Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)
2011-10-31 / 299. szám
15 2011. október 31., hétfő Kultúra kultura@magyarnemzet.hu Rovatvezető: Muray Gábor Budapestnél nincs jobb helyszín Kortárs művek sokszemközt • Art Market: nemzetközi művészeti vásár a Millenárison Huszonöt magyar és hét külföldi galéria állított ki az október 26. és 30. között első alkalommal megrendezett Art Market Budapest kortárs művészeti vásáron. A Millenáris B épületében rajtuk kívül több mint harminc művészeti intézmény, projekt, kiadvány szerepelt. A látványosság azonban már a parkban elkezdődött. P. Szabó Fernő________________ Két-három éves kisgyerek rúgja a labdát lelkesen a Millenáris zöld gyepén. Az alkalmi kapufát a gyerek éppen afelé terelgeti a bőrgolyót - akár az épületegyüttes helyén állt egykori ipari létesítmény maradványának is vélhetnénk. De nem, az egy kortárs fémszobor, ami rozsdásodó felületével harmonizál az október végi gyep zöldjével. Bárcsak sok ilyen szobor lenne Budapesten! - merül fel az emberben az óhaj, de tudja, a magyar fővárosban olyan művekre, amelyek nem történelemről beszélnek, hanem az anyag, a forma, a szín értékeivel hatnak, és amelyek maguk köré szervezik környezetüket, egyelőre még várni kell. Reméljük, csak egykét újabb Art Market erejéig. Odabent, a csarnokban is a történelem fogadja a látogatót. Három csillogó Lenin-szobor áll a bejárattal szemben, a B55 Kortárs Galéria standja előtt. Havadtőy Sámuel alkotásai, az egyiknek a szeme, a másiknak a füle, a harmadiknak a szája van bekötve. Én nem beszélek, te nem hallasz, ő nem lát - idézik föl a buddhista szállóigét, na meg azt a korszakot, amelyben nem volt veszélyesebb dolog, mint a hatalom akaratától függetlenül létrejött - és persze az annak bemutatására vállalkozó - műalkotás. Művészgenerációk nőttek fel a rendszerváltozás két évtizedében, kortárs galéria is van egynéhány, a velünk egykorú magyar művészet azonban máig nincs értékéhez méltón jelen sem a hazai köztudatban, sem a nemzetközi fórumokon. Pedig a helyzet megváltoztatására történt már jó néhány kísérlet. A kilencvenes években megrendezték a Budapest Art Expót, majd néhány éves szünet után a Budapest Art Fairt, tavaly pedig az első Art Marketet is. Nem matematikai bukfenc, hiszen úgy tűnik, a rendezők a tavalyit inkább kísérletnek tekintik. Az ideit Kelet-Közép-Európa 2011-ben első alkalommal megrendezett kortárs képzőművészeti vásárának nevezik, amelynek az a célja, hogy megerősítse a régió kortárs művészetének és művészeti piacának ismertségét és elismertségét. Ebbéli szándékuk sikerében a két védnök, Martonyi János külügyminiszter és Nancy G. Brinker, az Egyesült Államok korábbi nagykövete - egyébként a térség kortárs művészetének jó ismerője és gyűjtője - is erősen reménykedik. Budapestnél nincs jobb helyszín a közép-európai művészet és a globális közönség egymásra találásához - állítja az utóbbi, aki szerint a vásár „minden művészi naptárba hosszú időre beírja a nevét”. Erre igencsak szükség lenne a kérészéletű korábbi próbálkozások után. Vannak ugyan kétkedők, hiszen a Kortárs Galériák Egyesülete huszonegy tagjából nyolc nem vett részt a vásáron, s aligha anyagi okokból, hiszen a standok kevesebb mint a felébe kerültek annak, mint amennyibe a Budapest Art Fairen. A távolmaradók némelyike talán már meg is bánta döntését, de bánjuk mi is, mert e távolmaradás is az oka lehetett annak, hogy a kortárs magyar művészet derékhadának és jelentős mestereinek a munkái aránylag kis számban voltak jelen a standokon. Ettől eltekintve a galériák kínálatának színvonalára nem lehetett panasz, az utóbbi fél évtizedben létrejött magyar galériák elsősorban a fiatalabb generáció alkotásait prezentálták, a tradicionális műfajok mellett a legújabbakat is. Az egyik legrégebbi, 1990 óta működő galéria, a MissionArt több generáció közös, Miskolc vasgyári művésztelepének tevékenységét dokumentálta a művész és az élet szorosabbra fűzendő kapcsolatának jegyében. A legújabb galéria, a 2011-ben megszületett debreceni Hal-Kör egy méltatlanul elfeledett szobrászművész, Szabó László munkásságára hívta fel a figyelmet. Szabó Hajdúszoboszlóról indult, az 1950-70-es években pedig számos jelentős nemzetközi sikert ért el. Az utóbbi években a klasszikus modern magyar fotográfia örökségét és a kortársak műveit egyaránt gondozó galériák egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek, most is rangos anyaggal szerepelt például az Erdész Galéria, a tavaly alapított Három Hét, s remek fotó- és videokínálattal hívta fel magára a figyelmet a Videospace Gallery. A standokon a galériák neve mellé nem írták ki, melyik városból érkeztek. Persze a katalógusból kiderült, hogy a huszonöt magyar galéria egy-két kivétellel budapesti. Ezen azért érdemes elgondolkodni. Meg azon is, hogy vajon miért nem sikerült szlovák és szerb galériát meghívni, hiszen a szintén Közép- Európára koncentráló bécsi Viennafairen és a prágai kortárs vásáron általában komoly anyaggal vannak jelen onnan is. Osztrák galéria is csak egy érkezett. Azért tehát, hogy igazi nemzetközi fórumként működjön az Art Market, még van mit tenni, de az is igaz, hogy a jelen lévő külföldiek, a két-két román és szlovén, az észt és a cseh galéria kiváló értékeket prezentált, s igaz az is, hogy magyar galériában is szerepelt nemzetközi sztárművész: a Léna&Roselli a kortárs művészet egyik fenegyereke, az ukrán Viktor Kulik provokatív videóit mutatta be. Szép számmal érkeztek vevők is, de az Art Market olyan időszakban indult, amely nem kedvez a műkereskedelemnek. Az egyéb kiállítók jelenléte viszont azt jelzi, hogy a galériák olyan élő közegben dolgoznak, amely a mai potenciális vevőkörnél jóval szélesebb terítésben képes közvetíteni a mű üzenetét. Sok volt a fiatal látogató is, talán annak köszönhetően, hogy a vásáron nem volt belépőjegy, de még inkább annak, hogy érzik, legyen bár a forma sokszor meglepő, extravagáns, tűnjön a mű első pillantásra játszadozásnak, valójában komoly üzenet, ami benne foglaltatik. Hiába a vevő, ha a vásár olyan időszakban indult, ami nem kedvez a műkereskedelemnek fotó: székelyhidi Balázs Végre egy jó magyar sorozat! KÉPERNYŐ a Kárpáti György______________ Miközben az amerikai tévésorozatok legújabb kori evolúciója sosem gondolt perspektívába emelte a szériákat mind minőségben, mind kreativitásban, mi maradtunk a kaptafánál, és a többnyire német licencű szappanoperák világánál. Néhány apróbb jel (mint a Tűzvonalban) ellenére nem állt be fordulat, bár a milliónyi auditált statisztika mintha azt sugallná, hogy nem is vágyunk többre. Szeretném remélni: a vizuális kultúra ilyen fokú elterjedése mellett nem elégszünk meg a kicsi, sárga, de a miénk analógiájával. A reménysugarat most a magyar HBO gyártásában készült Társas játék című sorozat hozta el, ami minden bizalmatlanságom ellenére a harmadik rész után is fényévnyi távolságra van a kelletlenül tudomásul vett hazai sztenderdtől - pozitív értelemben. Bár a Társas játék alapvetően szintén adaptáció, a vezető rendező Herendi Gábor szerint jelentősen átírták a mi közegünkbe. Hogy ez mekkora eltérést jelent az eredeti alapanyaghoz képest, végső soron lényegtelen is, mert amit látunk, az egy professzionálisan elkészített, szórakoztató sorozat. Főszereplői átlagemberek, akik átlagéletüket élik, ki-ki a maga módján. A fiatalok a szerelmet keresik, az idősebbek úgyszintén, s mindenkinek több, a való életből fakadó problémával kell megbirkóznia. A középkorú vezető a kapuzárási pánik közepette kapja el röptében a legyet is, bár otthon két csodás gyereke és a felesége várja. Egy könyvelőnőnek hatalmas orra miatt jelent nehézséget bármilyen normális kapcsolat kialakítása. Egy fiatalnak egy éjszakás kalandja következményeivel kell szembesülnie. Egy másiknak a munkában minden összejön, a magánéletben semmi. Az archetípusok olyannyira tipizáltak, hogy egyikben-másikban biztosan magunkra ismerünk. S bár ez a törekvés más szériákban is tetten érhető, a Társas játék különösképpen hitelességében és professzionalizmusában ver rá bármely riválisára. Adott az igényesség szándéka tehát, amelyben a konfliktusok és párbeszédek életszerűek, a tárgyi környezet hihető, s bár a túlzások néhol észrevehetők, ezek nem lépik át a tévétől elvárható minimális torzítás határát. Külön dicséretes a szereplőválasztás: Gazsó György, Pokorny Lia, Thuróczy Szabolcs lubickol szerepében, de a fiatalok sem rekednek meg a kertévés minimumom. Az pedig szinte már csak hab a tortán, amikor Básti Juli vagy Gálffi László tűnik fel a képernyőn. Örömmel jelenthetem: a sztenderd megszületett, most már csak a követőkre kell várnunk. (Társasjáték, HBO) India köztünk van... A vásárcsarnokban mutatkozott be a távol-keleti ország Úgy tűnik, elég intenzív az indiai jelenlét Budapesten: lakáskultúra, gyógyászat, fűszerek, jóga és buddhizmus. Kezdőknek és haladóknak. A szélesebb közönség inkább az indiai kultúra könnyebben emészthető részét kedveli, de azoknak is kínál érdekességeket a magyarországi India-kultusz, akik nem állnak meg a füstölőnél és a faragott elefántoknál. M R. Kiss____________________ A magyarországi India-rajongás hosszú időre nyúlik vissza, ez idő alatt egészen különös sorsokat és teljesítményeket is produkált a távol-keleti országhoz való magyar vonzódás - és viszont. A híres magyar indológusokon kívül mindenkinek ismerős a két Brunner Erzsébet, anya és lánya: festőkként egészen különleges, jórészt indiai ihletésű életművet hagytak hátra. Az októberi indiai napoknak más értelemben is volt aktualitása: 1956- ban ez volt az egyik olyan ország, amely különös érdeklődést és szolidaritást tanúsított forradalmunk iránt. Akit ezek a dolgok bővebben érdekelnek, érdemes ellátogatnia az indiai nagykövetségre (ahol a közelmúltban éppen a Brunnerek festményeiből is rendeztek egy kiállítást) vagy az India Kulturális Központba. A vásárcsarnokba ők is kivonultak, így első kézből szerezhettük be a következő hetek programját: csütörtökönként például indológusok és más szakemberek előadásait hallgathatjuk meg a II. kerületi kulturális központban, és indiai filmklubot is tartanak az Örökmozgó Filmmúzeumban, legközelebb november 19-én. A vásárcsarnok indiai napjainak programja egyébként jórészt abból állt, ami egy ilyen helyszínen várható: vásárból, nagyjából azzal a felhozatallal, amit a hazai indiai boltokban is megtalálhatunk. A legnagyobb érdeklődés az indiai fűszerek pultja körül alakult ki, mi is elmagyaráztattuk magunknak, miként kell használni a rizsfűszert, de vásárlást egyelőre nem kockáztattunk, sem itt, sem a szépségápolás, sem a gyógyászat asztalainál. Mások viszont annál inkább: kicsit ijesztőnek is tűnt, hogy milyen nagy az érdeklődés a testi-lelki egyensúlyt ígérő jóga, vagy az indiai ajurvédagyógyászat eredményei iránt. Úgy látszik, a harmónia továbbra is hiánycikk. A kivetítőn eközben hollywoodi filmek futottak, de élvezetükre a vásárcsarnok tolongása nem volt alkalmas. Dél körül viszont elcsíptünk egy hazai tánccsoportot: éppen a hollywood-dance-ből tartottak bemutatót. A műfaj hagyományos indiai táncba oltott legkülönbözőbb modern elemekkel érdekes, de a viccestől sincs távol. A modern elemekkel oltott indiai tánc érdekes és vicces is fotó: Kocsis Zoltán Rófusz Ferenc győzelme Valladolidban A Kárpáti______________________ T icket című animációs filmjével megosztva kapta a legjobb animációs rövidfilmnek járó Arany Kalász-díjat az 56. Valladolidi nemzetközi filmfesztiválon Rófusz Ferenc. A nagy presztízsű spanyol filmes rendezvényen Rófusz az olasz Enrico Maria Artale II respiro dell’arco című alkotásával közösen nyert, és a díjat a rendező személyesen vette át a szombati gálán. Rófusz Ferenc legújabb animációs filmjének a valladolidi volt a világpremierje, igazi különlegessége pedig, hogy éppen harminc évvel a rendező Oscar-díjas alkotásának, A légynek a sikere után készült, s egyféle pár filmje az Amerikai Filmakadémia elismerését elnyerő animációs remeknek. A kézirajz-technikával készült alkotás újra megidézi A légy című filmben átélt perspektívát, ám a nézőpontot ezúttal egy ember szemszögébe helyezte a rendező, s egy férfi életét kíséri végig, annak saját szemszögéből, a születéstől a halálig. Az emberi létet költőien összefoglaló mozgóképben az élet fordulópontjai kelnek életre, és az alkotás arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy mi az élet. A Ticket a Csáky Attila producer vezette Cameofilm gyártásában készült, a rendezés mellett a forgatókönyvet is Rófusz jegyzi. A magyar alkotás győzelmének értékét növeli, hogy az idén 56. alkalommal megrendezett Semana Internacional de Cine de Valladolid Spanyolország egyik legfontosabb és legrégebbi filmfesztiválja az A kategóriás San Sebastian-i mustra mellett. Reneszánsz korabeli a győri Vaskakas ház Az eddig feltételezettnél legalább háromszáz évvel idősebb Győr egyik látványossága, a Vaskakas ház - közölte az épület átalakításában részt vevő Józsa Ágota építész. Eddig azt feltételezték, hogy a ház 1840 körül épült, ezzel szemben az átalakításokat megelőző kutatások azt bizonyítják, hogy már 1561 -ből vannak utalások erre az épületre. Az 1537-től négy évtizeden át folyt várerődítési munkálatok részeként alakították itt ki a tábori rendész házát, e késő reneszánsz épületből csak egyetlen faldarab maradt meg. (MTI) Felgyorsul a kultúra digitalizálása Új ajánlásában az Európai Bizottság arra kéri az unió tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a kulturális alkotások digitalizálása terén. Szeretnék, ha 2015-ig - a jelenlegi 19 millióhoz képest - 30 millió digitalizált anyag válhatna elérhetővé a www.europeana.eu digitális archívumában. A három éve alapított Europeana könyveket, festményeket, filmeket, múzeumi tárgyakat, kulturális archívumokat és más műalkotásokat tesz hozzáférhetővé az interneten. Magyarországtól a bizottság 417 ezer anyag digitalizálását kéri. (MTI) Elhunyt Körtvélyes Géza Tegnap elhunyt Körtvélyes Géza tánctörténész. A Széchenyi- és Erkel Ferenc-díjas tudós 1964 és 1973 között a Magyar Nemzet tánckritikusa is volt, élete 86. évében érte a halál. (MTI)