Magyar Nemzet, 2010. január (73. évfolyam, 1-29. szám)
2010-01-25 / 24. szám
LEI Magar Nemzet Kultúra 2010. január 25., hétfő Rovatvezető: Vitézy Zsófia Korlátok, melyeken összetöri magát az ember A rendszer embertelen arcáról • Nagy érdeklődés övezte a Nevelésügyi sorozat első részének vetítését a Műcsarnokban Péntek este nagy érdeklődés követte Dárday István, Mihályfy László, Szalai Györgyi, Vitézy László és Wilt Pál Nevelésügyi sorozatának első filmjét, a Szocialista nevelésért epizód vetítését a Műcsarnokban. A bemutató után Pozsgay Imre egyetemi tanár, Gazsó Ferenc szociológus és a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója, Mráz Ágoston Sámuel beszélgetéséből kiderült, ma az oktatás rosszabb helyzetben van, mint a rendszerváltás előtt. Pedig a tanároknak akkor sem volt könnyű dolguk. j& Töt.df.st Gábor Mi a haza? - teszi fel a kérdést Bujáki tanár úr a diákoknak. A hetvenes évek közepén járunk, egy mezőkövesdi általános iskolában. A diákok puskáznak a könyvből, hogy helyesen idézzék a kacifántos ideológiai maszlagot. Társadalomismereti óra, egy teljesen hasznavehetetlen tantárgy, ismeretekké transzformált nagy büdös semmi. Bujáki tanár úr egyébként szakmai felkészültségét tekintve nyugodtan lehetne az iskola igazgatója, csak nem olyan végrehajtó típus. Ráadásul van egy nagy hibája is: őszinte. Az iskolában mindenki tudja, hogy a tanterv több mint tíz éve a kukába való, ám, ha nem is ilyen erősen fogalmazva, egyedül Bujáki tanár úr meri ezt kimondani a tantestületben. Bár a tagozatos oktatást ő honosította meg az iskolában, ezért nem jár kitüntetés, egy hazug diák miatt viszont meghurcolják a tanácsnál. Megkapta-e a füzeteket vagy sem komoly ügy. A tanárt végül a jutalmazásokból is kihagyják, csak hogy tudja, merre lakik Marx, Engels és Lenin szentháromsága. Korlátok. A tanár összetöri magát a rendszer korlátjain. Korlátok. A Balázs Béla Stúdió művészei korlátok között, de megmutathatták a szocialista rendszer igazi, embertelen arcát. És a tipikus figurákat. A baltával faragott vezetőket és a kisembereket, akik törekszenek, ám mégsem juthatnak ötről hatra. - A Nevelésügyi sorozat rendezői egy zárt világban mutatták fel a hétköznapokat, előszedték a valódi embereket, akik nem látszódhattak a kiglancolt, nyilvános világban -méltatta a filmet bemutatója után Pozsgay Imre. Az egykori államminiszter, ma egyetemi tanár összehasonlította a háború előtti és a szocialista rendszer idejének pedagógiai valóságát is. Gimnáziumi tanárom hetente legfeljebb tizenkét órát taníthatott. Nagy házban élt, személyzettel, fizetése alapján a felső középosztályhoz tartozott. A szocializmus alatt a tanárokat túlterhelték és alulfizették. Láthattuk a filmben: a pedagóguscsalád még a középosztályhoz sem tartozhatott, anynyira mostoha sorsa lett a pályának. Pedig a rendszer azt hirdette, a párt legfontosabb harcostársai a pedagógusok. Mégis elvették a tanárok önállóságát, az önvédekezés lehetőségét. A politika minden szinten befurakodott a hétköznapokba, tönkretette a közösségi autonómiákat - mondta Gazsó Ferenc szociológus. - Mégis, a lehetőségekhez képest az iskolák teljesítménye akkor a középmezőnyben foglalt helyet. Most, a rendszerváltás után még rosszabb a helyzet. Az iskolák lehetőségei rosszak, a tanári pálya továbbra is alulfizetett, a teljesítmény ugyanakkor teljesen viszszaesett. A neves szociológus szerint a liberális oktatáspolitika mindent tönkretett. Gazsó szerint a felzárkóztatást „szegregációnak” hazudó politikai ideológia mérhetetlen károkat tesz a kistelepülések oktatásában, ráadásul a szocializmus idején a társadalomismereti tantárgyhoz hasonló ideológiai maszlaggal pocsékolják a diákok idejét. Ma demokráciaismereti órát tartanak, amely viszont a demokráciának csak egyféle, elitista változatát ismerteti - állította Gazsó. Mráz Ágoston Sámuel némiképp költői kérdést tett fel: vajon lehet-e ma politikai befolyás nélkül működtetni az oktatást? - Többek között az is figyelemre méltó a filmben, hová vezet, ha egy iskolától elveszik az innováció, a megújulás lehetőségét - mutatott rá a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója. Pozsgai Imre összehasonlította a háború előtti és a szocialista rendszer idejének pedagógiai valóságát is FOTÓ: SZÉKELYHÍDI BALÁZS Pedagógusok a Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete ma tíz órától háromnapos dokufesztivált és szakmai eszmecserét tart a pedagógiáról és a nevelésügyről az Eötvös 10 Kultúrcentrumban. A 7. Made fesztivál programjában negyven dokumentumfilm és négy szakmai előadás szerepel. A vetítéssorozaton többek között Buglya Sándor, Csillag Ádám, Dárday István, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kisfaludy András, Litauszki János, Mihályfy László, Mihályfy Sándor, Pálos György, Péterffy András, Rózsa János, Sára Sándor, Sára Júlia, Szalai Györgyi, Szobolits Béla, Varga Ágota, Vas Judit, Vitézy László, Wilt Pál pedagógiai témájú dokumentumfilmjei lesznek láthatók. A szakmai fórumokon olyan neves előadók szólalnak meg, mint Gazsó Ferenc szociológus, Hoffmann Rózsa egyetemi docens, Lányi András író és Szilágyi Erzsébet filmszociológus. - Történeti szempontból nagyon izgalmas, milyen kérdéseket tettek fel a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években azok a dokumentumfilm-rendezők, akik e témákat bemutatták - nyilatkozta lapunknak Szilágyi Erzsébet. - A doku a magyar film történetében mindig eléggé el nem elismert műfaj volt, holott a rendezőik közel mentek a társadalomhoz, és nem azokat a problémákat mutatták be, amiket a hatalom elvárt tőlük, hanem, azonosulva a társadalomban bizonyos irányzatokkal és gondolatokkal, a valódi, fontos kérdéseket tették fel e filmekben. Elavult iskolarendszer, rossz módszerek, az iskolában nem azokat az ismereteket adják át, amik a mindennapokhoz szükségesek, láthatjuk például a Nevelésügyi sorozat filmjeiben. Ennek ma az a tanulsága, hogy mindig felül kell vizsgálni: az ismeretanyag és módszer, amely megjelenik az iskolákban, mennyire alkalmazkodik a korhoz, a gyerekek személyiségéhez, értékrendjéhez, hogy az iskola vajon arra készíti-e fel a fiatalokat, hogy egészséges, független és határozott felnőttként a jövőt legyenek képesek kialakítani. A 7. Made fesztivál másrészt azért fontos és mindenki figyelmébe ajánlott kezdeményezés, mert az itt bemutatott művekkel komoly filmtörténeti ismeretek birtokába kerülhetnek azok, akik beülnek egy-egy vetítésre. Magáról a filmről, a hetedik művészetről való gondolkodásuk is gyarapodik és megváltozik. Mert ne feledjük, több generáció nőtt már fel anélkül, hogy ezeket a filmeket láthatták volna. A filmek egy része a Balázs Béla Stúdióban jött létre, nem volt kötelező a bemutatásuk, a hivatalos mozik közönsége nem láthatta e műveket. Egy ilyen alkotói attitűd teljesen más volt a támogatott művészek társadalomszemléletétől - bemutathatta azt is, amit hivatalosan nem lehetett. E filmek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a történelmünket, családunk történetét megismerhessük. A történelem, a művészeti irányzatok ismerete pedig szükséges ahhoz, hogy igazán sikeres, független, gondolkodásra képes, jó döntéseket hozó emberek lehessünk - vélte a filmszociológus. A Brüsszeli vásár magyar részvétellel Az antik és a modern művészet értékeit felvonultató Brussels Antiques and Fine Arts Fair képzőművészeti vásáron idén egy budapesti galéria is részt vesz. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria Reigl Judit, Hantai Simon, Kallós Pál, Major Kamill, Huszár Vilmos, Csáky József és Beöthy István munkáival képviselteti magát a Tour et Taxis kiállítószalonban. Ugyancsak kiállítják a két éve elhunyt Hantai Simon alkotásait. A festő Christie című munkája négy éve rekordáron, harminchétmillió forintnak megfelelő euróért kelt el egy párizsi aukción. (MTI) Elhunyt Ujfalussy József Életének 90. évében, súlyos betegség után pénteken elhunyt Ujfalussy József Kossuth- és Széchenyi-díjas zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa. A tudós Bartók Béla, Claude Debussy és Liszt Ferenc zenéjének kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Nyolc éven keresztül vezette a Zeneakadémiát, az MTA Bartók-archívumában is dolgozott. Temetéséről később intézkednek. (MTI) Oktatójelleg a lengyel és a náci Dráma az idegengyűlöletről a Kolibri Pincében • Kiszámítható cselekmény, papírmasé figurák Monoblock (feltehetően Lutz Hübner) drámája az idegengyűlöletet járja körül; a darab sikerrel futott Nyugat- és Közép-Európa számos városában. Hazánkban a Kolibri mutatta be a közelmúltban, Tóth József rendezésében. SZÍNHÁZ 3 Plethő Tibor György____________ Német rendőr tessékeli be a közönséget a Kolibri Pince apró játszóhelyére. Középen fémrácsos szerkezetű emelvény, rajta két, plexiborítású szék, egy asztal. Baljós hangulatú fogdában vagyunk, amit külön kiemel az alagsori helyiség egyébként feketére mázolt boltíves téglafala. Az egykori DDR-es kisvárosban őshonos két német szereplő telítve van az Ossik komplexusaival, a harmadik, a feketén dolgozó lengyel más szempontból, de szintén társadalmi helyzetéből eredően kiszolgáltatott, megnyomorított figura. A cellába előbb az illegális lengyel munkavállaló, a csempészett autókkal és alkatrészekkel dolgozó Jan (Szanitter Dávid) kerül, aztán a hatósági személy látható szimpátiáját élvező, tetőfedőnek tanuló, indulataitól vezérelt, a szélsőjobb balekjának szerepét vállaló, a némileg suttyó szkinhed ifjú, Rudi (Ruszina Szabolcs) érkezik, a lengyel autószerelőkkel vívott véres, végül halálhoz vezető küzdelem látható sérüléseivel a karján és a fején. A nem sokkal korábbi ellenfelek a rendőr (Mészáros Tamás) szekundálása mellett folytatják az időnként nem csak verbális agressziót. A darabot jegyző Monoblock szerzői álnév mögött feltehetően a tehetséges fiatal német drámaíró, Lutz Hübner rejtőzködik. Kikatt című, a pedagógus-diák viszonyt boncolgató alkotását szintén játsszák a Kolibriben. A Helló, náci! (így válaszol egyébként Jan az őt „Helló, polák”-kal köszöntő Rudinak) ugyanakkor minőségben sajnos meg sem közelíti a Kikattot. A nézőt szinte az egész előadás alatt hatalmában tartja az érzés: diákoknak szánt oktatófilmet lát, felnőtt számára élettelen, papírmasé figurákkal, akiknek gondolataik, szavaik és tetteik is jó előre sejthetők. És valóban nem történik semmi váratlan az egyórás egyfelvonásos alatt, egy, a témához kapcsolódó kliséelemekből előre gyártott, a tipikus jelzőt méltán kiérdemlő történet bontakozik ki a színen. Oktatójellege miatt ugyanakkor elsősorban a középiskolákban rendkívüli tanórákon lenne érdemes játszani, kísérő beszélgetéssel; ez pedagógiai szempontból is üdvösnek tűnne. A színészek sem tudják igazán mély tartalommal megtölteni a figurákat, időnként kiesnek a szerepükből, ilyenkor a szöveg is megbicsaklik egy pillanatra. Ez persze nem teljesen az ő hibájuk, de nem kenhető a dolog Tóth József rendezőre sem. A darabot okolhatjuk. Tóth egy korábbi, sokkal jobban sikerült vállalkozásában, Jónás Tamás Lélekvesztőjében ugyanis Ruszina Szabolcs a retardált Sanyikájaként az előadás egyik legmélyebb alakítását nyújtotta, akár a Jónás-opusban szintén szereplő, a Véletlent és a Rendőrt megformáló Mészáros Tamás. Leginkább a díszletet lehetne dicsérni, amely szintén Tóth József rendező nevéhez fűződik. (Monoblock: Helló, náci! Kolibri Pince. Rendező: Tóth József.) A színészi megbicsaklásokért is elsősorban a darab okolható . FOTÓ: rév marcell kultura@magyarnemzet.hu