Magyar Nemzet, 2018. április 14. (Szamizdat szám)

2018-04-14 / Szamizdat szám

2018. ÁPRILIS 14., SZOMBAT „Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet” Török Gábor lapunk bezárásáról, az ellenzéki pártok jövőjéről és a Fidesz sikeréről Orbán Viktor akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, a kéthar­mados többség birtokában pedig nekimehet a bíróságok függetlenségének, eltörölheti a közvetlen főpolgármester-választást Budapesten, és aggód­hat a független, ellenzéki sajtó is - mondta Török Gábor a Magyar Nemzet­nek. A politikai elemző szerint ha igazak lapunk információi, és Angela Mer­kel hamarosan tényleg Budapestre látogat, az azt jelzi: Orbán Viktor „sajátos elfogadása” erősödni fog Európában. - Mit szól ahhoz, hogy felfüggesztették a Magyar Nemzet kiadását? - Sajnálom, ha bármelyik sajtó­termék is eltűnik a kínálatból. Külö­nösen igaz ez egy olyan lapra, amely patinás múltja miatt nagy értéket képvisel, a magyar kultúra és örök­ség része. Ez azonban láthatóan ke­véssé érdekli azokat, akik meghatá­rozó szereplők az ügyben: a politikai média piaca részben politikai, rész­ben üzleti szempontok alapján for­málódik. Most egyik sem segítet­te a lapot. A harmadik kétharmados győzelem után a nem kormánypár­ti és különösen az ellenzéki sajtó jö­vője kétséges. A Fidesz eddigi média­­politikájában nem volt helye a méltá­nyosságnak, meglepne, ha a jövőben ez változna.­­ Amikor az interjú készül, az el­lenzéki pártok még a szavazóköri jegy­zőkönyveket ellenőrzik, és még mindig nem állt helyre a Nemzeti Választási Iroda honlapja. Ilyen körülmények kö­zött mennyire sérült a választások legi­timitása? - Kétségtelenül zavaró a sok fur­csaság az egyes szavazóköri eredmé­nyek körül, de amíg nincs rá bizonyí­ték, hibának tartom, ha egy elemző a választási csalás lehetőségéről el­mélkedik - Milyen hatással lehet a kéthar­mad Orbán Viktorra?„Megnyugtatóan” vagy éppen ellenkezőleg, tovább folyik a kormány által ellenségnek tartott sze­replők elleni politikai hadjárat?­­ A döntés az újabb nagy felhatal­mazást és egyben kétharmadot kapó miniszterelnök kezében van, aki nem alaptalanul érezheti azt, hogy most már tényleg mindent megtehet. S ta­lán még azt is, hogy lehet, meg is kell most tennie, mert később már nem lesz rá esélye. A hozzám eljutó első hírek szerint a kormányfő hamarosan használni is akarja a megint nála lévő fegyvert: a bírósági rendszer átalakí­tása mellett újra előkerülhetnek olyan témák is, amelyekről azt hittük, hogy a 2011-es alkotmányozás után leke­rültek a napirendről. Ebben ma csak egyetlen ellenerő akadályozhatja: a Fidesz. Az ellenzék, a nyilvánosság vagy a „mértékadó” hazai és nemzet­közi körök befolyása a miniszterelnök döntéseire a nullához közelít. - Menjünk végig a pártokon. Mi­lyen hatással lehet az eredmény a Fi­desz belső viszonyaira? - Nemcsak a vereséget kell elvi­selni, feldolgozni, a példátlan nagy győzelmet is. A választás előtt azt feltételeztem, hogy a Fidesz szűk parlamenti többséget szerez majd, és tapasztalataim szerint a kormány­­párti vezetők sem számítottak ilyen hatalmas sikerre. A miniszterel­nök első bejelentése az új kormány­ról számomra azt üzeni, hogy érzi: az újszerűség látszatát kell keltenie, ha harcolni akar a legnagyobb ellenség­gel, az idő vasfogával. Ez átrendez­heti a belső viszonyokat, új szereplő­ket emelhet fel, másokat pedig par­kolópályára tehet. - A Jobbikra? - Szeretném azzal kezdeni, hogy a mostani választásnak az összes el­lenzéki párt tekintetében van egy kü­lönös paradoxona. Miközben mind­egyik párt vesztese a választásnak, hiszen a minimális céljukat, a Fidesz kétharmadának megakadályozá­sát sem tudták elérni, a maguk szá­mára mindannyian tudnak olyan, nem is légből kapott értelmezést ad­ni, amely részeredménynek tekint­hető. A Jobbiknál is van ilyen egy­részt és másrészt, és talán ez a leg­rosszabb helyzet nekik. Miután pont ugyanannyian szavaztak rájuk, mint négy éve, ugyanakkor nagyon mesz­­sze voltak hirdetett céljuktól, a vá­lasztás megnyerésétől, most elindul­hat a belső stratégiai és hatalmi vita a folytatásról. Ez soha nem szép idő­szak, nyilvánvalóan roncsol - és egy időre paralizál. - Milyen politikai jövője van Vona Gábornak? - El tudom képzelni, hogy Vo­na Gábor valóban személyes meg­­­győző­dése okán lépett hátra, de azért azt is látni kell, hogy a lépés politi­kailag sem látszik észszerűtlennek. A mandátumáról is lemondva, azaz személyes áldozatot hozva, felelős­séget vállalva távozik. Ez megadja az esélyét annak, hogy ne bukott politi­kusként, hanem pozitív szereplőként térjen vissza valamikor - ha egyálta­lán lesz ilyen ambíciója. - Az MSZP-re milyen jövő vár? - A szocialistáknál is félig tele és félig üres a pohár. Botka László buká­sa után azt is el tudtam képzelni, hogy az ötszázalékos küszöbbel is megy­­gyűlik a bajuk, hogy a DK vagy az LMP megelőzheti őket. Ehhez képest most több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a DK, és az LMP sem ért a közelükbe. Ez nyilvánvalóan rész­siker, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az MSZP ennél kevesebb szava­zatot csak 1990-ben kapott. 2010-ben még egymillió szavazója volt, nyolc év alatt nemhogy erősödött volna, de több százezer szavazót veszített. - Milyen politikai jövője van Kará­csony Gergelynek? - Az MSZP legjobb döntése ebben a kampányban a zuglói polgármes­ter leigazolása volt. Logikus lenne, hogy a baloldal őt indítsa főpolgár­mester-jelöltnek, de ma nagy tétben nem fogadnék arra, hogy jövőre lesz még közvetlen választás Budapesten. - Az LMP jövője hogyan alakulhat? - Jobban szerepeltek valamivel, mint négy éve, ami kétségtelenül si­ker, de a sokat hangoztatott, min­denhol szemrebbenés nélkül mon­dogatott Szél-kormány ma a hét szá­zalék ismeretében nevetségesebb, mint valaha. Ráadásul a belső vitákat láthatóan ők sem tudják megspórol­ni, ami itt is köldöknézést valószínű­­sít a következő hónapokban. - Gyurcsány Ferencnek ez volt az utolsó dobása? - A DK hónapokkal ezelőtt még abban reménykedett, hogy a szoci­alisták nyakára mászhat a választá­son, ehhez képest csalódás lehet az eredményük. Viszont még nem volt korábban frakciójuk, és Gyurcsány Ferenc sem sziporkázhatott a parla­mentben frakcióvezetőként. Most ez jön, ami azonban nyilvánvalóan nem a magyar politika jövője vagy a balol­dal megújulása, sokkal inkább az el­lenkezője. - A Momentumnak van bármi esé­lye a parlamenten kívül az életben ma­radásra? - Esély lehet szinte mindenre, de azért nem lesz egyszerű a parlamen­ten kívül a figyelem középpontjában maradni. A kampányban a magyar lakosság többsége szemében látha­tatlanok maradtak.­­ Mit üzenhet a kétharmad Ber­linnek vagy Brüsszelnek? Hogyan vál­tozhat Orbán Viktor külső megítélése az eredmény után? Azt hallottam, An­gela Merkel még a magyar VP-elnök­­ség alatt, vagyis a következő hetekben Budapestre jöhet, ami elég erős gesztus lenne Orbán Viktor felé.­­ Nem tudni, egy ilyen látoga­tás mögött milyen kompromisszum áll, de azt nem lehet elvitatni, hogy a harmadik kétharmados győzelem tovább erősíti Orbán Viktor megke­­rülhetetlenségét Európában. Nem kell nagyon okosnak lenni ahhoz, hogy az európai vezetők azt gondol­ják: lehet, hogy jó sokáig kell együtt élniük a magyar miniszterelnökkel. - Csak a mozgósítás volt a Fidesz si­kerének a titka? - Miközben ebből előre szinte semmit nem láttunk, és csak egyet­len közvélemény-kutató, a Medián mutatta ki az utolsó héten, ma már egyértelmű: a Fidesz azért nyert ek­kora többséggel, mert döntően a kis­településeken a kampány végére erő­sen növelni tudta a részvételt, és sok szavazót bevonzott. Hogy mivel tudta elérni? Számos eszközzel, nagy erő­forrásfölényével, központi pártirá­­nyítás alatt működő sajtóval, egyet­len téma köré felépített kampánnyal, az ellenzék karaktergyilkolászásával és persze sok-sok munkaórás moz­gósítással. Nem volt szép a kampány, de hatékonyan működött.­­ Vidéken szinte eltűnt a baloldal. Ez milyen következményekkel járhat? - Nyilvánvaló: a baloldal a fővá­rosban és a nagyobb városokban ma­radt csak látható. De már számos megyeszékhelyen is a Jobbik lett az ellenzék legerősebb pártja, a váro­sokban és a kistelepüléseken pedig jelentősen megnőtt a Jobbik és a bal­oldal közötti különbség. Aggasztók ezek a jelek a baloldalnak: ha nem tud a tendencián változtatni, beszo­rulhat az agglomerációval együtt ér­tett Budapestre. - Mit gondol, az ellenzéki pártokat megbüntetik valamilyen formában a szavazóik, amiért nem sikerült vissza­léptetniük több jelöltjüket? - Az ellenzékváltó hangulat ma tapintható, a csalódottság jelen­tős. A következő parlamenti válasz­tás azonban a mai tudásunk szerint 2022-ben lesz, addig rengeteg dolog fog még történni. Ugyanakkor egy­valamit szerintem meg kell értenie az ellenzéknek: sokszor beszéltünk arról, hogy csak akkor lehet esélye ebben a választási rendszerben, ha vagy hatékonyan együtt tud működ­ni, vagy van egy kiemelkedő szerep­lője. Szerintem azonban lenne egy másik célja annak az ellenzéki párt­nak, amely győzni szeretne: a Fidesz mai szavazóinak egy részét valahogy meg kellene szólítania. Amíg nem kezdik el megérteni, hogy a szavazók mire érzékenyek, mit várnak el a po­litikától, miért szavaznak a Fideszre, addig a mai kormánypárt verhetetlen marad. Hacsak le nem győzi valahogy saját magát.­­ Láthatóan maximum részlegesen működött a taktikai szavazás. Ennyire erős a szavazók pártkötődése, vagy ők maguk sem tudták, ki a helyben esélyes ellenzéki jelölt?­­ Nem értek egyet: az adatok alapján meglepően erős volt az át­­szavazás. Eddig minden választáson csak nyomokban lehetett kimutatni, most több százezer ember szavazott arra egyéniben, akit esélyesebbnek gondolt. Ez fontos jelzés: az ellenzéki szavazók egy részét már nem annyi­ra a pártkötődés érdekli, mint a mai kormány bukása.­­ Elképzelhetőnek tartja, hogy Or­bán Viktor már az általa diktált utód­lásra is felhasználja majd ezt a négy évet? - Van rá esély, és el is tudom kép­zelni, igen. De azt nem tartom való­színűnek, hogy 2022-ben visszavo­nulna. Ugyanakkor a mai kétharmad sok mindenre alkalmas lehet, akár a hatalmi pozíciókkal kapcsolatos közjogi sakkozásra is. - Sem ön, sem Mráz Ágoston nem találta el a végeredményt a Heti Vá­laszban, és a Medián kivételével a köz­vélemény-kutatások is nemhogy túl­mérték, de súlyosan alábecsülték a Fidesz támogatottságát. A politikai elemzőknek és a közvélemény-kuta­tóknak milyen tanulságokkal szolgált a választás? - A közvélemény-kutatók tanul­ságait meghagynám nekik. Engem az zavart a leginkább, hogy a közvéle­mény-kutatások nem segítettek ab­ban, hogy értelmes és komolyan ve­hető előrejelzéseket tegyünk, hiszen annyira széttartók voltak az eredmé­nyek, és különböző mértékben alul- és felülmérték szinte az összes pár­tot. Nekem az a tanulság, hogy nem a politika beavatkozása miatt elérhe­tetlen szakmai konszenzust kell ke­resni a kutatásokban, hanem ki kell választani azokat az intézeteket, amelyekre érdemes figyelni. - Mi lesz most azzal az üveg pezs­gővel, amelyben fogadtak Mráz Ágos­tonnal? - Ágoston volt közelebb a vég­eredményhez, ő egy pezsgőt is nyert most a választáson. Ahogy illik, va­sárnap este gratuláltam is neki. Kása András Török Gábor: A Fidesznél nincs helye a méltányosságnak fotó végh László INTERJÚ | 3

Next