Magyar Nemzet, 2021. június (84. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-07 / 129. szám
2021. június 7., hétfő KULTÚRA 17 A szív és a vér szimbólumok „Áldva legyen minden ami fáj” - 127 éve született Boncza Berta „Nincsen szíve” - vallotta egykor a még gyermek Boncza Bertáról édesapja, Boncza Miklós, aki e kijelentését mindenáron be is akarta bizonyítani gyermekének. Azonban a már Csinszkaként alkotó művész verseit figyelmesen olvasva azt vehetjük észre, hogy a szív - véresen és átszúrva, kihűlve vagy éppen szeretettől és/vagy szerelemtől lángolva - költészetének rendszeresen visszatérő, egyik legjellegzetesebb szimbóluma, akárcsak az e versekben a szívet áztató vér, mi több, verseiben - főként 1930-1931-től kezdve - a szív és a vér is elsődleges szimbólumok. Raffay Andrea A szív és a vér az élet, a lélek szimbólumai: a szív a szereteté, a szerelemé, a vér pedig az üdvözülésé, a megváltásé, s a szívhez hasonlóan a szerelemé is. Mindkettő bibliai jelentéstartalmat hordozó, az isteni, krisztusi, ezzel együtt a gyermeki, szülői szeretetet jelképező keresztény szimbólum. A szív egy befogadó jellegű, feminin jelképként a női, anyai princípiumnak a jelképe, míg a vér egy nemző, maszkulin szimbólumként a férfi, apai princípiumé. A szív - ahogyan a lángoló szív a vallásos lelkesedés, odaadás jelképe - a szerelmi lelkesedést, „rajongást” is magában hordozza. Az egyetemes és magyar kultúra szimbólumkészletét tárgyaló szakirodalom megállapítása szerint a szív irányítója a cselekedeteknek, az óind képzetekben a lélek székhelye. Az élő szervezetnek a központja tényleges és átvitt értelemben is. Az ősi kultúrákban az ösztönös tudás és az intellektuális működések szimbóluma. Az egyiptomi hieroglifák rendszerében a szívnek az edény - tehát egy befogadó, passzív, feminin forma - a jele. Mivel a szív az értelem és az akarat vezére, a Halottak könyvének ábrázolásain a mérleg egyik serpenyőjébe a halott szívét helyezik Ozirisz ítélőszéke előtt. A késő középkor költészetében a szív a szerelem szimbólumaként szerepelt, reneszánsz jelképként a nyíllal átlőtt szív vált népszerűvé, alatta a következő jelmondattal: „Amor vincit omnia”, vagyis: „A szerelem mindent legyőz”. A katolikus szimbolikát tekintve a szív jelképe a Szentléleknek, jelképezi Jézus Krisztust, Isten országát, mely a belső fejlődés révén érhető el. A vallásos lelkesedést és odaadást - mint teológiai erényt - a lángoló szív fejezi ki, mely a megszemélyesített Szeretet attribútuma. A latin kereszt alaprajzú templomok Jézus testét szimbolizálják, s bennük az oltár Jézus szívét jelképezi. A világi gondolkodásban a szív - szemben az észelvűséggel, a fej intellektusával - az érzelmi bölcsesség, az érzelmek jelképe. E szív több helyen „vérzik” Csinszka költeményeiben, mintha a szív, mint a női, anyai princípiumnak, ezzel együtt a lángoló szeretetnek/szerelemnek, Isten országának - s egyúttal az édesanyának - jelképe valami folytán (jelen esetben a férfinak adott áldozat, önfeláldozás folytán) sérülést szenvedett volna. Csinszka verseiben a szív az „anya” motívumaként értelmezve egyfajta áldozatként is felfogható. Édesanyja, Török Berta ténylegesen és átvitt értelemben is az őt eláruló Boncza Miklós áldozatává vált, így Csinszka ebből következően édesanyjával (s aztán tulajdonképpen saját magával, saját szívével egyetemben) azonosította a lángoló szerelem, a krisztusi szeretet jelképét, a „szívet”, tehát e motívumsorral nem véletlenül találkozunk verseiben olyan gyakran. „Szivem véresre szétzúzott játék, / ott maradt halva / a sínek között.” - szerepel a Dátumtalan vers megnevezésű Csinszka-versben, mely dátumtalan ugyan, mégis következtetni lehet arra, hogy ez a vers valamikor 1930-31-ben keletkezhetett, hiszen főként az ebben az időszakban született verseiben találkozhatunk a „szív” és „vér” motívumával, illetve azok összekapcsolásával. Ha van olyan költő, akinek élete, sorsának alakulása, mindebből fakadó lelki sérülései életművén is lekövethetők, akkor Boncza Berta mindenképpen az. Költészetének mélylélektani szempontból történő áttekintése gyakorlatilag cáfolata annak a jungi feltevésnek, mely szerint egy költő életének eseményei lényegtelenek volnának egy költői életmű, illetve egy adott vers vizsgálatának szempontjából. Lehet, hogy bizonyos szerzők teljes költői életművének egyes verseit, illetve egy adott költő teljes munkásságát a költő élettörténetének, pszichológiai-pszichiátriai problémái átfogó ismeretének figyelembevétele nélkül is érdemes vizsgálni, hiszen azok semmilyen formában nem befolyásolták a költői műalkotások létrejöttét, jellegét. Azonban azt semmiképpen nem szabad megkérdőjeleznünk, hogy szép számmal vannak költők, akiknek versei szerzőjük életeseményeinek és az ezekből következő lélektani sérüléseknek, problémáknak a lenyomataiként foghatók fel. A keresztény jelképrendszer tükrében szemlélve Csinszka versei a keresztény-bibliai szimbolikával vannak tele, a szerző életéből mindig is hiányzó és fájón vágyott értékek, mintegy a szerető család, a szerető édesapa és édesanya, a szerető gyermek hiányának visszatükröződéseként, s mindebből az derül ki, hogy ezen értékek helyett többnyire őt méltatlan gazemberek vették őt körül - olyanok, akiknek nem volt szívük. E választott sors jelenik meg a II. Énekek éneke című Boncza Berta-vers soraiban is: „Színeim szórom - vakok elébe - / hangom, - ezer titka - rejtett tudását / Sírva - nevetem süketek fülébe - / nektek, - neked sok senki nyomorult, - / Választott sorsom súlyos büntetése - / És megszaggatom csipke köntösöm / és rongyokba csavarom majd a testem / verjen véresre bitangolt korbácsa - / én megáldom a követ mire estem, / mert áldva legyen minden ami fáj / és szent legyen a megrepedt pohár - / Ha elhagyott az erő drága kincse.” Bibliai jelképrendszert felvonultató versei tükrözik a mindössze negyven évet élt Boncza Berta tragédiáját. Édesanyjával azonosította a krisztusi szeretet jelképét Forrás: wikipédia • Esztergomi metafizika - könyv az egyetemes Babitsról Halmai Tamás esszéi továbbgondolásra inspirálnak minden érdeklődő olvasót Juhász Kristóf Halmai Tamás költő, író, irodalmár kortársaink egyik legtermékenyebbike, akinek megvan az a jó szokása - már csak régi tanáremberként is hogy nemcsak „magával foglalkozik", hanem irodalmunk hősi halottaival és a többi kortárssal is. Teszi ezt ráadásul megbízható rendszerességgel, a védjegyének is tekinthető érzékenységgel, ötvözve szakmai precizitást, költőtársi, lélektestvéri, bizalmas csapongást, humort és metafizikai tágasságot. Az IKU-Tár sorozatban már több kötete megjelent, az idei Az egyetemes Babits - Esztergomi esszék címet viseli, és már elsőre belelapozva is érződik: Halmai legfölszabadultabb, leglazább munkáinak egyikét tartjuk kezünkben. Itt egy verselemzés, ott egy tűnődés, emitt egy naplórészlet, amott egy vers - igen, a szerző képes bárhová elültetni egy-egy versét ebben az indázó gondolatveteményben. A könyv Babitsosal foglalkozó fejezetét a további klasszikusainkat, illetve kortársainkat tárgyaló fejezetet elválasztó mezsgyén lebeg a meghökkentő című egysoros: „A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a babitsok közt egyre.” Az ilyen gondolatfutamokért tudom Halmai írásait nagyon szeretni. Egyszerre abszurd, frivol, metafizikai, játékos és tiszteletteljes. Ezen a vékony jégen ma kevesen maradnak talpon az irodalomban. Vagy nézzük ezt a kis prózai szöszszenetet... nem is tudom, mi ez: eszszécske? Egyperces esszé? Címe: Scifi, fantasy, szecesszió - Ajánlat Babits Mihály olvasásához. Az elejéről a Julio Cortázar- és George R. R. Martin-idézeteket most nem citálom ide, csak a szerző pajkos fölhívását, mely a teljes szöveg maga: „Próbáljuk elképzelni Poe históriáit antikizáló modorban, Lovecraft meséit keresztényi felhangokkal, Borges történeteit a szecesszió ízlésvilágában. Ha képzeletünk prózapoétikai és mágiatörténeti szempontból egyaránt - helyesen jár el, Babits Mihály novellisztikáját kapjuk gyönyörű végeredményül. S akkor még szót sem ejtettünk az Elza pilótáról. (Próbáljuk meg elképzelni Asimov regényeit...)” A kötet utolsó harmadában a Babits városában című esztergomi napló versekkel tarkított jegyzetei, ilyenformán: „Augusztus 28., szerda: Eperfa Fesztivál. A tér túloldalán, omladékony napernyő alatt turisztikai csomópontot mintáz három fiatal. Információs bázisukat nem fenyegeti gyérnél bőszebb támadás, de elevenebb tőlük a tér. A nap meglepetésvendége: Heinczinger Mika (a Misztrál együttesből). Ittlétét Franciska komponálja bele délutánunkba, ebéd hármasban, utána beszélgetés többesben. Mika időutazásnyi koncertet rögtönöz a múzeum kapualjában, majd ráámul az udvar televényesen hátranyúló zugaira, kincseire. Sugárzóan emberi, jóságosan lelkes, elemien tudó. Ha lenne Esztergomban pl. Eperfa Fesztivál, a nulladik napon a Misztrál tágíthatná öröklétté.” Majd nyomban egy vers következik, a Heinczinger Mikának ajánlott Malomkerékből asztal (csak az első három strófáját idézem): „Malomkerékből asztal, / rajta a szőlő édes, / közel a bor malaszttal / teljesebb édenéhez; // szekérderéknyi sírkő, / romok ragyognak gazban, / a szép igazhoz illő / és leigázhatatlan; // középkori a tégla / aranykori az abrak, / az idő hasítéka/ Istenre nyíló ablak.” A Babits-versekkel, illetve Esztergommal kapcsolatos eszmefuttatásokon kívül találkozunk még a kötet lapjain Csorba Győző, Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Kalász Márton, Mezey Katalin, Filip Tamás, Hegedűs Gyöngyi, Jánca Laura, Vörös Viktória vagy épp munkatársunk, Viola Szandra költészetéről folytatott belső eszmecserékkel. Mert Halmai esszéi tudják az egyik legfontosabbat, amit e különös műfajtól várhatunk: olyan, mintha épp csak belefülelnénk abba, hogy valaki hangosan gondolkodik írásban. És nem egy gondolata akad, ami továbbgondolásra inspirál. Az ilyesmi pedig mindig jólesik. Halmai Tamás: Az egyetemes Babits - Esztergomi esszék. IKU-Inter, Budapest, 2021. Múzeumi és A Műtárgyak éjszakája alkalmából csütörtökön és pénteken délután öttől több kiállításán szervez vezetést a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM). A Régészeti top 10 tárlat 17-én, csütörtökön 17 órától látogatható. Szintén ekkor ismerkedhetünk meg a múzeum legkiemelkedőbb darabjaival egy órában. Mint az MNM írja: „Kóstoljunk bele a magyar történelembe: a koronázási palásttól egészen az 1990-es évekig! Pénteken délután öt órakor indul a Seuso-kincstárlatvezetés. Szintén pénteken 17 órától ismerkedhetünk a Múzeumkert titkaival. A Múzeumkert nemcsak a hétköznapok kedvelt pihenőparkja, hanem nagy események színhelye is. Mind a Magyar Nemzeti Múzeum, mind a Múzeumkert életére is tragikusan hatottak 1956 őszének történései, ugyanis a Magyar Rádió épületének közelsége miatt az épület már október 23-tól az események középpontjába került. A szakmai vezetés során feltárulnak a Múzeumkert rejtett titkai, és az események mögötti legfontosabb történeteket is megismerhetik a látogatók.” A Múzeumkert múltjának más rétegeire, dimenzióira is fény derül a séta során. A programok regisztrációhoz kötöttek, regisztrálni a Műtárgyak éjszakája weboldalon lehet. (MN) MVM-zongora Ma este 7 órakor Balogh Ádám zongoraestjét rendezik meg az MVM-koncertek - A zongora sorozatban az Opera Zongorateremben. A live streaming formában is közvetített koncerten nagyon korlátozott számban, de már személyesen is jelen lehetnek a zongoramuzsika szerelmesei. A hangversenyen Haydn és Beethoven egy-egyi szonátája mellett Liszt Gyászgoncsrja és Ravel Gaspard de la nuit című művét hallgathatják meg a zongorairodalom kedvelői. Az exkluzív koncerten Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora beszélget a fiatal, de már a világ számos országában sikerrel szerepelt zongoraművészszel. A koncertre online jegyek is vásárolhatók három kategóriában a www.azongora.hu honlapon. Az elmaradt koncertek kárpótlásaként a bérletesek és a jegyvásárlók díjmentesen nézhetik meg és hallgathatják meg a koncertet az mvmkoncertek@gmail.com e-mail-címen történő jelentkezéssel, ahol rendkívül korlátozott számban előzetesen lefoglalhatók a személyes jelenlétet biztosító jegyek is. (MN)