Magyar Nemzet, 2018. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-18 / 15. szám

tear tanzet 2018. JANUÁR 18., CSÜTÖRTÖK Miután Jézust elvesztettük a túloldalon • A próféta, ahol a földi világ pusztulása ellen ágál, öt budapesti helyszínen is találkozhatunk Karátson Gábor festészetével TÖLGYESI GÁBOR „Nemhiába kezdődik alvókkal a darab. Ébredésük is, nyomban azután, csak látszólagos ébredés, azt álmodja az em­ber, hogy fölébredt. Ideje végül tudo­másul venni: valójában itt nem találko­zik senki senkivel. Nem érkezik már ha­za senki a messzeségből, mert nincs is hova hazatérni, eminnen sem lehet üd­vözlésére sietni, nincsen már az emin­nen, a szerelmesek sem tudnak igazá­ból egymás szemébe nézni. Megannyi privát álomban (sötétzárkában), kevés ám itt az éteri elem.” A Cseresznyéskert egykori szolnoki bemutatója kapcsán a 2015-ben elhunyt Karátson Gábor írta e mondatokat, amelyeken nem csak a színikritikák olvasói ámulhatnak el. Ka­rátson írása Csehov színművének lénye­gére világít rá meghökkentő módon: az orosz drámaíró utolsó színművében, már a XX. század elején figyelmeztetett korunk egyik szorongató jelenségére, a társas magány börtönére. Karátson Gábor írásait olvasva per­sze gyakran elállhat a lélegzetünk, sok „hűha” élményünk lehetett az előadá­sait hallgatva is. És lehet most is, ha fel­kerekedünk Budapesten, hogy felfedez­zük festői világát: erre öt helyen is van lehetőségünk. Kevésbé közismert, hogy Karátson nemcsak író, a Tao te king és a Ji king fordítója, filozófus, művészet­pedagógus, szenvedélyes környezet­­védő, a Duna Kör egyik alapítója volt, hanem festőművész is, aki a képeivel az írásaihoz hasonló „veszélyes” utakra csábít­ az elmélyülésre. Nagyapja, Olgyai Viktor is festőmű­vész volt. Ő eredetileg írónak készült, ám 1956-ban az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem forradalmi bizottmányá­nak tagja volt, emiatt két évre börtönbe került. A fogság után úgy érezte, a sza­vak kompromittálódtak, így fölment a padlásra, és megfestette egyik első ké­pét, a Padlásfolyosót. „Az épp csak ki­nyitott vasajtó mögül felcsillanó fény csupán megsejtet valamit, különben, még az ott felejtett rádióval együtt is, mintha egy börtönfolyosó volna” - ol­vashatjuk a képhez fűzött kommentár­jában, a Műcsarnok január 28-ig látha­tó Józan szenvedéllyel című kiállításán. Mivel minden egyetemről kitiltották, a festészetben is autodidaktaként képezte magát. S hogy honnan hová jutott, nem is akármilyen eredménnyel - a fotórea­lizmustól, a szürnaturalizmustól az arte poveráig és a sajtófotók absztrahálásáig -, ez a kezdetektől az életmű lezárásáig tökéletesen nyomon követhető. A sajtófotók absztrahálása - mint ta­lált tárgyak átformálása, ahogy Lányi András író, filozófus, Karátson barátja fogalmazott - azonban több mint tech­nikai újítás vagy a festői látásmód vál­tozása, további lépés a szemlélődő ma­gatartás, az elmélyülés felé. Elsőre ta­lán meglepő: ezen az úton VI. Pál pápa, Cicciolina, Björn Borg és Mitterand is ih­letforrás. Egy bostoni faji villongás áldo­zatáról készült festménye, A test meg­► Aliz néni, Kis Szervánszky, Fiatal ocea­­nográfus, Epileptikus lány (1960-61) ▼ Pirosfülű önarckép (1960). „Egy elálló fülű ember gúnyolódása önmagán” találása kapcsán megérthetjük, miért volt ő a földi világ pusztulása ellen ágáló próféta - aminek Lányi látta őt. „Ha el­vesztettük Jézust a túloldalon, én meg­találom az innenső oldalon. A termé­szetmisztériumban való továbblétezés lehetőségét bennem a környezetrom­bolásra való ráébredés szüntette meg, brutális, váratlan csapásként.” Grafi­kai munkásságát meghatározza Goethe Faustja és az evangéliumok által inspi­rált akvarelljei. Utóbbiak február 10-ig a Ráday utcai Bibliamúzeumban, február 18-ig az Evangélikus Országos Múzeum­ban, valamint a német ajkú református közösség Hold utcai templomában is láthatók, ráadásul a Deák Ferenc utcá­ban, egykori műtermében nemrégiben nyílt meg a lakásmúzeuma is. „Nem a képet kell látni, a kép által kell látni” - Karátson festészete is elmenyitogató. ▲ A két lator és az ollós alak mellett fel­tűnik egy tank is: a kép 1968-ban készült Előadott igaz történetek­­ tíz percben • A Kör elnevezésű kezdeményezésben bárki részt vehet, és megoszthatja másokkal élete egy-egy apró szeletét VÉKONY ZSOLT Mindenkinek van olyan saját, igaz tör­ténete, talán nem is egy, amely megvál­toztatta az életét, vagy olyan rendkívü­li, képtelen, netán mulatságos, hogy egyszer el kell mesélni. Ahogy régen a falvakban is összegyűltek a kukorica­törés vagy egyéb foglalatosságok alkal­mával, és meséltek egymásnak valós, kitalált vagy kiszínezett sztorikat, úgy a jelenben is mintha egyre nagyobb igény volna rá, hogy az emberek leül­jenek, és meghallgassák egymást - leg­alábbis A Kör nevű kezdeményezés öt­letgazdái, szervezői mindenképpen így gondolják. A nyilvános történetmesélő hagyo­mányt az Egyesült Államokban George Dawes Green író élesztette föl 1997-ben. Lényege, hogy bárki kiállhat a közön­ség elé, és tíz percben jegyzetek nélkül előadhat egy történetet a saját életéről: sikerről, szerelemről, tévedésről, egy­­egy sorsfordító döntésről, esetleg hirte­len megvilágosodásról. A projekt a The Moth (éjjeli lepke) nevet kapta, és indu­lása óta több mint harmincezer történe­tet mondtak el a benne részt vevők. Sok ezer civil mesélő mellett olyan ismert írók, művészek, értelmiségiek is csat­lakoztak a kezdeményezéshez, és osz­tották meg a saját sztorijukat a közön­séggel, mint Salman Rushdie és Jona­than Franzen írók, Ethan Hawke színész vagy Martin Scorsese filmrendező. Sőt, azóta már rádióműsorként is meghall­gathatók a történetek, a legérdekeseb­bek pedig könyv formátumban is meg­jelentek.. Martin Scorsese filmrende­zőnek is volt egy jó történe­te, amelyet szeretett volna elmesélni másoknak Ennek szellemében és hasonló sza­bályokkal indult el a közelmúltban a kezdeményezés magyar változata, amely A Kör nevet kapta. Az előadáso­kat a szervezők rögzítik (ahogyan azt az amerikai verzióban is teszik), és ezek közül néhányat podcast formájában, vagyis online meghallgatható, letölthe­tő hangfájlokként közzétesznek az in­terneten, hogy szélesebb közönséghez is eljussanak. Lényeg, hogy olyan történetekről le­gyen szó, amelyek előadóik számára is maradandók, és ténylegesen velük es­tek meg. Ugyanakkor legyen az elbeszé­lésnek tétje is: mi volt eközben a nye­reség vagy a veszteség, miért kiemelten fontos, amit hallunk? Ha valaki ezekre a kérdésekre nem tud érdemben felel­ni, jobb egy másik történetre visszaem­lékezni, és azt választani. Ugyanakkor szükségtelen mindenféle előzetes meg­jegyzés, bevezetés, sallang, annál fon­tosabbak viszont az apróbb részletek, amik átélhetővé teszik az eseménye­ket. Attól lesz gazdag egy történet, ha kibontják, megtudható belőle, mik az előzmények, a körülmények, kiderül, az előadója akkoriban milyen személyi­ség volt. Végül az elbeszélést határozot­tan kell lezárni, mindenféle kommentá­rok, magyarázatok nélkül. Aki segítség­re szorulna, azzal a szervezők szívesen találkoznak, hogy összeállhasson egy igazán jó történet - fogalmaz ezzel kap­csolatban a magyar kezdeményezés egyik ötletgazdája, Heller Gábor. A havonta jelentkező sorozat januári etapját éppen ma,január 18-án tartják a Magvető Caféban. BÚCSÚ Fábián Juliért szólnak a hazai jazzvilág dalai Számos jazzművész állt össze, hogy koncerten idézze meg a decemberben elhunyt Fábián Juli énekesnő emlékét. A Budapest Jazz Clubban (1136 Buda­pest, Hollán Ernő utca 7.) január 28-án este nyolctól megrendezendő koncer­ten fellép mások mellett Berki Tamás, Gereben Zita, Karosi Juli, Mujahid Zol­tán, Sárik Péter, Szőke Nikoletta és Vö­rös Niki is. A belépés ingyenes, de re­gisztrációhoz kötött. Fábián Juli éne­kes, dalszerző, dalszövegíró december 16-án, 37 éves korában, hosszú beteg­ség után hunyt el családja és barátai körében. (MN) Keresztül Sík Sándorra emlékeznek Összművészeti estet tartanak Sík Sán­dor pap-költő műveiből péntek es­te a Budapesti Történeti Múzeum Vár­múzeumában. A budapesti Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordu­lója alkalmából rendezett, Hitre, tudás­ra. A piaristák és a magyar művelődés című kiállításhoz kapcsolódó esten Sík egyik legismertebb alkotását, a Kereszt­­utat idézik meg. A Dóczy Péter által ösz­­szeállított versitációk a szerzetes-tanár, irodalmár, költő, cserkészvezető életét mesélik el. A belépés ingyenes, regiszt­rálni a kapcsolat@mail.btm.hu e-mail­­címen lehet. (MN) Az én XX. századom Magyar klasszikusok külföldi fesztiválokon A február 15. és 25. között megrende­zendő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál klasszikus válogatásába (Berlinale Clas­sics) kapott meghívást Enyedi Ildikó Az én XX. századom című, Cannes-ban 1989-ben Arany Kamera díjat nyert el­ső játékfilmje. A tokiói Georama New Deer animációs fesztiválon három ve­títésen láthatja a közönség Jankovics Marcell Fehérlófia (1980) című alko­tását, míg a franciaországi Perpignan­­ban, a Jean Vigo Intézetben Gaál István Sodrásban című filmje kerül műsorra. A január 19. és 28. között zajló triesz­ti filmfesztivál a ’68-as diákmozgalmak 50. évfordulója alkalmából összeállí­tott válogatását Magyar Dezső Agitáto­rok (1969) című mozija gazdagítja. Feb­ruár elején a berlini Deutsche Kinema­thek épületében működő, nagy múltú Arsenal mozi nyolc filmből álló retros­pektív sorozatot szentel a 80. születés­napját ünneplő Szabó Istvánnak. Már­cius közepén a párizsi Cinémathéque Francaise ismét megrendezi a restau­rált filmek fesztiválját, amelyen nyolc felújított magyar alkotást tűznek mű­sorra. Látható lesz Tóth Endre (Ar­ré de Tóth) Két lány az uccán, Li­ván Emberek a havason, Fábr Körhinta, Kovács András H. Szabó István Szerelmesül­ dór Feldobott kő, Mész? A ketten és Enyedi Ildikó V­­adom című filmje. (M . x") kultúra, 13

Next