Magyar Nemzet, 2010. augusztus (73. évfolyam, 209-237. szám)

2010-08-21 / 227. szám

Matar Nemzei Magazin 2010. augusztus 21., szombat Négyezer-nyolcszáz kilométernyi autózás Észak-Dakotában Szupergyom Bár nem meglepő, a múlt héten mégis szenzációként robbant a hír: az Egyesült Államokban tömegesen termesztett génmódosított repce kijutott a termőföldekről, és az utak mellett ellenőrizhetetlenül tenyészik. A módosított gének tehát könnyűszerrel bekerülhetnek a vadnövény-populációkba is. De milyen hatása van ennek a mezőgazdaságra, az élővilágra és az egészségünkre? I M O I. N A R___________________________________________________________________ gyre több helyen termesztenek repcét szerte a világon - a belőle sajtolt olajat sütésre és biodízelként hasznosítják de természetesen nem her­metikusan záródó fóliasátrakba vetik, és nem a veszélyes hulladékoknak kijáró zárt konténerekben szállítják. E triviálisnak tűnő­ tényt azért szük­séges hangsúlyoznunk, mert úgy tűnik, sokan, akik megdöbbentek a termesztett repce terjedésén, eddig ebben a hiszemben éltek. Pedig alig kell kimozdulnunk a városokból, sárga a határ, ameddig csak a szem ellát. Nem kell hozzá más, mint egy kis szellő vagy egy dugig tömött kamion, és a termesztett repce magvai az út mellett találják magukat. Az ügy természetesen nem a repce szaporodásbiológiája miatt érdekes. Az Egyesült Államokban, sok más haszonnövényhez, a kukoricához, a szójához ha­sonlóan, a termesztett repce nagy többsége, kilencven százaléka genetikailag mó­dosított, írja a The New York Times. A beleültetett módosított génszakaszok el­­lenállóbbá tették a kórokozókkal és a növényvédő szerekkel szemben, így a ter­mésátlag növekedett, a gyomokat pedig szelektíven ki lehetett irtani közüle a megfelelő vegyszerekkel. Ez szép és jó, de a növényi génmódosítás ellenzői már régóta figyelmeztetnek rá, hogy ha e gének kereszteződés folytán bekerülnek a gyomokba, épp a visszá­jára fordul mindaz, ami eddig előnynek tűnt, és kiirthatatlan „szupergyomok” jöhetnek létre. A másik érv a genetikailag módosított szervezetekkel (elterjedt angol rövidítéssel, GMO-kkal) szemben az, hogy hosszú távú vizsgálatok híján nem tudunk semmit arról, milyen hatást gyakorolnak az őket elfogyasztó állatok és emberek egészségére. Mindeddig, talán meglepő módon, alig találtak olyan génmanipulált növényt, amely megvetette volna a lábát a természetben. A kuko­rica és a szója esetében ezt azzal magyarázták, hogy olyan régen termeszti, neme­síti őket az ember (és ne feledjük: az évezredek óta folytatott növénynemesítés is génmódosítás, csak lassabban megy végbe), hogy már képtelenek megélni a ter­mészetben. A repcével azonban más a helyzet. Habitusában, igényeiben kevéssé különbö­zik a gyomnövényektől, így jól megvan emberi gondozás nélkül is, emiatt teljesen megszokott látvány az út szélén növő repce. Cynthia Sagers biológus, az arkansasi egyetem munkatársa e gyémként élő repcéket vizsgálta. A kutatók négyezer­nyolcszáz kilométert autóztak az egyesült államokbeli Észak-Dakotában, és nyolc kilométerenként megállva begyűjtötték az ott talált repcét, hogy véletlenszerűen vegyenek mintát a növényekből, így az eredmények reprezentatívak legyenek a teljes populációra nézve (a megállók negyvenhat százalékában találtak repcét). A begyűjtött hatszáznégy növény genetikai elemzése után kiderült, hogy nyolcvan százalékuk tartalmaz módosított gént, ami nagyjából megegyezik a termesztett génmódosított repce arányával. Kanadában, ahol hasonló méretekben termesztik a génmódosított repcét, már gondot okoz, hogy a gyomként növő repce ellenáll a Roundup nevű elterjedt gyomirtó szernek (amelynek hatóanyaga a glifozát). Sok földművelő kénytelen volt újra szántani a földjét (amellyel a talajerózió miatt hagyott föl), mert vegysze­rekkel nem tudott gátat vetni a gyomrepce terjedésének. Miatta az elvileg génmó­dosítástól mentes, „organikus” repce léte is kétségessé vált. Az pedig különösen aggodalomra adhat okot, hogy találtak két növényt, amely két gyomirtóra is re­­zisztens volt, pedig ilyen génmódosított növényt nem is gyártanak. Ezek már „második generációs” szökevények, ellenállásukat szüleiktől örökölték. Nem ez az első eset, hogy génmódosítással előállított növényfajtákat találtak a természetben, ott, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. Gyomirtóra rezisztens repcét már japán utak mellett is gyűjtöttek, pedig ott nem is termesztenek ilyen növényt, csak importálják a magvait. Ugyancsak a Rounduppal szemben voltak ellenállók azok a fűcsomók, amelyeket néhány évvel ezelőtt találtak az amerikai környezetvédelmi hivatal szakemberei. A fű egy biotechnológiai vállalat oregoni tesztfarmjától nem messze nőtt, és olyan, mindeddig nem engedélyezett beülte­tett gént tartalmazott, amelytől a cég ellenálló, golfpályákon használható növé­nyeket remélt. Az amerikai földművelők a génmódosított növények kilencvenes évekbeli be­vezetése óta szinte csak transzgenikus magvakat vetnek, hiszen csupán ezekkel le­hetnek versenyképesek a piacon. E folyamat eredményeképpen tavaly a föld gén­módosított növényeinek fele az Egyesült Államok területén nőtt. Tizenhat száza­lékkal Brazília áll a második helyen, olvasható a Nature magazinban. Az Európai Unió álláspontja a legutóbbi időkig szöges ellentétben állt az Egyesült Államok és számos más ország rendelkezéseivel, és nem engedett sem termeszteni, sem be­hozni génmódosított terményeket az unió területére. Az utóbbi hónapokban azonban mintha változóban lenne az Európai Bizottság álláspontja. Az előkészítés alatt álló új szabályozás értelmében ezentúl nagyrészt a tagállamokra bíznák azt, hogy inyen genetikailag manipulált növényt, illetve belőlük készült élelmiszert engednek területükre. A bizottság emellett július végén hat génmódosított kuko­ricafajta behozatalát engedélyezte egyoldalúan, miután a tagállamok földműve­lésügyi miniszterei júniusban nem tudtak megállapodásra jutni a kérdésben. Az engedély tíz évre szól, az étkezési és a takarmányozási célú génmódosított kuko­rica behozatalát teszi lehetővé, a termesztését nem. A MON-810 típusjelű kukorica és az Amflora márkanevű burgonya azonban immár termeszthető is az unió területén (hazánkban nem, mert Ausztriával, Fran­ciaországgal, Németországgal, Görögországgal és Luxemburggal együtt fenntartot­tuk a tiltást). És néhányan termesztik is, hiszen nagyobb termésátlaggal kecsegtet. Olaszországban, bár a földművelők többsége ellenzi az új fajták használatát, a múlt héten érett be az első, genetikailag módosított magokból származó kukoricater­més. Az ország északkeleti részén található Pordenone város határában lévő ter­mőföldet azonban a csövek letörése előtt hetven génmódosítást ellenző aktivista szállta meg, akik még a rendőrség kiérkezése előtt elpusztították a termést. Akció­juk, bár céljaikkal sokan szimpatizálnak, inkább elutasítást váltott ki a növényter­mesztő szervezetek részéről, hiszen a törvény szerint rongálást követtek el. Mindeközben nem ismertek a génmódosított szervezetek (itt a növények mel­lett az állatokra is gondolni kell, hiszen az amerikai élelmiszer-ellenőrző és gyógy­szerészeti hivatal, az FDA jelenleg is a génmódosított lazac engedélyezési eljárását folytatja) hosszú távú hatásai. Ez nem csoda, hiszen e laboratóriumban létreho­zott fajták még nem léteznek elég régóta ahhoz, hogy fogalmunk lehessen több év­tizedes termesztésük és fogyasztásuk következményeiről. Előzetes adatok azon­ban már kerültek napvilágra. Az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács áprilisban ki­adott jelentése szerint, bár a génmódosított terményeknek számos előnyös tulaj­donságuk van - legalábbis a növénytermesztők szempontjából -, túlzott haszná­latuk könnyen visszaüthet. A Roundup gyomirtó szerre rezisztens fajták széles körű alkalmazásának elterjedése például együtt jár a szer kiugróan gyakori hasz­nálatával. Ez mindenféle természetbe való kijutás és géncsere nélkül is azt ered­ményezi, hogy a gyomok gyakrabban találkoznak a Rounduppal, és így felgyorsul a neki ellenálló egyedek szelekciója. A farmerek a gyomirtó hatástalanságát ta­pasztalva kiegészítő, esetenként még mérgezőbb kemikáliákat kénytelenek bevet­ni, így semmivé foszlik a génmódosítás kezdeti célja. Még kevesebbet tudunk a genetikailag módosított növényekből előállított élel­miszerek jelentette egészségi kockázatról. Amint a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO) fogalmaz jelentésében, a jelenleg a nemzetközi piacon kapható és engedélyezett GMO-élelmiszerek kockázatfelmérő vizsgálaton estek át, így ke­véssé valószínű, hogy veszélyt jelentenek az emberi egészségre. Elméletileg kétfé­le hatást gyakorolhatnának e termények egészségünkre. Ha egy allergiát kiváltó fajta génjét ültetik egy másik fajtába, az allergiás reakció a létrejövő fajta fogyasz­tásakor is kialakulhat. A másik lehetőség, hogy az elfogyasztott terményből szár­mazó módosított gén a bélrendszerben átjut az ott tenyésző kórokozók, illetve az ember sejtjeibe. Ez főként az antibiotikum-rezisztenciát kiváltó gének esetében lenne veszélyes. Jelenleg e lehetőségek csak elméletben léteznek. Azokban az or­szágokban, legfőképpen az Egyesült Államokban, ahol már több mint egy évtize­de tömegesen fogyasztanak ilyen élelmiszereket az emberek, mindeddig semmi­lyen egészségkárosító hatásukat nem mutatták ki. FOTÓ: AFP-TIMUR E M E K A Greenpeace aktivistái GMO-mentes krumplilevest kanalaznak Berlinben SZÓLÓ Kinek a társasága? ■ Gy. Zs._________________________________ aga rég nem lesz a világon, mikor­­ én még mindig imádom - mele­gítette fel a valamikori slágert, egyben előrevetítette a jövőt is­mert táncdalénekesünk az egyik idősek ottho­nában tartott hakniján. A refrén éneklése köz­ben állítólag még mutogatott is a félkörben ülő öregekre. Szegény nyugdíjasok ilyenkor, vá­lasztások közeledtével mindig középpontba kerülnek, csinálják nekik a fesztivált azért a nyomorult x-ért cserébe. Schmuck Andornak is ismét eszébe jutottak, az ő jelszava: Mind­nyájunknak el kell menni! Kérdés persze, hogy hova. A volt szocialista politikus alighanem az önkormányzati választásra gondolt, de a „ho­va” kérdés nagyon is indokolt a valamikori SZDSZ-es Horn Gábor korábbi (Gyurcsány Fe­rencnek címzett) iránymutatását követően, illetve annak ismeretében, hogy Schmuck óv­szercsomagoláson reklámozza magát. Normá­lis világban nem is érdemelne sok szót az úri­ember és (Tisztelet) Társasága, de maradjunk a realitásoknál. Nem kell hozzá dús fantázia, hogy elképzeljük, miért szereti négyévente annyira a szépkorúakat az MSZP-ből „kiug­rott”, a Kapolyi László-féle „szociáldemokra­ta” párttal kokettáló főpolgármester-jelölt (merthogy már az is). Sok időt eltölthetnénk annak elemzésével is, hogy milyen szerepet kapott a szocialista párton belüli belharcban a megpuccsolt Medgyessy Pétertől annak idején mint államférfitól búcsúzó Schmuck Andor, de most ne tegyük. Eredetileg ugyanis a viccpártokról kíván­tam írni, s bár első ránézésre az eddig felsorolt tömörülések mindegyike beilleszthetőnek tű­nik ebbe a kategóriába, valójában még sincs ez így. Mert a parodisztikus álpártok lényege ép­pen a hazudozás nyílt vállalása, amivel szán­dékaik szerint tükröt tartanak a magát elitnek nevező klasszikus politikai szereplők elé. Szél­sőséges példa, hogy Izlandon egy ilyen tömö­rülés, a Legjobb Párt jelöltje elnyerte a főpol­gármesteri címet, de egyben pofon is annak a vezető társaságnak, amelyik „hazudva reggel, éjjel meg este” (hogy Balatonőszödről se feled­kezzünk meg), a bankok érdekeit védve lénye­gében csődbe vitte a jómódú szigetországot. Más kérdés, hogy a tömegdemonstrációkat követően az ottani kormány legalább lemon­dott. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) is nyíltan hirdeti, hogy bármit ígér, úgysem tartja be. Egyik legfontosabb programpontja az ingyensör biztosítása a lakosságnak. Bár amint jelesei az utóbbi időben nyilatkoztak, nem akarják diszkriminálni azokat, akik nem szeretik a sört, ezért valójában minden alko­holhoz pénz nélkül hozzájuthatunk, feltéve, ha ők nyernek Budapesten és Szegeden, abban a két városban, ahol polgármesterjelöltet akar­nak állítani. Ennek se füle, se farka, gondolhatnánk, pedig a jelenség igenis figyelemre méltó. Az önkormányzati választások előtt különösen, néhány település képviselő-testületi ülései ugyanis most is olyanok, akár a kabaré. (Az ingyensör motívuma persze minden kam­pányban megjelenik.) Sajnálatos jelenség, hogy a szűk anyagi keretekre és a rengeteg energiát felemésztő személyes csatározásokra ráunva a helyi értelmiség jelentős része kivo­nult a közéletből, így helyüket másod-, har­mad- vagy ki tudja, hányadvonalbeli figurák vették, veszik át. Tisztelet a kivételnek. Jel­lemző példa, hogy egyik - nem is kicsiny - te­lepülésünkön az első ciklusokban még orvos vezette az egészségügyi bizottságot, de elege lett, s helyére egy hentes került. Végül is ő szintén tudja, hogy néz ki egy élőlény belülről, magyarázta a váltás hátterét a polgármester. Persze a viccpártokra akkor lehetne igazán szükség, ha az utóbbi években elképesztő mélységekbe zuhant hazai közélet érintettjei felismernék magukat a tükörben. Maguktól nem fogják, nekünk, választóknak kell odafi­gyelnünk minden olyan­ kezdeményezésre, amely az „elit” megtisztulását célozza. Tavasz­­szal ez a munka csak elkezdődött. Októberben pedig remélhetőleg folytatódik. Bizony, mind­nyájunknak el kell menni!

Next