Magyar Nemzet, 2019. december (82. évfolyam, 249-272. szám)

2019-12-03 / 250. szám

2019. december 3., kedd BELFÖLD 3 Idáig torzult mára a föderalizmus Zsákutca az unió szuperállammá alakítása Óvatosan reménykedünk abban, hogy az új Európai Bizottság felál­lásával változás történik a kontinensen - jelentette ki tegnap Szá­jer József. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője az Alap­jogokért Központ Európa­i Unió - Föderalisták és szuverenisták 70 éves harca - ki nevet a végén? című konferenciáján szólalt fel, és hallatlan sikernek nevezte, hogy a magyar biztos, Várhelyi Oli­vér lett felelős a szomszédságpolitikáért és a bővítésért. Varga Ju­dit igazságügyi miniszter a tanácskozáson azt hangoztatta, hogy a nemzeti jelleg nem zárja ki az európaiságot. Kárpáti András - Történelmi magyar siker, amit az új Európai Bizottság (EB) intézményi rendszerének összetételében sikerült elérnie hazánknak. Várhelyi Olivér ki­nevezése bővítési biztossá rendkívül fontos, mert ez a terület a térségünk­nek stratégiai jelentőségű lesz az el­következő öt évben, sőt az egész EU identitása is megújulhat az uniónak a Balkán irányában történő kiterjesz­tésével - mondta a konferencián Szá­jer József. Szavai szerint az Ursula von der Leyen vezette, vasárnap összeállt Európai Bizottság óvatosan ugyan, de mintha visszatérne a nemzeti-szuve­­renista elvhez, valamint a kényszerek helyett az egyenjogúságot előtérbe he­lyező szemlélethez. Varga Judit igazságügyi miniszter a konferencián arról beszélt, hogy az európai integráció szülőatyjainak - pél­dául Konrad Adenauernek és Robert Schumannak - nem volt célja a nem­zeti szuverenitás csorbítása, a födera­lizmust nem önfeladásként értelmez­ték.­­ Mára világos lett az EU egyik legnagyobb hiányossága: fennállása során eszmékért állt ki, nem pedig a saját hagyományai és értékei mellett - fogalmazott Varga Judit, hozzáté­ve: ahogyan a magyar kormány képes volt megjeleníteni a keresztény kultúra alapelveit például a migrációs és a csa­ládpolitika terén, úgy az uniónak is ezt kellene tennie, hiszen a keresztény ér­tékek az európai egység gondolatának a letéteményesei.­­ Az EU-ra nem ön­magában vett célként kell tekintünk, hanem olyan eszközként, amellyel új­ból naggyá tegyük Magyarországot. A nagyobb nyugat-európai államok szintén a nemzeti érdekeiket követik, de például Franciaország és Németor­szág esetében a föderális struktúra fe­lel meg ennek - jelentette ki lapunk­nak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Fricz Tamás, az Alapjogokért Köz­pont kutatási tanácsadója az előadásá­ban arról beszélt, hogy zsákutca az unió­nak szuperállammá történő átalakítása.­­ Míg az Egyesült Államokban alulról jövő módon, szervesen jött létre a föde­ráció és az azt leképező központi hata­lom, Európa tagállamaira a politikai és gazdasági elitre felülről, a népszuvere­nitás elvének érvényesülése nélkül pró­bál rákényszeríteni egy hasonló struk­túrát - mutatott rá a történész. Szavai szerint ennek egyik eszköze az Euró­pai Bizottság, amely az utóbbi időben messze túlnőtt az eredeti funkcióján. Szájer József szerint az egész Európai Unió identitása is megújulhat a balkáni bővítéssel Fotó: Mirkó István J­ó­ Hazánk egyetlen migránst sem hajlandó befogadni Munkatársunktól A visegrádi négyek az uniós bővíté­si folyamat felgyorsítását várják az új Európai Bizottságtól - mondta tegnap a külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek. Szijjártó Péter a négy viseg­rádi ország külügyminisztereinek prá­gai találkozója után közölte: „A Jean- Claude Juncker vezette előző Európai Bizottság egyik legnagyobb kudarca a bővítési folyamat gyakorlatilag szinte teljes mértékű leállítása volt.” Aláhúz­ta: meggyőződése, hogy Várhelyi Oli­vér magyar biztossal jó kezekbe került a bővítés területe. - Megállapodtunk abban, hogy a V4-ek támogatni fogják a magyar bő­vítési biztos törekvését a bővítési fo­lyamat felgyorsítására - tette hozzá Szijjártó Péter. - Az EU-nak és benne Magyarországnak az a politikai, biz­tonsági, gazdasági és stratégiai érdeke, hogy a Nyugat-Balkán térsége minél hamarabb integrálva legyen Európá­ba, mert így sokkal jobban ellent tud állni a migrációs nyomásnak. A magyar diplomácia vezetője le­szögezte: a Nyugat-Balkán csatlakozá­sa az Európai Unióhoz közös európai érdek. Szijjártó Péter egyúttal kudarc­nak minősítette a finn EU-elnökséget, mert az a bővítési folyamat egyetlen új tárgyalási fejezetét sem volt képes megnyitni fél év alatt, ami korábban még soha nem fordult elő. Mint meg­jegyezte, a finnek nem a valódi mun­kájukra koncentráltak, hanem a kö­zép-európai országok megleckézteté­­sével foglalkoztak. Az MTI kérdésére - miszerint fog­lalkoztak-e a miniszterek Horst See­hofer német belügyminiszternek a menekültek befogadását érintő új javaslataival - Szijjártó Péter elmond­ta, a téma külön nem volt napiren­den, de a V4-ek álláspontja egyértelmű: - Nem vagyunk hajlandók egyetlen il­legális bevándorlót sem befogadni Kö­­zép-Európába. Közép-Európa sikere, biztonsága éppen annak tudható be, hogy szigorú migrációellenes politi­kát folytattunk és fogunk folytatni a jövőben is - mutatott rá Szijjártó Pé­ter. - Egyetlenegy illegális bevándor­lót sem vagyunk hajlandók befogadni. Nem fogadunk el semmifajta nyomás­­gyakorlást, és ragaszkodunk ahhoz a jogunkhoz, hogy mi, magyarok dönt­­hessünk arról, kit engedünk be orszá­gunkba és kikkel akarunk együtt élni - mondta a külgazdasági és külügy­miniszter Prágában. A HELYZET A velünk élő gyűlölet Reszkető kézzel írom e sorokat. Lehet, ezek az utolsó mondatok, ami­ket közölhetek életemben. Igaz, azt sem tudom, lesz-e elég bátorság a főszerkesztőmben, a tördelőkben, a nyomdában, hogy meg is jelenjen ez a kétségbeesett, de mégis hősies utolsó kiáltás. Amennyiben még­is ezt olvassák a Magyar Nemzet olvasói, addigra valószínűleg már mindannyian egy börtön mélyén rohadunk, összeverve, megkínozva, megalázva. Körmeink letépve, ujjaink ezer darabba törve. Jobb eset­ben. Mert az is lehet, hogy már a Duna mélyén lengünk lilán a semmi­be, valami betonkolonchoz láncolva. Nem baj. Bárhogy is lesz, megérte. Ellenálló lettem, s így valószínűleg: vértanú. Mártírja az orbáni ke­gyetlen náci diktatúrának. De, ahogy valahol olvastam, ha biztos a si­ker, mit számítanak az életek! Lázadásomat most azzal kezdtem - s ez­zel is fejezem be minden bizonnyal -, hogy ezt a cikket, de úgy higy­­gyék el, egyetlenegy sorát sem, nem mutattam meg Orbán Viktornak. És ez főbenjáró bűn, mert Magyarországon ma semmi nem jelenhet meg, de egyetlenegy mondat sem, a miniszterelnök jóváhagyása nélkül. Legalábbis a La Repubblica elnevezésű baloldali olasz lapban megjelent minapi cikk szerint. A szerző, bizonyos Andrea Tarquini előszeretettel foglalkozik Kelet-Közép-Európával, ezen belül is a rasszizmussal és a homoszexuálisok jogainak sérelmével. Cikkeit kellő komolytalansággal érdemes csak olvasni, mint bevezető soraimat, különösen, ha hazánk és Lengyelország a témája, mert írásaiból az derül ki, hogy halvány se­gédfogalma sincs arról, ami ezekben az országokban történik. De az is kiderül, hogy ezt a hiányosságát általában azzal pótolja, hogy egy kel­lően liberális, baloldali súgót talál, aki eligazítja világunk dolgaiban. Az említett cikkben például egy Haraszti Miklós nevűt. Rosszabb emlékezetű, valamint fiatalabb olvasóinknak mondom, Haraszti maois­tából, Kína-rajongóból lett az SZDSZ egyik alapítója, majd ügyvivője, később az EBESZ sajtószabadság-felelőse, minden jobboldali, polgári, konzervatív, keresztény gondolat megrögzött ellensége. A Fidesz 2010-es győzelme óta számtalan cikkben, interjúban - mintha darabbérben fizetnék - kinyilvánította, mennyire zsigerből gyűlöli az Orbán-kor­­mányt. Mert csak a féktelen és esztelen gyűlölet mondhatta vele pél­dául, hogy Orbán Viktor arra is képes lenne, hogy fegyverrel törje le a nép ellenállását. Haraszti az olasz lapban egyenesen Goebbelshez ha­sonlította a magyar miniszterelnököt. Miért nem egyenesen Hitlerhez? De ha már a náciknál tartunk, azt azért mégis érdemes lenne meg­kérdezni Harasztitól, aki amúgy az ellenzéki összefogás nagy pártoló­ja: hogyan viszonyul a Jobbikhoz? Ahhoz a Jobbikhoz, amelyik sokáig a legantiszemitább, már-már nyíltan náciszimpatizáns pártként műkö­dött, amelynek tagjai évekig holokamuztak, meggyalázták olykor a zsi­dó emlékműveket és listázták volna a zsidó származású politikusokat? Tudjuk, se kommunista, se náci kutyából nem lesz soha demokratikus szalonna, akkor hát Haraszti Miklós hogyan néz tükörbe reggel, amikor Goebbels-hívekkel bratyizva goebbelsezi a magyar miniszterelnököt? Az egykori SZDSZ-maradék martalócai most megint tudják, merik és teszik. S ahogyan a „legantikommunistább párt” 1994-ben összeállt az MSZP-vel, ma a legantifasisztábbak együtt korzóznak a fasisztákkal. Mert nincsenek elvek, csak a velük élő gyűlölet és a hatalom akarása. Kegyelmes Orbán Viktor miniszterelnök úr, esedezve kérjük, bo­csássa meg vakmerőségünket, hogy nem járultunk e cikkel sem nagy­ságos cenzúrája elé. Büntetésül ne küldjön bennünket valami kínai átnevelőtáborba. Mert ott esetleg ilyen harasztimiklósokkal talál­koznánk. NÉZŐ LÁSZLÓ TOLLHEGYEN Pilhál György A vécésnéni dilemmája A kormány és a főváros megváltozott viszonyát próbálja megfesteni a 168 Óra legutóbbi számában Rózsa Péter szerző. Hogy plasztikusabb legyen a kép, irodalmi hasonlatokat is használ, ilyen például - ha jól értelmezem - a nemzeti vizeldének átkeresztelt Budapest, amelynek bejárati ajtaját az oda betérő, rászoruló ember (ő Orbán Viktor minisz­terelnök akar lenni) indulatosan csapkodja. Emelkedett kép. Gyengébbek kedvéért persze lefordítja a szimbólumot. „A hatalom csúcsain felelőtlenül csapkodják nemzeti vizeldénk ajtaját. [...] Az ön­­kormányzati választásokon jelentős vereséget elszenvedő kormány vá­lasza, hogy büntet.”Megtudjuk, nem is akárhogyan. Rózsa szerint Or­bán Viktor nyájas mosollyal meghívta Karácsony főpolgármestert a kormányülésre, ott barátságosan kinyilatkozta, hogy semmit nem tesz a kabinet, amit a budapestiek nem akarnak - ehhez képest azóta is egyvégtében bekeményít, alátesz a haladó erőknek. Az egyik ilyen, hogy korlátozni kívánja a parlamenti képviselők szabad mozgását, nehogy azok ellenőrizhessék az állami intézmények működését. (Mint ahogyan tették azt a tavaly decemberi fesztiválon a köztévé székházában...) A házszabály-módosítás pedig arra is felhatalmazná a házelnököt, hogy akár fel is számolhatja az Országgyűlést, ha olyanja van - panaszko­dik a szépíró. (Aki a történetben - ha jól veszem ki - az aggodalmas vé­­césnénit alakítja.) „A hatalmi arrogancia - emeli föl mutatóujját Ró­zsa vécésnéni - vissza is üthet a hatalom gyakorlóira.” Szerintem a szerző fordítva ül az árnyékszéken, de ez legyen az ő problémája.

Next