Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)

2011-10-24 / 292. szám

M Nagy történelmi diadal és vereség A City az Old Traffordon rúgott fél tucatot a Unitednek a manchesteri derbin, Sir Alex Ferguson karrierjének mélypontján anapság már inkább iróniaként hathat, ha úgy fogalmazunk, hogy a múlt hét végén két városi derbit is rendeztek az európai labdarúgásban: szombaton a Ferencváros-Újpest, vasárnap a Manchester United-Man­­chester City összecsapást. Pedig hajdan a pesti belharcnak legalább akko­ra rangja volt, mint az utóbbi években felértékelődött manchesterinek, ar­ról nem is beszélve, hogy az első osztályú bajnoki találkozókat tekintve az egész kontinensen csak a Celtic-Rangers rivalizálás hozott több csatát a mi „Fradi-Dózsánknál”. Amivel - legalábbis a számokat tekintve - Ang­liából csupán a Liverpool-Everton parti említhető egy lapon. Minőségben azonban mostantól Manchesteré a vezető szerep, és a tegnapi 6-1-es City­­diadal több tekintetben is történelmiként minősíthető. M­ég az sem kizárt, hogy a hu­szadik század legkiemelke­dőbb városi rangadóját Bu­dapesten játszották. Úgy ám, az Üllői úton, bár nem a közelmúlt­ban, és nem is a Ferencváros az Újpesttel. Hanem a Honvéd az akkoriban Vörös Lo­bogó kommunista kóddal ellátott MTK- val, 1955-ben. Január 9-én, pénteken dél­előtt 11 órakor, több szempontból is lehe­tetlen időpontban, mégis „egész jó kis meccs” kerekedett a dologból. A Honvéd 9-7-re nyert, itt Puskás (4), Kocsis (3) és Tichy (2), ott Hidegkuti (4), Sándor (2) és Kárász jegyezték a gólokat. Ennél bizony nehéz jobbat mondani. Többet azonban lehet, és a legtöbbet Glasgow-ban, hiszen a Celtic és a Rangers eddig 396 alkalommal nézett farkassze­met egymással. Elképesztő szám, csak­úgy, mint a 301 bajnoki összecsapás (mindkét mérleg szolid Rangers-előnyt mutat), de több okkal magyarázható. A skót bajnokságot első ízben az 1890-91- es szezonban írták ki, a két sztárklub ter­mészetesen egyszer sem esett ki az élvo­nalból, ráadásul az 1976-os átszervezés óta idényenként négy derbit rendeznek. Az ellentéteket mindez már önmagában a végletekig érezhetné, ám a gyökerek messze túlnyúlnak a sporton. Száz éve a rangadó felért egy kisebb vallásháborúval a katolikus zöld-fehérek és a protestáns kékek között, emellett a Rangers hívei az őshonos skótokból, a Celticél inkább az ír bevándorlókból verbuválódnak. Mind­ezek ismeretében nem csoda, ha a bűn­ügyi statisztikák szerint az Old Firm - ez a derbi közkeletű elnevezése, de hogy mi­ért, nem tudni pontosan - hétvégéjén az átlag kilencszeresére nő az erőszakos cse­lekmények száma Glasgow-ban. Anglia vezető vetélkedése ennél sokkal békésebb. A Liverpool és az Everton hívei gyakran a családokon belül is megoszla­nak, nem véletlen a „barátságos derbi” ál­landó jelzős szerkezet. A Milk Cup 1984- es döntőjében, a Wembley-ben még az is megesett, hogy a két tábor teljesen össze­keveredett, és a drukkerek együtt skan­dálták a „Mersey-part, Mersey-part”, va­lamint a „Manchester, figyelsz minket?” rigmust. E harmóniát bizonyára az is táp­lálta, hogy a Liverpool eredménysora ös­­­szehasonlíthatatlanul veretesebb, bár az egymás közti csatákban nem nyomasztó a fölény: az eddigi 216 meccsből 86-ot nyer­tek a vörösök, 66-ot a kékek. Leginkább a ’Pool hajdani szabad szájú menedzsere, Bob Paisley igyekezett belezavarni e majdnem idillbe. Egy ízben például kije­lentette, hogy két jó gárdát ismer a város­ban, a Liverpoolt és a tartalékcsapatát, másszor azt találta mondani, ha az Everton a kertjében futballozna, behúzná a függönyt. London több Premier Ligás alakulatot számlál, amelyek közül napjainkban a Chelsea tűnik a legerősebbnek, ám a ha­gyományos fővárosi presztízsmeccs még mindig az Arsenal-Tottenham. A „rossz szomszédi viszony” 1913-ból ered, az „Ágyúsok” ekkor költöztek a Highbury elődjébe, szinte a White Hart Lane mellé, ráadásul az első világháború után az Arsenal a Spurs kárára jutott fel a topligá­ba. Utóbbi gárda azóta többször is lifte­zett az első és a másodosztály között, így a londoni belharcot a manchesteri mennyi­ségben is utolérte, minőségben pedig újabban messze fölé nőtt. A közelmúltban a Sport7fő hasábjain külön írást szenteltünk a City felemelke­désének, illetve egyenrangú vetélytárssá válásának, ezért ezúttal elegendő annyit mondani: nézzetek, azaz nézzenek a táb­lára! Mármint a Premier League tabellájá­ra, amelyet tegnap kora délutánig, tehát 8 forduló után 22 pontjával az FA-kupa győztes Manchester City vezetett a 20 pontos, bajnoki címvédő United előtt. Szűk másfél óra múltán aztán öt pont­ra nőtt a különbség, ám ennél is nagyobb szenzáció, hogy a meccsen is ötgólos dif­ferencia alakult ki­­ a vendégek javára. Az összecsapást tulajdonképpen Balotelli nyerte meg, hiszen ő lőtte az első, majd a második gólt is, ráadásul a kettő között kiállíttatta magáról az őt lerántó Evanst. Első találata után fejére húzta a mezét, így megvillantotta az alsó pólóján viselt Why always me? feliratot. Amit, ha úgy fordí­tunk, Miért mindig én?, az újabb adalék az olasz játékos kóros önteltségéhez, ha viszont úgy, Miért mindig engem?, az fel­érhet egy szemrehányással is. Az összecsapás azonban nem tette le­hetővé, hogy mindezen hosszasan eltöp­rengjünk, hiszen Agüero a 70. percben 3-0-ra alakította az állást, majd Fletcher szépítésére három újabb City-csapás kö­vetkezett a hajrában: kettő a végére becse­rélt Dzekótól, egy a zseniálisan osztogató David Silvától. A 6-1-es végkifejletet a lefújás utáni percekben egyik fél sem fogta még fel iga­zán, Sir Alex Ferguson gépiesen rágózott, Roberto Mancini hitetlenkedve mosoly­gott. „A kiállítás felért egy gyilkossággal, ez pályafutásom legrosszabb eredménye, ha jól emlékszem, játékosként sem kap­tam ki ennyire, felesleges volt a végén is rohannunk. Ez a nagyon csúnya vereség kínos hatással lesz ránk, de biztos vagyok benne, hogy innen is felállunk” - mondta a lefújás után a hazaiak sokat, de ilyen za­kót még nem tapasztalt menedzsere. Igaz ugyan, hogy az elmúlt három esz­tendőben a City bő 300 millió fonttal töb­bet költött játékosokra a Unitednél, de hogy ennek ilyen közvetlen hatása legyen a pályán történtekre, arra senki sem szá­mított. Rooneyék a Premier League meg­alapítása óta eddig legfeljebb három góllal kaptak ki az Old Traffordon, öttel soha senkitől, de tegnap ebben a rivalizálásban is új korszak kezdődött. Afelől pedig innentől vita sincs, hogy napjainkban a manchesteri a földkerek­ség legszínvonalasabb derbije. (Az erre a titulusra egy ideig még sem­miképpen sem pályázó Ferencváros-Új­pest partiról lapunk hagyományos sport­rovatában számolunk be.) Anglia, 9. forduló: Wolverhampton- Swansea 2-2, Aston Villa-West Brom­wich 1-2, Bolton-Sunderland 0-2, New­­castle-Wigan 1-0, Liverpool-Norwich 1-1, Arsenal-Stoke 3-1, Fulham-Everton 1-3, Man. United-Man. City 1-6, Black­burn-Tottenham 1-2, QPR-Chelsea 1-0. Élcsoport: 1. Man. City 25 pont, 2. Man. United 20, 3. Chelsea 19. ■ ANYANYELVI ANYÁZÁS: Manapság hiába keresünk a manchesterihez fogható szintű városi derbit, olyan szereposztás pillanat­nyilag sehol sem létezik, ahol európai elit­liga első és második helyezettje csapna ös­sze. Olaszországban a közelmúltban még előfordult, hogy az Internazionale-Milan párharc végkimenetelétől függött az első­ség sorsa, míg a fővárosi Roma-Lazio küzdelmet inkább a lokálpatriotizmus he­vítette. Ez fokozottan igaz a Juventus- Torino és a Sampdoria-Genoa ütközetre, már amikor mindkét fél azonos osztály­ban szerepel. Ugyancsak latinos indulatok feszülnek egymásnak a Real Madrid-Atlé­­tico, a Barcelona-Espanyol vagy éppen az FC Sevilla-Betis partin, Németországban viszont hiánycikk az ilyesmi, mert a Bundesliga 1963-as megalapításakor arra is ügyeltek, hogy két azonos városbeli csa­pat ne szerepeljen az élvonalban. Emiatt maradt le a Bayern München a rajtról, mert az 1860 München kapott indulási jo­got. Isztambulban (Galatasaray-Fener­­bahce), Athénban (Olympiakosz-Pana­­thinaikosz), Lisszabonban (Sporting- Benfica), vagy éppen Prágában (Slavia- Sparta), Belgrádban (Crvena Zvezda- Partizan), Bukarestben (Steaua-Dinamo) és Moszkvában (CSZKA-Dinamo) is rendre jó okuk volt, van a szurkolóknak az őrületre, míg Európán kívül a Boca Juniors-River Plate argentin tangó viszi a prímet. Az alábbiakban mégsem eme nálunk is alaposan ismert viadalok egyikét eleve­nítjük fel, hanem a töltetében a Cel­tic-Rangers párbajt idéző, ráadásul min­ket is érintő kolozsvári CFR-U derbit. A BL-t is megjárt előbbi gárda magyar vo­natkozása nemcsak Pászkány Árpád tu­lajdonos, az eredő a Kolozsvári Vasutas (a CFR a román vasúttársaság rövidítése) 1907-es alapítása. A kontraszt pedig az Universitatea, vagyis az egyetemi csapat 1919-es felállítása, már a román hata­lomátvétel eredményeként. Jellemző, hogy amikor a második bécsi döntés nyo­mán Észak-Erdély visszatért Magyaror­szághoz, az­­ egészen a román kézen ma­radt Nagyszebenig menekült. A két csa­pat már Trianon évében, 1920-ban ját­szott egymással barátságos mérkőzést, manapság ilyesmire nem „vetemedné­nek”. Az első, 1946-os tétmeccs időzítése felért egy provokációval, hiszen decem­ber elsején csaptak össze a felek, azon a napon, amelyen huszonnyolc esztendő­vel korábban Gyulafehérváron kikiáltot­ták Erdély Romániához csatolását. 2005 áprilisában az is megtörténhetett, hogy az U ultrái az utcán vertek agyba-főbe bé­késen sétálgató CFR-játékosokat, utóbbi­ak hívei jóval szelídebbek. Még a magyar frakció, a KVSC 1907 galeri is románul harsog, csak ha a játékvezetőt kezdi szid­ni, akkor vált át anyanyelvére, némi „anyázásra”. Balotelli első találata után a pólóján üzent mindenkinek, mellette a mezőny legjobbja, David Silva fotó: reuters/darren staples i ' I M­essi nem büntetett N­émetországban a Dortmund az idényben talán először ját­szott címvédőhöz méltóan, ennek a Köln látta a kárát. A Stuttgart nürnbergi pontszerzésének Hajnal Tamás végig a ré­szese lehetett. Stieber Zoltán a kispadról nézte végig a Mainz berlini helytállását. A listavezető Bayern München kikapott Hannoverben, Neuer kapus góltalansági csúcsa 770 percet élt. Németország, 10. forduló: Augsburg-Bremen 1-1, Dort­mund-Köln 5-0, Hertha-Mainz 0-0, Hoffenheim-Mönchen­­gladbach 1-0, Kaiserslautern-Freiburg 1-0, Nürnberg-Stutt­gart 2-2, Hamburg-Wolfsburg 1-1, Leverkusen-Schalke 0-1, Hannover-Bayern München 2-1. Élcsoport: 1. Bayern M. 22,2. Dortmund 19,3. Schalke 18. ■ Itáliában a Juventus otthon sem bírt a Genoával, így kénytelen volt átengedni a vezető pozíciót az Udinesének. A Lecce már 3-0-ra vezetett a Milan ellen, de K. P. Boateng mesterhármasá­nak is köszönhetően a címvédő fordítani tudott. Az Inter­­nazionale a gödörből Chievo-veréssel mászott kifelé. Olaszország, 8. forduló: Fiorentina-Catania 2-2, Juven­­tus-Genoa 2-2, Lecce-Milan 3-4, Cagliari-Napoli 0-0, Inter­nazionale-Chievo 1-0, Parma-Atalanta 1-2, Roma-Palermo 1-0, Siena-Cesena 2-0, Udinese-Novara 3-0, Bologna-Lazio lapzárta után. Élcsoport: 1. Udinese 15, 2. Juventus 13, 3. Cagliari 12. ■ Spanyolországban a Real Madrid vette át a vezetést, miután Málagában nyert simán, Cristiano Ronaldo 14 perc alatt pálya­futása legrövidebb idő alatt elért mesterhármasának is köszön­hetően. A címvédő Barcelona nyomasztó fölénye ellenére nem tudta felülmúlni a szintén veretlen Sevillát, Messi büntetőjét a hosszabbításban hárította a fantasztikus Javi Varas, két sevillai is piros lapot kapott. „Mindig jobb győzni, mint döntetlenezni, de mit lehet tenni, ha egyszer ezúttal semmi sem sikerült, hiá­ba uraltuk a játékot. Huszonkétszer lőttünk kapura, mégse nyertünk, így nincs más, mint gratulálni a Sevillának” - mond­ta Josep Guardiola, a Barca mestere. Spanyolország, 9. forduló: Gijón-Granada 2-0, Santan­­der-Espanyol 0-1, Málaga-Real Madrid 0-4, Barcelo­­na-Sevilla 0-0, Betis-Rayo Vallecano 0-2, Real Sociedad- Getafe 0-0, Atlético Madrid-Mallorca 1-1, Osasuna-Zaragoza 3-0, Valencia-Bilbao és a Villarreal-Levante lapzártánk után. Élcsoport: 1. Real Madrid 19,2. Barcelona 18,3. Levante 17 (8 mérkőzés). A sportmelléklet megjelenését támogatta a Szerencsejáték Zrt.

Next