Magyar Nemzet, 2019. augusztus (82. évfolyam, 147-172. szám)
2019-08-02 / 148. szám
M Magyar Nemzet 2019. augusztus 2., péntek BELFÖLD 3 Bevándorláspártiak büntetnék hazánkat Most már az Európai Bizottság szakmai tekintélye a tét A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság az utóbbi években intenzíven támadta a magyar bevándorláspolitikát. Hazánk a tagállamokkal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat tekintve az uniós középmezőnyben foglal helyet, de ha csak a migrációt is magában foglaló bel- és igazságügy témáját nézzük, éllovas az uniós országok között. A Juncker-féle bizottság erősen átpolitizált jellege miatt a kötelezettségszegési eljárásokat is felhasználta ideológiai csatákhoz, amit a bevándorlással kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárások is mutatnak - értékelte lapunknak az elmúlt éveket Gál Ákos Bence szakértő. Judi Tamara (Brüsszel) A magyar kormány a Juncker-bizottság utolsó bevándorláspárti kísérleteként értékelte, hogy a testület az Európai Unió Bíróságánál indított eljárást a Stop, Soros! törvénycsomag ügyében. A kérdésben megkerestük az uniós bíróságot, ahol lapunknak elmondták: egyelőre csak döntés született a bírósági eljárási szakasz megindításáról, így jelenleg további dátumok nem állnak rendelkezésre. Tudatták azt is: nem befolyásoló az a tény, hogy a bel- és igazságügy kérdésében Magyarország pillanatnyilag több kötelezettségszegési eljárásban is érintett. - Jogi szempontból különböző esetekről van szó - szögezték le. A Juncker-bizottság Magyarország esetében csak 2015 januárja óta öszszesen 19 alkalommal döntött felszólító levél küldéséről, indoklással ellátott vélemény kiállításáról vagy hazánk uniós bíróságra küldéséről a - migrációt is magában foglaló - bel- és igazságügy témájában. Ez olyannyira kirívó adat, hogy a „második helyen álló” tagállamok - például Csehország vagy Spanyolország - mindössze tíz hasonló bizottsági lépést tudnak felmutatni. Bár a bel- és igazságügyi kérdéskör meglehetősen tág (ide tartozik például a terrorellenes küzdelem vagy a szezonális munkát végzőkre vonatkozó szabályozás), Magyarország esetében a bevándorláspolitika van a brüsszeli céltábla közepén. A legnagyobb nemzetközi érdeklődést is kiváltó döntés 2017 nyarán született, amikor is a testület Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak rótta fel a migránsok áthelyezésére vonatkozó tanácsi határozat figyelmen kívül hagyását, alig egy hónapon belül pedig indoklással ellátott vélemény formájában (a kötelezettségszegési eljárás második szakasza - a szerk.) sérelmezte, hogy az érintett országok továbbra sem tervezik a migránskvóták teljesítését. A kérdés 2017 decemberében került az uniós bíróság elé, amelynek kijelölt főtanácsnoka a héten kellett volna, hogy nyilvánosságra hozza az ún. főtanácsnoki véleményét, ez azonban nem történt meg. Úgy tudjuk, a magyar fél sincs tisztában a halasztás pontos okával, és egyelőre a további dátumokról sem kapott értesítést. A bizottság 2018 júliusában az uniós menekültügyi és visszatérési jogszabályoknak való meg nem felelés miatt indított keresetet hazánk ellen az uniós bíróság előtt. Kifogásolta a tranzitközpontok működési elvét, amely a testület szerint nem teszi lehetővé a menedékkérelem tényleges igénybevételét. Junckerék múlt héten hozták nyilvánosságra, hogy a Stop, Soros! törvénycsomag miatti kötelezettségszegési eljárás is a következő, bírósági szakaszba lép. Indoklásuk szerint a magyar szabályozás korlátozza a menedékkérők azon jogát, hogy kommunikáljanak az érintett nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervekkel. A bizottság egyúttal kötelezettségszegési eljárást indított a szerbiai határnál lévő tranzitzónákban lévő személyek helyzete miatt. A fenti példák ellenére hazánk még mindig csak a középmezőnyben van, ha a tagállamokkal szemben indított, öszszes kötelezettségszegési eljárást veszszük számba. 2018-ban 1571 eljárás volt folyamatban, az éllovas Spanyolország ebből 97-et tudhatott magáénak, majd Németország következett nyolcvan esettel. Magyarország ötven eljárással szerepelt a listán. Az ügyek javát a környezetvédelemre, mobilitásra, illetve a belső piac működésére vonatkozó kérdések tették ki, és a belügyi-migrációs dimenzió „csak” 145 eljárásra korlátozódott. Juncker és Merkel intenzíven támadták Magyarországot, amikor a migránsokról volt szó Fotó: Reuters HATÁSKÖRI TÚLLÉPÉS, MEGSZEGETT UNIÓS JOG A kötelezettségszegési eljárás az Európai Bizottság klasszikus eszköze arra, hogy a testület „az uniós alapszerződések őreként" betartassa a tagállamokkal az európai jogot. Ideális esetben a bizottság szakmai tekintélyére is ügyelve, a számára meghatározott jogi kereteken belül jár el - vázolta lapunk kérdésére Gál Ákos Bence. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének szakértője szerint a kötelezettségszegési eljárások esetében a bizottság és az eljárás alá vont tagállam értelemszerűen jogi, illetve szakpolitikai vitában áll egymással, ugyanakkor a bizottságot szigorú eljárási keret köti. Ha pedig a felek nem jutnak megállapodásra, pluszgaranciát jelent, hogy a vitát nem egy politikai szerv, hanem egy bírósági fórum, az Európai Unió Bírósága dönti el. - A kötelezettségszegési eljárások lefolytatásához nem elég egy politikai vádakat megfogalmazó Sargentini-jelentés vagy bizottsági kommüniké, precíz jogi munkát kell végezni - fogalmazott a szakértő, aki szerint a bizottság ezektől a kötöttségektől akart szabadulni, amikor 2014-ben a kötelezettségszegési eljárás mintájára létrehozta az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, amiből hiányoznak az említett jogi, eljárási garanciák. Ez teljes mértékben politikai jellegű eljárás, amelynek keretében a bizottság a „jogállamiságra" hivatkozva egy ország belpolitikájának minden területét felügyelni akarja, túllépve saját hatáskörén, és nem utolsósorban megszegve az uniós jogot. A két eljárás közötti különbségtételt árnyalja, hogy a Juncker-féle Európai Bizottság erősen átpolitizált jellege miatt a kötelezettségszegési eljárásokat is felhasználta ideológiai csatákhoz, amit a bevándorlással kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárások is mutatnak. A szakértő szerint a november 1-jével munkába álló, immár új összetételű Európai Bizottsággal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy a testület nagyobb pártpolitikai semlegességre törekedve visszaállítja-e szakmai tekintélyét. A HELYZET Tiszta lappal Ez egy csodálatos barátság kezdete - mondja Rick a Casablanca végén, de csak az idő mutatja meg, kiállja-e majd Magyarország és az Európai Bizottság leendő vezetőjének kapcsolata a híres zárómondat próbáját. Mindenesetre Orbán Viktor és Ursula von der Leyen tegnapi kézfogása több mint reménykeltő. Különösen, hogy a ma még ügyeletes brüsszeli főnök, Jean-Claude Juncker nem tette túlságosan magasra a mércét; sem imbolygó járása, sem pedig az Európai Bizottság elmúlt öt éve nem kerül fel a dicsőségtablóra. A sokat hangoztatott erős Európa helyett ma ott tartunk, legfeljebb kvízbajnokok vannak tisztában azzal, hogy az EU külpolitikai főképviselőjét történetesen Federica Mogherininek hívják. Brüsszel pedig 2014 óta sokkal jobban vitézkedett a 28 tagállam megosztásában, semmint a közös nevező felkutatásában. Míg a görög adósságkrízis azt mutatta meg, mennyivel erősebb Észak, mint Dél, a 2015-ös migrációs válság felfedte, milyen eltérően szemléli a világot Nyugat és Kelet. Talán az sem véletlen, hogy a britek épp az elmúlt évekre unták el a közös értékekről hozsannázó EU-sztorit. Pedig létérdekünk az erős Európa - nekünk, magyaroknak, a földrész kellős közepén különösen az. Országunk méretéhez képest a hét szomszéd rendkívül soknak számít; öten EU-tagok, ketten az unióhoz közelednek. Mindkettőben, Szerbiában és Ukrajnában is jelentős magyar közösség él, sorsuk Budapestről, de Brüsszelből nézve sem lehet közömbös. Ezért is ígéretes Von der Leyen megválasztása, illetve az a nyitottság, amellyel a német kereszténydemokrata politikus a kelet-közép-európai országoknak a nyugatiakétól több ponton is eltérő szempontrendszerére tekint. Beszédes, hogy Von der Leyen a napokban egyre-másra fogadja a visegrádi országcsoport vezetőit, akiknek egyébként nem kis részben köszönheti a jelölését. Hozzá kell tenni, mára a CDU-politikus is realistább - vagy bölcsebb - lett annál, mint amikor 2011-ben még az Európai Egyesült Államok megteremtését szorgalmazta. Ez az egyébként is utópisztikus elképzelés - amely közös masszába gyúrná a nemzeteket - ma nem időszerű. A föderális Európa sürgetése egyszer már romba döntötte a liberális Guy Verhofstadt uniós bizottsági elnöki ambícióit, mert az ilyesmitől már másfél évtizede is idegenkedő britek vezetésével többen is megfúrták a jelölését. A gondolat itthoni fogadtatásáról pedig sokat elárul, hogy fő zászlóvivője a neve mindkét összetevőjében tárgyi tévedést tartalmazó, úgynevezett Demokratikus Koalíció, élén a levitézlett exminiszterelnökkel. c . Von der Leyen ma már nem „nemzeti érdekek által,megbénított államokról” beszél, mint nyolc évvel ezelőtt, hanem arról, a kelet-közép-európai országok véleményét nem lehet lesöpörni az asztalról. Ezt tekinthetjük egyszerű tényközlésnek, de nézhetünk pozitív várakozással is a megválasztott elnök asszony elképzeléseire, s láthatjuk benne az eltérő nemzeti megfontolásokra való nyitottság zálogát. Elválik majd például az, Brüsszel politikai furkósbotként akarja-e forgatni a kötelezettségszegési eljárásokat. Mindenesetre a tiszta lapot nyitni akaró Von der Leyen jóval több bizalmat érdemel az ordibáló Martin Schulznál, a megnyilatkozásaival a fővonalhoz elvágólag igazodó Manfred Webernél vagy a fölényeskedő Frans Timmermansnál. Nevezettek mindegyike európai bizottsági elnök akart lenni egy ponton. De nem sikerült. Az egyik eltűnt a süllyesztőben, a másik csak kiesett a pikszisből, a harmadik nyakába pedig le sem gyártott ezüstérmet akasztanak. Közép-Európának, benne hazánknak nagy szerepe volt abban, hogy ez így alakult. Egy új bizottsági elnök ezt is szem előtt tartja. Minél okosabb, annál inkább. SZŐCS LÁSZLÓ TOLLHEGYEN Pilhál György Felszáll a füst? Holnap kezdődik az első osztályú futballbajnokság. Gondolom, ezért is doboltatta ki a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége minap azt a július elején hozott határozatát, amely jelentősen szigorítja a piromán stadionlátogatók büntetési tételeit. Pontosabban a füstölgő stadionok tulajdonosait, a házigazda klubokat érinti a megszorítás - majd ők kiporciózzák a bírságot a randalírozók között, ha nyakon csípik őket. Ha nem, nekik kell állniuk a cechet, ami mostantól minimum egy-, maximum tízmillió. Szándékosan stadionlátogatókat és nem drukkereket írtam, hiszen a füstölgő, durrogtató előember nem drukker. Ő csupán a balhé kedvéért megy ki a meccsre, igazából nem is érdekli a foci - ha érdekelné, biztosan nem tüzeskedne. Őt az sem szokta érdekelni, ha mindezért zártkapus büntetést kap a klub. Hát aztán? (Ilyenkor máshová megy tüzeskedni, balhét kavarni. Nagy a választék, sok az ilyen-olyan fesztivál, embertömeg. ..) Neki a szektor csapata egyébként sem jelent érzelmi közösséget, az mindössze egy praktikus fedezék, ahol megbújva kiélheti beteg hajlamait. (Egy tavalyi hasonló, füstölgő cikkem nyomán a „mértékadó” Zsúrpubi.hu-ban megkaptam a magamét: „Hogy együk meg a szívedet!Szerinted mitől van egy klubnak bevétele?”) Hogy mi lesz, ha érvénybe lép a szigorítás, és a meccs legizgalmasabb pillanataiban elmarad a percekig tartó, szokásos füstfelhő? Megmondom: látni fogjuk a mérkőzést a stadionban meg otthon, a képernyő előtt. És a B- középben megbújó füstös hülyegyerek kivételével mindenki elégedett lesz. Csak szólok: ha petárdát be lehet csempészni a stadionba, akár igazi robbanóanyaggal is érkezhet valaki. És az nagyobbat szól...