Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)
2011-05-09 / 126. szám
Szerkesztette: Makrai SonjaNapos oldal 2011. május 9., hétfő Tavaszi pálinkák és szilvagányok A VI. Budapesti pálinkafesztivál a Károly körút felújítása miatt az idén a budai Várba költözött. Májusi napsütésben, itt feledett áprilisi szélben sokat látott kövek között csütörtöktől vasárnapig kóstoltunk számos gyönyörű tételt huszonöt pálinkaház több száz pálinkájából. Mindenből csak egy-két centet, mint a nagyok, vizet viszont bőséggel, s lepényből, hurkából is felnőttadagot vettünk magunkhoz. Hiszen kóstolni jöttünk. BERBENCE – Varga Klára________________ Lehetett volna csupán egy a sok jó innivaló közül az idei budapesti pálinkafesztivál lerendelt szilvapálinkája, amelyet tíz pálinkaház italaiból kóstoltak össze Békési Zoltán és Panyik Gáborné professzorok vezetésével, de ez a sokszólamú, mégis könnyed, parfümös-virágos tavaszi (bár ötvenfokos!) ital mérföldkő lett azon az úton, amelyen a pálinka megtalálhatja a helyét ünnepi és mindennapi szokásainkban. Mert azon muszáj elgondolkodnunk, hogy a szakma legtekintélyesebbjei miért tarthatták fontosnak, hogy alkalmazkodó, nyitott, sokfunkciós italt készítsenek, s ne olyat, amely harsány, egyéni karakterével kijelöli, milyen étel előzheti meg vagy következhet utána. Mi ezt Az év pálinkáját még étel mellé is iszogattuk, amikor a Szilvagányok sátránál jártunk, ahol Takács Lajos (Olimpia étterem), Bernáth Dániel (U26), Kerekes Sándor (volt Gold bisztró, a most nyíló Almárium bisztró), Péter Anna (Malackaraj) szilvás ételeket sütött-főzött, mivelhogy az idei pálinkafesztivál gyümölcse a szilva lett. Kacsamájas, aszalt szilvás rétes, grízes derelyébe burkolt vaddisznóragu szilvafénnyel, aszalt szilvás kacsakolbász fehérbab-főzelékkel - többek közt ilyen remekek szerepeltek az étlapon. Mi blooddogot, vagyis véres hurkás kenyérszendvicset kóstoltunk szilvamustárral meg lapos, élesztő nélküli lepényt sült malaccal, édesköményes szilvasalátával. Nem volt panaszunk, tiszta, kifejező, lekerekített ízeket kaptunk, és bár mennyiséget ettünk, egyik fogás sem viselte meg a gyomrunkat, és közben megtudtuk azt is, hogy az általunk falatozott malac úgy sült, ahogy az Mátyás király korában volt szokás. Kerekes Sándor főleg ott nyomta meg a hangsúlyt, amikor azt mondta: a csonton sütötték meg a régiek a húst. (Párolás után, egészben.) Bólogattunk rá, hiszen Krúdy is azt írja, hogy a csont közelében lévő hús a legfinomabb, kár lenne a tányéron hagyni. (Kár lenne kicsontozni nyersen, ahogy azt ma egyesek a csirkecombokkal teszik.) A szilva ünneplése jegyében temérdek pompásabbnál pompásabb szilvapálinka kínálgatta magát a huszonöt kiállító pálinkafőzde fesztiválkuckóiban. A Brill pálinkasort állított hadrendbe besztercei szilvával, Stanley-vel, muskotályos szilvával. Mi azért párlatkollekciójuk új darabjait, a sárgarépapárlatot és a céklát is megkóstoltuk, miután a medvehagyma- és a spárgapárlatot már korábban megkedveltük. A Rézangyal ötvenöt fokos szilvapálinkájával a Zila cukrászat aszaltszilva-krémes süteményének a kellős közepén találkoztunk pálinkába ájult szilvaszeletkéket harapva. Beszterceiszilva-pálinkából sosem elég. A keszthelyi Bezericsék tétele nyers és bátor, azt írnám: rock and roll, ha most lennének az ötvenes vagy a hetvenes évek. A pálinkák mellé jó híreket is hallunk: a Spiritus Primus például a fesztivál napjaiban nyitotta meg a Várfok Galéria Pálinkakultúrházat. Azt is hallani, hogy akad gyümölcstermesztő, aki már kifejezetten azért telepít gyümölcsöst, hogy a termést a pálinkásoknak adja el, akikkel évekre előre leszerződik. Megtudom végre azt is, hogy némely ágyaspálinkának mitől van rágógumiíze. Állítólag a kéntől, ami az ágyazáshoz használt gyümölcsbe kerülhetett. Míg a legtestesebb, legnyersebb, legkisüstibb szilvapálinkát kóstolgatjuk, valaki éppen itt, a Spiritus Primus kuckójánál akar valami édeset inni. És ez nem vicc. Igaz, hogy nem is tájékozottság. Mert ha mondjuk egy panyolai Aranyalmára kapna rá vagy Mártonék ünnepi mézeseire vagy a Zsindelyesnél, a Brillnél, és körülbelül bárhol máshol próbálkozik... De már le is intettem magam. Mert talán a sors ilyen, talán most fog valami szárazat, szikárat, atavisztikusan nyerset inni először életében, mondjuk egy szép, holdfényű Dereszla aszútörkölyt, ami itt a „legédesebb”. És ízleni fog neki. A besztercei szilvától a spárgapárlatig tartott a kóstolósor fotó: székelyhídi Balázs ■■HMM Máramarosi emlékturizmus Összefognak Észak-Erdély kultúrtörténeti nevezetességei Közösen kívánja megmutatni magát a nagyvilágnak a jövőben három észak-erdélyi település, amely jelentős helyet foglal el ugyan a magyar művelődéstörténetben, ellenben kevésbé került be a kultúrturizmus vérkeringésébe. A máramarosi Kohón, Misztótfalun és Szinérváralján található emlékhelyek összefüggő emlékturisztikai rendszer részeként csábítanák magukhoz az erdélyi és magyarországi látogatókat. EMLÉKHELY Amikor az anyaországi polgár úgy dönt, hogy a horvát tengerpart vagy az osztrák síparadicsomok helyett inkább a történelmi Magyarország valamelyik magyarlakta vidékén tölti pihenőszabadságát, Erdély esetében a legtöbben a Székelyföldet választják úti célként. Holott a festői környezetéről is nevezetes tömbmagyar régión kívül megannyi olyan vidék is megérne egy többnapos felfedezőutat, ahol a szemet gyönyörködtető tájak mellett a magyar kultúrtörténethez tartozó emlékhelyek egész tárházával találkozhat a látogató. Ilyen például az Erdély északi részén fekvő Máramaros, amelynek néveredetét az itt élő magyarok előszeretettel származtatják Árpád fejedelemtől, aki a Vereckei-hágón az új hazába érve, a Tiszát megpillantva az anekdota szerint azt kérdezte vezéreitől: ez itt már a Maros? Hogy a honfoglalók beszélgetése valóban elhangzott volna, természetesen nem tudhatjuk, az viszont tény: a magyarság számaránya tekintetében a jelenleg szórványnak számító régió minden csücske tartogat olyan helyet, amely kitörölhetetlenül beleírta magát irodalom- és művelődéstörténetünk nagykönyvébe. Ilyen például a Máramaros nyugati felén fekvő Koltó, Misztótfalu és Szinérváralja, amelyek történelmi nevezetességei vitán felül kiérdemelték, hogy bekerüljenek a magyar kormány által nemrég útjára indított, az anyaországi diákok határon túli tanulmányútját ösztönző és finanszírozó Határtalanul program úti céljai közé. Közülük a legismertebb a megyeszékhelytől, Nagybányától nyolc kilométerre fekvő Koltó, amelyet elsősorban Petőfinek és Szendrey Júliának a Teleki-kastélyban töltött mézeshetei tettek híressé. A költő ugyanis gróf Teleki Sándor ezredes, emlékíró vendégeként időzött az impozáns vadászkastélyban, többek közt itt írta a Szeptember végén című költeményét 1847- ben. Az enyhe többségben magyarok lakta községnek sikerült turisztikai központtá küzdenie magát: a kastélyban működő Teleki-Petőfi Múzeum a „vad gróf” és a forradalmár költő életébe nyújt bepillantást, kertjében található Petőfi és hitvese egész alakos szobra. Ugyancsak irodalomtörténeti „mérföldkőnek” számít a költő egykori somfája is, amely alatt megannyi verset írt - végrendelete alapján ide temették Teleki grófot, és amelyet egy vihar 1997-ben kidöntött ugyan, törzse azonban nemrég ismét kihajtott. Kiemelt emlékhelyet tartogat a Nagybányához ugyancsak közel, tizenegy kilométerre, ám nyugatra fekvő Misztótfalu. Kis Miklós (1650-1702) nyomdász, tudós, művelődéspolitikus és író szülővárosa. Ő adta ki 1685-ben saját metszésű betűivel és saját költségén az azóta Aranyos Bibliának nevezett Szentírást. A kisvárosi református templom melletti régi lelkészlakban 1992-ben jól szervezett emlékházat alakítottak ki, amelynek fő értékei az európai nyomdászat fejlődését és Kis Miklós tevékenységét illusztrálják. Kevésbé vonult be a köztudatba a megyeszékhelytől 26 kilométerre északnyugatra található Szinérváralja, valamint nagy szülöttje, Sylvester János emléke. Holott a humanista tudós, bibliafordító (kevésbé ismert nevén Erdősi Sylvester, 1504-1551) az első magyar nyelvtan, a Grammatica Hungarolatina szerzője, de ő készítette el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást is, nem utolsósorban pedig a magyar esszéirodalom megteremtőjének számít. Már akkor írt esszét, mielőtt Montaigne kitalálta volna a műfajt. Szintén Szinérváralján látta meg a napvilágot Zágonyi Károly 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezrede se, a springfieldi csata hőse. Syl vesterrel ellentétben azonban szülővárosában nincs még emlékháza. Ennek a három magyarlakta településnek a sorsát szívükön viselő értelmiségiek a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom kezdeményezésére nemrég elhatározták, hogy a régió három emlékhelyét egyetlen összefüggő emlékturisztikai rendszerként próbálják az idegenforgalom vérkeringésébe kötni. Ebben a felállásban ugyanis - ha elkészülne egy közös idegenvezetőkalauz is - sokkal több magyarországi és erdélyi turistát lehetne idecsábítani. Varga Károly kohói református esperestől megtudtuk, a Teleki-kastély kertjében szoborparkot terveznek, ahol az idén őszszel a Liszt-évre tekintettel a nagy zeneszerzőnek állítanak mellszobrot (a magyarországi Dinnyés László alkotását), idővel pedig Teleki gróf közvetlen barátainak - például Jókainak, Garibaldinak vagy Victor Hugónak - a bronzmásai kerülnének a panteonba. Ezzel egy időben a helyi kastélymúzeumban nászutasoknak szánt lakosztályt kívánnak kialakítani, olyat, amely felidézi Petőfi korának hangulatát - mint például a kohói kastélyban kiállított rózsafaágy, a költő és Szendrey Júlia nyoszolyája. Petőfi Sándor és hitvese, Szendrey Júlia mézesheteiket töltötték a költői kastélyban fotó: farkas emőr napos oldal@magyarnemzet.hu Csillagösvényen bolyongani Labirintusokkal gazdagodik az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban két és fél hektáron terül el Magyarország és egyben Közép-Európa legnagyobb útvesztője, a Csillagösvény. A május 17-én megnyíló történelmi labirintus méretéhez foghatót legközelebb Hollandiában találhat az utazó. HONFOGLALÓ fizether Tamás_______________ Gergely Gábor egy filmből merítette az ötletet, hogy saját labirintust épít. Néhány éve jutott el Adrian Fisher angol útvesztőépítőhöz, aki magyar viszonylatban horribilis összegért vállalta volna a magyar labirintus megtervezését, ám tanácsokkal ellátta az agilis fiatalembert. Gergely Gábor ezután hozzáfogott a pénz megszerzéséhez, pályázati úton nyert hatvanmillió forintot az uniótól és a magyar államtól. Immár pénzzel és útmutatással felvértezve kopogott be a szentesi Hajdankert Kft.-hez, ahol ötleteit Konyári Hajnalka és Sárréti Dániel egészítette ki és valósította meg. A parkot a Tejút ősi magyar nevére, Csillagösvényre keresztelték, amelynek kéthektáros területén két útvesztőben is bolyonghatnak majd az idelátogató vendégek. Az egyik, csaknem négy kilométeres labirintust fagyaiból „építették”, a több ezer csemetét két méter magasra és egy méter szélesre növesztik majd, ma azonban még átlátni fölöttük. Az útvesztő területének egyik felén a csodaszarvas alakját veszi fel a fagyallal. - Keresni fogjuk, de nem találjuk, ahogy őseink sem találták, mégis elvezette őket a Kárpát-medencébe. Ám ahogy ők tudták, mi is tudni fogjuk: itt van - vélekedik a több tíz méteres magasságból kivehető csodaszarvas formáról Gergely Gábor. A másik, fűzfavesszőből készült útvesztő egy Kunszentmártonban fellelt honfoglalás kori övcsatot mintáz. A több mint egy kilométer hosszú, ide-oda tekergő sövényt Tisza-parti füzek ágaiból fonták marosvásárhelyi fiatalok. Az anyagválasztás egyben utalás Ópusztaszer régi, 1974-ig használt nevére, a Sövényházára is. S hogy miként közlekedhetünk az útvesztőkben? Hazánk történelmének, valamint a közeli Kiskunsági Nemzeti Park állat- és növényvilágának ismerete segíthet célba érni a labirintusban. Egy-egy elágazásnál táblát találnak az útkeresők, rajta például a kérdéssel, hogy ki volt Magyarország királya a Fesztykörkép elkészültének idején, vagy melyik bogár tápláléka a levéltetű. A jó válasz felé mutató nyílt követve juthat el a látogató a célig. Az élményparkban a két útvesztő mellett a gyerekek számháborúzhatnak is, vagy kisméretű logikai labirintusokkal múlathatják az időt. ősi motívumokat formálnak a fagyar- és fűzfalabirintusok