Magyar Nemzet, 2020. október (83. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-31 / 255. szám

14 LUGAS 2020. január 4., szombat Programok írás vésővel és nádpálcával. A Szépművé­szeti Múzeum tárlatvezetése az egyiptomi gyűj­temény műtárgyain keresztül mutatja be a több ezer évig virágzó ókori civilizációt. Már a Kor­szakok a múzeumban című könyvsorozat is a lá­togatók és Dembitz Gabriella kutató párbeszé­déből született meg, ez az eszmecsere folyta­tódhat az írás vésővel és nádpálcával című egy­órás tárlatvezetésen. Helyszín: Szépművészeti Múzeum (Budapest XIV., Dózsa György út 41.). Időpont: január 5., vasárnap 11 óra. Ki vagyok én? Erdélyi Zsuzsanna pszicholó­giai tárlatvezetést tart a Ludwig Múzeum West­kunst - Ostkunst című gyűjteményi kiállításán. Az alkotások belső utazásra hívják a közönsé­get, és a következő kérdésekre fókuszálnak: Ki vagyok én? Hol vagyok a világban? Mi lehet be­lőlem? Helyszín: Ludwig Múzeum (Budapest IX., Komor Marcell utca 1.). Időpont: január 5., vasárnap 15 óra. Élet/kép: Keleti Éva fotográfus exkluzív tár­latvezetést tart Élet/kép című kiállításának ku­lisszatitkairól, életéről, az alkotás folyamatáról, valamint a képek egymáshoz való viszonyáról. Helyszín: Műcsarnok (Budapest XIV., Dózsa György út 37.). Időpont: január 7., kedd 16 óra. „Ne félj, hazám...” Pápai Emese művészet­­történész és Horváth Ákos grafikusművész be­szélgetéssel egybekötött tárlatvezetést tart a „Ne félj, hazám...” - Művészet és háborús retorika a két világháború között című kiállítás finisz­­százsán. A kiállítás többek közt a Kárpátokban folyó orosz-magyar harcoknak emléket állító, Kárpáti őrség című monumentális iparművé­szeti alkotásra is reflektál, amely 1914-15-ben készült Pozsonyban, majd a Hadtörténeti Mú­zeumban volt kiállítva, ahol az épületet ért má­sodik világháborús bombatámadásokban 1945- ben megsemmisült. Helyszín: Römer Flóris Mű­vészeti és Történeti Múzeum, Esterházy-palota (Győr, Király utca 17.). Időpont: január 7. kedd 17 óra. Hagyomány szerint. Sokác, szerb és sváb szo­kásokra épülnek Balogh Viktória művei, ame­lyeket történeteken keresztül mutat be és kap­csol össze egymással a képzőművész. Az archív képek és videók, a tárgyak és hangfelvételek ál­tal kirajzolódnak a család alapértékei: a hűség, az összetartozás, a hit és a tisztelet. A Hagyo­mány szerint című kiállítást megnyitja Kopecz­­ky Róna művészettörténész. A tárlat február 2-ig látogatható. Helyszín: Óbudai Társaskör Galé­ria (Budapest III., Kiskorona utca 7.). Időpont: január 7., kedd 19 óra. Ringató. Kodályi elvek alapján, az óvodát megelőző korosztály zenei nevelésére kaphat­nak mintát a szülők a Ringató foglalkozáson. Helyszín: Erkel Színház (Budapest VIII., II. Já­nos Pál pápa tér 30.). Időpont: január 9., csütörtök 11 óra, így láttam a kamera mellől. Nádorfi Lajos ötven évvel ezelőtt lett a Magyar Televízió mun­katársa. Munkája során természeti csodákkal, ér­dekes emberekkel és lenyűgöző szépségű emberi alkotásokkal hozta össze a sors. A Balázs Béla­­díjas operatőr így láttam a kamera mellől című életmű-kiállítását megnyitja Keleti Éva, közre­működik Sebestyén Márta és Andrejszki Judit. A tárlat január 27-ig látogatható. Helyszín: FUGA Budapesti Építészeti Központ (Budapest V., Pe­tőfi Sándor utca 5.). Időpont: január 9., csütörtök 18 óra. Átlátszó hang. Létezik női vagy férfizene? Másként hallgatnak a férfiak női zeneszerzőket, mint férfiakat, és fordítva? Lehet rovarhangokból kíséretet komponálni egy versenyműhöz? Ezek­re a kérdésekre is választ kaphatunk az Átlát­szó Hang Újzenei Fesztiválon, amelyen számos hangverseny mellett műhelyfoglalkozás, csalá­di hangszínházi előadás, kiállítás és filmvetítés várja az érdeklődőket. A nyitókoncerten Var­ga Judit Anamorphoses című műve hallható az Ensemble Interface előadásában. Helyszín: Ze­neakadémia, Solti Terem (Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8.). Időpont: január 9., csütörtök 20 óra. (A programok@magyarnemzet.hu e-mail cím­re várják a programajánlatokat.) KIÁLLÍTÁS - Válogatás Ziffer Sándor festményeiből Egy nagybányai vad TÓTH BÉLA ISTVÁN A fauvizmus, a színek keverés nélkü­li intenzitására építő kolorista fes­tői irányzat olyan nemzetközi te­kintélyekhez köthető, mint példá­ul Henric Matisse és André Derain. A huszadik század elején létrejött művészeti csoport min­dössze néhány évig létezett, mégis számos fes­tőművészre, köztük jó néhány magyar alkotó­ra hatott. Többek közt Czóbel Bélára, akit maga Matisse is nagyra tartott, és Friedrich Ahlers- Hestermann Pause vor dem dritten Akt című könyvében a vadak (fauve-ok) egyik legvadabb­­jaként emleget, de Berény Róbert, Perlrott Csa­ba Vilmos és sok más hazai művész került még a hatása alá, köztük írásunk főszereplője, Zif­fer Sándor is. Az egri születésű Ziffer a buda­pesti Iparművészeti iskolában tanult, majd rö­vid ideig Münchenben, utána pedig Hollósy Si­mon magániskolájában folytatott tanulmányo­kat. Járt később Párizsban, Berlinben, ahol meg­ismerkedett az expresszionizmussal, több nagy európai nagyvárosban is kiállították képeit. 1918- ban végleg Nagybányára költözött, a nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelke­dő tagjaként tartja számon a művészettörténet. A vadak művészetével, a posztimpresszionis­ta törekvésekkel 1906-os párizsi útját követően került szoros kapcsolatba, alkotásaiban ekkor­tájt számos festői irányzat, egyebek mellett a fauve-ok módszere és a szecesszió vonalkultú­rája szervesült. Művészi jelentőségére a Magyar Nemzeti Galéria 1996-os, Nagybánya művésze­tét körüljáró tárlata és a 2006-os, Magyar Vadak című nagyszabású kiállítása irányította rá újra a figyelmet. A székesfehérvári Deák Gyűjtemény­ben rendezett tárlat magát Ziffert helyezi a fó­kuszba, s mindezt egyedülálló módon, közgyűj­teményekből származó képek kiállítása mellett jó néhány magángyűjtőtől kölcsönzött alkotás bemutatásával teszi. Köszönhetően a neves ma­gángalériák közvetítésének. Mivel az életmű, a mintegy másfél ezer festmény nagy része Ro­mániában, továbbá Magyarországon, Németor­szágban, Izraelben és Franciaországban talál­ható, mindez komoly teljesítménynek mondha­tó. A közel hatvan művet felsorakoztató kiállí­tás Ziffer különféle korszakaiból válogat. Pári­zsi és nagybányai képek, tájképek, városképek, csendéletek és önarcképek egyaránt helyet kap­tak a tárlaton. Színhatása és sajátos perspektí­vája miatt különösen érdekesek falusi és váro­si látképei. Fontos mű a Csendélet gipszfejjel és macskával című önreflexív alkotás, melynek kö­zéppontjában a székre fektetett, magáról mintá­zott szoborfej és az azt bámuló macskája látható. De a tárlat leginkább szemet gyönyörködte­tő műve a kiállítási plakátra is felkerült Napsü­tötte nagybányai táj. Ziffer festményei mellett maga a kiállítóhely is figyelemre méltó. A nagy múltú, 18 egymásból nyíló, kisebb-nagyobb szo­bából álló, zegzugos épület rendkívül izgalmas kiállítótér, az 1770-es években keletkezett árká­­diai és trópusi tájakat, valamint madarakat áb­rázoló freskót rejtő földszinti szalon miliője pe­dig különösen megkapó. Habár a kiállított Zif­­fer-képek önmagukban is lenyűgözőek, a Deák Gyűjtemény épületének kivételes hangulatú en­­terriőrjébe helyezve számos múzeumot és galé­riát felülmúló kiállításélményt nyújtanak a lá­togatónak. A fővárosból is érdemes miatta vi­dékre látogatni. (A Van, aki marad... című kiállítás 2020. feb­ruár 2-ig látogatható keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között a Deák Gyűjteményben, a Szent Ist­ván Király Múzeum fináléjában - Székesfehér­vár, Oskola utca 10.) Napsütötte nagybányai táj, 1908 Fotó: Kieselbach Galéria/magántulajdon FILM - Fábián Juli énekesnőre emlékezve Lezáratlanul TERJÁN F­ ábián Juli 2017 nyarán közölte a nyil­vánossággal, hogy nagyobb szünetet kényszerül tartani egészségi okok mi­att. Az énekesnő szűk fél évvel ké­sőbb, december 16-án hunyt el rákban, mindösz­­sze 37 évesen. Lévai Balázs dokumentumfilmje a különlegesen tehetséges művész félbemaradt életútját mutatja be pályatársai, barátai, volt ta­nárai és családja visszaemlékezésein keresztül. Lévai Balázs otthonosan mozog a magyar ze­nei életben, hiszen olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Dob+basszus vagy a Bestseller, de forgatott már dokumentumfilmet a Quim­­ by Most múlik pontosan című daláról (Enge­dem, hadd menjen) a pécsi zenei titokról (Pé­csi szál), és regényt is írt egy fiktív rockbandá­ról (Beállás). Fábián Juli halálának második év­fordulójára készült el a Like a Child (Mint egy gyermek) című alkotás. A film címe egyébként Juli és a Zoohacker formáció dala, amellyel még 2012-ben indultak A Dal versenyen. A hazai jazz- és később popélet egyik kiemel­kedő alakja több felállásban és együttesben is dolgozott: legtöbben az előbb említett formá­cióból vagy az improvizációs koncertsorozat, a Random Trio színpadáról ismerhetik. Közre­működött a Deseő Csaba & Gyárfás István Trió Tale című lemezén, majd az elektronikus zenét játszó Erik Sumo Band tagja lett. 2007-ben és 2008-ban az egyik legismertebb jazzénekver­­­ seny, a Montreux Jazz Voice Competition leg­ jobb nyolc énekese közé jutott, ami óriási do­log, de öt éven át énekelt a népszerű nujazzcsa­­patban, a Barabás Lőrinc Eklektricben is. Zoo­­hackerrel közös elektroakusztikus duójával je­lent meg utolsó albuma 2015-ben Shine címmel. Fábián Juli az X-Faktor kezdetén énektanárként segítette a versenyzőket, de szerepelt például a Poligamy című vígjátékban is. Lévai bő egy órában veszi végig az énekes­nő pályáját - fontos dalaira és közreműködése­ire helyezve a hangsúlyt. Megtudhatjuk például édesanyjától, hogy Fábián Juli senkire sem ha­sonlított a családban. Művészi vénája már ha­mar megnyilvánult, de sok mindent kipróbált, mielőtt 21 éves korában eldöntötte, hogy a ze­nét választja. A filmben többen is kimondják, hogy Juli elbújt a világ elől. Nem kért segítséget, amikor a rákkal küzdött. Nem tudjuk meg, hogyan küzdött, mit érzett, és milyen folyamatok dúltak benne éve­ken át, amíg tartott a betegsége, így aztán nem derül ki, hogy mi mindenen ment át ezekben az években. Kifelé legalábbis tökéletesnek mutatta magát, és reméli, miközben utolsó klipje forga­tásakor már olyan rosszul volt, hogy folyamato­san le kellett állni a felvétellel. Egy zenésztársai által szeretett, széles mosolyával valódi fájdal­mát leplező, fegyelmezett és zárkózott nőt lá­tunk, de nem ismerjük meg, csak csodálhatjuk. A Meggyes Krisztina és Lévai Balázs alko­tók által címnek választott Like a Child slágert anno az énekesnő a következőképpen konferálta fel az Eurovíziós Dalfesztiválon: nagyjából ar­ról szól, hogy az ember ne vegye magát komo­lyan, hanem hagyja a benne élő gyermeket ki­szabadulni, játékosnak lenni, bohóckodni, vic­celődni és egy kicsikét hülyének lenni - azon­ban ha valamit megtudhatunk az énekesnőről, az inkább az ellenkezője ennek: ő ugyanis ta­lán csak a színpadon tudott megnyílni és iga­zán felszabadulni. A visszaemlékezések és az archív felvételek szerencsére nem játszanak rá sem Fábián Juli ki­vételes tehetségére, sem pedig családjának tra­gikus veszteségére. A Like a Child nem portré­film, inkább megemlékezés. Tiszteletadás egy csonka, befejezetlen életmű előtt. (Like a Child - Fábián Juli, magyar dokumen­tumfilm, 66 perc. Rendező: Lévai Balázs) Fotó: MTI-Mohai Balázs

Next