Magyar Nemzet, 2011. január (74. évfolyam, 2-30. szám)

2011-01-03 / 2. szám

IV Sportíró 2011. január 3., hétfő Üzenettöredékek a 2010-es évből Egyetlen oldalba képtelenség majdnem száz oldal tartalmát belesűríteni. Legalábbis akkor, ha annak a száz oldalnak, jelesül a 2010-es esztendő Sport7fő-össztermésének volt némi mondanivalója, és reményeink szerint azért akadt. Így viszont csupán szemezgetünk az interjúkból, publiciszti­kákból, elemzésekből - ha nem is teljes, de kontúros képet adva arról, mit tartottunk érdekesnek, értékesnek, fontosnak tavaly, mit tekintünk annak idén. No meg esetleg mindörökre. Február Annyi a téma, hogy nem négy, akár negy­vennégy oldal is megtelne vele. A lehető­ség persze felelősség is. Igyekszünk sport- és sportolóbarát, de nem bratyizós, olvas­mányos és érdekes, mégsem bombaszti­kus olvasnivalót kínálni. A Sport7főben kéthetente hétfőnként, de a magyar sport és a Magyar Nemzet természetesen min­dennapi valóság. (Beköszöntő az első Sport7főben.) » Egy világversenyre készülő csapat felépíté­se spirituális feladat. Az edző és a játékosok között dacszövetségnek kell kialakulnia, ami arra a közös célra épül, hogy mi igenis el akarjuk verni a világot. Ha ez megvan, a teljesítőképessége csúcsára többször is el­jutott sportoló szinte képtelen elfáradni. Ha viszont nincs, az visszaüt. (Mocsai Lajos, a férfi kézilabdázók szövetségi kapitánya.) ■ Sallay Bandinak nagyon jó a kapcsolata az orosz szövetséggel, miután az IMG-nek dolgozik, menedzseléssel foglalkozik, az ő reszortja a versenyszervezés, és egy-egy bo­rozgatás alkalmával előjönnek a régi törté­netek. Így tudta meg, hogy a szovjetek ki­számolták, ha a kűrben az ő pontozójuk a harmadik helyre sorol bennünket, ők nyer­nek. De ez már történelem, kár fesze­getni. .. A második hely is fantasztikus, és csodálatos dolog volt, hogy kétszer is kép­viselhettük Magyarországot olimpián. A nagyapám a TF első évfolyamában végzett, és amikor 1976-ban mentünk Innsbruckba - ahol aztán ötödikek lettünk -, már nagy ló voltam, de az ölébe ültetett, és azt mond­ta: úgy viselkedjetek és úgy harcoljatok, hogy az országot képviselitek. Ez olyan irányadás volt, amit azóta is őrzök. (Regőczy Krisztina az 1980-as téli olimpia jégtáncversenyéről és a hazaszeretetről.) Március A téli sportoknak ott lehet igazi létjogosult­ságuk, elismertségük, akár kultuszuk, ahol vannak hegyek, vannak telek. Vagy a kettő­ből legalább az egyik. Ahol a Madarasi Har­gita 1800 méteres magasságából ősztől ta­vaszig úgy tekinthetünk szét a környező csúcsokra, valamint a csíki és a gyergyói medencére, mint a majdnem örök fagy és hó birodalmára, ahol a sepsiszentgyörgyi barátom egy januári reggelen azzal felelhet a rutinszerű hogy vagytok? kérdésemre, hogy kösz, jól, bár a kertben épp most mér­tünk mínusz huszonkilencet. (Magyaror­szág téli olimpiai esélyeiről.) A mérkőzésre járók egyre inkább „szur­­kolósdit”, „szervezetesdit” játszanak. Har­minc éve mindenféle hivatalos forma híján kiment nyolcvanezer néző a Népstadionba, végigszórakozta a kettős rangadót, aztán pár kocsmát útba ejtve hazatért. Ma százak, legfeljebb ezrek - egy-két ezrek - lézenge­nek a meccseken, és tömörülnek különféle drukkercsoportokba, mert ez adja meg ne­kik az összetartozás érzését, ettől érzik fon­tosnak, tényezőnek magukat. Ezzel egyide­jűleg a sportesemény megtekintése célból eszközzé minősül vissza. Fórummá válik, ahol vitággá lehet kürtölni dühöt, keserűsé­get, szélsőséges meggyőződést. (Szurkolói magatartásformák 2010 Magyarországán.) ■ Hiába telt el egy év, folyamatosan rá gon­dolok. Ezt a sebet az idő sem gyógyítja be soha. Bár kerülöm a bulvárt, megkaptam, hogy túljátszom a gyászt, de nem igaz, olyan űr maradt utána, ami betölthetetlen. Megváltoztam. Noha bírom a munkát, nem tagadom, meg is öregedtem. Az emlékek nem nyomasztanak, bennük élek. Ezzel a sebbel nem tudok mit kezdeni. Ez a keresz­tem, amit vinnem kell. (Interjúrészlet Ocskay Gáborral, aki fiáról beszélt halálá­nak első évfordulóján.) Április Közvetlenül előtte döntöttem, megbeszél­tük, hogy az öltözőben marad, nehogy túl­izgulja magát a saját meccse előtt. Szólítot­tak, bementem a terembe, s mit látok? Pis­ta már ott áll a szőnyeg mellett. Nem bírta ki. Megértettem, akkoriban mi egymásért is birkóztunk, nem csak magunkért. (Az azóta november 15-én elhunyt Pólyák Imre mesélt a Kozma Istvánnal „közös” 1964-es tokiói olimpiai aranyérmükről.) ■ Hű, hát jó, hogy ezt nem tudtam! Amúgy még a sorsolásomat sem nézem meg soha, bőven elég számomra, hogy az edzőm, Pánczél Gábor minden ellenfelemet ki­elemzi, és elmondja, mit kell tennem. (A 19 évesen Eb-t nyert Joó Abigél cselgáncsozó meglepődése, miután értesült róla, hogy a bécsi kontinensviadalon súlycsoportja dön­tőjében a világbajnoki címvédőt győzte le.) ■ Ha valaki egy feladatot tízből tízszer pon­tosan hajt végre, az jó, ha százból százszor, akkor tudja, s ha ezerből ezerszer, akkor biztos önmagában. (A röplabdázó klasszis Kántor Sándor.) Május A történtek ellenére úgy érzem, ha még előtte azt mondják, Petya, itt a repülő, szállj fel, kapsz kilenc gólt, de kint lehetsz a vb-n, azt válaszolom, azonnal induljunk. (Disztl Péter az 1986-os mexikói trauma feldolgozásáról.) ■ Eleve utáltam borotválkozni, az érettségi tablón még csak a pajeszom volt nagy, gimi után viszont elkezdtem növeszteni a szakállamat is. Amikor a Vidi első csapa­tához kerültem, az akkori edző, Lantos Misi bácsi megkérdezte: Mi akarsz te len­ni, hippi vagy kapus? Mondtam, hogy in­kább kapus, erre azt válaszolta: így nehéz lesz! Azért talán sikerült. (Szintén Disztl Péter legendás szakálláról.) Természetesen az olimpiai győzelem a leg­nagyobb sikerem. Ám aki sportolt, különö­sen olyan sportágban, ahol rendszeresen fogyasztani kell, mint például a súlyemelés­ben, az tudja értékelni, hogy a pályafutá­som huszonöt éve alatt mindvégig légsúly­ban, az ötvenhat kilósok között versenyez­tem. (Az öt olimpiáján egy arany- és két ezüstérmet nyert Földi Imre.) Június Ugyan országunk az egy főre jutó bűnté­nyek tekintetében az első három között van a világon, a vb azonban extra ösztönző erő a rendőrség számára. (Bheki Cele, a Dél-af­rikai Köztársaság országos főkapitánya, aki 44 ezer rendőrt vezényelt a labdarúgó-világ­bajnokságon.) ■ így gyakorolhattuk a pályán a kommuniká­ciót olyan körülmények között, amikor mindent elnyom a nézőtéri monoton zú­gás. (Ottmar Hitzfeld svájci szövetségi kapi­tány indoklása a dél-afrikai vb-n, miért ik­tatott be a programba egy extratréninget, amire direkt vuvuzelás szurkolókat hívott.) Július Minden eshetőségre képtelenség felkészül­ni. Ahhoz ismerni kellene hat és fél milliárd ember összes agytekervényének legrejtet­tebb gondolatait, előre fel kéne deríteni a talán még konkrét tervet fent öltött ártó szándékot. Ugyan már! Hisz még én, az egyszerű tudósító is a legapróbb hókuszpó­kusz nélkül kezet rázhattam Bill Clinton amerikai elnökkel az 1996-os atlantai olim­pia úszódöntői során, még a hogyléte felől is érdeklődhettem, miközben a testőrgárda elhűlten és bénultan bambult, a riadt sze­mekben a néma sikollyal: mit csinálnak ezek itt? (A sportesemények rendzavarói ki­szűrésének esélyeiről.)­­ Vegyük a mostani finálé egyik vitatott ese­tét, amikor Robben, úgy tűnt, faképnél hagyja Puyolt, s egyedül vezeti rá a labdát Casillasra, ám a védő utolérte, kicsit meg­gyötörte, a helyzet kimaradt, s a végén már Robben volt szabálytalan. Tegyük fel, hogy a hollandok kérhetik a videózást. Nyilván kérik is. Méghozzá annak céljá­ból, hogy a bíró utólag állítsa ki Puyolt. Er­re a spanyolok is bekapcsolódnak a játék­ba, azt bizonygatva, Puyol ugyan nem állt vigyázzba, de szabályos eszközökkel igye­kezett Robbent megakadályozni a gólszer­zésben. Miközben negyven-negyvenezer holland és spanyol szurkoló hörög a lelá­tón. Menthetetlenül elszabadul a pokol. (Puhl Sándor a 2010-es finálé kapcsán a videobíró használatáról.) Augusztus Én a tisztességes küzdelmet szeretem, de ez nem volt fair. Ha ő még előttem fel akar szállni a mennyekbe, ám legyen, de én nem akarok meghalni. (A Forma-1-es Magyar Nagydíj után Rubens Barrichello egykori csapattársa, Michael Schumacher manőve­réről, amikor kis híján felkente a falra.) Eddig csak a tévében láttam, most meg együtt futottunk ki a pályára. Végig csípett­harapott, aztán a második félidő elején rá­tartott a lábamra, ezért kellett lejönnöm a pályáról. (Lipták Zoltán a Wayne Roo­­neyval való első találkozásáról az angolok elleni válogatott mérkőzésen.)­­ Az olimpiai arany megszerzéséhez kétféle edzői képesség szükséges. Egyrészt úgy kell megtervezni a felkészülést, hogy a csapat aranyesélyessé váljon az olimpia kezdetére. Másrészt az olimpián ezt az esélyt valóra kell tudni váltani. Nos, a magyar válogatott mindhárom olimpiára kirobbanó erőben és pszichés állapotban érkezett meg, és ez mindvégig kitartott, emellett a mérkőzések során hoztam olyan döntéseket, amelyek nem feltétlenül tűntek maguktól értetődők­nek, de bejöttek. A pekingi elődöntő után éppen ön fogalmazott úgy: ahhoz, hogy Gergely Pistát csereként behozhassam, ki is kellett hozni az olimpiára, ez pedig mind­kettő edzői képességet jelzi. (Kemény Dé­nes, a férfipólósok szövetségi kapitánya.) ■ A szurkolóknak nem Pruknert és a jelenle­gi kezdő tizenegyet kell szeretniük, hanem a klubot a múltjával, az értékeivel együtt. (Prukner László szakmai igazgató a Fe­rencvárosról.) Szeptember Mondják, hogy épeszű ember nem veti ki magát olyan gépből, amelyik nem zuhan éppen. Nekem is kellett legalább tíz ugrás, amíg felfogtam, hogy az ejtőernyőzés mi­lyen csodálatos dolog. Tavaly nyár elején kóstoltam bele, és úgy álltam hozzá, hogy ez is a felkészülésem része lesz. S így is van, remekül oldja a gátlásokat. Ha ki mersz ug­rani egy repülőből, akkor egy vb-döntőben sem izgulsz, hogy úristen, most mi lesz. (A sportlövő Sidi Péter a hobbijáról.)­­ Úgy gondolom, azok az emberek jobban tudnak tájékozódni a világban, akik a gyö­kereiknél maradnak. A kertünkből látszik a templom, ahol megkereszteltek, a házunk­tól csak egy macskaugrás a pálya, ahol el­kezdtem focizni. S ahonnan látszik az a duplatörzsű jegenyefa a temetőben, amely alatt a szüleim nyugszanak. Szentendre fe­lől közeledve mindig irányt mutat, átvitt ér­telemben is. (Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a gyökerek fontosságáról.) ■ Télen is tudtam teniszezni, de csak azért, mert a szüleimmel rendszeresen másfél órát buszoztunk Pesterzsébetre, ugyanis ott volt az egyetlen fedett pálya. (Taróczy Balázs pályafutása kezdeti nehézségeiről, s a családi elhivatottságról.) ■ Győri átigazolásom még az Országgyűlés­ben is téma volt, a békéscsabai képviselő kifogásolta a távozásomat. Ám az akkori vi­szonyokat jobban jellemzi, hogy a szerző­dés fejében egy meleg télikabátot kaptam, aminek természetesen nagyon örültem. (Múltidézés Palotai Károllyal.) Október 1959-ben, amikor ifjúsági válogatott tor­nászként először léphettem be a tatai edzőtáborba, arra gondoltam: úristen, itt vagyok, ahol a legnagyobb magyar sporto­lók is készülnek! Amikor Tokióban bevo­nultunk a stadionba a csapattal, nem taga­dom, sírtam a boldogságtól, attól, hogy az álmom valóra vált. (Makray Katalin olim­piai ezüstérmes tornász, Schmitt Pál köz­­társasági elnök felesége így vallott „sportos” nemzeti érzéseiről.) ■ Aki szeret ide járni, jelentkezzen! Na jól van! És ki sportol közületek? Ilyen sokan? Helyes! Én is szerettem ide járni, bár oro­szul is meg kellett tanulnunk a miatyánkot. (Schirilla György ultrafutó, jégúszó beszéde a gyerekekhez egykori alma materében, a szentendrei ferences gimnáziumban, ahol megpihent ’56-os emlékfutása egy napján.) ■ Visszamentem a korábbi edzőmhöz, Ud­varhelyi Gáborhoz, és megbeszéltük, hogy elkezdjük a felkészülést. Nem akartunk harsányak lenni, nem vertük nagy dobra a terveinket, ám mindketten tudtuk, nem azért vágok bele, hogy fél évre jöjjek visz­­sza. Fogalmazzunk úgy, nem mindenki fo­gadta kitörő lelkesedéssel a visszatérése­met. Ha hivatalosan nem is jelentettem be, hogy befejeztem, májusban otthagytam a párbajtőrt a vívóteremben. (A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző Nagy Tímea szomorú vallomása.) November Azért ez a sugár sem teljesen veszélytelen, s remélem, a nemzetközi szövetségben nem olvassák a Magyar Nemzetet, mert még elgondolkodnak az ötleten... (Pál­­völgyi Miklós, a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitánya így reagált arra a „bulváros” felvetésünkre, hogy a lézerrel akár párbajozhatnának a penge mellett pisztollyal is a versenyzők.) ■ Széchenyi Imre, a Magyar Olimpiai Bizott­ság második elnöke mondta: egyedül min­den nehéz, együtt pedig semmi sem lehe­tetlen. (Borkai Zsolt, a MOB új elnöke az összefogás szükségességéről.) December A szavazás miatt csalódott amerikaiak most az olajdollárokat emlegetik, elfeledve, hogy ők a „kóladollárok” miatt Athén he­lyett rendezhették meg (egyébként pocsé­kul) az 1996-os aranyolimpiát Atlantában. Igaz, erről nem a FIFA döntött, hanem egy másik multinacionális cég, a NOB. (Elem­zésünk azok után, hogy a Nemzetközi Lab­darúgó-szövetség a 2018-as vb-t Oroszor­szágnak, a 2022-est pedig Katarnak ítélte.) ■ Nagyon fontos, hogy csak tisztán lehet menni a csatába, tiszta erkölccsel, lélekkel, erre próbálom nevelni a versenyzőimet, s hogy az értékítéletük más legyen, mint a mai fiataloknak. (Szántó Imre ökölvívó mesteredző ars poeticája.) KÖZGÉP A sportmelléklet megjelenését támogatta a KÖZGÉP Zrt

Next