Magyar Nemzet, 2011. január (74. évfolyam, 2-30. szám)
2011-01-03 / 2. szám
IV Sportíró 2011. január 3., hétfő Üzenettöredékek a 2010-es évből Egyetlen oldalba képtelenség majdnem száz oldal tartalmát belesűríteni. Legalábbis akkor, ha annak a száz oldalnak, jelesül a 2010-es esztendő Sport7fő-össztermésének volt némi mondanivalója, és reményeink szerint azért akadt. Így viszont csupán szemezgetünk az interjúkból, publicisztikákból, elemzésekből - ha nem is teljes, de kontúros képet adva arról, mit tartottunk érdekesnek, értékesnek, fontosnak tavaly, mit tekintünk annak idén. No meg esetleg mindörökre. Február Annyi a téma, hogy nem négy, akár negyvennégy oldal is megtelne vele. A lehetőség persze felelősség is. Igyekszünk sport- és sportolóbarát, de nem bratyizós, olvasmányos és érdekes, mégsem bombasztikus olvasnivalót kínálni. A Sport7főben kéthetente hétfőnként, de a magyar sport és a Magyar Nemzet természetesen mindennapi valóság. (Beköszöntő az első Sport7főben.) » Egy világversenyre készülő csapat felépítése spirituális feladat. Az edző és a játékosok között dacszövetségnek kell kialakulnia, ami arra a közös célra épül, hogy mi igenis el akarjuk verni a világot. Ha ez megvan, a teljesítőképessége csúcsára többször is eljutott sportoló szinte képtelen elfáradni. Ha viszont nincs, az visszaüt. (Mocsai Lajos, a férfi kézilabdázók szövetségi kapitánya.) ■ Sallay Bandinak nagyon jó a kapcsolata az orosz szövetséggel, miután az IMG-nek dolgozik, menedzseléssel foglalkozik, az ő reszortja a versenyszervezés, és egy-egy borozgatás alkalmával előjönnek a régi történetek. Így tudta meg, hogy a szovjetek kiszámolták, ha a kűrben az ő pontozójuk a harmadik helyre sorol bennünket, ők nyernek. De ez már történelem, kár feszegetni. .. A második hely is fantasztikus, és csodálatos dolog volt, hogy kétszer is képviselhettük Magyarországot olimpián. A nagyapám a TF első évfolyamában végzett, és amikor 1976-ban mentünk Innsbruckba - ahol aztán ötödikek lettünk -, már nagy ló voltam, de az ölébe ültetett, és azt mondta: úgy viselkedjetek és úgy harcoljatok, hogy az országot képviselitek. Ez olyan irányadás volt, amit azóta is őrzök. (Regőczy Krisztina az 1980-as téli olimpia jégtáncversenyéről és a hazaszeretetről.) Március A téli sportoknak ott lehet igazi létjogosultságuk, elismertségük, akár kultuszuk, ahol vannak hegyek, vannak telek. Vagy a kettőből legalább az egyik. Ahol a Madarasi Hargita 1800 méteres magasságából ősztől tavaszig úgy tekinthetünk szét a környező csúcsokra, valamint a csíki és a gyergyói medencére, mint a majdnem örök fagy és hó birodalmára, ahol a sepsiszentgyörgyi barátom egy januári reggelen azzal felelhet a rutinszerű hogy vagytok? kérdésemre, hogy kösz, jól, bár a kertben épp most mértünk mínusz huszonkilencet. (Magyarország téli olimpiai esélyeiről.) A mérkőzésre járók egyre inkább „szurkolósdit”, „szervezetesdit” játszanak. Harminc éve mindenféle hivatalos forma híján kiment nyolcvanezer néző a Népstadionba, végigszórakozta a kettős rangadót, aztán pár kocsmát útba ejtve hazatért. Ma százak, legfeljebb ezrek - egy-két ezrek - lézengenek a meccseken, és tömörülnek különféle drukkercsoportokba, mert ez adja meg nekik az összetartozás érzését, ettől érzik fontosnak, tényezőnek magukat. Ezzel egyidejűleg a sportesemény megtekintése célból eszközzé minősül vissza. Fórummá válik, ahol vitággá lehet kürtölni dühöt, keserűséget, szélsőséges meggyőződést. (Szurkolói magatartásformák 2010 Magyarországán.) ■ Hiába telt el egy év, folyamatosan rá gondolok. Ezt a sebet az idő sem gyógyítja be soha. Bár kerülöm a bulvárt, megkaptam, hogy túljátszom a gyászt, de nem igaz, olyan űr maradt utána, ami betölthetetlen. Megváltoztam. Noha bírom a munkát, nem tagadom, meg is öregedtem. Az emlékek nem nyomasztanak, bennük élek. Ezzel a sebbel nem tudok mit kezdeni. Ez a keresztem, amit vinnem kell. (Interjúrészlet Ocskay Gáborral, aki fiáról beszélt halálának első évfordulóján.) Április Közvetlenül előtte döntöttem, megbeszéltük, hogy az öltözőben marad, nehogy túlizgulja magát a saját meccse előtt. Szólítottak, bementem a terembe, s mit látok? Pista már ott áll a szőnyeg mellett. Nem bírta ki. Megértettem, akkoriban mi egymásért is birkóztunk, nem csak magunkért. (Az azóta november 15-én elhunyt Pólyák Imre mesélt a Kozma Istvánnal „közös” 1964-es tokiói olimpiai aranyérmükről.) ■ Hű, hát jó, hogy ezt nem tudtam! Amúgy még a sorsolásomat sem nézem meg soha, bőven elég számomra, hogy az edzőm, Pánczél Gábor minden ellenfelemet kielemzi, és elmondja, mit kell tennem. (A 19 évesen Eb-t nyert Joó Abigél cselgáncsozó meglepődése, miután értesült róla, hogy a bécsi kontinensviadalon súlycsoportja döntőjében a világbajnoki címvédőt győzte le.) ■ Ha valaki egy feladatot tízből tízszer pontosan hajt végre, az jó, ha százból százszor, akkor tudja, s ha ezerből ezerszer, akkor biztos önmagában. (A röplabdázó klasszis Kántor Sándor.) Május A történtek ellenére úgy érzem, ha még előtte azt mondják, Petya, itt a repülő, szállj fel, kapsz kilenc gólt, de kint lehetsz a vb-n, azt válaszolom, azonnal induljunk. (Disztl Péter az 1986-os mexikói trauma feldolgozásáról.) ■ Eleve utáltam borotválkozni, az érettségi tablón még csak a pajeszom volt nagy, gimi után viszont elkezdtem növeszteni a szakállamat is. Amikor a Vidi első csapatához kerültem, az akkori edző, Lantos Misi bácsi megkérdezte: Mi akarsz te lenni, hippi vagy kapus? Mondtam, hogy inkább kapus, erre azt válaszolta: így nehéz lesz! Azért talán sikerült. (Szintén Disztl Péter legendás szakálláról.) Természetesen az olimpiai győzelem a legnagyobb sikerem. Ám aki sportolt, különösen olyan sportágban, ahol rendszeresen fogyasztani kell, mint például a súlyemelésben, az tudja értékelni, hogy a pályafutásom huszonöt éve alatt mindvégig légsúlyban, az ötvenhat kilósok között versenyeztem. (Az öt olimpiáján egy arany- és két ezüstérmet nyert Földi Imre.) Június Ugyan országunk az egy főre jutó bűntények tekintetében az első három között van a világon, a vb azonban extra ösztönző erő a rendőrség számára. (Bheki Cele, a Dél-afrikai Köztársaság országos főkapitánya, aki 44 ezer rendőrt vezényelt a labdarúgó-világbajnokságon.) ■ így gyakorolhattuk a pályán a kommunikációt olyan körülmények között, amikor mindent elnyom a nézőtéri monoton zúgás. (Ottmar Hitzfeld svájci szövetségi kapitány indoklása a dél-afrikai vb-n, miért iktatott be a programba egy extratréninget, amire direkt vuvuzelás szurkolókat hívott.) Július Minden eshetőségre képtelenség felkészülni. Ahhoz ismerni kellene hat és fél milliárd ember összes agytekervényének legrejtettebb gondolatait, előre fel kéne deríteni a talán még konkrét tervet fent öltött ártó szándékot. Ugyan már! Hisz még én, az egyszerű tudósító is a legapróbb hókuszpókusz nélkül kezet rázhattam Bill Clinton amerikai elnökkel az 1996-os atlantai olimpia úszódöntői során, még a hogyléte felől is érdeklődhettem, miközben a testőrgárda elhűlten és bénultan bambult, a riadt szemekben a néma sikollyal: mit csinálnak ezek itt? (A sportesemények rendzavarói kiszűrésének esélyeiről.) Vegyük a mostani finálé egyik vitatott esetét, amikor Robben, úgy tűnt, faképnél hagyja Puyolt, s egyedül vezeti rá a labdát Casillasra, ám a védő utolérte, kicsit meggyötörte, a helyzet kimaradt, s a végén már Robben volt szabálytalan. Tegyük fel, hogy a hollandok kérhetik a videózást. Nyilván kérik is. Méghozzá annak céljából, hogy a bíró utólag állítsa ki Puyolt. Erre a spanyolok is bekapcsolódnak a játékba, azt bizonygatva, Puyol ugyan nem állt vigyázzba, de szabályos eszközökkel igyekezett Robbent megakadályozni a gólszerzésben. Miközben negyven-negyvenezer holland és spanyol szurkoló hörög a lelátón. Menthetetlenül elszabadul a pokol. (Puhl Sándor a 2010-es finálé kapcsán a videobíró használatáról.) Augusztus Én a tisztességes küzdelmet szeretem, de ez nem volt fair. Ha ő még előttem fel akar szállni a mennyekbe, ám legyen, de én nem akarok meghalni. (A Forma-1-es Magyar Nagydíj után Rubens Barrichello egykori csapattársa, Michael Schumacher manőveréről, amikor kis híján felkente a falra.) Eddig csak a tévében láttam, most meg együtt futottunk ki a pályára. Végig csípettharapott, aztán a második félidő elején rátartott a lábamra, ezért kellett lejönnöm a pályáról. (Lipták Zoltán a Wayne Rooneyval való első találkozásáról az angolok elleni válogatott mérkőzésen.) Az olimpiai arany megszerzéséhez kétféle edzői képesség szükséges. Egyrészt úgy kell megtervezni a felkészülést, hogy a csapat aranyesélyessé váljon az olimpia kezdetére. Másrészt az olimpián ezt az esélyt valóra kell tudni váltani. Nos, a magyar válogatott mindhárom olimpiára kirobbanó erőben és pszichés állapotban érkezett meg, és ez mindvégig kitartott, emellett a mérkőzések során hoztam olyan döntéseket, amelyek nem feltétlenül tűntek maguktól értetődőknek, de bejöttek. A pekingi elődöntő után éppen ön fogalmazott úgy: ahhoz, hogy Gergely Pistát csereként behozhassam, ki is kellett hozni az olimpiára, ez pedig mindkettő edzői képességet jelzi. (Kemény Dénes, a férfipólósok szövetségi kapitánya.) ■ A szurkolóknak nem Pruknert és a jelenlegi kezdő tizenegyet kell szeretniük, hanem a klubot a múltjával, az értékeivel együtt. (Prukner László szakmai igazgató a Ferencvárosról.) Szeptember Mondják, hogy épeszű ember nem veti ki magát olyan gépből, amelyik nem zuhan éppen. Nekem is kellett legalább tíz ugrás, amíg felfogtam, hogy az ejtőernyőzés milyen csodálatos dolog. Tavaly nyár elején kóstoltam bele, és úgy álltam hozzá, hogy ez is a felkészülésem része lesz. S így is van, remekül oldja a gátlásokat. Ha ki mersz ugrani egy repülőből, akkor egy vb-döntőben sem izgulsz, hogy úristen, most mi lesz. (A sportlövő Sidi Péter a hobbijáról.) Úgy gondolom, azok az emberek jobban tudnak tájékozódni a világban, akik a gyökereiknél maradnak. A kertünkből látszik a templom, ahol megkereszteltek, a házunktól csak egy macskaugrás a pálya, ahol elkezdtem focizni. S ahonnan látszik az a duplatörzsű jegenyefa a temetőben, amely alatt a szüleim nyugszanak. Szentendre felől közeledve mindig irányt mutat, átvitt értelemben is. (Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a gyökerek fontosságáról.) ■ Télen is tudtam teniszezni, de csak azért, mert a szüleimmel rendszeresen másfél órát buszoztunk Pesterzsébetre, ugyanis ott volt az egyetlen fedett pálya. (Taróczy Balázs pályafutása kezdeti nehézségeiről, s a családi elhivatottságról.) ■ Győri átigazolásom még az Országgyűlésben is téma volt, a békéscsabai képviselő kifogásolta a távozásomat. Ám az akkori viszonyokat jobban jellemzi, hogy a szerződés fejében egy meleg télikabátot kaptam, aminek természetesen nagyon örültem. (Múltidézés Palotai Károllyal.) Október 1959-ben, amikor ifjúsági válogatott tornászként először léphettem be a tatai edzőtáborba, arra gondoltam: úristen, itt vagyok, ahol a legnagyobb magyar sportolók is készülnek! Amikor Tokióban bevonultunk a stadionba a csapattal, nem tagadom, sírtam a boldogságtól, attól, hogy az álmom valóra vált. (Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, Schmitt Pál köztársasági elnök felesége így vallott „sportos” nemzeti érzéseiről.) ■ Aki szeret ide járni, jelentkezzen! Na jól van! És ki sportol közületek? Ilyen sokan? Helyes! Én is szerettem ide járni, bár oroszul is meg kellett tanulnunk a miatyánkot. (Schirilla György ultrafutó, jégúszó beszéde a gyerekekhez egykori alma materében, a szentendrei ferences gimnáziumban, ahol megpihent ’56-os emlékfutása egy napján.) ■ Visszamentem a korábbi edzőmhöz, Udvarhelyi Gáborhoz, és megbeszéltük, hogy elkezdjük a felkészülést. Nem akartunk harsányak lenni, nem vertük nagy dobra a terveinket, ám mindketten tudtuk, nem azért vágok bele, hogy fél évre jöjjek viszsza. Fogalmazzunk úgy, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel a visszatérésemet. Ha hivatalosan nem is jelentettem be, hogy befejeztem, májusban otthagytam a párbajtőrt a vívóteremben. (A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző Nagy Tímea szomorú vallomása.) November Azért ez a sugár sem teljesen veszélytelen, s remélem, a nemzetközi szövetségben nem olvassák a Magyar Nemzetet, mert még elgondolkodnak az ötleten... (Pálvölgyi Miklós, a magyar öttusa-válogatott szövetségi kapitánya így reagált arra a „bulváros” felvetésünkre, hogy a lézerrel akár párbajozhatnának a penge mellett pisztollyal is a versenyzők.) ■ Széchenyi Imre, a Magyar Olimpiai Bizottság második elnöke mondta: egyedül minden nehéz, együtt pedig semmi sem lehetetlen. (Borkai Zsolt, a MOB új elnöke az összefogás szükségességéről.) December A szavazás miatt csalódott amerikaiak most az olajdollárokat emlegetik, elfeledve, hogy ők a „kóladollárok” miatt Athén helyett rendezhették meg (egyébként pocsékul) az 1996-os aranyolimpiát Atlantában. Igaz, erről nem a FIFA döntött, hanem egy másik multinacionális cég, a NOB. (Elemzésünk azok után, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a 2018-as vb-t Oroszországnak, a 2022-est pedig Katarnak ítélte.) ■ Nagyon fontos, hogy csak tisztán lehet menni a csatába, tiszta erkölccsel, lélekkel, erre próbálom nevelni a versenyzőimet, s hogy az értékítéletük más legyen, mint a mai fiataloknak. (Szántó Imre ökölvívó mesteredző ars poeticája.) KÖZGÉP A sportmelléklet megjelenését támogatta a KÖZGÉP Zrt