Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-03 / 152. szám
2017. JÚLIUS 3., HÉTFŐ Kultúra 13 Ha a tévé nem fogadja be, nincs támogatás • Honnan hová jutottak a magyar rajzfilmesek, és merre tart a honi animációs mozgóképgyártás? LAKNEK DÁVID Honnan hová jutottak a magyar rajzfilmesek, és merre tart a honi animációs mozgóképgyártás? Miért készül ennyire kevés egész estés film? Ezeket a kérdéseket igyekeztünk végigvenni az idei Kecskeméti Animációsfilm-fesztivál (KAFF) résztvevőivel. Az egyik legérdekesebb programnak a 72 éves Buglya Sándor retrospektív válogatása bizonyult. A filmrendező-producer animációs alkotók-műhelyek indulását mutatta be, egymás mellé válogatva Cakó Ferenc, Hegyi Füstös László, Varga Csaba rövidfilmjeit. Buglyát animációs filmesek generációinak felkarolójaként tartják számon, teljesítményét életműdíjjal ismerték el. Igaz, ő maga tagadja, hogy bárkit is felfedezett volna. A hatvanas évek első fele óta amatőrfilmeztem. Mások látták, hogy ez az izgő-mozgó ember filmklu-struktúrába hoz, filmstúdiót szervez, így hamar bekerültem a Magyar Amatőrfilm-szövetség elnökségébe, majd 1968-ban főtitkár lettem. Végül érdemeim elismerése nélkül is rendre ott voltam a fesztiválok zsűrijében - fejti ki önironikusan lapunknak. A 60-as évek második fele szerinte a lírai dokumentumfilmek sikersorozatáról szólt, míg az animációs filmek felfutását a 70-es évek eleje hozta el. - így tűnt fel a 70-es évek közepe felé Cakó Ferenc, akinek első filmje, a ’73-as Petőfi még festményanimáció volt. Későbbi homokanimációinak tervét már ekkor magában hordozhatta - mondja. Egy évvel később jött az Okulária a Cakó-Mertz-Dövényi hármastól, amiben szemüvegekkel játszattak el egy önálló kis világot. A választott technika itt már a pixilláció: az emberek vagy tárgyak mozgását képkockánként veszik fel, a felvételek egymás után illesztésével keltik a mozgás látszatát, így készült Varsányi Ferenc nyolcvanas évekbeli sorozata és filmje, a Suli-buli is. Később sem kerülte el a siker, világszerte népszerű produkciókban dolgozhatott. A Fecsegő tipegők és ajaj, a szörnyek! Csupó Gábor nevéhez kötődött, előbbi számos Daytime Emmy-díjat söpört be. Ha nincs jó alaptörténet, a siker sem érkezik. Csupóék célja az volt, hogy gyerekszemmel láttassuk a világot, görbe tükröt tartva a felnőttek elé is - fejti ki Varsányi, aki kivitelező rendezőként dolgozott a sorozatokon, távol-keleti stúdiókban felelt az ottani gyártásért. Nem tartja olyan rossznak a mai magyar helyzetet sem. - Elképesztő mennyiségű sorozat készült az elmúlt hat évben, az animációs szakmában szinte lehetetlen szabad embert találni. Nem is tudom, hány évtizede nem volt ilyen - jegyzi meg. Annak, hogy kevés egész estés animáció készül itthon, szerinte technikai okai vannak, és sokkal több pénzbe is kerülnek. Mindenesetre bizakodó saját produkcióját illetően. Régi terve a Rejtő-film megvalósítása, már araszolgat az egész estés Piszkos Fred-mozi. Nyáron dől el, hogy a terv szárba szökkenhet-e, a gyártás ez esetben ősszel kezdődhetne. Kritikusabb Mikulás Ferenc, a KAFF igazgatója. Szerinte a rövidfilmek finanszírozása nincs megoldva, elsősorban a tévében bemutatandó művekre adnak pénzt. Hiába fogadják el egy produkció jelentkezését, ha a televízió nem ad befogadó nyilatkozatot, nincs szerződés. - Előfordult velünk is, hogy Orosz István kiváló ötletét prezentáltuk, elfogadták, a közmédia viszont azt mondta, nem illeszthető a műsorstruktúrába - idézte fel. Igaz, azóta elindult az M5 csatorna, ahol könnyebben boldogulnak a hasonló produkciók. Mindenesetre nem adták fel, megcsinálták így is Dürer rinocéroszát, amit az idei fesztiválon mutattak be. Mikulás Ferenc elmesélte, volt, hogy pályázott egész estés ötlettel, de a filmalap nem fogadta el a kisgyerekeknek szóló tervet. - Úgy látták, családi filmeket kell csinálni, amik mindenki számára mondanak valamit - teszi hozzá. A problémákat tapasztalja Buglya Sándor is. - A Kecskemétfilm, ami száz magyar népmesén van túl, nem jöhetett volna létre, ha a televízió nem támogatja ezeket az alkotásokat - mondja. Az amatőrfilmesek sikereire is szükség volt ehhez. Elég csak Nagy Gyulát említenünk, aki bemutatkozó, Süti című filmjét három hónapon keresztül kockázta az otthoni konyhában. - Rögtön be is ajánlottam a Kecskemétfilmhez, hogy csináljanak vele valamit, mert tehetséges - meséli Buglya. Ujjhullám című filmjével a ’87-es cannes-i filmfesztiválon vett részt Nagy, majd a rendszerváltáskor elkészítette a Krisztofóra sorozatot a televíziónak. Buglya szerint van elég pénz filmre, csak jól kellene elosztani. Hiányolja a szakmai belső kommunikációt is, azt, hogy meg tudják beszélni egymással a problémákat. A KAFF-ot jó alkalomnak tartja erre, de sokatmondónak érzi, hogy évek óta nincs Magyar Filmszemle, ahol láthatnák egymás műveit. Producerként is úgy látja, jóval nehezebb a dolga, mint korábban. - Régebben ha nem is könnyen, de meg tudtuk szerezni a pénzt. Ma ez gondot jelent. Van filmem, ahol felvetődött, mi lesz, ha a szerbek beszállnak partnerként, és akkor jön a szerződésmódosítás meg az adminisztrációs problémák. Egyszerűbb azt mondanom, kaptuk a pénzt, megcsináljuk belőle, és kész. De szeretném, hogy jobb legyen a film, nem? Akkor miért ne fogadnánk el a szerbek segítségét is? Mikulás fájlalja, hogy kimaradt egy generáció, Dargayék után nem tudott kinevelődni a következő, míg a Mozgókép Közalapítványban az élő szereplős játékfilmesek határozták meg a dolgok menetét. A kecskeméti stúdióban azért nem állt le a munka, csak nem magyar produkciókhoz adták nevüket. Kollégái bábáskodtak például az Oscar-jelölt A vörös teknős megszületésénél. - Kicsit sajnálom, hogy nem a magunk számára készíthetünk közben színvonalas filmeket - teszi még hozzá. BUGLYA SÁNDOR: Régebben, ha nem is könnyen, de meg tudták szerezni a szükséges pénzeket MIKULÁS FERENC: Előfordult, hogy a közmédia azt mondta, a filmünk nem illeszthető a műsorjelenet a Fecsegő tipegőkből. Csupó Gábor alkotása gyerekszemmel láttatta a világot, görbe tükröt tartva a felnőttek elé is Torokszorító dráma lett a tanmeséből • Az alapötlet Salamon király ítéletét idézi, aki igazságot tett egy gyermeket magának követelő két asszony között PETHŐ TIBOR Vajdai Vilmos Sándor Györgyre emlékeztet. Külső jegyeivel például: szeme ironikus villanásával, a szája körül ülő (fél-) mosollyal, ám leginkább a gesztussal, ahogy barátságosan iroclizza a Kamra néző- és játékterébe érkező közönséget. Előkészület ez Brechtre, egyben a szerző didaktikájának eltávolító feloldása vetődik fel joggal a nézőben. (Maga a tér - sejthetünk szimbólumot ebben is - tulajdonképpen „négyszögesített kör”, mint Arany Jánosnál a napszámosok, béresek, „a tanyáknak szép legénye, szép leánya” tengerihántás idején, úgy üljük körbe mi is a színészeket.) Amikor az előjáték (két kaukázusi kolhoz földvitája) közben felvetődik a kérdés (mi is volt a kolhoz?), és egy önként jelentkező a közönség soraiból megválaszolja, illetve a ténytől, hogy a termelőterületről zajló bevezető disputa felolvasószínházi formában kerül elénk, a „megszokott” Brechttől való eltávolodás érzete tovább erősödik. Az alapötlet „régi bölcsek” történeteit idézi: az ószövetségi Salamon király ítéletéről szólót, aki ismert döntésével tett igazságot a gyermeket anyaként magának követelő két asszony között, és a XIII. századi kínai krétakörmesét. Székely Kriszta rendezése Rádai Andrea kritikus találó szavaival „elidegeníti az elidegenítést”, nyomában pedig a tanmeséből megrázó, bizonyos pontjain kifejezetten torokszorító dráma születik. A darabbeli, a palotaforradalom zűrzavarában a kormányzóné által hanyagságból elhagyott gyermeket a szerepben egy bepólyált ruhacsomó, illetve nagyobb, az eszmélés idején már túllépett tizenéves fiú, Zsámbéki Jakab látható - magához vevő Gruse a Brecht-féle eredetitől eltérve nem együgyű lény, hanem a lehetőségek szűkössége ellenére is jó döntéseket hozó értelmes, gondolkodó ember. Gruse metaforikusan saját életének vissza-visszaforduló, bizonyos pillanataiban megoldhatatlanul reménytelen útját járja. Vándorlása - Pálmai Anna alakításában - balladisztikus szépségű; az előadás az anyává érő figurán keresztül egy atomjaira hullott, a szolidaritás belső parancsát egyre inkább feledő korban a felelősséget vállalni kényszerülő és vállalni kész egyént állítja a középpontba. Ez az origó pedig annak a történetbeli, az univerzum teljességét idéző körnek a közepe, amelynek - Szakács Ferenc díszlete segítségével - visszatérve a tanmese didaktikus közlésmódjához, mint „külső héj”, részévé válik a közönség is. Az A zűrzavarban elhagyott gyermeket magához vevő Gruse itt nem együgyű lény, hanem gondolkodó ember időnként szinte az áhítat különböző formáit öltő nézői alapállást különösen erősíti a Gruse szerelmét, az egyszerű, nyílt szívű Szimon Csacsavát alakító Mészáros Béla és Azdakot, a korrupt, részeges bírót plasztikusan megformáló Kocsis Gergely játéka. A Brecht-mű Székely Kriszta rendezésében egyszerre ésszel felfogható és érzelmileg ható módon a történelem nullpontjára repít vissza. Az újrakezdés kegyelmi pillanatában lehetett volna ez a példázat elhangzásának darabbeli ideje, 1945 is, de legfeljebb hamis illúziók szintjén vált azzá, amikor a jó „ijesztően csábító”, amikor a morális alapigazságok maguktól értetődők, pontosan illeszkedik az Énekes záró gondolata: „Fogadjátok el, amit a régi bölcsek mondtak: hogy azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele, vagyis a gyermek az anyaszereteté, hogy gyarapodjon, a kocsi a jó vezetőké, hogy jól vezessék, és a völgy a megöntözőké, hogy gyümölcsöt teremjen.” Toldi Egy, csak egy legény lesz talpon a vidéken Arany János Toldiját adja elő élőzenével és animációval Csőre Gábor (képünkön) a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) ma este fél nyolctól. A produkciót Paczolay Béla filmrendező állította színpadra még a Vígszínházban, most a PIM Nyári Fesztiválon vendégszerepel. Az egyszemélyes előadásban megelevenednek az elbeszélő költemény szereplői: Toldi Miklós, a rókalelkű báty, Miklós édesanyja, hű szolgája, a király, a cseh vitéz és az elbeszélő, aki gyönyörű tájleírásokkal tűzdeli tele a történetet. Csőre Gábor elkülöníti a szereplőket, önálló karaktert ad nekik, ennek köszönhetően válnak plasztikussá, feszültséggel telivé a jelenetek. Az előadás Toldi Miklós izgalmas, életveszélyes kalandjait - a farkassal való küzdelmét, az elszabadult bika lefogását, a cseh vitéz legyőzését a rettegő szemtanú és a bátor hős szemszögét váltogatva jeleníti meg. Mindezt élőzene kíséri, Barabás Béla zeneszerző és zenésztársa, Galántai Zsolt mindvégig jelen lesz a színpadon, aktív résztvevők. A produkció másik „főszereplője” Csáki László nemzetközi hírű animációs rendező mozgó illusztrációja lesz. Az animáció különleges vizuális effektekkel, szabad asszociációkkal egészíti ki Csőre Gábor előadását, a fiatalokhoz közel álló, számukra könnyen értelmezhető formanyelven segíti a befogadást. (P. I.) Gyász Meghalt Simon György színművész Kilencvennégy éves korában, szombaton elhunyt Simon György színművész - tájékoztatott az MTI. A Jászai Mari-díjas, érdemes művészt láthattuk színdarabokban, filmekben, tévéjátékokban is. Ő volt Illés bácsi is a Magyar Rádióban évtizedekig futó A Szabó családban. Az ötvenes-hatvanas években számos színházat megjárt, köztük a József Attila Színházat és a Miskolci Nemzeti Színházat. Szerepelt Az idők kezdetén és a Fekete gyémántok című filmekben, illetve szinkronizált a Kedvencek temetőjében, valamint Az Onedin családban. 1985- ben vonult nyugdíjba. (MN) A mester műve Új Raffaello-alakokra bukkantak Raffaello-freskótöredékeket fedeztek fel a Vatikáni Múzeum egyik termének restaurálása közben - közölte a Vatikáni Televízió. Két női alakról van szó, amelyeket eddig a festő tanítványainak tulajdonítottak. Úgy hitték, Raffaello korai halála miatt nem vett részt a fogadóterem kifestésében. Ám a restaurálás során bizonyossá vált, hogy az ő munkáiról van szó - ezt a sajátos ecsetvonások és technika bizonyítja. Raffaello 1520- ban halt meg, a Barátságot és az Igazságosságot jelképező alakokat közvetlenül a halála előtt készíthette. A terem festését tanítványai fejezték be. (MTI)