Magyar Nemzet, 2007. június (70. évfolyam, 147-176. szám)

2007-06-09 / 155. szám

34 2007. június 9., szombat Mikulás Ferenc a nagyvilág animációs gyűjteményeiről, a kisemmizett műfajról és a pusztulásra ítélt filmművészeti hagyatékokról T­rükkasztal Kecskeméten néhány nap múlva kezdődik a nyolcadik animációs filmfesztivál, és megnyitja kapuit az első magyar animációs múzeum. Közben pedig a kecskeméti rajzfilmstúdióban egykori anyaintézményüknek, a Pannónia Filmstúdiónak a megszűnte miatt bánkódnak a szakma kiválóságai. A kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője, a fesztivál igazgatója és a Magyar Animáció Házának megálmodója, Mikulás Ferenc bízik abban, hogy a méltán világhírű magyar animációs filmművészet még most is elég erős és tehetséges ahhoz, hogy megmentse önmagát. I.Ors fi TiARRiffia nagyvilágban hol működtetnek múzeumot a nemzeti ani­mációs filmművészet bemutatására? - Tudomásom szerint két helyen, Franciaországban és Angliában. A franciaországi intézményt ismerem, az angliait nem. Annecy városában, ahol a világ leg­nagyobb animációs filmfesztiválját rendezik, a vár egy részében kapott helyet a múzeump, termeiben az animációs filmtechnika fejlődését és leghíresebb animációs filmrendezőik munkásságát mutat­ják be. - Nem vagyunk-e az utolsó utáni pillanatban, amikor már igen nehéz összegyűjteni azokat a rekvizitumokat, amelyeket az animációs film meste­rei hoztak létre? - Azoknak a tehetséges alkotóknak, akik a nagyvilágban szereztek hír­nevet maguknak és szülőhazájuknak, például John Halasnak vagy az első komputeranimációs filmet készítő Földes Péternek az utódai még őrzik édesapjuk hagyatékát. Ők szívesen a rendelkezésünkre bocsátják, ami a birtokukban van. John Halas lánya egyébként június 21-én a kecskeméti animációs filmfesztiválon mutatja be az édesapjáról, illetőleg az általa lét­rehozott filmstúdióról összeállított könyvét. Földes Péter lányát pedig, aki apja nyomdokain haladva filmproducer és -rendező lett, a nemzetközi zsű­ri tagjaként üdvözölhetjük Kecskeméten. Tavaly halt meg Jules Engel - Engel Gyula - egyetemi tanár és az absztrakt animációs film világhírű mestere, az ő szakmai örökségének is utána lehet menni. Ugyanez a hely­zet az Oscar-díjas George Pál - Pál György - szellemi jussával vagy a Fran­ciaországban az első egész estés animációs­ filmet és több televíziós soroza­tot is jegyző Jean Image - Hajdú Jenő - rendezői relikviáival, őket előbb vagy utóbb, de mindenképpen be tudjuk majd mutatni a kecskeméti ani­mációs múzeum látogatóinak. - Sajátos, mondhatni, tipikusan magyar állapot, hogy azoknak a rajzfil­meseknek a hagyatéka, akik elmenekültek Magyarországról, és idegenben kamatoztatták képességeiket, elérhető, hazahozható, kiállítható. Azoké vi­szont, akik itthon maradtak, és mostoha körülmények között is jelentős élet­művet mondhattak magukénak, talán már elveszett, pusztulásra ítéltetett, jóvátehetetlenül. - Friss hír: beszélgetésünk előtt pár órával hívott fel telefonon a Pannó­nia Filmstúdió könyvelője, és közölte velem, hogy május 31-ével megszűnt a stúdió. Anyagát zárolták, a múzeum, illetőleg a fesztivál retrospektív programja számára kölcsönkért filmeket tehát nem tudják a rendelkezé­sünkre bocsátani. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. a Pannónia teljes tárgyi készletét, felszerelését, archívumát két helyre telepíti, egyrészt a Mafilm Zrt.-hez, másrészt a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz, tőlük kell megszereznem a nyolcvanesztendős Dargay Attila ünneplésére szánt egész estés produkciókat, a Lúdas Matyit, a Vukot vagy a többi legendás Pannónia-produkciót. - Évek óta sejteni lehetett, hogy veszély fenyegeti azt a filmes műhelyt, amelyik 1948 és 1998 között a legtöbb elismerést - egy Oscar-díjat, két cannes-i Aranypálmát és ötszáz fesztiváldíjat - gyűjtötte be Magyarország­nak. Arra azonban legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a Pannónia megszűntével azokat a hagyatékokat, Macskássy Gyula, Dargay Attila, Foky Ottó, Nepp József, Reisenbichler Sándor, Rófusz Ferenc mun­kásságának gazdag tárgyi tartozékát, a világhírű magyar animációs filmké­szítés relikviáit abban a történelmi pillanatban zárolják, azaz, tüntetik el a szemünk elől, amikor múzeumi kiállítási tárgyak is lehetnének belőlük. Ki érti ezt? - Aminthogy azt is nehezen fogja fel az ember, hogy miért nem lett nemzeti alapintézmény a hazai rajzfilmgyártás világhírű stúdiója ugyan­úgy, mint a Magyar Állami Operaház vagy a Magyar Nemzeti Galéria... Ez a lehetőség fel sem ötlött senkiben a rendszerváltozás utáni nagy struktu­rális és intézményi átalakítások során, és a Pannónia Filmstúdió állami tu­lajdonban maradt. Az állam azonban nem gondoskodott róla jó gazda módjára. - Pontosabban: sorsára hagyta, ahogyan a többi filmstúdiót... - Sorsára hagyta? Az állam semmi módon nem szorgalmazta a filmstú­diók működését, ennek következtében ma már nincsenek is játékfilmstú­diók. Magánproducerek vannak. Az animációs filmkészítésnek azonban elengedhetetlen tartozéka a műhelymunka, magánzóként nemigen lehet megbirkózni a különböző munkafázisokkal még a számítógépes filmani­máció térhódítása után sem. A kecskeméti rajzfilmstúdiót gyakran éppen azért keresik fel a külföldi megrendelők, mert elegük van az egy-egy pro­dukcióra szerveződő gyártókból. Idehaza azonban egészen más felfogás van divatban a még életben lévő filmműhelyekkel kapcsolatban, ennek kö­vetkezménye az a jelenlegi furcsa helyzet, amelynek az animációs filmszak­ma az elszenvedője. A parlament minden évben megszavaz bizonyos ösz­­szeget - 2007-ben több mint ötmilliárd forintot - a hazai filmgyártás támo­gatására, valamint a magyar film népszerűsítésére. A pénzt a Magyar Moz­gókép Közalapítvány feladata szétosztani a különböző műfajok és a gyár­tók között a megfelelően szabályozott pályázati rendszer révén. A játék­filmgyártó producerek mint magánemberek pályáznak a Magyar Mozgó­kép Közalapítványnál. A gyártási költségek húsz százalékát - ha a nemzeti filmiroda a költségvetésüket rendjén valónak találja - megkaphatják a be­fektetési alaptól, rendszerint a kereskedelmi és a magán-tévétársaságok is támogatják a produkciójukat. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Mozgókép Közalapítvány tulajdonában levő Mafilm Zrt. szol­gáltatásait is igénybe vehetik a díszletgyártástól a laboratóriumi teendőkig, minden munkafázisban szinte mindent megkaphatnak. A magánprodu­cernek nincs is egyéb dolga, csak a szolgáltatások megrendelése. E folya­mat el nem hanyagolható következménye, hogy az állami pénz menet köz­ben magántőkévé válik. A kecskeméti rajzfilmstúdiónak viszont mindent magának kell előteremtenie, az infrastruktúrát, a technikát, a laboratóriu­mot. .. Ezekhez azonban semmiféle központi támogatást nem kaphat, csak a megpályázott filmre kiutalt pénz az övé, de az sem teljes összegben. A magyar játékfilmszemle költségeit teljes egészében a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap állja. Mi pedig örülhetünk, ha a kecskeméti animációs filmfesztivál költségeinek a huszonhat százalékát megkapjuk a Magyar Mozgókép Közalapítványtól, a többit úgy kell össze­­kalapozni a médiától, a Nemzeti Kulturális Alaptól, Kecskemét városától, szponzoroktól. Hol itt az igazság? Közben pedig a június 20. és 24. között megrendezett kecskeméti animációs fesztivál és a vele párhuzamosan futó nemzetközi animációs játékfilmfesztivál idején csaknem négyszáz alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők. Megismerhetik a hazai és a külföldi mű­helyek újdonságait, fórumot kapnak az animációs film műfajának elköte­lezett friss diplomások. „Házhoz szállítjuk” a világ legjelentősebb animá­ciós filmszemléin, Franciaországban, Annecy városában, Kínában, a CICCAF-on - China International Cartoon and Digital Art Festival - a leg­nagyobb elismeréssel jutalmazott műveket, összehasonlítjuk a cseh, a szlo­vák, az indiai, a japán, az orosz és a magyar népmesék alapján készült ani­mációs produkciókat, megidézzük a nyolcvanesztendős Dargay Attila és a hetvenesztendős Gyulai Líviusz rajzfilmművészi teljesítményét... - Eközben a mai magyar játékfilm - finoman szólva - bizonytalan üzlet, ha a nézőszámot és a nemzetközi forgalmazhatóságát nézzük, a magyar ani­mációs film viszont kelendő portéka, leginkább Magyarország határain túl... Tudni lehet, hogy a hazai mozgókép állami támogatására jóváhagyott ez évi ötmilliárd forintból mennyit szánnak az animációs film szubvencioná­lására? És azt, hogy milyen összeggel segítette a kulturális kormányzat a Ma­gyar Animáció Házát?­­ Az ötmilliárdból, ha minden igaz, százhetvenmillió forintra számíthat az idén az animációs műfaj. A Magyar Animáció Házát kiemelten közhasz­nú alapítványként hozta létre Kecskemét városa. A közalapítvány induló vagyona (hárommillió forint) is a megyei jogú várostól származik. A kultu­rális tárcától, ahol nem győzték hangoztatni, hogy számukra is igen fontos az animációs múzeum ügye, megalapítását nemzeti eseménynek tekintik, és jönni fognak, hogy a helyszínen győződjenek meg róla, mit tehetnek az érdekében, fél éve felénk se néztek. A Kecskemétfilm Kft. a saját épületének egyik önálló - mintegy százötven négyzetméternyi - részét szabadította fel a múzeum számára, ha szükséges, az intézmény bővítéséhez a kft. építési területet is biztosít a Magyar Animáció Házának. " - így talán az sem elképzelhetetlen, hogy Kecskemétre, a most formálódó objektumba kerüljön a Pannónia Filmstúdió pillanatnyilag zárolt eszköztá­ra és archívuma? - Jelenleg az is gond, hogy a nálunk készült filmek háttéranyagait tárol­juk. De semmi sem elképzelhetetlen, a legelső, 2004-es keltezésű bead­ványban, amelyet a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökének címez­tem, miközben megnyugtattam az érdekelteket, hogy a Magyar Animáció Háza sem a Magyar Nemzeti Filmarchívum, sem az Országos Széchényi Könyvtár feladatkörét nem akarja még részben sem átvenni, azt is az érde­keltek tudomására hoztam, hogy a Pannónia Filmstúdióban az alkalmatlan tárolási lehetőségek miatt pusztulásra ítélt képes forgatókönyveket, grafi­kai terveket és háttérrajzokat az új kecskeméti létesítmény nemcsak őrizni, de népszerűsíteni is tudná.­­ Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy az itthoni, világhírű magyar rajz­filmesek hagyatéka kezdetben nem lesz kellőképpen reprezentálva a kecske­méti animációs múzeumban. Azért, mert nem lehet megfelelő módon repre­zentálni? - Ha mégis, alapítványi segítséggel. Kovásznai Györgynek a munkássá­gát például a hagyatékát megmentő alapítvány közreműködésével tudjuk megjeleníteni.­­ Egyelőre azonban nem képzőművészeti ihletettségű festmények és gra­fikák fogadják a leendő múzeum korai látogatóját, hanem egy félteremnyi trükkasztal. - Ma már annyira rohamosan fejlődik a filmkészítés technikája, hogy a tíz-húsz esztendeje használt eszközök is múzeumi tárgyaknak minő­sülnek. Ezért állítjuk ki azt az öreg trükkasztalt, amelyen többek között a Vízipók, csodapók is készült. A Pannóniától kaptuk annak idején, mi­ként a múzeumban szintén megtekinthető, kézzel tekerhető montázs­asztalt. - Mit gondol, mikorra jutnak el odáig, hogy aki Kecskemétre érkezik, nemcsak a fotográfiai múzeumot, a játékmúzeumot és a naiv művészek mú­zeumát akarja megtekinteni, hanem a Magyar Animáció Házát is? - Igazából a múzeum még nem is áll, de máris nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg iránta. Az Egyesült Államokban sikeres pályát befutó Csupó Gábor játékfilmet forgat Magyarországon a fesztivál ideje alatt, ígérte, egy napra eljön, hogy megnézhesse a múzeumot. David Ehrlich amerikai film­rendező és zsűritag vállalta, hogy cikket ír a múzeumról, Giannalberto Bendazzi olasz filmkritikus és filmtörténész pedig többek között azért uta­zik el hozzánk, mert a múzeumról szeretne tárgyalni. Valami hasonlót sze­retne ő is tető alá hozni Itáliában, mondja.­­ Udvariatlan kérdés, mégis kikerülhetetlen: a munkatársak által idejé­ben privatizált kecskeméti rajzfilmstúdiót is elérheti az a vég, ami a Pannó­niánál a napokban bekövetkezett? - Az, hogy a Kecskemétfilm Kft. létezni tud, több lábon állásának kö­szönhető. Állami pénzeket pályázatok útján nyerhetünk, ezekből készülnek a stúdió rövidfilmjei. Aztán külföldi koprodukciós munkákat vállalunk, és külföldön és idehaza is kelendőek a filmjeink. Most pedig, hogy könyv for­mában is megjelentettük a magyar népmesesorozatunkat, újabb bevételi forráshoz jutunk, így tartjuk életben magunkat. De tisztában vagyunk ve­le, hogy a Távol-Keleten sokkal olcsóbban dolgoznak az animációs film­gyártás iparosai. Ha külföldi megrendelések nélkül maradunk, és Magyar­­országon továbbra sem sikerül annyi támogatást kapni, hogy a stúdiót fenn tudjuk tartani, akkor bizony mi is bajba kerülhetünk. - Nem igazán megnyugtató kilátások ezek, aminthogy a magyar animá­ciós filmművészet lehetőségei sem fényesek. „Csak” a színvonal a régi, a mű­faj külföldi fogadtatása legalábbis ezt tanúsítja.­­ Ha azt nézzük, hogy nem magyar játékfilmet terjesztettek fel Oscar­­díjra, hanem animációs filmet, M. Tóth Géza Maestro című rendezését, és ha arra gondolunk, hogy Berlinben az Aranymedvéért egyetlenegy magyar film versenyzett, a Mansfeld Péter emlékére készült Jegyzőkönyv című ani­mációs rendezés, továbbá, ha a Magyar népmesék külföldi fesztiválsikerei­re és értékesítési mutatóira gondolunk, csakugyan azt kell mondanunk, hogy az animációs film sokkal több elismerést szerez a magyar kultúrának, mint a játékfilmgyártás. FOTÓ: MÁTE PÉTER Mikulás Ferenc az öreg masinával, amelyen a Vízipók, csodapók készült. Az animációs film készítése műhelymunka

Next