Magyar Nemzet, 2018. február (81. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-10 / 35. szám
22 magazin______________________________________________________________________________ 2018. FEBRUÁR 10., SZOMBAT MSZRT Nemzet FOTÓK: VÉGH LÁSZLÓ Ugyan a véletlen hozta így, de Sid Vicious halálának harminckilencedik évfordulóján olyan punkfesztivál volt Budapesten, hogy arra még Szlovéniából, Szerbiából, Olaszországból, Svédországból és Kanadából is sokan eljöttek. A Brit Punkinvázió nevű rendezvényen fellépett a Peter and the Test Tube Babies, a Cockney Rejects, a UK Subs és az az Exploited, amely jó húsz évvel ezelőtt éppen Magyarországon mutatta be a legtökéletesebben, hogy miként is képzelik el a punkok ma a káoszt és az anarchiát, hogy péntek este a Barba Negra felé mentem, azon töprengtem: Isznak-e még a punkok bálakötöző madzaggal a derekukra erősített marmonkannából gyanús színű bort? Szúrnak-e a fülükbe biztosítótűt? Felrajzolják-e fekete bőrdzsekijük hátára fehér hibajavítóval az anarchia jelét? Tarhálnak-e a járókelőktől belépőre vagy piára? Csak néhány kérdésemre volt igen a válasz, és azokat is csak a klubba lépve tudtam meg. A közeli Prielle Kornélia utcában ugyanis nyoma sem volt annak, hogy itt hamarosan punkbuli lesz. Ugyanúgy jöttek haza lakóparkjukba utcai terepjárójukon a CEO-k, hogy aztán öltönyüket edzőruhára cserélve leugorjanak a saját tömbjük alagsorában berendezett fitneszklubba. Nem változott tehát kies, urbánus Mad Max-vízióvá a steril lágymányosi lakóövezet, nem emlékeztetett semmi a Troops of Tomorrow címűPloitect-album borítójára, ahol tarajos zombik forgatják fel az amúgy is kies várost. Győrben 1996-ban - amikor az Exploited először jött Magyarországra - ugyanis ez történt. Mert volt ugyan punkzene és -mozgalom a nyolcvanas években nálunk is, de a rendszerváltás és a csődje is kellett ahhoz, hogy ilyen töménységben megkapjuk ezt a hetvenes évek végének Nagy-Britanniájából induló, a gazdasági és társadalmi átalakulásokra adott dühös választ, ezt a kulturálisválság- és -bomlásterméket. Kevéssé elvontan ez annyit jelentett, hogy részeg, skandáló tarajosok tűntek fel mindenhol. Pontosabban: mindenhol, ahol alkoholt lehetett kapni. A város akkori rendőrfőnöke „kvázi katasztrófahelyzetnek” nevezte az eseményt: az ötszáz férőhelyes Petőfi Sándor Művelődési Házba mintegy ezren préselődtek be. A koncerten kialakult pogóról azóta legendák szólnak a pesti klubok mélyén: ki a tömeg méretével, ki az elszabadult hangulattal, ki a folyamatos locsolással magyarázza, hogy aznap nem kevés boka tört el, halánték szakadt be. A helyiek úgy megijedtek a posztapokaliptikus hangulattól, hogy kétségbeesésükben a polgármestert is a helyszínre hívták. A híradónak nyilatkozó Balogh József pedig kijelentette: nem Győr belvárosába való rendezvény ez. Rögtönzött helyzetértékelésénél - „ez a hiba elkövetődött, majd levonjuk a megfelelő konzekvenciákat” - pedig senki nem idézte meg tökéletesebben a kilencvenes évek korszellemét. Amúgy az Exploitedet ezt követően kitiltották Győrből. -Jó kis kommunista tudósítás volt az, mindjárt le kell járatni az egészet! - emlékszik vissza már 2018-ból Miki, aki csak a videót látta, a koncerten nem volt ott. Szívja is a fogát emiatt. A srácnak és a barátnőjének egyébként ugyanolyan piros taraja van, mint Wattie-nak a ’Ploitedből. De állítják, hogy ez csak külső dolog, a punk belül van. Bólogat is erre bőszen a pultnál álló cimborájuk, aki letolatta a taraját, de attól még punk ő is. De hogy mégis mennyit számít a külsőség, arról Miki tud mesélni. - Megbámulják persze mindenhol az embert. Te is azért jöttél ide, mert tarajom van, nem igaz? - Persze. - Svájcban például a gyerekek mosolyogva integetnek neked, ha így nézel ki, mint én, idehaza pedig az anyukák elbújtatják a gyerekeiket, ha meglátnak. Na de mindegy, sajnos vagy nem sajnos, én így maradtam. Társaságot váltunk, tarajok nincsenek, csak kóc és ősz tincsek, illetve szegecsek és kitűzők. - Sztorik mindig vannak persze, de ott kell lenni, át kell élni, ez a punk. A szabadság - mondja szélesen vigyorogva Lajos. Sokadjára látja a zenekart, megszámlálhatatlanul sok koncerten volt már, szerinte ezt a kívülállók nem is értik. Azt hiszik, csak berúgunk, de nem, ezt érezni kell, elmagyarázni nem lehet. Ez egy életstílus, amely lázban tart minket. Persze konszolidálódott valamelyest ez az egész. Lajosnak amúgy a punk számos irányzatából a horrorpunk a kedvence. Annyira, hogy neonszínű filccel rá is írta a zsáner nevét a bőrdzsekije hátára, persze a műfaj klasszikusának, a Misfitsnek a jókora koponyája fölé. - Van egy jó barátom, aki igazi lexikona ezeknek a stílusoknak és bandáknak. Egyszer felhívtuk, mert nem tudtuk, hogy melyikben dobolt a Sex Pistols előtt az öreg - mutat a fonott szakállú cimborája, István pulóverén feszülő Sid Viciousra. - És tudta? - Egyből mondta a zenekar nevét, utána se kellett néznie. Viszont jól lecseszett, hogy ezt hogy nem lehet tudni. TOMPOS ÁDÁM A “ mi .. Jó hangosan és nai A tarajos-kócos életstílus, amelyet elmagyarázni nem lehet szárazjégig Száz éve tombolt a spanyolnátha - Leginkább a vakszerencsének köszönhető, hogy 2009-ben nem ismétlődött meg 1918 borzalma A NÁPOLYI KATONA MOLNÁR CSABA Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy 1918-ban a háború volt az a katasztrófa, amely a legtöbb áldozatot szedte a csatatereken és a hátországokban. Pedig még csak a közelében sem járt annak a pusztításnak, amelyet a spanyolnáthának nevezett influenza okozott. Míg a háború teljes időtartama alatt húszmillióan hunytak el, addig csak 1918- ban negyvenmillió vagy még több embert ölt meg a járvány, mely három éve alatt összesen nagyjából százmillió áldozatot szedett. Ezzel a spanyolnátha megelőzi a fekete halált, vagyis a XIV. századi pestisjárványt és minden más betegséget, természeti katasztrófát. Emléke mégis elsikkad, a világháború közjátékának tetszik.gy biztos a spanyolnátha eredetével _ kapcsolatban: nem Spanyolországból indult ki. Viszont abban az idő___ben tényleg úgy tűnt, hogy az Ibériai-félsziget lehet a megbetegedések gócpontja, hiszen naponta érkeztek hírek arról, hogy a háborúban semleges országban milyen súlyosan tombol a betegség. Ledöntötte a lábáról XIII. Alfonz királyt, a miniszterelnököt és a kormány szinte minden tagját, már-már az államigazgatás működése is megbénult. Ott egyébként - érthető módon - nem hívták spanyolnáthának a járványt, helyette a nápolyi katona megnevezés vált népszerűvé. Madridban ugyanis épp egybeesett a La canción del olvido (A felejtés dala) című operett bemutatója a járvány első hullámával, és az operett szövegírója azon élcelődött, hogy a darab legnépszerűbb dalának, A nápolyi katonának a dallamai „ugyanúgy megragadnak a közönség fejében, mint ahogy az influenzát ragasztják egymásra az emberek”. Csakhogy valójában Spanyolország semmivel sem volt súlyosabban érintett, mint a hadviselő felek, különösképp az Egyesült Államok. De a háborús propaganda és a cenzúra nem engedhette meg, hogy az ellenség fülébe jusson: a másik fél katonái és hátországának polgári lakossága ezrével hullik el naponta egy megállíthatatlan járványban, így az influenzajelentéseket elfojtották, az emberek pedig nem értesülhettek a pandémia valódi súlyosságáról. Ennek tulajdonítható, hogy a spanyolnáthára máig nem a világtörténelem legnagyobb csapásaként emlékszünk. Spanyolországban azért volt más a helyzet, mert az ország nem háborúzott, így a hírszolgáltatás is szabadabb maradhatott. A spanyolnátha mortalitása minden képzeletet felülmúlt. Több ember halt meg benne, mint a középkori pestisjárványokban (bár igaz, hogy a világ népessége már jóval magasabb volt ekkor), és fél év alatt több áldozatot szedett, mint az AIDS valaha is. Nem volt a lakott világnak olyan szeglete, ahol ne hullottak volna miatta az emberek. Irán lakosságának 15- 20, Tahitiénak egy hónap alatt 13 százaléka hunyt el, az Egyesült Államokban 500-675 ezer ember veszett oda. Az Új- Zéland által megszállt Német Szamoán a lakosság kilencven százaléka megfertőződött, a férfiak 30, a nők 22, a gyerekek 10 százaléka meghalt. Velük ellentétben a mellettük lévő Amerikai Szamoányi Többen haltak meg benne, mint a pestisjárványokban, és fél év alatt több áldozatot szedett, mint az AIDS valaha vi. szánt, hála a kormányzó által bevezetett vesztegzárnak, nem jelent meg az influenza. A föld akkori népességének harmada (500 millió ember) betegedett meg a spanyolnáthában, és a teljes populáció három-öt százaléka meg is halt. Az Egyesült Államokban az influenza hatására egyik napról a másikra 12 évet zuhant a várható élettartam. Ilyen a modern tudomány vívmányainak köszönhetően ma már nem történhet meg - gondolhatnánk -, de sajnos hatalmasat tévedünk. Az influenzavírus bámulatos változékonysága következtében mindeddig kibújt vakcináink, gyógyszereink szorításából, és minden egyes évben képes olyan formában visszatérni, hogy eszközeink szinte tehetetlenek az új változat ellen. Kilenc éve ugyanaz az influenzatörzs, a H1N1 csapott le a világra, mint amelyik száz évvel ezelőtt a spanyolnáthát okozta. A kezdeti történések is hasonlók voltak: a „megszokott” gyermek és idős áldozatok helyett az életerős fiatal felnőttek haltak meg leggyakrabban a betegségben. A normális influenzajárvánnyal szemben a 2009-es az 1918-ashoz hasonlóan nyáron is tombolt. És a kórokozó eredete is megegyezett az 1918-as gyilkos feltételezett létrejöttével: madár- vagy sertésinfluenza mutálódott oly módon, hogy immár nagy virulenciával tudta a levegőn keresztül is fertőzni az embereket. Rengeteg szakember rettegett 2009-ben attól, hogy megismétlődik 1918 borzalma, és hogy végül nem történt ez meg, leginkább a vakszerencsének, semmint mindenható tudományos vívmányainknak köszönhető. De mi tette az 1918-20-as influenzajárványt minden idők leghalálosabbjává? Hiszen annak előtte és utána is rengeteg ragályt okoztak a vírus közelebbi táva-