Magyar Nemzet, 2020. szeptember (83. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-16 / 217. szám
2020. szeptember 16., szerda Magyar Nemzet BELFÖLD 3 Felmentették az elhárítás főnökét Meglepetést váltott ki Kiss Zoltán távozása Formailag egy nappal a Magyar Közlöny megjelenése után, ám gyakorlatilag azonnal menesztette a miniszterelnök az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatóját. A menesztés általános meglepetést keltett szakmai körökben, hiszen az új titkosszolgálati központ - ahova az elhárítás is költözött - tavalyi átadásakor a miniszterelnök külön kiemelte Kiss Zoltán vezérőrnagy szerepét az új központ kiépítésében. Öt éve, alig 34 évesen nevezték ki az Alkotmányvédelmi Hivatal élére az elhárítótisztet már dandártábornokként. Szemán László János A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter - Pintér Sándor, miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter - javaslatára Orbán Viktor miniszterelnök úgy döntött, hogy dr. Kiss Zoltánt, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) főigazgatóját tisztségéből - 2020. szeptember 15-i hatállyal - felmenti. A felmentésről szóló miniszterelnöki határozat a szeptember 14-én jelent meg a Magyar Közlönyben. A határozat nem utal a felmentés tényleges okára, mindazonáltal a felmentéssel egyidejűleg nem történt meg új főigazgató kinevezése. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján a nemzetbiztonsági szolgálatok élén, így az Alkotmányvédelmi Hivatal élén is főigazgatók állnak, akiket a miniszter előterjesztésére a miniszterelnök nevez ki és ment fel. Az a tény, hogy még csak megbízott főigazgatót, jim, neveztek meg jelzi, hogy valamilyen rendkívüli esemény miatt vált szükségessé Kiss Zoltán azonnali menesztése. Ilyen lehet például általános bizalomvesztés éppúgy, mint az AH valamelyik műveletének kudarca, azt azonban soha nem fogja megtudni a közvélemény, hogy mi indokolta pontosan a tábornok menesztését. Az Alkotmányvédelmi Hivatalt mától átmenetileg Kiss Zoltán egyik eddigi helyettese irányítja. Magyarország Miniszterelnöke - a belügyminiszter előterjesztésére - 2015. szeptember 1-jei hatállyal nevezte ki az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatójának Kiss Zoltán - akkor még - ezredest. A főigazgatót Magyarország köztársasági elnöke - a belügyminiszter javaslatára - 2015. szeptember 7-i hatállyal nemzetbiztonsági dandártábornokká nevezte ki. A kinevezési okmányt Kiss Zoltán 2015. szeptember 8-án vette át a Sándor-palotában Áder János köztársasági elnöktől. Kiss Zoltán kinevezésekor 34 éves volt, és leváltásakor már nemzetbiztonsági vezérőrnagy. A ranglétrán való villámgyors előrelépés jelzi, hogy szakmailag kiválóan megfelelt a XXI. század nemzetbiztonsági kihívásainak. A jogász szakember 2005 óta teljesít hivatásos szolgálatot. Részt vett az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődje, a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda munkájában. A Belügyminisztériumban a védelmi és nemzetbiztonsági koordinációs tevékenység különböző területein dolgozott, a Belügyminisztérium Rendészeti Államtitkárság rendészeti koordinációs főosztályának vezetője. 2015. május 16-tól 2015. augusztus 31-ig az Alkotmányvédelmi Hivatal szervezetátalakítása érdekében szükséges feladatok koordinálása, végrehajtásuk biztosítása érdekében kinevezett miniszteri biztosa. Az új titkosszolgálati központ tavalyi átadásakor a miniszterelnök külön kiemelte Kiss Zoltán vezérőrnagy szerepét a beruházás és a költözés lebonyolításában. Az ET-főtitkár mossa kezeit a gyanús ítéletek kapcsán Borsodi Attila A bíróságok függetlenségére hivatkozva nem tesz semmit az Európa Tanács (ET) főtitkára id. Lomnici Zoltán megkeresésével kapcsolatban Marija Pejcinovic Buric erről levélben tájékoztatta a volt főbírót. Mint azt megírtuk, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke még augusztus végén kérte levélben az ET főtitkárától a gyanús körülmények között megszületett korábbi ítéletek kivizsgálását. A Legfelsőbb Bíróság volt elnöke azért fordult Marija Pejcinovic Burichoz, hogy az Európa Tanács tisztázza azokat a döntéseket, amelyeknél felmerült az összeférhetetlenség gyanúja. Ennek hátterében az áll, hogy a Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ a közelmúltban egy megdöbbentő ku tatási eredményt tett közzé. A vizsgálat rámutatott: 2009 óta összesen száznyolcvanöt olyan ügy került az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé, amelyekben valamely Soros-féle NGO képviselője szerepelt felperesként, és 88 esetben olyan bírák is ítélkeztek, akik valamikor közvetlen kapcsolatban álltak az érintett NGO-val. Kiderült az is, hogy a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványt az EJEB egy olyan tanácsa vizsgálta és utasította el 2013-ban, amelynek szlovák tagja később legfőbb bíró lett északi szomszédunknál. Marija Pejcinovic Buric ezzel kapcsolatban azonban azt írta id. Lomnici Zoltánnak, hogy mivel a bíróságok függetlenek, ő nem tehet semmit az ügy tisztázása érdekében, sőt az ET főtitkára nem is érti, hogy a volt főbíró miért hozzá fordult az ítéletekkel kapcsolatban. Id. Lomnici Zoltán válaszában elismerte, hogy Marija Pejcinovic Buric valóban nem szólhat bele az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkező tevékenységébe, mivel a bíróság független. Ugyanakkor kiemelte: ha az EJEB eljárása során alapvető jogi elveket sértett meg, az nem maradhat következmények nélkül, és ez már nem csupán a bíróság, hanem az Európa Tanács problémája is, amelynek pedig éppen ő a főtitkára. - Mellesleg az önnek írt levelet tájékoztatásul továbbítani szerettem volna Róbert Ragnar Spanónak, a bíróság elnökét, de az általam küldött levelet blokkolta a rendszer. Kíváncsi lennék arra, hogy mindez miért történt - tette hozzá id. Lomnici Zoltán, aki a bíróság elnökétől még nem kapott választ. A HELYZET Egyedül Mindig sokkal kényelmesebb együtt menni a tömeggel, mint egyedül, saját úton haladni. Mert ha mi közösségként tartunk valamit jónak vagy rossznak, akkor a hangunk felerősödik, az együtt menetelés pedig azt a képzetet kelti, hogy ez egy szilárd tömb, amelyben mindenki jó barát, megvédjük egymást a külső ellenségtől, s hiszünk egymásban. Ez ideigóráig így is van. De ez ugyanakkor csalóka biztonságot jelent, mert önnön gyengeségünket is elfedi a mellettünk előttünk vonuló társ, s néha bizony félszívvel tudjuk csak harsogni, amit mindenki más. Mert valójában nem hiszünk benne. Ekkor pedig jobb egyedül. Mindig jobb, ha valóban hiszünk a saját utunkban. Magyarország hisz abban, hogy jó útra lépett a Közel-Kelet az Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein által aláírt békemegállapodással. Ennek megfelelően Szijjártó Péter részt vesz a történelmi dokumentum aláírásán Washingtonban, szemben a többi uniós külügyminiszterrel. Ez pedig stratégiai döntés. Magyarországot nem köti semmi diplomáciai téren, pontosan ugyanolyan lojális tagja az Európai Uniónak, mint ezelőtt, de nem fogja hozzákötni magát senkihez. Ez pedig az utóbbi időben nagyon látványos. Emlékezhetünk, a tétova diplomácia éveiben Magyarország gyűlölt egyedül lenni, és belesimult az unió tengerébe, keresvén a támaszkodókat, hátha a nagyfiúk ereje minket is magabiztossá tesz. Aztán kiderült, senki se fog pusztán szívjóságból és szimpátiából segíteni Magyarországon. Ez a tétova diplomácia, amely szorosan összefügg a hazai politikával és gazdaságtervezéssel, odavezet, hogy Magyarországot a H betűnél lehet megtalálni, se több, se kevesebb, mint az összes többi tízmilliós állam. Színtelen és szagtalan, jellegtelen tízmilliós piac. A megállapodás a Közel-Keleten valóban rendkívül fontos lépés, amely hosszú távú következményekkel jár. Nem tudhatjuk, hogy a hagyományosan összetett, túlbonyolított és annyi vérrel áztatott térség merre fordul, de feltétlenül fordulni fog ennek hatására. Mi pedig ennek a fordulatnak részesei vagyunk, mert a globális kirakóban ez sokat jelenthet Magyarországnak is. Annak az igazolása, hogy tud egy tízmilliós állam is történelmet fordítani, ha dolgozik rajta, és hisz a saját útjában, és nem fogadja el a nagyfiúk által rászabott pozíciót. Nyilván rizikóval jár ezeket a döntéseket meghozni, de alapos mérlegeléssel a kockázatok minimálisra csökkenthetők. . , Magyarország nem attól függően hozza meg a külpozfisesti.döntéseit, hogy mások mit szólnak hozzá, hanem felvette a nagyvilág tempóját, s képes irányt mutatni másoknak is. Van alternatíva, mindig lesz, hiszen egyetlen ország erejét se csupán gazdasági teljesítménye vagy katonái száma alapján értékelik a többiek, hanem az összetett csomagban ott van a kezdeményezőkészség és a gyorsaság is. Utóbbi területen márpedig Magyarország a világ élvonalában van, s előbbiekben pedig zárkózik fölfelé. Mindennek pedig az az alapja, hogy azt a bizonyos együtt vonuló tömeget Magyarország a helyén kezeli, és nem simul bele az édes nihilbe, mint tette azt a hidegháború kezdetétől a rendszerváltozásig, majd a szocialisták időszakában. Akkor minden magyar vezető őrületesen hálás volt, ha a Szovjetunió vagy valamely nagy és erős állam vezetője beszélgetésre méltatta a mi képviselőinket. Ez amolyan internacionalista hozadék, amely berögzült egy bizonyos fajta politikusi garnitúra szívébe, s máig azon szoktak problémázni a velük egy követ fújó újságírók és közéleti szereplők, hogy miért nem vagyunk színtelen-szagtalan tízmilliós piac. Hát persze hogy nem vagyunk. Ez a hazánk. Egyedül. SITKEI LEVENTE * A szülőket is szóba hozták Nem volt hosszú életű az a pályázat, amelyet az Orosz Építészek Uniója írt ki minap a Vörös téri Lenin-mauzóleum átalakítására: egy nap sem telt el, törölték a felhívást. Akkora szitokáradat zúdult a szervezőkre, hogy jobbnak látták visszakozni. Főképp a Kommunista Párt veteránjai háborogtak, vérmesebbjeik az építészek szüleit is szóba hozták. Még azzal is megvádolták őket, hogy le akarják rombolni a mauzóleumot, sőt a balzsam-Lenin karbantartását végző Gyógy- és Illatos Növények Összoroszországi Tudományos Kutatóintézete kijátszásával - el akarják lopni a megdicsőült Vezér testét. Ismeretes, Lenin nem akarta, hogy bebalzsamozzák, ő azt szerette volna, hogy az anyja mellé temessék el. Állítólag utódja, Sztálin döntött úgy, hogy kerüljön a mauzóleumba - ahonnét viszont a később mellé helyezett ötletgazdát pár évvel halála után kipenderítették. ..Lenint egyelőre nem fenyegeti ugyanez, noha a történészek mára egyértelműen kiderítették, hogy a tar gondolkodót annak idején II. Vilmos Németországa pénzelte, hogy szervezzen „forradalmat”, amellyel az antanthoz tartozó Oroszország kiiktatható a világháborúból. Mire ő készségesen kitalálta, kitenyésztette, majd elterjesztette a kommunizmusnak nevezett szivacsos agylágyulást (amelynek áldozatait legkevesebb százmillióra teszik). Vagyis köztünk szólva - pszt! - Lenin mindösszesen egy lefizetett hazaáruló volt. Érdekesség, hogy Lenin éppen a Föld napján, április 22-én született. Azon a Földön, amelyet pályája csúcsán a sarkából akart kifordítani, csak nem jött össze neki. A mi legismertebb Leninünk jó ideje a budatétényi szoborparkban ijesztgeti a látogatókat. Az ő szüleit is emlegetik. TOLLHEGYEN Pilhál György