Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-29 / 175. szám
Magyar Nemzet 2017. JÚLIUS 29., SZOMBAT Az elnyomó újságírók Történetek a provokatív keresztkérdésekről, a kormánypárti áldozatokról és az etikáról , hát akkor itt fogunk élni - sóhajtott nagyot Németh Szilárd, amikor egy szürke délelőttön kiszállt autójából a Képviselői Irodaház előtt. Az épület felé nézett, különös nyugalom szállta meg. Egy pillanatra el sem tudta képzelni, hogy a reggel ünnepét újságírói keresztkérdések törhetik meg. - Ezt nem is lehet megszokni - fakadt ki időnként otthon, de tisztában volt vele, hogy nem szabad lázadnia. Ki kell állni, mondani kell valamit, különben megköveznek. - Ha nem tájékoztatom őket, még kiszerkeszt a Népszabadság - jutott eszébe a miniszterelnök legendás bon mot-ja. Ettől azért elmosolyodott. Fájt neki, hogy elnyomja őt a sok S betűs lap. Ezeket olykor már megkülönböztetni sem tudta. Néha attól tartott, összekeveri őket, és kinevetik a háta mögött. - Az agresszióról talán kérdezték a gazdájukat, aki nem egy nőt, hanem egy egész pénznemet rántott a földre - veti oda magabiztosan, erre kiderül, hogy a kérdezők nem is onnan jöttek. Vagy arról a képtelenségekről faggatják, hogy a kormány még nagyobb fokozatra kapcsolna az újságírókkal szembeni harcban. Érezte a dolog faramuciságát. Hiszen itt ők a hősök, akik védik a magyar nőket is a beözönlő új honfoglalóktól. De hiába, mert ezek meg közpénzügyekkel kicsinyeskednek, és épp oda állnak Tusnádfürdőn - véletlenül, aha -, ahol a fütyülő lányt elrántják. - Csoda, hogy nem kapták elő a bicskát vagy a fokost - ismételte meg magában az Echo TV-n hallottakat, majd végigpörgette telefonján a 888-at meg a Ripostot egy migránserőszakos német hírért, amivel visszavághat, ha úgy alakul. Ajkait harapdálva lépett be az irodaházba Jurák Kata, a Pesti Srácok újságírója is. „Nem normális, hogy mindennap ez a gyomorgörcs van, csak mert lepropagandistáznak” - gondolta magában. Áldozat volt ő is. Hiába forszírozta időtlen idők óta a közös kiállást, békejobbjára csatakiáltás volt a felelet. - Csak nem áll le ez sem, pedig tízre vissza akartam érni - morogta, amikor az a nyegle indexes már a sokadik hülye kérdéssel bombázta Németh Szilárdot. „Parázs vitát provokált ki Németh Szilárd sajtótájékoztatóján az Index munkatársa, Nyilas Gergely, aki emelkedett hangvételben követelte a fideszes politikustól, nevezze meg azokat a sajtóorgánumokat, amelyekről azt gondolja a kormány, hogy a Soros-maffiahálózat részét képezik. Az Index szereptévesztésben lévő új-Vagy ebben az országban talán már csak arról szabad írni, hogy a kormánynak nincs igazasságírója valószínűleg elfeledkezett arról, hogy éppen egy sajtótájékoztatón vesz részt, és nyilvános vitába bocsátkozott” - pötyögte le cikke bevezetőjét, és Nyilas után vetette magát. Sikerült sarokba szorítania: a kommentelőkért kérte számon, akik azt írták, legközelebb őt fogják a hajánál fogva földre rángatni. - Ez talán belefér? - vált egyetlen nagy kérdőjellé Jurák. A Pesti Srácokon „rinyacsaj"-ként emlegették a tusványosi nőt, jogos hát, hogy számon kérte az Indexen, miért nem határolódott el a Jurák-ellenes hozzászólóktól. - Párbeszédre lenne szükség az újságírói etikáról - vetette még oda, majd sietett a szerkesztőségbe, megvágni az anyagot, amelyben a Németh-sajtótájékoztató után sikerült elszámoltatnia az Indexet. - Ez is a címlap tetejére megy, mint a legutóbbi, amikor azt a 444-est tettük helyre - lelkendeztek a szerkesztők. Érezték, végre megint valami fontossal állhatnak elő. Harc a nem kormánypárti újságírók ellen? Ugyan már. Pont azok akadékoskodnak mindig. Ha tehetnék, elvennék a kocsmát, az emlékévmegbízást, még az önkormányzattal kötött szerződésre is rákérdeznének. Emezek persze ismét azon ugráltak, , hogy Németh Szilárd meg sem tudja nevezni, ki ellen harcol. De ez tényleg csak propaganda. Valójában a kormánynak és a médiájának kell küzdenie a túlélésért. Kökény-Szalai Vivien is megmondta a Figyelőnek: a kommunista időket idézi, hogy megszabnák a TV2-nek, mi szerepelhessen a Tényekben. Naná, hogy újra megcsinálnák a Soros megölte volna az anyját anyagot - felelte merészen a hírigazgató, lelkében a tudattal, hogy őt nem törhetik meg. A pártállami kultúrpolitika szellemi örökösei hadd moralizáljanak, hadd uszításozzanak, a TV2 szabadságát nem nyomhatják el. És nem nyomhatják el az Origót sem. Még egy Fegyőr-féle rákosista szerkesztőségjárással sem. Ha kell, megerősítik a biztonsági rendszert - de a szabad média akkor is szabad marad. Vagy ebben az országban talán már csak arról szabad írni, hogy a kormánynak nincs igaza? Talán nem joggal kérdezik ezt rendületlenül a fiúk-lányok? Akik aztán a maguk megnyugtatása végett még terjeszkednek kicsit? Ennyi nekik is jár a kemény percek után, amit a sok faggatózás miatt el kell elviselniük. Az internettel még így is balliberális médiatúlsúly van. - 2018-on múlik, hogy győzünk-e a végső harcban - adták meg a programot a kormánypártok felől. Tudták, ez az utolsó esélyük, hogy a nem szűnő elnyomás alól felszabaduljanak. Ha nem sikerül - elsodorja őket a provokatív keresztkérdések áradata. A világpolgár ihail Szaakasvili a legnehezebb időkben sietett egykori kijevi egyetemi társa, Petro Porosenko ukrán elnök segítségére, amikor két éve a korrupció melegágyának számító, a fővárossal szemben erős ellenérzéseket tápláló Odessza kormányzója lett. Ekkor kapott ukrán állampolgárságot is. Az állandó harci lázban égő Szaakasvilinek azonban kezdett szűk lenni a fekete-tengeri kikötőváros. Egyre többször ütközött Porosenkóval, aki érezhetően megijedt az egykori grúz államfő ambícióitól, és végül leváltotta. Szaakasvilit ez sem törte meg, új mozgalmat alapítva azt üzente volt pártfogójának: mindent megtesz, hogy megszabadítsa Ukrajnát az országot irányító söpredéktől, a korrupt szeméttől. - Mennyit lehet még hazudni és csalni?! - vetette oda kihívóan a csokoládékirályból lett elnöknek. Kemény szavak, amelyekből Porosenko azonnal értett, eltakarította az útból az elégedetlenkedő harcostársat. Végül meg is fosztotta ukrán állampolgárságától, arra hivatkozva, hogy az ezt kérelmező űrlapon Szaakasvili elfelejtette feltüntetni büntetett előéletét. Átlátszó ürügy, hiszen az egész világ tudott róla, hogy az egykori barát ellen az őt követő grúz hatalom távollétében több ügyben is eljárást indított. Hivatali hatáskörének túllépésével, 8,83 millió lari közpénz jogosulatlan elköltésével, egy grúz parlamenti képviselő elleni 2005-ös fegyveres támadás szervezésével vádolják. Tbiliszi kérte is a kiadatását Ukrajnától, de Kijev ezt elutasította. Porosenko tehát nem sokat gondolkodott azon, miként szabaduljon meg bírálójától, ám Szaakasvili így is jobban járt, mint a „rózsák forradalmának” egyik furcsa halált halt főszereplője, a 2004 után a grúz kormányfői posztot ellátó harcostárs, Zurab Zsvanyija. Az az ember, aki hazahívta Amerikából Szaakasvilit, de miután feleslegessé vált, meggyilkolták. Ebből is látszik, a posztszovjet térségre fokozottan érvényes, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. Nem kivételek a „színes forradalmak” sem. Maga Szaa-Az állandó harci lázban égő Szaakasvilinek kezdett szűk lenni a Fekete-tengeri kikötőváros kasvili is megtapasztalhatta a saját bőrén már korábban is, hogy milyen kegyvesztettnek lenni. A „rózsák forradalmát” győzelemre vezetve félreállította a régi motoros Eduard Sevardnadzét, 2004 januárja és 2013 novembere között Grúzia elnöke volt. Érdemei közé sorolhatjuk, hogy jelentősen csökkentette a korrupciót és a szervezett bűnözést a Szovjetunió szétesése után polgárháború és gazdasági összeomlás sújtotta kaukázusi országban. Heves természete, minden kompromisszumot elutasító, tekintélyelvű stílusa azonban megosztotta a grúz társadalmat. Az első években még repítette a forradalmi lendület, a kétségkívül jó irányt mutató változások elfedték kevéssé rokonszenves vonásait. Elnézték neki egymást követő, sokszor megbotránkoztató nőügyeit, de még azt is, hogy vad és részeg éjszakai motorozásaival rendszeresen a frászt hozta Tbiliszi Ablavari negyedének lakóira. Ám egy idő után jöttek a gondok, megkopott a népszerűség, a társadalom és a közben megerősödött ellenzék tiltakozásait csak erőszakkal tudta letörni. A hazája számára katasztrofálisan végződött 2008- as orosz-grúz háború végképp aláásta a hatalmát, csak idő kérdése volt a bukás. Az sem lepett meg senkit, hogy választási veresége után menekülnie kellett. Régi támogatóinál, az Egyesült Államokban talált ismét menedéket, ám a második Majdan Kijevbe szólította a Vlagyimir Putyinnal szembeni harc frontjain rendre feltűnő „hivatásos forradalmárt”, így azon sem lepődhettünk meg, hogy a nehéz helyzetében amerikai, litván, lengyel és grúz miniszterekből álló „idegenlégiós” kormányra támaszkodó Porosenko megtalálta őt is. De azon sem, hogy itt is gyorsan kitelt az ideje. Igaz, ez nem csupán a világpolgár Szaakasvilit, hanem a mai napig oligarchikus ukrán rendszert is minősíti. VÉGTELEN Kazár közeléből nem tűnik túl nagynak a Nemzetközi Űrállomás. Vagy valójában inkább mi vagyunk kicsik? Alighanem ez lesz a megfejtés. Egyébként igen: az ISS nem más, mint az a hosszú fényes csík. Mögötte-körülötte pedig ott a végtelen világegyetem, a maga milliárdnyi csillagával. Komka Péter, az égbolt avatott és rendszeres megfigyelője-megörökítője ismét szépet alkotott. S hogy miért csík az űrállomás? Egyszerű: a felvétel hosszú expozíciós idővel készült. FOTÓ: MTI/KOMKA PÉTER vélemény . Maslar nemzet A Birodalom visszavág ZORD GÁBOR LÁSZLÓ z Egyesült Államok elejét szeretné venni a stabilitásnak azokon a területeken, ahonnan egy másik hatalom kiemelkedhet... A retorikát leszámítva az Egyesült Államoknak nem különösebben áll érdekében a béke Eurázsiában - ezeket a mondatokat a magyar származású amerikai geostratégiai guru, George Friedman vetette papírra 2009-ben, A következő száz év: Előrejelzés a XXI. századra című könyvében. A Stratfor elemzőcég alapítójának munkáját ugyan sokan tudományos fantasztikumnak tartják a „fehér kesztyűs” kutatói világban, leegyszerűsítő pragmatizmusa mégis zene a már sok mindent hallott, s ennek megfelelően illúzióit vesztett kelet-közép-európai hallgatóság számára. Bármit is gondoljunk Friedmanről és jóslatairól, ha van jó pillanat, amikor a fenti mondatokat citálni érdemes, akkor most van. Az Egyesült Államok törvényhozásának ugyanis immár mindkét háza elfogadott egy olyan átfogó szankciós törvénycsomagot Oroszországgal (mellesleg Iránnal és Észak-Koreával) szemben, amely aktívan bünteti azokat a harmadik feleket is, akik ha óvatosan is, de fenntartani, illetve fejleszteni kívánják gazdasági kapcsolataikat Moszkvával. A lépés sújtana számos európai energetikai nagyvállalatot, első körben azokat, amelyek részt vesznek az Északi Áramlat II. vezeték építésében, de távlatilag körvonalazódik olyan szigorítás is, amely az atomenergetikai együttműködést - akár Paks II.-t is - célba veszi. Donald Trump, aki a bevett washingtoni elittel szemben folytatott tavalyi elnökválasztási kampányában az oroszokkal való kiegyezés ígéretét hordozta, aligha állhat az ő jogköreinek a szűkítését is eredményező - érvénybe lépés útjába. A Fehér Ház fura ura ugyanis roppant nehéz belpolitikai helyzetben van: épp a választásba való állítólagos orosz beavatkozás miatt lehetetlen megvalósítani eredeti elképzeléseit, mert abban azonnal a Kremlnek való kiszolgáltatottsága bizonyítékát láttatnák ellenfelei. Mint azt már korábban megállapíthattuk, az ügyben zajló vizsgálatok magában hordozzák annak a lehetőségét, hogy idővel alkotmányos elmozdítási eljárás induljon az elnök ellen. Hogy a kalapács alól az üllő se hiányozzon, a törvényhozás épp most utasította el azt az előterjesztést, amellyel az előző demokrata elnök nevével fémjelzett Obamacare egészségbiztosítási rendszert helyezték volna hatályon kívül, teljesítve ezzel Trump egyik legfontosabb választási ígéretét. A jelenlegi erőviszonyok között ez csak úgy volt lehetséges, hogy az elnök pártjának, a republikánusoknak a soraiból néhányan átszavaztak az előző kormányzat „történelmi örökségét” védő demokratákhoz. Micsoda meglepetés, hogy a szenátus talán legmegrögzöttebb, szó szerint hidegháborús, oroszellenes héjáját, John McCaint is a kollaboránsok között találjuk! Nem mellesleg az a szép az egészben, hogy az alagút végén Trumpnak a napfényt is megmutatják. A szankciós törvénycsomag ugyanis leplezetlenül egyengeti a terepet az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) európai exportja előtt. Ez márpedig a vadkapitalista előzményekkel bíró elnök számára ígéretes perspektíva: ha Obama örökségének eltörlésével nem is tudja kielégíteni szavazóit, legalább az „Amerika mindenekelőtt!” kampányszlogen teljesülését valamivel alá tudja támasztani. Az ügyben rendkívül tanulságos az a folyamat, ahogy ezt a kívülálló üzletembert, aki ügyes populizmussal feltört az Egyesült Államok élére, lépésről lépésre elképzeléseinek feladására kényszeríti a bevett washingtoni elit, amelyet ebben a kontextusban a birodalmi jelzővel is kitüntethetünk. Bizony, milyen gyenge is tud lenni az elnöki tisztség, ha hordozója árral szemben kíván úszni! Persze itt, Kelet-Közép-Európában mi jobban tesszük, ha nem Trumpért aggódunk, hanem magunkért. Mert ami most itt körvonalazódik, annak egy későbbi fázisában minket vethetnek - minden ellenkező irányú híresztelés dacára lelkiismeret-furdalás nélkül - a húsdarálóba. „A DOLGOT ÖT MAGÁT NÉZZÜK../ A