Magyar Nemzet, 2017. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-11 / 36. szám

Magyar Nemzet 2017. FEBRUÁR 11., SZOMBAT A gyógyszergyártóknak nem éri meg a harmadik világ lakóit tizedelő betegségek ellen küzdeni Versenyfutás a legyőzhetetlen baktériummal Amerikában megölte első áldozatát az a baktériumtörzs, amelynek el­terjedésétől világszerte rettegnek a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosok. Ez a kórokozó ugyanis el­lenáll minden ismert antibiotikum­nak. Mivel az elmúlt évtizedekben felelőtlenül használtuk az antibioti­kumokat, egyre több ellenálló bak­tériumtörzs jelenik meg. Ezek pe­dig biztosan sokkal több embert öl­nek majd meg, mint a terroristák, repülőgép-szerencsétlenségek és minden egyéb, amitől az emberek félni szoktak. Ez a fenyegetés vala­miért mégsem izgat szinte senkit. MOLNÁR CSABA T­avaly augusztusban egy hetven­éves nőt szállítottak a nevadai Reno egyik kórházába. Nem sokkal korábban tért haza hosz­­szú indiai útjáról. Szisztémás gyulladásos szindrómát állapí­tottak meg nála: egész szervezetében gyulladások alakultak ki, és szinte min­den szerve leállni készült. A laborban ki­mutatták, hogy nagyon veszélyes bakté­rium, a Klebsiella pneumoniae támadta meg. Ez a kórokozó az összes ismert anti­biotikumnak ellenáll. A beteget azonnal elkülönítették a kórházon belül, és előír­ták, hogy csak különleges védőfelszere­lésben szabad megközelíteni. Hiába tesz­telték a beteg kitenyésztett mintáit 26 kü­lönféle antibiotikummal, meg sem kot­­­tyantak a baktériumoknak. A nőnél ha­marosan szepszis, más néven vérmérge­zés lépett fel, az orvosoknak pedig tehe­tetlenül kellett végignézniük, amint szep­tember elején meghal. Az amerikai be­tegség-ellenőrző központ (CDC, nagyjá­ból az ottani tisztiorvosi hivatal) most hozta nyilvánosságra az esetet. Bár évek óta hallani antibiotikumok­nak ellenálló (multirezisztens) bakté­riumtörzsekről, közülük eddig egy sem ölt meg Amerikában senkit. Némi meg­nyugvást adhat ugyan a helyieknek, hogy a tesztek szerint a nő egyértelműen In­diából hurcolta be a fertőzést, és a kór­házban nem kapta el tőle senki, de ez nem lesz így örökké. A világjárványok sok évezredes története bizonyítja, hogy a kórokozók nem ismernek országhatá­rokat, és még azokban a korokban is elju­tottak a föld legeldugottabb zugaiba, amikor nem röpködhettek az emberek néhány óra alatt a világ egyik végéből a másikba. Arra ugyan nem kell számítani, hogy egy-két hónapon belül az összes baktérium megtanul védekezni az anti­biotikumok ellen, de bizonyos értelem­ben épp a fenyegetés alattomos lassúsága teszi még égetőbbé a veszélyt. Az emberek a múlt század közepe óta megszokták, hogy az antibiotikumok megvédenék a baktériumoktól. A máso­dik világháború idején elkezdték töme­gesen alkalmazni az Alexander Fleming által felfedezett penicillint, amely maga volt az ellenállhatatlan csodaszer. Azok a fertőzések, amelyek korábban jórészt halálosak voltak, a penicillin hatására néhány nap alatt tünetmentesen gyógyít­­hatóvá váltak. A bakteriális betegségek egyik napról a másikra lekerültek a veze­tő halálokok listájának elejéről, nem cso­da, hogy sokan a védőoltások mellett az antibiotikumokat tartják az emberiség legnagyobb felfedezésének. Csakhogy az evolúció nem állt le. A baktériumok rendkívül gyorsan szaporodnak. És min­den egyes nemzedékük kissé más geneti­kai állománnyal rendelkezik, mint elő­dei. A rengeteg baktérium között előfor­dulnak olyanok is, amelyeket a megvál­tozott (mutálódott) génjeik korábban is­meretlen védelmi apparátussal ruház­tak fel, ezért nagyobb valószínűséggel maradhatnak életben a korábban totális méregnek számító antibiotikumok „tá­madása” közepette is. Az életben maradt baktériumok tovább osztódnak, és így generációról generációra nagyobb ré­szét adják a teljes populációnak. A válto­zások terjedésének sebességét azonban mi, emberek is befolyásolni tudjuk. Ha túl sok antibiotikumot használunk - gyakran teljesen szükségtelenül -, azzal számos alkalmat biztosítunk a baktériu­moknak, hogy védelmet fejlesszenek ki a gyógyszerek ellen. Ha nem visszük vé­gig az antibiotikum-kúrát, életben ha­gyunk néhány kórokozót a szerveze­tünkben, amelyek újra osztódni kezde­nek, közöttük pedig többen lesznek az ellenálló változatok. Fleming zsenialitását mutatja, hogy szempillantás alatt átlátta, m­ilyen kö­vetkezményekkel járhat az antibiotiku­mok hibás használata. Még akkor szót emelt ez ellen, amikor senki sem törő­dött az akkor beláthatatlanul távolinak tetsző jövővel. 1945-ben, Nobel-díja át­vétele után nem sokkal ezt nyilatkozta: „Az a meggondolatlan ember, aki az an­tibiotikum-kezeléssel játszadozik, mo­rálisan felelős annak a haláláért, akit egy penicillinrezisztens baktérium tá­madott meg.” Ennek ellenére még ma is rendszeresen szednek az emberek anti­biotikumokat vírusfertőzésre, holott már az általános iskolában is tanítják, hogy ezeknek a szereknek semmi hatá­suk nincs a vírusokra. Tévhit, hogy az antibiotikumok örökre védelmet bizto­sítanak nekünk. Sokan csak most, a nevadai nő halál­hírére kapták fel a fejüket, pedig a baj sok-sok évvel ezelőtt kezdődött. Mára ott tartunk, hogy az egyáltalán nem túlzó előrejelzések szerint 2050-re a rezisz­tens baktériumok több embert fognak megölni a világon, mint a rák. Amint a Forbes szerzője is kiemeli, az új antibio­tikumok fejlesztői nem képesek lépést tartani az újabb és újabb multirezisztens baktériumtörzsek megjelenésével. Meg­lepően kevés új antibiotikum várakozik arra, hogy a sikeres tesztelést követően bekerüljön a klinikai gyakorlatban alkal­mazható szerek közé. Ennek főként gaz­dasági okai vannak. Antibiotikumot fej­leszteni nem éri meg a nagy multinacio­nális gyógyszercégeknek. A bakteriális fertőzések (egyelőre még) főként olyan, harmadik világbeli helyen szednek tömegesen áldozatokat, ahol rossz a higiénia, és alapvetően sze­gények élnek. Ők nem fogják megvenni dollárezrekért a legmodernebb készít­ményeket. Emellett a közegészségügyi hatóságok (természetesen nagyon helye­sen) csak akkor kezdenek új antibiotiku­mot alkalmazni, amikor a régi már ha­tástalanná válik, így próbálják a rezisz­tencia kialakulását késleltetni. Viszont a raktárba helyezett és nem fogyasztott gyógyszerek nem hoznak bevételt a gyógyszercégeknek, így ez az üzletág nem jövedelmező számukra. A nyugati civilizáció csak most kezd ráébredni a mindennek ellenálló bakté­riumok jelentette fenyegetésre. De még - hangozzék ez bármily szívtelenül - nem halt meg elég nyugati (fehér) em­ber ahhoz, hogy a társadalom hajlandó legyen sok milliárd dollárt áldozni erre a célra. Ez a hozzáállás akkor is általános, ha valójában csak illúzió, hogy a rezisz­tens baktériumok nyugaton még nem jelentenek problémát. Amerikában évente 26 ezren halnak meg ellenálló kórokozók miatt, amelyeket legtöbb­ször a kórházakban szednek össze. A gyógyszercégeknek mégis sokkal job­ban megéri az idős (és nagyobb eséllyel tehetős) embereket támadó betegségek, például az Alzheimer-kór vagy a rák elle­ni szereket fejleszteni, hiszen azokra van fizetőképes kereslet. Néhány napja a nevadai halálesettől függetlenül közöltek egy tanulmányt a világ egyik legfontosabb tudományos fo­lyóiratában, az Amerikai Tudományos Akadémia közleményeiben (PNAS) ar­ról, hogy a kórházakban a korábban gondoltnál nagyságrendekkel szélesebb körben terjedhetnek a rezisztens bakté­riumok, olvasható a The Wall Street Journalban. Négy, amerikai kórházban ápolt, ellenálló baktériummal fertőzött beteg mintáiból tenyésztettek ki kóroko­zókat, és kiderült, hogy a baktériumok A bakteriális fertőzések egyelőre főként a harmadik világban szednek tömege­sen áldozatokat, genetikailag eléggé távol állnak egymás­tól. Ez arra utal, hogy a betegek nem egymást fertőzték meg, hanem sok köz­tes baktériumhordozón keresztül jutott el hozzájuk a fertőzés. Minthogy a bakté­riumok nem mindenkiben okoznak be­tegséget, könnyen előfordulhat, hogy sokan úgy terjesztik a mikrobát, hogy maguk sem tudnak róla, milyen fenyege­tést jelentenek másokra. Ez hatalmas ve­szélyt jelent, hiszen a fertőzés láthatatla­nul alakulhat járvánnyá. De nem csak az emberek által szük­ségtelenül, szakszerűtlenül szedett anti­biotikumok okoznak bajt. Az Egyesült Államokban ma az antibiotikumok nyolcvan százalékát az állattenyész­tésben használják. Mintha nem lenne holnap. A teljesen egészsé­ges állatokat antibiotikumokkal kezelik, megelőzendő, hogy egy esetleges bakteriális járvány nagy pénzügyi veszteséget okoz­zon, pedig az antibiotikumokat kezdetben senki nem megelőző ke­zelésnek szánta. A haszonállatoknak adott antibioti­kumok veszélyességét az MCR-1 aggasz­tó története világítja meg igazán. Létezik egy egészen régi antibiotikum, a kolisz­­tin. Sokáig nem használták emberen, mert súlyos mellékhatásai vannak, pél­dául veseelégtelenséget okoz, írja a The Atlantic. Helyette sokkal „jobb” antibio­tikumokat fejlesztettek ki. Mára azonban a baktériumok rezisztenssé váltak a jó antibiotikumokra, a kolisztin viszont - minthogy évtizedekig nem találkozhat­tak vele - továbbra is ellátja a bajukat. El­jött a kolisztin reneszánsza, mert sok bakteriális fertőzéssel szemben az jelen­ti az utolsó mentsvárat. Irinában soha nem kezeltek embert kolisztinnel, viszont mindig is tonna­számra adták a szert a disznóknak, mert az alacsony dózisú antibiotikumok hatá­sára javul az állatok termelékenysége. (Ugyanezen okból a világ minden táján használják.) Ennek a gyakorlatnak meg is lett az eredménye. Két éve kongatta meg a vészharangot a The Lancet orvosi folyóirat: Kínában felfedeztek egy gént, az MCR-1-et, amely könnyen terjed, és rezisztenssé teszi a baktériumokat a ko­­lisztinre. De ez még nem a legrosszabb hír. Kínai kutatók azt is kimutatták, hogy a rezisztens baktériumtörzs rövid idő után az emberben is megjelent. A következő évben kiderült, hogy a gén Malajziában, Vietnamban, Dániában, Spanyolországban, az Egyesült Álla­mokban is megjelent, és az érintett or­szágok listája hetente bővül. Az antibiotikumnak ellenálló mikro­bákkal folytatott harc tipikus példája az evolúcióban gyakori „Vörös királynő”-ef­­fektusnak. Az elnevezés Lewis Carroll Alice Tükörországban című regényéből származik: a Vörös királynő birodalmá­ban mindenkinek folyamatosan futnia kell ahhoz, hogy egy helyben maradjon. Az elmélet szerint a folytonosan evolvá­­lódó ellenséggel teli környezetben csak akkor képes egy élőlény életben marad­ni, ha maga is folyamatosan alkalmazko­dik az állandóan változó kihívásokhoz. Nincs elvi okunk azt gondolni, hogy kép­telenség új, hatékony antibiotikumokat kifejleszteni az ellenállóvá vált baktériu­mok ellen, de ehhez folyamatos fejlesz­tésekre van szükségünk. A kutatásokra pedig hatalmas erőforrásokat kellene ál­dozni. Kelly és Ryan Breaux szuperbak­térium miatti fertőzésben elhunyt lányuk, Emma fényképével 2016. június 16-án a louisianai Breaux Bridge-ben FOTÓ:REUTERS - EDMUND FOUNTAIN ► év múlva a rezisztens baktériumtörzsek több embert fognak megölni, mint a rák. Klebsiella pneumo­niae baktérium elektronmikroszkó­pos képe FOTÓ: FLICKR - NIAID magazin 21

Next