Magyar Nemzet, 2021. december (84. évfolyam, 278-303. szám)
2021-12-15 / 290. szám
2021. december 15., szerda Magyar Nemzet Nyitva van a Habsburg-kapu A restaurátorok eltüntették a háborús sérüléseket és pótolták a hiányzó részeket A neobarokk kerítést lezáró impozáns turullal együtt újra az előző századforduló pompájában láthatjuk a budavári Habsburg-kaput. Mellette restaurálták a palota északkeleti teraszát díszítő Halászó gyermekek kútját, amely eredeti átmérőjű medencéjének helyreállításával visszanyerte az alkotója által elképzelt arányait. Bertók T. László A háborúban megsebzett, majd a szocializmusban ideológiai alapon módszeresen tovább pusztított budavári palotanegyed helyreállítását célzó Nemzeti Hauszmann programot megvalósító Várkapitányság újabb jelentős lépést tett az 1905-ös fénykor megidézése felé. A királyi palota északkeleti sarkától a várhegy széléig tartó neobarokk kerítés, a diadalívszerű Habsburg-kapuval és a turulszoborral aránylag kisebb sérülésekkel úszta meg Budapest 1944-es ostromát. Az 1970-80-as években - ha nem is kifogástalan minőségben - helyreállították a háborús károkat, az elmúlt évtizedek során az állapotuk azonban ismét leromlott, ráadásul vízelvezetési problémák is jelentkeztek a kétemeletnyi szintkülönbséget összekötő, kettős lépcsős támfalon. A Hauszmann Alajos által tervezett neobarokk remekműhöz a kor legrangosabb díszműkovácsa, Jungfer Gyula az akkoriban oly divatos szecessziós stílusban készítette el a kovácsoltvas kerítéselemeket, amelyek mindegyikén megfigyelhető a növényi díszítmények közt az uralkodó, Ferenc József monogramja is. Mindez összefügg a Habsburg-kapu elnevezéssel is, amely a magyar honfoglalást jelképező turullal együtt értelmezve az 1905-ös években szimbolikus jelentőségű volt. A Donáth Gyula alkotta kilenctonnás turul ezt az évet mintegy ötven méterrel arrébb, Savoyai Jenő lovas szobra mögött töltötte, ahol a nagyközönség szeme előtt, szabad téren restaurálták. A madár testének és talpazatának a megbontásával kicserélték a bronzöntvényeket összefogó csavarokat, és korrózióvédelemmel látták el az X alakban elhelyezkedő feszített acélvázat, amely a hétméteres szárnyakat merevíti. E szobornál, a repeszek okozta apró lyukak saját anyaggal való pótlása során ugyanazt a patinamegőrző restaurálást végezték el, amelyet a vár összes bronzszobránál is alkalmaznak - mondta el érdeklődésünkre Vecsey Ádám fémrestaurátor-szakértő. Mindez azért lényeges, mert ha a patinát eltüntetnék a szobrokról, akkor olyanok lennének, mintha most öntötték volna őket, márpedig ezzel a történelmet csiszolnák le róluk. A javítási nyomokat kémiai eljárással patinázzák a többi felülethez. Ennek szellemében restaurálták a Halászó gyermekek kútját, Senyei Károly 1900-ban elkészült alkotását is. A művész nevéhez olyan híres szobrok kötődnek, mint a palota Oroszlános udvarában, a Szent István termnek is helyet adó összekötő szárny bejáratánál álló Háború és Béke szoborcsoportok, a Kossuth téri Kúria épületét díszítő fogat, a Triga, a Hősök terén álló királyszobrok közül a Szent Istvánt és II. Andrást ábrázolók, illetve az itteni Halászó gyerekek kútjával rokon vonásokat mutató Vigadó téri Vízcsorgató gyermekek kútja. A szakértőtől megtudtuk, hogy a restaurátorok nemcsak eltüntették a háborús sérüléseket, de pótolták is a hiányzó részeket: a nádszálakat a harcsával küzdő fiúk háta mögött - ahol zsákmányaik, egy harcsa, egy ponty, egy csuka és egy rák látható valamint az őket figyelő bájos kislány jobb oldali copfját. Eredeti méretben építették vissza a sziklákon álló bronzszobor körüli medencét, ezzel helyreállítva a művész által jó ízléssel kialakított arányokat. A medence kávát akkor kicsinyítették, amikor a szobrot az ötvenes években a VIII. kerületi Rákóczi térre száműzték, majd amikor 1976- ban visszahozták eredeti helyére, akkor sem állították vissza az eredeti állapotokat. A kedves jelenetet ábrázoló szobor tavasztól őszig a jövőben ismét csobogóként működik majd. A Halászó gyermekek kútját és a turulszobrot is helyreállították Fotó: Mirkó István Vulkán, sárkány, kaland Bárcsak ilyen lenne minden ifjúsági regény! Nagy Koppány Zsolt Nem is tudom, mennyi ideje annak, hogy egy ennyire izgalmas, igényes és vagány ifjúsági kalandregényt olvastam volna - talán az „ifjúságomig” is vissza kellene menni. A kötet főhőse, a tizenhárom (!) éves Syms (Simon) Covington magának Charles Darwinnak a segédjeként a Beagle nevű hajó fedélzetén a Galápagos-szigetek környékén egy vihar következtében egy lakatlan szigetre sodródik, ahol nincs édesvíz, csak egy működő vulkán, és fokozatosan adagolt, szinte sokkolóan brutális megpróbáltatásokon megy keresztül, melyeket csak tetéz, hogy még egy anyasárkány is vadászni kezd rá. A szenvedések leírása néhol még akár Edgar Allan Poe A kút és az inga című mester elbeszélését juttatja eszünkbe: „Folytattam utam, de a sötétség csakhamar túl soknak bizonyult. Több repedés nem akadt, s így az orromig sem láttam, ha nyitva volt a szemem, ha nem. Magasságos egek; ha a kapitány és Darwin úr szerint ez a környék maga volt a pokol, hát ezek az alagutak jelentették a purgatóriumot. A tökéletes sötétség, a várakozás, a bizonytalanság, hogy mi történik legközelebb... és mindez örökkön örökké.” A kitörő vulkán elpusztítja az anyasárkányt, de a fiúnak sikerül megmenteni a tojásait, amelyekkel együtt Darwinék megtalálják, és a tojásokat Londonba viszik - a kis hüllők ugyan kikelnek, de nem érzik jól magukat a nyirkos klímában - ám ezzel sem a főművét körvonalazgató Darwin, sem a meglepő uralkodói önkényt villantó, fiatal Viktória királynő nem törődik; utóbbi afféle trófeaként tekint az állatokra, és különleges állatkertben tartja őket, egészen addig, amíg... nos, nem lövöm le a poént, legyen elég annyi, hogy hihetetlenül izgalmas, feszes, jól megírt regény ez, amelyik a felnőtt olvasót is legalább annyira fogva tartja és szórakoztatja, mint az ifjúságot. Szót kell még ejteni a tudományos igényességről, a komoly utószóról és a könyvvégi jegyzetekről, meg - mindenekelőtt - az ehhez hasonló irodalmi leírásokról: „Sydney új település volt, s máris szinte várossá nőtt; még nem láttam hasonló helyet az utazásaink során. Anglia mindenütt ott kísértett: a parkok neveiben, a poros utcákon, az épületek formájában. Csakhogy itt minden frissnek és vidámnak tűnt a szikrázó kék ég alatt, nem úgy, mint az otthoni bágyadt ködben. Sydney olyan volt, mint egy boldog, klottgatyás kisfiú, aki vidoran ugrándozik és hajtja a karikát az utcán, míg bátyja, az idősebb London a szenet lapátolja az árkádok félhomályában.” Vagy: „Csakhogy Fityingnek a saját fajtájával kellett lennie. Nekik pedig szükségük volt őrá. Most már kicsit erősebben, két kézzel igyekeztem előrefelé taszigálni, ám mélyen belevájta a karmait a talajba - s ekkor a pikkelyei alatt, a vállánál megéreztem valamit; egy hosszú kemény, kiszögellő részt. Újra megtapogattam. A szárny. Fitying elkezdett sárkánnyá válni. Elképzeltem őt aranyszínben, s hatalmasan, mint amilyen az anyja volt. Londonban, rácsok mögött. Olyan helyre volt szüksége, ahol szárnyalhat.” A sárkány csak eleinte tűnik túlzásnak, a szerző az utószó jegyzetei között meg is jegyzi, hogy bár sok minden valóságos a könyvben, van, ami fikció: „Syms is írt egy rövidke naplót a Beagle útjáról, ám a Galápagosra érkezésük egyáltalán nem szerepel benne - én pedig kapva kaptam a lehetőségen. Volt egy remek ötletem, amivel kitölthettem az üres lapokat.” Jó elhinni ezt a könyvet a szerzőnek - persze értjük, hogyan. Hiszen a sárkány ilyen: „Hogyan is lehetett volna érzékeltetni a lény méretét? Nagyobb volt, mint négy postakocsi együttvéve, sőt, a farkát is beleszámítva még sokkal nagyobb is volt azoknál. Szárnyai most a testéhez simultak. Papa mindössze egy méterre állt tőle. Emmie érezte, hogy a szíve a torkában dobog. A sárkány lehajtotta a fejét, szeme most egy vonalba került Papáéval - leszámítva persze, hogy a feje nagyobb volt, mint Papa egész teste, szemének mérete pedig meghaladta Papa fejéét.” Jó, hogy születnek még ilyen ifjúsági regények. Lindsay Galvin: Darwin sárkányai. Fordította: Halmai Gergely. Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2021. KULTÚRA 17 Búcsú Kóbor Jánostól Munkatársunktól Élőben közvetíti a Duna World az Omega énekesének, Kóbor Jánosnak a búcsúztató szentmiséjét a budapesti Szent István-bazilikából december 17-én 19.00 órától. A megemlékezéshez a Petőfi rádió és az M2 Petőfi TV is csatlakozik, a gyászszertartás napján tematikus adásokkal készülnek. A Kossuth-díjas Omega együttes alapító tagja, a Liszt Ferenc-díjas rockénekes, Kóbor János emléke előtt tiszteleg a közmédia december 17-én. A 78 évesen elhunyt művészt pályatársai és rajongói a Szent István-bazilikában búcsúztatják szentmisével, amelyet a nemzetközi csatorna, a Duna World élőben sugároz magyar idő szerint 19 órától. A gyászmisét Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök celebrálja, beszédet mond Kóbor János pályatársa és barátja, Frenreisz Károly, valamint az Omega rajongói klubjának vezetője, Gazdag László. A szertartás napján a Petőfi is adózik Mecky emlékének: a Petőfi rádió a Mezgerélőben, az M2 Petőfi TV Friss! című műsorában Kóbor János pályatársait látja vendégül, akikkel az Omega titkának a fejtegetése mellett arról beszélnek, hogyan tudott hatni határokon átívelően az énekes tehetsége és különleges karaktere. Fotó: MTI/Mohai Balázs HIRDETÉS Erős fájdalommal tudatom mindazokkal, akik tisztelték és szerették, hogy Prof. Dr. BERBIK ISTVÁN szülész-nőgyógyász főorvos, habilitált orvostanár 2021. november 25-én, 75 évesen megtért Teremtőjéhez. Férjem, Szerelmem, hűséges lelki Társam jóságos szíve álmában szűnt meg tovább dobbanni. Örök nyugalomra mandulavirágzáskor helyezzük imádott szőlőhegyén, kedves vadkörtefánk alatt. Nyugodj békében Szerelmem, sírig tartó hűséggel siratlak és imádkozva bízom a Jóisten Téged ölelő kegyelmében. Szerető és hálás Fiad, aki mindvégig gyámolítónk volt és bizalmas barátod lett, megrendült szívvel sirat Téged. Férjem minden betegének, munkatársának hálásan köszönöm a tengernyi szeretetet, boldogsággal töltöttétek el beteg szívét. Dr. Liszafeld Gabriella 2500 Esztergom Pf. 18. liszafeld@gmail.com