Magyar Nemzet, 2006. augusztus (69. évfolyam, 208-238. szám)

2006-08-01 / 208. szám

­fai«. Jobbik: önállóan a jobboldali szövetségben Balczó Zoltán szerint a legfontosabb cél Budapesten Demszky Gábor leváltása Ék Ferenc A sikertelen országgyűlési választá­sok után úgy látszik, végleg meg­szűnt a Harmadik Út nevű vá­lasztási szövetség a MIÉP és a Jobbik között. Hogyan tovább?­­ A Harmadik Út valóban sikertelen volt a parlamenti választásokon abban a te­kintetben, hogy a célt, az ötszázalékos ered­ményt nem tudtuk teljesíteni. A választási kampány körülményeit tekintve viszont sokan azt mondják, hogy ezt a 2,2 százalé­kot is értékelni kell, különösen annak figye­lembevételével, hogy a két kisebbik párt csak az MSZP, illetve a mögötte álló média és gazdasági érdekcsoportok közvetlen vagy közvetett támogatásával tudta átlépni a bekerülési küszöböt. Mi az Országgyűlés­be jutott pártokon kívül egyedüliként telje­sítettük valamennyi megyében a listaállítás feltételeit, és léptük át az egyszázalékos határt. - Csupán kétszázaléknyi radikális sza­vazó van az országban? - Meggyőződésem, hogy jóval több van. Stumpf István az egyik nyilatkozatában öt­nyolc százalék biztos nemzeti­ radikális szavazóról beszélt, egy Fidesz-prominens pedig 15 százalékra becsülte ezt az arányt. - Miért nem tudták megszólítani ezt a je­lentős szavazói réteget? - Az úgynevezett elveszett szavazatok­tól való félelem ennek a tábornak a jelentős részét a Fideszhez vitte, sokan a kisebbik rosszként választották őket. A MIÉP-Job­­bik pártszövetséget a csalódást okozó ered­mény ellenére az önkormányzati választá­sokra is fenn lehetett volna tartani, és van­nak olyan budapesti kerületek, ahol meg is valósul. A legnagyobb súlyú, közérdeklő­désre számot tartó választás a fővárosi, be­leértve a főpolgármester-állítást és a buda­pesti listát. A Jobbik úgy döntött, hogy nem indít a MIÉP-pel közös főpolgármester-je­löltet, nekik önálló jelöltjük van, és így kö­zös listánk sincsen. - Miért döntöttek így? - Három oka van. A legfontosabb az, hogy Tarlós István személyében végre olyan kihívója van Demszky Gábornak, aki eséllyel veheti fel vele a küzdelmet. Ebben a helyzetben egy szerény eredményre számí­tó MIÉP-jelölt támogatásával - egyfordulós választásról lévén szó - ezt az esélyt csök­kentettük volna. A másik ok annak elkerü­lése, hogy a kampány során a MIÉP segéd­csapataként jelenjünk meg. Az országgyű­lési választások során sajnos nem volt lehe­tőségünk a médiában megjeleníteni azt a szakmai felkészültséget és az azt képviselő személyeket, amivel a Jobbik rendelkezett, így a Harmadik Út sokak szemében a MIÉP-pel lett azonos. S végül szembesül­nünk kellett azokkal a súrlódásokkal, sze­mélyi ellentétekkel - helyi és felsőbb szin­ten is -, amelyek a két párt harmonikus együttműködését lehetetlenné tették volna.­­ Demszky Gáborral szemben az előző választásokon is tekintélyes politikus vagy népszerű közéleti személyiség vette fel a küz­delmet. Miért gondolják azt, hogy most na­gyobb az esély? - A Fidesz és a KDNP által is támogatott Tarlós Istvánt azért tekintjük alkalmasnak, mert tizenhat év alatt Óbudán polgármes­terként eredményesen működött, és bizo­nyította, hogy a lakosság érdekében képes a pártok együttműködését megteremteni. Alapvető várospolitikai kérdésekben egyébként a felfogása megegyezik a Jobbi­­kéval. A támogatásunk kinyilvánítását kö­vetően szinte hisztérikusan jelent meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom szélső­séges pártként való megbélyegzése a balli­berális sajtóban. Nem tévedtünk tehát, amikor közleményünkben úgy ítéltük meg, hogy Tarlós István számíthat azokra a bal­oldali szavazókra is, akiknek elegük lett Demszky Gábor tizenhat éves városlásából. Hiszen nyilvánvalóan őket akarják eltánto­rítani a főpolgármester-jelöltet támogató egyik párt szélsőségessé nyilvánításával. Bízom benne, hogy a szavazókat ilyen könnyen nem lehet félrevezetni. - A múltban meglehetős sikerrel folytat­ta a balliberális oldal ezt a lejárató kam­pányt. Hogyan tudják elhárítani a vá­dakat? - Természetesen nem vagyunk szélső­­jobboldali, rasszista, antiszemita párt. Bár­milyen ezzel kapcsolatos vádra készséggel válaszolunk, de egyszerűen ránk sütik ezt a bélyeget. Legutóbb egy lapban az jelent meg, hogy nem az alkotmány alapján mű­ködő párt vagyunk. A megfelelő jogi lépése­ket természetesen megtettük, elkerülendő, hogy a következmények nélkül sokszor emlegetett vádak, rágalmak végül igazság­ként tudatosuljanak a közvéleményben. Ugyanakkor nem fogadjuk el a szalonké­pesség kritériumának, hogy kínosnak tűnő, szenvedélyeket kiváltó kérdésekben ne mondjuk el érvekkel alátámasztott, világos véleményünket. - Milyen kérdések tartoznak ebbe a körbe? - Például állásfoglalás a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban. Amikor a zsi­dósággal vagy Izraellel kapcsolatos kérdés napirendre kerül, egy politikai pártnak vi­lágosan el kell mondania a véleményét. Ha az izraeli-palesztin konfliktusról, háborús helyzetről beszélünk, akkor vállaljuk annak kimondását, hogy kit tekintünk agresszor­­nak és kit az ENSZ-határozatokkal is támo­gatott módon saját függetlenségéért harco­ló népnek. Ha ártatlan emberek meggyilko­lása ellen emeljük fel a szavunkat, és elítél­jük az önmagukat felrobbantó palesztino­kat, akkor hogyan adhatnánk felmentést azoknak az izraeli katonáknak, akik az Apacs helikopterek biztonságából gyilkol­nak ártatlan civileket? Nálunk könnyen an­tiszemitának minősítenek valakit olyan vé­lemény megfogalmazásáért, amit meghatá­rozó békepárti izraeli politikusok, értelmi­ségiek is képviselnek. - Milyen célokat fogalmaz meg a Jobbik Budapesten? - Helyre kell hozni azt a kártételt, amit a liberális városvezetés, az MSZP-SZDSZ elkövetett az eltelt időszakban. Amikor Demszky Gábort megtépázott tekintélyű­nek neveztük, mi nem csak a horvátorszá­gi nyaralóra, a szinte ingyenes gépkocsi­használatra utaltunk. Inkább például arra, hogy Demszky Gábor egyszer már félig ott­hagyta a fővárost, és mint európai parla­menti képviselő csak félállásban akart Bu­dapest vezetésével foglalkozni. Amikor nyilvánvalóvá vált az összeférhetetlenség, ő végsőkig ragaszkodott az ottani státusá­hoz, és végül a közigazgatási hivatal veze­tőjének állásfoglalása alapján mondta le az uniós képviselőséget. Erőteljes kritika az, amit a távozó főépítész, Schneller István is megfogalmazott: Budapesten átgondolt városfejlesztés nem érvényesülhetett, mert a befektetői érdekek voltak az elsődlege­sek, sok esetben az ő igényeik alakították a városképet.­­ Lényeges vállalás a korrupció felszá­molására való törekvés, azoknak a kiala­kult érdekhálóknak a megszüntetése, ame­lyek a források hatékony felhasználását gá­tolják. Át kell tekinteni a közművek helyze­tét, elérve, hogy a víz- és a csatornadíjak ne terheljék ennyire a lakosságot. Talán érde­mes megemlíteni fővárosi képviselőként Dublinban szerzett tapasztalatunkat: a la­kosságnak sem víz-, sem csatornadíjat nem kell fizetnie. Persze ott a betelepült külföldi cégek a kezdetektől és ma is fizetik a társasági adót, így járulva hozzá a közter­hekhez. - A MIÉP-től tehát elválnak az útjaik, de hogyan akarják felépíteni a Jobbikot, ha Bu­dapesten lemondanak az önálló indulásról? - Azért döntöttünk így, mert a főváros érdekében elsődleges célnak tekintjük Demszky Gábor leváltását. Az önálló indu­lás a programunkat képviselő főpolgár­mester-jelölt állítását igényelte volna, el­lentétbe kerülve így az előző céllal. Persze minden pártnak, így a Jobbiknak is van­nak saját érdekei, Tarlós István támogatá­sának bejelentésével azonban - a vele tör­tént egyeztetést követően - nem akartunk tovább várni. Ugyanakkor a Jobbik ren­delkezik azzal a szakmai háttérrel és ta­pasztalattal, hogy a Fidesz vezetésével a fővárosban kialakult tágabb összefogás ré­szeseként hozzá tudna járulni az eredmé­nyes fővárosi önkormányzati munkához. - Az egyes fővárosi kerületekben milyen szintű együttműködés alakult ki a jobbol­dalon? - A tárgyalások utolsó fázisában va­gyunk. Egyes kerületekben van együtt­működés a MIÉP és a Jobbik között, van, ahol a Jobbik a Fidesszel kötött megálla­podást, és ennél tágabb jobboldali össze­fogásra is tudunk példát. A II. kerületben a MIÉP elutasította a Jobbikkal való együttműködést, bár előzetesen elnöksé­gi szinten megállapodtunk. Az ország­­gyűlési választások második fordulós eredménye azt mutatta, hogy a Harmadik Út szavazói a Jobbik felfogásával értettek egyet, és támogatták Balsai Istvánt, a Fi­­desz-KDNP jelöltjét, biztosítva győzel­mét. Most az MSZP-SZDSZ jelöltjével, Horváth Csaba polgármesterrel szemben közös polgármesterjelöltet támogatunk Láng Zsolt, a Fidesz kerületi elnöke sze­mélyében. - A Fidesz országos akciót indított a Gyurcsány-csomag megbuktatásáért. Csat­lakozik a Jobbik a Jó reggelt, Magyarország! elnevezésű kiáltványhoz? - Igen, egyértelműen kiállunk mellette. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy ez a kormány a globális pénzügyi hatalom helytartójaként mire képes tízmillió ma­gyar érdekével szemben, félretéve és felál­dozva a határon túli nemzettársaink érde­keit is. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint ezzel szembemenni. A Jobbik úgy kí­ván csatlakozni a szeptember 23-ra meg­hirdetett Fidesz-demonstrációhoz, hogy előtte a Köztársaság térre megyünk. Tün­tetésünket az MSZP-székház előtt kezd­jük, és onnan vonulunk át szimpatizán­sainkkal a Hősök terére, világosan jelezve, hogy ezek a mai, úgynevezett szociálde­mokraták mindannak a folytatói, ami a Köztársaság térhez kötődik a kommunista diktatúra éveiből. Ez a kiállás most külö­nösen időszerű, amikor 1956 ötvenedik évfordulóját ünnepeljük. A főváros érdekében elsődle­ges célnak tekintjük Demsz­ky Gábor leváltását, ezért a főpolgármester győzelemre esélyes kihívóját, Tarlós Ist­vánt és a Fidesz vezette jobb­oldali szövetséget támogat­juk az önkormányzati vá­­ lasztásokon - nyilatkozta la­punknak Balczó Zoltán, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. Arról is szólt, hogy a Jobbik csatlako­zik a Gyurcsány-csomag megbuktatását célzó Jó reg­gelt, Magyarország! kezde­ményezéshez. ­* ■ mmmmmmmmmm __Szabó Anna-K. Tóth László_________________________ T­ öbb mint négymilliárd az eltelt hat évtized­ben legyártott bankjegyek száma, amelyeket ha egymás tetejére raknánk, akkor 210 Eiffel­­torony nagyságú oszlopot kapnánk, a forint megszületésétől kibocsátott érmék száma pedig majd­nem hétmilliárd, amely húszezer tonnás súlyával több mint 2000 kamionra férne csak fel. A forint 1946. augusztus 1-jei bevezetését nemzet­közi viszonylatban is rekordnak tekinthető hiperinflá­ció előzte meg, a gazdasági életből gyakorlatilag eltűnt a pénz: a pengő, a mű­pengő, bilipengő (a mű­pengő milliószorosa) után elkészült a milliárdbilipengős terve is, amelyet azonban már nem bocsátottak forgalomba. A biztos alapokon álló pénz helyett virágzott a csereke­reskedelem, fizetőeszköznek az arany mellett az élő ál­lat és az élelmiszer számított. A frissen kikiáltott köz­társaságban a társadalmi struktúrák foszladoztak, a háború következtében az országban alig maradt terme­lőeszköz, az állam bevételei alig érték el az 1938-as szint egy százalékát. A feketekereskedelem előretörését jelzi, hogy a hivatalos külkereskedelmi forgalom 1945-ben a háború előtti árucserének mindössze az egy-két száza­lékát tette ki. A gazdasági teljesítmény és a jövedelmek teljesen elszakadtak egymástól, a gyorsuló pénzromlás egyre inkább öngerjesztő folyamattá vált: ebben a tart­hatatlan helyzetben a lakosság többsége kénytelen volt elfogadni, hogy akár áldozatok árán is megoldást kell találni a pénz iránti bizalom, egyben az árukínálat hely­reállítására. Az első szabad magyar választásokat 1945 novemberében elsöprő eredménnyel megnyerő kisgaz­dapárt a párhuzamos gazdasági és politikai válság kö­zepén végül a koronát 1927-ben felváltó pengő eltörlé­se mellett döntött. Az új pénznem elnevezése kapcsán felmerült a tallér, a turul, a máriás és a libertás elneve­zés is, végül - leginkább a bizalom visszaszerzésének érdekében­­ a Károly Róbert által még az 1320-as évek­ben meghonosított forint mellett döntöttek, amely a középkor leghíresebb aranyérméi közé tartozott. A forint nevét Firenze városáról kapta, ahol a fiori­­no d’oro nevű aranypénzt a XIII. század közepe óta verték, amelyet Európa majdnem összes pénzkibocsá­tója bevezetett. Magyarországon az aranypénzek sú­lyukban, értékükben és finomságukban is követték a fi­renzei mintát, maga a forint elnevezés pedig egészen a XIX. század végéig rendszeresen használatos volt az or­szágban. A forint 1946-os bevezetése után az új pénznemben meghatározott bérek a háború előtti reálkeresetek felét tették csak ki, cserébe viszont megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert és iparcikkeket vásárolni a bol­tokban. Ezzel párhuzamosan az infláció megszűnt, a gazdasági vezetés különösen vigyázott arra, hogy ne­hogy a kelleténél több pénz kerüljön forgalomba, a spe­kulánsok és a valutázók ellen pedig szigorú börtönbün­tetésekkel léptek fel. A különleges összetételű jelzőros­tokat tartalmazó papírra metszetmélynyomással nyomtatott bankók kézzel is tapintható rajzokat tartal­maztak, ami évtizedekig elegendő biztonságot jelentett a pénzhamisítókkal szemben. A 2001-től teljesen kon­vertibilis forintbankjegyek ma már fluoreszkáló színes rostokkal, árnyalatos vízjelképpel, biztonsági szállal és hologramfóliával is védettek. ■ AZ ARANYFEDEZET MEGMENTÉSE. Mérlegelve az euró­pai politikai helyzetet, a Magyar Nemzeti Bank veze­tősége jóval a második világháború kitörése előtt, 1935-ben azt a következtetést vonta le, hogy a fejle­mények háborús összeütközéshez vezethetnek, s föld­rajzi fekvése miatt a harci események Magyarország területére is kiterjedhetnek. Ezért az akkori üzletveze­tőség elhatározta, hogy Budapesten és Veszprémben olyan földalatti munkahelyeket építtet, ahol a bank háborús cselekmények, légitámadások alatt is zavar­talanul működhet - írja visszaemlékezéseiben az idén áprilisban az Egyesült Államokban elhunyt Ladányi Frigyes, a nemzeti bank egykori bankosztályának igazgatója. A fővárosi óvóhely a Várban, a hatalmas, kétemeletes, ultramodern, légkondicionált veszprémi bunker pedig a püspöki palota alatti várhegy gyomrá­ban épült meg. A munkálatokat 1936-ban kezdték el, s 1939-ben fejezték be. Már 1943 októberében megérlelődött a terv, hogy a kedvezőtlenül alakuló hadi helyzet elől a bank arany­­készletét biztonságba kell helyezni. A pénzügyminisz­ter hozzájárulásával tárgyalások kezdődtek a semleges Svájccal, s megállapodás jött létre az aranykészlet oda­­szállítására s felette a bank szabad rendelkezési jogá­nak biztosítására. Az első szállítás 1944. március 17-én történt, ekkor 1022 kilogrammnyi arany került az alpe­si országba. Két nap múlva a német hadsereg megszáll­ta hazánkat, így a kiszállítást nem lehetett folytatni. December 5-én a szovjet hadsereg elérte Siófokot, így légvonalban 28 kilométerre megközelítette Veszp­rémet. A helyzet kritikussá vált, ezért a német kormány gazdasági és pénzügyi megbízottja vagonokat és gép­kocsikat szerzett. Az utolsó szerelvény december 13-án indult a határ közelében fekvő Fertőbozra, s a vonatok 1945. január 15. után az ausztriai (pontosabban az ak­kor németországi) Spital am Phyrnbe futottak be, ahol a falu barokk apátsági templomának kriptájában he­lyezték el az aranytartalékot, majd négy hónap múltán amerikai katonák Frankfurt am Maine-ba, az USA Military Government Financiális Központjába szállí­tották. Innen került haza 1946. augusztus 6-án, s vált az új forint fedezetévé. Az aranykészlet megmentése a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői és más beosztású alkalmazottai ren­dületlen kitartásának, minden erkölcsi kívánalmat fe­lülmúló kötelességteljesítésének, hősies tetteinek kö­szönhető. Hatvanéves a forint Pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot az addigra teljesen el­értéktelenedett pengő helyett. Az új hazai fizetőeszköz születését a kor legnagyobb mértékű inflá­ciója előzte meg, a forint bevezetésének köszönhetően azonban sikerült megfékezni a pénzromlást, stabilizálni a gazdaságot, megszüntetni az áruhiányt, és visszaszerezni a pénz iránti bizalmat. 1MEEMI i W mm in M11 IMI M­1'3. V*^ 2006. augusztus 1., kedd Látóhér I II.

Next