Magyar Nemzet, 2019. augusztus (82. évfolyam, 147-172. szám)

2019-08-02 / 148. szám

M Magyar Nemzet 2019. augusztus 2., péntek BELFÖLD 3 Bevándorláspártiak büntetnék hazánkat Most már az Európai Bizottság szakmai tekintélye a tét A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság az utóbbi években intenzíven támadta a magyar bevándorláspolitikát. Hazánk a tagál­lamokkal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat tekint­ve az uniós középmezőnyben foglal helyet, de ha csak a migrációt is magában foglaló bel- és igazságügy témáját nézzük, éllovas az uniós országok között.­­ A Juncker-féle bizottság erősen átpolitizált jelle­ge miatt a kötelezettségszegési eljárásokat is felhasználta ideológiai csatákhoz, amit a bevándorlással kapcsolatban indított kötelezettség­szegési eljárások is mutatnak - értékelte lapunknak az elmúlt éveket Gál Ákos Bence szakértő. Judi Tamara (Brüsszel) A magyar kormány a Juncker-bizott­­ság utolsó bevándorláspárti kísérlete­ként értékelte, hogy a testület az Euró­pai Unió Bíróságánál indított eljárást a Stop, Soros! törvénycsomag ügyében. A kérdésben megkerestük az uniós bírósá­got, ahol lapunknak elmondták: egyelő­re csak döntés született a bírósági eljá­rási szakasz megindításáról, így jelenleg további dátumok nem állnak rendelke­zésre. Tudatták azt is: nem befolyáso­ló az a tény, hogy a bel- és igazságügy kérdésében Magyarország pillanatnyi­lag több kötelezettségszegési eljárásban is érintett. - Jogi szempontból külön­böző esetekről van szó - szögezték le. A Juncker-bizottság Magyarország esetében csak 2015 januárja óta ösz­­szesen 19 alkalommal döntött felszó­lító levél küldéséről, indoklással ellá­tott vélemény kiállításáról vagy hazánk uniós bíróságra küldéséről a - migrá­ciót is magában foglaló - bel- és igaz­ságügy témájában. Ez olyannyira kirí­vó adat, hogy a „második helyen álló” tagállamok - például Csehország vagy Spanyolország - mindössze tíz hason­ló bizottsági lépést tudnak felmutat­ni. Bár a bel- és igazságügyi kérdéskör meglehetősen tág (ide tartozik például a terrorellenes küzdelem vagy a szezo­nális munkát végzőkre vonatkozó sza­bályozás), Magyarország esetében a be­vándorláspolitika van a brüsszeli cél­tábla közepén. A legnagyobb nemzetközi érdeklő­dést is kiváltó döntés 2017 nyarán szüle­tett, amikor is a testület Magyarország­nak, Csehországnak és Lengyelország­nak rótta fel a migránsok áthelyezésére vonatkozó tanácsi határozat figyelmen kívül hagyását, alig egy hónapon belül pedig indoklással ellátott vélemény for­májában (a kötelezettségszegési eljárás második szakasza - a szerk.) sérelmez­te, hogy az érintett országok továbbra sem tervezik a migránskvóták teljesí­tését. A kérdés 2017 decemberében ke­rült az uniós bíróság elé, amelynek kije­lölt főtanácsnoka a héten kellett volna, hogy nyilvánosságra hozza az ún. főta­nácsnoki véleményét, ez azonban nem történt meg. Úgy tudjuk, a magyar fél sincs tisztában a halasztás pontos oká­val, és egyelőre a további dátumokról sem kapott értesítést. A bizottság 2018 júliusában az uniós menekültügyi és visszatérési jogszabá­lyoknak való meg nem felelés miatt in­dított keresetet hazánk ellen az uniós bíróság előtt. Kifogásolta a tranzitköz­pontok működési elvét, amely a testü­let szerint nem teszi lehetővé a mene­dékkérelem tényleges igénybevételét. Junckerék múlt héten hozták nyilvá­nosságra, hogy a Stop, Soros! törvény­­csomag miatti kötelezettségszegési el­járás is a következő, bírósági szakaszba lép. Indoklásuk szerint a magyar szabá­lyozás korlátozza a menedékkérők azon jogát, hogy kommunikáljanak az érin­tett nemzeti, nemzetközi és nem kor­mányzati szervekkel. A bizottság egy­úttal kötelezettségszegési eljárást indí­tott a szerbiai határnál lévő tranzitzó­nákban lévő személyek helyzete miatt. A fenti példák ellenére hazánk még mindig csak a középmezőnyben van, ha a tagállamokkal szemben indított, ösz­­szes kötelezettségszegési eljárást vesz­­szük számba. 2018-ban 1571 eljárás volt folyamatban, az éllovas Spanyolország ebből 97-et tudhatott magáénak, majd Németország következett nyolcvan eset­tel. Magyarország ötven eljárással sze­repelt a listán. Az ügyek javát a környe­zetvédelemre, mobilitásra, illetve a bel­ső piac működésére vonatkozó kérdések tették ki, és a belügyi-migrációs dimen­zió „csak” 145 eljárásra korlátozódott. Juncker és Merkel­­ intenzíven támadták Magyarországot, amikor a migránsokról volt szó Fotó: Reuters HATÁSKÖRI TÚLLÉPÉS, MEGSZEGETT UNIÓS JOG A kötelezettségszegési eljárás az Európai Bizottság klasszikus eszköze arra, hogy a testület „az uniós alapszerződések őreként" betartassa a tagállamokkal az európai jogot. Ideális esetben a bizottság szakmai tekintélyére is ügyelve, a számára meghatározott jogi kereteken belül jár el - vázolta la­punk kérdésére Gál Ákos Bence. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének szakértője szerint a kötelezettségszegési eljárások esetében a bizottság és az eljárás alá vont tagállam értelemszerűen jogi, illetve szakpolitikai vitában áll egymással, ugyanakkor a bizottságot szigorú eljárási keret köti. Ha pedig a felek nem jutnak megállapodásra, pluszgaranciát jelent, hogy a vitát nem egy politikai szerv, hanem egy bírósági fórum, az Európai Unió Bírósága dönti el. - A kötelezettségszegési eljárások lefolytatásához nem elég egy politikai vádakat megfogalmazó Sargentini-jelentés vagy bizottsági kommüniké, precíz jogi munkát kell végezni - fogalmazott a szakértő, aki szerint a bizottság ezektől a kö­töttségektől akart szabadulni, amikor 2014-ben a kötelezettségszegési eljárás mintájára létrehozta az úgynevezett jogálla­misági mechanizmust, amiből hiányoznak az említett jogi, eljárási garanciák. Ez teljes mértékben politikai jellegű eljárás, amelynek keretében a bizottság a „jogállamiságra" hivatkozva egy ország belpolitikájának minden területét felügyelni akarja, túllépve saját hatáskörén, és nem utolsósorban megszegve az uniós jogot. A két eljárás közötti különbségtételt ár­nyalja, hogy a Juncker-féle Európai Bizottság erősen átpolitizált jellege miatt a kötelezettségszegési eljárásokat is felhasz­nálta ideológiai csatákhoz, amit a bevándorlással kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárások is mutatnak. A szak­értő szerint a november 1-jével munkába álló, immár új összetételű Európai Bizottsággal kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy a testület nagyobb pártpolitikai semlegességre törekedve visszaállítja-e szakmai tekintélyét. A HELYZET Tiszta lappal Ez egy csodálatos barátság kezdete - mondja Rick a Casablanca végén, de csak az idő mutatja meg, kiállja-e majd Magyarország és az Európai Bizottság leendő vezetőjének kapcsolata a híres zárómondat próbá­ját. Mindenesetre Orbán Viktor és Ursula von der Leyen tegnapi kéz­fogása több mint reménykeltő. Különösen, hogy a ma még ügyeletes brüsszeli főnök, Jean-Claude Juncker nem tette túlságosan magasra a mércét; sem imbolygó járása, sem pedig az Európai Bizottság elmúlt öt éve nem kerül fel a dicsőségtablóra. A sokat hangoztatott erős Európa helyett ma ott tartunk, legfeljebb kvízbajnokok vannak tisztában az­zal, hogy az EU külpolitikai főképviselőjét történetesen Federica Mog­­herininek hívják. Brüsszel pedig 2014 óta sokkal jobban vitézkedett a 28 tagállam megosztásában, semmint a közös nevező felkutatásában. Míg a görög adósságkrízis azt mutatta meg, mennyivel erősebb Észak, mint Dél, a 2015-ös migrációs válság felfedte, milyen eltérően szem­léli a világot Nyugat és Kelet. Talán az sem véletlen, hogy a britek épp az elmúlt évekre unták el a közös értékekről hozsannázó EU-sztorit. Pedig létérdekünk az erős Európa - nekünk, magyaroknak, a föld­rész kellős közepén különösen az. Országunk méretéhez képest a hét szomszéd rendkívül soknak számít; öten EU-tagok, ketten az unióhoz közelednek. Mindkettőben, Szerbiában és Ukrajnában is jelentős ma­gyar közösség él, sorsuk Budapestről, de Brüsszelből nézve sem lehet közömbös. Ezért is ígéretes Von der Leyen megválasztása, illetve az a nyitottság, amellyel a német kereszténydemokrata politikus a kelet-kö­­zép-európai országoknak a nyugatiakétól több ponton is eltérő szem­pontrendszerére tekint. Beszédes, hogy Von der Leyen a napokban egy­­re-másra fogadja a visegrádi országcsoport vezetőit, akiknek egyéb­ként nem kis részben köszönheti a jelölését. Hozzá kell tenni, mára a CDU-politikus is realistább - vagy bölcsebb - lett annál, mint ami­kor 2011-ben még az Európai Egyesült Államok megteremtését szor­galmazta. Ez az egyébként is utópisztikus elképzelés - amely közös masszába gyúrná a nemzeteket - ma nem időszerű. A föderális Euró­pa sürgetése egyszer már romba döntötte a liberális Guy Verhofstadt uniós bizottsági elnöki ambícióit, mert az ilyesmitől már másfél évti­zede is idegenkedő britek vezetésével többen is megfúrták a jelölését. A gondolat itthoni fogadtatásáról pedig sokat elárul, hogy fő zászlóvi­vője a neve mindkét összetevőjében tárgyi tévedést tartalmazó, úgyne­vezett Demokratikus Koalíció, élén a levitézlett exminiszterelnökkel. c­­ .­ Von der Leyen ma már nem „nemzeti érdekek által,­megbénított államokról” beszél, mint nyolc évvel ezelőtt, hanem arról, a kelet-kö­­zép-európai országok véleményét nem lehet lesöpörni az asztalról. Ezt tekinthetjük egyszerű tényközlésnek, de nézhetünk pozitív vára­kozással is a megválasztott elnök asszony elképzeléseire, s láthatjuk benne az eltérő nemzeti megfontolásokra való nyitottság zálogát. El­válik majd például az, Brüsszel politikai furkósbotként akarja-e for­gatni a kötelezettségszegési eljárásokat. Mindenesetre a tiszta lapot nyitni akaró Von der Leyen jóval több bizalmat érdemel az ordibáló Martin Schulznál, a megnyilatkozásaival a fővonalhoz elvágólag iga­zodó Manfred Webernél vagy a fölényeskedő Frans Timmermansnál. Nevezettek mindegyike európai bizottsági elnök akart lenni egy pon­ton. De nem sikerült. Az egyik eltűnt a süllyesztőben, a másik csak kiesett a pikszisből, a harmadik nyakába pedig le sem gyártott ezüst­érmet akasztanak. Közép-Európának, benne hazánknak nagy szere­pe volt abban, hogy ez így alakult. Egy új bizottsági elnök ezt is szem előtt tartja. Minél okosabb, annál inkább. SZŐCS LÁSZLÓ TOLLHEGYEN Pilhál György Felszáll a füst? Holnap kezdődik az első osztályú futballbajnokság. Gondolom, ezért is doboltatta ki a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége minap azt a jú­lius elején hozott határozatát, amely jelentősen szigorítja a piromán sta­dionlátogatók büntetési tételeit. Pontosabban a füstölgő stadionok tulaj­donosait, a házigazda klubokat érinti a megszorítás - majd ők kiporcióz­­zák a bírságot a randalírozók között, ha nyakon csípik őket. Ha nem, ne­kik kell állniuk a cechet, ami mostantól minimum egy-, maximum tíz­millió. Szándékosan stadionlátogatókat és nem drukkereket írtam, hiszen a füstölgő, durrogtató előember nem drukker. Ő csupán a balhé kedvéért megy ki a meccsre, igazából nem is érdekli a foci - ha érdekelné, bizto­san nem tüzeskedne. Őt az sem szokta érdekelni, ha mindezért zártka­pus büntetést kap a klub. Hát aztán? (Ilyenkor máshová megy tüzesked­­ni, balhét kavarni. Nagy a választék, sok az ilyen-olyan fesztivál, ember­tömeg. ..) Neki a szektor csapata egyébként sem jelent érzelmi közösséget, az mindössze egy praktikus fedezék, ahol megbújva kiélheti beteg hajla­mait. (Egy tavalyi hasonló, füstölgő cikkem nyomán a „mértékadó” Zsúr­­pubi.hu-ban megkaptam a magamét: „Hogy együk meg a szívedet!Sze­rinted mitől van egy klubnak bevétele?”) Hogy mi lesz, ha érvénybe lép a szigorítás, és a meccs legizgalmasabb pillanataiban elmarad a percekig tartó, szokásos füstfelhő? Megmondom: látni fogjuk a mérkőzést a stadionban meg otthon, a képernyő előtt. És a B- középben megbújó füstös hülyegyerek kivételével mindenki elégedett lesz. Csak szólok: ha petárdát be lehet csempészni a stadionba, akár igazi robbanóanyaggal is érkezhet valaki. És az nagyobbat szól...

Next