Magyar Nemzet, 2009. október (72. évfolyam, 269-298. szám)

2009-10-01 / 269. szám

Magyar Nemzet­i Látó-Tér 2009. október 1., csütörtök 81 Csibra Tibor_____________________ - Mi indokolta a panelprogram létrejöttét? - A második világháború után, az öt­venes évek elejétől szerte Európában sok országban lakótelepeket kezdtek építeni. Az előre gyártott elemekből álló házakat gyorsan, olcsón fel lehetett húzni, sok em­bert otthonhoz lehetett juttatni így, Ma­gyarországon a hatvanas évek közepétől indultak be az építkezések. Itthon a rend­szerváltásig olcsók voltak az energiahor­dozók, a társasházak fűtését gond nélkül ki tudták fizetni az emberek. A földgáz, a villany árának drasztikus emelkedése után azonban már azon kellett gondol­kodni, hogy miképp lehet a költségeken spórolni. Ennek egyik módszere a házak utólagos homlokzati hőszigetelése, amely bent tartja a meleget, ezzel csökken a la­kások energiaigénye. Az eljárás csak ak­kor hatékony, ha az egész épületet egy­szerre újítják fel ezzel a módszerrel. Az anyagok árát és a tervezés, kivitelezés munkadíjait kevés társasház tudja önerő­ből kifizetni. A panelprogram lényege, hogy a kormányzat és az önkormányza­tok pályázatok útján támogatják a lakókö­zösségeket a házak felújításában. - Említette, hogy Európában számos helyen épültek panelházak. Azoknak mi­képp őrzik meg állagát az ott élők? - Azok az épületek még idősebbek, mint a hazaiak, felújításuk korábban el­kezdődött. A Magyarországon legismer­tebb eljárást - amikor polisztiroltáblákkal takarják be a házakat, arra habarcsba ágyazott üvegszálas hálót helyeznek, majd az egészet vakolják, festik - már negyven éve kikísérletezték Nyugat-Európában. Vannak azonban más eljárások is a felújí­tásban. Van, ahol az épület homlokzatára a hőszigetelés közé könnyű acélvázat erő­sítenek, arra nagyméretű, színes palatáb­lákat vagy hangulatos téglaburkolatot he­lyeznek. Németországban a nálunk ismert módszerrel dolgoznak, de szokatlan for­mákat, íveket is használnak, ezzel teljesen egyedivé varázsolják a korábban egyhan­gú épületeket. Ott és Csehországban szá­mos helyen érdekessé teszik a homlokza­tot, formás beépített tetőket építenek a házra, erkélyeket alakítanak át. Csehor­szágban és Németországban nem látni a recesszió hatásait, s az építőipar még min­dig dinamikusan növekedik.­­ Ezek szerint nem igaz, hogy a panel­ház kártyavár, és lassan lejár az épületek szavatossága? - Nem igaz, az állítás egy félreértésből táplálkozik. Én részt vettem a magyaror­szági panelházak tervezésében, ismerem a tulajdonságaikat. A szakemberek megbe­csültek egy erkölcsi időtállóságot, amikor az emberi-szociális igények várhatóan vál­toznak, a beépített technika elavul. Ez min­dig rövidebb idő, mint a ház fizikai élettar­tama. A tartószerkezet számításánál van egy kockázati időtartam, amelyen belül va­lószínűsíthető legnagyobb terhelési álla­potra méretezünk. Ez mindenfajta lakó­épület esetén - nem csak a panelházaknál - ötven év. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tervezett élettartam után összedől. Nem a statikai állapota, állóképessége változik meg, hanem a benne található víz, gáz és elektromos vezetékek, liftek, szellőzőbe­rendezések avulnak el vagy mennek tönk­re, ezeket fel kell újítani, ki kell cserélni. - A becsléskor a számításokra hagyat­koztak, vagy modellezték a valószínűsíthe­tő katasztrófákat? - Tervezéskor a panelházakat felépített modelleken is szigorúan vizsgáltuk, hogy miképp viselkednek robbanásoknál, föld­rengéseknél, tűzeseteknél. Hasonló ka­tasztrófáknál ezek az épületek a legbizton­ságosabbak hazánkban. Konstrukciójuk egy térbeli lemezváz, ha a homlokzatot le­vennénk róla, akkor sem dőlne össze. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy e háza­kat is karban kell tartani, a közösségi helyi­ségeket éppúgy, mint a családi házakat. - Voltak-e olyan jellegű balesetek, amelyeknek veszélye csak a használatkor derült ki? - Sok paneltűz keletkezett az elhanya­golt pincékben, ahol lomokat, gyúlékony anyagokat halmoztak fel a lakók. E he­lyeket kedvelik a kóbor állatok és a hajlék­talanok is. Sajnos megszűnt a házmesteri rendszer, a közös képviselők, gondnokok sokszor nem ismerik a házban található közös használatú vezetékeket, például egy csőtörésnél nem tudják, melyik szerelvé­nyeket kell elzárni. Utóbbi berendezések sok helyütt katasztrofális állapotban van­nak, ezek rendbetétele a közösség feladata. Nyugat-Európában bontottak már le pane­les épületeket, de soha nem a fizikai állaga, hanem a lakótelep erkölcsi lezüllése miatt. A környezetet is szükséges fejleszteni, erre az EU-ban jelentős összegeket fordítanak. - A magyarországi panelprogram tartal­maz ilyen elemeket? Van-e lehetőségük a la­kóközösségeknek hasonló felújításokra? - Magyarországon nem a felújítás, ha­nem az energiatakarékosság a kiemelt cél. Ezért jellemzően a homlokzati hőszigete­lést és a nyílászárók cseréjét támogatja a program. A szociális környezet fejlesztése állami és önkormányzati feladat lenne, amelyre sajnos igen kevés pénzt szánnak. A jelenlegi pályázati rendszerben sok a kis­kapu, és sokan ki is használják ezeket. A kivitelezők nem nyúlnak a panelek szerke­zetéhez, ezért a munkához nem kötelező az építési engedély. A pályázatok bírálatakor az ítészek csak azt nézik meg, hogy a szük­séges dokumentumok darabra megvan­­nak-e. Építésügyi szakértőként számos olyan esettel találkoztam, amikor a terve­zőnek nem volt meg a szükséges szakképe­sítése. A döntéshozó csak azt nézte, hogy a dokumentumok tartalomjegyzék szerint megvannak-e, műszaki megfelelőségét nem vizsgálta. A sok pályázatot készítő ter­vező gyakran nem is látja a rábízott épüle­teket, úgy gondolja, ha leírásai vannak egy bizonyos típusú panelházról, azt mind­egyikre alkalmazhatja, holott ezek jócskán különbözhetnek egymástól. A program előírja, hogy építésügyi szakértőnek kell ellenőriznie a dokumentációkat. Nálunk egyedülálló módon az ellenőr lehet a pá­lyázatíró vagy tervező alkalmazottja is. Nyilvánvaló, hogy nem fogja keresztülhúz­ni megbízója számításait. - A felügyelőhatóságoknak van lehető­ségük feltárni az ilyen kiskapukat? - Az önkormányzatok építési hatóságai legfeljebb annyit írnak elő, hogy a felújítás után milyen színű legyen az épület. A pá­lyázatkiírások olyanok, hogy a felújítási pi­acra - többek között a kilencvennapos álla­mi kifizetési kötelezettség miatt - nem tud­nak betörni a kis cégek, azt csak a nagyok uralják. Ők aztán természetesen számos al­vállalkozónak adják tovább a megbízást. A panelprogram előírásainak értelmében utóbbiaknak csak akkor kell referenciát be­mutatniuk, ha a beruházásban legalább tíz­­százaléknyi munkát végeznek. Ebből kö­vetkezik, hogy sokszor szakképzetlen mun­kások végzik a felújítást, az alvállalkozók sora pedig ellenőrizhetetlen. Több olyan fő­­vállalkozót láttam, akiknek semmilyen szakmunkása, de még csak megfelelő fel­szerelése sem volt a felújításhoz. Egyes vá­rosokban, például Miskolcon csak akkor ad az önkormányzat támogatást, ha a közbe­szerzést és a műszaki ellenőrzést saját cége végzi, amelyik ezután legtöbbször pályázat­írót és tervezőt is ajánl. Ez aggályos és ellen­tétes a versenytörvénnyel. - A programot kiíró minisztérium nem szól bele a láthatóan kifogásolható eljá­rásokba? - A panelprogram nemrég az iparitól átkerült a környezetvédelmi miniszté­riumhoz, nincs olyan intézményi felügye­let, amely ellenőrizné az így is hiányos műszaki tervek betartását. Számos visz­­szaélésre adott alkalmat az eddigi rend­szer, amely öt százalékban határozta meg az úgynevezett járulékos költségeket, a felhasználását szintén nem ellenőrizte senki. Gyanítható, hogy sok vállalkozás csak ezért az összegért szállt be az üzletbe, akár a szükséges szaktudás híján is. A fel­újításokhoz szükséges beszerzendő anya­gok minőségét, árát sokszor túl nagyvo­nalúan adják meg a pályázatírók, ők könnyen manipulálhatják a hozzá nem értő közös képviselőket. A panelházak fel­újítása üdvözlendő, és a szakértő kivitele­zés rengeteg megtakarítást hozhat lakóik­nak, de a program részleteinek szabályo­zatlansága és a jó szándékú intézkedések­ben is meghagyott kiskapuk miatt ma Magyarországon az ügyeskedők aranybá­nyája lett. Augusztusban megjelent új program kiírása előtt nem kérték ki a be­ruházók, kivitelezők, tervezők eddigi ta­pasztalatait. Pedig a lakóknak, az ország adófizetőinek a legtöbbe a szellemi ener­giával való takarékosság körül. Ügyeskedők aranybányája Augusztus végén indult Magyarországon az új panelprogram, kiírói azon­ban nem voltak kíváncsiak azon beruházók, tervezők, kivitelezők tapasz­talataira, akik már részt vettek a pályázatok első szakaszában. Lapunkkal Holló Csaba, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, építésügyi szakértő is­mertette a projekt visszásságait. NEM DERÜLT KI A MISKOLCI TŰZ OKA. Ismeretlen okból keletkezett az a három halálos ál­dozatot követelő lakástűz, amely egy tízemeletes, utólag hőszigetelt panelházban pusztított augusztusban, Miskolcon, a Középszer utcában - áll abban a jelentésben, amelyet tegnap ho­zott nyilvánosságra a tűzoltóság. A szakemberek csak valószínűsítik, hogy nyílt láng vagy do­hányzás miatt alakult ki az ezer Celsius-fok körüli hőség a hatodik emeleti lakásban, ahol a tűz­fészek volt. Ismert, a hetediken élő család csapdába esett, nem tudták elhagyni otthonukat, az anya és fia a helyszínen, lánya három nap múlva a kórházban vesztette életét füstmérgezés mi­att Az eset elemzésében tűzvizsgáló, elektromos, statikus és vegyész szakemberek is részt vet­tek Bánky Tamás, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht tudományos igazgatója hoz­zátette, a hőszigeteléshez használt anyagok minősége megfelelő volt, de a kivitelezők szabály­talanul hordták fel a ragasztóanyagot és a vakolatréteg vastagsága sem volt megfelelő. A vil­lámhárító levezető vezetékét pedig egy rövid szakaszon beépítették a - tűzoltók szerint - ég­hető szigetelésbe. A szigetelés hibái és a szabálytalanságok hozzájárultak a tűz terjedéséhez - jegyezte meg Bánky. (MTI) Ezrek megélhetése kerül veszélybe Petícióval tiltakoztak a kereskedők a józsefvárosi bolhapiac bezárása ellen Egy hete maradt a Dózsa György úti bolhapiac árusainak a kiköltözésre, a VIII. kerületi jegyző ugyanis október 8-i hatállyal bezáratta a működési engedély híján üzemelő piacot. Több ezer kereskedő, hét végén nyugdíját kipótló idős ember, guberáló roma és hajléktalan napi megélhetése kerül a döntéssel veszélybe. Vf.i.kf.­ Tamás N­em tudom feloldani a bezárást - jelenti ki Xantus Judit, Jó­zsefváros jegyzője a hozzá lá­togató piaci küldöttségnek, hozzátéve, ha kell, szembe fog nézni az elégedetlen tömeggel is. A diskurzus előz­ménye, hogy az elmúlt hét végén a nótá­rius a Dózsa György úti Novák piac ka­pujára egy határozatot függesztett ki, amelyben tudatta a vállalkozókkal: októ­ber 8-án az önkormányzat bezárja a pia­cot. Az elkeseredett árusok aláírásgyűj­tésbe kezdtek, és petíciót írtak a jegy­zőnek, amelyben arra kérik, adjon tü­relmi időt a piac új üzemeltetőjének, hogy a működési engedélyt beszerezhesse. Xantus Judit azonban hajthatatlan ma­rad, annyit ígér csupán, tanulmányozza majd a petícióban foglaltakat, és értesíti a piaci küldöttséget. A jegyző magyarázatában kitér rá: a Novák és Novák Kereskedőház Zrt. az üzemeltetői jogot átadta, az új gazdasági társaság pedig csak szeptember 9-én kért működési engedélyt. Ennek ellentmond Lévai Zoltán tulaj­donos állítása, aki szerint az engedélyez­tetési procedúra július 1-je óta tart. - Be­adtunk minden papírt, később a hiány­pótlásokat is, ennek ellenére sem kapunk türelmi időt - mondja az új üzemeltető immár a piacon, számos panaszos gyűrű­jében. Közlöm vele, Xantus Judit az őt fel­kereső küldöttségnek kijelentette, hogy az üzemeltető kötelessége lett volna tájékoz­tatni a kereskedőket a kialakult helyzet­ről. - Nem akartam pánikot kelteni - rea­gál szavaimra Lévai Zoltán, aki bízott ab­ban, hogy gyorsabban megkapják a mű­ködési engedélyt, ugyanakkor megjegyzi: ennyi kívánalomnak, amit a piaccal szem­ben támasztottak, ilyen rövid idő alatt képtelenség megfelelni. A Dózsa György úti bolhapiac nem szokványos hely, a társadalmi piramis al­jának minden rétege megfordul itt, legyen eladó vagy vevő. A piac egyik vezetője el­mondta: hétvégeken több ezren is meg­fordulnak itt, sokan egészítik ki nyugdíju­kat azzal, hogy az otthon már szükségte­lenné váló tárgyaikat eladják. Mint az a házaspár, amelyik lomtala­nításokra járva gyűjti össze a régiségeket. Mondják, a piac mindenkinek jó, annak is, aki elad, annak is, aki vesz. - A nyugdí­junkból nem tudnánk megélni, ezért já­runk gyűjteni - magyarázzák. De nem csak az ő egzisztenciájuk síny­­lené meg a piac bezárását. Napi vendégek azok a roma asszonyok is, akik minden nap hajnal kettőkor kelnek, az agglomerá­cióból a fővárosba vonatoznak, a reggele­ket guberálással töltik, s a kikukázott por­tékát 50 és 200 forint között értékesítik. Naponta 1500-2500 forintot árulnak így össze, ebből vásárolnak be és adnak enni családjuknak. - Hát igaz? Hogy fogunk így megélni? - kérdi egyikük kétségbeesve, miután közlöm vele, a jövő héten bezár a piac. - Van kereslet a holmijukra? - hitet­lenkedem a limlomok láttán. - Veszik a népek, másképp meg sem élnénk - biztosít, a huszonéves asszony, aki öt éhes szájat etet naponta, férje mun­kanélküli. - Lopni nem akarunk, de ha bezár a piac, mihez kezdünk majd? - kérdi ag­gódva egy idősebb guberáló. Tovább haladunk, de cigány asszo­nyok a piac más pontjain is kínálják „áru­jukat”. Egy másik, 64 éves nyugdíjas ro­ma nő panaszolja: hét gyereke, sok uno­kája van, nem szégyelli, hogy évek óta itt keresi meg a napi paprikás krumplira va­lót. - Mindig odamegyünk, ahol az Isten szerencsét ad nekünk - teszi hozzá. Külön kasztot képviselnek a kerítésen kívül árulók, a legelesettebbek, a hajlékta­lanok, a kispénzű nyugdíjasok, a szenve­délybetegek, akik szintén pár forintért ad­nak túl értéktelen kacatjaikon. Ha ellen­őriz a közterület-felügyelet, egy-két órára beköltöznek a piacra, de amint a hatóság távozik, visszatérnek a kerítés mellé, arról érkeznek ugyanis a vevők, nagyobb az esély arra, hogy pénzt látnak. A piac bezárása nemcsak magyarokat érint. Egy algériai büfés azt meséli, hétvégente még Tatabányáról, Szolnokról is érkeznek árulni az emberek, mert vidé­ken semmi kereseti lehetőség nincs. Sze­rinte, ha ez a piac be is csukja kapuit, szükség van máshol egy hasonlóra. Csatlakozik gondolatához Mohamed, az egyiptomi telefonárus is, szerinte a vi­lágon mindenhol létezik bolhapiac. - Saj­nálom a szegényeket. Mi, arabok, egymás között el tudjuk rendezni a dolgokat, de a magyarokért megszakad a szívem, a standom előtt sírnak, hogy éhesek, hát segítek rajtuk, tegnap is adtam ötszáz fo­rintot ételre annak a szegény ördögnek­­ mutat a közelben egy asztalon ücsörgő hajléktalanra. Egy antikvárius úgy fogalmaz: még mindig nem hiszi el, hogy nem nyit ki többé a piac, hiszen már tíz éve árulja könyveit. Ha mégis kiteszik, átmegy Rákospalotára. Ám mindenki nem ke­reskedhet ott, amint Lévai Zoltán fogal­maz, hogy ha bezáratják a piacot, ellepi majd a Dózsa György utat a tömeg. Ott árulnak tovább.

Next