Magyar Nemzet, 2020. április (83. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-23 / 95. szám
2020. április 23., csütörtök Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Gyerek Kaláka, felnőtt Kaláka A hetvenéves Gryllus Dániel zeneszerző, előadóművész olyan, akár az ország apukája Gryllus Dánielnek az eddig megélt hetven esztendejéből több mint félszáz kalákás év volt. Az ember legalább háromszor kalákás: először gyerekként, amikor a Pelikánt meg a Fakatonát énekli, azután fiatalként, amikor a József Attila-, a Villon-, a Kányádi- vagy a Jeszenyin-versmegzenésítéseket hallgatja, majd szülőként, amikor ismét a Bőrönd Ödönt dalolja, ám már utódaival az ölében. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon a Gryllus gyerekek is úgy nőttek fel, mint mi? Ditzendy Attila Gryllus Dorka elárulta: amikor egészen kicsi volt, akkor a zenekar az otthonukban próbált. - Létezik egy hangfelvétel, amelyen ők muzsikálnak, én pedig táncolok, s Weöres Sándor azt mondja: Ha majd Dorka nagyobb lesz, bevesszük táncosnőnek. Gryllus Samu gyerekkorában még nem jelent meg Kaláka-lemez - arra a pártállamban egy évtizedet kellett várniuk a muzsikusoknak -, ellenben demókat hallgatott. Emlékszem, anyukám hozott ki a fürdőből, törölközőbe csavarva, miközben az szólt: „Hogyha volna egy tál fánkom, / megenné az elefántom.” A zeneszerző bevallotta, tízéves kora körül másfajta muzsika felé fordult, azonban később közreműködött a Kaláka lemezein, még később együtt dolgozott az édesapjával. - A Hangol már a zenekar című CD-jüknek én írtam a szimfonikus részeit. - Több lemezen mi is énekeltünk - vetette közbe színésznő nővére, miközben Gryllus Samu újabb emlékkel szolgált: - Hagyomány, hogy karácsonyra minden Kaláka-tag meglepetéssel készül a többieknek, ilyenkor rendszeresen énekeltünk Dorkával, illetve én bőgőztem meg ukuleléztem. A testvérek siettek eloszlatni a közkeletű félreértést, amely szerint ha Gryllus Dániel hazaérkezett, nyomban vette a furulyáját, dalokat írni. A dolgozószobájában állt a hangszeres polca, ott is dolgozott, de leggyakrabban útközben komponált, hiszen rengeteget utazott a zenekarral. - Megesett, hogy előjött és énekelgetett valamit, sőt egész nap ugyanazt énekelte - mesélte Gryllus Samu. - Ha jött a papa, örültünk, ha ajándékot hozott, annál jobban, aztán pedig újra ment a papa - jegyezte meg Gryllus Dorka, hozzáfűzve: amikor otthon volt, az kívül esett a Kalákán, ha együtt utaztak, nem a Kaláka gyereklemezeit hallgatták a kocsiban. Mert sokan utazott a család. Például Diósgyőrbe, a Kaláka-fesztiválokra, amelyek nagy bulik voltak kamaszfejjel, de jártak a Marczibányi térre, a legendás klubba, karácsonykor pedig egyenesen a Parlamentbe mehettek. Oda, ahová az ország legjobb eredményeit produkáló úttörő pajtások juthattak el. - Meg mi - jegyezte meg a színésznő. - A protekciósok? - tettem fel a kérdést. - A protekciósok - felelte nevetve. Öccse mindjárt ki is egészítette: - Én nagyon nem voltam jó tanuló, úgyhogy nekem tényleg kellett a protekció. Komolyra fordítva a szót: a vers, az irodalom szeretete, az ízlés, ami - állították határozottan - megkérdőjelezhetetlen, mind-mind szüleiknek köszönhető. - Édesanyám is aktívan közreműködött a Kalákában - fogalmazott Gryllus Dorka. Kőváry Katalin a Magyar Rádió és a Thália Színház rendezőjeként dolgozott. - Anyukámmal együtt elemezték a verseket és közösen dolgozták ki a formákat - elevenítette fel Gryllus Samu, akinek a muzsika iránti vonzalma szintén családi kötődésű. - Ahogy mondtam, nem voltam jó tanuló, inkább a hangszereimmel töltöttem az időmet. - Tanult az édesapjától mint zenésztől? - Rengeteget, de amit én tanultam, azt bárki elmondhatja magáról - így a zeneszerző, majd felsorolta, miket: a szövegek, a versek és a zene viszonyát, továbbá ahogy a muzsikát meghatározza a szöveg ritmusa, a szavak ritmusa, hangsúlya. - Talán ezért is ment át nekem könynyedén a gyerek Kaláka a felnőtt Kalákába - folytatta Gryllus Samu. - Rengetegen vannak, akik a nagy verseket a Kaláka dallamaival együtt tanulták meg, mint például jómagam. - Bármerre járok, mindenki elmondja: nekem van a legjobb apukám, mindenki milyen sokat kapott tőle, olyan, mint egy ország apukája - vette át a szót a színésznő, aki kisfiával, Simon Somával sokat hallgatja a Kalákát. Arra szintén kíváncsi voltam, miként viseli Gryllus Dániel a kijárási korlátozást. - Nem igazán érinti a mindennapjait - magyarázta a zeneszerző gyermeke. - Átvág a kerten, amelynek a másik végén, Gryllus Vilmosék lakása alatt van az irodája. - Reggel elmegy otthonról az irodába, este pedig irány haza. Most ennyit mozog, mert komolyan veszik anyukámmal együtt, hogy otthon maradjanak - mondta Gryllus Dorka. Feleségével együtt komolyan veszik a maradj otthon kampányt Fotó: Mirkó István A Kisbér-Kincsem-Imperiál hármas Lenyűgöző album jelent meg a magyar versenylótenyésztésről Csodálatos album jelent meg nemrég az Erdélyi Szalon Könyvkiadónál: közel ötszáz oldalon, A3-as méretben, oldalanként több fotográfiával és szkennelt dokumentummal dolgozza fel nem csupán a kisbéri ménes történetét, de tulajdonképpen a magyar versenylótenyésztés történetét is. Abszolút laikus vagyok a témában, de még engem is lenyűgözött az a szeretet és profizmus, amely a könyv soraiból árad. Nagy Koppány Zsolt Sinkovicz Zoltánnak, Kisbér polgármesterének és a kötet szerkesztőjének beköszöntője után elkezdődik az áttekintés A reformkor hajnalán a lóversenyzés elindul Magyarországon című fejezettel, melyben az egyszeri érettségiző ember is megnyugodva fedezheti fel, hogy jól emlékszik, mert Széchenyi István valóban mondott valamit a témáról: „Három dolgot kell megtanulnunk Angliában, az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést.” (1822. január 31-én pedig ezt jegyzi be aaplójába: „A tervemet, hogy vezettessék be a lóversenyzés az osztrák birodalomban, a császárnak ma írásban átnyújtottam.”) Ezt követően szépen csordogál a lóversenyzés-történet, olyan, kívülállók számára borzongató vagy különleges érdekességekkel és fényképekkel, mint „A kisbéri ménes korszerű állatkórháza. Képünk a kórház műtőjében készült, a kép előterében a lovak hasűri műtétek előtti ledöntéséhez használt rugalmas szőnyeg látható” vagy: „A fedeztetőszín a kisbéri ménesben. Itt történt a próbáltatás és a fedeztetés. A háttérben a mennyezetre rögzített párnázott próbafal látható, amely a kancák rúgásától óvta a próbamént. Waternymph és Cambuscan nászából e helyen fogant Kincsem. A falakon lévő táblákon vezették a fedeztetések időpontjait, a kancák és mének neveit, de olykor fájdalmasan belesajdul a történelem is ebbe a szigorúan szakmai szövegbe. (ugyancsak Kincsem kapcsán) „Az is tény, hogy az elléssel kapcsolatos dokumentációk Kisbéren 1919-ig rendben a helyükön voltak, ez a rend a román csapatok rekvirálása és az ezt megelőző forradalom alatt bomlott meg. Amit tetézett a meglévő maradék ménesi dokumentáció 1944 és 1947 közötti bajorországi szétszóródása. Mára sajnos a pontos ménesi feljegyzések, amelyek a kancák adatait rögzítik, a csikókönyvek, az ellési naplók, a bejelentők egyik ménesből sem maradtak ránk.” A gazdag képanyag tehát lenyűgöző, és olyan szintű leírás van mindegyikhez, hogy a nem hozzáértő olvasó (de feltételezem, hogy a hozzáértő is elégedetten csettint; íme, egy kiragadott példa: „Weathercock pej mén, szül. 1893., apja: Galaor, anyja: Weather, Doncaster leánya. Nevelte gróf Hunyady Imre. Az 1896. évi Osztrák Derby győztese.” És igen, a profizmuson túl van valami finoman erezett nosztalgia is a békebeli monarchia iránt ebben a könyvben, amely belengi a lapokat. Nemcsak tényanyag van azonban, és lenyűgöző, alaposan dokumentált felsorolás (hányan, de hányan dolgoztak, hogy a kultúrának ez az ága fennmaradjon! És mégsem maradhatott fenn: a kisbéri ménest is felszámolták), hanem tudományos szövegek is, amelyek joggal tartanak számot az érdeklődésre, és csomó filmélményünket is megmagyarázzák: „Ide kénytelenek vagyunk egy kis lóetológiát közbeiktatni. A ló alapvetően növényevő, a húsevők zsákmányállata. Túlélésének alapvető feltétele a veszély korai felismerése és az attól való gyors menekülés. Minden, számára ismeretlen, esetleg veszélyt jelentő dologra meneküléssel válaszol. Az ember a ló számára alapvetően húsevő ragadozó, amíg meg nem győződik az ellenkezőjéről. Minden ismeretlen tárgyat, hangos kiáltást lehetséges veszélyforrásként érzékel. A csendes, duruzsoló hang, beszéd viszont megnyugtatja a lovakat.” A Kisbér-Kincsem-Imperiál hármasról részletesen is, több fejezeten keresztül írnak, és ahogy a szerzőnek a kisbéri szoboravató ünnepségen mondott beszédében elhangzik, mi is reménykedhetünk abban, hogy „a most elindult fejlődésbe [...] az is beleillik, hogy egy szép lószobor mellé szép, élő kisbéri lovakat is láthasson az idelátogató vendég. És majd egyszer megszülessen itt Kisbér-Kincsem-Imperiál méltó utóda is.” Dr. Hecker Walter-Brenyó József- Dr. Pataki Balázs: A kisbéri ménes története. A kisbéri félvér ló sorsa. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2020. A KISBÉRI MÉNES TÖRTÉNETE On I lerferr Walter Brnyó Jóm-i dr. Palis Balázs Virtuális túra A zárva tartó múzeumok számos kulturális anyagot, kiállítást és gyűjteményt tettek elérhetővé online, hogy kapcsolatban maradhassanak látogatóikkal. A Mozaik Múzeumtúra weboldalán egyedülálló módon ezeket a hazai digitális múzeumi tartalmakat gyűjtötte össze. Az új oldallal a pedagógusoknak is segítséget kívánnak nyújtani a digitális oktatáshoz. (MN) FolkOtthon Varga Zoltán László táncoktató újszerű hagyományőrző kezdeményezéssel, a FolkOtthonnal jelent meg a virtuális térben. Heti két alkalommal kezdőknek tart oktatást, a középhaladókkal Berecz István foglalkozik. Paár Julcsi minden héten új dalt tanít, míg Klitsie-Szabad Boglárka és Berecz András pedig mesemondást. (MN) Online Hamlet Shakespeare születésnapján kuriózummal lepi meg közönségét a Maladype Színház. Ma 19.00 órától Egy legendás Hamlet utolsó előadása címmel online premiert tartanak a társulat YouTube-csatornáján. A többszörösen díjazott interaktív előadást ez alkalomból mindenki elérheti a társulat Facebook-oldalán. Tim Carroll rendező a rögtönzés középpontba helyezésével az egyetlen értelmezés helyett lehetőséget teremtett az előadáson jelen lévőknek (szereplőknek és nézőknek) saját értelmezésükre. (MN)