Magyar Nemzet, 2017. április (80. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-01 / 77. szám

18" magazin Hamnal Géza a füveskerti költőkről, a svájci rokon pincéjében rejtőző, kincset érő dokumentumokról és az ötvenes évek koncepciós pereiről Az ismeretlen Gérecz Attila A hetvenes években cserkészcsapa­tot neveztek el róla Amerikában, itt­hon a rendszerváltásig azt sem tud­tuk, ki volt Gérecz Attila. Az ’56-os forradalom Petőfijének is nevezett költőről szóló írások, életrajzok még ma is tele vannak ellentmondások­kal. Hajnal Géza hidrogeológus, a Budapesti Műszaki Egyetem docen­se, a Magyar Írószövetség tagja nem­rég megjelent, A Gérecz-hagyaték című tanulmányában tiszta vizet önt a pohárba. LÁZÁR FRUZSINA - Vízépítő mérnök, a BME vízépítési és vízgazdálkodási tanszékének docense, doktori disszertációját a budai Várhegy hidrogeológiájáról írta. Hogy jön ide az irodalom? - Mindig is ugyanúgy érdekelt az iro­dalom, mint a matematika, a gimnázium­ban mindkét tárgyból fakultáltam. Érett­ségi után azonban döntenem kellett, me­lyik irányba menjek tovább. A műszaki egyetemet választottam, de utolsó éves korom óta rendszeresen írok, hosszú ideig lapot is szerkesztettem. A ferences világi rend tagjaként a barátaimmal ’95- ben megalapítottuk a Ferences Irodalmi Lapot, három évig voltam a főszerkesztő­je, később pedig az Igen katolikus folyó­irat szerzője és szerkesztőbizottsági tagja. - A Papucsok című novelláskötetének a részletei annak idején a Magyar Nemzet­ben és az Igenben jelentek meg, de írt már regényt, drámát,­zenés színpadi művet, sőt krimit is. Nemrég jelent meg a Gérecz Atti­láról szóló tanulmánykötete. Minden mű­fajban kipróbálja magát? - Az ötvenes évek eseményei különö­sen érdekelnek, Ördögárok című drá­mám is erről szól, nemrég több pince­­színházban is bemutatták. A tavaly meg­jelent Káépület című krimit azért írtam, mert úgy vettem észre, hogy a műszaki egyetem hallgatói nem nagyon olvas­nak. Azt gondoltam, hogy egy olyan bűnügyi történet, amely az egyetem K épületében játszódik, ráadásul sorra ölik meg benne az oktatókat, talán az egyete­mistákat is érdekelni fogja. A Gérecz-té­­mának pedig egyszerűen nem tudtam el­lenállni, magával ragadott a történet. - Gondolom, nem véletlenül, hiszen az ön édesapja is akkortájt töltötte börtönbünte­tését, amikor Gérecz Attila. Esetleg ismer­ték is egymást? - Apámat és a barátait hasonló okok miatt tartóztatták le, mint Gérecz Attiláé­­kat. Ismertek egy embercsempészt, aki rendszeresen átjárt a határon. Az ötvenes években már ezért is börtön járt, hiszen feljelentési kötelezettség volt érvényben. Apám 12 évet kapott 1954-ben, ugyaneny­­nyi büntetést mértek Gérecz Attilára 1950- ben. Ám mivel Sztálin halála előtt sokkal szigorúbb ítéleteket hoztak, Géreczék kö­zül volt, akit ki is végeztek, apámék eseté­ben azonban nem született halálos ítélet. Az, hogy apám végül két év után kiszaba­dult, nagyapámnak, Hajnal István törté­nésznek - egészen pontosan a haldoklá­sának - köszönhető. Erdei Ferenc minisz­ter ugyanis, aki nagyapám tanítványa volt az egyetemen, megszánta őt, és hogy még egyszer találkozhasson a fiával, uta­sítást adott, hogy engedjék ki apámat, így szabadulhatott 1956 nyarán Csolnokról. Gérecz Attilával nem ismerték egymást, de rengeteg párhuzamot fedeztem fel a két ügy között, például ugyanazok az ávó­­sok hallgatták ki őket. - Más okból is érdekelte Gérecz Attila tör­ténete? - Amikor a költő így bocskorosan című kötetét olvastam, feltűnt, hogy nagyon sok a hasonlóság Gérecz Attila és Ottlik Géza élete között. Például a katonaiskola, az édesapa korai elvesztése, a nyakas kál­vinista világszemlélet vagy a sport: Ottlik atletizált, Gérecz öttusázott. Ám míg Ott­lik életműve a magyar irodalmi kánon ré­sze, Gérecz költészetét szinte senki nem ismeri, Írtam erről egy tanulmányt, és megmutattam Szentmártoni Jánosnak, mert tudtam, hogy ő Gérecz Attila bör­töntársa, Kárpáti Kamil köréhez tartozik. János mondta, hogy küldjem el Kárpáti Kamisnak, aki gyorsan válaszolt is. Tet­szett neki, örült, hogy a „mérnöki kar” is foglalkozik ezzel a nagyszerű emberrel, de 23 pontba szedve hozzáfűzött még „némi” javítanivalót is. Mindenben igaza volt, ám azon csodálkoztam, hogy a Gé­­reczről szóló dokumentumok, életrajzok tele vannak ellentmondásokkal, hiányok­kal. Például nem világos, hogy hány évre ítélték, melyik börtönben volt, mikor sza­badult. Felkerestem Gérecz Attila egykori jegyesét, H. Drechsel Máriát, azaz Mari­­cát. Összebarátkoztunk, rengeteg új dol­got tudtam meg Gérecz Attiláról, aki egyébként amellett, hogy fantasztikusan tehetséges költő volt, még jóképű, izmos, „nők bálványa” típusú férfi is, Ameriká­ban már biztos több kalandfilmet forgat­tak volna róla. Annyira magával ragadott a története, hogy jelentkeztem a Páz­mány Péter Tudományegyetem iroda­lomtudományi doktori képzésére, és el­kezdtem írni a Gérecz Attiláról szóló dok­tori értekezésemet. - Hol kezdte a kutatást? - Az Állambiztonsági Szolgálatok Tör­téneti Levéltárában rengeteg, a nagykö­zönség számára eddig ismeretlen infor­mációra bukkantam. Gérecz Attila Árpád nevű bátyjának Svájcban élő özvegyénél, Christine Gerecznél is nagyon fontos do­kumentumokat találtam. Christine-ről nem sokat lehetett tudni, a telefonszámá­ra teljesen véletlenül leltem rá az interne­ten. Mivel Markától tudtam, hogy Chris­tine csak franciául beszél, megkértem egy Franciaországban élő barátomat, hogy hívja fel. Christine nagyon kedvesen azt kérte, hogy küldjünk neki kézírást At­tilától vagy az édesanyjától, és akkor ő át­nézi a pincéjében dobozokban álló irat­kupacokat. Egy hét múlva jelentkezett, hogy megtalálta, amit keresünk, látogas­sunk el hozzá. Kincsekre bukkantunk, például rengeteg elküldetlen levélre, amelyet a Gérecz fivérek édesanyja, Bás­thy Irén fogalmazott. A naplószerű vissza­emlékezésekben többek között arról ír,­­ miként vesztette el férjét 1943-ban, aztán hogy Attila mindkét bátyja elhagyta Ma­gyarországot, valamint hogy Attila bör­tönbe került. Illetve megmaradtak a for­radalom idején Árpád fiának írott levelei is, amelyekben szinte óráról órára nyo­mon követi a forradalom eseményeit. - Mit lehet tudni Gérecz Attila gyerekko­ráról? - Dunakeszin született, a MÁV-tele­­pen élt a szüleivel és két bátyjával, on­nan költöztek Budapestre, a Podmanicz­­ky és a Munkácsy Mihály utca sarkára, a MÁV- és katonatisztek számára épült la­kások egyikébe. Gérecz Attila az édesap­ja halála után került a nagyváradi hadap­ródiskolába, amelyet a háború miatt Sü­megre, majd Németországba, a Boden-tó partjára telepítettek, ahol később társai­­­­val együtt francia hadifogságba esett.­­ Amikor visszakerült Budapestre, egy év alatt három osztályt végzett el a gimná­ziumban, ám mivel érettségi után nem tanulhatott tovább, vasesztergályosként kezdett dolgozni Csepelen. A hadapród-­­ iskolában rengeteget sportolt, lőtt, lova­golt, vívott, ennek is köszönhető, hogy később Budapesten egy év alatt váloga­tott öttusázó lett. - Pontosan miért került börtönbe? - Az egyik barátjának, Bálint Gyulának a bátyja, a volt katonatiszt Bálint Antal embercsempészként ki-be járt a határon, és amikor illegálisan az országban tartóz­kodott, a baráti körük társaságában két­szer is járt Gérecz Attiláék lakásán. 1950.­­ december 8-án tartóztatták le Attilát. Az ávósok által lejegyzett vádiratnak, amely szerint a Bálint-féle galeri katonai rend­számokat gyűjtött, és rádióadót működte­tett, valószínűleg igen csekély az igazság-­­ tartalma. Mégis becsukták az egész társa­ságot, összesen 28 ember került a vádlot­tak padjára, többüket halálra ítélték, so­kan tíz évnél is súlyosabb büntetést kap­tak. Attilát először a budapesti gyűjtőfog­házba vitték, onnan került Vácra.­­ Gérecz Attila korábban is írt verseket, vagy az úgynevezett „füveskerti költők”, Kárpáti Kamil, Béri Géza, Tollas Tibor, Tóth Bálint, Szathmáry György hatására kezdett verselni a váci börtönben? - Erről nincsenek egyértelmű infor­mációk, annyi azonban biztos, hogy Vá­cott egy cellába került Béri Gézával, és so­kat beszélgettek költészetről. 1954 tava­szán, amikor a költők összegyűltek a bör­tön füves udvarán - a­ nevüket is innen kapták -, egyszer csak odavitte nekik az első, így bocskorosan című versét. Rónay László azt írta, hogy ennek a versnek a mondanivalóját úgy lehetne a legtalálób­ban összefoglalni, hogy „én, Gérecz Atti­la, itt vagyok”. Nagyon erősen érződik benne az egyéni hang. Ettől kezdve írt verseket, de a költeményei nagyobb része az 1954. júliusi szökése után született. - Hogyan jutottak a rabok tollhoz, pa­pírhoz? - Tűvel karcolták a verssorokat a har­­monikaszerűen szétnyitható Sztálin-vé­­cépapírra. Néha sikerült szerezniük egy­­egy ceruzacsonkot is, de többnyire az őrök jóindulatán múlt, hogy írhattak-e, vagy sem. Gérecznek 1955 elején sikerült kicsempésznie a börtönből a verseit, Marka négy példányban legépelte őket, és eljuttatta nyugatra. Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője, a Kádár-rend­szer nagy ellensége később a füveskez- 2017. ÁPRILIS 1., SZOMBATMagyar Vbl Melyik a kedvenc... ...építésze? Foerk Ernő (ő tervezte a szegedi dó­mot, a feleségem dédnagyapja volt). ...budapesti épülete? A­z épület a Műegyetemen. ...költője? Nem okozok meglepetést: Gérecz Attila. Mit csinál szabad idejében? Olvasok, írok és biciklizem.

Next