kormányszóvivő a közel­múltban jelentette be, hogy a lakossági kár­térítésre országosan 3,1 milliárd forintot különítettek el, s a kifizetéseket ősszel kez­dik meg. Miért áll a boldogkői vár rekonstrukciója? A 2002-es kormányváltás óta még csak pályázni sem tudtak pénzforrásokra . Tolcsvai L. Lászl­ó______________ A XIII. század végére fel­épült a vár, miután IV. Béla élete megmentő­jé­­nek, Bodó mesternek ajándékozta a varázslatosan szép boldogkői területet a tatárjárás után. Gyorsan épült a vár, ugyanis Bodó mesternek volt­­ hét lánya, akiket a kérőik csak akkor vehet­tek feleségül, ha legalább fél évet dolgoztak az építkezésen. „Áll a vár fala, felségednek pedig látnia kellene” - üzent IV. Bélának Bodó uram 1244 táján, ám a király so­sem jutott el oda. Az évszázadok során Abaúj várme­gye büszkesége lett a monumentális építmény, hi­szen sem a törökök, sem az osztrákok nem tudták be­venni, miközben sok híres személyiségnek nyújtott menedéket. A II. világháború többet ártott a várnak, mint az azt megelőző hétszáz év. Természetesen akadna bőven tennivalója a helyi önkormányzatnak, de még csak pályázatot sem nyújt­hatnak be további fejlesztésre, mert a Műemlékvédelmi Felügyelőség azt állítja, az elkészített rekonstrukciós tervdokumentációk nem tükrözik egyértelműen a vár korabeli állapotát, s az Európai Unió csak állami jóvá­hagyással fogad el úgynevezett „várügyi” pályázatokat. Kóczián Gyula polgármester állítása szerint míg 1998 és 2002 között 148 millió forintot fordítottak várre­konstrukcióra, addig a Medgyessy-Gyurcsány-kabinet­­ egy forintot sem szánt erre a célra. Emlékeztetett, a pol­gári kormány Széchenyi-tervében összesen tizenhét olyan magyar vár felújítását tűzték ki célul, amelyek aránylag jó állapotuknál fogva megérdemelték a foko­zott figyelmet, ugyanakkor az 1998-ban megkezdett kastélyprogram szintén feledésbe merült 2002 után. A 2000-ben megítélt 148 millió forintos támogatás­ból sok mindenre futotta, de először az objektum átfo­gó régészeti és tudományos vizsgálata történt meg. Minthogy a boldogkői vár turisztikai hasznosítása a tágabb értelemben vett régió közös érdeke is, ezért megépítették a várhoz vezető aszfaltutat, helyreállítot­ták a parkolóból felvezető lépcsőrendszert. Létesítet­tek egy­ vendéglátóegységet az ódon falak alatt megépí­tett pincében, ami a középkorban a lovarda volt, láto­­gathatóvá tették a háromszögletű tornyot, a Malom­bástyát. Folytatták az úgynevezett gyilokjáró és a töré­sek közötti folyosók felújításával, majd biztonságossá tették a keskeny átjárót, amin ke­resztül a várból az Oroszlánsziklán át az őrtoronyhoz jut a látogató. A mintegy tizenöt méter hosszú szik­laormon korlátokat helyeztek el a balesetveszély elhárítása végett, miközben immár eredeti állapotá­ban díszeleg a kiállítások megren­dezésére alkalmas palotaszárny. Ha valaki Miskolc és Kassa között közlekedik, a 3-as útról még éjsza­ka is jól látja a várat, hiszen négy­milliós ráfordítással megtörtént a teljes külső kivilágítás. Tiszta idő­ben jól látszik a meglehetősen tá­voli 3-as útról az idegenek számára meglehetősen furcsa fényjelenség a domboldalon, s gyakran azt gondolják - tette hozzá Kóczián Gyula -, ufók járnak erre. Persze szó sincs ufókról, a vár kékes fénye nyűgözi le az embereket. Boldogkőváralja egész évi költségvetése is kevés volna a további rekonstrukcióhoz. A polgármester sze­rint méltán várnának segítséget a rekonstrukció folyta­tásához. Eddig is rengeteg munkát fordítottak fejlesz­tésre, segítség nélkül, viszont a még szükséges, mint­egy félmilliárdos fejlesztési költséget nyilván csak álla­mi támogatásból és európai uniós forrásokból lehetne megszerezni. A faluvezető reménykedik abban, hogy az illetékes állami szervezetek makacssága alábbhagy, s folytatni lehet majd a munkát a harminc vendégre ter­vezett várszálloda megépítésével. Immár hatodik éve minden augusztusban megszervezik a boldogkői vár­napokat, amelyre esztendőnként 30-40 ezren látogat­nak el. Évszázadok óta nincs túl sok látványosabb történelmi nevezetessége Északkelet-Magyarország­­nak, mint a boldogkői vár. A II. világháborút követően nem törődtek állagmegóvással, látvá­nyos rekonstrukcióba csak 1998 és 2002 között foghatott a fenntartó önkormányzat. Az Orbán­­kormány idejében 148 millió forintot fordítottak az idegenforgalmi látványosság helyreállítá­sára - emlékeztetett Kóczián Gyula, Boldogkőváralja polgármestere -, ám 2002 óta még pályá­zatbenyújtási lehetőségük sincs, mert bár a további építkezés tervdokumentációi rendelkezésre állnak, a Műemlékvédelmi Felügyelőség tilalma miatt nem fejleszthetnek tovább.

Next