Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)
2011-05-03 / 120. szám
6Magyar Nemzet Vélemény 2011. május 3., kedd Rovatvezető: Körmendy Zsuzsanna Alaptörvény az aktuálpolitikán túl Húsz év tapasztalatai alapján alkotmányba kívánkozott a költségvetési fegyelem követelménye .1 .Szomszéd Orsól va_____________________________L eginkább magáról a folyamatról, az eljárásról zajlott vita a közéletben az alkotmányozás kapcsán, arról, hogy legitim lesz-e az új alaptörvény. A tartalmi kérdések kevésbé kaptak hangsúlyt, pláne nem elvonatkoztatva az aktuálpolitikai helyzettől. Pedig érdemes egy pillanatra a jelenlegi politikai felállástól távolabbra is tekinteni, és megvizsgálni, általában milyen változásokat hoz az új szabályozás az alkotmányos és kormányzati rendszerben. A közjogi berendezkedés persze lényegét tekintve nem alakul át, ám bizonyos fontos intézményi változások történtek. A rendszerváltás „forgatókönyvének” eredményeként létrejött magyar parlamentarizmus több fontos sajátosságot mutatott, amelyek az akkori politikai szituációt, a szereplők egymással szembeni bizalmatlanságát és az ebből következő kényszerű kompromisszumot tükrözték. Ez is jól mutatja, mennyire nehéz az adott politikai kontextustól függetlenül szemlélni a végeredményt, hiszen minden alkotmány magán viseli születése körülményeinek lenyomatát. A 89-90-es alkotmányozók (a demokratikus ellenzék) fő törekvése volt a kormánnyal szembeni ellensúlyok erősítése, így az Alkotmánybíróságé. Kérdés, most milyen jellegű és irányú változások történtek az alkotmányos rendszer főbb vonásaiban. A kormány-parlament viszonyrendszerben, azaz a törvényhozás és végrehajtás egymástól való erős függetlenségében nincs lényeges elmozdulás. Az államfő parlamentfeloszlatási jogának szigorú korlátozása is fennmarad, kismértékben bővül csak a március 31-ig el nem fogadott költségvetés esetén (miközben a másik régi, meglehetősen irreálisnak tűnő feltétel megszűnik). Egyéb hangsúlyeltolódások azonban vannak az új alaptörvényben. A változások azonban nem egy irányba mutatnak, ezért nem állítható, hogy egy meghatározott koncepció mentén történt volna a módosítás. Bizonyos esetekben az új alaptörvény csökkenti a kormánnyal szembeni ellensúlyokat, míg máshol szűkíti a kormány mozgásterét. Az új alaptörvénnyel kapcsolatban a legtöbb tartalmi kritika az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését érintette. A nemzetközi összehasonlításban széles hatáskörrel rendelkező testület a 89-90-es alkotmányozás egyik vívmánya, a jogállamiság biztosítéka. Az Országgyűlés kormánypárti többsége tavaly novemberben egyes gazdaságpolitikai tárgykörökben korlátozta az Alkotmánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogosítványait, amelyek az alkotmányozás során érvényben maradtak. A hatáskörszűkítés egyértelműen a jogállamiság elvének radikális felfogásától eltérő irány, ahogy az ombudsman intézményét érintő változás is. A most elfogadott alaptörvény szerint csak egy ombudsman lesz, az alapvető jogok biztosa. Az ombudsman helyettesei - akiket szintén a parlament választ majd - a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését független hatóság ellenőrzi majd, amely így a kormánynak alárendelt szerv lesz. A kormányzás szempontjából tehát bizonyos ellensúlyok gyengülnek. A hatalommegosztás elve nevesítve bekerült az alaptörvénybe, ám ennél is fontosabb, hogy az egyes intézmények tekintetében milyen elmozdulás látható, és ez hogyan érinti a kormányozhatóság kérdését. Az Alkotmánybíróság helyzetéről már volt szó, az államfő mint „kvázi ellensúly” jogkörei nem változnak érdemben, de a népszavazás intézményére vonatkozó módosítások csökkentik a kormány hatalmának a közvetlen demokrácia elve általi korlátozottságát. Ezentúl csak ügydöntő népszavazásra van lehetőség, és visszaáll az érvényességi küszöb, országos népi kezdeményezésről pedig nincs szó a szabályozásban. Egy sikeres referendum esélyei tehát csökkennek, a lehetőségek pedig szűkülnek. A kormány gazdaságpolitikai autonómiájának korlátját jelentő független Magyar Nemzeti Bank mellett a Költségvetési Tanácsról is rendelkezik az új alaptörvény. A Költségvetési Tanács vétójoggal bír a központi költségvetést illetően, ami szűkíti a kormány mozgásterét, főképp a közpénzügyi fejezet adósságplafont rögzítő szabályai fényében. Mindkét intézményt kétharmados törvény szabályozza a jövőben. Az önkormányzatiság elve a helyi ügyek vitelében az új alaptörvényben is egyértelműen megjelenik. Azonban bizonyos pontokon érdemi változások történtek a helyi önkormányzatok jogaiban és kötelességeiben. Az önkormányzatok funkcionális és gazdasági önállósága továbbra is érvényesül. Azonban ezt az önállóságot egyes pontokon korlátozták, elsősorban az önkormányzatok gazdálkodási problémái miatt. Az egyik legfontosabb ilyen változás, hogy a jövőben az önkormányzatok pénzügyi kötelezettségvállalásait, kölcsönfelvételét a kormány hozzájárulásához köti az új szabályozás, így szabva gátat az elmúlt 20 évre jellemző hitelfelvételeknek. Szorosan ide kapcsolódik az az általános elv, miszerint az önkormányzatok továbbra is szabadon vállalkozhatnak, de úgy, hogy az ne veszélyeztesse a kötelező feladataik ellátását. Természetesen ezt az elvet tartalommal a helyi önkormányzatokról szóló sarkalatos törvény fogja megtölteni. Néhány mondatban az erős parlamentről: a 89-90-es alkotmányozás egyik fő vonása volt a törvényhozás erősítése a végrehajtó hatalommal szemben, amely jórészt a kisebbségi vétó révén valósult meg. A parlament és a parlamenti ellenzék súlya továbbra is jelentős, hiszen a kétharmados törvények száma magas marad, a kétharmaddal választott állami tisztségviselők köre pedig bővül. Az Alkotmánybíróság elnökét is az Országgyűlés választja a jövőben. Kétharmados felhatalmazás hiányában az ellenzékkel kell együttműködnie a kormánytöbbségnek, ami korábban nagymértékben akadályozta fontos kérdések szabályozását, így a későbbiekben sem tudnak majd a döntéshozók rugalmasan reagálni az esetlegesen felmerülő gyakorlati problémákra, ha nem jön létre konszenzus a szemben álló felek között. Összességében tehát elmondható, hogy a mostani alkotmányozók a 89-90-es alkotmányreform egyes jellemző irányain módosítva, bizonyos hatalmi ellensúlyokat gyengítve, de a főbb kereteket megtartva alkottak új alaptörvényt. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján például a költségvetési fegyelem követelményét beépítve változtattak a szabályokon, de nem az alkotmányos berendezkedés átalakításának szándékával, így a kormányzati rendszerrel szemben 2006- ban felmerülő aggályokra sem reagál az új alaptörvény, megmaradt a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, és a parlamentet sem lehet sokkal könnyebben feloszlatni. A szerző elemző, Nézőpont Intézet KUDASZ FERENC RAJZA publiciszt@magyarnemzet.hu Természeti értékeink megőrzése közös felelősségünk A biológiai sokféleség fogalma a Földön élő minden élőlény sokszínűségét jelenti, ami magában foglalja az ökológiai rendszerek sokféleségét, a fajok és a gének változatosságát is. Ennek természetesen mi emberek is részei vagyunk, és a mi létünk, fennmaradásunk is vitathatatlanul a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák életfenntartó rendszereinek működésétől függ. A természet számos szolgáltatást nyújt az emberiség számára, amely alapvető fontosságú egészségünk, életminőségünk, biztonságunk és gazdasági jólétünk szempontjából. Ennek köszönhetően van tiszta levegőnk, ivóvizünk, termékeny talajunk, gazdasági növényeinket beporzó rovarvilágunk, táplálékunk, valamint üzemanyagunk, amely az energiát biztosítja az erre egyre inkább rászoruló életmódunkhoz, és vannak gyógynövényeink, amelyek gyógyszereink alapanyagaiként minket szolgálnak. Az ökoszisztémaszolgáltatások azok, amelyek például a klíma szabályozását végzik és az árvizek, a betegségek ellen védhetik az emberiséget. Vizeink minősége is e rendszerek egészséges működésétől függ. A talajképződés, a tápanyagkörforgás mind-mind ezeken alapul. Az egészséges lét alapja az is, hogy az ember ismerje a körülötte lévő természetet. Az élővilág nagyon fontos szerepet játszik az oktatásban és a kulturális értékek megőrzésében is. A biológiai sokféleség önmagában is értéket jelent, elősegíti a társadalmi és gazdasági stabilitást. A legfrissebb felmérések sajnos továbbra is azt mutatják, hogy mind a gének, mind a fajok, mind az ökoszisztémák szintjén a sokféleség riasztó mértékben csökken, az emberi tevékenység következtében az élővilág terhelése egyre inkább növekszik. Mindez súlyos ökológiai, gazdasági és társadalmi következményekkel jár, és a Föld élővilága egyre kevésbé lesz képes arra, hogy alkalmazkodjon a rohamosan változó, romló környezeti feltételekhez. A tavaly elkészült, Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana című világtanulmány szerint az ökoszisztéma-szolgáltatások éves csökkenése körülbelül 50 milliárd euró, míg 2050-re az emberiség jólétét érintő veszteség összértéke az éves világfogyasztás 7 százalékával lehet egyenlő. A biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb okai az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, a természeti erőforrások túlzott mértékű használata, a tájidegen özönfajok terjedése. Ezeket az aggasztó tényeket felismerve a világ országai vállalták, hogy hatékony és sürgős intézkedéseket tesznek a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása érdekében. Ez a feltétele annak, hogy 2020-ig az ökoszisztémák továbbra is biztosítani tudják az alapvető szolgáltatásokat. Többek között ilyen kötelezettségvállalásokat tartalmaz az élővilág megőrzésének következő évtizedre kidolgozott világstratégiája, amelyről Nagojában, 2010 októberében egyeztek meg a résztvevők. A konferencián elfogadták a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai jegyzőkönyvet is. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia a biológiai sokféleség megőrzését célzó intézkedéseivel határain belül és kívül egyaránt. Ennek érdekében 2010 márciusában az EU célul tűzte ki, hogy 2020-ig megállítja a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások pusztulását az unióban, és világszinten is részt vállal a biológiai sokféleség csökkenésének megállításában. Tekintettel arra, hogy közel hat hónap telt el a nagojai konferencia óta, itt az ideje, hogy megtegyük az első lépéseket, és megvalósítsuk a vállalásokat. A kihívás, a felelősség mindanynyiunké, ezért kötelességünk, hogy világszinten is részt vegyünk ezekben a folyamatokban. Az EU hamarosan elkészülő, új biológiaisokféleség-megőrzési stratégiája páratlan lehetőséget biztosít számunkra a globális célok megvalósításában. Konkrét, megvalósítható és költséghatékony intézkedéseket kell bevezetni az EU-ban és tagállamaiban minden fontos szereplő és ágazat bevonásával. A biológiai sokféleség védelmét mint közös célt meg kell erősíteni a kapcsolódó ágazatok stratégiáinak végrehajtásában, továbbá be kell építeni a politikai és gazdasági döntésekbe. A folyamatban lévő uniós ágazati reformok kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a különböző területek célkitűzéseit és a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos politikai döntéseket összehangoljuk. A fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen a biológiai sokféleség megőrzése is. A napjainkban tapasztalható globális környezeti és gazdasági válságban határozott lépésekre van szükség, a gazdasági tevékenységek, termelési és fogyasztási szokások olyan átalakítására, amivel elérhetjük, hogy kevésbé károsítsuk környezetünket. A fent idézett világtanulmány is rámutatott, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásának költségei alacsonyabbak, mint a pusztulásuk következtében keletkezett költségek. A fenntartható, hatékony és környezetbarát gazdaság alapja az áruk és szolgáltatások igazságos és méltányos elosztása és a környezetre nézve nem fenntartható fogyasztási szokások, káros ösztönzők visszaszorítása. Ehhez csökkenteni kell „ökológiai lábnyomunkat”, vagyis annak a földnek és víznek a mennyiségét, ami önmagunk fenntartásához és az általunk megtermelt hulladék elnyeléséhez szükséges. Az Európában dolgozók mintegy 2,6 százaléka végez olyan foglakozást, amely közvetlenül a természeti értékeken alapul, emellett az összes európai munkahelyek mintegy 16,6 százaléka közvetve kapcsolódik természeti értékeinkhez. A globális üzleti lehetőségekből származó biológiai sokféleséghez kapcsolódó beruházások 26 ezermilliárd dolláros hasznot jelenthetnek 2050-ig. A biológiai sokféleség tehát hozzájárul a munkahelyteremtéshez és az üzleti lehetőségekhez is, amely hosszú távú gazdasági előnyöket jelenthet. A fentieket összegezve, erőfeszítéseket kell tennünk az élővilág védelme terén, a fenntartható gazdaság és biztonságunk megteremtése érdekében. Természeti erőforrásaink megőrzése közös felelősségünk. (Tizennégy EU-tagország környezetvédelemért felelős minisztere ebben a cikkben hívja fel a figyelmet a biológiai sokféleség fontosságára. Néhány nappal az Európai Unió tízéves átfogó biodiverzitási stratégiájának várható megjelenése előtt ezen országok vezető napilapjaiban megjelenik a felhívás. Paul Magnette és Jake Schauvliege, Belgium Nona Karadjova, Bulgária Demetris Eliades, Ciprus Karen Ellemann, Dánia Caroline Spelman, Egyesült Királyság Nathalie Kosciusko-Morizet, Franciaország Tina Birbili, Görögország Fazekas Sándor, Magyarország Norbert Röttgen, Németország Mario de Marco, Márta Stefánia Prestigiacomo, Olaszország Borbély László, Románia Rosa Aguilar Rivero, Spanyolország Andreas Carlgren, Svédország Prof. dr. Roko Zarnic, Szlovénia