Magyar Nemzet, 2018. január (81. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-18 / 15. szám
tear tanzet 2018. JANUÁR 18., CSÜTÖRTÖK Miután Jézust elvesztettük a túloldalon • A próféta, ahol a földi világ pusztulása ellen ágál, öt budapesti helyszínen is találkozhatunk Karátson Gábor festészetével TÖLGYESI GÁBOR „Nemhiába kezdődik alvókkal a darab. Ébredésük is, nyomban azután, csak látszólagos ébredés, azt álmodja az ember, hogy fölébredt. Ideje végül tudomásul venni: valójában itt nem találkozik senki senkivel. Nem érkezik már haza senki a messzeségből, mert nincs is hova hazatérni, eminnen sem lehet üdvözlésére sietni, nincsen már az eminnen, a szerelmesek sem tudnak igazából egymás szemébe nézni. Megannyi privát álomban (sötétzárkában), kevés ám itt az éteri elem.” A Cseresznyéskert egykori szolnoki bemutatója kapcsán a 2015-ben elhunyt Karátson Gábor írta e mondatokat, amelyeken nem csak a színikritikák olvasói ámulhatnak el. Karátson írása Csehov színművének lényegére világít rá meghökkentő módon: az orosz drámaíró utolsó színművében, már a XX. század elején figyelmeztetett korunk egyik szorongató jelenségére, a társas magány börtönére. Karátson Gábor írásait olvasva persze gyakran elállhat a lélegzetünk, sok „hűha” élményünk lehetett az előadásait hallgatva is. És lehet most is, ha felkerekedünk Budapesten, hogy felfedezzük festői világát: erre öt helyen is van lehetőségünk. Kevésbé közismert, hogy Karátson nemcsak író, a Tao te king és a Ji king fordítója, filozófus, művészetpedagógus, szenvedélyes környezetvédő, a Duna Kör egyik alapítója volt, hanem festőművész is, aki a képeivel az írásaihoz hasonló „veszélyes” utakra csábít az elmélyülésre. Nagyapja, Olgyai Viktor is festőművész volt. Ő eredetileg írónak készült, ám 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem forradalmi bizottmányának tagja volt, emiatt két évre börtönbe került. A fogság után úgy érezte, a szavak kompromittálódtak, így fölment a padlásra, és megfestette egyik első képét, a Padlásfolyosót. „Az épp csak kinyitott vasajtó mögül felcsillanó fény csupán megsejtet valamit, különben, még az ott felejtett rádióval együtt is, mintha egy börtönfolyosó volna” - olvashatjuk a képhez fűzött kommentárjában, a Műcsarnok január 28-ig látható Józan szenvedéllyel című kiállításán. Mivel minden egyetemről kitiltották, a festészetben is autodidaktaként képezte magát. S hogy honnan hová jutott, nem is akármilyen eredménnyel - a fotórealizmustól, a szürnaturalizmustól az arte poveráig és a sajtófotók absztrahálásáig -, ez a kezdetektől az életmű lezárásáig tökéletesen nyomon követhető. A sajtófotók absztrahálása - mint talált tárgyak átformálása, ahogy Lányi András író, filozófus, Karátson barátja fogalmazott - azonban több mint technikai újítás vagy a festői látásmód változása, további lépés a szemlélődő magatartás, az elmélyülés felé. Elsőre talán meglepő: ezen az úton VI. Pál pápa, Cicciolina, Björn Borg és Mitterand is ihletforrás. Egy bostoni faji villongás áldozatáról készült festménye, A test meg► Aliz néni, Kis Szervánszky, Fiatal oceanográfus, Epileptikus lány (1960-61) ▼ Pirosfülű önarckép (1960). „Egy elálló fülű ember gúnyolódása önmagán” találása kapcsán megérthetjük, miért volt ő a földi világ pusztulása ellen ágáló próféta - aminek Lányi látta őt. „Ha elvesztettük Jézust a túloldalon, én megtalálom az innenső oldalon. A természetmisztériumban való továbblétezés lehetőségét bennem a környezetrombolásra való ráébredés szüntette meg, brutális, váratlan csapásként.” Grafikai munkásságát meghatározza Goethe Faustja és az evangéliumok által inspirált akvarelljei. Utóbbiak február 10-ig a Ráday utcai Bibliamúzeumban, február 18-ig az Evangélikus Országos Múzeumban, valamint a német ajkú református közösség Hold utcai templomában is láthatók, ráadásul a Deák Ferenc utcában, egykori műtermében nemrégiben nyílt meg a lakásmúzeuma is. „Nem a képet kell látni, a kép által kell látni” - Karátson festészete is elmenyitogató. ▲ A két lator és az ollós alak mellett feltűnik egy tank is: a kép 1968-ban készült Előadott igaz történetek tíz percben • A Kör elnevezésű kezdeményezésben bárki részt vehet, és megoszthatja másokkal élete egy-egy apró szeletét VÉKONY ZSOLT Mindenkinek van olyan saját, igaz története, talán nem is egy, amely megváltoztatta az életét, vagy olyan rendkívüli, képtelen, netán mulatságos, hogy egyszer el kell mesélni. Ahogy régen a falvakban is összegyűltek a kukoricatörés vagy egyéb foglalatosságok alkalmával, és meséltek egymásnak valós, kitalált vagy kiszínezett sztorikat, úgy a jelenben is mintha egyre nagyobb igény volna rá, hogy az emberek leüljenek, és meghallgassák egymást - legalábbis A Kör nevű kezdeményezés ötletgazdái, szervezői mindenképpen így gondolják. A nyilvános történetmesélő hagyományt az Egyesült Államokban George Dawes Green író élesztette föl 1997-ben. Lényege, hogy bárki kiállhat a közönség elé, és tíz percben jegyzetek nélkül előadhat egy történetet a saját életéről: sikerről, szerelemről, tévedésről, egyegy sorsfordító döntésről, esetleg hirtelen megvilágosodásról. A projekt a The Moth (éjjeli lepke) nevet kapta, és indulása óta több mint harmincezer történetet mondtak el a benne részt vevők. Sok ezer civil mesélő mellett olyan ismert írók, művészek, értelmiségiek is csatlakoztak a kezdeményezéshez, és osztották meg a saját sztorijukat a közönséggel, mint Salman Rushdie és Jonathan Franzen írók, Ethan Hawke színész vagy Martin Scorsese filmrendező. Sőt, azóta már rádióműsorként is meghallgathatók a történetek, a legérdekesebbek pedig könyv formátumban is megjelentek.. Martin Scorsese filmrendezőnek is volt egy jó története, amelyet szeretett volna elmesélni másoknak Ennek szellemében és hasonló szabályokkal indult el a közelmúltban a kezdeményezés magyar változata, amely A Kör nevet kapta. Az előadásokat a szervezők rögzítik (ahogyan azt az amerikai verzióban is teszik), és ezek közül néhányat podcast formájában, vagyis online meghallgatható, letölthető hangfájlokként közzétesznek az interneten, hogy szélesebb közönséghez is eljussanak. Lényeg, hogy olyan történetekről legyen szó, amelyek előadóik számára is maradandók, és ténylegesen velük estek meg. Ugyanakkor legyen az elbeszélésnek tétje is: mi volt eközben a nyereség vagy a veszteség, miért kiemelten fontos, amit hallunk? Ha valaki ezekre a kérdésekre nem tud érdemben felelni, jobb egy másik történetre visszaemlékezni, és azt választani. Ugyanakkor szükségtelen mindenféle előzetes megjegyzés, bevezetés, sallang, annál fontosabbak viszont az apróbb részletek, amik átélhetővé teszik az eseményeket. Attól lesz gazdag egy történet, ha kibontják, megtudható belőle, mik az előzmények, a körülmények, kiderül, az előadója akkoriban milyen személyiség volt. Végül az elbeszélést határozottan kell lezárni, mindenféle kommentárok, magyarázatok nélkül. Aki segítségre szorulna, azzal a szervezők szívesen találkoznak, hogy összeállhasson egy igazán jó történet - fogalmaz ezzel kapcsolatban a magyar kezdeményezés egyik ötletgazdája, Heller Gábor. A havonta jelentkező sorozat januári etapját éppen ma,január 18-án tartják a Magvető Caféban. BÚCSÚ Fábián Juliért szólnak a hazai jazzvilág dalai Számos jazzművész állt össze, hogy koncerten idézze meg a decemberben elhunyt Fábián Juli énekesnő emlékét. A Budapest Jazz Clubban (1136 Budapest, Hollán Ernő utca 7.) január 28-án este nyolctól megrendezendő koncerten fellép mások mellett Berki Tamás, Gereben Zita, Karosi Juli, Mujahid Zoltán, Sárik Péter, Szőke Nikoletta és Vörös Niki is. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Fábián Juli énekes, dalszerző, dalszövegíró december 16-án, 37 éves korában, hosszú betegség után hunyt el családja és barátai körében. (MN) Keresztül Sík Sándorra emlékeznek Összművészeti estet tartanak Sík Sándor pap-költő műveiből péntek este a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában. A budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója alkalmából rendezett, Hitre, tudásra. A piaristák és a magyar művelődés című kiállításhoz kapcsolódó esten Sík egyik legismertebb alkotását, a Keresztutat idézik meg. A Dóczy Péter által öszszeállított versitációk a szerzetes-tanár, irodalmár, költő, cserkészvezető életét mesélik el. A belépés ingyenes, regisztrálni a kapcsolat@mail.btm.hu e-mailcímen lehet. (MN) Az én XX. századom Magyar klasszikusok külföldi fesztiválokon A február 15. és 25. között megrendezendő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál klasszikus válogatásába (Berlinale Classics) kapott meghívást Enyedi Ildikó Az én XX. századom című, Cannes-ban 1989-ben Arany Kamera díjat nyert első játékfilmje. A tokiói Georama New Deer animációs fesztiválon három vetítésen láthatja a közönség Jankovics Marcell Fehérlófia (1980) című alkotását, míg a franciaországi Perpignanban, a Jean Vigo Intézetben Gaál István Sodrásban című filmje kerül műsorra. A január 19. és 28. között zajló trieszti filmfesztivál a ’68-as diákmozgalmak 50. évfordulója alkalmából összeállított válogatását Magyar Dezső Agitátorok (1969) című mozija gazdagítja. Február elején a berlini Deutsche Kinemathek épületében működő, nagy múltú Arsenal mozi nyolc filmből álló retrospektív sorozatot szentel a 80. születésnapját ünneplő Szabó Istvánnak. Március közepén a párizsi Cinémathéque Francaise ismét megrendezi a restaurált filmek fesztiválját, amelyen nyolc felújított magyar alkotást tűznek műsorra. Látható lesz Tóth Endre (Arré de Tóth) Két lány az uccán, Liván Emberek a havason, Fábr Körhinta, Kovács András H. Szabó István Szerelmesül dór Feldobott kő, Mész? A ketten és Enyedi Ildikó Vadom című filmje. (M . x") kultúra, 13