Magyar Nemzet, 2015. december (78. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-17 / 295. szám
Matar Nemzet • Kultúra 2015. december 17., csütörtök Nyugat és iszlám: egy világ választ el Hátborzongató, amikor egy film nem csupán ráérez a valóságra, de előre jelzi, s talán alakítja is. A francia Thomas Bidegain Cowboyok című munkája a november 13-i párizsi merényletek után szomorú aktualitást nyert. Mától látható a magyar mozikban. FILM 1 Fícsor Brifdf.k_______________________ Egy négytagú család története, amely 1995-ben indul: a kamasz lány egy este eltűnik, és hamarosan kiderül, Ahmed nevű barátjával szökött el, muzulmán hitre tért, és messze utazott hazájától. Az apa (Francois Damiens) elhatározza, felkutatja és hazahozza lányát. Egyedül vág neki a világnak, később felnőtté cseperedő fia (Finnegan Oldfield) is vele tart, ketten hosszú évek alatt bejárják Európát és a Közel-Keletet, de nem akadnak a lány nyomára. Az apa minden vagyonát feléli, elhidegül feleségétől, különválnak, végül már csak a keresésért él, és ez az egyre céltalanabb vágy okozza a vesztét is. A Cowboyok a kultúrák találkozásának, összeütközésének és egymás mellett élésének mély és felforgató meséje. A kilencvenes évek közepétől veszi végig Európa és a muszlim világ kapcsolatát az alapvető belső idegenségtől a terrorizmussá fajuló radikalizmusig. Az apa halálával a fiú folytatja a nővére utáni hajszát. Pakisztánig vezető útján az új évezred pusztító terrorcselekményei - New York, Madrid, London - jelölik a megtett távolságot. Minél távolabb kerül a hazájától, annál nagyobbá válik a szakadék a muszlimok és Európa között. Gyilkossági ügybe keveredik, kis híján kivégzik, végül megmenekül, hazatér, ám nem egyedül, egy pakisztáni lányt visz magával, és ezzel újabb színtér nyitik a kultúrák közötti párbeszéd számára. A díjnyertes forgatókönyveiről (Rozsda és csont, Deephan - Egy menekült története) ismert Bidegain első rendezése zavarba ejtő film. Az epizódokra bontott, kihagyásos, közel két évtizedet átfogó alkotás egyik legfontosabb kérdése, hogy mennyiben vagyunk azonosak azzal a kultúrával, amelyből érkezünk, és amellyel azonosítanak minket? A történet elején a család egy cowboytalálkozóra igyekszik, vagyis a franciaországi vidéken az amerikai hagyományt ünneplik (innen a cím is). A kamasz lány úgy dönt, kilép a nyugati társadalom szabadságából, és muzulmán hitre tér. A Pakisztánból kimentett fiatal lány ellenkező utat jár be, leveti fejkendőjét, és nyugati nő válik belőle. Szerencsére mindezt szájbarágás nélkül érzékelteti a film, nem oktatni akar, csak bemutat, a döntést a nézőre bízza. Néhány szentenciaszerű sorával mégis véleményt mond. A fiúnak, miután kimentették a pakisztáni börtönből, egy diplomata azt mondja, „Ismertem apádat is, ő nem ölt volna embert” (a céljai eléréséért), igaz, „azok más idők voltak”. Az utolsó jelenetben a keresés véget ér: a testvérek szemtől szemben állnak egymással, alig egy méterre, mégis egy világ választja el őket egymástól. (Cowboyok, francia dráma, 114 perc, 2015. Rendező: Thomas Bidegain.) Mindhalálig dixieland Folytatás az 1. oldalról Az első hat évben hetvenöt zenész fordult meg az együttesben, köztük Benkő László, Frenreisz Károly, Baronits Zsolt, Oroszlán György, Laux József és Sólymos Antal. Már az első albumuk aranylemez lett. A jazzklarinétos mintegy hatvan lemezt, 1800 professzionális felvételt készített zenekarával, köztük legalább félezer örökzöld dallamot jegyeznek. Míg a zenekarok többsége legfeljebb ötórányi repertoárral rendelkezik, a Benkó Dixielandnek 30 órás, kidolgozott számokból álló koncertprogramja van. Benkó Sándor a zenekarral bejárta a fél világot, a koncertutakból pedig természetesen a dixieland őshazája sem maradhatott ki. Amerikában már a 80-as években a világ egyik legjobb jazz-zenekaraként ismerték el Benkóékat, ami részben annak is köszönhető, hogy az európai hatásoktól és mutációktól mentesen, tradicionális formájában és komoly színvonalon játszották a New Orleans-i „fekete” műfajt. A Sacramentói Jazz Fesztiválon Grand Prix-t nyertek 1982-ben. Egy hónapig turnéztak a műfaj szülőföldjétől, New Orleanstól New Yorkig, az útról készült kétszer egyórás filmet világszerte sugározták a televízióállomások. Kaliforniában az év nemzetközi jazz-zenekara lettek 1983- ban, 1987-ben pedig maga Ronald Reagan. 2007-ben George W. Bush tolmácsolta az amerikai nép elismerését. A tengerentúli siker nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a zenekarnak 1968-ig nemigen volt alkalma elhagyni az országot, így a „lezárt dobozban”kialakuló muzsikájuk az akkori jazztrendektől eltérő irányban, a kezdetektől agyonhallgatott Louis Armstrong, Edmond Hall vagy Eddie Candon hatására kovácsolódott egyénivé. Benkó egyszer úgy nyilatkozott, hogy legalább hat őket követő, a Benkó-frazírokat használó dixielandbandáról tudnak az Egyesült Államokban. Az 1940-ben született zenész korán elvesztette édesapját, édesanyja egyedül nevelte fel kisebb testvéreivel együtt. Hatéves korában zeneiskolába íratták hegedülni, de nem igazán kedvelte ezt a hangszert. Egy népzenésztől kapott egy klarinétot, és beiratkozott idősebb Berkes Kálmánhoz klasszikusokat tanulni. Később szaxofonon is megtanult játszani. Tizenhét évesen barátjával sokat hallgatta Louis Armstrong lemezeit, majd 1957 februárjában, harmadikos gimnazistaként megalapította a Benkó Zenekart. Bejárták a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát és Kelet-Németországot, a hetvenes évektől Nyugat-Európába is eljutottak. 1971-ben a svájci Montreux-ben elsők lettek a jazzfesztiválon, San Sebastianban 1972-ben közönségdíjat nyertek, a tekintélyes angol Music Week magazin pedig 1976-ban az Év Csillagainak választotta őket. Eddig hetvenkét világsztárral dolgoztak együtt. Benkó Sándor a muzsikálás mellett 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a villamos gépek tanszéken dolgozott, utóbb adjunktusként. Több könyve nívódíjas, a Zipernowsky-emlékérem kitüntetettje. A Magyar Mérnök Akadémia és Kamara tiszteletbeli tagja volt. A nyolcvanas évek végén kozmetikai vállalkozásba fogott, megalapította a Sunfleur nevű céget. Szalóky Béla trombitás, a Benkó Dixieland Band tagja a távirati irodának azt mondta, Benkó Sándor rengeteget tett a dixieland társadalmi elismertetéséért, neki köszönhető, hogy a zenei műfaj kilépett a jazzklubok világából, és eljutott a legelegánsabb koncerttermekbe. „Hatalmas figyelmet fordított a fiatalokra, nagyon sok ifjú zenész kezdte a pályafutását a Benkó Dixieland Band környékén, akik mindig megkapták a lehetőséget, hogy előkelő helyszíneken, nagy színpadokon lépjenek fel vendégként az együttessel. Rengeteg ötlete volt, és fáradhatatlanul dolgozott. Lelkesedése és még a 70 év felett is kitartó vitalitása minket is mindig húzott magával” -fogalmazott a zenész. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band alapítója kedden hunyt el váratlanul, életének 76. évében. Költözne a Színművészeti A rektor szerint a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete lenne a legideálisabb A Színház- és Filmművészeti Egyetem, amely idén ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját, az egyik legnagyobb múltra visszatekintő magyar oktatási intézmény, mégsem kapott sohasem épületet. A 2013-ban rektornak kinevezett M. Tóth Géza egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy megoldást találjon erre a méltatlan helyzetre. Egyeztetést már folytattak a Felsőoktatási Államtitkársággal az új épületről, de döntés még nem született. Makrai Sonja_________________________ S zakmai művészi eredményeink kimagaslóak, a túljelentkezés aránya nálunk a legnagyobb. Persze vannak olyan területek, amelyek követhetnék az új igényeket, de ennél sokkal égetőbb kérdés az oktatást segítő, a XXI. század igényeinek megfelelő intézményegyüttes kialakítása. Ennek az iskolának soha nem volt saját iskolaépülete. Kinevezésemkor célul tűztem ki, hogy felhívjam a fenntartó felsőoktatási államtitkárság és a társintézmények figyelmét arra, hogy ezt az iskolát valamiért a történelem ittfelejtette. Közös érdek, hogy ennek a méltatlan helyzetnek véget vessünk - mondta lapunknak M. Tóth Géza, az egyetem rektora, kiemelve, hogy az egyetem egyébként is kinőtte magát. Három különálló épületben - a Vas, a Szentkirályi és a Rákóczi úton - folyik az oktatás, míg a filmes képzés egy része a Mafilm Róna utcai alagsorába szorult be. A Vas utcai épület, ahol az Ódry Színpad is található, a protestáns egyesület egykori székházának és egy templomnak az elegye, a díszletraktározást az udvaron kell megoldani, a színpadtechnikai eszközök is nagyon kezdetlegesek. A Szentkirályi utcai épület egy volt Károlyipalota, amely teljes mértékben alkalmatlan filmes-televíziós kihívásokra, a négyes metró miatt például az alagsori hangstúdiók használhatatlanná váltak. De az Uránia Nemzeti Filmszínház épülete sem a legmegfelelőbb. A rektor szerint jelen helyzetben nem lehet összefogni az intézetek működését, nem tud bővülni az egyetem. Probléma az is, hogy az épületek egy része nem saját vagyonkezelésben van. A megfelelő működéshez több kerületi szuterént is bérelnünk kell, ezekben kapott helyet például a jelmezraktár, az irattár. Miközben nagyon szegény, ugyanannyira pazarló a helyzet - hangsúlyozta M. Tóth. Egy építészcsapat bevonásával elkészítették a jövőbeni egyetem igényeinek megfelelő tervet, a rektor szerint a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületére lenne a legideálisabb ezt alkalmazni. A kormány azonban az Országos Széchényi Könyvtár központját képzelné el ugyanitt. A közelben számos egyetem található. A Színművészeti ideköltözésével létrejöhetne egy palotanegyedi campus. Ráadásul a rádióépület alapvető hangfelvételi tereinek üzemeltetését az egyetem vállalni tudná - részletezte a rektor. Szerinte előremutató tárgyalásokat folytat a fenntartó az államtitkársággal. Döntés még nincs arról, hol lesz az egyetem, de M. Tóth reméli, a beruházás már jövőre megkezdődhet. Az ügyben megkerestük az államtitkárságot, de lapzártáig nem érkezett válasz a kérdéseinkre. Három helyen folyik az oktatás, amelyre az Uránia mozi épülete sem a legmegfelelőbb fotó: nagy Béla Bevándorlás: hiányos önarckép SZÍNHÁZ 11 Pl.thő Tibor___________________________ Hol is vannak a mi határaink? Gondolkodásunk, cselekvésünk vagy akár államunk határai? Meg sem látjuk őket, olykor a legkézenfekvőbb helyzetekben sem; így járunk például Ausztriába tartva az országhatárral, amit nem oly régen még vasfüggönnyel kerítettek el. Most a déli határon épült a vitatott létjogosultságú acéldrótzár, amely a migránsok tömegeit hivatott visszatartani a Magyarországra való belépéstől - eddig sikerrel. A Stúdió K színpadát közönséges kerítés választja el a nézőtértől; látványosan szimbolikus tárgy, amely gondolkodásunk, cselekedeteink és az ország határain túl lehetőségeink komoly korlátaira utal. Ritka pilanat a magyar színpadon: nem is közelmúltbeli, hanem még friss esemény lett imponálóan rövid idő alatt láncszerűen építkező jelenetekből álló előadássá. S ami az előnye, az a hátránya is: nem vitatva az alkotók - Simányi Zsuzsanna rendező, Kelemen Kristóf dramaturg - nemes szándékát, kénytelenek vagyunk megállapítani: a gyorsan változó, hol egészen pontos, hol elnagyolt képek, történetfragmentumok elkészítéséhez nem csak a kellő időbeli távolság nem állt rendelkezésre. Ez önmagában egyáltalán nem lenne baj, sőt akár előnnyé is válhatna abban az esetben, ha kellően erős a nyersanyag, a szöveg vagy a koncepció, ami az előadást életre hívja. Maga a gondolat nem tudott beérni. A sikerültebb jelenetek, így a televíziós vetélkedőt idéző, finom iróniával átszőtt revü, vagy feltehetően a színészek önvallomásaira építő rész magányosan elenyészik, s kevés nyomot hagy az előadás atmoszféráján. Ennek következménye, hogy bizonyos pillanatokban publicisztikai fordulatok, százszor ismételt pró és kontra érvek jutnak át hozzánk a kerítésen, pedig a drótháló akár az önvizsgálat kiindulópontjává is válhatna. Ehhez viszont hiányzik a társadalmi mélyfúrás fárasztó munkája, hiányzik annak feltárása, hogy honnan erednek félelmeink, miért vagyunk mi magyarok sokszor - például „migránsügyben” - nagy hangon elmondott különböző véleményeink mögött is valójában tanácstalanok? Milyen félelmek merülnek fel, miért helyezkednek - hogy a tehetetlenség egyik fontos szimptómáját említsem - vezető egyházi emberek is olykor ellentétes álláspontja a menekültekkel kapcsolatban? Hiába a színészek jó játéka: Nagypál Gábor szélsőjobbra kacsintó vidéki polgármestere, Nyakó Júlia naiv magyar nagyasszonya, Pallagi Melitta rendőrnője, Spilák Lajos orvosa - kevés az alcímben jelölt Új magyar önarckép 2015- höz. Erkölcsi kötelesség, tanácstalanság, aggodalom keveredik a szívekben, az elmékben: ennek a fekete-fehér, felszíntől elütő lényegnek a hangsúlyos jelenlétét joggal hiányolhatja a közönség. (Határaink. Stúdió K Színház. Rendező: Simányi Zsuzsa.)