Magyar Nemzet, 2020. szeptember (83. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-16 / 217. szám

2020. szeptember 16., szerda Magyar Nemzet BELFÖLD 3 Felmentették az elhárítás főnökét Meglepetést váltott ki Kiss Zoltán távozása Formailag egy nappal a Magyar Közlöny megjelenése után, ám gya­korlatilag azonnal menesztette a miniszterelnök az Alkotmányvé­delmi Hivatal főigazgatóját. A menesztés általános meglepetést kel­tett szakmai körökben, hiszen az új titkosszolgálati központ - aho­va az elhárítás is költözött - tavalyi átadásakor a miniszterelnök külön kiemelte Kiss Zoltán vezérőrnagy szerepét az új központ ki­építésében. Öt éve, alig 34 évesen nevezték ki az Alkotmányvédel­mi Hivatal élére az elhárítótisztet már dandártábornokként. Szemán László János A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter - Pintér Sándor, miniszterelnök-helyettes, bel­ügyminiszter - javaslatára Orbán Vik­tor miniszterelnök úgy döntött, hogy dr. Kiss Zoltánt, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) főigazgatóját tisztségéből - 2020. szeptember 15-i hatállyal - fel­menti. A felmentésről szóló miniszter­­elnöki határozat a szeptember 14-én je­lent meg a Magyar Közlönyben. A határozat nem utal a felmentés tény­leges okára, mindazonáltal a felmentés­sel egyidejűleg nem történt meg új fő­igazgató kinevezése. A nemzetbizton­sági szolgálatokról szóló törvény alap­ján a nemzetbiztonsági szolgálatok élén, így az Alkotmányvédelmi Hivatal élén is főigazgatók állnak, akiket a miniszter előterjesztésére a miniszterelnök nevez ki és ment fel. Az a tény, hogy még csak megbízott főigazgatót, j­im, neveztek meg jelzi, hogy valamilyen rendkívüli esemény miatt vált szükségessé Kiss Zoltán­ azonna­­li menesztése. Ilyen lehet például álta­lános bizalomvesztés éppúgy, mint az AH valamelyik műveletének kudarca, azt azonban soha nem fogja megtudni a közvélemény, hogy mi indokolta pon­tosan a tábornok menesztését. Az Alkotmányvédelmi Hivatalt má­tól átmenetileg Kiss Zoltán egyik ed­digi helyettese irányítja. Magyarország Miniszterelnöke - a belügyminiszter előterjesztésére - 2015. szeptember 1-jei hatállyal ne­vezte ki az Alkotmányvédelmi Hiva­tal főigazgatójának Kiss Zoltán - ak­kor még - ezredest. A főigazgatót Ma­gyarország köztársasági elnöke - a bel­ügyminiszter javaslatára - 2015. szept­ember 7-i hatállyal nemzetbiztonsági dandártábornokká nevezte ki. A kine­vezési okmányt Kiss Zoltán 2015. szept­ember 8-án vette át a Sándor-palotá­ban Áder János köztársasági elnöktől. Kiss Zoltán kinevezésekor 34 éves volt, és leváltásakor már nemzetbiztonsági vezérőrnagy. A ranglétrán való villám­gyors előrelépés jelzi, hogy szakmailag kiválóan megfelelt a XXI. század nem­zetbiztonsági kihívásainak. A jogász szakember 2005 óta telje­sít hivatásos szolgálatot. Részt vett az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődje, a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd a Mi­niszterelnöki Hivatal Nemzetbizton­sági Iroda munkájában. A Belügymi­nisztériumban a védelmi és nemzetbiz­tonsági koordinációs tevékenység kü­lönböző területein dolgozott, a Belügy­minisztérium Rendészeti Államtitkár­ság rendészeti koordinációs főosztályá­nak vezetője. 2015. május 16-tól 2015. augusztus 31-ig az Alkotmányvédel­mi Hivatal szervezetátalakítása érde­kében szükséges feladatok koordiná­lása, végrehajtásuk biztosítása érdeké­ben kinevezett miniszteri biztosa. Az új titkosszolgálati központ tavalyi át­adásakor a miniszterelnök külön ki­emelte Kiss Zoltán vezérőrnagy sze­repét a beruházás és a költözés lebo­nyolításában. Az ET-főtitkár mossa kezeit a gyanús ítéletek kapcsán Borsodi Attila A bíróságok függetlenségére hivatkoz­va nem tesz semmit az Európa Tanács (ET) főtitkára id. Lomnici Zoltán meg­keresésével kapcsolatban­­ Marija Pejci­novic Buric erről levélben tájékoztat­ta a volt főbírót. Mint azt megírtuk, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke még augusztus végén kérte levélben az ET főtitkárától a gyanús körülmé­nyek között megszületett korábbi íté­letek kivizsgálását. A Legfelsőbb Bí­róság volt elnöke azért fordult Marija Pejcinovic Burichoz, hogy az Európa Tanács tisztázza azokat a döntéseket, amelyeknél felmerült az összeférhe­tetlenség gyanúja. Ennek hátterében az áll, hogy a Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ a közelmúltban egy megdöbbentő ku­­ ­­ tatási eredményt tett közzé. A vizsgá­lat rámutatott: 2009 óta összesen száz­nyolcvanöt olyan ügy került az Embe­ri Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé, amelyekben valamely Soros-féle NGO képviselője szerepelt felperesként, és 88 esetben olyan bírák is ítélkeztek, akik valamikor közvetlen kapcsolat­ban álltak az érintett NGO-val. Ki­derült az is, hogy a szlovák állampol­gársági törvénnyel kapcsolatos bead­ványt az EJEB egy olyan tanácsa vizs­gálta és utasította el 2013-ban, amely­nek szlovák tagja később legfőbb bíró lett északi szomszédunknál. Marija Pejcinovic Buric ezzel kap­csolatban azonban azt írta id. Lom­nici Zoltánnak, hogy mivel a bírósá­gok függetlenek, ő nem tehet semmit az ügy tisztázása érdekében, sőt az ET főtitkára nem is érti, hogy a volt főbí­ró miért hozzá fordult az ítéletekkel kapcsolatban. Id. Lomnici Zoltán válaszában elis­merte, hogy Marija Pejcinovic Buric va­lóban nem szólhat bele az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkező tevékenysé­gébe, mivel a bíróság független. Ugyan­akkor kiemelte: ha az EJEB eljárása so­rán alapvető jogi elveket sértett meg, az nem maradhat következmények nél­kül, és ez már nem csupán a bíróság, hanem az Európa Tanács problémája is, amelynek pedig éppen ő a főtitká­ra. - Mellesleg az önnek írt levelet tá­jékoztatásul továbbítani szerettem vol­na Róbert Ragnar Spanónak, a bíróság elnökét, de az általam küldött levelet blokkolta a rendszer. Kíváncsi lennék arra, hogy mindez miért történt - tet­te hozzá id. Lomnici Zoltán, aki a bíró­ság elnökétől még nem kapott választ. A HELYZET Egyedül Mindig sokkal kényelmesebb együtt menni a tömeggel, mint egyedül, saját úton haladni. Mert ha mi közösségként tartunk valamit jónak vagy rossznak, akkor a hangunk felerősödik, az együtt menetelés pedig azt a képzetet kelti, hogy ez egy szilárd tömb, amelyben mindenki jó barát, megvédjük egymást a külső ellenségtől, s hiszünk egymásban. Ez ideig­­óráig így is van. De ez ugyanakkor csalóka biztonságot jelent, mert önnön gyengeségünket is elfedi a mellettünk­ előttünk vonuló társ, s néha bizony félszívvel tudjuk csak harsogni, amit mindenki más. Mert valójában nem hiszünk benne. Ekkor pedig jobb egyedül. Mindig jobb, ha valóban hiszünk a saját utunkban. Magyarország hisz abban, hogy jó útra lépett a Közel-Kelet az Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein által aláírt békemegállapodással. Ennek megfelelően Szijjártó Péter részt vesz a történelmi dokumentum aláírásán Washingtonban, szemben a többi uniós külügyminiszterrel. Ez pedig stratégiai döntés. Magyarországot nem köti semmi diplomáciai téren, pontosan ugyanolyan lojális tagja az Európai Uniónak, mint ezelőtt, de nem fogja hozzákötni magát senkihez. Ez pedig az utóbbi időben nagyon látványos. Emlékezhetünk, a tétova diplomácia éveiben Magyarország gyűlölt egyedül lenni, és belesimult az unió tengerébe, keresvén a támaszkodókat, hátha a nagyfiúk ereje minket is magabiztossá tesz. Aztán kiderült, senki se fog pusztán szívjóságból és szimpátiából segíteni Magyarországon. Ez a tétova diplomácia, amely szorosan összefügg a hazai politikával és gazdaságtervezéssel, odavezet, hogy Magyarországot a H betűnél lehet megtalálni, se több, se kevesebb, mint az összes többi tízmilliós állam. Színtelen és szagtalan, jellegtelen tízmilliós piac. A megállapodás a Közel-Keleten valóban rendkívül fontos lépés, amely hosszú távú következményekkel jár. Nem tudhatjuk, hogy a hagyományosan összetett, túlbonyolított és annyi vérrel áztatott térség merre fordul, de feltétlenül fordulni fog ennek hatására. Mi pedig ennek a fordulatnak részesei vagyunk, mert a globális kirakóban ez sokat jelenthet Magyarországnak is. Annak az igazolása, hogy tud egy tízmilliós állam is történelmet fordítani, ha dolgozik rajta, és hisz a saját útjában, és nem fogadja el a nagyfiúk által rászabott pozíciót. Nyilván rizikóval jár ezeket a döntéseket meghozni, de alapos mérlegeléssel a kockázatok minimálisra csökkenthetők. .­ , Magyarország nem attól függően hozza meg a külpozfisesti.döntéseit, hogy mások mit szólnak hozzá, hanem felvette a nagyvilág tempóját, s képes irányt mutatni másoknak is. Van alternatíva, mindig lesz, hiszen egyetlen ország erejét se csupán gazdasági teljesítménye vagy katonái száma alapján értékelik a többiek, hanem az összetett csomagban ott van a kezdeményezőkészség és a gyorsaság is. Utóbbi területen márpedig Magyarország a világ élvonalában van, s előbbiekben pedig zárkózik fölfelé. Mindennek pedig az az alapja, hogy azt a bizonyos együtt vonuló tömeget Magyarország a helyén kezeli, és nem simul bele az édes nihilbe, mint tette azt a hidegháború kezdetétől a rendszerváltozásig, majd a szocialisták időszakában. Akkor minden magyar vezető őrületesen hálás volt, ha a Szovjetunió vagy valamely nagy és erős állam vezetője beszélgetésre méltatta a mi képviselőinket. Ez amolyan internacionalista hozadék, amely berögzült egy bizonyos fajta politikusi garnitúra szívébe, s máig azon szoktak problémázni a velük egy követ fújó újságírók és közéleti szereplők, hogy miért nem vagyunk színtelen-szagtalan tízmilliós piac. Hát persze hogy nem vagyunk. Ez a hazánk. Egyedül. SITKEI LEVENTE * A szülőket is szóba hozták Nem volt hosszú életű az a pályázat, amelyet az Orosz Építészek Uniója írt ki minap a Vörös téri Lenin-mauzóleum átalakítására: egy nap sem telt el, törölték a felhívást. Akkora szitokáradat zúdult a szervezőkre, hogy jobbnak látták visszakozni. Főképp a Kommunista Párt veterán­jai háborogtak, vérmesebbjeik az építészek szüleit is szóba hozták. Még azzal is megvádolták őket, hogy le akarják rombolni a mauzóleumot, sőt­­ a balzsam-Lenin karbantartását végző Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézete kijátszásával - el akar­ják lopni a megdicsőült Vezér testét. Ismeretes, Lenin nem akarta, hogy bebalzsamozzák, ő azt szerette volna, hogy az anyja mellé temessék el. Állítólag utódja, Sztálin dön­tött úgy, hogy kerüljön a mauzóleumba - ahonnét viszont a később mel­lé helyezett ötletgazdát pár évvel halála után kipenderítették. ..Lenint egyelőre nem fenyegeti ugyanez, noha a történészek mára egyértelműen kiderítették, hogy a tar gondolkodót annak idején II. Vilmos Németor­szága pénzelte, hogy szervezzen „forradalmat”, amellyel az antanthoz tartozó Oroszország kiiktatható a világháborúból. Mire ő készségesen kitalálta, kitenyésztette, majd elterjesztette a kommunizmusnak neve­zett szivacsos agylágyulást (amelynek áldozatait legkevesebb százmil­lióra teszik). Vagyis köztünk szólva - pszt! - Lenin mindösszesen egy lefizetett hazaáruló volt. Érdekesség, hogy Lenin éppen a Föld napján, április 22-én született. Azon a Földön, amelyet pályája csúcsán a sar­kából akart kifordítani, csak nem jött össze neki. A mi legismertebb Leninünk jó ideje a budatétényi szoborparkban ijesztgeti a látogatókat. Az ő szüleit is emlegetik. TOLLHEGYEN Pilhál György

Next