Magyar Nemzet, 2010. június (73. évfolyam, 147-176. szám)

2010-06-12 / 158. szám

A múlt hét végén a világsajtó címoldalára került Magyarország. Még a Fidesz áprilisi kétharmados választási győzelme sem futott be ekkora „karriert”. Egy hazai fogyasztásra szánt megjegyzés került Föld körüli pályára, majd visszacsapódott Budapestre. Megkezdődött a tűzoltómunka a még nagyobb károk elhárítására, sikerült is fordítani a helyzeten, de a tétek most már mindenki számára nyilvánvalók, és azt is letaga­dom, hogy görög salátát vacsoráz­tam - mondotta félig tréfásan, félig útmutatóan egy nyugat-európai elemző. Lehetne még idézni bölcs közmondásokat, a lényeg, hogy a múlt csütörtökön elhangzott a deb­receni konferencián az a mondat, amely párhuza­mot sugallt a magyar és a görög gazdaság állapota között. Egy magyar gazdasági lap internetes kiadá­sa rácsapott a hírre, amelyet azonnal világgá kürtöt­tek a Budapesten jelen lévő hírügynökségek. Ez a dolguk­ Kósa Lajosról, a Fidesz ügyvezető elnökéről, aki a fenti megjegyzést belföldi fogyasztásra szánta, az európai gazdasági és pénzpiacot Londonból fürké­sző elemzők azonnal megállapították: „Befolyásos figurája a pártnak, nagy tisztelet övezi, mégsem őt tekintik a megfelelő személynek arra, hogy olyan gazdaságpolitikai részletekbe menjen bele, ame­lyekre könnyen ugrik a piac.” A nemzetközi szakértők akkor tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az ügynek, amikor a miniszterelnök szóvivője védelmébe vette az ügyvezető alelnök kijelentését, sőt megerősítette a görög hasonlatot. Ezt követték a helyesbítési szán­dékú megnyilatkozások: csak államtitkári, majd gazdasági miniszteri bejelentés, végül az új gazdasá­gi akcióterv kormányfői ismertetése tudta megfogni az elszabadulni látszó pánikhangulatot. Ki okozta ezt a hatalmas kalamajkát? A magyar politikusok megfontolatlan nyilatkozataikkal, a nemzetközi tömegtájékoztatás a felhabosított hí­reivel, vagy csupán az ideges piac öngerjesztéséről van szó? Vajon tényleg indokolt volt-e ez a világ­méretű rettegés? Bármennyire nevetségesnek tűnik is, mint az adott példa igazolta, egy magyar politi­kus kijelentése hatással lehet a New York-i tőzsde­mutatókra. Ez persze nem teljesen fedi a valóságot, és azok a fideszes nyilatkozatok sem alaptalanok, amelyek most sem fogadják el, hogy ez lett volna a baj: mindehhez ugyanis kellett, hogy Magyarországra eleve gyanakodva nézzenek a befektetők. Illetve, hogy ezek a kijelentések pont „megfelelő” fogadó­­készségben találják a piacokat. Egyrészt Görögor­szág ebben a körben tabutéma. Olyan, mintha pes­­tiseshez nyúlnánk. Ha valaki Hellász helyzetével azonosítja országának gazdaságát, az pont ilyen felhördülésre számíthat, igaz, erre még nem volt példa. Az eurózóna tagállamainak és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) száztizenötmilliárd eurós kölcsönt kellett kiköhögnie, hogy egyáltalán élet­ben tartsák a görög államot. Válságidőszakban nyújtották ezt a segítséget, amikor minden euró­­nak helye lenne a saját költségvetésükben is. Higgyük el, ezt nem jókedvükben tették. Szlovákiá­nak még a rá jutó kölcsön összekaparása is gondot okozott. És lehet, hogy ezzel sincs vége a görög válságnak, csak valamivel odébb tolták a végleges csőd bejelen-tern­i» E'"oP K.«»'««00 P­ósa Tibor M FOTÓ: AFP-JOHN T H Y S Múlt csütörtökön Brüsszelben készülődnek az Európai Bizottság elnöke és a magyar kormányfő sajtótájékoztatójára. Óriási a félelem a dominóhatástól Az elmúlt napok „tizenöt perces sztárságának” tanulságai Rettegés foka tészt, ugyanis a görögöknek összesen háromszáz­­milliárd euró a tartozásuk. Talán kicsit elsietettnek tűnik, hogy Dominique Strauss-Kahn, a valutaalap vezérigazgatója - különösen otthon, Franciaország­ban, ahol már szinte ő a baloldal elnökjelöltje a 2012-es választásokra - Görögország megmentőjé­­nek szerepében tetszeleg. Az ünnepléssel azért várni kellene egypár évet. A piac érthetően nyugtalan, ha Görögország ke­rül szóba. Pláne, ha egy ország vezető politikusai magukat minősítik úgy, hogy a szakadék szélén egyensúlyoznak. Ha ez igaz is, akkor is csak az utol­só előtti pillanatban kürtöljük világgá. Magyaror­szág a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság 2008. őszi kitörése után egy hónappal szorult az Európai Unió és a valutaalap segítségére. Tudjuk, hogy mi vezetett ide: hazugság hazugság hátán, az ország totális eladósodottsága. Az akkor hatalmon lévők könnyen elfelejtik szerepüket abban, hogy mi­lyen mélyre juttatták az országot, még unokáink is nyögni fogják a kölcsönöket. Abból van elég, csupán 20 milliárd euró volt az akkori mentőcsomag. Sokan már akkor azt jósolták, hogy bármilyen hatalmas összegről van szó, ez kevés lesz a magyar adósság­­rendezéshez. Tehát nem teljesen alaptalan a magyar gazdaság teljesítőképessége miatti félelem. És ha a nemzetkö­zi gazdasági életben egyre többen ugyanazt a nega­tív véleményt hangoztatják, az bizony beteljesülhet. Az elemzők közül hiába álltak ki a magyar piacot jobban ismerők azzal, hogy hazánk makrogazdasági mutatói javulnak, és köszönő viszonyban sincsenek Görögország ilyen adataival, a világsajtónak főleg nem szakmai része egyre csak a magyar-görög pár­huzamosságról írt. Szombaton a G20-ak pénzügyminisztereinek dél-koreai tanácskozásán a finn európai gazdasági biztos, Olli Rehn kifejtette álláspontját a magyar gazdaság helyzetéről, amelyet nem tartott rossz­nak, sőt kedvező jeleket vél felfedezni benne. Jean- Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurózóna vezetője vasárnap szintén megjegyezte Dominique Strauss-Kahnnal találkozva, hogy nem nyugtalankodik Magyarország miatt. Az IMF ré­széről hétfőn este egyébként Budapesten tárgyalt Christoph Rosenberg, aki új misszióvezetőként Magyarországot felügyeli. Ezt követte másnap Or­bán Viktor bejelentése a kormány gazdasági akció­tervéről. Ennyire kivételes helyen kezelnek bennünket? - csodálkozhatnánk a hírek özönére. Más a helyzet. Ha bármely térségbeli ország megroppanna - ami egyáltalán nem kizárt -, akkor nyilván rá irányulna a fokozott figyelem. Ugyanis az egész kelet-európai övezet megingása után valószínűleg a Nyugat követ­kezne. Vajon mit érne akár egy nagy nyugat-európai or­szág fuldoklása esetén a medence partjára készített 750 milliárd eurós mentőöv? Valószínűleg semmit, ugyanis ez egy 50-60 millió lakosú állam jelenlegi adósságának csupán a fele. Akkor aztán dőlnének a dominók. Mint láthatjuk, a dél-európai országok - Portugália, Spanyolország, Olaszország - után most már Németország, az Európai Unió motorja is meg­szorításokat hajt végre. Tehát óriási a félelem a dominóhatástól. Ezért olyan fontos a stabilitás fenntartása, hiszen itt már nem a forintról, hanem az euróról van szó. Ilyenfor­mán hatott a közös európai valutára a magyar csőd lebegtetése: nemcsak a forint zuhant, hanem az euró dollárhoz viszonyított árfolyama is történelmi mély­ségeket közelített meg. Ráadásul ezekben a napok­ban tették közzé az amerikai munkaügyi mutatókat, amelyek nem sugalltak javulást. Ez megfűszerezve a magyarországi elemzésekkel igencsak lenyomta még a manhattani tőzsdét is. Hírek szerint az európai vezetők ezért ke­reshették telefonon a magyar miniszterelnököt a múlt pénteken. Szombaton ki is állt a nyilvánosság elé Varga Mihály államtitkár, aki beszámolt a tény­feltáró bizottság előzetes jelentéséről - csak kapás­ból 250 milliárd forintos el nem könyvelt hiányt ál­lapítottak meg -, és kijelentette, hogy a kormány ki­tart az elődje által előirányzott hiánycélnál. Ezt akarták hallani a nyugati hitelezők. Hogyan értékelték a múlt hét végének magyar manővereit a nemzetközi megfigyelők és a világsaj­tó? Szinte egybehangzó a vélemény, hogy az új kor­mány a görög vészhelyzet felfestésével akart tágabb tárgyalási teret nyerni az IMF-fel és az Európai Unióval folytatandó megbeszéléseken, mégpedig a nagyobb hiány elfogadtatása érdekében. Ha ez volt is a szándékuk, elképzelhető, hogy nem számoltak azzal, mennyire abnormálisan működik manapság az az arctalan befektetői tömeg, amelyet előszeretet­tel aposztrofálnak így: „a piacok”. Az Eurasia Group londoni kockázatelemző cég szerint a magyar kormánynak „rá kellett ébrednie, hogy sem a piac, sem az EU, sem pedig az IMF nem fogja eltűrni a fegyelem hiányát”. A JP Morgan lon­doni bankház azt emelte ki szakértői elemzésében, hogy a Fidesz „gazdaságpolitikai rugalmasságot igyekezett teremteni magának”. A BNP Paribas francia bankcsoport azt jelentette a brit fővárosból, hogy a magyar kormány a „rémületkeltés veszélyes játékát űzi”. A Royal Bank of Scotland felzárkózó piacrészlegének vezetője megállapította, hogy az új kormánynak „egy kicsit világosabban kell elgondol­kodnia a piaci kommunikációról, mert így egysze­rűen nem lehet beszélni”. Magazin I— 2010. június 12., szombat 25 A The New York Times amerikai napilap megerősítette, hogy „Magyarország távol­ról sincs azon a válságszinten, mint Görögország”. A kijelentésekről a vezető amerikai újság megálla­pította, azok valószínűleg a „hazai hallgatóságot cé­lozták meg”. „Évekbe telik a hitelesség megszerzé­se, és azt napok alatt le lehet rombolni - idézett a lap egy londoni elemzőt, aki azt is hozzáfűzte: - Sa­ját maguknak okoznak kárt, sok-sok hónapba tel­het a felépülés.” Ennél tovább megy a román Ziarul Financiar pénzügyi lap, amely ezt írja címében: „A magyarok a maguk sírját ássák.” Az orosz Kommerszant gaz­dasági lap szerint a nyilatkozatokban „politikai he­vesség volt tapasztalható, amely a nemrég tartott választásokból maradt vissza”. A londoni Financial Times hét végi számában foglalta össze az elmúlt napok magyar történéseit Kontárok Magyarorszá­gon címmel. A helyzet abszurd, hiszen mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy az igazi kontárok az elmúlt nyolc év­ben regnáltak Budapesten. És az általuk okozott ká­rokkal való őszinte szembenézés nélkül aligha jut­hatunk előre. Kósa Lajos sem tett mást, mint hogy ezt az igényt jelezze, ám tudomásul kell vennünk azt is, hogy ebben a nehéz helyzetben „a piacok” rövid távon elsősorban a szavakra figyelnek. Így történhe­tett az is, hogy Orbán Viktor meggyőző szereplése a keddi parlamenti ülésen máris elismerést hozott, és fordított a rossz megítélésen: volt olyan külföldi elemzés, amely egyenesen bravúrosnak minősítette az új programot - pedig a neheze, annak végrehajtá­sa még hátravan. Az F 2 francia állami televízióállomás egyébként Orbán Viktor múlt csütörtöki brüsszeli látogatásáig bogozza vissza a szálakat: a csatorna értesülései sze­rint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnö­ke közölte a magyar kormányfővel, hogy folytatni kell a költségvetés megerősítését, erről nem lehet le­mondani. A Les Echos francia gazdasági napilap ak­kor úgy vélte, hogy „a magyar politikusok a tűzzel játszanak”, míg az AFP hírügynökség tudósítójának a filmtörténet legelejének rövidfilmje, a jól ismert Lumiére-paródia, a Lelocsolt locsoló jutott eszébe. Kikiáltott pirománként itt álltunk vizes ruhában. „Tizenöt percre” - mint ahogy Andy Warhol mond­ta - világhírűekké váltunk, igaz, nem úgy, ahogy szerettük volna. Néhány napja megtanulhattuk, hogy arctalanságában nagy úr ez a disznófejű piac. Egyelőre nem éri meg kikezdeni vele.

Next