Magyar Nemzet, 2012. szeptember (75. évfolyam, 239-267. szám)

2012-09-06 / 244. szám

kultura@magyarnemzet.hu Rajzokba terelt történelmi traumák Képregény készült a berlini falhoz kapcsolódó öt emberi sorsról • Egy műfaj nagykorúvá válásának állomásai Hideglelős történetek a hidegháborús valóságból: egy nemrég bemutatott német képregény a rossz emlékű fal mögötti élet szomorú tapasztalatairól mesél a fiatalabb nemzedékeknek. Szemtanúk visszaemlékezéseiből és számos dokumentum alap­ján elevenedik meg öt történet a kommunista Németország nyo­masztó hétköznapjairól. ■m Szathmáry István Pál________ A­z 1961-ben felhúzott, Berlint kettéosztó fal egyfelől a hideg­­háborús idők szimbólumává vált, másfelől számtalan egyéni sorsdrá­ma, családi és érzelmi megpróbál­tatás okozója volt. A filmalkotások után most egy képregény is kiveszi a részét a traumatikus múlt feldol­gozásának munkájából. A fiatal il­lusztrátor szerzők, Thomas Hen­­seler és Susanne Buddenberg szem­tanúkat hallgattak meg, fotók, könyvek, filmek, történelmi művek és irattárak anyagait böngészték át, hogy képregényük a lehető legpon­tosabban mutassa be a történteket. A hatalmas anyagból öt történetet választottak ki, az 1961 és 1989 kö­zötti históriák a fallal kapcsolatos legkülönbözőbb jellegű helyzeteket mutatnak be. 1961-ben a fiatal Ursula Mal­chow és férje, aki ápoló volt, a nyu­gat-berlini Lazarus-kórházban dol­gozott. Tanúi voltak számos kelet­berlini menekülési kísérletnek, amelyek közül több a kórházban végződött. 1962. szeptember 4-én a 41 éves Ernst Mundt a szemük lát­tára vesztette életét, amikor meg­próbált átmászni a falon, hogy csat­lakozzon Nyugat-Berlinben élő édesanyjához, egy keletnémet ha­tárőr által kilőtt golyók ölték meg. Malchow asszony ma 75 éves, és jelenleg is a kórház közelében él. Az ő történetét is feldolgozta a Berlin, a megosztott város című képregény­kötet. - Minden, ami ebben a könyvben van, igaz - mondta meg­­hatottan az asszony a berlini fal emlékmúzeumában rendezett saj­tóbemutatón. - Személyes histó­riákat akartunk elmesélni, a tényle­ges színhelyeket kívántuk ábrázol­ni, egyfajta történészmunkát igye­keztünk az olvasó kezébe adni - mondta Thomas Henseler. Ez az időszak nem olyan távoli, de sokan már elfeledték, illetve vannak, akik nem is tudják, hogy a második világháború után, a hitle­ri birodalom veresége nyomán Né­metország területén két állam jött létre, az egyik oldalon a kommu­nista Kelet-Németország, hivata­los nevén Német Demokratikus Köztársaság (NDK), a másikon a Nyugat által támogatott Német Szövetségi Köztársaság (NSZK). Az NDK hatóságai 1961. augusztus 13-án lezárták a háború nyomán ugyancsak két részre szakított Ber­lin keleti és nyugati övezetének ha­tárát, először szögesdrót kerítést, majd betonfalat építettek a válasz­tóvonalon. így akarták megakadá­lyozni, hogy az NDK lakói főváro­sukból tömegesen átsétáljanak a szabad világba, hiszen a választó­­vonalon lévő berlini utcák másik oldala a nyugati övezethez tarto­zott, ahonnan már biztonságosan el lehetett jutni az NSZK-ba. Szerepel a könyvben Detlef Matthes esete is. A fiatal kelet-ber­lini a tiltás ellenére fényképezte a berlini falat és annak környékét, mert nagyon kíváncsi volt a város nyugati felére. Érdeklődését hat­heti elzárással „jutalmazták” a ha­tóságok. Megörökítették a rajzolók a Holzapfel család merész szökését is: a hitleri birodalom légügyi mi­nisztériumának, a mai pénzügy­minisztériumnak az épületéről ug­rottak le a fal túlsó oldalán várako­zó rokonokhoz egy hátizsák segít­ségével. Az áldozatok száma pontosan nem ismeretes, de a fal fennállásá­nak évei alatt legalább 125 szökési kísérlet végződött halállal, több mint 60 esetben a keletnémet ha­tárőrség lövései ölték meg a mene­külőket. A két alkotó elmondta: az volt a céljuk, hogy közel hozzák a megosztott város hétköznapjait, és ezzel érzékeltessék a keletnémet diktatúra jellegét a mai fiatal nem­zedéknek. VALÓSÁGMESE. A képregény mű­faja az utóbbi évtizedekben jelen­tős mértékben nagykorúsodott, és olyan személyes hangvételű szer­zői alkotások születtek, amelyek a múlt egy-egy traumatikus epizód­ját tárják az olvasók elé. A sort le­hetne kezdeni Will Esner munkás­ságával, aki a műfaj egyik legmeg­határozóbb alkotójává vált a husza­dik században. Egyik fő műve a Cion bölcses jegyzőkönyveinek tör­ténetét dolgozza fel. Igazi forduló­pontot jelentett a műfej történeté­ben Art Spiegelman munkája, a Maus, amelynek cselekménye ho­lokauszttúlélő szülei emlékein ala­pult Szomom apropója a rövid át­tekintésnek, hogy a napokban hunyt el a lengyel származású Joe Kubert, aki alternatív önéletrajzként értelmezhető képregényében egy olyan főhős történetét mutatja be, aki az ő héber nevét viseli, és azt az életet éli a varsói gettóban, ame­lyet a családja élhetett volna, ha nem hagyja el 1926-ban Lengyel­­országot Hatalmas világsikert ho­zott alkotójának, Marjane Satra­­pinak az iráni gyerek- és kamaszkor viszontagságait feldolgozó Per­­sepolis című képregény, egész es­­tés animáció is készült belőle. Az 1960-as születésű Joe Sacco szin­tén sokat tett a műfej elismerteté­séért többek között Palesztináról és a boszniai háborús pokolról ké­szített ,rajzolt haditudósításokat­. A mai huszonévesek már alig tudnak valamit a fal egykori borzalmairól fotó: europress/afp/patrick hertzog Kilenc hónap négy tételbe sűrítve Gyöngyösi Levente III., Születés című szimfóniájának ősbemu­tatója az idei kortárs premier a fesztiválzenekar Mahler-ünne­­pén. A darabot ma este háromnegyed nyolckor mutatják be Mahler V. szimfóniája mellett a Művészetek Palotájában. A sze­mélyes élmény motiválta műről a szerzőt kérdeztük. B­­akutya Eszter__________________ F­ogantatás, Belül, Születés, Kí­vül - ezek a 111. szimfónia té­telcímei, amelyek rögtön elárul­ják: egy kisbaba útját követi végig a négytételes darab. Gyöngyösi Le­vente nem titkolja: Hanga nevű kislánya év eleji születése motivál­ta a komponálásban, témaként azonban nagyon is tudatosan vá­lasztotta ezt a meghatározó sze­mélyes élményét. - Nem volt nehéz eldönteni, hogy érdekes lenne erről zenét ír­ni, különösen azért, mert tudomá­som szerint még nem volt arra példa a zenetörténetben, hogy va­laki a gyerek szemszögéből nézve közelítse meg az élet két nagy misztériuma - a születés és a halál - közül az egyiket, azt, amelyikről éppen a gyerek szempontjából nem sokat tudunk - mondja a komponista. A szimfónia első és harmadik tétele inkább történetet mesél el, a második (Belül) és a negyedik (Kívül) pedig statiku­sabb, egy-egy állapotot mutat be - tudtuk meg a szerzőtől. Az első té­tel, a szellemi értelemben vett fo­gantatás a leghosszabb, önmagá­ban is külön egység, a másik há­rom pedig tulajdonképpen össze­függ egymással, és együtt alkotja a második egységet.­­ A harmadik tétel maga a szü­letés, ez a legnaturalistább, az anya és a baba hányattatásait, a szülő nőben lévő ellentmondásos érzelmeket mutatja be az eksztati­kus várakozástól a teljes kétség­­beesésen át a születés felszabadító pillanatáig. A második tétel, amely két variációból álló, lassú tétel, tudatosan nem törekszik változatosságra, hiszen az anya­méhben való élet lényege a stabili­tás és az állandóság. A negyedik tétel pedig tulajdonképpen egy ze­nekari dal szoprán hangra, József Attila Tedd a kezed című versére, ez is inkább egy életpillanat érzés­világát közvetíti - meséli Gyön­gyösi Levente, aki eredetileg szö­veg nélküli, hangzókból álló gyer­mekhangot tervezett a tételhez, komponálás alatt azonban üze­­netszerűbbnek találta ezt a verset. - A gyermek végtelenül kiszol­gáltatott, és ez irányított engem a József Attila életművében az anya szerepét a szeretőével szinte ösz­­szemosó gondolatkörhöz. A szülő a gyermek életében abszolút hata­lom, mindent meg tud adni neki, és mindent el is tud venni tőle. Er­re a felelősségre is figyelmeztet ez a vers - teszi hozzá a zeneszerző. Gyöngyösi Levente a pécsi Pan­non Filharmonikusok rezidens ze­neszerzője is, az együttes a jövő csütörtökön mutatja be Pécsett Pécsi nyitány című zenekari mű­vét, de ők játsszák a szerző négy ütőhangszeres szólistára és zene­karra írt Sinfonia Concertantéjá­­nak májusi ősbemutatóját is az Amadinda Ütőegyüttessel. Gyöngyösi Levente egy popu­­lárisabb, a könnyűzenéhez közelí­tő zenés színpadi alkotásba is ha­marosan belekezd, ezt viszont Hollerung Gáborral, a Dohnányi zenekar vezetőjével közösen ter­vezik. 2012. szeptember 6., csütörtökKultúra 15 Rovatvezető: Muray Gábor Bourne lapos utánlövése Tony Gilroy bűnügyi trilógiafolytatása kissé erőltetettre sikerült A Bourne-hagyaték a címében próbálja meglovagolni egy tri­lógia sikerét, ám végül inkább csak önismétlést kapunk, rá­adásul Matt Damont sem sike­rül pótolni. F­ILM : Kárpáti György_________________ • • Ö­t éve már, hogy Matt Damon és a rendező Paul Greengrass a maga részéről befejezettnek tekin­tette Robert Ludlum kémhősének kalandjait. A csúcson hagyták ab­ba. A Bourne-ultimátum nemcsak a trilógia legjobb darabja volt, de a filmtörténet kémfilmjeinek sorába is az egyik legjobban sikerült holly­woodi alkotásként vonult be. A producerek fejében viszont nem ez, hanem a három résznek köszönhe­tő egymilliárd dolláros bevétel ma­radt meg. Damont dicséret illeti, hogy ezek után minden ostromot visszautasítva nem állt szorítóba a pénzért egy negyedik részben, így a gyártó stúdiónak maradt a B terv. Új rendező, új főszereplő, új törté­net. És valamiért bíztak abban, hogy az erősen analóg sztori így majd nem zavarja a rajongókat. A Bourne-hagyaték már nem az író Ludlum története, ellenben az első három rész forgatókönyvírójá­nak, Tony Gilroynak a rendezése, aki elhagyta elődje kézi kamerás mozgásait, s a történetben növelte az akciójelenetek számát. Főhőse hasonló életutat jár be, mint Bourne, ő is szuperkiképzés után válik nemkívánatos személlyé, lik­vidálása pedig azért nem sikerül, mert túl tökéletes. Elmenekül le­bombázása elől, majd megpróbálja kideríteni, kinek és miért állt útjá­ban. Ebben lesz segítségére egy csi­nos doktornő, aki hasonló cipőben jár - őt laboratóriumi kísérletek közben akarják kivonni a forga­lomból -, az életéért menekül. És ahogy jó bűnügyi filmben illik, a szálak szépen-lassan összefonód­nak, sötét titkok kerülnek felszínre. De addig még a két főszereplőnek sokat kell dolgoznia, s még inkább menekülnie. A Bourne-hagyatékban van ugyan finesz, de elődeitől messze elmarad. A főszereplő Jeremy Ren­ner mára kétségtelenül szuper­sztárrá vált, de ehhez a filmhez mégsem olyan karakteres, mint Matt Damon, akit nem csak meg­szokásból hiányolunk a történet egészében. Érezhetik a hiányt Hol­lywoodban is, mert a mozi diszkré­ten beemeli a sztoriba Jason Bourne-t, egyúttal lehetőséget kínál neki egy ötödik darabban való visz­­szatérésre. A női főszereplő, Rachel Weisz ezúttal csak kétségbeesett te­kintettel néz maga elé, és ugyan le­het, hogy egyesek szerint ez elég, de ahhoz azért túl sokat van jelen a vásznon. Persze ha erősebb kezű rendező dirigálja, egészen másképp is alakulhatott volna, így viszont A Bourne-hagyaték olyan hollywoodi iparosmunka marad, amely nem hagy a nézőben maradandó em­léket. (A Bourne-hagyaték­­ színes, feliratos, amerikai film, 2012, 135 perc. Rendező: Tony Gilroy. Forgal­mazó: UIP-Duna Film.) Jeremy Renner sajnos nem pótolja Matt Damont Magyar alkotások a designfővárosban Helsinki, a világ 2012-es designfő­városa csaknem 250 progra­mot rendez az idén. Hazánkat a Magyar Formatervezési Ta­nács képviselheti A világ de­signfővárosa 2012 rendez­vénysorozat egyik kiemelt programján, a Mindennapi felfedezések című nemzetközi kiállításon, amelyet mától szeptember 16-ig rendeznek meg a helsinki designhét ide­jén. Szerepelnek magyar alko­tások a tárlat központi prog­ramjában is, Folyamatos jelen - Continuous present címmel pedig önálló magyar kiállítást is rendeznek. Ezen a kortárs magyar alkotások a kreatív potenciál folytonosságát rep­rezentálják. (P. Sz. E.) Érti Péter kerül a táncszínház élére Érti Pétert nevezte ki a Nemzeti Táncszínház Nonprofit Kft. ügyvezetőjévé Török Jolán utódjául az emberi erőfor­rások minisztere, Balog Zoltán január 1-jei hatállyal. A követ­kező nem egészen fél évben a két igazgató szorosan együtt­működve dolgozik. Érti Péter igazgatói megbízása január 1- jétől 2017. december 31-ig tart. (MN) Ferences kiállítóhely nyílik Szegeden Szeptember második felében a rend szegedi történetét, a bará­tok és az itt élők kapcsolatát bemutató látogatóközpont nyí­lik a 265 millió forintos uniós támogatásból felújított alsóvá­rosi ferences kolostorban. A templom és rendház Pannon­halma után a második legna­gyobb középkori eredetű egy­házi épületegyüttes Magyaror­szágon, amely mind a mai na­pig eredeti funkciójának meg­felelően működik. (MTI)

Next