Magyar Nemzet, 2015. december (78. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-17 / 295. szám

Matar Nemzet • Kultúra 2015. december 17., csütörtök Nyugat és iszlám: egy világ választ el Hátborzongató, amikor egy film nem csupán ráérez a valóságra, de előre jelzi, s talán alakítja is. A francia Thomas Bidegain Cow­­boyok című munkája a november 13-i párizsi merényletek után szomorú aktualitást nyert. Mától látható a magyar mozikban. F­ILM 1 Fícsor Brifdf.k_______________________ E­gy négytagú család története, amely 1995-ben indul: a ka­masz lány egy este eltűnik, és ha­marosan kiderül, Ahmed nevű ba­rátjával szökött el, muzulmán hitre tért, és messze utazott hazájától. Az apa (Francois Damiens) elhatároz­za, felkutatja és hazahozza lányát. Egyedül vág neki a világnak, ké­sőbb felnőtté cseperedő fia (Finne­gan Oldfield) is vele tart, ketten hosszú évek alatt bejárják Európát és a Közel-Keletet, de nem akadnak a lány nyomára. Az apa minden va­gyonát feléli, elhidegül feleségétől, különválnak, végül már csak a ke­resésért él, és ez az egyre céltala­nabb vágy okozza a vesztét is. A Cowboyok a kultúrák találko­zásának, összeütközésének és egy­más mellett élésének mély és felfor­gató meséje. A kilencvenes évek kö­zepétől veszi végig Európa és a muszlim világ kapcsolatát az alap­vető belső idegenségtől a terroriz­mussá fajuló radikalizmusig. Az apa halálával a fiú folytatja a nővére utáni hajszát. Pakisztánig vezető útján az új évezred pusztító terrorcselekményei - New York, Madrid, London - jelölik a megtett távolságot. Minél távolabb kerül a hazájától, annál nagyobbá válik a szakadék a muszlimok és Európa között. Gyilkossági ügybe kevere­dik, kis híján kivégzik, végül meg­menekül, hazatér, ám nem egyedül, egy pakisztáni lányt visz magával, és ezzel újabb színtér nyitik a kultú­rák közötti párbeszéd számára. A díjnyertes forgatókönyveiről (Rozsda és csont, Deephan - Egy menekült története) ismert Bide­gain első rendezése zavarba ejtő film. Az epizódokra bontott, kiha­­gyásos, közel két évtizedet átfogó alkotás egyik legfontosabb kérdése, hogy mennyiben vagyunk azono­sak azzal a kultúrával, amelyből ér­kezünk, és amellyel azonosítanak minket? A történet elején a család egy cowboytalálkozóra igyekszik, vagyis a franciaországi vidéken az amerikai hagyományt ünneplik (innen a cím is). A kamasz lány úgy dönt, kilép a nyugati társadalom szabadságából, és muzulmán hitre tér. A Pakisztánból kimentett fiatal lány ellenkező utat jár be, leveti fej­kendőjét, és nyugati nő válik belőle. Szerencsére mindezt szájbará­­gás nélkül érzékelteti a film, nem oktatni akar, csak bemutat, a dön­tést a nézőre bízza. Néhány szen­tenciaszerű sorával mégis véle­ményt mond. A fiúnak, miután ki­mentették a pakisztáni börtönből, egy diplomata azt mondja, „Ismer­tem apádat is, ő nem ölt volna em­bert” (a céljai eléréséért), igaz, „azok más idők voltak”. Az utolsó jelenetben a keresés véget ér: a test­vérek szemtől szemben állnak egy­mással, alig egy méterre, mégis egy világ választja el őket egymástól. (Cowboyok, francia dráma, 114 perc, 2015. Rendező: Thomas Bide­gain.) M­indhalálig d­ixieland Folytatás az 1. oldalról­­ Az első hat évben hetvenöt zenész fordult meg az együttesben, köztük Benkő László, Frenreisz Károly, Baronits Zsolt, Oroszlán György, Laux József és Sólymos Antal. Már az első albumuk aranylemez lett. A jazzklarinétos mintegy hatvan lemezt, 1800 professzionális felvé­telt készített zenekarával, köztük legalább félezer örökzöld dallamot je­gyeznek. Míg a zenekarok többsége legfeljebb ötórányi repertoárral ren­delkezik, a Benkó Dixielandnek 30 órás, kidolgozott számokból álló koncertprogramja van. Benkó Sándor a zenekarral bejárta a fél világot, a koncertutakból pedig természetesen a dixieland őshazája sem maradhatott ki. Ameri­kában már a 80-as években a világ egyik legjobb jazz-zenekaraként is­merték el Benkóékat, ami részben annak is köszönhető, hogy az euró­pai hatásoktól és mutációktól mentesen, tradicionális formájában és komoly színvonalon játszották a New Orleans-i „fekete” műfajt. A Sacramentói Jazz Fesztiválon Grand Prix-t nyertek 1982-ben. Egy hónapig turnéztak a műfaj szülőföldjétől, New Orleanstól New Yorkig, az útról készült kétszer egyórás filmet világszerte sugározták a televízió­­állomások. Kaliforniában az év nemzetközi jazz-zenekara lettek 1983- ban, 1987-ben pedig maga Ronald Reagan. 2007-ben George W. Bush tolmácsolta az amerikai nép elismerését. A tengerentúli siker nem utol­sósorban annak köszönhető, hogy a zenekarnak 1968-ig nemigen volt alkalma elhagyni az országot, így a „lezárt dobozban”kialakuló muzsi­kájuk az akkori jazztrendektől eltérő irányban, a kezdetektől agyon­hallgatott Louis Armstrong, Edmond Hall vagy Eddie Candon hatásá­ra kovácsolódott egyénivé. Benkó egyszer úgy nyilatkozott, hogy leg­alább hat őket követő, a Benkó-frazírokat használó dixielandbandáról tudnak az Egyesült Államokban. Az 1940-ben született zenész korán elvesztette édesapját, édesanyja egyedül nevelte fel kisebb testvéreivel együtt. Hatéves korában zeneisko­lába íratták hegedülni, de nem igazán kedvelte ezt a hangszert. Egy népzenésztől kapott egy klarinétot, és beiratkozott idősebb Berkes Kál­mánhoz klasszikusokat tanulni. Később szaxofonon is megtanult ját­szani. Tizenhét évesen barátjával sokat hallgatta Louis Armstrong le­mezeit, majd 1957 februárjában, harmadikos gimnazistaként megala­pította a Benkó Zenekart. Bejárták a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát és Kelet-Németországot, a hetvenes évektől Nyugat-Eu­­rópába is eljutottak. 1971-ben a svájci Montreux-ben elsők lettek a jazzfesztiválon, San Sebastianban 1972-ben közönségdíjat nyertek, a tekintélyes angol Music Week magazin pedig 1976-ban az Év Csillagai­nak választotta őket. Eddig hetvenkét világsztárral dolgoztak együtt. Benkó Sándor a muzsikálás mellett 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a villamos gépek tanszéken dolgozott, utóbb adjunktusként. Több könyve nívódí­jas, a Zipernowsky-emlékérem kitüntetettje. A Magyar Mérnök Akadé­mia és Kamara tiszteletbeli tagja volt. A nyolcvanas évek végén kozme­tikai vállalkozásba fogott, megalapította a Sunfleur nevű céget. Szalóky Béla trombitás, a Benkó Dixieland Band tagja a távirati irodának azt mondta, Benkó Sándor rengeteget tett a dixieland társa­dalmi elismertetéséért, neki köszönhető, hogy a zenei műfaj kilépett a jazzklubok világából, és eljutott a legelegánsabb koncerttermekbe. „Ha­talmas figyelmet fordított a fiatalokra, nagyon sok ifjú zenész kezdte a pályafutását a Benkó Dixieland Band környékén, akik mindig megkap­ták a lehetőséget, hogy előkelő helyszíneken, nagy színpadokon lépjenek fel vendégként az együttessel. Rengeteg ötlete volt, és fáradhatatlanul dolgozott. Lelkesedése és még a 70 év felett is kitartó vitalitása minket is mindig húzott magával” -fogalmazott a zenész. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band alapítója kedden hunyt el váratlanul, életének 76. évében. Költözne a Színművészeti A rektor szerint a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete lenne a legideálisabb A Színház- és Filmművészeti Egyetem, amely idén ünnepelte fennállásának 150. évforduló­ját, az egyik legnagyobb múltra visszatekintő magyar oktatási intézmény, mégsem kapott so­hasem épületet. A 2013-ban rektornak kinevezett M. Tóth Géza egyik legfontosabb célki­tűzése volt, hogy megoldást ta­láljon erre a méltatlan helyzet­re. Egyeztetést már folytattak a Felsőoktatási Államtitkárság­gal az új épületről, de döntés még nem született.­ ­ Makrai Sonja_________________________ S­ zakmai művészi eredményeink kimagaslóak, a túljelentkezés aránya nálunk a legnagyobb. Per­sze vannak olyan területek, ame­lyek követhetnék az új igényeket, de ennél sokkal égetőbb kérdés az oktatást segítő, a XXI. század igé­nyeinek megfelelő intézmény­együttes kialakítása. Ennek az isko­lának soha nem volt saját iskola­­épülete. Kinevezésemkor célul tűz­tem ki, hogy felhívjam a fenntartó felsőoktatási államtitkárság és a társintézmények figyelmét arra, hogy ezt az iskolát valamiért a tör­ténelem ittfelejtette. Közös érdek, hogy ennek a méltatlan helyzetnek véget vessünk - mondta lapunknak M. Tóth Géza, az egyetem rektora, kiemelve, hogy az egyetem egyéb­ként is kinőtte magát. Három különálló épületben - a Vas, a Szentkirályi és a Rákóczi úton - folyik az oktatás, míg a fil­mes képzés egy része a Mafilm Róna utcai alagsorába szorult be. A Vas utcai épület, ahol az Ódry Szín­pad is található, a protestáns egye­sület egykori székházának és egy templomnak az elegye, a díszlet­raktározást az udvaron kell megol­dani, a színpadtechnikai eszközök is nagyon kezdetlegesek. A Szentki­rályi utcai épület egy volt Károlyi­palota, amely teljes mértékben al­kalmatlan filmes-televíziós kihívá­sokra, a négyes metró miatt példá­ul az alagsori hangstúdiók használ­hatatlanná váltak. De az Uránia Nemzeti Filmszínház épülete sem a legmegfelelőbb. A rektor szerint je­len helyzetben nem lehet összefog­ni az intézetek működését, nem tud bővülni az egyetem.­­ Probléma az is, hogy­­ az épületek egy része nem saját va­gyonkezelésben van. A megfelelő működéshez több kerületi szuterént is bérelnünk kell, ezekben kapott helyet például a jelmezraktár, az irattár. Miközben nagyon szegény, ugyanannyira pazarló a helyzet - hangsúlyozta M. Tóth. Egy építész­csapat bevonásával elkészítették a jövőbeni egyetem igényeinek meg­felelő tervet, a rektor szerint a Ma­gyar Rádió Bródy Sándor utcai épü­letére lenne a legideálisabb ezt al­kalmazni. A kormány azonban az Országos Széchényi Könyvtár köz­pontját képzelné el ugyanitt.­­ A kö­zelben számos egyetem található. A Színművészeti ideköltözésével létrejöhetne egy palotanegyedi campus. Ráadásul a rádióépület alapvető hangfelvételi tereinek üze­meltetését az egyetem vállalni tud­ná - részletezte a rektor. Szerinte előremutató tárgyalásokat folytat a fenntartó az államtitkársággal. Döntés még nincs arról, hol lesz az egyetem, de M. Tóth reméli, a beru­házás már jövőre megkezdődhet. Az ügyben megkerestük az ál­lamtitkárságot, de lapzártáig nem érkezett válasz a kérdéseinkre. Három helyen folyik az oktatás, amelyre az Uránia mozi épülete sem a legmegfelelőbb fotó: nagy Béla Bevándorlás: hiányos önarckép S­ZÍNHÁZ 11 Pl.thő Tibor___________________________ H­ol is vannak a mi határaink? Gondolkodásunk, cselekvé­sünk vagy akár államunk határai? Meg sem látjuk őket, olykor a leg­kézenfekvőbb helyzetekben sem; így járunk például Ausztriába tart­va az országhatárral, amit nem oly régen még vasfüggönnyel kerítet­tek el. Most a déli határon épült a vitatott létjogosultságú acéldrótzár, amely a migránsok tömegeit hiva­tott visszatartani a Magyarországra való belépéstől - eddig sikerrel. A Stúdió K színpadát közönsé­ges kerítés választja el a nézőtértől; látványosan szimbolikus tárgy, amely gondolkodásunk, cselekede­teink és az ország határain túl lehe­tőségeink komoly korlátaira utal. Ritka pilanat a magyar színpadon: nem is közelmúltbeli, hanem még friss esemény lett imponálóan rö­vid idő alatt láncszerűen építkező jelenetekből álló előadássá. S ami az előnye, az a hátránya is: nem vi­tatva az alkotók - Simányi Zsu­zsanna rendező, Kelemen Kristóf dramaturg - nemes szándékát, kénytelenek vagyunk megállapíta­ni: a gyorsan változó, hol egészen pontos, hol elnagyolt képek, törté­netfragmentumok elkészítéséhez nem csak a kellő időbeli távolság nem állt rendelkezésre. Ez önma­gában egyáltalán nem lenne baj, sőt akár előnnyé is válhatna­­ ab­ban az esetben, ha kellően erős a nyersanyag, a szöveg vagy a kon­cepció, ami az előadást életre hívja. Maga a gondolat nem tudott be­érni. A sikerültebb jelenetek, így a televíziós vetélkedőt idéző, finom iróniával átszőtt revü, vagy feltehe­tően a színészek önvallomásaira építő rész magányosan elenyészik, s kevés nyomot hagy­ az előadás at­moszféráján. Ennek következmé­nye, hogy bizonyos pillanatokban publicisztikai fordulatok, százszor ismételt pró és kontra érvek jutnak át hozzánk a kerítésen, pedig a drótháló akár az önvizsgálat kiin­dulópontjává is válhatna. Ehhez vi­szont hiányzik a társadalmi mély­fúrás fárasztó munkája, hiányzik annak feltárása, hogy honnan ered­nek félelmeink, miért vagyunk mi magyarok sokszor - például „mig­­ránsügyben” - nagy hangon el­mondott különböző véleményeink mögött is valójában tanácstalanok? Milyen félelmek merülnek fel, miért helyezkednek - hogy a tehe­tetlenség egyik fontos szimptómá­­ját említsem - vezető egyházi em­berek is olykor ellentétes álláspont­ja a menekültekkel kapcsolatban? Hiába a színészek jó játéka: Nagypál Gábor szélsőjobbra ka­csintó vidéki polgármestere, Nyakó Júlia naiv magyar nagyasszonya, Pallagi Melitta rendőrnője, Spilák Lajos orvosa - kevés az alcímben jelölt Új magyar önarckép 2015- höz. Erkölcsi kötelesség, tanácsta­lanság, aggodalom keveredik a szí­vekben, az elmékben: ennek a feke­te-fehér, felszíntől elütő lényegnek a hangsúlyos jelenlétét joggal hiá­nyolhatja a közönség. (Határaink. Stúdió K Színház. Rendező: Simányi Zsuzsa.)

Next