Magyar Nemzet, 2020. október (83. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-17 / 244. szám

2020. október 17., szombat KULTÚRA 17 Zenemű született Jézus életéről Benda Gábor hangversenyével folytatódik a nagy sikerű támogatott templomi koncertsorozat Holnap a fóti Szeplőtelen fogan­tatás templomban adja elő leg­újabb, Jézus története című saját szerzeményét Benda Gábor zon­goraművész. A zenész a lapunknak adott interjúban beszélt a temp­lomi koncertek hangulatáról, fo­gadtatásáról, a művészek felelős­ségéről, valamint arról is, mi ins­pirálja zeneszerzés során. Petrovics Gabriella - Ha jól tudom, gyerekkorától zongo­rázik. Miért épp a zongora bűvölte el? - Amióta az eszemet tudom, a zene mindig részét képezte az életemnek. Ta­lán azon egyszerű oknál fogva kezdhet­tem zongorázni, mert a nappalinkban volt egy öreg pianínó, amelyen egész kis­gyerekként elkezdtem játszogatni, szü­leim pedig ezen fellelkesedve beírat­tak a nagynevű tanárhoz, Teöke Ma­­rianne-hoz. De nem hiszem, hogy vé­gül csak emiatt lett ez a hangszerem. Azt szokták mondani, az, hogy valaki milyen hangszeren játszik, archetípus kérdése, és ha ez igaz, akkor kétségte­len, hogy én egy zongorista archetípus vagyok. Nehéz lenne mást elképzelnem. - A zongorázás mellett komponál is. A szerzeményekhez honnan me­rít ihletet? - Az, hogy dallamok jutnak az eszem­be, szintén kora gyermekkoromra ve­zethető vissza. Nem szeretem magam­ra vonatkoztatni azt a kifejezést, hogy komponálás. Nem kitalálok ugyanis egy dallamot, hanem sokkal inkább sugalla­tok ezek, amelyek a nap bármely szaká­ban megtalálhatnak, és ha leírom őket, megmaradnak. Az ihletet egyébként az adja, hogy az elmúlt hónapokban templomokban léptem fel, és a közeg nagy hatással volt rám. Írtam egy ti­zenkét tételes művet, amely Jézus éle­tének fontos állomásait zenésíti meg. A témát most különösen fontosnak ér­zem, mert jelenleg egy olyan világban élünk, amikor a keresztény európai kul­túrát folyamatos támadások érik. Mi­vel bő egy évet Berlinben töltöttem, ezt volt alkalmam talán az átlagnál inten­zívebben megtapasztalni. Nyilvánva­lóvá vált, hogy minden olyan ember, akinek az antik zsidó-keresztény kul­túra fennmaradása egzisztenciális kér­dés, egy kultúrharc kellős közepén ta­lálja magát. És ez elől az összes jó szán­dék, nyitottság és békeszeretet ellené­re sem lehet kitérni. Elsősorban ez ins­pirál mostanában. - Az elmúlt hónapokban több kis­településen adott templomi koncertet. A közönség hogyan fogadta a hang­versenyeket? - Szeretettel és nyitottsággal, dacára annak, hogy a közönség jelentős részé­nek ismeretlen volt az a fajta zene, amit játszottam. Jó volt látni, hogy van egy közös nyelv, amely a keresztény kultú­rában gyökerezik, és ez utat tud találni a lelkekhez a kulturális különbözősé­gektől függetlenül. Templomaink val­lásos közösségei pedig különösen jól vi­szonyulnak a zenéhez. Ebben is nyitot­tabb a vallásos ember. Hiszen a benne rejlő vonzódást a természetfelettihez a zenében is pozitívan át tudja élni. Aki­ből ez a képesség hiányzik, az a szakrá­lis gondolkodást evilági dolgokra fog­ja kivetíteni: irracionális módon, tudo­mányellenesen kezd el gondolkodni az őt körülvevő világról. Ad absurdum el­hiheti: mindenki olyan nemű, amilyen­nek képzeli magát. Fontos megemlíteni, hogy koncertsorozatom az Emberi Erő­források Minisztériuma pályázatának köszönhetően jött létre. A szervezés­ben nagy segítségemre volt Gaál Vilma, Szamostatárfalva polgármestere. Az ő támogatásával valósulhattak meg kon­certek Nagygécen, Szamosangyaloson, Szamosbecsen és Szamostatárfalván. - Milyen zeneművek csendülnek fel egy-egy koncerten? - Elsősorban saját szerzeményei­met játszom, amelyekre a klasszikus, dzsessz- és világzenei stílusjegyek jel­lemzők. Célom, hogy lehetőleg azok szá­mára is örömet szerezzenek, akik éle­tükben először járnak élőzenei előadá­son. Úgy gondolom, a művészetnek el­sősorban közösségteremtőnek kell len­nie, és ezt a célját akkor éri el, ha jó ér­zést kelt. Nem arról van szó, hogy egy mű ne lehetne drámai vagy szomorú, hiszen annak is megvan az esztétikai értéke, hanem arról, hogy ne egy vélt kulturális elitnek akarjon üzenni az előadó, sokkal inkább közönségbázist próbáljon építeni. A fellépő felelőssé­ge meghozni a közönség kedvét ahhoz, hogy később más művészek koncertje­ire is ellátogassanak. - Legközelebb most vasárnap a fóti Szeplőtelen fogantatás templomban ad hangversenyt. Erre az alkalomra milyen zongoradarabokkal készül? - Ezen a koncerten játszom el egé­szében először a korábban már emlí­tett Jézus története című szerzeménye­met, tehát mondhatni, ez lesz az ősbe­mutató. A tételek között evangéliumi narráció fog elhangzani: a történetek rövid összefoglalása. A magam részé­ről nagyon várom már a hangversenyt, mert az eddigi reakciók a művel kap­csolatban biztatók. - Noha a mostani helyzetben ne­héz fellépéseket tervezni, hol hallhat­ja ezután a közönség? - November 29-én Répcelakon az evangélikus templomban lesz a követ­kező koncertem. Reménykedve, hogy a 2021-es év nyugodtabb lesz, nagyon szeretném a határon túlra is eljuttatni Jézus története című művemet. Olyan világban élünk, amikor a keresztény európai kultúrát folyamatos támadások érik Fotó: Teknős Miklós Saját képzeletének remetéje Újra kiadják Howard Phillips Lovecraft életművét Juhász Kristóf Majd húsz éve jelentette meg a Szű­kíts Könyvkiadó a kozmikus rémtör­téneteivel kultikussá vált, sokolda­lú amerikai szerző, Howard Phillips Lovecraft összes műveit három vas­kos kötetben, és most október végé­re ígérik az - úgy fest, változatlan - újrakiadást. Joggal: a szerző népsze­rűsége hazánkban is töretlen, a szó­ban forgó könyvekkel jó pár könyv­tárban ronggyá olvasva találkozunk. Az 1937-ben, betegen és nyomorogva, 47 évesen elhunyt Lovecraft ma döb­benten meredne a maga és képzelt lé­nyei neve alatt futó könyvek, festmé­nyek, zenék, filmek, számítógépes já­tékok, játékfigurák és ajándéktárgyak dömpingjére. Alkalmasint azt hinné, hogy fantáziájának démoni szörny­istenei tényleg beváltották a novel­lák fenyegetését, és uralmuk alá haj­tották világunkat, hiszen metálzene­­karok lemezborítóitól csecsemőknek való rugdalózókon át a kakaós bögré­kig ott vannak mindenütt. Ám köz­ben meghatva látná, hogy olyan ma­gas irodalmi körökben is hat, amilye­neknek életében a közelébe sem ke­rült­­ elég, ha most Jorge Luis Borges nevét említjük. Lovecraft afféle emberkerülő, álmo­dozó könyvmoly volt világéletében, csa­ládja anyagi tönkremenetele és szülei halála után még inkább magányos kü­lönccé vált, amin balul sikerült házassá­ga sem segített. Ugyan publikálni pub­likált, de alkatilag alkalmatlan volt bár­miféle sikerre, megmaradt komor, ro­mantikus, elvágyódó autodidaktának. Életműve eleve töredékes, halála után pedig a követők és tisztelők ha mégoly jó szándékú kultuszépítése is inkább ártott, mint használt neki. Lovecraft kora az I. világégés ide­je. Baljóslatú kor, egy idilli látszat vége: az emberiség először szembesül vele, hogy a technikai fejlődés nem csak ál­dást hoz, sőt. A világot jórészt leigáz­­ták, a szűz földeket fölszántották, nincs meghódítatlan terra incognita - kivé­ve az óceánok legmélyét vagy az ege­ken túli, hideg űrt. És a tudományok nem valami újabb, boldog aranykor­ba vezetik az istent játszó embert, ha­nem borzalmakat tárnak föl. Lovecraft történeteiben egyszerre a legősibb és a legmodernebb félelmeinket testesí­tik meg az emberiség iránt még csak nem is gyűlölettel, inkább közönnyel viseltető, téren-időn túli rémek és tit­kos, földi kultuszaik. Saját képzeletének remetéje, Edgar Allan Poe is követője volt, és ma is olyan írókra hat, mint China Miéville. És min­denféle (pop)kulturális összefüggésen túl remek szerző, akinek legjobb művei még sokáig megőrzik frissességüket. Howard Phillips Lovecraft összes művei. Szűkíts Kiadó, 2020, Szeged. OperaLive A hét végén folytatódik az Opera Facebook-oldalán az este 8-kor kezdődő OperaLive vetítéssorozat. Balga Gabriella lírai koloratúr-mezzoszoprán mai műsorában Mozart, Rossini, Meyerbeer és Bellini műveiből válogat. Egyik vendége a kétszeres kamaraénekes címmel kitüntetett Kolonits Klára, a meg­lepetésvendég a Maszka Bál koncepciójához híven egy pályakezdő művész. A vasárnapi fellépő Kovácsházi István az olasz, francia és magyar operairo­dalom egy-egy tragikus alakjának felidézése mellett komoly blokkot szentel azon Wagner-szerepeinek. Vendége a szintén kamaraénekes Gál Erika, vala­mint egy pályakezdő művész lesz. (MN) RepTár a szünetben A RepTár Szolnoki Repülőmúzeum az őszi tanítási szünet ideje alatt is külön­leges programokkal várja az érdeklődőket. Minden nap 11 és 15 órakor bo­szorkányos tárlatvezetések indulnak. Beszállókártyákkal olyan gépekbe és he­likopterekbe adnak betekintést, amelyekbe máskor nem. Egy játékos kvíz ki­töltésével rádöbbenünk, mennyi boszorkányság van a RepTárban. (MN) + Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy DR. SALAMON KÁROLYNÉ szül. SOLTI PAULA nyugalmazott tanár életének 97. évében, szeptember 30-án eltávozott közülünk. Szeretett halottunk hamint római katolikus szertartás szerint, a Belvárosi Szent Mihály-templomban, az október 30-án 14 órakor kezdődő gyászmisét követően a templom irnatemetőjében helyezzük örök nyugalomra. Kérjük a tőle búcsúzni vágyókat, hogy kegyeletüket egy szál virággal fejezzék ki. A gyászoló család

Next