Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)
2011-10-24 / 292. szám
M Nagy történelmi diadal és vereség A City az Old Traffordon rúgott fél tucatot a Unitednek a manchesteri derbin, Sir Alex Ferguson karrierjének mélypontján anapság már inkább iróniaként hathat, ha úgy fogalmazunk, hogy a múlt hét végén két városi derbit is rendeztek az európai labdarúgásban: szombaton a Ferencváros-Újpest, vasárnap a Manchester United-Manchester City összecsapást. Pedig hajdan a pesti belharcnak legalább akkora rangja volt, mint az utóbbi években felértékelődött manchesterinek, arról nem is beszélve, hogy az első osztályú bajnoki találkozókat tekintve az egész kontinensen csak a Celtic-Rangers rivalizálás hozott több csatát a mi „Fradi-Dózsánknál”. Amivel - legalábbis a számokat tekintve - Angliából csupán a Liverpool-Everton parti említhető egy lapon. Minőségben azonban mostantól Manchesteré a vezető szerep, és a tegnapi 6-1-es Citydiadal több tekintetben is történelmiként minősíthető. Még az sem kizárt, hogy a huszadik század legkiemelkedőbb városi rangadóját Budapesten játszották. Úgy ám, az Üllői úton, bár nem a közelmúltban, és nem is a Ferencváros az Újpesttel. Hanem a Honvéd az akkoriban Vörös Lobogó kommunista kóddal ellátott MTK- val, 1955-ben. Január 9-én, pénteken délelőtt 11 órakor, több szempontból is lehetetlen időpontban, mégis „egész jó kis meccs” kerekedett a dologból. A Honvéd 9-7-re nyert, itt Puskás (4), Kocsis (3) és Tichy (2), ott Hidegkuti (4), Sándor (2) és Kárász jegyezték a gólokat. Ennél bizony nehéz jobbat mondani. Többet azonban lehet, és a legtöbbet Glasgow-ban, hiszen a Celtic és a Rangers eddig 396 alkalommal nézett farkasszemet egymással. Elképesztő szám, csakúgy, mint a 301 bajnoki összecsapás (mindkét mérleg szolid Rangers-előnyt mutat), de több okkal magyarázható. A skót bajnokságot első ízben az 1890-91- es szezonban írták ki, a két sztárklub természetesen egyszer sem esett ki az élvonalból, ráadásul az 1976-os átszervezés óta idényenként négy derbit rendeznek. Az ellentéteket mindez már önmagában a végletekig érezhetné, ám a gyökerek messze túlnyúlnak a sporton. Száz éve a rangadó felért egy kisebb vallásháborúval a katolikus zöld-fehérek és a protestáns kékek között, emellett a Rangers hívei az őshonos skótokból, a Celticél inkább az ír bevándorlókból verbuválódnak. Mindezek ismeretében nem csoda, ha a bűnügyi statisztikák szerint az Old Firm - ez a derbi közkeletű elnevezése, de hogy miért, nem tudni pontosan - hétvégéjén az átlag kilencszeresére nő az erőszakos cselekmények száma Glasgow-ban. Anglia vezető vetélkedése ennél sokkal békésebb. A Liverpool és az Everton hívei gyakran a családokon belül is megoszlanak, nem véletlen a „barátságos derbi” állandó jelzős szerkezet. A Milk Cup 1984- es döntőjében, a Wembley-ben még az is megesett, hogy a két tábor teljesen összekeveredett, és a drukkerek együtt skandálták a „Mersey-part, Mersey-part”, valamint a „Manchester, figyelsz minket?” rigmust. E harmóniát bizonyára az is táplálta, hogy a Liverpool eredménysora összehasonlíthatatlanul veretesebb, bár az egymás közti csatákban nem nyomasztó a fölény: az eddigi 216 meccsből 86-ot nyertek a vörösök, 66-ot a kékek. Leginkább a ’Pool hajdani szabad szájú menedzsere, Bob Paisley igyekezett belezavarni e majdnem idillbe. Egy ízben például kijelentette, hogy két jó gárdát ismer a városban, a Liverpoolt és a tartalékcsapatát, másszor azt találta mondani, ha az Everton a kertjében futballozna, behúzná a függönyt. London több Premier Ligás alakulatot számlál, amelyek közül napjainkban a Chelsea tűnik a legerősebbnek, ám a hagyományos fővárosi presztízsmeccs még mindig az Arsenal-Tottenham. A „rossz szomszédi viszony” 1913-ból ered, az „Ágyúsok” ekkor költöztek a Highbury elődjébe, szinte a White Hart Lane mellé, ráadásul az első világháború után az Arsenal a Spurs kárára jutott fel a topligába. Utóbbi gárda azóta többször is liftezett az első és a másodosztály között, így a londoni belharcot a manchesteri mennyiségben is utolérte, minőségben pedig újabban messze fölé nőtt. A közelmúltban a Sport7fő hasábjain külön írást szenteltünk a City felemelkedésének, illetve egyenrangú vetélytárssá válásának, ezért ezúttal elegendő annyit mondani: nézzetek, azaz nézzenek a táblára! Mármint a Premier League tabellájára, amelyet tegnap kora délutánig, tehát 8 forduló után 22 pontjával az FA-kupa győztes Manchester City vezetett a 20 pontos, bajnoki címvédő United előtt. Szűk másfél óra múltán aztán öt pontra nőtt a különbség, ám ennél is nagyobb szenzáció, hogy a meccsen is ötgólos differencia alakult ki a vendégek javára. Az összecsapást tulajdonképpen Balotelli nyerte meg, hiszen ő lőtte az első, majd a második gólt is, ráadásul a kettő között kiállíttatta magáról az őt lerántó Evanst. Első találata után fejére húzta a mezét, így megvillantotta az alsó pólóján viselt Why always me? feliratot. Amit, ha úgy fordítunk, Miért mindig én?, az újabb adalék az olasz játékos kóros önteltségéhez, ha viszont úgy, Miért mindig engem?, az felérhet egy szemrehányással is. Az összecsapás azonban nem tette lehetővé, hogy mindezen hosszasan eltöprengjünk, hiszen Agüero a 70. percben 3-0-ra alakította az állást, majd Fletcher szépítésére három újabb City-csapás következett a hajrában: kettő a végére becserélt Dzekótól, egy a zseniálisan osztogató David Silvától. A 6-1-es végkifejletet a lefújás utáni percekben egyik fél sem fogta még fel igazán, Sir Alex Ferguson gépiesen rágózott, Roberto Mancini hitetlenkedve mosolygott. „A kiállítás felért egy gyilkossággal, ez pályafutásom legrosszabb eredménye, ha jól emlékszem, játékosként sem kaptam ki ennyire, felesleges volt a végén is rohannunk. Ez a nagyon csúnya vereség kínos hatással lesz ránk, de biztos vagyok benne, hogy innen is felállunk” - mondta a lefújás után a hazaiak sokat, de ilyen zakót még nem tapasztalt menedzsere. Igaz ugyan, hogy az elmúlt három esztendőben a City bő 300 millió fonttal többet költött játékosokra a Unitednél, de hogy ennek ilyen közvetlen hatása legyen a pályán történtekre, arra senki sem számított. Rooneyék a Premier League megalapítása óta eddig legfeljebb három góllal kaptak ki az Old Traffordon, öttel soha senkitől, de tegnap ebben a rivalizálásban is új korszak kezdődött. Afelől pedig innentől vita sincs, hogy napjainkban a manchesteri a földkerekség legszínvonalasabb derbije. (Az erre a titulusra egy ideig még semmiképpen sem pályázó Ferencváros-Újpest partiról lapunk hagyományos sportrovatában számolunk be.) Anglia, 9. forduló: Wolverhampton- Swansea 2-2, Aston Villa-West Bromwich 1-2, Bolton-Sunderland 0-2, Newcastle-Wigan 1-0, Liverpool-Norwich 1-1, Arsenal-Stoke 3-1, Fulham-Everton 1-3, Man. United-Man. City 1-6, Blackburn-Tottenham 1-2, QPR-Chelsea 1-0. Élcsoport: 1. Man. City 25 pont, 2. Man. United 20, 3. Chelsea 19. ■ ANYANYELVI ANYÁZÁS: Manapság hiába keresünk a manchesterihez fogható szintű városi derbit, olyan szereposztás pillanatnyilag sehol sem létezik, ahol európai elitliga első és második helyezettje csapna össze. Olaszországban a közelmúltban még előfordult, hogy az Internazionale-Milan párharc végkimenetelétől függött az elsőség sorsa, míg a fővárosi Roma-Lazio küzdelmet inkább a lokálpatriotizmus hevítette. Ez fokozottan igaz a Juventus- Torino és a Sampdoria-Genoa ütközetre, már amikor mindkét fél azonos osztályban szerepel. Ugyancsak latinos indulatok feszülnek egymásnak a Real Madrid-Atlético, a Barcelona-Espanyol vagy éppen az FC Sevilla-Betis partin, Németországban viszont hiánycikk az ilyesmi, mert a Bundesliga 1963-as megalapításakor arra is ügyeltek, hogy két azonos városbeli csapat ne szerepeljen az élvonalban. Emiatt maradt le a Bayern München a rajtról, mert az 1860 München kapott indulási jogot. Isztambulban (Galatasaray-Fenerbahce), Athénban (Olympiakosz-Panathinaikosz), Lisszabonban (Sporting- Benfica), vagy éppen Prágában (Slavia- Sparta), Belgrádban (Crvena Zvezda- Partizan), Bukarestben (Steaua-Dinamo) és Moszkvában (CSZKA-Dinamo) is rendre jó okuk volt, van a szurkolóknak az őrületre, míg Európán kívül a Boca Juniors-River Plate argentin tangó viszi a prímet. Az alábbiakban mégsem eme nálunk is alaposan ismert viadalok egyikét elevenítjük fel, hanem a töltetében a Celtic-Rangers párbajt idéző, ráadásul minket is érintő kolozsvári CFR-U derbit. A BL-t is megjárt előbbi gárda magyar vonatkozása nemcsak Pászkány Árpád tulajdonos, az eredő a Kolozsvári Vasutas (a CFR a román vasúttársaság rövidítése) 1907-es alapítása. A kontraszt pedig az Universitatea, vagyis az egyetemi csapat 1919-es felállítása, már a román hatalomátvétel eredményeként. Jellemző, hogy amikor a második bécsi döntés nyomán Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, az egészen a román kézen maradt Nagyszebenig menekült. A két csapat már Trianon évében, 1920-ban játszott egymással barátságos mérkőzést, manapság ilyesmire nem „vetemednének”. Az első, 1946-os tétmeccs időzítése felért egy provokációval, hiszen december elsején csaptak össze a felek, azon a napon, amelyen huszonnyolc esztendővel korábban Gyulafehérváron kikiáltották Erdély Romániához csatolását. 2005 áprilisában az is megtörténhetett, hogy az U ultrái az utcán vertek agyba-főbe békésen sétálgató CFR-játékosokat, utóbbiak hívei jóval szelídebbek. Még a magyar frakció, a KVSC 1907 galeri is románul harsog, csak ha a játékvezetőt kezdi szidni, akkor vált át anyanyelvére, némi „anyázásra”. Balotelli első találata után a pólóján üzent mindenkinek, mellette a mezőny legjobbja, David Silva fotó: reuters/darren staples i ' I Messi nem büntetett Németországban a Dortmund az idényben talán először játszott címvédőhöz méltóan, ennek a Köln látta a kárát. A Stuttgart nürnbergi pontszerzésének Hajnal Tamás végig a részese lehetett. Stieber Zoltán a kispadról nézte végig a Mainz berlini helytállását. A listavezető Bayern München kikapott Hannoverben, Neuer kapus góltalansági csúcsa 770 percet élt. Németország, 10. forduló: Augsburg-Bremen 1-1, Dortmund-Köln 5-0, Hertha-Mainz 0-0, Hoffenheim-Mönchengladbach 1-0, Kaiserslautern-Freiburg 1-0, Nürnberg-Stuttgart 2-2, Hamburg-Wolfsburg 1-1, Leverkusen-Schalke 0-1, Hannover-Bayern München 2-1. Élcsoport: 1. Bayern M. 22,2. Dortmund 19,3. Schalke 18. ■ Itáliában a Juventus otthon sem bírt a Genoával, így kénytelen volt átengedni a vezető pozíciót az Udinesének. A Lecce már 3-0-ra vezetett a Milan ellen, de K. P. Boateng mesterhármasának is köszönhetően a címvédő fordítani tudott. Az Internazionale a gödörből Chievo-veréssel mászott kifelé. Olaszország, 8. forduló: Fiorentina-Catania 2-2, Juventus-Genoa 2-2, Lecce-Milan 3-4, Cagliari-Napoli 0-0, Internazionale-Chievo 1-0, Parma-Atalanta 1-2, Roma-Palermo 1-0, Siena-Cesena 2-0, Udinese-Novara 3-0, Bologna-Lazio lapzárta után. Élcsoport: 1. Udinese 15, 2. Juventus 13, 3. Cagliari 12. ■ Spanyolországban a Real Madrid vette át a vezetést, miután Málagában nyert simán, Cristiano Ronaldo 14 perc alatt pályafutása legrövidebb idő alatt elért mesterhármasának is köszönhetően. A címvédő Barcelona nyomasztó fölénye ellenére nem tudta felülmúlni a szintén veretlen Sevillát, Messi büntetőjét a hosszabbításban hárította a fantasztikus Javi Varas, két sevillai is piros lapot kapott. „Mindig jobb győzni, mint döntetlenezni, de mit lehet tenni, ha egyszer ezúttal semmi sem sikerült, hiába uraltuk a játékot. Huszonkétszer lőttünk kapura, mégse nyertünk, így nincs más, mint gratulálni a Sevillának” - mondta Josep Guardiola, a Barca mestere. Spanyolország, 9. forduló: Gijón-Granada 2-0, Santander-Espanyol 0-1, Málaga-Real Madrid 0-4, Barcelona-Sevilla 0-0, Betis-Rayo Vallecano 0-2, Real Sociedad- Getafe 0-0, Atlético Madrid-Mallorca 1-1, Osasuna-Zaragoza 3-0, Valencia-Bilbao és a Villarreal-Levante lapzártánk után. Élcsoport: 1. Real Madrid 19,2. Barcelona 18,3. Levante 17 (8 mérkőzés). A sportmelléklet megjelenését támogatta a Szerencsejáték Zrt.