Magyar Nemzet, 2019. december (82. évfolyam, 249-272. szám)

2019-12-07 / 254. szám

14 LUGAS Programok A magyar cukoripar privatizációja. A Ve­ritas Történetkutató Intézet és Levéltár 2018-as évkönyvének bemutatóját Lentner Csaba és Ber­talan Péter történészek vitaestje követi Geo- és gazdaságpolitika és rendszerváltoztatás (A ma­gyar cukoripar privatizációja 1989 után - dilem­mák, alternatívák) címmel. Moderátor: Marino­­vich Endre főigazgató-helyettes. Helyszín: Veri­tas Történetkutató Intézet és Levéltár (Budapest IX., Zsil utca 2-4.). Időpont: december 10., kedd 17.30. Rokonok és ismerősök a művészvilágban. Szentgyörgyvölgyi Péter könyvét bemutatja Feke­te György, a Magyar Művészeti Akadémia tisz­teletbeli elnöke. Helyszín: Belvárosi Polgári Sza­lon (Budapest V, Cukor utca 5.). Időpont: december 10., kedd 18 óra. Magyarok a Don-kanyarban. A Kossuth Ki­adó kötetbemutatóján köszöntőt mond Bozso­­nyi Károly, a Károli Gáspár Református Egye­tem intézetvezetője; a könyvet ismerteti Szám­­véber Norbert alezredes, a Hadtörténelmi Le­véltár igazgatója és a szerző, Szabó Péter had­történész. Helyszín: Károli Gáspár Református Egyetem, Buda Béla Terem (Budapest VIII., Re­viczky utca 4.). Időpont: december 11., szerda 18 óra. Jótékonysági koncert: Pál István Szalonna és Bandája koncertet ad a kecsői magyar iskola megmentéséért. Az iskolát megszűnés fenyege­ti, mert a tanulók száma után járó fejkvóta nem fedezi a fenntartási költségeket. Helyszín: Duna Palota (Budapest V, Zrínyi utca 5.). Időpont: december 12., csütörtök 18 óra. Szőjük-fonjuk a mesét. A Hagyományok Háza ajándékkészítő műhellyel, zenével és mesével se­gíti a karácsonyi készülődést. A Szőjük-fonjuk a mesét sorozatban Fábián Éva és Soós Emőke várja az érdeklődőket, majd dúdoló következik Navratil Andreával, családi koncertet ad Bog­nár Szilvia. Helyszín: Hagyományok Háza (Bu­dapest­­, Corvin tér 8.). Időpont: december 13-14., péntek-szombat 11 órától. (A programok@magyarnemzet.hu e-mail cím­re várják a programajánlatokat.) FILM - A Házassági történet egy kapcsolat végéről szól Boncasztalon TERJÁN NÓRA N­oah Baumbach 2005-ben szülei válását dolgozta fel A tintahal és a bálnával, amelyben két brook­­lyni kamasz fiú szenvedi el nár­cisztikus író apjuk és elnyomott anyjuk kapcso­latának széthullását. Az idén forgatott Házassá­gi történetben már saját válását dolgozza fel Jen­nifer Jason Leigh színésznőtől: ma már ő maga ő a nárcisztikus New York-i művész, akinek szí­nésznő felesége megelégeli az örök másodhege­dűs szerepet, és válni akar. Az író-rendező filmbeli alteregója a Charlie nevű színházi rendező (Adam Driver), felesége, Nicole (Scarlett Johansson) pedig a férfi el nem ismert al­kotótársa és múzsája. Szeretik egymást, odaadó szülei kisfiúknak, Henrynek (Azhy Robertson), de életük a színházi munka révén annyira összefo­nódott, hogy a nő úgy érzi, valahol útközben el­vesztette saját magát, és mindent feladott a csa­ládjáért. Egy tévés munka lehetősége szülőváro­sába, Los Angelesbe szólítja, ez pedig katalizátor­ként hat a kapcsolat felbomlásához, mivel a férfi nem partner abban, hogy felesége külön utakon is kipróbálja magát, és visszatérjen a gyökereihez. A rendezőt nem lehet részrehajlással vádol­ni. Mindkét fél motivációit és belső küzdelmeit megismerjük, egyenesen kicsapja azokat elénk a boncasztalra. Nem ítélkezik, ugyanúgy bemu­tatja a férj múltbéli gyarlóságait, mint a feleség megkérdőjelezhető lépéseit a válás során, ezek végül a helyzet elmérgesedéséig vezetnek. A fér­fi sosem akart rosszat, mégis fájdalmat okoz a másiknak azzal, hogy annyira alárendeli magát a művészetének, hogy saját és szerettei életét már nem tudja függetleníteni tőle. A nő viszont, mi­után rájön, hogy mennyire kiszúrtak vele, szán­dékosan rúg fel megállapodásokat, és tisztesség­telen eszközökkel próbálja rosszabb helyzetbe hozni a férfit. A különválás folyamata egyre fájdalmasabb lesz, hiszen a tét a közös gyerek elhelyezése. Az elején még úgy indulnak, hogy nincs szükség ügyvédre, békében is el tudják ezt rendezni. A vége pedig az, hogy a tárgyalóteremben az egyik válóperes ügyvéd arról próbálja meggyőzni a bírót, hogy az anya alkoholista, mert megivott egy pohár bort a gyerek előtt, a másik pedig ar­ról, hogy a férfi rossz apa, mert egyszer nem el­lenőrizte, hogy rögzítve van-e az autóban a gye­rekülés. A Házassági történet a boldog, meghitt, családi békéből a „gyűlöllek, és azt kívánom, bár meghalnál” állapotig vezet. A már-már dokumentarista beállítások ki­emelik a színészek természetes játékát, a legin­kább végzet asszonya szerepekről ismert Scar­lett Johansson a forgatás alatt egyébként maga is váláson ment keresztül. A színésznő meri smink nélkül, sírástól felpüffedt szemekkel, or­mótlan ruhákban végigjátszani a filmet. Alakí­tása maníroktól mentes, ám még nála is jobb Adam Driver, aki nyers, elemi erővel adja át Charlie érzelmeit, a tehetetlenséget, a dühöt és kétségbeesést. Az ügyvédeket alakító Lau­ra Dern és Ray Liotta párosból főleg Dern szi­porkázik, ráadásul Baumbach megajándékoz­ta egy olyan monológgal az anyaságról, ame­lyet még sokáig fognak idézgetni. Noah Baumbach valójában nem talált ki sem­mi újat, de azt olyan érzékletesen tálalja két cso­dálatos színész tolmácsolásában, hogy a néző­nek elfacsarodik a szíve. Az író-rendező nagyon pontosan építi fel az apró, hétköznapi fájdalma­kat és a hangos érzelmi viharokat is. Életszerűen mutatja be, hogy mekkora veszteség egy kapcso­lat vége mindkét fél számára, ám nem riad visz­­sza attól sem, hogy a helyzet tragikumát a hu­mor forrásaként is használja, ezzel oldva az egy­re növő feszültséget. Egy válás viszont még ak­kor is kifordítja az embereket önmagukból, ha a két félben bőven maradt szeretet egymás iránt. (Házassági történet, rendező: Noah Baum­­bach, amerikai dráma, 136 perc. Bemutató: de­cember 6. Forgalmazó: Netflix) Nicole (Scarlett Johansson) és Charlie (Adam Driver) fiukkal Forrás: Netflix KIÁLLÍTÁS - Araki világhírű japán fotóművész régi és legújabb képei Búcsú Yokótól TÓTH BÉLA ISTVÁN N­ehéz megszólalni Nobuyoshi Ara­ki képeit látva, ugyanis zavarba ejtő kettősség kezd munkálni a látogatóban. A virágokat ábrázo­ló, bámulatos színekben tobzódó fotóktól szinte egyenes út vezet a megkötözött nőkig és a külö­nös pózokban látható meztelen prostituáltakig. Araki művészetét ezért könnyen tekinthetnénk az alantas ösztönök kiszolgálójának, és a por­nográfia skatulyájába helyezve azonnal megfe­ledkezhetnénk róla. Mi sem lenne ennél köny­­nyebb, mi azonban a nehezebb utat választjuk, a maga összetettségében kívánunk foglalkozni az Araki-képekkel. A virágok és a pucérság csak a kiállított anyag két esztétikai végpontját képvi­selik, amelyben jócskán teret kap az egyedi lá­tásmód és a végletekig kiterjesztett önfeltárás is. Utóbbit voltaképp a kiállítás gerincét adó, 1971- es keltezésű - a tárlat címéül választott - Érzel­mes utazás és az 1989-90-ben készült Téli uta­zás című fotósorozat testesíti meg. Míg az egyik­ben nászútját, addig a másikban felesége vég­zetes betegségét dokumentálta fekete-fehér ké­peken, de valójában mindkét sorozat központi alakja Yoko, a fiatalon meghalt feleség. Araki a bensőséges látásmódot követő, végletekig kitá­rulkozó Érzelmes utazás ciklusban egészen kö­zel enged magához bennünket, bár tulajdonkép­pen szinte minden fotón Yoko látható, gyakorta intim helyzetben. A szokatlan fotóriport bizal­masságát - a szemérmetlenség dacára - jelen­tősen mérsékli felesége szenvtelen arca. A ké­pek így egyszerre teljesítik be a nászút pillana­tainak közönséges dokumentálását és esztétizá­­lását. Nemcsak a kiállítás meghatározó része ez a képanyag, de magának az életműnek is. Araki tudniillik ezzel a magánkiadásban, fénymásoló­­papíron megjelentetett fotósorozattal alapozta meg azt a sajátosan személyes ars poeticát, amely innentől fogva számos fotócikluson tetten érhe­tő. A tárlat törzsanyagának másik része, a Téli utazás sorozat, ha lehet még bensőségesebb, de megrázó és fájdalmas is egyben, hisz Yoko el­múlását dokumentálja, kezdve a kórházi szobá­ba való megérkezéstől - akkor még civilben, az ágy mellett állva - egészen a halál pillanatáig. A téma felkavaró, s habár a képek tapintatosak, egyszersmind tabudöntők is. Mindezt fokozza Araki művészi önkifejezésének egyik kulcsmo­mentuma: kritikus állapotban lévő feleségéhez bimbózó japán liliomfaágat vitt be a kórházba, s miután az Yoko halála után nem sokkal fehér virágot hozott, a virág szimbólummá erősödött művészetében. Kiváló példa erre a műanyag fi­gurákkal, női játék babákkal, olykor torzókkal és vízi szörnyekkel kiegészített virágkompozí­ciókat megörökítő, nagy méretű színes fotóso­rozat, amely mellett pusztán virágokról készült felvételek is láthatók. A tárlat másik meghatá­rozó részét a megkötözött vagy tárgyakhoz kö­tözött nőket ábrázoló fotók adják. Ezek egy ré­sze kétségtelenül pornográfnak mondható, bár a félbevágott, virágokról és meztelen nőkről ké­szített polaroid fotók összeillesztése révén létre­jött sorozat valamelyest túlmutat ezen. A kiállítás számos fotóciklusból válogat, hi­szen a még mindig bővülő, példátlanul gazdag életmű keresztmetszetét kívánja adni, s meg­lehetős sikerrel teszi azt. Araki jövőre tölti be nyolcvanadik életévét, és mint az egyik legna­gyobb, nemzetközi hírű japán fotóművész máig töretlenül alkot, meglepő bátorsággal és esztéti­kai érzékenységgel nyúl tabutémákhoz, ami gya­korta vált ki bizarr érzetet. Épp ezért gondoljuk úgy, hogy a kiállítás főként 18 év feletti, az avant­gárd törekvések iránt nyitott látogatóknak aján­lott, de könnyen lehet, hogy egy-egy kép nekik is megfekszi a gyomrukat. (Nobuyoshi Araki: Érzelmes utazás. A fotókiál­lítás 2020. január 19-ig keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között látogatható a Mai Manó Házban) Nobuyoshi Araki: Tokyo Comedy, 1997 Forrás: Mai Manó Ház

Next