Magyar Nemzet, 2013. október (76. évfolyam, 268-297. szám)
2013-10-07 / 274. szám
IIMagyar Nemzet Sportja 2013. október 7., hétfő Cigánybáró helyett bíró Nem operett-téma: Jónás Kornél szerint a magyar fociban él a rasszizmus Nem jöttök focizni? - ilyet se nagyon kérdeztek még pár perccel a meccs kezdete előtt a szurkolóktól. Egymásra is néztünk a fiammal, hogy jól hallottuk-e a szíves invitálást, de végül nemet mondtunk a helyi roma gyereknek, aki két társával „melegített” a kállói futballpályán. Nógrád megyei III. osztályú bajnokira érkeztünk a faluba, s igazából a játékvezetőre voltunk kíváncsiak. Deák Zsír,mono __________________ Jónás Kornél még májusban híresült el, amikor a magyar labdarúgás történetében először, s eddig utoljára a nézők rasszista megnyilvánulásai miatt félbeszakított, majd lefújt egy hivatalos mérkőzést, a Nógrádsáp-Diósjenő derbit. A bevallása szerint félig cigány származású bíró azóta több írásos és elektronikus médiumban megjelent, őszszel is úgy nyilatkozva, hogy nem tapasztalt változást a pályákon, sőt, arra utalt, nyomás nehezedik rá a téma „elsikálása” céljából, ezért inkább csak partjelzőként számítanak rá. Ehhez képest legutóbb megkapta a Kálló-Szátok találkozó vezetését. Előbbi, szűk ezerötszáz lelkes települést a 2001-es adatok szerint háromnegyed/egynegyed részben lakják magyarok és cigányok, utóbbiban viszont fordított az arány a hatszáz ott élő között. - Ha fennáll a rasszizmus veszélye, akkor itt lesz is! - gondoltuk, s bizonyosságot keresve útnak eredtünk. S mégis mit láttunk? Szátokról egyetlen roma focista sem érkezett a mintegy negyven kilométerre fekvő riválishoz, a kállói gárda tagjainak többsége viszont a kisebbséghez tartozott. A nézőknél még egyértelműbbnek tűnt a helyzet, a közeli telepről sorra jöttek a roma családok nemre és korra való tekintet nélkül, kicsik, nagyok, öregek, fiatalok, nők, férfiak vegyesen. Jól fogyott a szotyi, a toki és a pálinka, amit műanyag kávés pohárban hordott körbe egy lány (s egyben anya, mivel gyermekét babakocsiban tolta maga előtt). A körülmények enyhén szólva spártaiak. Nézőtér, korlát nincs, a közút szélén megállított autóknak támaszkodva, vagy bent ülve lehetett figyelni a hepehupás gyepen történteket. Időnként elhúzott mögöttünk egy kocsi (régen nem láttam ennyi kocka Ladát), a Nógrád Volán helyközi buszjárata, vagy egy traktor, vigyázva, nehogy elsodorjon egy óvatlanabb drukkert. A korrektség jegyében a játékosoknak sem járt luxus, de még öltöző vagy kispad sem. Pontosabban a pályától úgy ötven méterre egy romosnak tűnő épületben át lehetett venniük a mezt - zöldet Kálló, fehéret Szátok -, aztán a rozsdás kaput egy nagy lakattal lezárták, s legközelebb csak a szünetben nyitották ki. Ám csak a bírói hármas tért be ide szusszanni, a játékosok inkább a földön ülve pihentek rá a második félidőre. A vendégek irányító középpályása ránézésre (pocak, őszülő haj) is eleve rutinosnak tűnt, s a tettei alátámasztották e vélekedést: a nézők közé parkolt a Skodájával, s azt használta öltözőnek. Csak a zuhany hiányzott... Természetesen a mérkőzésről is szólnunk kell. A testi felépítés és a korkülönbség nagy taktikai harcot ígért az alacsonyabb, fiatalabb kállóiak és a termetesebb, idősebb szátokiak között, kezdetben hazai fölénnyel. Bandi és Laci cikázott az ellenfelek között, „Lófej” pedig egyáltalán nem tűnt lófejűnek, az arcát mintha körzővel rajzolták volna - kiválóan osztogatott, nem hiába vonultak a csapatok a szünetben 2-0-lal az oldalvonal mellé, a nádashoz. Amely ezúttal nem nyelt el egy labdát sem, mert a helyi roma gyerekek időben kimentették onnan a játékszert. A második játékrész elején szépítettek a vendégek, de egy kállói kontra után, 3-1-nél eldőlni látszott a pontok sorsa. „Ne járjon a szátok!” - sütötte el a poént a helyi vezérszurkoló (alacsony, hasas középkorú roma, kalapban, kapucnis pulcsiban, éles hanggal és tökéletes taktikai repertoárral) Szátok kárára. Közben egy overallos ember hozta a hírt, hogy kész a kaja, várják majd a csapatot a „bankettre”. Valószínűleg már erre készültek Kálló aranylábú fiai, mert az elhivatott látogatók Gábor, a hazai kapus hathatós segítségével előbb szépítettek, majd a hajrában egyenlítettek. „Ez nem tud védeni!” - döbbentek rá a helyiek saját játékosuk alapvető hiányosságára, de inkább beletörődve, mintsem mérgesen a 3-3-as végeredményt követően. Pedig ezzel elszalasztották első szezonbeli győzelmüket, így még mindig a tabella végén kullognak a megye III Nyugati csoportjában. Ekkora már azok is visszatértek a pálya mellé, akik a szünetben kissé hosszabbra nyúlt kocsmakörútra indultak. Távoztunkkor mi is benéztünk ide, magnóról szólt a cigányzene, ölelkező, erősen italos férfiak ropták egymással, az ajtón pedig felirat hirdette a helyi kisebbségi napok sztárvendégét, Sárközy Mimit. A művésznőt sajnos elkerültük. Rasszizmus? A környéken se! A pályán és annak mentén béke honolt, köszönhetően többek között Jónás Kornél játékvezetőnek, aki egyetlen sárga lap kiosztásával kordában tartotta az indulatokat. Jól lengető asszisztensei segítségével gyakorlatilag hibátlanul bíráskodott, ilyen teljesítményre a sportnapilap tízes skálán 9-es osztályzatot szokott adni. Ezért nem kezdhettük másképp a beszélgetésünket, mint a gratulációval, aztán viszont rákérdeztünk, miért mondja, hogy mellőzik a bíróküldésnél, amikor most is itt lehetett. „Mert van egy szeptember 15-i e-mailem, ami erről szól, hogy ne szítsam az esetleges feszültséget, sőt, volt olyan bírói értekezlet, ahol a kollégák közül páran kijelentették, a származásom miatt nem akarnak velem együttműködni. Ám mivel több helyen nyilatkoztam erről, s nyilvánosságra került, hogy félre akarnak tenni, inkább úgy voltak vele a küldők, hogy mégis vezethetek, hátha elcsitul az ügy.” A kállói derbiről így vélekedett a sport: „Tizenegy éve bíráskodom, de ilyen környezetben, ennyire szerény körülmények között még sosem működtem. Ám hatalmas szeretettel fogadtak, még vacsorára is meghívtak, s találkoztam a helyi kisebbségi vezetőkkel is. Talán látta, amikor a lefújás után beszaladtak hozzám a gyerekek, de azt nem hallhatta, mit mondtak. Bácsi, maga benne volt a tévében, mi is olyan bírók akarunk lenni, mint maga! Ennél többet nehéz lenne elérni. Egyébként tényleg jól ment a vezetés, sokat futottam, igyekeztem mindenütt ott lenni, ahol kell. A szátokiak már ismertek, én is őket, kulturáltak, korrektek, jó partnernek bizonyultak, mint ahogy a kállóiak is.” Amikor felvetjük a rasszizmus e mécsesén tapasztalt teljes hiányát, Jónás Kornél így válaszol: „Ebben a környezetben csoda lett volna, hisz a hazai csapat tagjai mind romák, s láthatta, a nézők kilencvenkilenc százaléka is az volt. De higgye el, itt Nógrád megyében nagyon sok a rasszista megnyilvánulás, szombaton partjelző voltam az Őrhalom-Szendehely találkozón, s kaptam rendesen. De még mindig jobban jártam, mint egy kollégám, akit mentővel vittek kórházba, úgy megütötték. Ami tőlem telik, megteszem, hogy a rasszista megnyilvánulásokra vonatkozó, meglévő szabályokat alkalmazzák, de nagyjából egyedül vagyok. Pedig akadnak rajtam kívül is roma származású bírók Nógrád megyében vagy húszan, de azt mondják, félnek, hogy ha megszólalnak, eltiltják őket. Velem nem mernék ezt csinálni, mert viszonylag ismert lettem, de őszintén szólva már nekem is sok, hogy ez az ügy így fel lett fújva.” Arra a gondolatra, hogy a profi osztályokban, főleg az NB I-ben az MLSZ gyakorlatilag az első kósza bekiabálásra a rasszizmus örve alatt százezres, milliós büntetési tételeket oszt ki, miközben egyéb konkrét sportszerűtlen tettek, súlyos szabálytalanságok maradhatnak megtorlatlanul. Jónás Kornél így reagál: „Szerintem is rosszul áll hozzá a témához az MLSZ, hiszen csak a pénzbevételi forrást látja, s a klubokat táncoltatja, miközben a roma kérdést alulról kellene megoldani, neveléssel, ráhatással. Mert amíg nem, addig mindig lesznek kiabálások, köpések, netalán ütések. Amikor viszont mindezt felvetem a játékvezetői üléseken, mindig azt a választ kapom, hogy nem kötelező bírónak lenni... Tizenegy éve csinálom, sokszor abba akartam hagyni, de mivel egyre jobban érzem a támogatást, inkább azért küzdök, hogy megváltoztassam a helyzetet. Nem akarok kitűnni, ám mindenkinek rá kellene jönnie, hogy a futball alapvetően mégis csak játék, sport.” Jónás Kornél múlt hét végén is mérkőzést vezethetett. Lehet, naivitás a részemről, de nem hinném, hogy azért, mert félnek őt félretenni. Inkább azért, mert saját tapasztalatom szerint jó játékvezető. Aki történésén félig roma. Kallói kép: megye III, 3-3, és egy jól működő játékvezető fotó: székelyhídi Balázs wsa ASAAai Michelisz: túraútvonal a dobogó teteje felé Ott, ahol az előttünk álló hét végén Sebastian Vettel, Fernando Alonso és a Forma- 1-es kompánia többi tagja gyötri majd egymást, Michelisz Norbert két hete már megtette a magáét. S az elsöprő szuzukai győzelme után most már végérvényesen a felső polcra került a túraautó-világbajnokság mezőnyében. N Fábik Tibor Ha azt nézzük, hogy az első For ma-1-es futamot 1950. május 13-án rendezték Silverstoneban, a rali-világbajnokság 1973-ban indult be, az ugyancsak a FIA, a Nemzetközi Automobil-szövetség égisze alatt zajló túraautó-vb-sorozat (WTTC) még gyerekcipőben jár. Az első kiírással, 1987-ben egyből kipukkadt, és csak 2005- ben éledt újra, de ma már nagyon is él és virul. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint az, hogy a 2012-es szezon versenyeiről 144 televíziós csatorna közvetített, a képernyők előtt az össznézőszám meghaladta a félmilliárdot, amivel a túraautó-vb a második legnézettebb autós sorozattá nőtte ki magát. A Hungaroringen tavaly 35 ezren látták, hogy Michelisz Norbert futamot nyer a BMW-vel, egy évvel korábban pedig - amikor nem kellett belépőt váltani - a második helyét 70 ezren követték nyomon a helyszínen, a mai napig ez a nézőcsúcs a WTTC-ben. Az idén májusban pedig 38 ezren éltették itthon az újra második helyezést jegyző versenyzőnket. Ha csak epizodistaként, 2004-ben Baumgartner Zsolt mégiscsak lehúzott egy szezont a Forma-1-ben, és pusztán a jelenlétével elvitte a hírünket a világ minden szögletébe, majd Talmácsi Gábornak voltak jó évei a gyorsaságimotoros-vb-n, ki ne emlékezne a 2007-es világbajnoki címére a 125 kcm-esek között? Esetében persze attól sem vonatkoztathatunk el, hogy a királykategória már nem jött be neki. Akárhogy is nézzük, Michelisz Norbert viszont a maga műfajában az elitben szállítja az eredményeket. A túraautó-vb mezőnyében jövőre a sorozatba belépő Citroennel ott lesz Sebastian Loeb is. A 39 éves francia pilóta 2004 és 2012 között egymás után kilencszer nyerte meg a rali-világbajnokságot, s még érdekesebbé teszi a WTTC-t. A jelek szerint azonban Michelisznek tőle sem kell megijednie. A Zengő Motorsport - tehát egy magyar csapat! - versenyzője két hete Szuzukában megnyerte az időmérőt, majd az első futamon tönkreverte a mezőnyt. Ez volt a harmadik győzelme, a 2012-es hungaroringi sikeréről már szóltunk, előtte pedig még 2010-ben, Makaóban intették le elsőként. (Japánban a második futamban Michelisz a szabályok szerint a tizedik helyről indult az első tíz fordított sorrendben kezdi a versenyt -, azonnal összeütközött a francia Yvan Mutterrel, és mindketten kiestek. Szakmailag azonban a mostani sikere a legértékesebb, mert az első két alkalommal a fordított rajtrácsból profitált. Ráadásul az idén már Hondával versenyez, a csapat hazai pályáján tudott nyerni, miközben a két gyári pilóta, az olasz Gabriele Tarquini és a Forma-1-ben is megfordult portugál Tiago Monteiro be sem tudta fejezni a versenyt. A túraautó-vb-n negyedik teljes szezonját töltő 29 éves Michelisz Norbert helyzete sajátságos. Az idén 250-300 millió forintos költségvetés fölött diszponáló Zengő Zoltán csapattulajdonos az év elején kétéves szerződést kötött a Hondával, ennek értelmében a japánok ugyanolyan autót biztosítanak Michelisz számára, mint a gyári pilótáiknak, ott lehet az öszszes teszten, és év közben minden fejlesztést megosztanak vele. A 2002-es esztendő legjobb privát pilótájának bizonyuló magyar - a Yokohama Drivers Trophy győztese - csak fizetést nem kap a Hondától. 3:1 A motor és a váltó mindhárom versenyző számára Japánban készült, az autónkat azonban Milánó mellett a JAS Motors sport építette meg, és az internetes fórumokon sokan az olaszokat kárhoztatták Michelisz autójának év eleji technikai hibái miatt. Zengő Zoltán ugyanakkor rávilágít arra is, hogy amíg tavaly az év elején megvették a kész technikát, és azt maguk feléélesztgették, vagy éppen nem változtattak rajta, addig most a Honda napról napra új fejlesztésekkel áll elő, és ezeket használniuk kell. A gyár a vb szlovákiai állomására például teljesen új kipufogórendszert hozott, aminek a beépítése rengeteg átalakítást kívánt az autón. A legfőbb gondot azonban az okozta, hogy a FIA a szezon kezdete előtt több kifogással élt az autóval kapcsolatban, így az összeszerelés a tervezetthez képest később kezdődhetett meg. A két gyári versenyző ekkor elsőbbséget élvezett, de Zengő Zoltán szavaival élve a japánok egyébként egy anyacsavarnyi különbséget sem tesznek a három pilóta között. S miután Michelisz autója is összeállt, a hungaroringi második helye mellett négyszer volt harmadik, majd jött a szuzukai győzelem. Két állomással, azaz négy hátammal a zárás előtt Muller már megnyerte a vb-t egy Chevrolet-vel - de a gyári támogatás itt már megszűnt, az RML-csapat a tavalyi fejlesztésből él -, Tarquini a második helyen áll, honfitársunk a hatodik, Monteiro pedig csak a tizedik. S Michelisz a szuzukai sikerén felbuzdulva a blogján nem rejti véka alá, bízik benne, hogy még jelentősen előreléphet: „Lekerült a vállamról a futamgyőzelem hiányának a súlya, és innentől történjen akármi az utolsó két versenyen, akkor is azt fogom mondani, ez az év teljes siker volt a Hondával. Teljesítettük a célkitűzéseket, tehát felszabadultan mehetek Kínába és Makaóba, s még elérhetőnek tartom a dobogót. Tudom, szerencsére is szükségünk lesz ahhoz, hogy odaérjünk a harmadik helyre, de nem vészes a lemaradásunk, és most érzem a lendületet a csapatban.” S ki tudja, a tanulóév után jövőre ezzel a lendülettel milyen magasságba juthat?! Michelisz Norbert honlapján mindenesetre a bemutatkozásánál azt olvashatjuk, hogy 2002-ben a Yokohama Trophy elnyerése csak egy lépcsőfok volt, a végső cél ugyanis az összetett vb-cím. Michelisz Norbert jól járt, hogy átült a Hondába futó műföld Imre