Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)

2011-05-03 / 120. szám

6Magyar Nemzet Vélemény 2011. május 3., kedd Rovatvezető: Körmendy Zsuzsanna Alaptörvény az aktuálpolitikán túl Húsz év tapasztalatai alapján alkotmányba kívánkozott a költségvetési fegyelem követelménye .1 .Szomszéd Orsól va_____________________________L­ eginkább magáról a folyamatról, az eljárásról zajlott vita a közéletben az alkotmányozás kap­csán, arról, hogy legitim lesz-e az új alaptörvény. A tartalmi kérdések kevésbé kaptak hangsúlyt, pláne nem elvonatkoztatva az aktuálpolitikai helyzettől. Pedig érdemes egy pillanatra a jelen­legi politikai felállástól távolabbra is tekinteni, és megvizsgálni, általában milyen változásokat hoz az új szabályozás az alkotmányos és kormányza­ti rendszerben. A közjogi berendezkedés persze lényegét tekintve nem alakul át, ám bizonyos fontos intézményi változások történtek. A rendszerváltás „forgatókönyvének” ered­ményeként létrejött magyar parlamentarizmus több fontos sajátosságot mutatott, amelyek az akkori politikai szituációt, a szereplők egymással szembeni bizalmatlanságát és az ebből követke­ző kényszerű kompromisszumot tükrözték. Ez is jól mutatja, mennyire nehéz az adott politikai kontextustól függetlenül szemlélni a végered­ményt, hiszen minden alkotmány magán viseli születése körülményeinek lenyomatát. A 89-90-es alkotmányozók (a demokratikus ellen­zék) fő törekvése volt a kormánnyal szembeni el­lensúlyok erősítése, így az Alkotmánybíróságé. Kérdés, most milyen jellegű és irányú változások történtek az alkotmányos rendszer főbb vonásai­ban. A kormány-parlament viszonyrendszerben, azaz a törvényhozás és végrehajtás egymástól való erős függetlenségében nincs lényeges el­mozdulás. Az államfő parlamentfeloszlatási jo­gának szigorú korlátozása is fennmarad, kismér­tékben bővül csak a március 31-ig el nem foga­dott költségvetés esetén (miközben a másik régi, meglehetősen irreálisnak tűnő feltétel megszű­nik). Egyéb hangsúlyeltolódások azonban van­nak az új alaptörvényben. A változások azonban nem egy irányba mu­tatnak, ezért nem állítható, hogy egy meghatáro­zott koncepció mentén történt volna a módosí­tás. Bizonyos esetekben az új alaptörvény csök­kenti a kormánnyal szembeni ellensúlyokat, míg máshol szűkíti a kormány mozgásterét. Az új alaptörvénnyel kapcsolatban a legtöbb tartalmi kritika az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését érintette. A nemzetközi összehasonlí­tásban széles hatáskörrel rendelkező testület a 89-90-es alkotmányozás egyik vívmánya, a jogál­lamiság biztosítéka. Az Országgyűlés kormány­­párti többsége tavaly novemberben egyes gazda­ságpolitikai tárgykörökben korlátozta az Alkot­mánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogosítványait, amelyek az alkotmányozás során érvényben maradtak. A hatáskörszűkítés egyér­telműen a jogállamiság elvének radikális felfogá­sától eltérő irány, ahogy az ombudsman intéz­ményét érintő változás is. A most elfogadott alaptörvény szerint csak egy ombudsman lesz, az alapvető jogok biztosa. Az ombudsman helyette­sei - akiket szintén a parlament választ majd - a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Ma­gyarországon élő nemzetiségek jogainak védel­mét látják el. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog ér­vényesülését független hatóság ellenőrzi majd, amely így a kormánynak alárendelt szerv lesz. A kormányzás szempontjából tehát bizonyos ellen­súlyok gyengülnek. A hatalommegosztás elve nevesítve bekerült az alaptörvénybe, ám ennél is fontosabb, hogy az egyes intézmények tekintetében milyen elmoz­dulás látható, és ez hogyan érinti a kormányoz­­hatóság kérdését. Az Alkotmánybíróság helyze­téről már volt szó, az államfő mint „kvázi ellen­súly” jogkörei nem változnak érdemben, de a népszavazás intézményére vonatkozó módosítá­sok csökkentik a kormány hatalmának a közvet­len demokrácia elve általi korlátozottságát. Ezen­túl csak ügydöntő népszavazásra van lehetőség, és visszaáll az érvényességi küszöb, országos né­pi kezdeményezésről pedig nincs szó a szabályo­zásban. Egy sikeres referendum esélyei tehát csökkennek, a lehetőségek pedig szűkülnek. A kormány gazdaságpolitikai autonómiájá­nak korlátját jelentő független Magyar Nemzeti Bank mellett a Költségvetési Tanácsról is rendel­kezik az új alaptörvény. A Költségvetési Tanács vétójoggal bír a központi költségvetést illetően, ami szűkíti a kormány mozgásterét, főképp a közpénzügyi fejezet adósságplafont rögzítő sza­bályai fényében. Mindkét intézményt kétharma­dos törvény szabályozza a jövőben. Az önkormányzatiság elve a helyi ügyek vite­lében az új alaptörvényben is egyértelműen meg­jelenik. Azonban bizonyos pontokon érdemi vál­tozások történtek a helyi önkormányzatok jogai­ban és kötelességeiben. Az önkormányzatok funkcionális és gazdasági önállósága továbbra is érvényesül. Azonban ezt az önállóságot egyes pontokon korlátozták, elsősorban az önkor­mányzatok gazdálkodási problémái miatt. Az egyik legfontosabb ilyen változás, hogy a jövőben az önkormányzatok pénzügyi kötelezettségválla­lásait, kölcsönfelvételét a kormány hozzájárulá­sához köti az új szabályozás, így szabva gátat az elmúlt 20 évre jellemző hitelfelvételeknek. Szoro­san ide kapcsolódik az az általános elv, miszerint az önkormányzatok továbbra is szabadon vállal­kozhatnak, de úgy, hogy az ne veszélyeztesse a kötelező feladataik ellátását. Természetesen ezt az elvet tartalommal a helyi önkormányzatokról szóló sarkalatos törvény fogja megtölteni. Néhány mondatban az erős parlamentről: a 89-90-es alkotmányozás egyik fő vonása volt a törvényhozás erősítése a végrehajtó hatalommal szemben, amely jórészt a kisebbségi vétó révén valósult meg. A parlament és a parlamenti ellen­zék súlya továbbra is jelentős, hiszen a kéthar­mados törvények száma magas marad, a kéthar­maddal választott állami tisztségviselők köre pedig bővül. Az Alkotmánybíróság elnökét is az Országgyűlés választja a jövőben. Kétharmados felhatalmazás hiányában az ellenzékkel kell együttműködnie a kormánytöbbségnek, ami ko­rábban nagymértékben akadályozta fontos kér­dések szabályozását, így a későbbiekben sem tudnak majd a döntéshozók rugalmasan reagálni az esetlegesen felmerülő gyakorlati problémákra, ha nem jön létre konszenzus a szemben álló felek között. Összességében tehát elmondható, hogy a mostani alkotmányozók a 89-90-es alkotmány­reform egyes jellemző irányain módosítva, bizo­nyos hatalmi ellensúlyokat gyengítve, de a főbb kereteket megtartva alkottak új alaptörvényt. Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján például a költségvetési fegyelem követelményét beépítve változtattak a szabályokon, de nem az alkotmá­nyos berendezkedés átalakításának szándékával, így a kormányzati rendszerrel szemben 2006- ban felmerülő aggályokra sem reagál az új alap­törvény, megmaradt a konstruktív bizalmatlan­­sági indítvány intézménye, és a parlamentet sem lehet sokkal könnyebben feloszlatni. A szerző elemző, Nézőpont Intézet KUDASZ FERENC RAJZA publiciszt@magyarnemzet.hu Természeti értékeink megőrzése közös felelősségünk A biológiai sokféleség fogalma a Földön élő minden élőlény sokszínűségét jelenti, ami magában foglalja az ökológiai rendszerek sokféleségét, a fajok és a gének változatos­ságát is. Ennek természetesen mi emberek is részei va­gyunk, és a mi létünk, fennmaradásunk is vitathatat­lanul a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák élet­­fenntartó rendszereinek működésétől függ. A természet számos szolgáltatást nyújt az emberi­ség számára, amely alapvető fontosságú egészségünk, életminőségünk, biztonságunk és gazdasági jólétünk szempontjából. Ennek köszönhetően van tiszta leve­gőnk, ivóvizünk, termékeny talajunk, gazdasági nö­vényeinket beporzó rovarvilágunk, táplálékunk, vala­mint üzemanyagunk, amely az energiát biztosítja az erre egyre inkább rászoruló életmódunkhoz, és van­nak gyógynövényeink, amelyek gyógyszereink alap­anyagaiként minket szolgálnak. Az ökoszisztéma­szolgáltatások azok, amelyek például a klíma szabá­lyozását végzik és az árvizek, a betegségek ellen véd­hetik az emberiséget. Vizeink minősége is e rendsze­rek egészséges működésétől függ. A talajképződés, a tápanyagkörforgás mind-mind ezeken alapul. Az egészséges lét alapja az is, hogy az ember ismerje a kö­rülötte lévő természetet. Az élővilág nagyon fontos szerepet játszik az oktatásban és a kulturális értékek megőrzésében is. A biológiai sokféleség önmagában is értéket jelent, elősegíti a társadalmi és gazdasági stabilitást. A legfrissebb felmérések sajnos továbbra is azt mu­tatják, hogy mind a gének, mind a fajok, mind az öko­szisztémák szintjén a sokféleség riasztó mértékben csökken, az emberi tevékenység következtében az élő­világ terhelése egyre inkább növekszik. Mindez súlyos ökológiai, gazdasági és társadalmi következmények­kel jár, és a Föld élővilága egyre kevésbé lesz képes ar­ra, hogy alkalmazkodjon a rohamosan változó, rom­ló környezeti feltételekhez. A tavaly elkészült, Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana című világtanulmány sze­rint az ökoszisztéma-szolgáltatások éves csökkenése körülbelül 50 milliárd euró, míg 2050-re az emberiség jólétét érintő veszteség összértéke az éves világfo­gyasztás 7 százalékával lehet egyenlő. A biológiai sok­féleség csökkenésének legfontosabb okai az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, a természeti erőfor­rások túlzott mértékű használata, a tájidegen özön­­fajok terjedése. Ezeket az aggasztó tényeket felismerve a világ or­szágai vállalták, hogy hatékony és sürgős intézkedése­ket tesznek a biológiai sokféleség csökkenésének meg­állítása érdekében. Ez a feltétele annak, hogy 2020-ig az ökoszisztémák továbbra is biztosítani tudják az alapvető szolgáltatásokat. Többek között ilyen kötelezettségvállalásokat tar­talmaz az élővilág megőrzésének következő évtizedre kidolgozott világstratégiája, amelyről Nagojában, 2010 októberében egyeztek meg a résztvevők. A kon­ferencián elfogadták a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó elő­nyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai jegyzőkönyvet is. Az Európai Uniónak példát kell mutatnia a bioló­giai sokféleség megőrzését célzó intézkedéseivel hatá­rain belül és kívül egyaránt. Ennek érdekében 2010 márciusában az EU célul tűzte ki, hogy 2020-ig meg­állítja a biológiai sokféleség csökkenését és az öko­szisztéma-szolgáltatások pusztulását az unióban, és világszinten is részt vállal a biológiai sokféleség csök­kenésének megállításában. Tekintettel arra, hogy kö­zel hat hónap telt el a nagojai konferencia óta, itt az ideje, hogy megtegyük az első lépéseket, és megvalósít­suk a vállalásokat. A kihívás, a felelősség mindany­­nyiunké, ezért kötelességünk, hogy világszinten is részt vegyünk ezekben a folyamatokban. Az EU hamarosan elkészülő, új biológiaisokféle­­ség-megőrzési stratégiája páratlan lehetőséget biztosít számunkra a globális célok megvalósításában. Konk­rét, megvalósítható és költséghatékony intézkedéseket kell bevezetni az EU-ban és tagállamaiban minden fontos szereplő és ágazat bevonásával. A biológiai sokféleség védelmét mint közös célt meg kell erősíteni a kapcsolódó ágazatok stratégiáinak végrehajtásá­ban, továbbá be kell építeni a politikai és gazdasági döntésekbe. A folyamatban lévő uniós ágazati refor­mok kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a külön­böző területek célkitűzéseit és a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos politikai döntéseket össze­hangoljuk. A fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen a bio­lógiai sokféleség megőrzése is. A napjainkban ta­pasztalható globális környezeti és gazdasági válság­ban határozott lépésekre van szükség, a gazdasági tevékenységek, termelési és fogyasztási szokások olyan átalakítására, amivel elérhetjük, hogy kevésbé károsítsuk környezetünket. A fent idézett világtanul­mány is rámutatott, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásának költsé­gei alacsonyabbak, mint a pusztulásuk következté­ben keletkezett költségek. A fenntartható, hatékony és környezetbarát gazdaság alapja az áruk és szol­gáltatások igazságos és méltányos elosztása és a kör­nyezetre nézve nem fenntartható fogyasztási szoká­sok, káros ösztönzők visszaszorítása. Ehhez csökken­teni kell „ökológiai lábnyomunkat”, vagyis annak a földnek és víznek a mennyiségét, ami önmagunk fenntartásához és az általunk megtermelt hulladék elnyeléséhez szükséges. Az Európában dolgozók mintegy 2,6 százaléka vé­gez olyan foglakozást, amely közvetlenül a természeti értékeken alapul, emellett az összes európai munka­helyek mintegy 16,6 százaléka közvetve kapcsolódik természeti értékeinkhez. A globális üzleti lehetőségek­ből származó biológiai sokféleséghez kapcsolódó be­ruházások 2­6 ezermilliárd dolláros hasznot jelent­hetnek 2050-ig. A biológiai sokféleség tehát hozzájá­rul a munkahelyteremtéshez és az üzleti lehetősé­gekhez is, amely hosszú távú gazdasági előnyöket je­lenthet. A fentieket összegezve, erőfeszítéseket kell tennünk az élővilág védelme terén, a fenntartható gazdaság és biztonságunk megteremtése érdekében. Természeti erőforrásaink megőrzése közös felelősségünk. (Tizennégy EU-tagország környezetvédelemért felelős minisztere ebben a cikkben hívja fel a figyel­met a biológiai sokféleség fontosságára. Néhány nappal az Európai Unió tízéves átfogó biodiverzitási stratégiájának várható megjelenése előtt ezen orszá­gok vezető napilapjaiban megjelenik a felhívás.­ Paul Magnette és Jake Schauvliege, Belgium Nona Karadjova, Bulgária Demetris Eliades, Ciprus Karen Ellemann, Dánia Caroline Spelman, Egyesült Királyság Nathalie Kosciusko-Morizet, Franciaország Tina Birbili, Görögország Fazekas Sándor, Magyarország Norbert Röttgen, Németország Mario de Marco, Márta Stefánia Prestigiacomo, Olaszország Borbély László, Románia Rosa Aguilar Rivero, Spanyolország Andreas Carlgren, Svédország Prof. dr. Roko Zarnic, Szlovénia

Next