Magyar Nemzet, 2010. január (73. évfolyam, 1-29. szám)

2010-01-25 / 24. szám

LEI Magar Nemzet Kultúra 2010. január 25., hétfő Rovatvezető: Vitézy Zsófia Korlátok, melyeken összetöri magát az ember A rendszer embertelen arcáról • Nagy érdeklődés övezte a Nevelésügyi sorozat első részének vetítését a Műcsarnokban Péntek este nagy érdeklődés követte Dárday István, Mihályfy László, Szalai Györgyi, Vitézy László és Wilt Pál Nevelésügyi so­rozatának első filmjét, a Szocialista nevelésért epizód vetítését a Műcsarnokban. A bemutató után Pozsgay Imre egyetemi tanár, Gazsó Ferenc szociológus és a Nézőpont Intézet kutatási igazga­tója, Mráz Ágoston Sámuel beszélgetéséből kiderült, ma az ok­tatás rosszabb helyzetben van, mint a rendszerváltás előtt. Pe­dig a tanároknak akkor sem volt könnyű dolguk. j& Töt.d­f.st Gábor M­i a haza? - teszi fel a kér­dést Bujáki tanár úr a diá­koknak. A hetvenes évek közepén járunk, egy mezőkövesdi általá­nos iskolában. A diákok puskáz­nak a könyvből, hogy helyesen idézzék a kacifántos ideológiai maszlagot. Társadalomismereti óra, egy teljesen hasznavehetet­len tantárgy, ismeretekké transz­formált nagy büdös semmi. Bujáki tanár úr egyébként szak­mai felkészültségét tekintve nyu­godtan lehetne az iskola igazga­tója, csak nem olyan végrehajtó típus. Ráadásul van egy nagy hi­bája is: őszinte. Az iskolában mindenki tudja, hogy a tanterv több mint tíz éve a kukába való, ám, ha nem is ilyen erősen fogal­mazva, egyedül Bujáki tanár úr meri ezt kimondani a tantestü­letben. Bár a tagozatos oktatást ő ho­nosította meg az iskolában, ezért nem jár kitüntetés, egy hazug diák miatt viszont meghurcolják a tanácsnál. Megkapta-e a füzete­ket vagy sem­­ komoly ügy. A ta­nárt végül a jutalmazásokból is kihagyják, csak hogy tudja, merre lakik Marx, Engels és Lenin szentháromsága. Korlátok. A tanár összetöri magát a rendszer korlátjain. Kor­látok. A Balázs Béla Stúdió művé­szei korlátok között, de megmu­tathatták a szocialista rendszer igazi, embertelen arcát. És a tipi­kus figurákat. A baltával faragott vezetőket és a kisembereket, akik törekszenek, ám mégsem juthat­nak ötről hatra. - A Nevelésügyi sorozat rendezői egy zárt világ­ban mutatták fel a hétköznapo­kat, előszedték a valódi embere­ket, akik nem látszódhattak a ki­glancolt, nyilvános világban -méltatta a filmet bemutatója után Pozsgay Imre. Az egykori ál­lamminiszter, ma egyetemi tanár összehasonlította a háború előtti és a szocialista rendszer idejének pedagógiai valóságát is.­­ Gim­náziumi tanárom hetente legfel­jebb tizenkét órát taníthatott. Nagy házban élt, személyzettel, fizetése alapján a felső középosz­tályhoz tartozott. A szocializmus alatt a tanárokat túlterhelték és alulfizették. Láthattuk a filmben: a pedagóguscsalád még a közép­­osztályhoz sem tartozhatott, anynyira mostoha sorsa lett a pá­lyának. Pedig a rendszer azt hirdette, a párt legfontosabb harcostársai a pedagógusok.­­ Mégis elvették a tanárok önállóságát, az önvéde­kezés lehetőségét. A politika min­den szinten befurakodott a hét­köznapokba, tönkretette a közös­ségi autonómiákat - mondta Gazsó Ferenc szociológus. - Még­is, a lehetőségekhez képest az is­kolák teljesítménye akkor a kö­zépmezőnyben foglalt helyet. Most, a rendszerváltás után még rosszabb a helyzet. Az iskolák le­hetőségei rosszak, a tanári pálya továbbra is alulfizetett, a teljesít­mény ugyanakkor teljesen visz­­szaesett. A neves szociológus szerint a liberális oktatáspolitika mindent tönkretett. Gazsó szerint a felzár­kóztatást „szegregációnak” hazu­dó politikai ideológia mérhetet­len károkat tesz a kistelepülések oktatásában, ráadásul a szocializ­mus idején a társadalomismereti tantárgyhoz hasonló ideológiai maszlaggal pocsékolják a diákok idejét.­­ Ma demokráciaismereti órát tartanak, amely viszont a de­mokráciának csak egyféle, elitista változatát ismerteti - állította Gazsó. Mráz Ágoston Sámuel némi­képp költői kérdést tett fel: vajon lehet-e ma politikai befolyás nél­kül működtetni az oktatást? - Többek között az is figyelemre méltó a filmben, hová vezet, ha egy iskolától elveszik az innová­ció, a megújulás lehetőségét - mutatott rá a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója. Pozsgai Imre összehasonlította a háború előtti és a szocialista rendszer idejének pedagógiai valóságát is FOTÓ: SZÉKELYHÍDI BALÁZS Pedagógusok a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete ma tíz órától há­romnapos dokufesztivált és szakmai eszmecserét tart a pedagó­giáról és a nevelésügyről az Eötvös 10 Kultúrcentrumban. A 7. Made fesztivál programjában negyven dokumentumfilm és négy szakmai előadás szerepel. A vetítéssorozaton többek között Buglya Sándor, Csillag Ádám, Dárday István, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kisfaludy András, Litauszki János, Mihályfy László, Mihályfy Sándor, Pálos György, Péterffy András, Rózsa János, Sára Sándor, Sára Júlia, Szalai Györgyi, Szobolits Béla, Varga Ágota, Vas Judit, Vitézy László, Wilt Pál pedagógiai témájú dokumentumfilmjei lesznek láthatók. A szakmai fórumokon olyan neves előadók szólalnak meg, mint Gazsó Ferenc szociológus, Hoffmann Rózsa egyetemi docens, Lányi András író és Szilágyi Erzsébet filmszociológus. - Történeti szempontból nagyon izgalmas, milyen kérdéseket tettek fel a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években azok a dokumentum­­film-rendezők, akik e témákat bemutatták - nyilatkozta lapunknak Szilágyi Erzsébet. - A doku a magyar film történetében mindig eléggé el nem elismert műfaj volt, holott a rendezőik közel mentek a társada­lomhoz, és nem azokat a problémákat mutatták be, amiket a hatalom elvárt tőlük, hanem, azonosulva a társadalomban bizonyos irányza­tokkal és gondolatokkal, a valódi, fontos kérdéseket tették fel e filmek­ben. Elavult iskolarendszer, rossz módszerek, az iskolában nem azo­kat az ismereteket adják át, amik a mindennapokhoz szükségesek, lát­hatjuk például a Nevelésügyi sorozat filmjeiben. Ennek ma az a tanul­sága, hogy mindig felül kell vizsgálni: az ismeretanyag és módszer, amely megjelenik az iskolákban, mennyire alkalmazkodik a korhoz, a gyerekek személyiségéhez, értékrendjéhez, hogy az iskola vajon arra készíti-e fel a fiatalokat, hogy egészséges, független és határozott fel­nőttként a jövőt legyenek képesek kialakítani. A 7. Made fesztivál más­részt azért fontos és mindenki figyelmébe ajánlott kezdeményezés, mert az itt bemutatott művekkel komoly filmtörténeti ismeretek bir­tokába kerülhetnek azok, akik beülnek egy-egy vetítésre. Magáról a filmről, a hetedik művészetről való gondolkodásuk is gyarapodik és megváltozik. Mert ne feledjük, több generáció nőtt már fel anélkül, hogy ezeket a filmeket láthatták volna. A filmek egy része a Balázs Bé­la Stúdióban jött létre, nem volt kötelező a bemutatásuk, a hivatalos mozik közönsége nem láthatta e műveket. Egy ilyen alkotói attitűd tel­jesen más volt a támogatott művészek társadalomszemléletétől - be­mutathatta azt is, amit hivatalosan nem lehetett. E filmek nélkülözhe­tetlenek ahhoz, hogy a történelmünket, családunk történetét megis­merhessük. A történelem, a művészeti irányzatok ismerete pedig szükséges ahhoz, hogy igazán sikeres, független, gondolkodásra ké­pes, jó döntéseket hozó emberek lehessünk - vélte a filmszociológus. A Brüsszeli vásár magyar részvétellel Az antik és a modern művészet ér­tékeit felvonultató Brussels Antiques and Fine Arts Fair képzőművészeti vásáron idén egy budapesti galéria is részt vesz. A Kálmán Makláry Fine­ Arts galéria Reigl Judit, Hantai Simon, Kallós Pál, Major Kamill, Huszár Vilmos, Csáky József és Beöthy István mun­káival képviselteti magát a Tour et Taxis kiállítószalon­ban. Ugyancsak kiállítják a két éve elhunyt Hantai Simon al­kotásait. A festő Christie című munkája négy éve rekord­áron, harminchétmillió forint­nak megfelelő euróért kelt el egy párizsi aukción. (MTI) Elhunyt Ujfalussy József Életének 90. évében, súlyos beteg­ség után pénteken elhunyt Ujfalussy József Kossuth- és Széchenyi-díjas zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa. A tudós Bartók Béla, Claude Debussy és Liszt Ferenc zené­jének kutatója, a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja volt. Nyolc éven keresztül vezette a Zeneakadémiát, az MTA Bartók-archívumában is dolgozott. Temetéséről később intézkednek. (MTI) Oktatójelleg­­ a lengyel és a náci Dráma az idegengyűlöletről a Kolibri Pincében • Kiszámítható cselekmény, papírmasé figurák Monoblock (feltehetően Lutz Hübner) drámája az idegengyűlö­letet járja körül; a darab sikerrel futott Nyugat- és Közép-Euró­­pa számos városában. Hazánkban a Kolibri mutatta be a közel­múltban, Tóth József rendezésében. S­ZÍNHÁZ 3 Plethő Tibor György____________ N­émet rendőr tessékeli be a kö­zönséget a Kolibri Pince apró játszóhelyére. Középen fémrácsos szerkezetű emelvény, rajta két, ple­xiborítású szék, egy asztal. Baljós hangulatú fogdában vagyunk, amit külön kiemel az alagsori helyiség egyébként feketére mázolt boltíves téglafala. Az egykori DDR-es kisvá­rosban őshonos két német szerep­lő telítve van az Ossik komplexusa­ival, a harmadik, a feketén dolgozó lengyel más szempontból, de szin­tén társadalmi helyzetéből eredően kiszolgáltatott, megnyomorított fi­gura. A cellába előbb az illegális len­gyel munkavállaló, a csempészett autókkal és alkatrészekkel dolgo­zó Jan (Szanitter Dávid) kerül, az­tán a hatósági személy látható szimpátiáját élvező, tetőfedőnek tanuló, indulataitól vezérelt, a szélsőjobb balekjának szerepét vállaló, a némileg suttyó szkinhed ifjú, Rudi (Ruszina Szabolcs) érke­zik, a lengyel autószerelőkkel ví­vott véres, végül halálhoz vezető küzdelem látható sérüléseivel a karján és a fején. A nem sokkal korábbi ellenfelek a rendőr (Mé­száros Tamás) szekundálása mel­lett folytatják az időnként nem csak verbális agressziót. A darabot jegyző Monoblock szerzői álnév mögött feltehetően a tehetséges fiatal német drámaíró, Lutz Hübner rejtőzködik. Kikatt című, a pedagógus-diák viszonyt boncolgató alkotását szintén játsszák a Kolibriben. A Helló, ná­ci! (így válaszol egyébként Jan az őt „Helló, polák”­-kal köszöntő Rudinak) ugyanakkor minőség­ben sajnos meg sem közelíti a Kikattot. A nézőt szinte az egész előadás alatt hatalmában tartja az érzés: diákoknak szánt oktatófil­met lát, felnőtt számára élettelen, papírmasé figurákkal, akiknek gondolataik, szavaik és tetteik is jó előre sejthetők. És valóban nem történik semmi váratlan az egy­órás egyfelvonásos alatt, egy, a té­mához kapcsolódó kliséelemekből előre gyártott, a tipikus jelzőt mél­tán kiérdemlő történet bontakozik ki a színen. Oktatójellege miatt ugyanakkor elsősorban a középis­kolákban rendkívüli tanórákon lenne érdemes játszani, kísérő be­szélgetéssel; ez pedagógiai szem­pontból is üdvösnek tűnne. A színészek sem tudják igazán mély tartalommal megtölteni a fi­gurákat, időnként kiesnek a szere­pükből, ilyenkor a szöveg is meg­bicsaklik egy pillanatra. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk, de nem kenhető a dolog Tóth József rende­zőre sem. A darabot okolhatjuk. Tóth egy korábbi, sokkal jobban sikerült vállalkozásában, Jónás Tamás Lélekvesztőjében ugyanis Ruszina Szabolcs a retardált Sa­­nyikájaként az előadás egyik leg­mélyebb alakítását nyújtotta, akár a Jónás-opusban szintén szereplő, a Véletlent és a Rendőrt megfor­máló Mészáros Tamás. Leginkább a díszletet lehetne dicsérni, amely szintén Tóth Jó­zsef rendező nevéhez fűződik. (Monoblock: Helló, náci! Kolib­ri Pince. Rendező: Tóth József.) A színészi megbicsaklásokért is elsősorban a darab okolható . FOTÓ: rév marcell kultura@magyarnemzet.hu

Next