Magyar Nemzet, 2017. április (80. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-26 / 96. szám
Magyar Nemzet 2017. ÁPRILIS 26., SZERDA Elmaradt ostrom és az üres székek luxusa • A nemzetközi színházi élet legnevesebb rendezői érkeztek az idei MITEM-re a Nemzeti Színházba PETHŐ TIBOR A hét végén ér véget a Madách Imréről elnevezett színházi fesztivál a Nemzetiben. A közönség olyan különlegességeket láthat egyetlen helyen, amelyeket máskor esélye sem lenne megnézni. Bár a mustra látogatott, telt házról érthetetlen okokból nem beszélhetünk. Tökéletes miniatűr, megrázó élmény, felesleges jelzőktől mentesített színház. A szentmiseáldozat és a haláltánc bizonyos motívumainak különös keveréke. Bizarr, felemelő gyászszertartás az Ave Maria című egyfelvonásos az olasz származású színésznő, Maria Cánepa emlékére. Celebrálója a Halál, szerepében Cánepa barátnője, Julia Varley látható. A dániai Odin Teatret vendégjátékát nézem a Nemzeti Színházban, a hagyományossá vált Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón, vagy ahogy angol rövidítése alapján a közhasználatban elterjedt, a MITEM-en. A rendező, Eugenio Barba a hatvanas években három évet töltött Lengyelországban, Jerzy Grotowsky mellett, az ő hatására született meg Bartha antropológiai színháza, amelynek lényegét a mester egy esztendeje, a Magyar Narancsnak adott interjújában így fogalmazta meg: „A színész kezdettől három nyelvet használ egyidejűleg, a verbalitást, a hangzást és a testet mint organikus eszközt. A mi csapatunk ennek a három komponensnek a szabad továbbfejlesztésére épül.” Eugenio Barba társulatával 1985 és 2001 között rendszeresen fellépett Magyarországon. Hosszabb szünet után 2015-ben tértek vissza hozzánk, a MITEM-re. Különleges esemény hát az Ave Maria a Nemzeti Kaszás Attila Termében. Ami meglepő: a kamara-előadásokra alkalmas kis térben sincs telt ház. Előttünk, mellettünk üres székek sorakoznak. Hasonlót tapasztaltunk alig négy órával korábban, az alagsori Gobbi Hilda színpadon, ahol alig több mint egy órában Ibsen radikálisan lecsupaszított, megrövidített Hedda Gablerét láthatja a néző a Svéd Királyi Színház előadásában, Anna Pettersson rendezésében. A hazai közönség számára Menszátor Héresz Attila Hamlet-illúziókjából ismert Ennyi inspiráló, olykor kontinensnyi távlatokat áthidaló előadás talán még nem járt nálunk megoldást láthatunk: a színen egyedül a címszerepet alakító Electra Hallman van jelen fizikai valóságában, a többiek, Tesman, a férj, Brack bíró és Éjfert Lövborg (Elvstedné kimarad az adaptációból) vetíted. képekről folytatnak párbeszédet, lépnek kapcsolatba vele. A képek ura Hedda (ha úgy tetszik, a Heddát megformáló színésznő), aki hol leállít, hol átteker, hol megismétel jeleneteket, jelenettöredékeket. Hogy miről szól a kísérlet? Az ajánló szerint „Anna Pettersson azt vizsgálja, hogyan lett a naturalisztikus dráma, amely az évek során klaszszikus felfogássá vált, ismerős és kényelmes a közönség számára. Hogyan tudná megragadni a közönséget ugyanúgy, ahogyan az 1800-as évek végén berobbant a színpadra. Hogyan lehet lerombolni ahhoz, hogy újra megrázó erejű tudjon lenni?” Az üres székek luxusa most is érthetetlen és nehezen magyarázható. Akár Vidnyánszky Attila vasárnap este bemutatott, Szentpétervárról, az Alekszandrinszkij Színházból érkező, kétségtelenül revelációs hatású, grandiózus, öt és fél órás Bűn és bűnhődése esetében. A MITEM 2014-ben indult útjára. Azóta hibái, döccenői ellenére Magyarország messze legszínvonalasabb színházi találkozója. Rendhagyó is: ennyi inspiráló, érdekes, kiváló, olykor kontinensnyi távlatokat áthidaló előadás a hazai színháztörténetben talán még nem járt nálunk. (Alkalmanként igen: az ezredfordulót megelőzően például az Európai Színházi Unió két találkozóját a Katonában kísérhette figyelemmel a közönség.) A MITEM-szervezők szándéka szerint, ahogy az ajánlóban is olvashatjuk, „a hagyományteremtő szándékkal létrehozott találkozó lehetőséget kínál arra, hogy más kultúrák vérfrissítő hatással legyenek a hazai színházi szakmára”. Az idei fesztiválra tizenegy országból 24 előadás érkezett, a paletta bizonyos értelemben eklektikus. Viszont olyan nagy hírű rendezést is láthatunk még a hét második felében, mint Silviu Purcarete nyolc esztendeje bemutatott nagyszebeni Faustja, amelyet hatalmas méretei miatt nem is a Nemzetiben, hanem a félig kész Eiffel-csarnokban játszanak majd. „Eladnám a lelkem, hogy ezt a Faust-előadást még egyszer lássam” - jegyezte meg szellemesen nemrégiben az Observer kritikusa. A rejtélyes miértre adandó lehetséges válaszok közül - hogy a színházat szerető közönség miért nem veszi ostrom alá a Nemzetit, holott a józan ész szerint azt kellene tennie - szempillantás alatt ejthetjük azt az érvet, hogy rosszabb előadások is színpadra kerültek 2014 óta a MITEM-en. Ezeket egyrészt a magas színvonalú vendégjátékok hamar feledtetik, másrészt törvényszerű, hogy a gyengébbek sohasem szűrhetők ki egészen. Az esemény hírverése fontosságához képest csapnivaló. Hiába írnak róla beharangozót a napilapok, egyes internetes portálok, Budapest köztudatában igazából nem szerepel a MITEM. Plakátot nem látni, a mustra ma már elengedhetetlen Facebook-jelenléte pedig - három év alatt 801 kedveléssel - elenyésző és nevetséges. Persze nemcsak a szervezés hiányosságait sejthetjük az okok mögött. Gyanakodhatunk arra is, hogy a közönség egy része idegenkedik a Nemzetitől, részben a hullámzó színvonal, részben pedig (színház)politikai okok miatt. A kettő ráadásul egymást erősíti. A következmény, tetszik, nem teszik, az, hogy manapság egy átlag színházlátogató előbb megy el egy közepes budapesti előadásra, mint a nemzetibeli MITEM-re. Az előítélet viszont ez esetben is minket rövidít meg. A Svéd Királyi Színház előadásában Hedda Gabler története csak egy illúzió FOTÓ: SÖRÉN VILKS Mindig reménykedhetünk boldogabb jövőben • Bemutatták az 57 Velencei Biennálé magyar kiállítását • Várnai Gyula munkája az elmúlt jövőről tudósít FICSOR BENEDEK Elképzelték már, milyen lesz a jövő? Mi lesz tíz, húsz, vagy akár ötven év múlva? Egy biztos, semmiképp sem olyan lesz, ahogyan most gondoljuk. Elég csak végignézni az elmúlt században született futurisztikus regények, filmek és tudományos elméletek világképét, hogy belássuk, a múltban a jövőről megfogalmazott ígéretek közül alig valami vált valósággá. Erre az egyszerre baljóslatú, a nyitott lehetőségek miatt mégis végtelenül optimista gondolatra reflektál az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjának kiállítása. A világ legrangosabb képzőművészeti seregszemléjére hazánk Várnai Gyula Peace on Earth! (Békét a világnak!) című projektjével készül, amelyet a résztvevők kedden mutattak be sajtónak a Müpában. A május 13-tól november 26-ig látogatható biennále idén a Viva arte viva (Éljen a művészet) címet kapta. Nem véletlenül, hiszen Christine Macel főkurátor, a párizsi Pompidou Központ vezető kurátora a címadással is hangsúlyozni akarta, hogy a művészekre napjainkban minden eddiginél nagyobb feladat hárul. Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója, a biennále nemzeti biztosa elárulta, a magyar pavilonra kiírt pályázatra 12-en jelentkeztek, a szakmai zsűri Várnai Gyula és Petrányi Zsolt kurátor közös projektjét találta a legjobbnak. Az állam 64,8 millió forintot ad a projektre, és további 12 milliót a pavilon akadálymentesítésére - tette hozzá Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. Rövid idő alatt rengeteg inger éri majd a biennálé közönségét, hiszen a jegyek általában két napig érvényesek, ennyi idő áll egy látogató rendelkezésére, hogy 86 komplex művészeti projektet végignézzen, nem beszélve a kiegészítő kiállításokról. Ahhoz, hogy ebben a művészettel túlterhelt közegben sikerüljön becsábítani a közönséget, különleges üzenetre van szükség - fogalmazott Petrányi Zsolt. Várnai Gyula munkájának pedig megvan a figyelemfelkeltő módon aktuális üzenete. A Peace on Earth! az utópiák szükségességéről szól. A szándékosan naiv és optimista jelentést a művész alkotásainak összetett szimbolikája hordozza. Központi motívuma az öt fő részből álló kiállításnak az egykor a dunaújvárosi toronyház tetejét díszítő neon békegalamb újraalkotott darabja, amely a hidegháborús évek békemozgalmainak kétarcúságára reflektál: a béke záloga a gőzerővel folyó fegyverkezési verseny volt. Napjaink háborús fenyegetése és a menekültválság közepette a neongalamb egészen új értelmet nyer. Egy másik, E-Wars elnevezésű szekciója a magyar kiállításnak a háborúk egy nem mindennapi változatára, az információért folytatott harcra játszik rá. A cím az internetes keresőszoftverek algoritmusára utal, amellyel a különféle oldalak információt gyűjtenek a felhasználókról, hogy azok alapján bombázzák később ajánlatokkal. Persze sokszor algoritmusra sincs szükség, hiszen a közösségi oldalakon már önszántunkból kürtöljük világgá személyes adatainkat. Várnai Gyula alkotásai nem adnak választ a kérdésre, hogy vajon boldogabb idők jönnek-e, vagy ennél jobbra már ne számítsunk. A Peace on Earth jelentősége abban a felismerésben rejlik, hogy éljünk bármilyen cudar időszakban is, mindig van lehetőségünk reménykedni egy békésebb jövőben. Az ő alkotásai mellett a biennálén Hajas Tibor és Csörgő Attila munkái is láthatók lesznek, méghozzá a központi kiállítás részeként. Hosszú idő után először kerül magyar alkotó a főkurátori válogatásba. PETRÁNYI ZSOLT: Ebben a művészileg túlterhelt közegben különleges üzenetre van szükség Gyász Elhunyt Vajda Mikós műfordító Életének 85. évében elhunyt Vajda Miklós Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Déry Tibor- és Szépíró díjas író, műfordító. Befolyásos családból származott. Apja, Vajda Ödön a kor híres ügyvédjének számított, akinek első felesége, Vajda keresztanyja a kor ünnepelt színésznője, Bajor Gizi volt. Nagynénje az elfeledett remekíró, Kádár Erzsébet, keresztapja a pedig a híres politikus, Kozma Miklós. Vajda Miklós 1953-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-magyar szakán, ahol örök barátságot kötött Réz Pállal és Domokos Mátyással. Ők lettek a modelljei Csernus Tibor legendás festményének, a Három lektornak. Vajda Miklós kezdetben a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként dolgozott, később annak a lapnak, amelyik a magyar irodalmat reprezentálja a nagyvilágban, a The New Hungarian Quarterlynak volt irodalmi szerkesztője, majd főszerkesztője. 1965-ben a Vígszínházban mutatkozott be drámafordítóként Arthur Miller Közjáték Vichyben című művével. Számos külföldi regényt, novellát és csaknem kilencven színdarabot az ő tolmácsolásában olvashatunk magyarul. 2009-ben, 78 évesen debütált íróként az Anyakép amerikai keretben című nagyszerű emlékregénnyel. Temetéséről a család később intézkedik. (MN) Történelmi pillanat Hamlet először a Vígszínházban Százhuszonkét évad alatt először tűzi műsorára William Shakespeare művét, a Hamletet a körúti teátrum. Az előadást ősszel mutatják be Eszenyi Enikő rendezésében, Hamletként a társulathoz szerződő ifj. Vidnyánszky Attila lesz látható. A fiatal tehetség színművészetis hallgatóként, Zsótér Sándor rendezésében már találkozott a szereppel. A Vígszínház előadásában Claudiust Hegedűs D. Géza, Gertrudot Börcsök Enikő, Poloniust pedig Fesztbaum Béla alakítja. A jövő évad további bemutatóit a május 1-jei VígMajálison jelenti be Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója. (MN) A Karlovy Varyban Hárman kapnak életműdíjat a mustrán James Newton Howard amerikai zeneszerző, Ken Loach brit rendező és Paul Laverty brit forgatókönyvíró kap életműdíjat a filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért az idei 52. Nemzetközi Filmfesztiválon a nyugat-csehországi Karlovy Varyban. Közép-Európa egyetlen A kategóriás nemzetközi filmmustrája idén június 30-án kezdődik és július 8-án, az ünnepélyes eredményhirdetéssel ér véget. Az idei fesztiválon több mint 70 ország alkotóinak mintegy 180 filmjét láthatják az érdeklődők. A részletes programot még nem hozták nyilvánosságra. (MTI) kultúra 13