Magyar Nemzet, 2009. március (72. évfolyam, 60-89. szám)

2009-03-13 / 71. szám

2009. március 13., péntek Elhallgatott ünnep a Kádár-rendszerből A hetvenes években „csak” gumibotozással és előállításokkal lépett fel a rendőrség a tüntetőkkel szemben . T­aczik Erika_________________________ U­ tólag az Állambiztonsági Szol­gálatok Történeti Levéltárá­ban elhelyezett iratokból tájé­kozódhatunk a hetvenes évek való életének eseményeiről. Kutatásaim során itt találtam meg azt a nyolckötetes vizsgálati dossziét (jelzete: V—159241), amelyben a politikai rendőrség munka­társai összegyűjtötték a terhelő bizonyíté­kokat az 1972-es spontán tüntetés részt­vevőiről. A dokumentumot Szalay Miklós és társai őrizetbe vételének napján, 1972. március 15-én nyitották.­­ 1972. március 15-én a hivatalos ün­nepség befejezése után, a kora délutáni órákban a főváros különböző pontjain - Petőfi-szobor, Nemzeti Múzeum kertje, Kossuth-szobor - a résztvevők egy része a helyszínen maradt - emlékszik vissza az egykori elítélt, Grillmayer József. - Negy­vennyolcas dalokat, majd a Himnuszt énekeltük, verseket szavaltunk. Sorra láto­gattuk a negyvennyolcas szabadságharc­cal kapcsolatos emlékműveket, valamint a Batthyány-örökmécseshez vonultunk, ahol több száz fős tömeg gyűlt össze, több­ségük gimnazista és egyetemista, majd át­gyalogoltunk a Bem-szoborhoz. Később felvonultunk a Várba. A 16-os busszal ki­sebb csoportokban mentünk fel a Szent­­háromság térre, az autóbuszon azonban megbeszéltük, hogy a Halászbástya alatt lévő kanyarnál leszállunk, mivel a Szent­­háromság téren már rendőrök voltak. A csoportok között kézzel írt röpcédula ke­ringett, amelyben gyülekezést hirdettek: „Szólásszabadságot! Sajtószabadságot! Gyülekezési szabadságot akarunk! Vá­runk a múzeumkertben 6-kor. 72. már­cius 15. Éljen a jog!” Később körbe járt egy másik röpcédula is: „Több szavaló és éneklő felvonuló társunkat elfogták, meg­verték! Jogot követelünk! Békét akarunk, de jogos békét! Sokan vagyunk, és kitar­tással sokra megyünk! Szabadság!” - Mi történt ezután? - A Párizsi udvar, a Petőfi-szobor és a múzeumkert környékén este csoporto­­sulókat a rendőrök a helyszín elhagyására szólították fel. A tömeg ellepte a Margit hidat, és az úttesten vonultunk. A Bem­­szobornál valaki betörte az egyik rendőr­autó szélvédőjét. Ez volt a tüntetésen az egyetlen erőszakos cselekmény. Később átmentünk a Szentháromság térre, ahol ügynökök és KISZ-vezetők közreműkö­désével már több embert kiemeltek a tö­megből. Ekkor a tüntetők a következőket kiabálták: Pribékek, oroszbérencek! Másfél év a gyűjtőben 1972. március idusán a rendőrök és a tün­tető fiatalok szinte egész nap fogócskáz­­tak a városban. Ha valahol feloszlatták a tömeget, újabb helyen gyülekezett. Egyik­másik fiatalt kiemelték a tömegből a rend éber őrei, velük meg sem állt a rabomobil a kapitányságig. A letartóztatások embertelenek voltak, de persze a bánásmód attól is függött, hogy kit melyik rendőrkapitányságon ál­lítottak elő. Akik az V. kerületi Szalay ut­cai rendőrkapitányságon kötöttek ki, az első éjjel feltartott kézzel a fal felé fordul­va álltak. Hiába kértek vizet, nem kaptak, azt mondták nekik, az imperialisták meg­mérgezték. Aki megszólalt, gumibottal ütötték. Ha rosszul lett valaki, megrug­dosták. - Meggyőződésem, hogy semmi olyat nem tettem ezen a napon, amiért 17 éve­sen megbüntethettek volna. Mégis másfél évet ültem a gyűjtőben. Grillmayer azt mondta magáról, hogy szerencsés ember, mert ötvenhatos forra­dalmárokkal és egy jezsuita szerzetessel ült egy cellában. Mikor az ítélethirdetés után visszatért, rabtársai megkérdezték tőle, mennyit kapott. Azt felelte, huszonkettőt. Elhűlve kérdeztek vissza: - Évet? Erre Grillmayer elnevette magát: - Hónapot. Az újpesti kapitányságon Pogácsás rendőr hadnagy hallgatta ki, aki meg akarta győzni, mennyire „buta, mert szembefordult a néphatalommal”. Majd a Gyorskocsi utcában Orgovány rendőr őr­nagy volt a kihallgatója. Első alkalommal megkérdezte, mire van szüksége. Mond­ta, hogy könyvre. Még aznap megkapta, majd az őrnagy udvariasan az iránt ér­deklődött, megkínálhatja-e kávéval. Szólt egy századosnak, hogy hozzon két kávét. Ő azt válaszolta, hogy igenis, őrnagy elv­társ, majd hozta a két kávét. - Azóta sem voltam akkora úr - állítja Grillmayer. Kigyomlált vörös zászlók Grillmayer Józsefet 1972. március 15-én a késő esti órákban tartóztatták le. A vizsgá­lati jegyzőkönyv alapján először március 23-án hallgatták ki, ami alapján egy tizen­öt oldalas jegyzőkönyv készült. Ismerősei, barátai közül Bárd András, Bíró József, Karsai Tamás, Ménes Ágnes, Nagy András kihallgatását már március 17-én elkezd­ték. Ők szintén a letartóztatottak között voltak. A kihallgatótiszt több olyan kér­dést tett fel nekik, amelyekre adott vála­szaik a későbbiekben Grillmayer Józsefre terhelhető bizonyítékként szolgáltak. Bárd András tanúvallomásából kide­rül, mindnyájan lelkesedtek a gondola­tért, hogy a fiataloknak úgy kell megün­nepelniük március 15-ét, hogy azzal tény­leg nemzeti hőseink emlékének áldozza­nak. Ezért értettek egyet Grillmayernek azzal a nézetével, hogy nincs helyük a vö­rös zászlóknak március 15-én. Grillmayer kihallgatása az előző évi spontán ünnep­ségről szólt. A kihallgató tiszteknek ekkor már elmondták a többiek, hogy Grill­mayer 1971. március 15-én is „kigyomlál­ta” a kis vörös zászlókat a nemzetiszínűek közül, és összetörte őket. Ettől kezdve a Vasas bisztróban baráti társaságában he­tente többször politikai beszélgetéseket folytatott. „1972 márciusáig folyamatosan tett népi demokratikus államrendünk, vala­mint a Magyar Népköztársaság szövetsé­gi, barátsági és együttműködésre irányuló nemzetközi kapcsolata ellen gyűlölet fel­keltésére alkalmas kijelentéseket. Ezek során hangoztatta, hogy Magyarország a szovjet csapatok megszállása miatt nem független, hogy ez­ek miatt hazánknak hátrányos gazdasági szerződéseket kell kötnie. További ellenséges kijelentései mellett többször kifejtette társasága előtt, függetlenségünk hiánya az oka, hogy nemzeti ünnepeinket a hivatalos szervek szándékosan nemzetközivé tették, s hogy szerinte a vörös zászlóknak semmi helyük nincs március 15-én. E nézet szellemében tudatosan szervezte az 1972. március 15-i délutáni összejövetelt. Több helyen és al­kalommal beszélt fiatalokkal, hogy azokat a meg nem engedett csoportosulásra rá­­bírja. Programot állított össze Bíró József­fel az összejövetelre, amelynek során ver­set akart mondani. 1972. március 15-én a korábban kifejtett szervező tevékenysége után az összegyűlt fiatalok között vezető tevékenységet folytatott. Rendezte a soro­kat, zászlókat osztott ki, és az intézkedő rendőrök ellen szembenézésre akarta rá­bírni környezetét” - olvashatjuk a jegyző­könyvekben. Egyre több fiatal szervezkedett 1972. március 15-én 89 főt állítottak elő a rendőrök, akikről úgy gondolták, hogy hangadók voltak. Vagy olyanokat, akik több gyülekezési helyen megjelentek, és a felszólítások ellenére sem távoztak. Már­cius 22-én 16 fővel szemben elrendelték az előzetes letartóztatást. Az Állambizton­sági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött V-159241/1-es jelzésű kötetből, a Szalay Miklós és társai vizsgálati dosszié­ból megismerhető a rendőrség felkészülé­se a vizsgálat lefolytatására. A legtömö­rebben az 1972. március 22-én keltezett vizsgálati terv foglalja össze a teendőket Szalay Miklós és társai ügyében. Eszerint: „Az eljárás alá vont személyek ügyében folytatandó vizsgálat célja, milyen össze­függések állapíthatók meg az idei és a ko­rábbi években lezajlott cselekmények kö­zött. Mivel magyarázható az, hogy a nem­zeti ünnepekhez kapcsolódó nem hivata­los megmozdulásokon évről évre egyre több fiatal vesz részt. Lehetőség szerint fel kell deríteni, és eljárás alá kell vonni azo­kat a személyeket, akik az előkészítésben szervező tevékenységet fejtettek ki. A megmozdulásban részt vevő valamennyi személy szerepének tisztázása, felelőssége mértékének megállapítása és a felelősség­re vonás formájának kidolgozása a diffe­renciálás elvének megfelelően.” Újra időszerű a kérdés, hogy megünnepelhetjük-e békében, méltósággal egyik legszebb nemzeti ünnepünket. A hetvenes-nyolcvanas években is tilos volt az állami megemlékezésen túl spontán gyülekezni, de az intézkedő rendőrök legalább vállalták arcukat, s a radikális ifjúság sejthette, mire számíthat. A kádári diktatúra erőszak­szervezete előállította az engedetleneket, de nem támadott vízágyúval, nem lőtt rájuk könnygázzal, gumilövedék­kel. Az alábbiakban bemutatjuk az 1972-ben börtönbüntetésre ítélt Grillmayer József esetét, aki szabadulása után a Rozmaring Tsz-nél volt kőtörő, majd vidéken parképítő. Munkahelyet is csak rendőrhatósági engedéllyel válthatott. A rendszerváltoztatás óta a magyar államtól egy köszönő szót sem kapott az egykori ellenzéki. „HUSZTI LÁSZLÓ", AZ ÜGYNÖK. Hajnal László (1948-2002) az ELTE történelem-filozófia szaká­ra járt, a bölcsészkari maoista csoporthoz tartozott 1969-ben izgatás vádjával rács mögé került még abban az évben beszervezték ügynöknek Majdnem 400 jelentést adott Munkadossziéja: ÁBTL 3.1 / M-39271/1-3 kötet 1970 áprilisában szabadult amnesztiával. Az ezt követő évek március 14-én mindig begyűjtötték hogy a többi bevitt fiatal után spicliskedjen. Jelentett ze­nekarokról is. Barátai lakáskulcsát is lemásolta a kádári politikai rendőrségnek Sokaknak okozott bajt, súlyos megpróbáltatást A Képes Újság munkatársa lett 1972-től. 1981-ben az NSZK-ba küldték hírszerzőnek ahonnan szinte valamennyi emigráns lapba írt az Irodalmi Újságba (Pá­rizs), az Új Látóhatárba (München), a Szivárványba (Chicago), a Nemzetőrbe, a Katolikus Magya­rok Vasárnapjába (Youngstown), a Katolikus Szemlébe (Róma), a Kanadai Magyarságba és a Bé­csi Naplóba, majd a Szabad Európa Rádió munkatársa lett Sikeres író, műfordítóként tartották számon. 1994-ben hazatelepült önéletrajzi írásaiban megfeledkezett ügynöki munkásságáról. Az egyéni értékítéletet nem kell bizonyítani Folytatódik a Vásárhelyi Mária kontra Hankiss Ágnes ügy ■ Magánvádas eljárásban nem jogerősen felmentették az alperest Az egyéni értékítélet valóságtartalmának vizsgálata sértené a vélemény­­nyilvánítás alkotmányos szabadságát. Ezt rögzítette a bíróság abban az ítéletben, amelynek szövegét a héten kézbesítették az érintetteknek. A saj­tótörténeti jelentőségű Vásárhelyi Mária kontra Hankiss Ágnes per négy éve tart, de távolról sincs vége.­ ­ Kulcsár Anna_______________________ A magánvádas büntetőeljárást Vásárhelyi Mária kezdemé­nyezte. Feljelentésében azt ki­fogásolta, hogy Hankiss Ágnes a Hír TV egyik műsorában 2004. január 23-án a Nagy Imre-pert említve egyebek közt azt mondta: a hajdani iratok tanul­mányozása után megértette, miért ítélték halálra Gimes Miklós újságírót. Gimes nem volt politikus, mégis felakasztották. Az ügyben többen is terhelő vallomást tettek rá, így a szintén vád alá helyezett Vásárhelyi Miklós is. A magánvádló sze­rint Hankiss Ágnes megpróbálta lejáratni elhunyt édesapját, megsértette emlékét. A Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) 2005. június 28-án a sajtóperben felmentő ítéletet hozott. Álláspontja sze­rint ugyanis Hankiss Ágnes nem lépte túl a véleménynyilvánítás határait. A szólás- és a gondolatszabadság pedig az alkot­mány védelme alatt áll. Vásárhelyi Mária fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a televízióban valótlan, sértő tényállítás hangzott el. A Fővárosi Bíróság az elsőfokú felmentő ítéletet 2006. február 3-án hatályon kívül helyezte, s új eljárást írt elő. Határozata szerint nem véleménynyilvánítás tör­tént, ezért el kell végezni a valóság bizo­nyítását. Az új elsőfokú eljárásban a BKKB be­szerezte az Országos Levéltártól a Nagy Imre-per iratainak hiteles másolatát, s ta­núként hallgatta meg Rainer M. János tör­ténészt. Ez év február 6-án kihirdetett íté­lete azt tartalmazza: Hankiss Ágnes tele­víziós közlése részben tényállítás volt, részben pedig személyes vélemény. Tény­állítás annyiban, hogy az 1958. évi perben Vásárhelyi Miklós terhelő vallomást tett Gimes Miklós újságíróra. Ezt a levéltári iratok a valóság bizonyítása részében iga­zolták. A bíróság több részletet is felidéz a hajdan egyébként öt évre ítélt Vásárhelyi vallomásából. Az egyik szerint Nagy Imre volt sajtófőnöke a tárgyaláson a követke­zőket mondta: „Gimes Miklós november 4-e utáni tevékenységéről azt tudom, amit B.-től hallottam telefonon. B. elmondta, hogy Gimes az újságíró-szövetség köz­gyűlésén felszólalásában élesen támadta a kormányt, követelte a szovjet csapatok ki­vonulását és helytelenítette, hogy Nagy Imre és társai a jugoszláv követségre me­nekültek. Sem én, sem B. nem értettünk egyet Gimes Miklós állásfoglalásával.” Az ítélet szerint a Vásárhelyi Mária ál­tal kifogásolt szöveg Gimes Miklós kivég­zésére vonatkozó része egyéni értékítélet, vagyis vélemény. Valóságtartalmának vizsgálatát az alkotmány kizárja. A per­ben Rainer M. János is elismerte, hogy Vásárhelyi Miklós terhelő vallomást tett Gimes Miklós újságíróra. A történész a bí­róság szerint vitatta, hogy ez okozati ösz­­szefüggésben állna Gimes kivégzésével. A büntetőtanács ezzel kapcsolatban kifej­tette, hogy különbséget kell tenni a törté­nettudomány és a jog által használt tény­­fogalom között. A halálbüntetést egyéb­ként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vád­jával mondták ki Gimes Miklósra. A BKKB Hankiss Ágnest másodszor is felmentette a kegyeletsértés vétségének vádja alól. A magánvádló a tárgyaláson fellebbezést jelentett be. Csapó Annamá­ria ügyvéd, Vásárhelyi Mária jogi képvi­selője nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Bárándy György védő szerint Hankiss Ág­nes nem követett el bűncselekményt.

Next