Magyar Nemzet, 2019. március (82. évfolyam, 21-45. szám)

2019-03-01 / 21. szám

2019. március 1., péntek Magyar Nemzet BELFÖLD 3 Már tízéves a jelszó: népességcsökkentés Az elit szürreális terve az emberiség „megmentésére” Tekintélyes lapok számoltak be arról tíz éve, hogy a világ leggazda­gabb emberei összefogtak az „emberiség megmentése” érdekében, amit egyebek közt népességcsökkentéssel képzeltek el. A Hatalma­sok és Jók társaságának Bill Gates, Soros György és David Rockefel­ler is a tagja. Európa migránsokkal való elárasztására hazánk nemet mondott, ezt viszont a Soros által támogatott Amnesty International Magyarország sérelmezte annyira, hogy még alkotmányjogi panaszt is benyújtottak, ezt azonban elutasították. Nagy Áron-Kárpáti András Tíz éve alakult meg a Good Club, vagy Great and the Good, azaz a Jóságosak Klubja, illetve a Hatalmasok és Jók tár­sasága, amelynek tagjai a Wall Street Journal (WSJ) és a The Guardian ko­rabeli beszámolói szerint a világ veze­tő „filantrópjai” és egyben leggazda­gabb emberei: Bill Gates, Soros György, Warren Buffett, Oprah Winfrey, David Rockefeller és Ted Turner, továbbá a ke­véssé ismert, de nem kevésbé tehetős Eli és Edythe Broad. Céljuk nem szeré­nyebb, mint „megmenteni az emberi­séget”, akár maguktól az emberektől is. A szigorú titkolózás ellenére kiderült, hogy az első, New Yorkban tartott ösz­­szejövetelükön a világmegváltás egyik eszközeként beszéltek a népességcsök­kentésről, aminek előmozdítására pél­dául az abortusz teljes körű liberalizá­lását szorgalmaznák. Erről a Times of London számolt be még 2009 májusá­ban, a WSJ pedig utána megkereste az érintetteket. A lapnak senki sem cáfol­ta, hogy létezik ilyen terv. Mindez összecseng azzal, hogy egy Soros támogatását élvező tekintélyes oxfordi gerontológus nemrég élesen bí­rálta a magyar kormány családvédelmi akciótervét a BBC-nek, s ugyanígy tett a milliárdos magánegyetemének egyik tanára is, aki egy interjúban kifejezet­ten örvendetesnek nevezte, hogy Euró­pa népessége fogy, mert így van hová átvenni a túlnépesedő Afrika népes­ségfeleslegét.­­ Valamennyi hajmeresztőnek vagy szürreálisnak tűnő liberális állítás mö­gött hosszú évek (ál)tudományos mun­kája áll. Ahogy suba alatt az elmúlt év­tizedekben az emberi jogi fundamen­talista NGO-k kidolgozták a mene­dékjog mint globális szociális ellátás­hoz való jog elvét, ugyanígy megideo­­logizálták a gyermektelenség „hasz­nát” is a nyugati civilizációban - ál­lapította meg a fentiekről lapunk kér­désére az Alapjogokért Központ igaz­gatója. Szánthó Miklós szerint szerint mindezt ugyanazok kezdték el a nyílt társadalom nevében hirdetni, akik él­harcosai az abortusznak, amelyet pol­­korrekt módon a választás szabadsá­gának vagy családtervezésnek nevez­tek el.­­ Ők azok, akik törvényesíteni akarják a „kegyesnek” csúfolt eutaná­zia valamennyi formáját, akik minden fronton küzdenek a droghasználat mi­nél szélesebb körű liberalizálásáért. És ők mossák át az agyunkat, azt állítva, hogy a nemek férfiakra és nőkre „szű­kítése” bigottság és hogy a genderideo­­lógia tudományosan megalapozott disz­ciplína - tette hozzá. Szánthó Miklós kiemelte: a liberáli­sok mindent támogatnak, amiből nem sarjad emberi élet. A liberálisok szerint az afrikai túlnépesedésre a nyugati civilizáció gyermektelensége lenne a megoldás Fotó: Reuters TANULNÁNAK A HIBÁIKBÓL Az Amnesty International belső sze­xuális zaklatási botrányával kapcsolatban Demeter Áron, a magyarországi fiókszervezet jogvédő aktivistája lapunknak elmondta: a magyar központ­ban nem történt egyetlen zaklatási eset sem. Hozzátette azt is, hogy náluk senki nem tervezi lemondását a londoni botrány miatt, amit jellemzően a So­ros-szervezet vezető beosztású munkatársai követtek el Angliában (K. A.) ­ Hazánk magyar gyerekeket, és nem migránsokat akar Magyarország kormánya nemet mon­dott az illegális migrációra, amit vi­szont Soros György hálózatának egyik magyarországi zászlóshajója, az Am­nesty International Magyarország sé­relmezett annyira, hogy Alkotmány­­bíróságon (AB) támadta meg a bün­tető törvénykönyv (Btk.) jogellenes migráció elősegítését szankcionáló új rendelkezését. Az AB tegnap közzétett határoza­tában közölte: nem alaptörvény-el­lenes az illegális bevándorlás előse­gítését szankcionáló új büntetőtör­vénykönyvi tényállás. A testület azt is megállapította, hogy az új bűncse­lekménynek még nincs bírói gyakor­lata, ezért egyelőre nem is lehet olyan következtetést levonni, hogy a tény­állásban szereplő egyes meghatáro­zások eleve értelmezhetetlenek. A határozat szerint megfelelő bí­rói értelmezés mellett nem valósul meg az új passzus szerinti bűncselek­mény, ha a cél kizárólag az embersé­ges bánásmód és a rászorulók szen­vedéseinek csökkentése, a tényállás szövege nem utal a humanitárius se­gítségnyújtást célzó tevékenységek ti­lalmára, és az Alaptörvényben meg­követelt észszerű értelmezés mellett a rendes bíróságok nem is juthatnak ilyen következtetésre. Rámutattak, hogy az új bűncselek­mény csak szándékosan és célzattal követhető el, vagyis az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy olyan ember érdekében folytat szervező tevékeny­séget, aki valójában nincs üldözés­nek kitéve vagy a közvetlen üldözés­től való félelme nem megalapozott. A fentiek ellenére Vig Dávid, az Amnesty International Magyaror­szág igazgatója a lapunkhoz eljutta­tott közleményében úgy fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróság „cserben hagyta azokat, akiket a kormány azért fenyeget börtönnel, mert kiszolgálta­tott embereknek segítenek”. Az illegális migráció megelőzé­sét célul kitűző Stop, Soros! törvény­­csomagot homályosnak és jogi szem­pontból teljesen értelmezhetetlennek nevezte. A HELYZET A semmi művészete A DPA német hírügynökség gyorshírben adta ki, hogy az észak-ko­reai tárgyalódelegáció visszatért a szállodába az amerikaiakkal való egyeztetésről. A semmiféle hírértékkel nem bíró esemény az illendő­nél sokkal krémesebbre habosítása azt mutatja, többre vártak a néme­tek, ahogy a britek, a franciák, az amerikaiak vagy a koreaiak is. Bebi­zonyosodott, hogy a diplomácia mégsem olyan egyszerű, mint azt el­képzeli az átlagember, nem elég hozzá annyi, hogy két vezető leül, és reményét fejezi ki a sikeres végkifejletben. Még a személyes jó viszony se ér semmit, ha a dossziékban rejlő dokumentumok mást mondanak. Ideje felismerni, hogy Észak-Korea nem egy elmebeteg diktátor vezet­te szörnyállam, hanem komoly ütőkártyákkal rendelkező, dörzsölt ve­zetői csapat irányította világpolitikai tényező. Amit tudunk róla, az jórészt propaganda, és mint ilyen, sose tudhatjuk, mi az igaz és mi a stratégiai okokból hozzáköltött hazugság. Phenjan számára persze sokat segít, ha a nagyvilág bolondnak hi­szi az egész országot, hiszen a harsány röhögés közepette megtalál minden kiskaput, törvényest és törvénytelent egyaránt, majd hirte­len előhúz egy hidrogénbombát a silóból. Vagy kihozza a legújabb sa­ját fejlesztésű okostelefonját, a Pyongyang 2423-ast, amely az inter­netre nem csatlakozik, de ahhoz a hálózathoz igen, amelyet Észak-Ko­rea fejleszt saját magának. A körbemosolygott Kim Dzsong Un pedig ezeket tudva ül le Vietnamban, az amerikaiak vereségének ikonikus helyszínén tárgyalni a semmiről. Majd feláll, amikor amerikai part­nere is feláll, s mindketten otthagyják Hanoit. Egyáltalán nem biztos, hogy a tegnapi tárgyalás nem csak arról szólt már a kezdetektől fogva, hogy Kim és Donald Trump is megmutassa saját népének, milyen szi­lárdan kézben tartja a nagyvilág eseményeit. Egyikük se csalatkozott, nem kellett kínos helyzetben magyarázkodniuk, az eredménytelenség csak a hírügynökségek többre váró munkatársainak jelent néhány óra szabadidőt, a tárgyalódelegációk könnyen megfelelő formába tudják önteni a semmit, amelyet aztán fogyaszthat a hírekre éhes közönség. A semmiből azt leszűrhettük, hogy ha lesz újabb Trump-Kim-ta­­lálkozó, arra a lapok fél oldalt fognak szánni a nyolcadik oldal alsó ré­szén, esetleg képpel, mert hiába a nagy felhajtás, ez a páros nem fog­ja megváltani a világot, nem fog áttörést elérni. Szingapúr volt a re­ményteljes kezdet, Hanoi pedig a reálpolitika. Ők ketten viszont mégis egymásra találtak, se Kim Dzsong Un, se Donald Trump nem tudott volna tündökölni a másik nélkül, még ha ez a tündöklés nem is jelen­tett mást, mint két korábban elképzelhetetlen találkozót. De azt is fel kell ismerni, hogy mindenféle áttörés esetén se lenne már olyan óri­ási súlya ennek a viszonynak, mint tíz évvel ezelőtt. Észak-Koreát el­érik azok a technológiai fejlesztések, amelyeket ők meg akarnak sze­rezni. Kína és Japán is odafigyel, mi történik a közvetlen közelükben, Dél-Koreának pedig létkérdés, hogy Phenjan min töri a fejét. A Rodong Sinmun mai számában minden bizonnyal leírják majd, hogy Kim elv­társ móresre tanította az egész világot, főleg az amerikai elnököt, s ab­ban talán igazuk is lesz, hogy a fiatal vezetőt gyakorlatilag kanonizál­ta Trump: tárgyalópartnerként kezeli, nem ellenségként. Két atomhatalomról van szó, a világ legnagyobbjáról és egy másik­ról, amely megfeszített munkával összekalapált egy saját atombom­bát. Míg Hanoiban a két vezető semmit se tett, két másik atomhata­lom, India és Pakisztán nem messzire Vietnamtól a háború küszöbé­re sodródott. Talán meglepő lehet, de jelenleg inkább az a nagyfiúk iszonyú veszélyes játéka. Ha noi semmi. SITKEI LEVENTE TOLLHEGYEN Pilhál György Fő a jókedv! Olvasom, hogy egy amerikai tanulmány rendszeres hintaszékhasznála­tot javasol a különféle idegi alapú nyavalyákra, szellemi eltévelyedések­re. Beül a problémás ember a jó öreg családi hintaszékbe, és egyszerűen kiringatja magából a benne lappangó elmebetegséget, kisebbségi komple­xust, választási vereséget stb. A tudósok szerint arról van szó, hogy a kitar­tóan végzett, ritmikus mozgás bizonyos, eddig pontosabban meg nem ha­tározott nyugtató anyagokat termel a szervezetben, s így a hintaszékelőből mintegy kiring a szorongás. A kúra végén a páciens előbb bizonytalanul vigyorogni, majd öblösen hahotázni kezd, mintha Chaplin-fémeket néz­ne a húszas évekből. (Ha hintaszék nincs, szelídebb hintaló is megteszi.) Az egész onnan jutott eszembe, hogy a válságos állapotban lévő hazai ellenzék minap bejelentette: alternatív parlament fölállításával, tizen­két ponttal, transzparensekkel és élőlánccal készül a közelgő március ti­zenötödikei nemzeti ünnepre. A lapunk birtokába jutott dokumentumból úgy tudjuk, a műsort frappáns elemekkel színesítik. (Gondolom, Bangóné lesz a látványtervező.) A Szabad sajtó útjára szervezett színpadi progra­mok után a résztvevők az Erzsébet hídtól a Kossuth térig (ha sokan lesz­nek, a Jászai Mari térig) élőláncot alkotnak. Eközben a dacos ellenzé­ki politikusok végighaladnának a hívek sorfala mentén, lejattolva min­denkivel, miközben az élőlánc tagjai krétával körberajzolják a talpukat. Szerintem a hintaszékkúra hatásosabb lenne. Hogyan is mondta évértékelő beszédében a miniszterelnök?„Már csak egy kis jókedv és némi humor hiányzik, de arról majd a magyar ellenzék gondoskodik.”

Next