Magyar Nemzet, 2018. március (81. évfolyam, 51-74. szám)

2018-03-13 / 61. szám

Magyar Nemzet 2018. MÁRCIUS 13., KEDD Csak a közös munka tehet sikeressé” Lasse Schelde dán építész-várostervező szerint a kerékpározás erősítésével fejlődhetnek igazán a nagyvárosok VÉKONY ZSOLT Think:Nordic címmel szervezett érde­kes konferenciát a Skandináv Ház már­cius első hétvégéjén. A program cél­ja, hogy az érdeklődők első kézből tá­jékozódhassanak aktuális társadalmi problémákról és azok Észak-Európá­­ban már bevált megoldásairól, a leg­frissebb tudományos kutatásokról, kul­turális vagy művészeti jelenségekről. Ráadásul mindezekről a saját területü­kön kiemelkedő skandinávok beszél­tek, többek között Magnus Kari Mag­­nússon hematológus, Thomas Helium, az NRK norvég közszolgálati televízió producere és Lasse Schelde építész-vá­rostervező. Lapunknak Scheldével volt alkalma beszélgetni a konferen­cia kezdete előtt. A dán építész 2009 óta dolgozik fenntartható közlekedé­si megoldásokon. Meggyőződése, hogy a kerékpár minden jó jövőbeni városi fejlesztés középpontja, és ehhez mér­ten komolyan is kell venni. Kerékpáros „könyvtárat” hozott létre, kiállításokat LASSE SCHELDE: A biciklizés a vá­roslakóknak annyira természetes, hogy ez nem is olyan té­ma, amiről állandó-s v­an beszélni kellene szervez, mobilitási hálózatokat, kerék­pár-szupersztrádákat és formatervezé­si megoldásokat fejleszt. Augusztusban indította el Moving Spaces nevű vállal­kozását, amely jelenleg a lengyelorszá­gi Sopot városának nyújt tanácsadást a jövő lépéseiről. - A mai előadásomban arra térek ki, hogy a kerékpározás Koppenhágában mennyire számít elfogadott dolognak. A legérdekesebb ezzel kapcsolatban, hogy a biciklizést a városlakók annyi­ra természetesnek veszik, hogy ez gya­korlatilag nem is olyan téma, amiről ál­landóan beszélni kellene. Sőt, a politi­kai pártok sem csinálnak belőle ügyet, ugyanakkor ha kell, mindenki egy em­berként áll ki a bringázás fontossága mellett - mondta Schelde. A várostervező elmagyarázta azt is, miről szól az általa létrehozott kerékpá­ros könyvtár. Ennek lényege, hogy se­gítsenek az embereknek a különféle tí­pusú kerékpárokat kipróbálni. Mint mondta, vannak olyan biciklik, ame­lyek még a dánok számára is megfizet­hetetlenek, a „könyvtárból” ugyanak­kor ezek is „kikölcsönözhetők”, ezáltal a felhasználó tesztelni tudja, valóban szüksége van-e egy drágább járműre („többféle mítosz is lerombolható ezál­tal”), vagy hogy érdemes-e beruháznia esetleg nagyobb teher szállítására is al­kalmas kétkerekűre. Adta magát a kérdés, hogy Buda­pest kerékpáros kultúrájával kapcso­latban is kifaggassuk Scheldét.­­ A biz­tonságos kerékpározás lényege, hogy a biciklisávok fizikailag is el legyenek szeparálva a járdáktól, illetve az utak­­tól, ne csak fel legyenek festve. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez egy jó­val drágább megoldás, de sokkal mű­­ködőképesebb is. Lényeges az is, hogy ne az autók leállósávja mellett fussa­nak a kerékpársávok, hiszen ez nagy­ban növeli a balesetveszélyt. Szintén fontos lenne, hogy a kerékpárutak egy­séges hálózatot alkossanak, és ne csak szakaszosan alakítsák ki őket. Az embe­rek zöme, főleg a gyerekek és az idő­sebbek úgy biztosan nem ülnek brin­gára, ha tudják, hogy nem tudnak ké­nyelmesen és biztonságosan eljutni A-ból B-be. Azt viszont pozitívumnak tartom, hogy havas időben a látott sza­kaszok például az Andrássy úton és a Hősök terén le voltak takarítva (még ha esetleg nincs is minden utcában így), sok városban ezzel sem találkoztam - fogalmazott a várostervező, aki a szin­tén jó ötletnek tartott Bubival kapcso­latban meglepődött, hogy azt nem le­het a tömegközlekedési bérlettel vagy jeggyel igénybe venni, pedig szerinte az lenne a logikus. Schelde újabban egyre többet foglal­kozik az önvezető autókkal is. Kiemelte, Arizonában és Kaliforniában már éles­ben is tesztelik ezeket a megoldásokat, ugyanakkor átfogó következtetéseket ebből még nehéz lenne levonni, mivel két olyan vidékről van szó, ahol az idő­járási viszonyok már-már laboratóriumi körülményeket idéznek a sok napsütés­sel és a kevés csapadékkal.­­ Ugyanak­kor tíz-tizenkét éve még szinte senki­nek nem volt okostelefonja, mostanra pedig már elképzelhetetlenné vált nél­küle az életünk. Ebből következően az önvezető autók is jó eséllyel hamar el fognak terjedni a világ minden pontján. Ráadásul ez a fejlődés jót tehet a váro­soknak is. Az önvezető autók egyre job­ban ki fogják majd szorítani a többi gép­kocsit, ami jóval környezetbarátabbá és élhetőbbé teszi majd a településeket. És persze a kerékpározás fontossága is még inkább teret nyer ezáltal. A konferencia címével kapcsolatban pedig, vagyis hogy mit is jelent skandi­­návként gondolkodni, Schelde annyit fe­lelt, az északi emberek számára kiemel­ten fontos a közös munka, az egymásért történő munkálkodás, mivel csakis ez teszi sikeressé kisebb és nagyobb közös­ségeiket is. Úgy véli, a társadalmi prob­lémák is egyedül úgy orvosolhatók, ha mindenki hozzáteszi a maga részét az adott ügy megoldásához. Szerinte egyébként már csak idő kérdése, hogy erre más nemzetek is rájöjjenek. Kerékpárosok Koppenhágában, ahol vásárlás előtt ki is lehet próbálni a hőn áhított biciklitípust fotó afp/vladimir pesnya A tárlat, amelyet Kósa Lajos biztosan nem fog megnézni A Kukoréktól a XXI. századi soros Madonnáig: Pázmándi Antal gondolatébresztő szobrai a Műcsarnok kiállításán TÖLGYESI GÁBOR Szobroknak csak vandálok vagy színes­fémtolvajok esnek neki fűrésszel - gon­dolhattuk 2001 nyaráig, amikor Páz­mándi Antal szobrászművész Debrecen főterén frissen elkészült díszkútjának főalakját, egy sellőt lángvágóval távolít­­tatott el az önkormányzat. A sellő ugyan porcelánból készült, a gyanú fel sem me­rült, hogy haranghoz vagy ágyúhoz kell a bronz, ám az a szóbeszéd mégiscsak lábra kapott, hogy a cívisváros néhány vezetőjének és az akkori polgármes­ter, Kása Lajos feleségének nem tetszett a hableány. A városvezetés kikérte ma­gának a sanda feltételezést, és állította: csupán a városlakók követelésének en­gedett. A példátlan gyorsaságra jellem­ző, hogy elfelejtettek szólni az alkotónak - pedig egy műalkotás átalakítása a mű­vész engedélye nélkül sérti az alkotó sze­mélyéhez fűződő jogait a közlekedé­si ügyekben pedig a hivatal nem szokta meghallani ilyen sebesen a nép szavát. A szobor két évig készült, engedélyezte­tett tervek alapján, ám a megújult debre­ceni főtér avatóján Orbán Viktor minisz­terelnöknek és Kósa Lajos polgármester­nek már nem volt módja megcsodálni. A debreceni sellőt­­ a fején lévő csör­gősipka a virágkarneválra utal - a felhá­borodott alkotó végül a debreceni vá­rosgondnokság pincéjében találhatta meg. A szobor tíz évvel később a cívis­várostól harmincöt kilométerre, Nyíra­­csád főterén lelte meg végleges helyét. A korabeli tudósításokból következtet­hetünk a helyi viszonyokra is: Nyíra­­csád akkori polgármestere, Katona Gyu­la - aki beleszerelmesedett a sellőbe - biztos, ami biztos, egyeztetett a szobor megvásárlásáról Kósa Lajossal: „nem akartam, hogy emiatt valami félreértés legyen” - nyilatkozta. A lapok beszámo­lójából az is kiderül: a nyíracsádi fiata­lok esténként kifejezetten szeretnek a szobor körül üldögélni. Pázmándi Antal művészete persze mindig képes meghökkenteni. Ennek le­hetünk tanúi a Műcsarnok március 18- áig látható, Kilenc műteremből című, csoportos kiállításán is, amelynek kere­tén belül Pázmándi tárlata A végtelen örökbefogadása címen fut. „A debreceni bevásárlóközpontnál lévő domborműve még szolidan a térbe simul, de már az sem csak a viszonylag érzékeny látogatót zökkenti ki; a Hold utcai volt MNB-szék­­ház tükrös trükkös beltéri kavalkádja és az Ürömi úti magánház portikuszai azon­ban már biztos, hogy minden halandót ámulatba ejtenek. Ezek a kompozíciók is gondot és gondolatokat okoznak” - ír­ja Reischl Szilvia kurátor a katalógusban, s hogy a „gondok és gondolatok” sűrűjé­be vessük magunkat, érdemes Pázmán­di gázálarcos próbababáinak sorozatá­ból rögtön a XX. századi soros Madon-Pázmándi Antal művészete meghökkent, elgondolkod­tat, és sokszor mosolyt is csal az arcunkra na szobrával kezdenünk. A matricázott - görög torzókat idéző - porcelánszobor jobb hónaljánál József Attila Eszmélet, bal vállánál pedig Ars poetica című ver­sének egy-egy sorát olvasni. A Madon­na matricázott ruhájának mintája - az éhezés, a migráció, a szögesdrót, a stop­tábla és a pletykálkodó nők motívuma - kortárs képregényt ad. Német nyel­vű üzenete, Wir wollen leben (Élni aka­runk) visszatér a bulvárlapokból, képes magazinokból „hajtogatott”, porcelán papírrepülőjén is, amelyen az „Akció, ráció, vakáció, migráció” jelszava mel­lett olvashatunk a Balatonról és a neva­­dai sugárfertőzött amerikaiakról is. Sosemvolt tárgyaival - mint példá­ul a présgépre emlékeztető Kukorék­­kal - Pázmándi nemcsak elgondolkod­tat, sokszor mosolyt is csal az arcunkra. Persze ahhoz is kell némi intelligencia, hogy a játékos fantáziát értsük és érté­kelni tudjuk. Gyász Meghalt Hayden White Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Hayden White (képünkön) történetfilo­zófus, a kaliforniai Santa Cruz-i Egyetem professor emeritusa - írta a The New York Times. Foglalkozott egyháztörté­nettel és összehasonlító irodalomtudo­mánnyal tanított még a Michigani Egye­temen és a Stanfordon is. White-ot szé­lesebb körben 1966-os, A történelem terhe című szövege tette ismertté, amelyben arról írt, hogy a többi tudo­mányág fejlődésével a történetírás rosz­­szabb helyzetbe került. Mind a tudomá­nyosság általában, mind a művészetek fejlődtek, meghaladták a világ régi, sta­bilnak feltételezett koncepcióit, White pedig szükségesnek tartotta, hogy a tör­ténetírás is megtegye ezt az utat. Val­lotta, a történész népi ismerheti meg a maga valóságában a múltat, csak a for­rásszövegeket tanulmányozza. Elméle­tét aztán tovább fejlesztette 1973-as fő művében, a Metahistory: The Histori­cal Imagination in Nineteenth-Century Europe-ban. Itt egy osztályozási rend­szer felállítását javasolta, amellyel sú­lyozni lehet az egyes történetmesélé­­si technikákat, az ideológiák kezelését, a történetírás módszereit. Az Észak-Ka­­rolinai Egyetem professzora, Hans Kell­ner szerint White úgy látta: a történész ugyanabból az anyagból dolgozik, mint a szépíró vagy a filozófus. A professzor ezzel pedig leértékelte a történetírók munkájának tudományos jellegét. (L. D.) Divat Elhunyt Hubert de Givenchy Audrey Hepburn és Jackie Kennedy ru­háit is ő tervezte, de arcot adott a pá­rizsi eleganciának, a francia divatvilág egészének is. Hubert de Givenchy divat­­tervező nem csak szakmájában szerzett nevet, a filmtörténetbe is örökre beírta magát azzal, hogy Hepburn számára el­készítette az Álom luxuskivitelben nyi­tójelenetében látható fekete kosztümöt. Barátsága a színésznővel aztán negyven éven keresztül kitartott. A parfümjeiről is híres Givenchy március 10-én, 91 éves korában hunyt el. Partnere, Philippe Vénét, valamint unokaöccsei és unoka­húgai gyászolják őt. (MN) kultúra 13 Elismerés Melocco Miklós is átvette a Corvin-láncot A Sándor-palotában vette át tegnap a Corvin-lánc kitüntetést Melocco Miklós szobrászművész Áder Jánostól és Kövér Lászlótól. Korábban február 12-én a Par­lamentben adták át az elismerést Husz­­ti Péter színművésznek, Maróth Miklós orientalista akadémikusnak, Martonyi János volt külügyminiszternek, Ritoók Zsigmond klasszika-filológus akadémi­kusnak, Sótonyi Péter orvosakadémi­kusnak, valamint Sir George Radda bio­kémikusnak. A díjat olyan személyek vehetik át, akik különleges módon já­rultak hozzá a magyar közgondolkodás jobbításához. (MTI)

Next