Magyar Nemzet, 2020. december (83. évfolyam, 281-305. szám)

2020-12-19 / 297. szám

12 LUGAS 2020. december 19., szombat CIGÁNY MISSZIÓ - A fogantatástól a foglalkoztatásig: segítő jezsuiták és ferencesek Arlón Ha kisül a bodak A négyezer lelkes Arlón a jezsuiták a ferences nővérekkel közösen dol­goznak a helyi problémák enyhíté­sén. A Magyar Máltai Szeretetszol­gálat által kidolgozott programban a megszülető gyermek első ezer napja a legfontosabb. Ez idő alatt számos­ feladat tornyosul a szülők elé, és a misszió valamennyinek a megoldá­sában igyekszik segítséget, nyújtani. REGÉNYI HUBA N­agy testű, loncsos kutya baktat a járdán, nyakörvéről hosszú bőrszíj lóg alá - elharapta vagy elszakí­totta, most csak húzza maga után a földön. Minden kapu előtt megtorpan, és bebá­mul a telekre, mintha csak keresné, hová tartozik. A négyezer fős Arlón járunk. A Borsod-Abaúj- Zemplén megyei nagyközség története - a térség többi településéhez hasonlóan - a rendszervál­tást követően vett kedvezőtlen fordulatot. Addig a lakók többsége az ózdi kohászatban vagy a far­­kaslyuki, borsodnádasdi szénbányákban talált megélhetést. A szocialista nagyipar leépülésé­vel azonban csaknem minden korábbi munka­­lehetőség megszűnt. A férfiak manapság jellemzően építkezéseken dolgoznak: reggel autóba ülnek, konvojok indul­nak az M3-as felé, hogy ott kisebb csoportokra szakadva eljussanak oda, ahol feladat várja őket - akár Budapestig is. Csak kora este térnek vissza. A százötven fős közfoglalkoztatási program résztvevői így főleg az asszonyok, gyermekeik számától függően hetven-nyolcvanezer forintot vihetnek haza havonta. De ez még nem minden.­­ Megműveljük az egyedül élők által átenge­dett kerteket. Batátát - vagyis édesburgonyát -, paradicsomot, paprikát és tököt termesztünk, a termést leginkább a hatszáz adagos, közétkezte­tési feladatokat ellátó konyhánkon használjuk fel. Az uborkát a nyíregyházi konzervgyárnak érté­kesítjük - mondja Vámos Istvánné polgármester. E közegben indította el a cigányságot segítő misszióját a Jézus Társasága. A jezsuita rend az általa működtetett miskolci Fényi Gyula-gimnázi­umban már meggyőződhetett a településben rej­lő lehetőségekről - hat tehetséges, tanulni vágyó diák került oda Arlóról, közülük hárman sikeres érettségit tettek, a többiek jelenleg is az iskola ta­nulói -, ezért úgy döntött, bekapcsolódik a Felzár­kózó települések nevű esélyteremtő programba. - Munkánk kereteit a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat által kidolgozott, „a fogantatástól a foglalkoztatásig” mottó jegyében készült prog­ram szabja meg - mondja Velkey Balázs, a prog­ram helyi vezetője. - Ebben az első ezer nap a legfontosabb, amely a magzat életének elindu­lásától nagyjából a gyermek óvodába kerüléséig tart. Célunk, hogy segítségünkkel a rászorulók maguk találják meg a továbblépés útját-módját. A jezsuiták nagymértékben támaszkodhat­nak az Arlón 1994 óta jelen lévő Szent Ferenc Kisnővérei közösség eredményeire - együtt dol­goznak velük, a szolgálat során kölcsönösen szá­míthatnak egymásra. Az apácák által használt épület közösségi helyiségében a falak barátságos narancsszín­ben pompáznak, az asztalokon négy számító­gép, a sarokban álló, gördíthető táblán karácso­nyi ének kezdő sorai. - Az első húsz évünk alapvetően a nincstelen­­ségből következő problémák enyhítésével telt. Az utóbbi években foglalkozhatunk az evangelizá­­cióval is - meséli Judit nővér, a közösségi prog­ramok szervezője. - Én például szívesen foci­zom, úgyhogy rendszeresen beállok a fiúk közé, amikor játszanak, így lesz egyfajta szeretettség­­élményük, amely után könnyebb megszólítani őket, és a Jóistenről beszélni nekik. A harmincas éveiben járó nővér főleg a fiúk lelki életével foglalkozik, mert ha megismerik Is­tent, másként viselkednek barátnőikkel.­­ Nem egy, nem két fiatalember akad, aki kis­kamasz volt, amikor elkezdtük rúgni a bőrt, ma meg már két-három­gyerekes családapa. Ha nem italozik, tisztelettel bánik a párjával, az már ered­mény. Ha nem is jár el a templomba, de otthon, a családi körben - vagy akár a mindennapjai so­rán - számol Isten létezésével, az meg fél siker - mondja Judit nővér. Az apácák épületében a legnagyobb helyiség hosszanti oldalain súlypontemelkedés-mérő és néhány bordással, a rövideken egy-egy futballka­­pu található. A rendszerváltás előtti években ez a ház adott helyet a község általános iskolájának, és ez volt a tornaterme. Most éppen táncoktatás zajlik itt. A hangfalból szájbőgőzéssel kísért ci­gány dal üvölt, a parketten öt bakfis. Berki Olga nyolc lánya közül ők jöttek el a próbára - a leg­idősebb tizennyolc, a legfiatalabb ötesztendős. A kis tánckart vezető Bari József- vagyis Jó­zsi, a lányok előtt álló, vékony testalkatú romung­­ró férfi - tizenkét évig dolgozott a váci püspök­ség cigánypasztorációs programjában, majd ezt követően visszaköltözött Arlóra, hogy ápolhas­sa nagybeteg édesanyját. Hatvanöt kilométer­re, a miskolci Boschnál talált állást, fűnyíró gé­pek összeszerelésével foglalkozott. Nem keresett rosszul: mint mondja, a gyárban a közfoglalkoz­tatásban kapott pénz háromszorosát is össze le­het szedni, ráadásul tisztán. De édesanyja halá­la után már nem szerette volna elhagyni szülő­faluját. Bekopogott hát a jezsuitákhoz, hogy ál­lást keres, és ők - megsejtve, hogy személy- és helyismerete, valamint az adott szociokulturá­­lis közegben való jártassága megkönnyítheti a munkájukat - fel is vették. Judit nővér beáll futballozni is, így könnyebb megszólítani a fiatalokat FELZÁRKÓZÓK A Felzárkózó települések nevű kormányzati program 2019 nya­rán indult el. A Belügyminisztérium és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakmai irányí­tásával folyó munkába karitatív, egyházi és civil szervezetek, az adott településeken műkö­dő önkormányzatok, közintézmények, valamint civil, egyházi, gazdasági szereplők is bekap­csolódhatnak. A kezdeményezés alapja a máltaiak Jelenlét programja, amely a helyben meg­ismert problémákra keres gyakorlati megoldásokat, hogy ezzel is hozzájáruljon az érintett egyének és családok önértékelésének helyreállításához. Az evangéliumok újraértelmezése a roma környezetet idézi Cinka a keresztfánál FÁY A­z esztergomi Keresztény Múzeumban október 11- én nyílt meg Ráczné Kalányos Gyöngyi cigány szár­mazású amatőr festő Punya - egy falat kenyér című kiállítása. Bár számítani lehetett rá, hogy a jár­vány őszi belobbanása miatt a tárlat nem sokáig lesz látogatha­tó, a program kidolgozói már a kezdetektől olyan megoldások­ban gondolkodtak, amelyek a korlátozások miatt fellépő nehéz­ségeket is áthidalják. Főként azért, hogy a képek egy nagyobb cél elérését segítsék. A múzeum földszinti kiállítótermeiben elhelyezett bemuta­tó már önmagában is több mint egy szokványos tárlat. Ahogyan Erdő Péter bíboros fogalmazott köszöntőjében: a „Punya - egy falat kenyér - összművészeti alkotás, mint hitünk tartalmának újszerű felmutatási lehetősége, a kongresszus legszebb céljainak megvalósulásához vezető lépések egyike.” Az esztergomi érsek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra utalt, amely a jár­ványhelyzet miatt idén ősszel ugyan elmaradt, de előbb-utóbb véget érnek a pandémia miatti korlátozások, és sikerül megtar­tani, 1938 után ismét Budapesten. Valószínűleg a kiállítás látogatóinak többsége a terembe való belépés pillanatában még nemigen tudja, mit is jelent a punya szó. A hétköznapi magyar nyelv nem használja ezt a kifejezést, de az internetes keresők számtalan gasztronómiai honlapra kala­uzolják az érdeklődőket. A punya ugyanis a cigány kenyér, egyes helyeken cigány cipóként szerepel. Másutt bodag, vakaró, boko­­lyi néven fordul még elő, lényege a liszt, élesztő, víz, kacsazsír. A bodag kifejezetten kelesztés nélküli lepényt jelent. Éppúgy, mint a választott nép kovásztalan kenyere. Erre utalhat a hagyomány, amely szerint mind a mai napig a bodagot vagy punyát nem kés­sel vágják föl, hanem megtörik. A kiállítás szempontjából ez a körülmény nagyon fontos. Ráczné Kalányos Gyöngyi képei ugyanis az Újszövetséget, egész pontosan az evangéliumok lényegét magyarázzák újra. A megjelenítés egy­szerre tartalmazza a cigány alkotó fantázia stílusjegyeit, a színes ábrázolásmódot, a roma hétköznapok miliőjét, a cigány folklórt és a keresztény művészet kétezer éves történetének megszokott iko­nográfiai módjait. Érdekes módon a képeken a Szent Család nem romaként jelenik meg. Pedig amikor a kereszténység a nagy misz­­sziók révén Európán kívül is terjedni kezdett, teljesen természe­tessé vált a helyi jegyekhez illeszkedő megjelenítés: Távol-Keleten a ferde szemű Madonnák, Afrikában a sötét bőrű Jézusok ábrázo­lásvilága. Csakhogy a harmadik évezred embere kezdett visszaél­ni az inkulturációval, hogy multikulturalizmust varázsoljon belő­le. Ráczné Kalányos Gyöngyi valószínűleg ösztönösen érezte meg e tendencia visszásságát. Az ő cigányai végigkísérik a Megváltó földi életét. Mellette vannak, támogatják, segítik, vigasztalják. Vele él­nek. Követik tanítását. Úgy, mint a képek nem cigány szereplői is. Ez a kiállítás azonban nem csupán a képeket jelenti. Amint a Keresztény Múzeum igazgatója, a tárlat kurátora, Kontsek Ildikó elmondta, ellátogatott Ráczné Kalányos Gyöngyi pécsi otthoná­ba, megnézte a képeit, amelyek egy belső alkotói érlelődés ered­ményeként egyéni látásmódot mutattak. A múzeum szabályos megrendelést készített a festményekre, amelyeket elkészültük után megvásároltak és állományba helyeztek. Kalányos Gyöngyi nehéz sorból küzdötte föl magát, az élet szám­talan olyan megpróbáltatás elé állította, amely a többségi társada­lom számára ismeretlen. Még általános iskolában kezdett festeni - ahogyan maga fogalmazott, menekült a festészethez. A technikai tudnivalókat főként a maga kísérletezéséből sajátította el. Később Ráczné Kalányos Gyöngyi bányamunkásból lett festőművész Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

Next