Magyar Nemzet, 2018. február (81. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-15 / 39. szám
Angela Merkel öröksége A kancellár nemcsak az európai politikát kavarta meg, hanem saját társadalmát is A második világháború utáni nyugatnémet és német kancellárok majdnem mindegyike jelentősen meghatározta az őt követő éveket. Csak hogy néhányukat megemlítsem: Konrad Adenauer a transzatlanti elköteleződéssel, Ludwig Erhard a gazdasági csodával, Helmut Kohl a német egységgel, Gerhard Schröder pedig a neoliberális munkaerőpiaci reformjaival formálta a jövőt. Angela Merkel több mint tizenkét éve tölti be a kancellári tisztséget - és jó esélye van még négy évig hatalmon lenni. Utána vajon mi marad? Miről szóltak a merkeli évek? A mostani koalíciós tárgyalások nagyon pontosan mutatják meg a merkeli hatalomgyakorlás módját: a hatalmat Merkel önmagáért akarja. Bármilyen irányba kompromisszumot tud kötni, kész lett volna a hatvannyolcas zöldekkel is megegyezni, ahogy most kész volt fontos minisztériumokat átadni a szociáldemokratáknak; a cél ugyanis - hogy ő maradhasson a kancellár - mindenféle koalíciót szentesít. A CDU pedig kritikátlanul követi. Amikor vasárnap a közszolgálati ARD televízió műsorvezetője rákérdezett Armin Laschetnél, a CDU übermerkelista alelnökénél, hogy mi is lenne a következő négyéves Merkel-kormány nagy témája, a politikus alig bírt valami értelmeset válaszolni. A CDU ugyanis mára Merkelen kívül nem kínál semmit. Ez Merkel hatalmát természetesen meghosszabbíthatja még négy évvel - de az öröksége annál katasztrofálisabb lesz. A belpolitikában olyannyira kilúgozta Angela Merkel a CDU-t, hogy ötven év után a német parlamentbe ismét bejutott egy szélsőjobboldali párt. A német politikában addig lehetett távol tartani a szélsőjobboldalt, amíg egy Roland Koch, Friedrich Merz vagy Wolfgang Bos bach ezen szavazókat is magához tudta vonzani. Merkel ehelyett elüldözte őket a pártból. Mára a CDU-ban alig maradt politikus, aki a jobboldali szavazók számára hiteles lenne. Egyedül a bajor keresztényszociálisok (CSU) egy-egy politikusa próbálja meg a károkat enyhíteni. A német demokrácia stabilitásának éppen ezért sokkal többet használ Horst Seehofer CSU-elnök egy-egy kemény jobbos kiszólása, mint a merkeliánusok semmitmondó unalma. Merkel nem csak a saját pártján belül ölte meg az alternatívát. 2009 és 2013 között az FDP-vel olyannyira elbánt, hogy a CDU-val korábban mindig Merkel meghosszabbíthatja hatalmát újabb négy évvel, de az öröksége csak annál katasztrofálisabb lesz is örömmel kormányzó liberálisok mostanra már nem akarnak a kancellár mögé beállni. A szociáldemokraták (SPD) lassabb felfogásúak, mint a dinamikus liberálisok. Az SPD-nek még mindig nem tűnt fel, hogy Angela Merkel mellett a százötven éves pártjuk lassan, de biztosan középpárttá olvadt. Ahelyett hogy az SPD vállalta volna az ellenzékiséget vagy az előre hozott választásokat, ahogy azt Martin Schulz pártelnök még szeptemberben, az elbukott választás estéjén ígérte, inkább újra beugrott a CDU mögé, hogy további négy évre hatalomban tartsa Angela Merkelt. Az SPD esetében még szánalmasabb, hogy 2005 óta immáron harmadszorra nem tudnak mást kínálni a szavazóiknak, mint Angela Merkel kancellárságát. Milyen Németországot és Európát hagy Merkel az utókorra? Először önző módon megtagadta a támogatást a dél-európai népektől, és a második világháborús megszállók mintájára akarta diktálni az athéni vagy a római kormányprogramot. A menekültválságban aztán a német érdekeknek addig nagyon is kedvező dublini megállapodást felrúgva hozta nehéz helyzetbe Kelet-Közép-Európát és saját országát. A menekültválság félrekezelésével Merkel a kontinenst az észak-dél tengely után nyugatiak és keletiek között osztotta meg. A merkeli euró- és bevándorláspolitika kudarca nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a britek nem akartak az Európai Unióban maradni. Angela Merkel azonban nemcsak az európai politikát kavarta meg, hanem saját társadalmát is. Kancellárságának legnagyobb öröksége a német szélsőjobboldal megjelenése és a nagy néppártok összezuhanása. A kancellár közben nem tudta megoldani a növekvő szociális egyenlőtlenség problémáját. Az egykori posztszocialista szomszédait leszámítva ma Németország valamenynyi szomszédjánál kiterjedtebb a jóléti állam. A német baloldalt - a kommunista Die Linkét leszámítva - azonban még ez sem zavarja. Az SPD-től mindenféle ellenzékiség hiteltelen, az ellenzéki Zöldek pedig szintén Merkellel készültek kormányozni. Akinek Németországban elege van a merkeli időszakból és politikából, lassan nem tud másra szavazni, mint az Alternatíva Németországnak (AfD) pártja. Egy most formálódó nagykoalíció után, amely tizenkét éven belül a harmadik lenne, az SPD már nem is fog tudni többé alternatívát nyújtani az elégedetleneknek. Angela Merkel eddigi tizenkét évének eredménye: széteső, megosztott Európai Unió, erősödő német szélsőjobb, súlyosbodó német politikai instabilitás. És lehet, hogy még négy év hátravan. A betűpörkölt Egy polgár bevallásai t engem ért támadásokra reagálva én, dr. F. K. polgári érzelmű országgyűlési képviselő, büntetőjogi felelősségem tudatában, valamint szellemi képességeim teljes birtokában, befolyástól mentesen kijelentem, hogy az alábbiakban közreadom valós és őszinte vagyonnyilatkozatomat. A nekem tulajdonított, polgári állásomból felhalmozott megtakarításomból vásárolt, tizenkét esztendeje bevetetlen földjeim szomszédságában elterülő vadászkastély nem az enyém. Az ingatlan politikai tanácsadóm és bizalmasom nevén van. Politikai tanácsadómat és bizalmasomat, mivel nem közszereplő, nem kívánom megnevezni, ha bármely sajtótermék így jár el, akkor a nevemen működő, de általam nem tulajdonolt ügyvédi irodán keresztül haladéktalanul helyreigazítást eszközlök! A terület, amin a kastély áll, négyéves gyermekem nevén szerepel. Jó parti lesz majd, na. Az épületben magam is jártam, nem tagadom. Jókat vadásztunk itt, de ebben én nem látok semmi kivetnivalót. Szerintem, mindezt minden középosztálybeli megtehetné. Magam és családom egyébként egy 40 négyzetméteres, külvárosi panelben élünk, amit családi öszszefogással sikerült megvásárolnunk. Nincsenek szállodáim sem. Pusztán felügyelőbizottsági tagja vagyok annak a tizenhét hotelt tulajdonló és működtető konzorciumnak, amelynek huszonhat éves, vendéglátóipari végzettségű unokaöcsém az igazgatója és tulajdonosa. Tehetséges, szorgalmas gyerek, aki egész életében azt tanulta, hogy nincs annál fontosabb, hogy megálljon a saját lábán. Juttatásomat, ami a felügyelőbizottsági pozíció miatt járna, évek óta jótékony célra fordítom. Azt a labdarúgó utánpótláscsapatot támogatom vele, amiről tévesen azt szokták írni, hogy én vagyok az elnöke. Ez természetesen nem igaz. Múlt hónapban lemondtam a tisztségről, azóta gyermekkori jó barátom, vadászpartnerem és telekszomszédom tölti be ezt a pozíciót. Számtalan alaptalan vádat fogalmaztak meg annak a 123 milliós állami és uniós támogatásban részesülő szörp- és lekvárháznak a kapcsán, amelyet - természetesen - a reménytelen helyzetben lévő ellenzéki médiumok nekem tulajdonítottak. Ezek az orgánumok ugyan helyszínről származó információkkal és videofelvételekkel próbálták igazolni, hogy a szóban forgó szőlőhegyi ingatlanban heti rendszerességgel megfordultam a közelmúltban, de szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem igazol semmit. A szőlőhegyi szörp- és lekvárház ugyanis nem az enyém. Az a feleségemé. Feleségem pedig nyilvánvaló módon nem strómanja senkinek. Ahogyan egyébként egyetlen hozzátartozóm, így pedagógus végzettségű édesanyám és nyugalmazott bányász édesapám sem. Utóbbi a tulajdonosa annak a kanárisárga Lamborghini Huracánnak, amiből kiszállva több interjút is adtam a sajtó képviselőinek. A járműhöz édesapám öröklés révén jutott hozzá, ahogyan a vadászatokhoz általam használt Landrover Defenderhez és ahhoz a BMW SUV- hoz is, amit a feleségem a bevásárlásokhoz használ, továbbá a garázsomban parkoló Lexushoz és Harley-Davidson motorkerékpárhoz is. Az én nevemen mindössze egy 1995-ös Wartburg szerepel. Sajnos rég elromlott, a környékünkről pedig elköltözött már minden autószerelő, akinek érdemes lett volna belenéznie, így közlekedni jó barátom, sógorom, I. D. államtitkár úr szolgálati autójával szoktunk. Gyakran bevisz lakhelyemről a Parlamentbe, hogy ezzel is spóroljuk a köz pénzét. Egyetlen ingóság szerepel a nevemen, ehhez ragaszkodom is. Egy, a XX. század elején készült, immáron sajnos működésképtelen zsebóra, amelyhez polgári politikusként ragaszkodom. Ez nemcsak egy vagyontárgy számomra, hanem egy emlékeztető azokból az időkből, amikor a polgári értékeket valló politikusok még mint becsület dolgára, és nem mint vagyonosodási lehetőségre tekintettek a közéleti szerepvállalásra. Ha ránézek, erre emlékezem. TOMPOS APÁM 2018. FEBRUÁR 15., CSÜTÖRTÖK CSALÓKA TAVASZ Nemcsak az embereknek okoz fejtörést a globális felmelegedés miatt kiszámíthatatlanabbá váló időjárás, hanem az állatoknak is. Különösképpen a vándormadaraknak. A génjeikben tárolt programjuk lassan frissítésre szorul. A fotón látható gólyapár már február elején viszszaérkezett Németországba, ám a hirtelen beállt hideg idő miatt most bajban vannak. Sem táplálékot, sem menedéket nem találnak maguknak. Az evolúció viszonylag lassú folyamat, nehezen tud lépést tartani az emberek által diktált tempóval. FOTÓ: AFP/BORIS ROESSLER Hiteltelenek hajdú péter Szintet léptek a devizahiteles érdekvédő szervezetek tegnap, amikor az Adóskamara a Képviselői Irodaház előtt tartott sajtótájékoztatóján már nem csupán a devizahiteles károsultak megmentését követelte, de a politika kivonulását is az igazságszolgáltatásból. Érvelésük szerint addig, amíg a politika rátelepszik a bíróságoktól, ügyészségektől kezdve az oktatáson át egészen az egészségügyig mindenre, lehetetlen az egyéni és társadalmi érdekek érvényre juttatása. Ennek oka, hogy az „elfoglalt” szervezeteken keresztül szűk pártpolitikai érdekeket erőltetnek rá a társadalomra. A devizahiteles károsultakat képviselő szervezeteket, illetve a Baumag-, Quaestor- vagy Buda-Cash-ügyek károsultjait összefogó tömörülés üzenete olyan tömeget érhet el, amely akár döntően is befolyásolhatja az április 8-i választás eredményét. Feltéve persze, hogy sikerül egységes álláspontra helyezkedni a több százezer károsultnak, és megtalálni azt a pártot, amelyről elhiszik, hogy nemcsak megígéri a bajbajutottak megmentését, de hatalomra jutva az ígéretet meg is tartja. Az egészen biztos, hogy az elmúlt négy kormányzati ciklusban a kormányrúdnál álló pártok hitelessége jócskán megkopott a károsultak szemében. A jelenlegi kormánypártok többszörösen is érintettek az ügyben, hiszen az első Orbán-kormány idején engedélyezték hazánkban a devizahitelezést, és a Fidesz által hatalomra juttatott Járai Zsigmond volt az az MNB-elnök, aki a svájci jegybank 2004 júliusában született figyelmeztetése ellenére sem tett sokat a devizahitelezés visszafogásáért. Aztán a 2008-as válság kitörése után többek között a „megmentjük a devizahiteleseket” szlogent felhasználva került hatalomra a Fidesz-KDNP, de nem sokat tett a kártalanításért. Egyedül a végtörlesztés nyújtott számottevő segítséget a bajbajutottaknak, de az is inkább a tehetősebbeknek. A kártalanítás során pedig csak az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamrés szabálytalan alkalmazása miatt jogtalanul beszedett összeget kapták vissza az érintettek, ami töredéke az őket ért teljes kárnak. A 2010 után mesterségesen gyengített forint miatti árfolyamveszteséget azonban a piaci értéken történő forintosítással teljes egészében a károsultak nyakába varrták. Ez az összeg pedig sokszorosa a három évvel ezelőtt kapott minimális kártalanításnak. Erre mondják azt az Adóskamara szakértői, hogy a kormány lepaktált a bankokkal, hogy a lehető legkisebb kár érje a pénzintézeteket. Persze a 2002 és 2010 között hatalmon lévő pártok, illetve utódszervezeteik, így az MSZP és a DK sem hitelesebbek az eladósodottak szemében. Hiszen ők hagyták felfutni a devizahitelezést, s egyetlen lépést sem tettek a bankok megregulázására. Azért különösen nagy a felelősségük, mert ha már a svájci jegybank figyelmeztetésére szintén fittyet hánytak, a Nemzetközi Valutaalap 2005 júniusában kiadott, a devizahitelezés veszélyeire figyelmeztető jelzésére legalább reagálniuk kellett volna, s visszafogni vagy betiltani az ilyen ügyleteket. De nem tették. Azoknak a pártoknak lehet még valamiféle hitelességük a devizahitelesek előtt, amelyek eddig nem voltak hatalmon, azaz mostanáig még eszközük sem lett volna a káros folyamatok, jelenségek befolyásolására. Kérdés persze, hogy a reményt vesztett emberek egyáltalán bíznak-e még bármelyik pártban. Kétkedésük nem alaptalan. Most persze szinte minden politikai tömörülés - még a nyolc évig kormányon lévő MSZP is - a felvételkori árfolyamon való forintosítás mellett áll ki, azaz harsányan igyekszik megnyerni a több százezres tömeg bizalmát, és ezzel szavazatát, hogy kormányra kerülhessen. De hogy azután mi lesz, azt nem tudni, hiszen ellenzékben még egyetlen párt sem volt olyan szegény, hogy ígérni ne tudott volna. vélemény .