Magyar Nemzet, 2019. április (82. évfolyam, 46-69. szám)

2019-04-02 / 47. szám

2019. április 2., kedd SPORT 19 Erősítés érkezhet a Délvidékről Szabó Szebasztián és Szilágyi Csaba honosítása nem csak a szerbek miatt fogas kérdés Az utóbbi évek legizgalmasabb or­szágos úszóbajnoksága fejeződött be szombaton Debrecenben. Lehet itt emlegetni a háromszoros olim­piai bajnok Hosszú Katinkának a dobogó harmadik fokára csúszását egyik főszámában, 200 méter pil­langón, Cseh László kiszorulását ugyanezen férfitáv vb-indulói kö­zül, esetleg Kozma Dominik pazar győzelmét és idejét 200 gyorson, azonban mégiscsak a két délvidé­ki srác, a mellúszó Szilágyi Csaba és a pillangózó Szabó Szebasztián szédületes eredményei miatt lesz emlékezetes a viadal. Amelyeknek az utóélete legalább annyira moz­galmasnak ígérkezik, mint a meg­születése. Ch. Gáli András Rögzítsük gyorsan a tényeket: Szilágyi Csaba az 50 és a 100 méteres mellúszást is országos csúccsal és a világ idei máso­dik legjobb eredményével nyerte, Szabó Szebasztián pedig a két rövidebb pil­langózószámot húzta be, 50-en az ak­tuális világranglista második, 100-on az első helyére beérkezve! Utóbbi fiatal­ember ráadásul az összes magyar pil­­langózó-világklasszist - a 100-on vb­­ezüstérmes Milák Kristófot, továbbá Cseh Lászlót és Kenderesi Tamást - is a vert mezőnybe utasította, s jelen ál­lás szerint Cseht kiszoríthatja 100-on a vb-indulók közül. Amennyiben Sza­bó - és persze Szilágyi - színeinkben tud indulni a júliusi kvangdzsui világ­­bajnokságon. És ezzel elérkeztünk a „Szebasztián­­jelenség” lényegéhez. Tudniillik miköz­ben az ember azt gondolná, hogy az egész magyar úszósport örömmámorban lu­bickol, Szabóék látványos berobbanása sokkolta a közeget. Hogyisne, amikor a zentai óriás színre lépése felrúgta a megcsontosodott honi erőviszonyokat. A délvidéki fiúk hazánkba csábítá­sa Bán Sándor érdeme. A veterán hód­mezővásárhelyi úszóedző annak ide­jén Risztov Éva felfedezője volt, később dolgozott Dél-Afrikában, s hosszú ideig Újvidéken is, ahol az óbecsei születésű Szilágyi a szárnyait nála bontogatta jó tíz évvel ezelőtt.­­ A délvidéki úszó­sport fellegvára Újvidék, később a Csa­bánál hat évvel fiatalabb Szebasztián is oda került. Szebasztián élettörténe­te különleges. Édesapja magyar, édes­anyja horvát, ő színmagyar kfseégben nyúltt fel Zentán, viszont szerb iskolába járt. Apja dúsgazdag vállalkozó, a ki­lencvenes években ő volt az újvidéki magyar televízió tulajdonosa, de az­tán a délszláv háború elől Németor­szágba menekült a család, és 1996-ban Frankfurtban született meg Szebasz­tián. Akiről tudni kell, hogy fantaszti­kusan tehetséges vízilabdázó, balke­zes, és a szerbek minden követ meg­mozgattak, hogy a pólót válassza, ő azonban az úszás mellett tette le a ga­rast - mondja Bán, aki gyorsan azt is hozzáteszi, hogy a zentai srácnak nem anyagi kérdés az úszás, Szegeden pél­dául van egy lakása, s apja révén maga is tehetősnek számít. Másképpen fo­galmazva, számára nem pénzkérdés, hogy szerb vagy magyar színekben in­duljon Kvangdzsuban, sokkal inkább érzelmi és szakmai. - Igen, szakmai, mert S­zebasztián - akit most hazaengedtem Zentára pi­henni - nemcsak 50, hanem 100 mé­ter pillangón is indulni akar a világ­­bajnokságon, végtére is mindkét tá­von dobogóesélyes - árnyalja a képet Petrov Iván, Szabó jelenlegi klubjának, a Győri Úszó SE-nek a vezetőedzője, ugyanis a pillangózófenomén az ősz­szel átigazolt Hódmezővásárhelyről. - Számomra egyértelmű, hogy min­den követ meg kellene mozgatni Sza­bó és Szilágyi honosítására, és szerin­tem ennek nem is lehet akadálya, hi­szen a decemberi hangcsoui rövid pá­lyás világbajnokságon egyikük sem in­dult szerb színekben. Szilágyival ren­geteget erősödne a vegyesváltónk, Sza­bó pedig legutóbbi eredményei alap­ján a földkerekség egyik legjobb pil­­langózója 50-en és 100-on. Igen ám, csakhogy Szabó színre lé­pésével - és esetleges honosításával - Cseh László kiszorulna 100 pillangón a vb-csapatból. Talán ezzel is összefügg Sós Csaba szövetségi kapitány MTI- nek adott dodonai megfogalmazása az ob után.­­ A két vajdasági magyarról, a szerb színekben versenyző Szabó Sze­­basztiánról és Szilágyi Csabáról any­­nyit, hogy az esetleges „honosításuk” egy többoldalú függvény, ezt nekik is akarniuk kell, és a szerb szövetség en­gedélye is szükséges lenne hozzá. Itt már a honosítás szó idézőjelbe tétele is elgondolkodtató. Azt tudni kell, hogy mind Szilágyi, mind pedig Szabó rendelkezik magyar útlevéllel és állampolgársággal, bár hivatalosan egyikük sem kérte még, hogy magyar színekben versenyezhessen. Az is a tu­domásunkra jutott, hogy amennyiben a magyar szövetség csak 50 pillangón számít Szabóra, 100-on pedig Milákot és Csehet indítja, akkor a zentai fiú in­kább marad a szerb válogatott tagja, hiszen - az ő szempontjából teljesen logikusan - nem fog kidobni az abla­kon egy aranyesélyt. Végül álljon itt Wladár Sándornak, a Magyar Úszószövetség elnökének ka­tegorikus állásfoglalása: - Mindent el kell követnünk a két fiú honosításáért. Egyenes beszéd. Ú­SZÁS ■3 7 A magyar zászló akár állásfoglalásként is értelmezhető Szabó úszósapkáján Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt Sepsiszentgyörgyi melegítés kupagyőzelemmel A Nemzeti Kosárlabda-akadémia vezetője, Rátgéber László is ellátogatott Székelyföldre öt év alatt negyedszer lett női kosárlabda Román Kupa-győztes a Sep­­si-SIC. A hét végén újfent bebizonyosodott, hogy a jelen javában dü­börög Székelyföldön, de a rivaldafény senkit sem vakít el: még ígére­tesebb jövőt álmodnak közös pályánkon, a Kárpát-medencében. KOSÁRLABDA Csinta Samu Rangos vendég felé nyújtogatta a nyakát vasárnap este a Sepsi Aréna bő kétezres közönsége: a magyar kosárlabdázás ed­digi egyetlen Euroliga-győztes edzője, Rátgéber László is a helyszínen szurkolt a háromszéki csapat sikerének. Különö­sebb jóslatokra nem ragadtatta magát, de amikor a döntőbeli ellenfél, a Szat­márnémeti VSK 12 pontos előnnyel lo­­hasztotta egy ideig a hazai kupagyőz­test ünnepelni érkező emberek lelkese­dését, kibökte: nyugi, megnyeritek ezt a meccset. Hogy szerencséje volt-e vagy csak egyszerűen ért a „szakmához”, így, utólag kideríthetetlen, de a székelyföldi zöld-fehérek az utolsó negyedben való­ban fordítani tudtak, és végül 69:65-ös győzelemmel zárták a kupadöntőhöz méltó mértékben idegbajos mérkőzést. Az esemény a tévéközvetítés hiányá­ban is igazi ünnep volt, amit minde­nekelőtt a román női kosárlabda-baj­nokság legjobbjának számító csapat és szurkolótábora közötti szoros kapcso­lat avatott azzá. Már a rendezési jog megszerzését is a szurkolóknak nyúj­tott gesztusnak szánták, az számított az első győzelemnek a Szatmárnéme­tivel vívott párharcban. Az elmúlt két idényben amúgy e két város és csapa­ta közötti versenyfutásra szorítkozott a romániai női kosárlabdázás, amely­ben, lévén trónkövetelő, elsősorban a partiumi város a motiváltabb. Siker hiányában is ők a frusztráltabbak, ami ezúttal is megmutatkozott. A vendégek képtelenek voltak feldolgozni, hogy a kupadöntő háromnegyedében regiszt­rált folyamatos vezetésük után fordí­tani tudott a Sepsi-SIC. Sportszerűt­len, célzatos szabálytalanságok és szí­nészkedések után mindez abban csú­csosodott ki, hogy - az állítólagos já­tékvezetői tévedésekkel szembeni til­takozás jeléül - az utolsó dudaszót kö­vetően azonnal az öltözőbe vonultak, és csak a másodedzőjük révén vettek részt a hivatalos eredményhirdetésen. A hazaiak örömét azonban semmi sem tudta elrontani, látványos külsősé­gek közepette ünnepelte csapat és kö­zönség a közös sikert. Amit az is foko­zott, hogy a korábbiaknál jóval hosz­­szabb ideig tapsolhattak a székelyföl­di identitású lányoknak, hosszú per­cekig négy magyar játékos - Kovács, Demeter, Nagy és a felvidéki szárma­zású Slamó - is pályán volt, és ez nem elhanyagolható előrelépés az amerikai és szerb játékosok dominálta romániai kosaras közegben. Sokak szerint ez le­het az újabb motivációs elem, amely képes a lelátón tartani, illetve növelni a lassan a kedvenceik hazai dominan­ciájába „beleunó” nézőket. A jelenség intézményesítésének szán­déka vezérelte Rátgéber Lászlót is a há­romszéki fővárosba. A pécsi székhelyű Nemzeti Kosárlabda-akadémia megte­remtője és vezetője ugyanis fantáziát lát a képzés „határtalanításában”. In­formációink szerint épp ennek érde­kében tartott terepszemlét Sepsiszent­­györgyön, illetve folytatott megbeszé­léseket helyi elöljárókkal. „Nagyon szép dolgokat láttam, olyan infrastrukturá­lis hátteret, amely akár egy közeljövő­beli kezdést is lehetővé tenne - mond­ta Rátgéber. - De semmi ok ekkora sietségre, sokkal fontosabb megfele­lő alapokat teremteni egy olyan épít­ményhez, amely nemzetpolitikai cé­lokat és kosárlabdaszakmai szempon­tokat egyaránt képes lesz szolgálni.” A reménybeli akadémia olyan in­tézmények közé sorolhat be, mint a Puskás Akadémia székelyföldi egysé­gei, a csíkkarcfalvi Székelyföldi Jégko­rong-akadémia vagy a Székelyudvar­hely székhellyel nemrég elrajtoló ké­zilabda-akadémia. Az utánpótlás fel­­térképezésének és nevelésének céljain túl a terveknek különleges dimenziót kölcsönöz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében rövide­sen létesítendő magyar nyelvű sport­tanár- és edzőképzés, ezáltal a fiata­lok szinte teljes életpályamodell re­ményében kezdhetik el sportolói pá­lyafutásukat. Addig is azonban Sepsiszentgyör­­gyön csak az első idei sikerként tekin­tenek a kupagyőzelemre. A napokban kezdődik ugyanis a bajnokság ráját­szása, a kupasiker pedig megfelelő ét­vágygerjesztő a bajnoki győzelem „la­komájához”. A papírforma szerint pe­dig újra csak a Szatmárnémeti VSK csa­pata szolgáltatja az asztaltársaságot. Öt év alatt negyedszer diadalmaskodtak a sepsi hölgyek Forrás: Facebook

Next