Magyar Nemzet, 2006. november (69. évfolyam, 299-327. szám)

2006-11-23 / 320. szám

8 Maprlenit Külföld 2006. november 23., csütörtök Rovatvezető: Stier Gábor NAPI SAJTÓSZEMLE Lovas István összeállítása „A kormány az Audinak biztosí­tott adókedvezményt három­szor veszi vissza”, nyilatko­zott Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök „a szocialistákkal nem éppen ellenségesen szemben álló Népszabadság napilapnak”, írja a vezető osztrák lap. A lap részletesen ismerteti a háttérben álló tör­vénymódosítást, amelyet László Csaba volt pénzügymi­niszter „nem igazán elegáns­nak” nevezett. László hozzá­tette, az állam a törvénymó­dosítással a törvény szövegé­vel él vissza, amelyhez fogha­tót a kommunista érában le­hetett csak tapasztalni. Futó Péter, az MGYOSZ egyik elnö­ke hasonlóan felháborítónak találja azt a tényt, hogy az új adót kedvezményként álcáz­zák és visszamenő hatályú. Az elfogadásra kerülő törvény révén az államhoz mintegy százmilliárd forint folyhat be. Ezzel - idézi a cikk a Népsza­badságot - annak sokszorosa jön vissza, mint amit a kor­mány az Audinak ad. Az írás végén rátér a nagy magyaror­szági cégek tulajdonviszonyai­ra: a Mal 79,8 százalékban, az OTP 75,3, a Richter 66,2, a Matáv 92,86 százaléka külföl­di tulajdonban van. E négy cég a tőzsdeérték 83,9 százalé­kát képviseli. PESTER LLOYD A német nyelven kiadott budapes­ti újság ismerteti az „antisze­mita közbeszéddel” foglalkozó legújabb kötetet, amelynek Gerő András történész a ki­adója. A cikk címe: „Virulens antiszemitizmus Magyar­­országon”. 7 a Guardian Stewart Purvis - aki azon függet­len vizsgálóbizottság tagja volt, amely a BBC-nek az izra­eli-palesztin konfliktusról ké­szült tudósításait elemezte - a baloldali brit lapban arról ír, hogy miközben Izrael nagyjá­ból elvesztette a libanoni Hezbollah ellen vívott PR- csatáját, nagy internetes of­­fenzívát folytat a világ közvé­leményének befolyásolására. Egy olyan különleges szoft­vert fejlesztettek ki e célra, amelyet világszerte huszon­ötezren használnak és internetes szavazástól politi­kusok befolyásolásáig úgy tüntetik fel véleményüket, mintha azok egyéniek lenné­nek. De nemegyszer lebuktak, mint például amikor arról kellett szavazni, hogy Nagy- Britanniában büntetőjogi kategóriává tegyék-e a holokauszttagadást, ugyanis a szavazás lezárása után érke­zett külföldről sok szavazat a kriminalizálás mellett. Egy másik esetben pedig Charles Enderlint, egy ismert és nagy tiszteletnek örvendő francia tévés újságírót támadtak meg, miután Enderlin bemutatta azt, hogy az izraeli hadsereg miként ölte meg a 12 éves pa­lesztin Hohammed al-Durát, amint édesapja a második intifáda idején meg akarta vé­deni életét. A riportert azzal vádolták, hogy meghamisítot­ta felvételeit. Cége, a France2 azonban bírósághoz fordult és az a múlt hónapban rágal­mazás bűnében találta vét­kesnek az internetes propa­gandahelyet. Nagy tömeg gyászolta a meg­gyilkolt Pierre Gemayelt Liba­nonban. A Szíria-ellenes ipari minisztert Bejrútban ölték meg fegyveresek, így most so­kan úgy vélik a cédrusok or­szágában, hogy egykori meg­szállóik gyilkoltatták meg a fi­atal politikust. HÍRÖSSZEFOGLALÓ S­zigorú biztonsági intézkedések közepette szállították haza szü­lőfalujába Pierre Gemayelt, meg­akadályozandó az esetleges zavar­gásokat. A szíriai megszállás vége óta Libanon végigélt egy kisebb polgárháborút. Izrael a nyáron 34 napon át bombázta a kis országot, s a politikai stabilitás azóta sem tu­dott helyreállni. Gemayel volt az ötödik Szíria-ellenes politikus, akit két éven belül megöltek Libanon­ban. Szíria tagadta, hogy bármilyen szerepe lenne a merényletben, an­nak ellenére, hogy Szaad Hariri a kormány képviseletében azonnal Damaszkusz felé mutatott. Haríri - akinek apja, a volt miniszterelnök meggyilkolása után robbant ki a „cédrusos forradalom” - szerint veszélyben vannak az eddigi vív­mányok, ám a miniszterelnök ja­vaslata a nemzeti egységkormány felállítására továbbra is él. Az aján­latot a Hezbollah és szövetségesei azonnal visszautasították. A gyilkosságot elítélte szinte minden ország és nemzetközi szer­vezet. A Vatikán és az Arab Liga a békét féltette üzenetében, az Egye­sült Államok elnöke viszont Szíriát és Iránt látja az események mögött. Damaszkusz szintén elítélte a tá­madást. A többiekhez csatlakozott üzenetével Irán, valamint a Hez­bollah, az ország síita mozlim poli­tikai-fegyveres csoportja is. Ez­­ utóbbi véres harcokat vívott a liba­noni polgárháború során a most megölt miniszter pártja, a Phalange fegyvereseivel, akik hagyományo­san a keresztények érdekeit védték. A megölt miniszter koporsóját a Phalange zászlójával takarták le. A temetés és az azt követő két nap nemzeti gyásznap, így Libanonban nem tarthatták meg a függetlensé­get ünneplő ceremóniákat, ez ugyanis épp tegnapra esett.­­ BNMMBNM! Politikai töltetű gyászmenet Nagy tömeg kísérte utolsó útjára a meggyilkolt libanoni minisztert • Szíriát vádolják Pártja zászlajával takarták le a meggyilkolt Pierre Gemayel koporsóját FOTÓ: AFP/HASSAN AMMAR H­ÁTTÉR Háború a küszöbön SITKF.I I.F.VF.NTF. a egy politikus meghal, koporsóját hazájának zászlajával takarják le. Pierre Gemayel szemfe­dője a Phalange cédrusos lobogója volt, ezzel is jelezve a mély megosztottságot, amely akár újabb polgár­­háborúba taszíthatja Libanont. A megölt ipari minisz­ter családja fogalom az országban. Nagyapja, idősebb Pierre Gemayel alapította a pártot, amely a kereszté­nyek oldalán állt az idők során. Idősebb fia, Bachir Gemayel irányította a párt milíciáját a polgárháború alatt, majd 1982-ben államfővé avanzsált. Bachirt egy hónap múlva vélhetően szír ügynökök meggyilkolták. Nagyjából most is hasonló a helyzet: egy Gemayel meghalt, de nem lehet semmivel sem bizonyítani, hogy Szíria ölette volna meg. Akárhogy is történt, a gyilkosság egy olyan szituációban érte Libanont, ami­kor könnyen lavinát indíthat el. A Haríri-gyilkosságot kivizsgáló ENSZ-törvényszék felállítását a Szíria-barát pártok és politikusok - így Emil Lahud államfő - elle­nezték, de a kormány megszavazta. A Szíria mellett ál­ló Hezbollah síita fegyveres csoport tiltakozásul le­mondatta négy miniszterét, s illegitimnek nevezte a kormányt. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a nyári háború során a Hezbollah fegyveresei voltak azok, akik visszaverték az izraeli támadásokat, maguk mögé állítva ezzel az ország népét. A libanoniak vi­szont szinte egy emberként üdvözölték a szíriai csapa­tok kivonását. Ha a megfélemlítés volt a gyilkosok cél­ja, valószínűleg nem értek el semmit, ám ha a háborús provokáció, akár sikerülhet is a tervük.­­ Balkenende folytathatja Főként szociális kérdésekkel kampányoltak Hollandiában­ ­ Miunkatársunktól. A kormánykoalíciót eddig ve­zető Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) párt szerezte a legtöbb szavazatot a Hollandiában tegnap rendezett általános válasz­tásokon - derül ki az urnáktól tá­vozók megkérdezésén alapuló első közvélemény-kutatásokból, ame­lyeket a szavazóhelyiségek 21 órai bezárását követően hoztak nyilvá­nosságra. A NOS jelentése szerint Jan Peter Balkenende kormányfő párt­ja 150-ből 43 képviselői helyet szerzett. A baloldali ellenzék veze­tő ereje, a Wouter Bos irányította Munkapárt (PvdA) 35 helyet, a li­berális VVD 21 helyet kapott. A választás nagy nyertese a Szocia­lista Párt (SP), amely a nagy erők közé verekedte magát 24 képvise­lői hellyel. Annyi bizonyos, hogy a két leg­nagyobb tömörülés koalíciós tár­gyalásokat kezd, ahogy az már régóta megszokott a holland de­mokrácia történetében. Nem vet­hető el a nagykoalíció lehetősége sem, de erről részletek csak a na­pokban lesznek ismeretesek. Hollandiában tizenkétmillió választópolgár szavazott tegnap huszonnégy párt valamelyikére, hogy annak képviselőjét bejuttas­sa a százötven fős hágai törvény­­hozásba. A nyugat-európai or­szágban közvetlen képviseleti rendszer működik, azaz csak egyéni mandátumok vannak, lis­ták nincsenek. A választás előtti felmérések a hollandok bizonytalanságáról ta­núskodtak, hiszen negyven száza­lékuk röviddel voksa leadása előtt még nem döntött arról, melyik je­löltet támogatja. A legutóbbi választásokat a bevándorlásügy kérdése határoz­ta meg (különös tekintettel a poli­tikai életbe üstökösként betörő, majd meggyilkolt Pim Fortuyn, il­letve az iszlám szélsőségesség el­len fellépő, szintén meggyilkolt Theo Van Gogh filmrendező ese­tére), és a választások előre hoza­talát is egy ilyen téma tette szük­ségessé. A holland Harry Potter­­ként is ismert Balkenende kor­mányfő júniusban akkor került bajba, amikor egy liberális mi­niszterének szigorú bevándorlási politikája ellen tiltakozva kivo­nult kormányából az apró De­mokraták 66 (D66) nevű párt, kisebbségi kormányzásba kény­szerítve. Mindezek ellenére a kampányban döntően szociális és gazdasági kérdések szerepeltek, a miniszterelnök előszeretettel hi­vatkozott az elért gazdasági fel­lendülésre. Akárcsak Ausztriában, Hollan­diában is van „vadászrepülőgép­tétje” a választásnak. Balkenende a PvdA tiltakozása ellenére írt alá nemrégiben szerződést az ameri­kaiakkal az F-35-ös vadászgép fejlesztésében történő részvétel­ről, amit a Munkapárt felülvizs­gálna. Wouter Bos és Balkenende az utolsó tévévita előtt FOTÓ: AFP/M­ARCEL ANTONISSE kuspol@magyarnemzet.hu Izraeli állami földmaffia .­ Munkatársunktól.__________ N­ egyven százaléka a Ciszjor­­dániában felépített zsidó tele­peknek palesztin magánkézben le­vő földön fekszik, tehát Izrael úgy terjeszkedett az elmúlt évtizedek­ben, hogy a saját maga által sem vitatott területeken illegálisan építkezett - derül ki a Békét Most! izraeli civil szervezet kimutatásá­ból. A Háárec című napilapban ír­va Dror Etkesz, a szervezet tele­pekkel foglalkozó részének veze­tője közli, 1967-től 1979-ig az izra­eli hadsereg „biztonsági okokból” számos földterületet lefoglalt, amelyeken később a zsidó telepe­ket bővítették. Az eredeti elmélet szerint a telepek csak biztonsági okokból épülnek, s azok ideiglene­sen állnak palesztin földeken. Egy 1979-es esetben azonban össze­omlott ez a védekezés, mivel Elon More vadtelep alapítói szerint nem ideiglenes a falujuk és nem is biztonsági okokból húzták fel, ha­nem „felsőbbrendű morális és is­teni rendelés” alapján. A legfel­sőbb bíróság az ügy miatt arra utasította az izraeli államot, hogy ne foglaljon el több földet. Tel-Aviv ezért mostanáig úgy építette tovább a telepeket, hogy egyrészt egy tollvonással Ciszjor­­dánia nagy területeit állami föl­dekké nyilvánította, másrészt a már meglévő telepek „természetes bővülésére” hivatkozva engedé­lyezte újabb és újabb palesztin föl­dek kisajátítását. A cikk írója sze­rint mindez anélkül történt, hogy az izraeli állam bármiképp bizo­nyította volna jogosultságát a föl­dekre. Elkesz arra a következtetés­re jut, ha a földek kezelését vesz­­szük figyelembe, „Izrael állam maffiaként működik Ciszjordánia területén”. Kis hal volt az exkém az orosz hatalomnak?­ ­ Munkatársunktól M­íg a brit lapok első oldaláról már lekerült a Litvinyenko­­ügy, az orosz sajtó igazából csak most kezd el intenzívebben érdek­lődni a részletek iránt. Míg Borisz Berezovszkij és köre továbbra is egyértelműsíti, hogy a mérgezés mögött csakis a Kreml állhat, egy tartalékos titkosszolgálati ezredes dumaképviselő a moszkvai liberális Kommerszantban úgy véli, a dezer­­tőr túl kis hal ahhoz, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) az életére törjön. „Ha pusz­tán elméletileg feltételezzük, hogy az orosz államhatalom elszánta vol­na magát ilyen akcióra, akkor az el­ső emberekre orientálta volna ügy­nökhálózatát, nem pedig harmad­rangú halacskákra”, érvelt a Kreml­­barát, de az Egységes Oroszország monopolpártból kifelé kacsingató Gennagyij Gudkov, aki a Berezov­szkij környezetében a mágnás pén­zéért zajló harcot sejt Litvinyenko megmérgezése mögött. „Anna Po­­litkovszkaja (a Moszkvában megölt rendszerbíráló újságírónő), a kü­lönleges szolgálatok és a többi nem egyéb, mint körítés ehhez a banális belharchoz”, feltételezte. A nyugati lapokban felvert port Gudkov rész­ben az orosz energiapolitikával való elégedetlenséggel magyarázta. Sze­rinte egyébként önmagában az a tény, hogy valaki az FSZB-előd KGB-hez tartozott, ma nem jelent semmit: a KGB-ben tízezrek szol­gáltak, s mindegyiküknek megvan­nak a maga nézetei, így például - idézi fel - az Egységes Oroszország­ból egy volt hírszerző, Igor Morozov lépett ki elsőként. A The Times a Litvinyenkóval egy utcában lakó Ahmed Zakajev csecsen szakadár követet idézi, aki arra panaszkodik, hogy ma már az orosz politikai emigránsoknak me­nedéket adó London nem a régi, s lassan a Temze partján sem bizton­ságosabb az élet, mint Moszkvá­ban. Az emigránsok körében nyug­talanságot keltett az is, hogy a mi­nap a kiadatások megkönnyítéséről írt alá egyezményt Nagy-Britannia és Oroszország. ÚJABB BANKÁRHALÁL MOSZKVÁBAN. A Szpecszetysztrojbank társtulajdono­sát kedd éjjel lőtték fejbe pisztollyal egy belvárosi udvarban. Konsztantyin Mescserjakov a harmadik bankár, akit alig több mint két hónapon belül megöltek az orosz fővárosban. Szeptember 14-én a központi bank alelnökét gyilkolták meg. Andrej Kozlovot, a pénzmosó bankok kérlelhetetlen üldözőjét egy gengszter stí­lusú merényletben ölték meg egy futballklub területén. Október 1 -én a második legnagyobb orosz bank, a VfB egy moszkvai fiókigazgatóját, Alekszandr Plohint lőtték agyon egy lakóház 14. emeletén a liftben. (MN)

Next