Magyar Nemzet, 2019. december (82. évfolyam, 249-272. szám)
2019-12-03 / 250. szám
2019. december 3., kedd BELFÖLD 3 Idáig torzult mára a föderalizmus Zsákutca az unió szuperállammá alakítása Óvatosan reménykedünk abban, hogy az új Európai Bizottság felállásával változás történik a kontinensen - jelentette ki tegnap Szájer József. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője az Alapjogokért Központ Európai Unió - Föderalisták és szuverenisták 70 éves harca - ki nevet a végén? című konferenciáján szólalt fel, és hallatlan sikernek nevezte, hogy a magyar biztos, Várhelyi Olivér lett felelős a szomszédságpolitikáért és a bővítésért. Varga Judit igazságügyi miniszter a tanácskozáson azt hangoztatta, hogy a nemzeti jelleg nem zárja ki az európaiságot. Kárpáti András - Történelmi magyar siker, amit az új Európai Bizottság (EB) intézményi rendszerének összetételében sikerült elérnie hazánknak. Várhelyi Olivér kinevezése bővítési biztossá rendkívül fontos, mert ez a terület a térségünknek stratégiai jelentőségű lesz az elkövetkező öt évben, sőt az egész EU identitása is megújulhat az uniónak a Balkán irányában történő kiterjesztésével - mondta a konferencián Szájer József. Szavai szerint az Ursula von der Leyen vezette, vasárnap összeállt Európai Bizottság óvatosan ugyan, de mintha visszatérne a nemzeti-szuverenista elvhez, valamint a kényszerek helyett az egyenjogúságot előtérbe helyező szemlélethez. Varga Judit igazságügyi miniszter a konferencián arról beszélt, hogy az európai integráció szülőatyjainak - például Konrad Adenauernek és Robert Schumannak - nem volt célja a nemzeti szuverenitás csorbítása, a föderalizmust nem önfeladásként értelmezték. Mára világos lett az EU egyik legnagyobb hiányossága: fennállása során eszmékért állt ki, nem pedig a saját hagyományai és értékei mellett - fogalmazott Varga Judit, hozzátéve: ahogyan a magyar kormány képes volt megjeleníteni a keresztény kultúra alapelveit például a migrációs és a családpolitika terén, úgy az uniónak is ezt kellene tennie, hiszen a keresztény értékek az európai egység gondolatának a letéteményesei. Az EU-ra nem önmagában vett célként kell tekintünk, hanem olyan eszközként, amellyel újból naggyá tegyük Magyarországot. A nagyobb nyugat-európai államok szintén a nemzeti érdekeiket követik, de például Franciaország és Németország esetében a föderális struktúra felel meg ennek - jelentette ki lapunknak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Fricz Tamás, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója az előadásában arról beszélt, hogy zsákutca az uniónak szuperállammá történő átalakítása. Míg az Egyesült Államokban alulról jövő módon, szervesen jött létre a föderáció és az azt leképező központi hatalom, Európa tagállamaira a politikai és gazdasági elitre felülről, a népszuverenitás elvének érvényesülése nélkül próbál rákényszeríteni egy hasonló struktúrát - mutatott rá a történész. Szavai szerint ennek egyik eszköze az Európai Bizottság, amely az utóbbi időben messze túlnőtt az eredeti funkcióján. Szájer József szerint az egész Európai Unió identitása is megújulhat a balkáni bővítéssel Fotó: Mirkó István Jó Hazánk egyetlen migránst sem hajlandó befogadni Munkatársunktól A visegrádi négyek az uniós bővítési folyamat felgyorsítását várják az új Európai Bizottságtól - mondta tegnap a külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek. Szijjártó Péter a négy visegrádi ország külügyminisztereinek prágai találkozója után közölte: „A Jean- Claude Juncker vezette előző Európai Bizottság egyik legnagyobb kudarca a bővítési folyamat gyakorlatilag szinte teljes mértékű leállítása volt.” Aláhúzta: meggyőződése, hogy Várhelyi Olivér magyar biztossal jó kezekbe került a bővítés területe. - Megállapodtunk abban, hogy a V4-ek támogatni fogják a magyar bővítési biztos törekvését a bővítési folyamat felgyorsítására - tette hozzá Szijjártó Péter. - Az EU-nak és benne Magyarországnak az a politikai, biztonsági, gazdasági és stratégiai érdeke, hogy a Nyugat-Balkán térsége minél hamarabb integrálva legyen Európába, mert így sokkal jobban ellent tud állni a migrációs nyomásnak. A magyar diplomácia vezetője leszögezte: a Nyugat-Balkán csatlakozása az Európai Unióhoz közös európai érdek. Szijjártó Péter egyúttal kudarcnak minősítette a finn EU-elnökséget, mert az a bővítési folyamat egyetlen új tárgyalási fejezetét sem volt képes megnyitni fél év alatt, ami korábban még soha nem fordult elő. Mint megjegyezte, a finnek nem a valódi munkájukra koncentráltak, hanem a közép-európai országok megleckéztetésével foglalkoztak. Az MTI kérdésére - miszerint foglalkoztak-e a miniszterek Horst Seehofer német belügyminiszternek a menekültek befogadását érintő új javaslataival - Szijjártó Péter elmondta, a téma külön nem volt napirenden, de a V4-ek álláspontja egyértelmű: - Nem vagyunk hajlandók egyetlen illegális bevándorlót sem befogadni Közép-Európába. Közép-Európa sikere, biztonsága éppen annak tudható be, hogy szigorú migrációellenes politikát folytattunk és fogunk folytatni a jövőben is - mutatott rá Szijjártó Péter. - Egyetlenegy illegális bevándorlót sem vagyunk hajlandók befogadni. Nem fogadunk el semmifajta nyomásgyakorlást, és ragaszkodunk ahhoz a jogunkhoz, hogy mi, magyarok dönthessünk arról, kit engedünk be országunkba és kikkel akarunk együtt élni - mondta a külgazdasági és külügyminiszter Prágában. A HELYZET A velünk élő gyűlölet Reszkető kézzel írom e sorokat. Lehet, ezek az utolsó mondatok, amiket közölhetek életemben. Igaz, azt sem tudom, lesz-e elég bátorság a főszerkesztőmben, a tördelőkben, a nyomdában, hogy meg is jelenjen ez a kétségbeesett, de mégis hősies utolsó kiáltás. Amennyiben mégis ezt olvassák a Magyar Nemzet olvasói, addigra valószínűleg már mindannyian egy börtön mélyén rohadunk, összeverve, megkínozva, megalázva. Körmeink letépve, ujjaink ezer darabba törve. Jobb esetben. Mert az is lehet, hogy már a Duna mélyén lengünk lilán a semmibe, valami betonkolonchoz láncolva. Nem baj. Bárhogy is lesz, megérte. Ellenálló lettem, s így valószínűleg: vértanú. Mártírja az orbáni kegyetlen náci diktatúrának. De, ahogy valahol olvastam, ha biztos a siker, mit számítanak az életek! Lázadásomat most azzal kezdtem - s ezzel is fejezem be minden bizonnyal -, hogy ezt a cikket, de úgy higygyék el, egyetlenegy sorát sem, nem mutattam meg Orbán Viktornak. És ez főbenjáró bűn, mert Magyarországon ma semmi nem jelenhet meg, de egyetlenegy mondat sem, a miniszterelnök jóváhagyása nélkül. Legalábbis a La Repubblica elnevezésű baloldali olasz lapban megjelent minapi cikk szerint. A szerző, bizonyos Andrea Tarquini előszeretettel foglalkozik Kelet-Közép-Európával, ezen belül is a rasszizmussal és a homoszexuálisok jogainak sérelmével. Cikkeit kellő komolytalansággal érdemes csak olvasni, mint bevezető soraimat, különösen, ha hazánk és Lengyelország a témája, mert írásaiból az derül ki, hogy halvány segédfogalma sincs arról, ami ezekben az országokban történik. De az is kiderül, hogy ezt a hiányosságát általában azzal pótolja, hogy egy kellően liberális, baloldali súgót talál, aki eligazítja világunk dolgaiban. Az említett cikkben például egy Haraszti Miklós nevűt. Rosszabb emlékezetű, valamint fiatalabb olvasóinknak mondom, Haraszti maoistából, Kína-rajongóból lett az SZDSZ egyik alapítója, majd ügyvivője, később az EBESZ sajtószabadság-felelőse, minden jobboldali, polgári, konzervatív, keresztény gondolat megrögzött ellensége. A Fidesz 2010-es győzelme óta számtalan cikkben, interjúban - mintha darabbérben fizetnék - kinyilvánította, mennyire zsigerből gyűlöli az Orbán-kormányt. Mert csak a féktelen és esztelen gyűlölet mondhatta vele például, hogy Orbán Viktor arra is képes lenne, hogy fegyverrel törje le a nép ellenállását. Haraszti az olasz lapban egyenesen Goebbelshez hasonlította a magyar miniszterelnököt. Miért nem egyenesen Hitlerhez? De ha már a náciknál tartunk, azt azért mégis érdemes lenne megkérdezni Harasztitól, aki amúgy az ellenzéki összefogás nagy pártolója: hogyan viszonyul a Jobbikhoz? Ahhoz a Jobbikhoz, amelyik sokáig a legantiszemitább, már-már nyíltan náciszimpatizáns pártként működött, amelynek tagjai évekig holokamuztak, meggyalázták olykor a zsidó emlékműveket és listázták volna a zsidó származású politikusokat? Tudjuk, se kommunista, se náci kutyából nem lesz soha demokratikus szalonna, akkor hát Haraszti Miklós hogyan néz tükörbe reggel, amikor Goebbels-hívekkel bratyizva goebbelsezi a magyar miniszterelnököt? Az egykori SZDSZ-maradék martalócai most megint tudják, merik és teszik. S ahogyan a „legantikommunistább párt” 1994-ben összeállt az MSZP-vel, ma a legantifasisztábbak együtt korzóznak a fasisztákkal. Mert nincsenek elvek, csak a velük élő gyűlölet és a hatalom akarása. Kegyelmes Orbán Viktor miniszterelnök úr, esedezve kérjük, bocsássa meg vakmerőségünket, hogy nem járultunk e cikkel sem nagyságos cenzúrája elé. Büntetésül ne küldjön bennünket valami kínai átnevelőtáborba. Mert ott esetleg ilyen harasztimiklósokkal találkoznánk. NÉZŐ LÁSZLÓ TOLLHEGYEN Pilhál György A vécésnéni dilemmája A kormány és a főváros megváltozott viszonyát próbálja megfesteni a 168 Óra legutóbbi számában Rózsa Péter szerző. Hogy plasztikusabb legyen a kép, irodalmi hasonlatokat is használ, ilyen például - ha jól értelmezem - a nemzeti vizeldének átkeresztelt Budapest, amelynek bejárati ajtaját az oda betérő, rászoruló ember (ő Orbán Viktor miniszterelnök akar lenni) indulatosan csapkodja. Emelkedett kép. Gyengébbek kedvéért persze lefordítja a szimbólumot. „A hatalom csúcsain felelőtlenül csapkodják nemzeti vizeldénk ajtaját. [...] Az önkormányzati választásokon jelentős vereséget elszenvedő kormány válasza, hogy büntet.”Megtudjuk, nem is akárhogyan. Rózsa szerint Orbán Viktor nyájas mosollyal meghívta Karácsony főpolgármestert a kormányülésre, ott barátságosan kinyilatkozta, hogy semmit nem tesz a kabinet, amit a budapestiek nem akarnak - ehhez képest azóta is egyvégtében bekeményít, alátesz a haladó erőknek. Az egyik ilyen, hogy korlátozni kívánja a parlamenti képviselők szabad mozgását, nehogy azok ellenőrizhessék az állami intézmények működését. (Mint ahogyan tették azt a tavaly decemberi fesztiválon a köztévé székházában...) A házszabály-módosítás pedig arra is felhatalmazná a házelnököt, hogy akár fel is számolhatja az Országgyűlést, ha olyanja van - panaszkodik a szépíró. (Aki a történetben - ha jól veszem ki - az aggodalmas vécésnénit alakítja.) „A hatalmi arrogancia - emeli föl mutatóujját Rózsa vécésnéni - vissza is üthet a hatalom gyakorlóira.” Szerintem a szerző fordítva ül az árnyékszéken, de ez legyen az ő problémája.