Magyar Nemzet, 2012. július (75. évfolyam, 179-208. szám)
2012-07-24 / 201. szám
Rovatvezető: Muray Gábor Visegrádra figyelt az irodalom HI PION___________________________ Vasárnap ért véget a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) 12. tábora, amit először rendeztek Visegrádon, ráadásul először viselte a nemzetközi jelzőt, s így a fiatal magyar irodalmárok első Kárpát-medencei találkozója lett. Esténként Tóth Krisztina író-költő, Szilágyi István író és Spiró György író volt a beszélgetések vendége, és hazai irodalmi folyóiratok is bemutatkoztak a kerekasztal-beszélgetéseken. Itt is megrendezték az úgynevezett kritikustusát, amely a FISZ kritikai beszélgetéssorozata, Izsó Zita Tengerlakó című verseskötete és Falvai Mátyás Gépindák című novelláskönyve volt a téma. A péntek a születésnapoké volt. A tízéves Erdélyi Magyar Írók Ligájáról Király Zoltán, László Noémi és Karácsonyi Zsolt beszélgetett. A FISZ pedig ősszel ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját: az alapítók, a régi és jelenlegi elnökök, Bednanics Gábor, Bengi László és L. Simon László emlékeztek a szervezet korai éveire. (Az őszi születésnapon hirdetik majd ki a FISZ alkotói pályázatának eredményét.) Szombaton este a FISZ Fényírás című programsorozatának folytatásaként irodalmi szövegeket feldolgozó, fényinstallációval feldobott buli zárta a napot. Aki „élőben” akarta követni az eseményeket, de személyesen nem lehetett jelen, az a részvevők netnaplóit elolvashatta a Litera. hu-n, a Magyar Nemzet pedig hamarosan interjút közöl a szervezőkkel a tábor tapasztalatairól és élményeiről. Kultúra 2012. július 24., kedd Felkerülni a világ kulturális térképére, és ápolni az elmúlt évtizedek alatt külföldre szakadt magyar diaszpórát külön-külön is komoly feladat, amit a világ számos nagyvárosában, így New Yorkban is a Balassi Intézet helyi képviselete igyekszik ellátni. Mint látogatásunkkor megtudtuk, a színvonal fenntartása nemcsak pénz, hanem szervezés és az eddigi tapasztalatok hasznosításának kérdése is. : ’ Bodacz PfiTF.R (New York)_____ E tapasztalat különösen üdítő annak fényében, hogy a New York-i központ a 2009-es magyar évad során - válság ide vagy oda - indokolatlannak tűnő költekezésével tett azért, hogy a hazai közbeszéd tárgya legyen. Romsics Gergely, a New York-i Magyar Kulturális Központ tudományos titkára azonban szemléletváltásról számolt be: a szervezet ma már egy szerény belvárosi irodában működik, a rendezvényeket külső helyszínekre szervezik. Emögött takarékossági okok húzódnak meg, a korábban kulturális bázisként és irodaként funkcionáló műterem bérleti díja felszökött, ráadásul a rendezvényekre fordítható összeg a racionalizálás és központi - budapesti - forráselosztás következtében jelentősen zsugorodott a 2010 előtti évekhez képest, amikor New York kiemelt érdekérvényesítő képességgel bírt a külföldi magyar kulturális intézetek között. A szemléletváltás nem csak anyagi természetű, hiszen - mint megtudtuk - a korábbi évek vezetése igencsak elhanyagolta az amerikai magyar szervezeteket és közösségeket. Az intézet jelenleg is sok energiát áldoz a magyar közösségekkel - a református egyházzal, a cserkészszövetséggel vagy az Amerikai Magyar Koalícióval - a kulturális és tudományos együttműködés felélénkítésére, anyanyelvünk és hagyományaik ápolására. Romsics Gergely szerint nehéz feladat egyszerre felkerülni az Egyesült Államok kulturális térképére, és részt venni a diaszpóragondozás feladatában. Mint fogalmazott, az elmúlt évtizedekben megélhetési vagy politikai okok miatt kivándoroltak egy része kollektív kulturális emlékezetük programokkal való támogatását várja, amíg más emigránsok a magyar kultúra kurrens, új oldalával szeretnének a programokon találkozni. Emellett a tágabb New York-i közönség megszólítása is feladatuk: a kultúra iránt érdeklődőket - fogalmazott Romsics Gergely - olyan előadásokra lehet behozni, amelyek műfaja itt is népszerű. Ilyen volt például Fehér Ferenc mozgásszínházának bő két hónappal ezelőtti vendégszereplése, amelyre a helyi alternatív színtársulatok tagjai és professzionális táncosok is eljöttek. Szintén jól sikerült tavaly a magyar animációs film és grafika történetét bemutató rendezvénysorozat, amelyen a negyvenedik születésnapját ünneplő Kecskemétfilm rajzfilmstúdió és Orosz István Kossuth-dí jas grafikus munkáit ismerhette meg a közönség. Komoly siker volt Visky András kolozsvári drámaíró látogatása, akinek Megöltem az anyámat című darabját nagy érdeklődéssel fogadta a chicagói közönség. Romsics Gergely szólt egy rövidesen ideahaza látható kutatásról is: az intézet részt vesz az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum diaszpórakutatásában, amelynek célja, hogy bemutassák a 19-20. században kivándorolt magyarság viszontagságos életét. 1n New York magyarul Három területen is helyt kell állniuk a kulturális intézeteknek Amerikai magyar esküvő (filmjelenet) FORRÁS: hunkyblues.com HULLÁMSÁV Olimpia Shakespeare-rel 1 Hanthy Kinga________________________________________________________ N em kizárt, hogy a londoni olimpia alatt zuhogni fog az eső, és az angol nyár a legkellemetlenebb oldalát fogja mutatni, de legalább lehet majd mentségeket mondani, hogy miért nem sikerült. Lassan hozzá kell szoknunk, hogy semmi sem akkor van, amikor szokott: télen nyár, nyáron tél. A londoni sportolimpia mellett megrendezett kulturális olimpiát viszont nem zavarja az eső, mert azon nem a nyerésre megy a játék, Yoko Onónak vagy Munchnak nem ez az első és utolsó lehetősége, hogy megmérjék. Róluk úgyis az utókor dönt. Ahogy már döntött Shakespeareről is. Elemezhetik az életét, találgathatják, egy volt-e vagy kettő, a férfiakat szerette-e, vagy a nőket, az ügyön ez semmit nem változtat. Kéthónapos az Anglia egészére kiterjedő kulturális programsorozat, amelynek egyik főszereplője William Shakespeare. Hozzá kapcsolódik most a Magyar Rádió Kossuth adója is, ezért indította el tegnap a Shakespeare-napokat, majd indítja péntektől a Shakespeare-éjszakákat. Az olimpiai közvetítések végeztével az archívumból gondosan válogatott, esetenként felújított, hangonként restaurált legendás előadásokat lehet majd hallgatni - utóbb az interneten is -, szám szerint tizenhetet. A szereposztás: Jágó Major Tamás, Prospero Sinkovits Imre, Hamlet Gábor Miklós, Rómeó Sztankay István, Júlia Törőcsik Mari, Makrancos Kata Almási Éva, Petruchio Huszti Péter, II. Richárd Somogyvári Rudolf. Esténként váltva. A Vihartól a Macbethen és az V. Henriken át a Tévedések vígjátékáig és a János királyig. A Téli rege Petőfi fordításában hallható, a rádiós Shakespeare-olimpia keretjátékában pedig (Aranyalap, Vers napról napra) - amely a színházi előadásokhoz, a szerzőhöz és korához készült háttéranyagokkal már hétfőtől jelentkezik - töredék Kossuth-fordítást is meghallgathatunk. A rádió archívuma nagyon gazdag. Eleink talán érezték, hogy jönnek szegényebb napok, igénytelenebb utódok, azután majd talán kíváncsibb utókor is, amelyiknek szüksége lesz rá. Irodalmi szerkesztőnek, dramaturgnak amúgy is igénye, hogy nyomot hagyjon. Hogy maradjon valami, amire rá van írva, ez miatta, tőle maradt meg. Szerencsére. Shakespeare-ből is gazdag a kínálat, egy-egy előadásból esetenként nyolc is. Pintér Edina szerkesztő a legendás előadásokat válogatta ki a készletből, amelyek bizonyítják, hogy nemcsak a szerző, hanem egyikmásik színészünk is örök, valamint hogy a szöveg erős, elrontani nagyon nehéz. A legrégibb hanganyag 1924-ből való, és az ötvenhatos archívumpusztulás miatt sok a töredék. A sorozat augusztus 12-ig tart, az olimpia végéig. A rádió kulturális munkatársai tehát, együtt a sportriporterekkel, végig ott lesznek Londonban, még ha csak virtuálisan is. Közben pedig irigylik, hogy a leghazafiasabbnak tartott Shakespearedrámát, az V. Henriket Angliában 1790 óta folyamatosan játsszák. Nekünk meg a mieinkhez forradalom kellett. kultura@magyarnemzet.hu MTO’1»ITinMMHUMBfMW>Mm»WMMiBWMWWWMr'rillllBniiir~»IIIMW»nW'IIIIll»llll«llll IHim WillI M—!■» »WH»' ■MIHI IIIIIiiIMWMIIIMMMMMWWMMHWMMMM G yulát egy napra megtöltötte a jazz Az idén is haragban állt az időjárás a XXI. gyulai jazzfesztivállal: a közelgő eső miatt a tószínpad helyett zárt térben kellett megrendezni a koncerteket. HANGHATÁS M Ttri GÁtor____________________ Látványában vesztett, hangulatában nyert a fesztivál a kényszerű helycserével. A várszínház központjának technikailag jól felszerelt kamaraterme 200-220 néző befogadására alkalmas, de a klubszerű körülmények az improvizatív zene számára inspiráló kapcsolat kialakítását teszik lehetővé előadók és közönség között, így is történt. A fesztivált szervező Gedeon József igazgató az erőteljes fúziós vonulattal szemben most a jazz törzsvonalát állította előtérbe szombaton. Az estet nyitó Dániel Annah Hot Swing Today elnevezésű együttese a múlt század 30-as, 40-es éveibe röpítette vissza a termet megtöltő hallgatóságot. Az énekes középfekvésű, szűk terjedelmű, de kellemes hangjának és előadói habitusának jól fekszik ez a stílus, korabeli jazz- és musicalszámokból összeállított műsora azonban aligha lépett volna túl a retrójellegen, ha kiváló partnerei (Zana Zoltán - szaxofon, Gyárfás István - gitár, György Ákos - elektromos zongora, Hárs Viktor - bőgő) nem mutatják meg, hogy dob nélkül is lehet ízesen, lendületesen szvingelni. Örökzöldekhez nyúlt vissza a pár éve hazatért Tommy Víg vibrafonos is, aki azonban kvintettjével csak kiindulópontnak tekintette a jazzkánon darabjait. Bár törött csuklóval játszott, harmonizációival, szólóival mai megvilágításba helyezte a jól ismert szerzeményeket. Szellemének villódzásai végig lekötötték a figyelmet, (ön)ironikus kommentárjai felszabadult hangulatot teremtettek, és a feleségével, Mia Kim énekessel előadott bravúrszámokkal vastapsra ragadtatták a publikumot. Amerikából a Vajdaságba vezetett vissza Mezei Szilárd magyar gyökerekből táplálkozó zenéje. A jazzben szokatlan hangszeren, brácsán játszó muzsikus triójával (Matina Ervin - bőgő, Csík István - dob) népdalokból kiinduló, precíz kompozíciós keretekbe foglalt, szabadon kibontott, helyenként a kortárs zene dimenziói felé nyitó témái újszerűen gondolkodó alkotó műhelyébe avatták be a hallgatókat. A gyulai jazzfesztiválra most is neves amerikai előadó fellépése tette fel a koronát. A modern jazz meghatározó bőgőse, az amúgy angol Dave Holland új, Prism nevű kvartettjéhez mérhető együttes még nem lépett fel a fürdővárosban. Az akusztikus és elektromos zongorán egyaránt virtuozitással játszó Craig Taborn, a másfél évtizeden át tartó muzsikusi tetszhalott állapotból visszatérő Kevin Eubanks gitáros és a lenyűgöző technikai készségekkel megáldott Eric Harland dobos révén igazi supergroup zárta a programot. Rendkívüli intenzitással megszólaltatott, elsősorban a tagok szólisztikus képességére és kreativitására építő szerzeményeikkel a mai jazz csúcsaira mutatták fel a kitartó hallgatóságot.. Negyvenévnyi türelem képet terem Molnár Miklós első 3D-s tévéfelvételét Szent-Györgyi Albertről készítette Majdnem negyven évet kellett várni arra, hogy otthon is megnézhessük Molnár Miklós 3D-s felvételét Szent-Györgyi Albertról - ez volt az első ilyen felvétel a magyar televíziózás történetében. Pion István____________________ Szent-Györgyi Albert 3D-ben, fekete-fehérben, 1973-ban. Takács Mari tévébemondó szintén 3D-ben, de már színesben, 1988- ban. A közös bennük az, hogy mindketten a jövőnek üzentek: leültek Molnár Miklós Balázs Béla-díjas operatőr kamerája elé, de egyáltalán nem lehettek benne biztosak, hogy megérik a felvételek bemutatását, hiszen a kor technikai felkészültsége azt nem tette lehetővé. Ehhez el kellett telnie negyven évnek: az anyagokat a június végén elindult m3D csatorna leadta. Mivel 1949-re lassan készen állt az egész estés 3D-s filmek vetítésére a nyugati mozivilág, idehaza pedig Rákosi Mátyás már uralma alá hajtotta a búzakalászokat, könnyen elképzelhető Molnár és a 3D elmaradt találkozásának története. - Édesapám összefutott Solt plébánosával - meséli -, aki egy Amerikából kapott különös dobozt mutatott neki, 3D-ben lehetett benne látni fotókat. Engem izgatni kezdett a dolog. Tizenegy éves voltam, s megkértem apámat, menjünk el a paphoz. így is lett, de a pap nem volt otthon. Az ÁVH vitte el, megtalálták nála a csodadobozt. Innentől vette kezdetét a 3D-hez való vonzódás, s Molnár egészen odáig jutott, hogy tizenkét évvel a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőr szaka után sikerült elkészítenie a magyar televíziózás történetének első fekete-fehér 3D-s felvételét. Az interjúalany pedig nem akárki volt: a hosszú idő után hazalátogató Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert. Molnár két kamerával dolgozott, így imitálta a két szemünk látószögének különbségét, s amíg a felvétellel minden rendben ment, addig a visszanézéssel akadtak gondok. Csak két vetítőgép párhuzamos működtetésével lehetett megoldani, de ez csak az első pár másodperc élvezetét tette lehetővé, aztán elcsúszott a szalagok lejátszási sebessége, a két egymásra vetített kép nem volt szinkronban. A tekercsek dobozba kerültek. Aztán következett 1988 - újabb próbálkozás, Takács Mari tévébemondó szívhez szóló üzenetet küldött a jövőnek színesben. Húsz évvel később került elő ismét az anyag a Szent-Györgyi-interjúval együtt, a Magyar Televízió digitális restaurátor stúdiója fogadta be mindkettőt, s hozta helyre. Ekkor már speciális vetítővászonra kivetítve, nézőszemüveggel meg lehetett nézni a 3D felvételeket. Ahhoz, hogy adásba is kerüljenek, még négy évet várni kellett, el kellett indulnia az első magyar 3D-csatornának. Molnár Miklós szerint ez nem jelenti azt, hogy a tévé még jobban magához láncolja majd a nézőket, bár egyelőre, ha a 3D-t élvezni akarjuk, nem ugrálhatunk, mert kell hozzá a szemüveg, de vannak már olyan képernyők, amelyek szemüveg nélkül is 3D-s képet adnak. Igaz, az még gyerekcipő, de a türelem, ugye, képet terem. Molnár annyit várt arra, hogy tévében láthassa felvételeit, mint amennyit ledolgozott a Magyar Televíziónál. Sosem volt más munkahelye, és ha tehette volna, sem dolgozott volna máshol. A 3D pedig élete végéig vele marad, még ma is keresi a jövőt. Negyven év után kerülhetett adásba az első magyar 3D-s felvétel - az alkotó Molnár Miklós fotó: seres Amia