Magyar Nemzet, 2015. július (78. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-11 / 161. szám
CM« nmetek föl! Ott n m jövünk! A koimostolffa őrjűnRC mir»u* jót Járjátok imjzolm, Urjátofc, mikvnfc járják a ringvwa!«»**»?»' fölött W ti uivw^MAmiai négy« jwwwirt«* jkt mó/ff A magyar ‚ntbw hwoa fök«?k «» «c*«veri. Mily mtcnel« I)a#di»Kt«ívé«ct! A há^nWt koxmonolypn* pé«zchi~jmt a t‘rvény 6» alkot ovi 1IYO» KtaWiHsg Vwleltt« Alá« l«trtU» küveri vörönket, fazekita dobja csontjaink»«, nw«rara tűzi htwmikat és fii felettünk relkmneu* tori, Minket iszik, minket eszik., K«t nie« kell «kadályosimmk. M«jlftk«tföhv»X' nimk már «»k szírt ti, nehogy o«n w«*iv»*áll«! tremlök magyar vér tarátjpét. hwtamk váljanak hatontákká! FVIj ttsaRvsr, w**W kermténi és fiai** el'.! Ua d.'tizcríz, megménckw! ajchüwík mi mi**!MMttl! Mogy győzni fcwunk? Istóczy Győzőt gúnyoló karikatúra Sz. P. rsi Nof. mi ‘ ''ff.'jl • - - elen doktor meg volt győződve a svéd torna általános hasznáról. A porosz Jahn és a svéd Ling nyomán egy tornázó fiúcskákat ábrázoló rajzokkal és gyakorlati leírásokkal teli könyvben hirdette, hogy a gimnasztika az ifjúság testi- 11 lelki egészsége szempontjából elengedhetetlen. Sőt még a leánykák is csinálhatják! Csak azt nem érteni, hogy a jámbor orvosról a Magyar írók élete és munkái című kötetben szereplő szócikkbe hogy kerül egy - vagyis inkább két - szerencsétlen haláleset, egy rágalmazási per és mindezekkel vagy mindezek miatt: Istóczy Győző. Istóczy a XIX. századi politikai szcéna harsány mellékalakjai közé tartozik. Olyan, mint az ördög a vásári bábjátékban, akivel a jót képviselő Vitéz Lászlónak meg kell küzdenie. Jön a palacsintasütővel a kezében, a feje ádáz, de a közönség már a látványára is dől a röhögéstől. Hát még, ha Vitéz László kiveszi a kezéből a palacsintasütőt, és kupán vágja vele! így nevettek Istóczyn a képviselőtársai a parlamentben - a beszédeit visszaadó leiratokban hemzseg a sok „derültség” és „hosszas derültség” beszúrás majd a parlamenti tudósításokat az újságban olvasók. Egy időben még szavazókat is talált rövid életű vállalkozásához, az Országos Antiszemita Párthoz, hiszen - más tényezők mellett - a kis cselédlány, Solymosi Eszter eltűnésével a zsidókat vádoló tiszaeszlári per az 1882 körül még viszonylag elszigetelt antiszemitizmus hirtelen konjunktúráját hozta el. „Kereszténységgúnyolás és kulturkampfoskodás, a keresztség felekezeteinek s a nemzetiségeknek egymás ellen heccelése, ármányok és intrikák, zsidó bosszúállás, börzejáték és plutokrácia, közvéleménygyártás és revolverzsurnalisztika” - sorolja a szélsőséges demagógiában azóta is számtalanszor elismételt zsidó bűnöket Istóczy egy 1882-es beszédében, ám leghírhedtebb felszólalását, amelyben a zsidók kitelepítését javasolja Palesztinába, még 1878. június 24-én tartotta meg. Abban az évben, amikor a Dohány utcában felcseperedett Herzl Tivadar, aki az utópiát majdan megvalósítja, szüleivel Bécsbe költözik. Istóczy szeme fénye, Imre - Mariska lánya után elsőszülött fia - pedig ekkoriban lehetett egyéves. Istóczy Imre azonban húszéves korában meghalt tüdővérzésben. A XIX. század során a tüdőbajjal és a szifilisszel, de az a jelen történetben nem játszik szerepet - szemben még szinte tehetetlen volt az orvostudomány, a közvélemény gyakran olvashatta, hogy ünnepelt művészek és neves családok dédelgetett sarjai estek a kór áldozatául. A kor legnépszerűbb drámái között volt Dumas A kaméliás hölgye - ezt magyar színpadokon Gauthier Margit címmel játszották - és Rostand Sasfiókja, az egyikben egy aranyszívű és önfeláldozó kurtizán, a másikban Napóleon egyetlen fia, a szépreményű reichstadti herceg haldoklik tüdőbajban. A nézőtéren ülőket különösen megragadhatta ezekben a színművekben, hogy biztosan akadt legalább egy olyan családtagjuk, barátjuk vagy ismerősük, aki ebben a betegségben szenvedett. Az ifjabb Istóczy, Imre szintén tüdőbajos volt. Hosszabb ideje ennek később jelentősége lesz egy bírósági tárgyaláson hiszen a vézna, sápadt gyereket már hatodikos gimnazista korában betegsége miatt mentették fel a torna alól az esztergomi piaristáknál. Hogy milyen bírósági tárgyaláson? Lássuk előbb a halálhírt, amelyet Istóczy saját lapjában, a Jogi és Közgazdasági Útmutatóban közölt: „Pölöskefői Istóczy Győző dr. köz- és váltóügyvéd, a Jogi és Közigazgatási Útmutató szerkesztője s kiadótulajdonosa és neje, szül. Pászthory-Tóth Anna a maguk, valamint gyermekeik: Mária, férjezett Brády Lajosné, továbbá Hermina, Mathilda, Róza és Dezső fájdalomtól megtört szívvel jelentik pölöskefői Istóczy Imre joghallgatónak. - Az idegeim bántanak - mondta egy este a nejének, amikor orvosságos szekrényébe a morfiumért nyúlt. Azt is hozzátette, hogy ha káros is a szer, általa legalább aludni tud, hiszen a kialvatlanság jobban elgyöngítené. Kelenné hajnalban fájdalmas hörgésre ébredt, a kihívott doktor morfiumtúladagolást állapított meg. A beteget délelőtt felkereste régi barátja, a Rókus Kórház orvosa, Müller Károly, akinek Kelen elismerte, hogy „az eset” izgatta, nem tudott aludni, ezért a szokott adagjánál többet vett be, de már nem sok világos pillanata akadt. Szörnyű fájdalmaktól szenvedve utolsó szavaival fiát, az éppen Amszterdamban tartózkodó, szintén orvos Bélát hívta. Estére Kelen József - egy jó hónappal az Istóczy fiú halála után, 1897. augusztus 25-én - morfiummérgezésben elhunyt, maikra függést nem okozó más csillapítószert nem kaphattak. A társadalom rosszaiba, de még nem kriminalizálta a drogfüggőséget. Istóczy sem elsősorban „a halálba hajszolás”, hanem az újságjában utána közölt cikk és szerkesztői üzenetek okán, rágalmazás miatt került a vádlottak padjára. Hiszen természetesen azonnal felötlött benne, hogy az orvos, aki neki és családjának ártott, csak zsidó lehetett. Akkor sem fogyott ki az ötletekből, mikor kiderült, hogy Kelen doktor valóban - a „gyanúsan csengő” - Brockenről magyarosított 1865-ben, ám valójában a domonyi evangélikus lelkész fiaként született, mert a következő összeesküvés-elmélettel állt elő: Kelen a józsefvárosi zsidók eszközeként veszejtette el az ő fiát, hiszen azok antiszemita nézetei véd, ahogy Franciaország nyög a cherem miatt a Dreyfus-ügy okán. Állítását árnyalja némiképp, hogy a sokrétű cherem (cherem) fogalma elsősorban a kiközösítést, a zsidó közösségből való kiátkozást jelenti. Mint igazi paranoiás, a politikus úgy látta, hogy miközben a Dreyfus-szindikátus szétszedi Franciaországot, a nagy zsidó szindikátuson belül az ő elpusztítására létrehozott kisebb szindikátus működik... A Józsefvárosban. Az újság tudósítója szerint Istóczy még hajnal kettőkor is beszélt, mintha érezte volna, hogy utolsó alkalommal vetül rá komoly sajtófigyelem. A daliás 1880-as évek után folyton elégedetlenség gyötörte politikai karrierje kapcsán, érezte, hogy csak közéleti bohóc maradt, majd 1915-ben elhunyt. Pedig igazán nagy karriert antiszemitizmussal csak 1919 után lehetett csinálni... Orvos páciense tüdejét vizsgálja az 1900-as évek elején Budapesten. A tüdőbaj mint antiszemita ütőkártya A morfinista doktor, az antiszemita politikus és a józsefvárosi zsidók átka Halálos hecc Istóczy Győző a XIX. század végének egyébként sem szürke magyar közéletének feltűnő, ugyanakkor szánalmas vonásoktól sem mentes színfoltja volt. Az Országos Antiszemita Párttal tiszavirág-életű politikai karriert befutó fantaszta gyermeke halála kapcsán jutott el oda, hogy a bíróságon is be kívánta bizonyítani: a zsidók átka üldözi. több héten át tartott szenvedés után, reményteljes ifjú életének huszadik évében, 1897. évi július hónap 16-ik napján esti 3/4 9 órakor, a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után történt csendes elhunytak - Kezelő orvosa egész 1897. évi június 28-ig Kelen József dr. székesfővárosi VIII-ik kerületi orvos volt.” Mi tagadás, gyászjelentésekben nem szokás kiírni a kezelőorvos nevét, és Istóczy minden bizonnyal azért vezette be ezt az új szokást, hogy fájdalmában bűnbakot találjon a fia halálára, és az illetőt megszégyenítse. „Mióta a vád elhangzott, Kelenből mintha a lelkét lopták volna ki” - írja a Budapesti Hírlap augusztus 26-án megjelent cikke, amely hosszasan részletezi az orvos lelkiállapotát a haláleset után. Kelenről az őt ismerők tudták, hogy évek óta „idegbaj gyötri” (ma úgy mondanánk: depressziós), de az eset még inkább megtörte, és bár vezetésképpen a korábbinál is több szegényt gyógyított, többé nem tudott kellő módon betegeire figyelni, lehorgasztott fejjel járt-kelt, így teljesülhetett is volna a fogat fogért elve, vagyis a Kelen család vesztesége egyenlíthette volna ki az Istóczy család gyászát, de Béla, Kelen doktor fia nem hagyta a dolgot annyiban. Az 1898 őszén kezdődő sajtóperben Kelen Béla, az apját elvesztő fiú állt szemben felperesként a fiát elvesztő Istóczy Győzővel mint alperessel. Az többé-kevésbé világos volt, hogy Kelen József nem követett el szándékos öngyilkosságot, inkább arról lehetett szó, hogy „végzetes tévedésnek esett áldozatul”. Az orvos bizonyára rendszeres morfiumfogyasztó, vagyis akkori szóhasználat szerint „morfiofág” volt. Az efféle tudatmódosító szerek használata a XIX. században - abban a korban, amikor az ópiumtinktúra laudanum néven alapvető tartozéka volt a házipatikának - nem számított illegálisnak, a szerhez korlátlan mennyiségben hozzáférő, így azt rendszeresen fogyasztó „morfinista orvos”, mondhatni, tipikus volt. Mint ahogy sokan lettek morfinisták, akik tartós fájdalmiatt még 1893-ban meghirdették ellene a Cheremet, a zsidó átkot. „Én nem akarom ezzel azt mondani, hogy Kelen doktort a zsidók megvesztegették, hogy a tüdőbajoktól eddig teljesen mentes volt családom körében mesterséges tüdőgumóbacilus-tenyészdét létesítve ezúton magammal együtt egész családomat kiirtsa. De tekintve azon, minden életviszonylatot higany módjára átjáró szégyenletes zsidó uralmat, amely alatt Magyarországon nyögünk, s amely mellett csak páriaszámban jönnek azok a magyarok is, akik ezen uralomnak térdet-fejet nem hajtanak, azon uralomnak a nyomása alatt a legerősebb ember akaratereje is megtörhetik vagy megbénulhat, s oly forgatagba engedi önkéntelenül is és észrevétlenül sodortatni magát, amelyből való rettenetes felocsúdás után nem marad hátra részére más, mint a pisztoly vagy a méregpohár” - írta Istóczy A háziorvos halála című cikkben, amelynek hatására Kelen Bélában elpattant a húr. A tárgyalásra Istóczy „szakértőket” is hívott, hogy a zsidó átok jelentőségét bizonyítsák, mivel azonban ők külföldiek voltak - egy francia és egy osztrák antiszemita újságíró -, a bíróság be sem idézte őket. Pedig Istóczy külön azért kért külföldi tanúkat, mert „a zsidóság jelen terrorizmusában” nincs ember, aki a véleményét nyíltan ki merné fejteni. Ezenfelül persze orvosi szakértők voltak jelen - köztük Korányi Frigyes, a magyar orvoslástörténet nagy alakja -, ugyanis Istóczy annak elhallgatásával is megvádolta a doktort, hogy a fiú tüdővészes, és ezzel fertőzésnek tette ki a családot. Az orvosok szemlátomást - az apa agresszív fellépése keltette idegenkedésük okán - összezártak, és egyetlen szóval sem kritizálták Kelen kezelésmódját. A Kelen fiút képviselő Nagy Dezső Luccheninek, Erzsébet királyné anarchista gyilkosának esetét hozta fel - aki csupán a tárgyalás előtt két héttel, 1898. szeptember 10-én ölte meg a császárnét - annak alátámasztására, hogy pusztán azért, mert valaki politikailag fanatikus, még nem mentesül cselekedeteinek büntetőjogi felelőssége alól. Az apa nem kereste a békét, mint Jézus, hanem „a pusztába ment, a kígyók közé, kiszedte méregfogukat, és megmarta velük házának tizenöt esztendőn keresztül való jó barátját” - mennydörögte az ügyvéd. Istóczy vállat vont, és még egyszer elmondta, hogy ő zsidó átok, úgynevezett cerem alatt áll, s úgy szen 27 Janzet • Magazin 2015. július 11., szombat