Magyar Nemzet, 2008. október (71. évfolyam, 269-298. szám)
2008-10-24 / 291. szám
Nem zárja be a roma iskolát Kaposvár Megsértette az egyenlő bánásmód követelményét Kaposvár azzal, hogy egy „alacsony színvonalú” iskolában különítette el a roma gyerekeket - állítja az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány. Az önkormányzat ezzel szemben azzal érvel, hogy a Pécsi utcai iskolában - ahol kétségtelenül spontán szegregáció történt - jól érzik magukat a cigány gyerekek, és a szüleik is elégedettek a tanintézményben folyó munkával. A városházán abban bíznak: a bíróság nem hoz majd a gyerekeket és szüleiket sújtó döntést. a Gulyás J. Attila____________________ A tanév eleje óta támadja Kaposvár önkormányzatát a Mohácsi Erzsébet igazgatása alatt álló Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, mert úgy véli: a város Pécsi utcai általános iskolájában kialakult szegregációért az önkormányzat felelős, így érveltek: - Szüntesse meg az önkormányzat a spontán szegregációt, és adjon lehetőséget az ott tanuló cigány gyerekeknek az iskolaváltoztatásra. Az alapítvány pert indított a város ellen, remélve, hogy a bíróság kötelezi majd az önkormányzatot a szegregáció megszüntetésére. Már a tanévkezdés előtt tüzelték a roma gyerekek szüleit, és egy olyan papírt is aláírattak velük, amelyben követelik: vihessék a város más iskoláiba a gyerekeiket. Mint kiderült, a szerencsétlen cigány szülők azt se tudták, mit írnak alá. Egyébként pedig elégedettek a Pécsi utcai iskolában folyó oktatás színvonalával, a tanárokkal, és túlnyomó hányaduk jónak tartja az iskolát. Annak pedig kiváltképp örülnek, hogy bevezették a beás nyelv tanítását. Kétségtelen, a tanintézménynek nincs tornaterme, de a technikai feltételei jók - mondta lapunknak Tóth Lajos, a város önkormányzata oktatási irodájának vezetője. Hozzáfűzte: a közelmúltban az alapítvány képviselői személyesen is meggyőződtek a korábbi állításuk valótlanságáról, ám ennek ellenére sem mondtak le a pereskedésről. Közgyűlési hozzászólásomban is elmondtam: nem tartom szegregált intézménynek a Pécsi utcai iskolát - szögezte le Paksi Lajos szocialista képviselő, a közgyűlés oktatási bizottságának tagja, volt iskolaigazgató. - Korábban ott fele-fele arányban tanultak a magyar és a cigánygyerekek, ám miután a körzetben kevesebb magyar gyerek született, a cigány tanulók aránya kilencven százalékra emelkedett. Ezzel a tanulói összetétel szociológiai szempontból leképezte a településrész lakossági összetételét. Tehát a Pécsi utcai tanintézmény egy cigány etnikumú iskolává vált, amelyre egyébként a város folyamatosan reagált. Más iskoláknál több pénzt kapott a Pécsi utcai, és többek közt bevezethette a nemzetiségi oktatást. Az iskolát a környékbeli cigány közösség is a sajátjának tekinti - folytatta érvelését az MSZP-s képviselő. - Van alternatíva, mert törvényi kötelezettségünk a szabad iskolaválasztás feltételeinek biztosítása. Városi autóbuszra ülhetnek a Pécsi utca környéki diákok, és elvileg iskolabuszok is beállíthatók, de gyanítom: a szülők ezt nem akarják. Az ottani tehetséges gyerekeknek most is megvan a lehetőségük zeneiskolába vagy sport tagozatos iskolába járni - érvelt Tóth Lajos, az oktatási iroda vezetője. A városházán váltig állítják, az önkormányzatnak nem áll szándékában az iskola bezárása, és nem lát megoldást a spontán szegregáció megszüntetésére sem. A városházán abban bíznak: a bíróság nem hoz majd a gyerekeket és szüleiket sújtó döntést. 2008. október 24., péntekLátó-Tér • Magyarmmi Szigor vár a demokrácia gyermekeire Nehezen találnak új otthonra a teljes önállóságot hirdető, csődbe jutott mánfai kollégium lakói A megszokottól eltérő nevelési elvek mentén, de sikeresen működött a déldunántúli mánfai kollégium, amely szegény, tehetséges gyermekeket karolt fel. A diákotthont működtető alapítvány azonban adósságspirálba keveredett, ezért szeptembertől bezárták a tizenkét éves intézményt. Azóta a diákok feje felett az értük kapható állami támogatásért ádáz küzdelem folyik, miközben a tizenhét fiatal nem tudja, hogy novembertől hol fog lakni. _ Pnári Darinka______________________ O tt, ahol erős ívet kanyarít le a 66- os főút a Közép-Mecsekből, abban a völgyben ül Márfa. A nyolcszáz lelket számláló déldunántúli falu neve az utóbbi hetekben a becsődölt kollégium miatt került a hírekbe, azelőtt a diákotthon hétköznapjainak békés csendje ült a vidéken. - Nincs miről beszélni, tizenkét évig küzdöttünk, de megszűnt, kész, vége - zárja rövidre beszélgetésünket Lankó József plébános, a Collegium Martineum egyik alapítója. A falu központjában álló, XX. század eleji épületben szeptember óta nincs mozgás, az ingatlanra a kifizetetlen adósságok miatt banki végrehajtás vár. Hiányozni fogsz - tűnnek fel a halvány ceruzával írott betűk az ablakpárkány melletti falon, ahogy körbejárom az intézményt, amely megalapítása óta több mint 170 diáknak nyújtott otthont. Annak ellenére, hogy a működtető alapítvány csődbe ment, a komlói vízmű két illetékese éppen a kifizetetlen számlákat jön behajtani. - Jó napot! - kiabálnak többször, kopogtatnak, csengetnek kitartóan, majd a szemközti boltból az eladó könnyít a helyzeten. - Nincsenek itt, elmentek. - Az adósságot meg itthagyták, így szokás - vélekedik a szolgáltató munkatársa, majd autójába pattan, és elhajt. - Megmondom őszintén, nekem hiányoznak - szólal meg a boltos, aki a megcsappant forgalmát fájlalja. POLITIKA Máriáról tizenhét gyerek került át a komlói Nagy László Gimnázium kollégiumába. A középiskola igazgatója, aki az MSZP Baranya Megyei Területi Szövetségének alelnöke, Komló város szocialista egyéni képviselője és a helyi MSZP frakcióvezetője is, átmeneti segítségről beszél. - Talán ebben a hónapban még tudom biztosítani, hogy itt maradjanak - mondja Rendeki Ágoston, aki elismeri, a befogadott gyerekek nem tudják kifizetni saját erejükből a kollégiumi díjat (több mint 11 ezer forint), az étkezést, az utazást. „Mi soha semmilyen akadályba nem ütköztünk, de most egy hónapja várom a papírt arról, hogy megkapjuk majd a normatívát a gyerekek után” - magyarázza. Az igazgató szavainak ellentmond, hogy a Baranya megyei önkormányzat mint a Nagy László intézményeinek fenntartója, biztosítja a finanszírozási hátteret. Horváth Zoltán, a közgyűlés fideszes alelnöke elmondta, lépni kellett szeptembertől a diákok elhelyezésének ügyében, ezért az önkormányzat támogatja a gyerekek lakhatását, amíg az ígért központi támogatás meg nem érkezik. - A magyar közigazgatás lassan halad, ezt ismerjük - mondja az alelnök. NEVELŐK A mánfai kollégiumba az egykori pedagógiai igazgatója válogatta ki egy tehetségkutató program során a három dél-dunántúli megye, Baranya, Somogy és Tolna általános iskoláiból a diákokat. Közülük sokan olyan településen éltek családjukkal, ahol a lakosságszám még a városokkal együtt sem éri el az ezer főt. Osztromok István meglátása szerint sikerült elérni a leghátrányosabb helyzetben lévő gyerekeket, a szülőket, hogy bízzanak bennük. Őszi bácsi - ahogy a diákok hívják - sosem volt a hagyományos értelemben vett igazgató. - Nálunk együttműködésre törekvő demokrácia volt, nem volt hierarchia tanár és diák között - kezd bele elbeszélésébe. - Hallott a lengyel Janusz Korczak nevelési elveiről? Mindössze három elv alapján nevelte a varsói gettóban a zsidó gyerekeket: 1. minden gyerek képes döntést hozni; 2. be tudja látni, ha téved; 3. alkalmas arra, hogy irányítsa saját életét. Mi erre építettünk - mondja Őszi bácsi. - Nem a megelőzés volt az alapelv, hanem a problémák kezelése. Arra neveltük a diákokat, hogy felelősséget vállaljanak a döntéseikért, még ha azok rosszak is. Csak annyit vártunk el cserébe, hogy járjanak középiskolába, vegyenek részt a csoport közös vacsoráján és a csütörtöki házi konferenciákon. Hogy ez utóbbi mit is jelent, azt bőbeszédűen taglalja. A legfontosabb feszültségoldó, konfliktuskezelő eszközünk volt, itt beszéltük meg ugyanis a felmerülő problémákat, amelyek megoldását a diákokkal közösen kerestük. Az elv az volt, hogy mindegy, hogy gazdaasszony vagy igazgató valaki, mindenkinek csak egy, azonos értékű szavazati joga van, és amit a közösség elfogad, azon az úton haladunk tovább. Nincs jutalmazás, nincs büntetés. Minden problémát a konferencián kell kibeszélni. Ez komplex személyiségfejlesztő eszköz. A diák megtanulja, hogy hogyan tudja érvényesíteni saját érdekeit. Ha valaki sáros valamiben, vagy hibázott, megtanul elnézést kérni tévedéséért, belátni, ha hibázott. A konferenciákon, ahol az elnök és a jegyző is diák, mi nevelők részt veszünk ugyan, de csak véleményt mondhatunk. A „törvényeket” leírják, törvénykönyvbe gyűjtik. Amit a csoporttagok javasolnak, és a többség elfogad, a továbbiakban az lesz a csoport házirendje, törvénye. Megváltoztatásukat természetesen bárki, bármikor kezdeményezheti. Nincsenek kőbe vésett szabályok. - Volt például egyszer olyan szabály - mosolyodik el -, hogy nincs villanyoltás, addig maradhatnak fenn, amíg akarnak. Egy hétig bírták, utána visszaállították a hagyományos 22 órai takarodót. - Vagy ha az udvaron éktelenkedett egy szemét, inkább odamentem felvenni, hiszen felnőttként elfogadott emberekre nincs alapom rászólni. Ha észrevették, már ott is voltak mellettem. - Majd mi felveszszük, nehogy már az öreg hajolgasson. Két beás gazdaasszonyt is felvettünk - bár lehet, ez luxusnak hangzik 35-40 diák és négy pedagógus mellé -, ők azonban pedagógiai szerepet is elláttak, mert egy cigány gyerek szívesebben mondja el a problémáit egy cigány felnőttnek. GÁTAK A nevelési elvek folytonosságát azonban megtörték az anyagi gondok, bár Őszi bácsi azt mondja, Mánfa fennmaradása a kezdetektől fogva bizonytalan volt. - Alig volt olyan, hogy ne tartoztunk volna valakinek, de ez főként közüzemi, szolgáltatási és a legvégén banki hiteltartozás volt. Azonban a zavartalan működésnek ezenkívül több sarkalatos pontja is volt. Amikor például bekapcsolódtunk az Arany János Kollégiumi Programba, a támogatás egyik feltételeként szabták, hogy egy középiskolával együttműködve nulladik évfolyamot kell indítani. Ez gyökeresen ellentétes a Collegium Martineum pedagógiai alapelveivel, mivel egy évre szegregált osztályokba kényszeríti a gyermekeket, másrészt így épp a legtehetségesebbek nem kerülhetnek be a képzésbe. Ez év júniusától új igazgatót kapott a kollégium egy olyan ember személyében, aki - egyébként helyesen - elkezdte felgöngyölíteni a tartozásokat. - Többféle számítás készült, hogy melyik lett a kuratórium elé terjesztve, azt nem tudom, ugyanis a kérésem ellenére sem vehettem részt a kuratóriumi ülésen - sérelmezi a volt nevelő. - Én biztosan és bátran kinyitottam volna erre a tanévre is, legfeljebb egy rátermettebb igazgatóval. A nyár végén egy rendkívüli kuratóriumi ülés úgy döntött, bezárja az intézményt. A diákoknak hirtelen bizonytalanná vált a lakhatásuk, sokan feladták érettségihez köthető álmaikat, miközben tárgyalásba kezdtünk a komlói kollégiummal, hogy vegye át a gyerekeket. Szerettük volna, ha a szerint a mentalitás szerint lakhatnak az új helyen, ahogy mi neveltük őket, vagy legalább mint nevelőjük tarthatjuk velük a kapcsolatot. - Ahhoz, hogy Komlón maradhasson 17 egykori diákunk, tárgyalásokat folytattunk a komlói kollégiummal, azonban köztem és a kollégium igazgatója között ez személyeskedésbe csapott át, mert a komplex személyiségfejlesztő „házi konferencia” nemkívánatos pedagógiai eszköz Komlón. A bányászváros legnagyobb intézménye most tárgyalást folytat fenntartójával, a Baranya megyei önkormányzattal, hogy mielőbb megkaphassa a kellő finanszírozást a mánfai gyerekek után, és beléphessen az Arany János Kollégiumi Programba. Ha esetleg jövőre előkészítő osztályt is indítanak, létrejön az a sok helyütt működő képlet, hogy a gyerekek egy szegregált egységben laknak és tanulnak - összegzi véleményét Őszi bácsi. HÉTKÖZNAPOK A diákok közül Karcsival beszélgettem, aki Kaposszerdahelyről, a Zselic lábánál fekvő 1050 fős falucskából került el Máriára. A tizennyolc éves fiú naponta ingázik az őt és 16 társát befogadó komlói kollégium és a Pécsi Testnevelési Általános Iskola és Középiskola között, ahol emelt szinten számítástechnikát tanul. - Nem tudom, mi lesz novembertől - mondja halkan Karcsi, aki szabad idejében egy alapítványnál önkéntesként dolgozik. - Ha Komlón mi 17-en nem tartunk össze, a kollégium nem kapja meg az állami támogatást - meséli felelősségteljesen -, mivel az Arany János Kollégiumi Program indításához legalább 15 főre van szükség. Nem értem, miért nem engedik nekünk, hogy ahogy Márián, úgy itt is megtartsuk a heti konferenciánkat. Ezért most megbeszélésnek hívjuk - enyhül meg Karcsi arckifejezése, majd tekintete újból elkomolyodik. - Olyan, mintha félnének tőlünk, pedig a többi kollégista közül talán csak az egymás iránt érzett felelősségben különbözünk. Karcsi úgy szervezi napi programját, hogy az iskolában tanul, és csak hét óra körül ér a kollégiumba - inkább kerüli a konfliktushelyzetet. Válaszát arra a kérdésre, mi lesz november elsejétől, némaságba rejti. - A szüleimnek azt mondtam, hogy megoldom az önfenntartásomat, amit adnának inkább a három testvéremre költsék - mondja határozottan, miközben tudja még két évig, amíg le nem érettségizik, szüksége van a biztos kollégiumi háttérre.