Magyar Nemzet, 2012. július (75. évfolyam, 179-208. szám)

2012-07-24 / 201. szám

Rovatvezető: Muray Gábor Visegrádra figyelt az irodalom HI PION___________________________ V­asárnap ért véget a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) 12. tábora, amit először rendeztek Visegrádon, ráadásul először vi­selte a nemzetközi jelzőt, s így a fiatal magyar irodalmárok első Kárpát-medencei találkozója lett. Esténként Tóth Krisztina író-köl­tő, Szilágyi István író és Spiró György író volt a beszélgetések vendége, és hazai irodalmi folyó­iratok is bemutatkoztak a kerek­­asztal-beszélgetéseken. Itt is megrendezték az úgyneve­zett kritikustusát, amely a FISZ kri­tikai beszélgetéssorozata, Izsó Zita Tengerlakó című verseskötete és Falvai Mátyás Gépindák című no­­velláskönyve volt a téma. A péntek a születésnapoké volt. A tízéves Erdélyi Magyar Írók Ligá­járól Király Zoltán, László Noémi és Karácsonyi Zsolt beszélgetett. A FISZ pedig ősszel ünnepli megala­kulásának 15. évfordulóját: az ala­pítók, a régi és jelenlegi elnökök, Bednanics Gábor, Bengi László és L. Simon László emlékeztek a szerve­zet korai éveire. (Az őszi születés­napon hirdetik majd ki a FISZ al­kotói pályázatának eredményét.) Szombaton este a FISZ Fény­írás című programsorozatának folytatásaként irodalmi szövegeket feldolgozó, fényinstallációval fel­dobott buli zárta a napot. Aki „élőben” akarta követni az eseményeket, de személyesen nem lehetett jelen, az a részvevők netnaplóit elolvashatta a Litera. hu-n, a Magyar Nemzet pedig ha­marosan interjút közöl a szerve­zőkkel a tábor tapasztalatairól és élményeiről. Kultúra 2012. július 24., kedd Felkerülni a világ kulturális térképére, és ápolni az elmúlt évtizedek alatt külföldre sza­kadt magyar diaszpórát kü­­lön-külön is komoly feladat, amit a világ számos nagyváro­sában, így New Yorkban is a Balassi Intézet helyi képvisele­te igyekszik ellátni. Mint láto­gatásunkkor megtudtuk, a színvonal fenntartása nem­csak pénz, hanem szervezés és az eddigi tapasztalatok hasz­nosításának kérdése is. : ’ Bodacz PfiTF.R (New York)_____ E tapasztalat különösen üdítő annak fényében, hogy a New York-i központ a 2009-es magyar évad során - válság ide vagy oda - indokolatlannak tűnő költekezésé­vel tett azért, hogy a hazai közbe­széd tárgya legyen. Romsics Ger­gely, a New York-i Magyar Kulturá­lis Központ tudományos titkára azonban szemléletváltásról számolt be: a szervezet ma már egy szerény belvárosi irodában működik, a ren­dezvényeket külső helyszínekre szervezik. Emögött takarékossági okok húzódnak meg, a korábban kulturális bázisként és irodaként funkcionáló műterem bérleti díja felszökött, ráadásul a rendezvé­nyekre fordítható összeg a raciona­lizálás és központi - budapesti - forráselosztás következtében jelen­tősen zsugorodott a 2010 előtti évekhez képest, amikor New York kiemelt érdekérvényesítő képes­séggel bírt a külföldi magyar kultu­rális intézetek között. A szemlélet­­váltás nem csak anyagi természetű, hiszen - mint megtudtuk - a ko­rábbi évek vezetése igencsak elha­nyagolta az amerikai magyar szer­vezeteket és közösségeket. Az inté­zet jelenleg is sok energiát áldoz a magyar közösségekkel - a reformá­tus egyházzal, a cserkészszövetség­gel vagy az Amerikai Magyar Koalí­cióval - a kulturális és tudományos együttműködés felélénkítésére, anyanyelvünk és hagyományaik ápolására. Romsics Gergely szerint nehéz feladat egyszerre felkerülni az Egyesült Államok kulturális térké­pére, és részt venni a diaszpóra­gondozás feladatában. Mint fogal­mazott, az elmúlt évtizedekben megélhetési vagy politikai okok mi­att kivándoroltak egy része kollek­tív kulturális emlékezetük progra­mokkal való támogatását várja, amíg más emigránsok a magyar kultúra kurrens, új oldalával szeret­nének a programokon találkozni. Emellett a tágabb New York-i kö­zönség megszólítása is feladatuk: a kultúra iránt érdeklődőket - fogal­mazott Romsics Gergely - olyan előadásokra lehet behozni, amelyek műfaja itt is népszerű. Ilyen volt például Fehér Ferenc mozgásszín­házának bő két hónappal ezelőtti vendégszereplése, amelyre a helyi alternatív színtársulatok tagjai és professzionális táncosok is eljöttek. Szintén jól sikerült tavaly a magyar animációs film és grafika történetét bemutató rendezvénysorozat, ame­lyen a negyvenedik születésnapját ünneplő Kecskemétfilm rajzfilm­stúdió és Orosz István Kossuth-dí­­­ jas grafikus munkáit ismerhette meg a közönség. Komoly siker volt Visky András kolozsvári drámaíró látogatása, akinek Megöltem az anyámat című darabját nagy ér­deklődéssel fogadta a chicagói kö­zönség. Romsics Gergely szólt egy rövidesen ideahaza látható kutatás­ról is: az intézet részt vesz az MTA Bölcsészettudományi Kutatóköz­pont és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum diaszpóra­kutatásában, amelynek célja, hogy bemutassák a 19-20. században ki­vándorolt magyarság viszontagsá­gos életét. 1­n New York magyarul Három területen is helyt kell állniuk a kulturális intézeteknek Amerikai magyar esküvő (filmjelenet) FORRÁS: hunkyblues.com H­ULLÁMSÁV Olimpia Shakespeare-rel 1 Hanthy Kinga________________________________________________________ N em kizárt, hogy a londoni olimpia alatt zuhogni fog az eső, és az an­gol nyár a legkellemetlenebb oldalát fogja mutatni, de legalább le­het majd mentségeket mondani, hogy miért nem sikerült. Lassan hozzá kell szoknunk, hogy semmi sem akkor van, amikor szokott: télen nyár, nyáron tél. A londoni sportolimpia mellett megrendezett kulturális olim­piát viszont nem zavarja az eső, mert azon nem a nyerésre megy a játék, Yoko Onónak vagy Munchnak nem ez az első és utolsó lehetősége, hogy megmérjék. Róluk úgyis az utókor dönt. Ahogy már döntött Shakespeare­­ről is. Elemezhetik az életét, találgathatják, egy volt-e vagy kettő, a férfia­kat szerette-e, vagy a nőket, az ügyön ez semmit nem változtat. Kéthóna­pos az Anglia egészére kiterjedő kulturális programsorozat, amelynek egyik főszereplője William Shakespeare. Hozzá kapcsolódik most a Magyar Rádió Kossuth adója is, ezért indí­totta el tegnap a Shakespeare-napokat, majd indítja péntektől a Shakes­­peare-éjszakákat. Az olimpiai közvetítések végeztével az archívumból gondosan válogatott, esetenként felújított, hangonként restaurált legen­dás előadásokat lehet majd hallgatni - utóbb az interneten is -, szám sze­rint tizenhetet. A szereposztás: Jágó Major Tamás, Prospero Sinkovits Im­re, Hamlet Gábor Miklós, Rómeó Sztankay István, Júlia Törőcsik Mari, Makrancos Kata Almási Éva, Petruchio Huszti Péter, II. Richárd Somogyvári Rudolf. Esténként váltva. A Vihartól a Macbethen és az V. Henriken át a Tévedések vígjátékáig és a János királyig. A Téli rege Pető­fi fordításában hallható, a rádiós Shakespeare-olimpia keretjátékában pedig (Aranyalap, Vers napról napra) - amely a színházi előadásokhoz, a szerzőhöz és korához készült háttéranyagokkal már hétfőtől jelentkezik - töredék Kossuth-fordítást is meghallgathatunk. A rádió archívuma nagyon gazdag. Eleink talán érezték, hogy jön­nek szegényebb napok, igénytelenebb utódok, azután majd talán kíván­csibb utókor is, amelyiknek szüksége lesz rá. Irodalmi szerkesztőnek, dramaturgnak amúgy is igénye, hogy nyomot hagyjon. Hogy maradjon valami, amire rá van írva, ez miatta, tőle maradt meg. Szerencsére. Shakespeare-ből is gazdag a kínálat, egy-egy előadásból esetenként nyolc is. Pintér Edina szerkesztő a legendás előadásokat válogatta ki a készletből, amelyek bizonyítják, hogy nemcsak a szerző, hanem egyik­másik színészünk is örök, valamint hogy a szöveg erős, elrontani na­gyon nehéz. A legrégibb hanganyag 1924-ből való, és az ötvenhatos ar­chívumpusztulás miatt sok a töredék. A sorozat augusztus 12-ig tart, az olimpia végéig. A rádió kulturális munkatársai tehát, együtt a sportri­porterekkel, végig ott lesznek Londonban, még ha csak virtuálisan is. Közben pedig irigylik, hogy a leghazafiasabbnak tartott Shakespeare­­drámát, az V. Henriket Angliában 1790 óta folyamatosan játsszák. Ne­künk meg a mieinkhez forradalom kellett. kultura@magyarnemzet.hu MTO’1»ITinMMHUMBfMW>Mm»WMMiBWMWWWMr'rillllBniiir~»IIIMW»nW'IIIIll»llll«llll IHim WillI M—!■» »WH»' ■MIHI IIIIIiiIMWMIIIMMMMMWWMMHWMMMM G yulát egy napra megtöltötte a jazz Az idén is haragban állt az időjárás a XXI. gyulai jazz­­fesztivállal: a közelgő eső mi­att a tószínpad helyett zárt térben kellett megrendezni a koncerteket. HANG­HATÁS M Tt­ri GÁtor____________________ L­átványában vesztett, hangula­tában nyert a fesztivál a kény­szerű helycserével. A várszínház központjának technikailag jól fel­szerelt kamaraterme 200-220 néző befogadására alkalmas, de a klub­szerű körülmények az improvi­­zatív zene számára inspiráló kap­csolat kialakítását teszik lehetővé előadók és közönség között, így is történt. A fesztivált szervező Gede­on József igazgató az erőteljes fúzi­ós vonulattal szemben most a jazz törzsvonalát állította előtérbe szombaton. Az estet nyitó Dániel Annah Hot Swing Today elnevezé­sű együttese a múlt század 30-as, 40-es éveibe röpítette vissza a ter­met megtöltő hallgatóságot. Az énekes középfekvésű, szűk terje­delmű, de kellemes hangjának és előadói habitusának jól fekszik ez a stílus, korabeli jazz- és musical­számokból összeállított műsora azonban aligha lépett volna túl a retrójellegen, ha kiváló partnerei (Zana Zoltán - szaxofon, Gyárfás István - gitár, György Ákos - elekt­romos zongora, Hárs Viktor - bő­gő) nem mutatják meg, hogy dob nélkül is lehet ízesen, lendületesen szvingelni. Örökzöldekhez nyúlt vissza a pár éve hazatért Tommy Víg vibra­­fonos is, aki azonban kvintettjével csak kiindulópontnak tekintette a jazzkánon darabjait. Bár törött csuklóval játszott, harmonizációi­val, szólóival mai megvilágításba helyezte a jól ismert szerzeménye­ket. Szellemének villódzásai végig lekötötték a figyelmet, (ön)ironikus kommentárjai felszabadult hangu­latot teremtettek, és a feleségével, Mia Kim énekessel előadott bra­vúrszámokkal vastapsra ragadtat­ták a publikumot. Amerikából a Vajdaságba veze­tett vissza Mezei Szilárd magyar gyökerekből táplálkozó zenéje. A jazzben szokatlan hangszeren, brá­csán játszó muzsikus triójával (­Matina Ervin - bőgő, Csík István - dob) népdalokból kiinduló, precíz kompozíciós keretekbe foglalt, sza­badon kibontott, helyenként a kor­társ zene dimenziói felé nyitó témái újszerűen gondolkodó alkotó mű­helyébe avatták be a hallgatókat. A gyulai jazzfesztiválra most is neves amerikai előadó fellépése tet­te fel a koronát. A modern jazz meghatározó bőgőse, az amúgy an­gol Dave Holland új, Prism nevű kvartettjéhez mérhető együttes még nem lépett fel a fürdőváros­ban. Az akusztikus és elektromos zongorán egyaránt virtuozitással játszó Craig Taborn, a másfél évti­zeden át tartó muzsikusi tetszhalott állapotból visszatérő Kevin Eu­banks gitáros és a lenyűgöző tech­nikai készségekkel megáldott Eric Harland dobos révén igazi super­group zárta a programot. Rendkí­vüli intenzitással megszólaltatott, elsősorban a tagok szólisztikus ké­pességére és kreativitására építő szerzeményeikkel a mai jazz csú­csaira mutatták fel a kitartó hallgató­ságot.. Negyvenévnyi türelem képet terem Molnár Miklós első 3D-s tévéfelvételét Szent-Györgyi Albertről készítette Majdnem negyven évet kellett várni arra, hogy otthon is megnézhessük Molnár Miklós 3D-s felvételét Szent-Györgyi Albertról - ez volt az első ilyen felvétel a magyar televíziózás történetében.­ ­ Pion István____________________ S­zent-Györgyi Albert 3D-ben, fe­kete-fehérben, 1973-ban. Ta­kács Mari tévébemondó szintén 3D-ben, de már színesben, 1988- ban. A közös bennük az, hogy mindketten a jövőnek üzentek: le­ültek Molnár Miklós Balázs Béla-dí­­jas operatőr kamerája elé, de egyál­talán nem lehettek benne biztosak, hogy megérik a felvételek bemuta­tását, hiszen a kor technikai felké­szültsége azt nem tette lehetővé. Ehhez el kellett telnie negyven év­­nek­: az anyagokat a június végén elindult m3D csatorna leadta. Mivel 1949-re lassan készen állt az egész estés 3D-s filmek vetítésé­re a nyugati mozivilág, idehaza pe­dig Rákosi Mátyás már uralma alá hajtotta a búzakalászokat, könnyen elképzelhető Molnár és a 3D elma­radt találkozásának története. - Édesapám összefutott Solt plébá­nosával - meséli -, aki egy Ameri­kából kapott különös dobozt muta­tott neki, 3D-ben lehetett benne lát­ni fotókat. Engem izgatni kezdett a dolog. Tizenegy éves voltam, s megkértem apámat, menjünk el a paphoz. így is lett, de a pap nem volt otthon. Az ÁVH vitte el, megta­lálták nála a csodadobozt. Innentől vette kezdetét a 3D-hez való vonzó­dás, s Molnár egészen odáig jutott, hogy tizenkét évvel a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmopera­tőr szaka után sikerült elkészítenie a magyar televíziózás történetének első fekete-fehér 3D-s felvételét. Az interjúalany pedig nem akárki volt: a hosszú idő után hazalátogató No­­bel-díjas tudós, Szent-Györgyi Al­bert. Molnár két kamerával dolgo­zott, így imitálta a két szemünk lá­tószögének különbségét, s amíg a felvétellel minden rendben ment, addig a visszanézéssel akadtak gondok. Csak két vetítőgép párhu­zamos működtetésével lehetett megoldani, de ez csak az első pár másodperc élvezetét tette lehetővé, aztán elcsúszott a szalagok lejátszá­si sebessége, a két egymásra vetített kép nem volt szinkronban. A teker­csek dobozba kerültek. Aztán következett 1988 - újabb próbálkozás, Takács Mari tévébe­mondó szívhez szóló üzenetet kül­dött a jövőnek színesben. Húsz év­vel később került elő ismét az anyag a Szent-Györgyi-interjúval együtt, a Magyar Televízió digitális restaurá­tor stúdiója fogadta be mindkettőt, s hozta helyre. Ekkor már speciális vetítővászonra kivetítve, néző­szemüveggel meg lehetett nézni a 3D felvételeket. Ahhoz, hogy adás­ba is kerüljenek, még négy évet vár­ni kellett, el kellett indulnia az első magyar 3D-csatornának. Molnár Miklós szerint ez nem jelenti azt, hogy a tévé még jobban magához láncolja majd a nézőket, bár egyelő­re, ha a 3D-t élvezni akarjuk, nem ugrálhatunk, mert kell hozzá a szemüveg,­ de vannak már olyan képernyők, amelyek szemüveg nél­kül is 3D-s képet adnak. Igaz, az még gyerekcipő, de a türelem, ugye, képet terem. Molnár annyit várt arra, hogy tévében láthassa fel­vételeit, mint amennyit ledolgozott a Magyar Televíziónál. Sosem volt más munkahelye, és ha tehette vol­na, sem dolgozott volna máshol. A 3D pedig élete végéig vele marad, még ma is keresi a jövőt. Negyven év után kerülhetett adásba az első magyar 3D-s felvétel - az alkotó Molnár Miklós fotó: seres Ami­a

Next