Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)

2011-05-16 / 133. szám

8Magyar Nemzet - Külföld Rovatvezető: Stier Gábor 2011. május 16., hétfő Kairói összecsapások Kairó: Keresztények és muzulmá­nok újra összecsaptak tegnap­ra virradóra Kairóban: leg­alább 78 sebesült került kór­házba. A kopt keresztény egy­ház vezetői felszólították hívei­ket, hogy fejezzék be egy hete tartó ülősztrájkjukat. A tiltako­zásnak az a célja, hogy felhív­ják a figyelmet a keresztények helyzetére, miután az utóbbi hetekben többször is muzul­mán fundamentalisták cél­pontjává váltak. (MTI) Igen az eutanáziára Zürich. A svájci Zürich kanton teg­nap népszavazáson elutasította az eutanázia betiltását vagy korlátozását. Nem kapott többséget sem az eutanázia ál­talános betiltása, sem az, hogy azt csak a kanton lakóinak en­gedélyezzék. A referendum kezdeményezői a „halálturiz­musnak” akartak véget vetni, hiszen sok külföldi érkezik Svájcba meghalni az eutanázia szabályozása miatt. (MTI) Hazánkat dicsérték Varsó. Gratulált az EU magyar el­nökségének eredményeihez, és az egymást követő magyar és lengyel elnökség különös jelen­tőségét hangsúlyozta szomba­ton a lengyelországi Wola Choj­atában Jerzy Buzek. Az Európai Parlament elnöke kü­lön említette a Balti-tengertől az Adriáig húzódó energetikai híd fontosságát, illetve azt a munkát, amelyet hazánk Hor­vátország EU-csatlakozása ér­dekében fejt ki. (MTI) Fehérorosz szigor Minszk. Öt év letöltendő börtön­­büntetésre ítélték szombaton Andrej Szannyikov fehérorosz ellenzéki vezetőt, volt elnökje­löltet, amiért „tömeges zavar­gásokat” szított Alekszandr Lukasenko elnök újjáválasztá­­sa elleni tiltakozásul. Washing­ton elítélte a döntést. (MTI) Őrizetbe vették az IMF vezérét Egy korábbi szexügy már megtépázta Strauss-Kahn tekintélyét • Menekülni próbált New Yorkból Folytatás az 1. oldalról­­ Az MTI jelentése szerint Domi­nique Strauss-Kahn előbb berán­gatta a szobalányt a hálószobába, de ott még sikerült elhárítani kö­zeledését. Ezután a fürdőszobába vonszolta, ahol orális szexre kényszerítette és közben megpró­bálta alsóneműjét leszedni. A nő­nek végül sikerült kimenekülnie és a történtekről tájékoztatta kol­légáit. Ők hívták a rendőrséget, amely azonnal cselekedett. A ki­sebb sérüléseket szenvedett szo­balányt a Roosevelt kórházba szállították, ahol a sürgősségi osz­tályon látták el. A rendőrség már nem találta meg Strauss-Kahnt a lakosztályban. Azt feltételezte, hogy menekülni próbál, mert a mobiltelefonját és több más sze­mélyes tárgyát is hátrahagyta szo­bájában, tehát sietősen távozott. Rövid idő alatt kiderítették, hogy a Kennedy repülőtérre távozott és egy Párizsba tartó járat indulására vár. Benjamin Brafman, Strauss- Kahn egyik ügyvédje közölte, hogy ügyfele ártatlannak vallja magát. Az IMF vezetője tegnap Berlinben találkozott volna An­gela Merkel német kancellárral, ma pedig részt vett volna az Euró­pai Unió pénzügyminiszteri taná­csának ülésén. Egy német kor­mányforrás közölte, hogy a talál­kozó elmarad. A 62 éves Strauss-Kahn 1977- ben lett a francia Szocialista Párt tagja, 1997-99 között gazdasági és pénzügyminiszter volt. 2007 no­vembere óta tölti be a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói poszt­ját, s helyzetét három évvel ezelőtt már megingatta egy szexügy. Az IMF-főnök ellen hatalmi vissza­élés gyanújával vizsgálat indult egy magyar beosztottjával folyta­tott szerelmi viszonya miatt. Ak­kor az IMF közleményt adott ki, amely szerint az igazgatótanács helytelenítette, súlyos tévedésnek nevezte Strauss-Kahn rövid há­­zasságtörő viszonyát, amelyet az IMF-vezető Nagy Piroska magyar közgazdásznő­vel, a valutaalap af­rikai részlegének egykori magas beosztású tisztviselőjével folyta­tott. Strauss-Kahn nyilvánosan bocsánatot kért az ügy miatt az IMF-alkalmazottaktól és felesé­gétől is. A Nemzetközi Valutaalap teg­nap közleményt adott ki, misze­rint Strauss-Kahn őrizetbe vétele ellenére zavartalan a valutaalap működése. Máris megindultak a sajtóban a találgatások, hogy Gor­don Brown volt brit miniszterel­nök léphet hamarosan Strauss- Kahn helyére. VILLÁMCSAPÁS A SZOCIALIS­TÁKRA. Teljesen megdöbbentet­te Martine Aubryt, a francia szocia­lista párt vezetőjét Dominique Strauss-Kahn letartóztatásának hí­re. A Nemzetközi Valutaalap jelen­legi vezérigazgatóját Nicolas Sar­kozy francia államfő legesélyesebb kihívójaként tartották számon, aki a szocialisták színeiben indult volna, noha sem ő, sem Sarkozy nem je­lentette be hivatalosan, hogy indul a jövő évi elnökválasztáson. Min­den közvélemény-kutatás azt mu­tatta eddig, hogy Strauss-Kahn le­győzi az egyre népszerűtlenebb Sarkozyt A politikusi reagálások azonban aligha hagynak kétséget az elismert gazdasági szakember politikai jövőjét illetően. - Rendkí­vül óvatosnak kell lennünk az elemzésekben, a kommentárok­ban és a következményeket ille­tően -jelentette ki Francois Barain kormányszóvivő. Hozzátette, hogy a francia kormány tiszteletben tart két egyszerű elvet, az egyik az ár­tatlanság vélelme, a másik pedig az, hogy az amerikai hatóságok sa­ját jogrendszerük részében lefoly­tathatják az igazságügyi eljárást A jobboldalon kijelentették, hogy ez­zel Strauss-Kahn kiesett az elnökvá­lasztási versenyből. Bernard Debré, a kormányzó Népi Mozgalom Uni­ójának képviselője Franciaországra nézve nagyon megalázónak minő­sítette az ügyet Strauss-Kahn pe­dig szerinte gyanús egyén, és tel­jes mértékben rossz hírbe kevere­dett Marine Le Pen, a szélsőjobb­­oldali Nemzeti Front vezetője ki­jelentette, hogy az IMF vezetője végleg lejáratta magát A francia elnökválasztás időpontját egyéb­ként épp a napokban hirdették ki, az első forduló 2012. április 22-én lesz (MN) Dominique Strauss-Kahn feleségével, Anne Sinclannel egy Párizsban készült fotón FOTÓ: afp Amerikai botrány II Kottász Zoltán________________________________­ aul Wolfowitz a Világbank éléről „önként” távo­zott 2007 májusában, valójában lemondásra kényszerült, miután a Fehér Ház is feladta az elnököt támogató pozícióját. Az iraki háború fő ideológusa, egykori amerikai védelmi miniszterhelyettes azután mondott le, hogy a Világbanknál készült belső vizsgá­lat kiderítette: Wolfowitz pozícióját felhasználva köz­benjárt élettársa előmenetele és fizetésemelése ügyé­ben a banknál. Az ügyet vizsgáló belső bizottság elma­rasztalta Wolfowitzot, megállapítván: egyértelmű ösz­szeférhetetlenség áll fenn az ügyben, az elnök megsér­tette a bank etikai normáit. A Világbank igazgatótaná­csa meghallgatta az elnököt, aki azt igyekezett bizonyí­tani, hogy kinevezését követően az etikai bizottság út­mutatásai alapján intézte a partnerével kapcsolatos ügyeket, akit áthelyeztek a külügyminisztérium egyik alapítványához. Itt azonban továbbra is a Világbank­ból kapta a fizetését, amely Condoleezza Rice külügy­miniszterét is meghaladta. A lemondás előtt azzal nyitt meg az út, hogy a Fe­hér Ház meghátrált az európai érvekkel szemben. A bank európai részvényesei, akik kinevezése óta ellen­érzéssel figyelték a világszerte népszerűtlen Wolfowitz tevékenységét, az ügy nyilvánosságra kerülése után minden követ megmozgattak eltávolításáért.­­ EGY HÉT EURÓPÁBAN Szakadás előtt az EU? M Lóránt KÁrol­y________________________________________________ A­ z elmúlt héten két olyan ügy is reflektorfénybe került, amely meg­kérdőjelezi az európai egységesülési folyamat előrehaladását, sőt a visszafordulás rémét vetíti előre. Az EU-belügyminiszterek nemrég arról egyezkedtek, hogy a schengeni egyezmény részében megszüntetett bel­ső határellenőrzést bizonyos esetekben vissza lehessen állítani. Ugyan­ekkor Ferdinand Fichtner, a Német Tudományos Intézet egyik közgaz­dásza és az Európai Központi Bank egy korábbi tisztségviselője felvetet­te, hogy talán jobb lenne hagyni, hogy Görögország csődbe menjen, mert az kevesebbe kerülne, mint a csőd évről évre történő elhalasztása. Mindkét felvetés alapjaiban kérdőjelezi meg az eddig elért integráció fenntarthatóságát, és még inkább megkérdőjelezi a jövőbeli egységesü­lési folyamat folytatódását. Az egységes Európa megálmodói elgondolá­saik kialakításakor az ötvenes-hatvanas évek Nyugat-Európájával, an­nak kulturális hagyatékaival, emberi mentalitásával számoltak. Akkor fel sem merült, hogy Európa az észak-afrikai tömeges bevándorlás cél­pontja lehet, a „vendégmunkások” épp hogy elkezdték ingázásukat Né­metország és az anyaország között. Fel sem merült, hogy egy évszázad távlatában Németországból esetleg iszlám köztársaság válhat. Most, hogy az unió legdélebbi államait elárasztó észak-afrikai mene­kültáradat feltarthatatlannak látszik, és jelentős nézeteltérést eredmé­nyez Franciaország és Olaszország között, a belső határok kérdése újból napirendre került. Mindkét ország az Európai Bizottsághoz fordult, hogy könnyítse meg az országhatárok ellenőrzésének visszaállítását. A belügyekért felelős biztos, Cecilia Malmström bevallotta, hogy számos ország, közöttük Németország, Ausztria, Csehország határozottan ellen­zi, hogy a határellenőrzés ügye kizárólag a bizottságra tartozzon, vagyis, hogy nemzeti hatáskörből uniós hatáskörbe kerüljön át. Úgy tűnik, a schengeni egyezmény nem bírja el az első jelentősebb szakítópróbát. Hasonló a helyzet a görög államcsőd esetében. A német közgazdász által javasolt megoldás, vagyis hogy Görögországot hagyni kell csődbe menni, alapvetően kérdőjelezné meg magának az euróövezetnek a mű­ködőképességét, amit az unió pénzügyi vezetői hevesen elleneznek. Ugyanakkor a közgazdászok előtt világos, hogy ennyire különböző ver­senyképességű országokkal egy közös valutaövezet nem működhet. Kö­zös valutát csak abban az esetben lehetne tartósan működtetni, ha ezek az országok egy egységes államot alkotnának, vagyis a németek mozgo­­lódás nélkül finanszíroznák a görög és más országok külső adósságát. Palesztinokat lőttek le az izraeliek HÍRÖSSZEFOGLALÓ I­zraeli katonák tüzet nyitottak tegnap arra a több tucat palesz­tin menekültre, akik Szíriából ille­gálisan bejutottak az Izrael által megszállva tartott Golán-fenn­­síkra, és lelőttek négyet közülük. A menekültek azért hatoltak át az iz­raeli határon, mert a palesztinok ezekben a napokban emlékeznek földjeik hatvanhárom évvel ez­előtti elvesztésére, a nakbára (ka­tasztrófa). Az izraeli ellenőrzés alatt lévő Madzsdal Samsz falu polgármestere elmondta: 40-50 tüntető érkezett a településre a ha­táron át. Az izraeliek további négy tün­tetőt lelőttek abban a demonstrá­cióban, amelyet palesztin mene­kültek tartottak Libanonban, az izraeli határ közvetlen közelében. A Reuters tudósítója a libanoni helyszínen filmre vett három holt­testet, és látott két másik mozdu­latlan embert is. Az izraeli hadse­reg szóvivője elismerte, hogy a ha­táron szolgálatot teljesítő katonák tüzet nyitottak tüntető libanoniak nagy tömegére, amely megközelí­tette a határkerítést, és megron­gálta azt. A palesztinok tüntetéseket ren­deztek Kelet-Jeruzsálemben, Cisz­­jordániában, a Gázai övezetben és libanoni, szíriai menekülttábora­ikban, összesen tizenketten haltak meg az összecsapásokban. kuspol@magyarnemzet.hu Megtört brit koalíció A lakosság a liberálisokat okolja a megszorításokért A napokban ünnepelte első „házassági évfordulóját” a brit koalíciós kormány. Az évfor­duló előtt hat nappal tartott önkormányzati választások és a velük egy időben történt népszavazás eredménye nem sok örömet okozott a koalíció gyengébb partnerének. G Jyttschky I.Aszló (London)____ M­íg a konzervatívok még sa­ját meglepetésükre is elsöp­rő győzelmet arattak Anglia és Wales vidéki önkormányzataiban, addig a liberális demokraták csú­fos vereséget szenvedtek. Ez ön­magában is megalázó volt szá­mukra, mert önkormányzati vá­lasztásokon rendszerint jó ered­ményeket érnek el, de ezúttal a ve­reséget az is súlyosbította, hogy az egész országban megrendezett népszavazás is katasztrofálisnak bizonyult számukra. A liberális demokraták állandóan azt han­goztatták, hogy a „minden a győz­tesé” választási rendszer igazság­talan, és arányos népképviseleti rendszert követeltek. Ezért kötöt­ték a koalícióban való részvételü­ket ahhoz a feltételhez, hogy nép­szavazás döntse el, marad-e min­den a régiben, vagy bevezetik az arányos népképviseletet jobban megközelítő „alternatív szavazati” rendszert. Ebben a szavazók rang­sorolhatják a jelölteket, és a legyő­zöttekre adott szavazatok megosz­lanak a vezető jelöltek között, amíg az első meg nem haladja az ötven százalékot. A szavazók csaknem hetven százaléka a régi rendszer mellett döntött. A szavazást heves kampány­hadjárat előzte meg, amelynek so­rán a két koalíciós partner kö­nyörtelenül belegázolt egymásba, míg a Munkáspárt teljesen meg­oszlott az alternatív szavazás kér­désében. Konzervatívok és liberá­lisok lefasisztázták egymást, ami nem sokat használt a kormány­­koalíció egységének. Nick Clegg miniszterelnök-helyettes, a Libe­rális Demokrata Párt vezetője a szavazás előtti hetekben „első szá­mú közellenség” lett a konzervatí­vok számára, az elvesztett szava­zás után pedig mindenért őt okol­ták csalódott párthívei. A nagy kérdés most az, hogy mennyit ártott a koalíciónak a dü­hös hangvételű kampány, és mennyit ártott Cleggnek az, hogy - sokak szerint - lemondott párt­ja elveiről a kormányban való részvételért anélkül, hogy az áhí­tott jutalmat, az arányos népkép­viseletet megkapta volna. Egyes munkáspárti és liberális politiku­sok szerint Nick Clegg csak azt ér­te el, hogy a kormány minden si­kerét a konzervatívoknak, minden fájdalmas intézkedését a gyen­gébb társnak tulajdonítják. Clegg és minisztereinek válasza az, hogy bár pártpolitikai szempontból elő­nyösebb lett volna számukra, ha a konzervatívok gyenge kormányt alakítanak, amelyet egy-két év után meg lehet buktatni, de a két­ségbeesett pénzügyi helyzetbe ju­tott ország érdekei erős, cselekvő­­képes kormányt kívántak. Ezt nem érhették volna el a népszerűt­len, legyőzött Munkáspárttal szö­vetségben. Kérdés, hogy a koalí­ciós kormány könyörtelenül szi­gorú gazdaságpolitikájától szen­vedő szavazók elfogadják-e ezt a magyarázatot. A jelek eddig arra mutatnak, hogy bár csaknem mindenki indokoltnak látja a megszorításokat, mindenki azt szeretné, ha valaki másnak a bőré­re takarékoskodna a kormány. Nick Clegg

Next