Magyar Nemzet, 2010. január (73. évfolyam, 1-29. szám)
2010-01-06 / 5. szám
INFRAKULTÚRA Piás emberek .árdyi ZOLTÁN___________________________________________________________________ John Barrymore-tól származik az első idézet, amibe belebotlottam ebben a jövedéki adós új évben, és így hangzik: Nem tudod piába fojtani magad. Én próbáltam. Lebegsz rajta. John Barrymore nyilván tudta, miről beszél (vagy éppen nem), legendás amerikai Shakespeareszínész volt. A hely pedig, ahol a citátumot felfedeztem, A. J. Baime Híres piák és a nagy emberek, akiket ugyanúgy hívtak (Athenaeum, 2009) című hézagpótló szakmunkája. Fontos könyv, végül is az ember legyen tisztában vele, hogy kit iszik. Nyilván sokan kerültek már olyan életviteli nehézségek közé, amikor csak két barátjuk tartott ki mellettük, Jack Daniel és Jim Beam, de az illető urak munkásságáról szinte semmit sem tudtak és azt sem nagyon, hogy éppen whiskyt isznak, vagy whiskeyt. Nos az összevissza vedelésnek ezzel vége. A hosszú idő, amit a szerző kutatásnak álcázott dorbézolással töltött, valóban meghozta gyümölcsét. Baime természetesen nem feledkezik el az alkohol feltalásának gyönyörű és egyben történelmi jelentőségű pillanatáról sem. Azt a széles körben népszerű tézist vallja magáénak, amely szerint valamikor réges-régen, ebben a galaxisban, valahol délen a nagy melegben egy törzs szőlőszemek után kotorászott, a felesleget egymásra tették egy alkalmatosságban és a felső szemek összenyomták az alsókat. Az önpréselő folyamat végén pedig egy ismeretlen hős felhajtotta az egész szmötyit muslicástól mindenestől, és kellemes érzés kezdett eluralkodni rajta. Furcsa zsibbadtságot érzett a végtagjaiban, mint ha apró pókok rohangáltak volna az ereiben. Kicsit szédült, de valami puha melegség terjedt szét az egész testében. Itt azonban Baime története váratlan fordulatot vesz. „Órákkal később lekapcsolták, mert hulla részegen egy lopott kocsit vezetett, az anyósülésen pedig egy transzvesztita utazott, akit később a zsaruk Winston Churchillként, a világ legnagyobb szeszkazánjaként azonosítottak.” Pompás meglátás, legalább olyan szép, mint amikor Kubrick Űrodüsszeiájában az ősember feldobja a csontot, ami aztán űrhajóként siklik tovább Richard Strauss Imigyen szála Zarathustra című művének dallamaira. Hiszen az univerzum végtelenjéhez képest valóban csak egy pillanat telt el az első hajnali részegségtől addig a pontig, amikor valami bevarrt zsebű kitalálta, hogy a Seagramet ezentúl két- és négycentes gyűszűkben adják fel. Amely ital egyébként kőkemény bűnözésből származik. Történt ugyanis, hogy 1920 és ’30 között, a szesztilalom csúcsidőszakában mintegy harmincnégyezer amerikai állampolgár egyszerűen halálra itta magát, ugyanakkor nagyjából kétezer gengszter és ötszáz szövetségi ügynök áldozta életét a hercehurcában. Az egész vircsaftból a legjobban egy testvérpár (jelesül Harry és Samuel Bronfman, orosz ortodox zsidó bevándorlók kanadai leszármazottai) jött ki, akik valami leírhatatlan kerítésszaggatót főzettek, majd amikor eljött az ideje, megvették a Joseph E. Seagram és Fiai Vállalat elnevezésű főzdét, és nem kritizáltak, legalizáltak. Mára a világ egyik leggazdagabb családjáról beszélünk. És hogy szép kerek legyen az egész, mint egy sav, a Bronfman a jiddis nyelvben piás embert jelent. Hankiss Elemér és a kitalálás TELEVÍZIÓ : Varga Klára____________________ Az MTV nem csak vitatható pénzügyeivel, azzal is nehezen tudna elszámolni az adófizetőknek, miként (nem) jelenítette meg a korszerű igényes magyar kultúrát, miként (nem) gyűjtögette és (nem) mutatta be azokat az alkotásokat, művészeket, gondolkodókat, amelyek és akik együtt lélegeznek a kor emberével, vagy talán néhány lépéssel már előtte is járnak. A Kultúrház című műsor nem adhatott a többség számára vonzó keretet a magyar kultúra fősodrának és új jelenségeinek megfelelő bemutatásához. A belterjes irodalmi műsorokról, a műveltségi álvetélkedőkről is gyorsan lepattogzott az összmagyar kultúra iránt érdeklődő néző tekintete, mivel mindig másról volt szó, nem az értékek elkötelezett és pontos bemutatásáról. Ebbe a „szellemi térbe” csobbant bele Hankiss Elemér Találd ki magad! című bölcseleti esszészínháza. Néhány hónapja a fővárosi közönség láthatott már hasonlót, amikor berlini színészek mutatták be a Tháliában Elfriede Jelinek Rohac című darabját - a dramaturg által öt hangra rágyúrt esszéfolyamát. Aki javarészt maga is véleményműfajok írásával foglalkozik, először megörül, hogy mekkora csoda az, ha öten visszhangozzák felváltva, szépen hangsúlyozva a gondolatait, a fájdalmát, a mondatait, ha öten növesztik a színpadon hatalmasra, elevenre, szinte tapinthatóra az archetípust, amelyet képvisel. Lassan derül csak ki, hogy ennek a színházi elhatalmasodásnak mekkora a veszélye. Az esszében a legnyíltabban az én teremt meg és működtet egy világot, sőt Jelinek a Rohacban még arra is képes, hogy a világ fölé nőjön, és minden egy hatalmas, irracionális, dühöngő nőalak testében történjen, ami a világon történik. Csakhogy nőhet bármekkorára, ha egyéni és nem is túl friss sebzettségével, gondolataival, érzelmeivel nem tud becsatlakozni a mába, a tipikusba, a jellemzőbe, azokba a friss és ki nem beszélt rokon helyzetekbe, amelyek a jelenben sebeznek meg, a jelenben késztetnek kérdésre. Korszerűtlen és rideg, egoista, és ezért nem szavahihető szerző benyomását kelti. Hankiss az m1-en négy színészt kapott, akik azonban nem az antik görög dráma kórusát testesítik meg, hanem spontán, gondolkodó figurákat játszanak el, miközben a Hankiss Elemér által összekapart bölcs mondatokat zengetik, mozgással illusztrálják, vagy épp odaillő drámafoszlányokat adnak elő. Attól az értelmiségtől, amely valódi rendszerváltás helyett nagy bátran kiegyezett a Kádár-kori politikai elittel, tényleg nem várunk mást manapság, mint hogy egyikük segítsen már nekünk kitalálni magunkat, Csákányi Eszter bölcs asszony nézése és Láng Annamária idétlen ugrálása közepette. (Találd ki magad!, mi, január 3., 18.00.) Sokszemközt a megváltásról Hetvenhatezren a kiállításon • Lebontották a Modern Messiások című tárlatát Nemzetközi figyelmet hozott a debreceni művészeti központnak a január 3-án este bezárt Messiások című nagyszabású tárlata - ezt jelzi az a harmincnál is több, külföldön megjelent sajtóhíradás, amely érdemben tudósított a Modem projektjéről, összesen 76 200 látogatója volt a kiállításnak. ■ Munkatársunktól______________ Mindössze húszezer debreceni volt, a többség az ország különböző részeiből, illetőleg külföldről érkezett. A tárlat ilyen módon jelentős élénkítő hatást gyakorolt a cívisváros vendéglátására is. Meg is érdemelte a figyelmet, hiszen nem kisebb dologra vállalkozott kiállítás, amelynek pontos címe a Messiások: A nyugati ember és a megváltás gondolata Pablo Picassótól Bill Violáig volt, mint hogy válaszoljon arra a kérdésre, megváltható-e a világ, illetve, hogy megmutassa, milyen választ adnak a XIX. század vége, XX-XXI. század alkotói. A vállalkozás dimenzióihoz méltón imponáló volt a kiállított művek sora, még ha egy-egy nagy nevet olykor kevésbé jelentős munka reprezentált is - Georges Rouault üvegablaka, Picasso bárwmmmMhmmmammmmmmmmmmmM melyik vászna önmagában is elegendő lenne, hogy egész kiállítási fejezeteket csoportosítsanak köréjük. Kiváló találat volt a tárlat kezdetén és végén elhelyezett művek kiválasztása is. Pauer Gyula látványos, provokatív művekkel idézte meg a torinói leplet indulásként, zárásként pedig az ugyancsak igen provokatív szárnyas oltárt, az alig harmincéves korában, AIDS-ben elhunyt (nem mellesleg a graffiti művészetéből merítő, s valóban világhírű) Keit Haring alkotását láthattuk. A két végpont között pedig felemelő, megrendítő, egyetértésre vagy vitára ingerlő művek sokasága a vörös diktatúra jelképét saját bőrébe karcoló Marina Abramovicztól a bécsi akcionisták, Nitsch, Brus, Schwarzkogler külön bokszban elhelyezett, magyarázó szöveggel kísért műveiig, Serrano hullaházban készült nagyméretű fotóitól az ötvenhatos magyar forradalmat meggyalázó Werner Tübke keresztlevételéig. A restaurátorok január 4-én kezdtek hozzá a művek állapotfelméréséhez, s még hétfőn négy műtárgyszállító autó indult el, hogy visszavigyék a kölcsönzött műveket. Összesen 81 helyre kellett, illetve kell szállítani a mintegy 200 alkotást - a munkának ez a fázisa január 16-ig fejeződik be. A tárlat zárása után leemelik talapzatáról Szervátiusz Tibor monumentális Dózsa-szobrát mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmm ímiph t m in in Hosszú, kanyargós út Gutaházára Egy kortárs magyar művész kalandjai a nagyvilágban és a Cicelle-háromszögben OLVASÓ BP: Száry Ernő______________ Néhány évvel ezelőtt Gutaházi nyarak címmel jelent meg Szilárdi Béla és Fábián László kötete a Hanga Kiadónál, majd kis szünet után a Gutaházi telek című könyvvel jelentkezett a szerzőpáros. Mindezek után joggal gondolhattuk azt, hogy a sorozat a tavaszokat és őszöket tárgyaló opusokkal folytatódik, olyannyira, hogy már-már kezdtük azt hinni, hogy Gutaháza a világ közepe, ahol minden apró mozzanatnak különös jelentősége van. Nem állítom, hogy éppen ezért, de nemrégiben a helyszínen tanulmányoztam a kérdést, a környezetet, s meg kellett állapítanom, hogy valóban a leginkább élhető vidékek közé tartozik a Kárpát-medencében az a térség, amelyet Gutaháza, Zsennye és Rábatöttös határol, s amelyet Szent Cecilia vértanú tiszteletére Cicelleháromszögnek is neveznek azok, akik a hagyományokat tisztelik. Ilyenek pedig sokan vannak arrafelé, hiszen egész művészkolónia alakult ki már a három településen, akik egyesületet is alakítottak, amelyet szintén a szentről neveztek el. Mindenesetre a fentiek után könnyű megérteni, hogy amikor a Münchenből (egyelőre legalább félig) hazatelepülni szándékozó Szilárdi házaspár házat-otthont keresett arrafelé, miért éppen Gutaházára esett a választásuk, s az is, hogy miért olyan fontos mindaz, ami arrafelé, legyen ősz vagy tél, nyár vagy tavasz történik. Előbbutóbb bizonyára megjelenik majd a tavaszt és az őszt tárgyaló kötet is, folytatásként viszont most Szilárdi Béla olyan könyvvel jelentkezett, amely azt az utat írja le, amelyen bejárva meg, de bátran mondhatjuk úgy is, hazaérkezett. Budapestről indult ez az út, a negyvenes évek elején, amikor a szerző megszületett, s a világ számos pontját érintve érkezett a magyar Alpokaljára a kilencvenes évek elején. Ami pedig a földrajzi koordinátáknál is fontosabb, az az, hogy az utat, életutat követve a szerző sokszínű, árnyalt képet ad a XX. század második felének Kelet-Európájáról, egy olyan művészértelmiség szemével láttatva, akit belső és külső utazásai során mindig is a felfedezés, de leginkább önmaga megismerésének, kiteljesítésének a vágya vezetett. Így fedezte fel a rajzolás-festés izgalmas világát, hogy azután az ötvenes évek második felétől a zene kerüljön érdeklődése középpontjába, olyannyira, hogy sikeres könnyűzenészként 1959-ben már hosszú „haknira” hívják a Szovjetunióba. Közben a fotográfia is foglalkoztatta, 1971-ben fotósként is bemutatkozott a Ferencvárosi Pincetárlaton. Abban az évben kezdődött Szilárdi németországi élete, újra csak párhuzamosan művelte a zenét és a fotózást, majd grafikai stúdiót hozott létre, hogy azután egyre inkább a festészetnek és a rajznak szentelje magát, no meg a filozófiának, ahonnan már egyenes út vezetett annak a helynek a keresése felé, ahol otthon érezhetjük magunkat a világban. Így zárult be a kör, érkezett meg a szerző Gutaházára, mondhatnánk, de a könyv elolvasása után nem a kör bezárulását érezzük, hanem éppenséggel azt, hogy Szilárdi „életműregénye” kaput nyit a múlt felé. Arra biztatja olvasóját, hogy az ő útját figyelve maga is átgondolja, mi is történt az elmúlt fél évszázad Magyarországán, milyen lelki-szellemi folyamatokat indítottak el a történések azokban, akik a korszakot megélték, s akikben volt erő ahhoz, hogy hazaérkezzenek, megtalálják önmaguk. (Szilárdi Béla: Határtalan zsongásban, Hanga, 2009,224 oldal.) IMIIIillllliWllllWlPJllllTlIlllllMLiliW Dedikált plakátot árvereznek Győrben M Biss Zoltán Barna__________ Feke Géza igazgató a Győri Filharmonikus Zenekar tegnapi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a zenekar támogatja a Petz Aladár Megyei Oktatókórház Dézsi Csaba András által vezetett kardiológiai osztálya és a Szívkatéterezés Győr Alapítvány kezdeményezését, amelynek célja új pacemakerlabor kialakítása. Az előzményekhez tartozik, hogy a Szívcentrum is hasonló kezdeményezésnek köszönheti létét, hiszen széles körű adományozói közreműködés eredményeként jöhetett létre. A nemes cél érdekében a zenekar nagy becsben tartott, dedikált plakátját ajánlják fel árverésre. Mint ismeretes, a Győri Filharmonikus Zenekar tavaly az Oscar-díjas filmzeneszerzővel, Ennio Morriconéval turnézott szerte a világban, Marokkótól Tajvanig. A maestro által dedikált koncertplakát a május 26-27-i, Dél-Koreában, Szöulban megrendezett koncertet hirdette. A kikiáltási ár ötvenezer forint, de ennél természetesen sokkal magasabb eszmei értéket képvisel. Az árverésre január 16-án kerül sor a médiabálon. A tegnapi sajtótájékoztatón szó esett a jövő pénteki farsangi koncertről is, amelynek különlegessége, hogy a zenekar játékát külön erre az alkalomra készített koreográfiával teszi színesebbé a Győri Balett. 2010. január 6., szerda Kultúra Mafaremz 15 Amennyiben Ön most és a szolgáltatás tervezett igénybevételekor is érvényes Magyar Nemzet előfizetéssel rendelkezik, a sárvári Hotel Arborétumban 2010. január 31-ig 5 000 forint KEDVEZMÉNYT KAP A SZÁLLÁSDÍJBÓL, LEGALÁBB 2 ÉJSZAKÁS FOGLALÁS ESETÉN. Hotel Arborétum*** - Sárvár Tel: 06-95/520-630 E-mail: info@hotelarboretum.hu Web: www.hotelarboretum.hu ! Kérjük, először a Magyar Nemzet ügyfélszolgálati számainak valamelyikén jelezze részvételi szándékát: 06-1 /413-1547,06-1 /322 8306 (Hétfőtől csütörtökig 8.00-17.00, pénteken 8.00-15.00 között.)