Magyar Nemzet, 2008. október (71. évfolyam, 269-298. szám)

2008-10-24 / 291. szám

Nem zárja be a roma iskolát Kaposvár Megsértette az egyenlő bánásmód követelményét Kaposvár azzal, hogy egy „alacsony színvonalú” is­kolában különítette el a roma gye­rekeket - állítja az Esélyt a Hátrá­nyos Helyzetű Gyerekeknek Alapít­vány. Az önkormányzat ezzel szemben azzal érvel, hogy a Pécsi utcai iskolában - ahol kétségtelenül spontán szegregáció történt - jól ér­zik magukat a cigány gyerekek, és a szüleik is elégedettek a tanintéz­ményben folyó munkával. A város­házán abban bíznak: a bíróság nem hoz majd a gyerekeket és szüleiket sújtó döntést. a Gulyás J. Attil­a____________________ A tanév eleje óta támadja Kapos­vár önkormányzatát a Mohácsi Erzsébet igazgatása alatt álló Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, mert úgy véli: a város Pécsi utcai általános iskolájában ki­alakult szegregációért az önkormányzat felelős, így érveltek: - Szüntesse meg az önkormányzat a spontán szegregációt, és adjon lehetőséget az ott tanuló cigány gyerekeknek az iskolaváltoztatásra. Az alapítvány pert indított a város ellen, re­mélve, hogy a bíróság kötelezi majd az önkormányzatot a szegregáció megszün­tetésére.­­ Már a tanévkezdés előtt tüzelték a roma gyerekek szüleit, és egy olyan papírt is aláírattak velük, amelyben követelik: vi­hessék a város más iskoláiba a gyerekei­ket. Mint kiderült, a szerencsétlen cigány szülők azt se tudták, mit írnak alá. Egyéb­ként pedig elégedettek a Pécsi utcai isko­lában folyó oktatás színvonalával, a taná­rokkal, és túlnyomó hányaduk jónak tart­ja az iskolát. Annak pedig kiváltképp örül­nek, hogy bevezették a beás nyelv tanítá­sát. Kétségtelen, a tanintézménynek nincs tornaterme, de a technikai feltételei jók - mondta lapunknak Tóth Lajos, a város önkormányzata oktatási irodájának veze­tője. Hozzáfűzte: a közelmúltban az ala­pítvány képviselői személyesen is meg­győződtek a korábbi állításuk valótlansá­gáról, ám ennek ellenére sem mondtak le a pereskedésről.­­ Közgyűlési hozzászólásomban is el­mondtam: nem tartom szegregált intéz­ménynek a Pécsi utcai iskolát - szögezte le Paksi Lajos szocialista képviselő, a köz­gyűlés oktatási bizottságának tagja, volt iskolaigazgató. - Korábban ott fele-fele arányban tanultak a magyar és a cigány­­gyerekek, ám miután a körzetben keve­sebb magyar gyerek született, a­ cigány ta­nulók aránya kilencven százalékra emel­kedett. Ezzel a tanulói összetétel szocioló­giai szempontból leképezte a település­­rész lakossági összetételét. Tehát a Pécsi utcai tanintézmény egy cigány etnikumú iskolává vált, amelyre egyébként a város folyamatosan reagált. Más iskoláknál több pénzt kapott a Pécsi utcai, és többek közt bevezethette a nemzetiségi oktatást. Az iskolát a környékbeli cigány közösség is a sajátjának tekinti - folytatta érvelését az MSZP-s képviselő. - Van alternatíva, mert törvényi kö­telezettségünk a szabad iskolaválasztás feltételeinek biztosítása. Városi autó­buszra ülhetnek a Pécsi utca környéki diákok, és elvileg iskolabuszok is beállít­hatók, de gyanítom: a szülők ezt nem akarják. Az ottani tehetséges gyerekek­nek most is megvan a lehetőségük zene­iskolába vagy sport tagozatos iskolába járni - érvelt Tóth Lajos, az oktatási iro­da vezetője. A városházán váltig állítják, az önkor­mányzatnak nem áll szándékában az isko­la bezárása, és nem lát megoldást a spon­tán szegregáció megszüntetésére sem. A városházán abban bíznak: a bíróság nem hoz majd a gyerekeket és szüleiket sújtó döntést. 2008. október 24., péntekLátó-Tér • Magyar­­mmi Szigor vár a demokrácia gyermekeire Nehezen találnak új otthonra a teljes önállóságot hirdető, csődbe jutott mánfai kollégium lakói A megszokottól eltérő nevelési elvek mentén, de sikeresen működött a dél­dunántúli mánfai kollégium, amely szegény, tehetséges gyermekeket karolt fel. A diákotthont működtető alapítvány azonban adósságspirálba kevere­dett, ezért szeptembertől bezárták a tizenkét éves intézményt. Azóta a diá­kok feje felett az értük kapható állami támogatásért ádáz küzdelem folyik, miközben a tizenhét fiatal nem tudja, hogy novembertől hol fog lakni. _ Pn­­ári Darinka______________________ O­ tt, ahol erős ívet kanyarít le a 66- os főút a Közép-Mecsekből, ab­ban a völgyben ül Márfa. A nyolcszáz lelket számláló dél­dunántúli falu neve az utóbbi hetekben a­ becsődölt kollégium miatt került a hírekbe, azelőtt a diákotthon hétköznapjainak békés csendje ült a vidéken. - Nincs miről beszélni, tizenkét évig küzdöttünk, de megszűnt, kész, vége - zár­ja rövidre beszélgetésünket Lankó József plébános, a Collegium Martineum egyik alapítója. A falu központjában álló, XX. szá­zad eleji épületben szeptember óta nincs mozgás, az ingatlanra a kifizetetlen adóssá­gok miatt banki végrehajtás vár. Hiányozni fogsz - tűnnek fel a halvány ceruzával írott betűk az ablakpárkány mel­letti falon, ahogy körbejárom az intéz­ményt, amely megalapítása óta több mint 170 diáknak nyújtott otthont. Annak elle­nére, hogy a működtető alapítvány csődbe ment, a komlói vízmű két illetékese éppen a kifizetetlen számlákat jön behajtani. - Jó napot! - kiabálnak többször, ko­pogtatnak, csengetnek kitartóan, majd a szemközti boltból az eladó könnyít a hely­zeten. - Nincsenek itt, elmentek. - Az adósságot meg itthagyták, így szo­kás - vélekedik a szolgáltató munkatársa, majd autójába pattan, és elhajt. - Megmondom őszintén, nekem hiá­nyoznak - szólal meg a boltos, aki a meg­csappant forgalmát fájlalja. POLITIKA Máriáról tizenhét gyerek került át a komlói Nagy László Gimnázium kollégiumába. A középiskola igazgatója, aki az MSZP Bara­nya Megyei Területi Szövetségének alelnö­­ke, Komló város szocialista egyéni képvise­lője és a helyi MSZP frakcióvezetője is, át­meneti segítségről beszél. - Talán ebben a hónapban még tudom biztosítani, hogy itt maradjanak - mondja Rendeki Ágoston, aki elismeri, a befogadott gyerekek nem tudják kifizetni saját erejük­ből a kollégiumi díjat (több mint 11 ezer fo­rint), az étkezést, az utazást. „Mi soha sem­milyen akadályba nem ütköztünk, de most egy hónapja várom a papírt arról, hogy megkapjuk majd a normatívát a gyerekek után” - magyarázza. Az igazgató szavainak ellentmond, hogy a Baranya megyei önkormányzat mint a Nagy László intézményeinek fenn­tartója, biztosítja a finanszírozási hátteret. Horváth Zoltán, a közgyűlés fideszes alel­­nöke elmondta, lépni kellett szeptembertől a diákok elhelyezésének ügyében, ezért az önkormányzat támogatja a gyerekek lak­hatását, amíg az ígért központi támogatás meg nem érkezik. - A magyar közigazga­tás lassan halad, ezt ismerjük - mondja az alelnök. NEVELŐK A mánfai kollégiumba az egykori pedagó­giai igazgatója válogatta ki egy tehetségku­tató program során a három dél-dunántúli megye, Baranya, Somogy és Tolna általá­nos iskoláiból a diákokat. Közülük sokan olyan településen éltek családjukkal, ahol a lakosságszám még a városokkal együtt sem éri el az ezer főt. Osztromok István meglátása szerint si­került elérni a leghátrányosabb helyzetben lévő gyerekeket, a szülőket, hogy bízzanak bennük. Őszi bácsi - ahogy a diákok hívják - sosem volt a hagyományos értelemben vett igazgató. - Nálunk együttműködésre törekvő de­mokrácia volt, nem volt hierarchia tanár és diák között - kezd bele elbeszélésébe. - Hallott a lengyel Janusz Korczak nevelési elveiről? Mindössze három elv alapján ne­velte a varsói gettóban a zsidó gyerekeket: 1. minden gyerek képes döntést hozni; 2. be tudja látni, ha téved; 3. alkalmas arra, hogy irányítsa saját életét. Mi erre építettünk - mondja Őszi bácsi. - Nem a megelőzés volt az alapelv, ha­nem a problémák kezelése. Arra neveltük a diákokat, hogy felelősséget vállaljanak a döntéseikért, még ha azok rosszak is. Csak annyit vártunk el cserébe, hogy járjanak középiskolába, vegyenek részt a csoport közös vacsoráján és a csütörtöki házi kon­ferenciákon. Hogy ez utóbbi mit is jelent, azt bőbe­­szédűen taglalja.­­ A legfontosabb feszült­­ségoldó, konfliktuskezelő eszközünk volt, itt beszéltük meg ugyanis a felmerülő prob­lémákat, amelyek megoldását a diákokkal közösen kerestük. Az elv az volt, hogy mindegy, hogy gazdaasszony vagy igazgató valaki, mindenkinek csak egy, azonos érté­kű szavazati joga van, és amit a közösség el­fogad, azon az úton haladunk tovább. Nincs jutalmazás, nincs büntetés. Minden problémát a konferencián kell kibeszélni. Ez komplex személyiségfejlesztő eszköz. A diák megtanulja, hogy hogyan tudja érvé­nyesíteni saját érdekeit. Ha valaki sáros va­lamiben, vagy hibázott, megtanul elnézést kérni tévedéséért, belátni, ha hibázott. A konferenciákon, ahol az elnök és a jegyző is diák, mi nevelők részt veszünk ugyan, de csak véleményt mondhatunk. A „törvénye­ket” leírják, törvénykönyvbe gyűjtik. Amit a csoporttagok javasolnak, és a többség el­fogad, a továbbiakban az lesz a csoport há­zirendje, törvénye. Megváltoztatásukat ter­mészetesen bárki, bármikor kezdeményez­heti. Nincsenek kőbe vésett szabályok. - Volt például egyszer olyan szabály - mosolyodik el -, hogy nincs villanyoltás, addig maradhatnak fenn, amíg akarnak. Egy hétig bírták, utána visszaállították a ha­gyományos 22 órai takarodót. - Vagy ha az udvaron éktelenkedett egy szemét, inkább odamentem felvenni, hi­szen felnőttként elfogadott emberekre nincs alapom rászólni. Ha észrevették, már ott is voltak mellettem. - Majd mi felvesz­­szük, nehogy már az öreg hajolgasson.­­ Két beás gazdaasszonyt is felvettünk - bár lehet, ez luxusnak hangzik 35-40 diák és négy pedagógus mellé -, ők azonban pe­dagógiai szerepet is elláttak, mert egy ci­gány gyerek szívesebben mondja el a prob­lémáit egy cigány felnőttnek. GÁTAK A nevelési elvek folytonosságát azonban megtörték az anyagi gondok, bár Őszi bácsi azt mondja, Mánfa fennmaradása a kezde­tektől fogva bizonytalan volt. - Alig volt olyan, hogy ne tartoztunk volna valakinek, de ez főként közüzemi, szolgáltatási és a legvégén banki hiteltartozás volt. Azonban a zavartalan működésnek ezenkívül több sarkalatos pontja is volt.­­ Amikor például bekapcsolódtunk az Arany János Kollégiumi Programba, a tá­mogatás egyik feltételeként szabták, hogy egy középiskolával együttműködve nulla­dik évfolyamot kell indítani. Ez gyökeresen ellentétes a Collegium Martineum pedagó­giai alapelveivel, mivel egy évre szegregált osztályokba kényszeríti a gyermekeket, másrészt így épp a legtehetségesebbek nem kerülhetnek be a képzésbe. Ez év júniusától új igazgatót kapott a kollégium egy olyan ember személyében, aki - egyébként helyesen - elkezdte felgön­gyölíteni a tartozásokat. - Többféle számí­tás készült, hogy melyik lett a kuratórium elé terjesztve, azt nem tudom, ugyanis a ké­résem ellenére sem vehettem részt a kura­tóriumi ülésen - sérelmezi a volt nevelő. - Én biztosan és bátran kinyitottam volna erre a tanévre is, legfeljebb egy rátermet­tebb igazgatóval. A nyár végén egy rendkí­vüli kuratóriumi ülés úgy döntött, bezárja az intézményt. A diákoknak hirtelen bi­zonytalanná vált a lakhatásuk, sokan felad­ták érettségihez köthető álmaikat, miköz­ben tárgyalásba kezdtünk a komlói kollégi­ummal, hogy vegye át a gyerekeket. Szeret­tük volna, ha a szerint a mentalitás szerint lakhatnak az új helyen, ahogy mi neveltük őket, vagy legalább mint nevelőjük tarthat­juk velük a kapcsolatot. - Ahhoz, hogy Komlón maradhasson 17 egykori diákunk, tárgyalásokat folytat­tunk a komlói kollégiummal, azonban köz­tem és a kollégium igazgatója között ez sze­mélyeskedésbe csapott át, mert a komplex személyiségfejlesztő „házi konferencia” nemkívánatos pedagógiai eszköz Komlón. A bányászváros legnagyobb intézménye most tárgyalást folytat fenntartójával, a Ba­ranya megyei önkormányzattal, hogy mi­előbb megkaphassa a kellő finanszírozást a mánfai gyerekek után, és beléphessen az Arany János Kollégiumi Programba. Ha esetleg jövőre előkészítő osztályt is indíta­nak, létrejön az a sok helyütt működő kép­let, hogy a gyerekek egy szegregált egység­ben laknak és tanulnak - összegzi vélemé­nyét Őszi bácsi. HÉTKÖZNAPOK A diákok közül Karcsival beszélgettem, aki Kaposszerdahelyről, a Zselic lábánál fekvő 1050 fős falucskából került el Máriára. A ti­zennyolc éves fiú naponta ingázik az őt és 16 társát befogadó komlói kollégium és a Pécsi Testnevelési Általános Iskola és Kö­zépiskola között, ahol emelt szinten számí­tástechnikát tanul. - Nem tudom, mi lesz novembertől - mondja halkan Karcsi, aki szabad idejében egy alapítványnál önkén­tesként dolgozik. - Ha Komlón mi 17-en nem tartunk össze, a kollégium nem kapja meg az állami támogatást - meséli felelős­ségteljesen -, mivel az Arany János Kollé­giumi Program indításához legalább 15 fő­re van szükség. Nem értem, miért nem en­gedik nekünk, hogy ahogy Márián, úgy itt is megtartsuk a heti konferenciánkat. Ezért most megbeszélésnek hívjuk - enyhül meg Karcsi arckifejezése, majd tekintete újból elkomolyodik. - Olyan, mintha félnének tőlünk, pedig a többi kollégista közül talán csak az egymás iránt érzett felelősségben különbözünk. Karcsi úgy szervezi napi programját, hogy az iskolában tanul, és csak hét óra kö­rül ér a kollégiumba - inkább kerüli a konf­liktushelyzetet. Válaszát arra a kérdésre, mi lesz november elsejétől, némaságba rejti. - A szüleimnek azt mondtam, hogy megoldom az önfenntartásomat, amit ad­nának inkább a három testvéremre költsék - mondja határozottan, miközben tudja még két évig, amíg le nem érettségizik, szüksége van a biztos kollégiumi háttérre.

Next